Az Újszegedi Plébánia közössége zarándokúton vehetett részt 2024. július 20-án, Aradi Márti szervezésével és vezetésével.

A szőregi Apátság utca 3. szám alatt ritka kincs található. Löffler Zsuzsanna, a Móra Ferenc Múzeum régésze vezetésével jelenleg is zajló régészeti kutatómunka kereti között tárják fel a vélhetőleg Árpád korabeli Apátságot, amelynek korábban feltárt templomromja már régóta Szőreg nevezetességei közé tartozik. (A jelenleg is zajló ásatásokról több szegedi hírportál publikált, a Délmagyar cikke az alábbi link alatt olvasható: https://www.delmagyar.hu/helyi-kozelet/2024/06/feltarulnak-szeged-szoreg-kozepkori-titkai)

A zarándokúton résztvevők számára Aradi Márti nem csak az apátság, valamint az ásatások történetét mesélte el, hanem érzékletesen szemléltette számunkra azt a történelmi időszakot, amelyben az apátság feltehetőleg épülhetett, illetve amikor az lerombolásra került. Az előadás során nem csak megértettük a történelmi kontextust, hanem érezhettük is azt.

Szent István, államalapító királyunk az ország igazgatási szervezetrendszerének kiépítése során elrendelte, hogy minden tíz falu köteles egy templomot építeni. Lehetséges, hogy a szőregi monostor e keretek között épült, azonban a kutatók szerint elképzelhető az is, hogy az már a honfoglalás alatt megépítésre került. Ahogyan Mártitól megtudtunk, a monostorról 1192-ből maradtak fel először írásbeli emlékek, amely visszavezethető arra, hogy III. Béla király mintegy 10 évvel azelőtt rendelte el a hivatalos ügyek írásba foglalásának kötelezettségét. A monostor építésének pontos dátuma mellett ma még az sem tisztázott, hogy kik építették, kik használták azt. E tekintetben két hipotézis áll a vizsgálat fókuszában: vagy bencések, vagy baziliták lehettek az alapítók. Öröm és megtiszteltetés volt meghallgatni Kardos Mihály atya álláspontját e kérdésben. Mihály atya meggyőzően érvelt amellett, hogy véleménye szerint keleti rítusú baziliták lehettek az alapítók, a bencések vélhetőleg később vették át a monostort, mint ahogyan ez a tendencia az ország más, erre a korszakra datálható apátságaira is jellemző volt. A monostor a tatárjárást ugyan túlélte, azonban az 1280-as kun lázadás során elpusztult, romjai viszont mai napig őrzik a korszak emlékét.

A zarándoklat zárásaként felemelő és megható volt együtt imádkozni az angyali üdvözletet, együtt kimondva igenünket Istennek a szentek közösségével, azokkal, akik valaha e – immáron már képzeletbeli – falak között éltek, szolgáltak, imádkoztak. Együtt imádkoztunk a szentek közösségében élő magyar szentekkel, akiket közös imára hívtunk a magyar kereszténység megújulásáért, az európai keresztények és a világ ma élő keresztényeinek, keresztény egyházainak megújulásáért, megerősödéséért, megtisztulásáért. Végül megáldottuk városunkat, hazánkat, Európát és az egész világot.
Köszönjük Aradi Mártinak a rendezvény megszervezését, a közösség tagjainak a részvétel, az együttlétet, és külön köszönet Kardos Mihály atyának azért, hogy velünk volt, és felemelő áldásában részesített mindannyiunkat.

A szőregi dombon fekvő romok bárki számára szabadon látogathatók, könnyen elérhetők. Aki békére, nyugalomra, természetközeliségre, Isten közelségének természetben való érzékelésére vágyik, ajánlom szeretettel a romokhoz való ellátogatást. A templom több száz éves romjain ülve, az egykori temető felé nézve szinte feltárul az ember szeme előtt a monostori élet, a lágy nyári szellő a csendben, a szomszédból hallatszódó báránybégetés megidézi előttünk a közel 900 évvel ezelőtt itt szolgáló szerzetesek életét. Ülj le a kövekre, fordulj a temető felé majd csukd be a szemedet. Az időutazás helyett az időtlenségbe utazás érint meg, hiszen a tér és az idő múlása sem érzékelhető, szinte érezni a szerzetesek jelenlétét. Itt igazán megérint az is, hogy mit jelent: Isten A Csendben van.

Molnár Erzsébet

Istennek hála június 15-e nagyon szép ünnepnap volt az újszegedi közösség számára. A Teréz templomban a szorgos kezek már reggel 8 után megkezdték a munkát, hogy előkészítsék a programot az érdekődők számára.

A Teréz Anya Családi Bölcsőde dolgozói izgalmas kalandparkot varázsoltak a kertben és a közösségi térben, ahol a teremtésvédelemhez kapcsolódó kihívások (palackerdő, teakóstolás, virággá változás, hangyaút és más érdekességek) várták a kisgyermekes családokat.

A felnőtt korosztály a Dómban tartott papszentelést követően csatlakozott a programokhoz. A Határbástya Kft-nek köszönhetően nagyon ízletes paprikás krumplit ebédeltünk, amelyhez a kedves testvérek finom süteményeket hoztak.

A lelki táplálékról Pálfai Zoltán atya, makói plébános gondoskodott. Előadásában felhívta a figyelmünket, hogy ahogyan Jézus biztatta Pétert, hogy „evezz a mélyre!”, küldetésünk teljesítésekor nekünk is ez a teendőnk.

Péter és társai arra kaptak meghívást, hogy elszakadjanak a biztonságot jelentő parttól akkor, amikor emberileg nincs értelme. A felhívás a kockázatvállalásra, az ismeretlen felé elindulásra, az egész csapatnak szólt. Paffy atya rámutatott arra, hogy manapság mintha a nagyszombati bénult tanácstalanságot élnénk át.

Nagypénteken ugyanis döbbenettel látták, hogy Isten csatát, sőt háborút veszített, mert Krisztus oda zarándokolt el, ahová senki nem gondolta, a halálba. Mi is ebben vagyunk most, a háborúk, a pandémia, a szétszakított társadalom miatt ott vagyunk a nagyszombati csendben.

A fő kérdés az, hogyan reagálunk minderre? Küldetésünk „hétfejű tündérjét” (az együtt cselekvés, a személyesség, a csend, az egyszerűség, a művészetek és kultúra missziója, a kisebbségi lét komolyan vétele, a rejtett hitelesség) adta nekünk támaszul. Az előadás elhangzottakat azután véletlenszerűen kialakított kiscsoportokban volt alkalmunk átbeszélni.

16 órakor szakrális körtánc vette kezdetét a templomban, amely az előadáshoz is kapcsolódott. A Szentlelkethívó taizéi énekek közötti szünet a csönd erejét adta. Az együtt és a bátorság megjelenítését tánclépésekkel, egyszerű mozdulatokkal élték át a résztvevők. A középre állított gyertya Istent szimbolizálta.

A nap zárásaként a 17 órakor, Attila atya által tartott szentmisén áldásban részesültek a jubiláns házasok: Jászfalusi Péter és Tímea (5), Orcsik Sándor és Olga (10), Német Attila és Teodóra (30), Király László és Zsuzsa (30), Bonecz Tamás és Anikó (30), Pap László és Krisztina (35), Szántó Zoltán és Katalin (35), Király József és Edit (45), valamint Szántó Lajos és Mária (45 év). Velük együtt adtunk hálát Isten előtt kötött életre szóló szövetségükért.

A jubiláns házasokról szóló fotókat itt lehet megnézni, letölteni »

A fotókat Körmöczi László készítette.

Hálás köszönet Pálfai Zoltán atyának, Attila atyának, minden megjelentnek, szervezőnek, az előkészítésben és az elpakolásban résztvevőknek! Egy igazán tartalmas és örömteli napot töltöttünk együtt. Evezzünk a mélyre, lépjünk mások felé és életünkkel példázzuk azt a közösségi szeretetet, amit eddig is megéltünk, hiszen „Krisztus szeretete sürget minket!” (2 Kor 5,14)

Dobóczkyné Bús Márti

Május elsején, Munkás Szent József ünnepén, amely egyben iskolaszüneti nap a gyerekeknek, ellátogattunk Pálosszentkútra. Az előző évekhez hasonlóan buzgó ministránsaink és szüleik töltötték meg az autókat, ámbátor idén a szkólás lányok is velünk tartottak Pechan Zoltán karnagy kíséretében. Körülbelül fél 11-es érkezésünk egy bő óra szabad játékot engedett meg, melyet kihasználva a fiúk fociztak, a lányok pedig tollaslabdáztak.

A játékot követően, a déli harangszó felcsendülése előtt szentmisén vehettünk részt Attila atya celebrálásával a gyönyörű templomban. Egy kalocsai iskolanővér, aki Kiskunfélegyházáról érkezett, mosolyteli arccal segített bennünket a szentmisére való felkészülésben annak ellenére (vagy talán éppen ebből fakadóan?), hogy a csendes napját töltötte éppen a kegyhelyen. A fiúk szépen felöltözve szolgáltak a szentélyben, míg a lányok gyönyörű hangjukkal emelték a szentmise fényét.

Ebéd következett, amit ismét egy bő óra szabad foglalkozás követett. Lehetőség volt beszélgetni, focizni, aludni, petangozni, mindenkinek kedve szerint, azzal el lehetett tölteni az időt a délutáni zsolozsmáig. Ugyanis a következő napirendi pont a közös imádság volt szintén a templomban. Hálatelt szívvel indulhattunk útnak a nap végén, amit végül egy nem tervezett rövid kisteleki fagyizással zártunk.

Horpácsy Kristóf

Istennek hála idén a Bálint Sándor Művelődési Ház adott otthont a plébániai farsangi bálnak, ahol február 10-én a közösség apraja-nagyja együtt ünnepelt.

Az előkészületek már délután 2-kor elkezdődtek, Aradi Mártinak, Kószó Editnek, Ludányi Noéminek és a Sport & Life Party Service felszolgálóinak köszönhetően az asztalok ünnepélyesen megterítve és a terem ízlésesen feldíszítve fogadta a bálozókat.

Jáger Richárd igazgató úr és Attila atya köszöntője után moldvai táncokat tanultunk Véseiné Szőllősi Réka és Vései Luca vezetésével.

A finom vacsora után vonultak fel a maskarások. A zsűritagoknak (Ludányi Olga, Attila atya, Jáger Richárd és Orcsik Sándor) nem volt könnyű dolga a nyertesek kiválasztásában. Az első helyezett a Kullancsdroid (Gyekiczki Petike), a második a Kutya-macska barátság (Vései Luca és Boros Lilla), a harmadik Puskás Öcsi (Fodor Andriska), a különdíjas pedig az Oktáv (Brzozka-Szántó család) lett. Ezúton köszönjük a többieknek, Kiss Jázmin hercegnőnek, Hermione-nak, Keresztes lovagnak, Konyhalánynak, Super Mario-nak, Tigrisnek, Koboldnak is az ötletes jelmezeket.

A Szegedi Szülők Kórusa – Berényiné Ale Krisztina vezetésével, Lucz Ilona és Blahó Attila zongorakíséretével – idén is csodálatos dalokkal (California Dreaming, Sway, Ez itt az én hazám, a Szabadság vándorai, Hit the Road Jack) szerzett örömteli perceket, amelyet a közönség vastapssal köszönt meg. Szántóné Babika pedig számos egyházi hirdetéssel, gyermekszájnak köszönhető vicces történettel szórakoztatta a megjelenteket.

A tombolasorsoláson sok szép ajándék talált gazdára, a nagyértékű fődíjat (a kozmetikai kezelésekre szóló ajándékutalványát) Németh-Farle Mónika nyerte, ezúton is gratulálunk!

Köszönjük Jáger Richárdnak a szeretetteljes fogadtatást, a Sport & Life Party Service alkalmazottainak a kedvességet és a finom ételt, a Szent Jeromos csoportnak az elpakolásban nyújtott segítéget, a felajánlóknak a tombolatárgyakat! Hálás köszönet Kószó Editnek és Aradi Mártinak a szervezésért, Ludányi Olgának a tombola fődíjának felajánlásáért, Horváth Istvánnak a zenei szolgálatért, Erdődi Imrének a fotózásért!

Szeretettel várunk mindenkit jövőre is!

Bús Márti

Január 18-án – Attila atya távollétében – került sor Homoki Nagy Mária előadására a csütörtöki Felnőtt katekézis keretein belül. Mária szeptemberben járt Efezusban egy turistacsoporttal, akik látogatásukból néhány órát erre a régen nyüzsgő, annak idején nagyvárosnak számító helységre szántak.

Előadónk alaposan felkészült, saját fotóin kívül látványos prospektust is hozott, valamint sok információnak nézett utána, hogy a látottakat, halottakat tudjuk kötni az evangéliumban olvasottakhoz, és a történelemből ismert tényekhez. Szent Pál útjai sorában igen fontos állomásnak számít Efezus, hiszen három éves tartózkodása alatt sokat tett az egyházért, az ott kialakuló keresztény közösségekért.

Később is több levelet küldött ezeknek a fiatal keresztény csoportoknak, hogy megerősítse, helyreigazítsa őket. Sajnos, – mint megtudtuk, – az egykor virágzó, élettel teli nagyvárosnak ma már csak romjai vannak, nagyrészt még azok is feltárásra várnak. Ami viszont már kikerült a régészek keze alól, az nyüzsgő, turisták által kedvelt látványosság.

A beszámolót mindannyian nagyon élveztük, nem csak a precíz, felkészült tartalom miatt, hanem a közérthetően megfogalmazott, vetített képekkel színesített előadásmód miatt is. Nem csoda, hogy a végén spontán taps tört ki a hallgatóságból, de még olyan önkéntelen mondatok is elhangzottak, hogy „olyan, mintha mi is ott lettünk volna.” Valóban, lélekben kicsit ott voltunk Szent Pállal és az akkori keresztényekkel. Köszönjük Mária!

Aradi Márta

Fotók: a Celsus-könyvtár romjai, Pál apostolról egy modern és egy ókori kép