Hamvas püspök és a szovjet „felszabadítók”

Ezzel a címmel tartott előadást Dr. Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató július 23-án a csütörtök esti Társaskör keretében. Az előadás központi témája Hamvas Endre csanádi püspöknek az 1944-1945-ben írt naplója volt. Bár a téma időben sokkal tágabb teret ölelt fel. A naplót, amely mintegy 200 oldal terjedelmű 1944 szeptemberében kezdte írni Hamvas Endre, kezdetben igen részletes leírását adja azon hónapok eseményeinek, amelyek 1944 őszén és 1945-ben zajlottak Szegeden és Magyarország egész területén. Előadónk szerint a hónapok előrehaladtával már egyre ritkábbak lettek a naplóbejegyzések, majd 1945 októberében félbeszakadtak.

Hamvas Endre Magyarország történetének egyik legnehezebb időszakában kapta meg a csanádi püspökség feladatát. Szegedre érkezését követő néhány nap után (március 19.) a németek bevonultak Magyarországra, októberben a háborúból való sikertelen kilépési kísérletet követően bekövetkezett a Szálasi-féle hatalomátvétel, amely nyílt terrorhoz vezetett az egész országban. Október 11-én az oroszok elfoglalták Szegedet. Az oroszok előretörésével sokan az ország nyugati felére menekültek, a püspök úr Szegeden maradt, sőt minden délután titkárával a városban „sétát” tett, hogy mindenki lássa: „a pásztor nem hagyja el nyáját”. Az orosz megszállás alatt is rendszeresen látogatta Szeged templomait: a ferenceseket, a jezsuitákat, a piaristákat. Az egyházmegye papjait is arra biztatta, hogy maradjanak híveik között. De nemcsak az orosz megszállás alatt volt jó pásztora egyházmegyéjének. Előbb a zsidótörvények és üldözések ellen emelte fel szavát. Tiltakozott az idős, tudós főrabbi, Lőw Immanuel elhurcolása ellen. Az ő közbenjárásának is köszönhető, hogy az idős rabbit bár Szegedről elvitték, de a budapesti gettóban maradhatott.

A püspök a háborút követően a német lakosságot sújtó kollektív büntetés, megbélyegzés és kitelepítés ellen emelte fel szavát, ahogyan a felvidéki magyar lakosság kitelepítése ellen is szót emelt. A Rákosi korszak egyházellenes intézkedései Hamvas Endrét sem kerülték el. Grősz József kalocsai érsek ellen indított per gyanúsítottja lett, de szerencsére „csak” háziőrizetbe került és az ÁVH folyamatos megfigyelése alatt állt élete végéig.

Köszönjük, hogy Zombori István a püspöki naplót felhasználva, időben és térben is tágabb összefüggéseit mutatta be Magyarország és Szeged történetének.

Homoki-Nagy Mária

Történet – haza – identitás

Július 16-án, a Társaskör keretében Bene Zoltán József Attila-díjas író tartott igen érdekes előadást. Az előadás címe mögött az irodalom közösségteremtő és identitásformáló ereje húzódott meg. Valójában azt a kérdést is feltehettük volna, milyen szerepe volt/van az irodalomnak az emberiség történetében? Hiszen egy-egy irodalmi mű, legyen az vers, regény vagy novella, mindig egy történetet mesél el. Ezek a történetek pedig az adott korhoz kötődnek. Az irodalom nem létezik tértől és időtől függetlenül. Az adott közösség életét, a mindennapi eseményeket vagy éppen a történelmet formáló kihívásokat meséli el. Ezek rögzülnek a kisebb-nagyobb közösségek tudatában. Ha az irodalom és a történelem egymáshoz való viszonyát vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a történész forrásokat keres és az azokban megtalált tényekből, adatokból igyekszik rekonstruálni a múltban megtörtént eseményt. Ezzel szemben az író vagy a költő elmesél, megénekel egy eseményt, ami sokkal jobban megfogja az embereket és egyéni vagy közösségi sorsként, örömként, bánatként éli meg. A történelem az irodalmi művek által bennünk él tovább. Az irodalom egyfajta történelmi emlékezet.

Az irodalom ezáltal jóval korábban hozzájárult a haza és a nemzet fogalmának kialakulásához, mint ahogy azt a 19. századi történettudomány kidolgozta. Előadónk ennek igen szép példáját mutatta be az ún. himnusz-költészetben. Kiemelte, hogy Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen egy vallásos költemény, hanem a közösség önvizsgálata, könyörgése. Vörösmarty Mihály a Szózat c. versében örökséget és feladatot adott, történeti emléket írt le és egyben jövőre szóló parancsot adott. Ugyanakkor Petőfi Sándor a Nemzeti dalban már nemcsak emlékezik, hanem részt vesz az eseményekben. A haza nem pusztán földrajzi fogalom, hanem az adott közösség eszmei, érzelmi, erkölcsi összetartozása. Ezért nem mindegy, hogy mit őrzünk meg a jövő számára: az irodalmi művekben leírt, énekelt történetekből hogyan őrizzük meg a múltat és hogyan építjük a jövőt. Ezt csak az a közösség tudja megtenni, amely érti azt a nyelvet, amelyen a történetek, a mesék rögzülnek az emberi lelkekben.

Homoki-Nagy Mária

Hittantábor a plébánián

Hittanosaink napközis táborát idén június 29-e és július 3-a közötti napokban tartottuk a plébánián. Tematikánk Assisi Szent Ferenc halálának 800 éves évfordulójához kötődött. A 18 résztvevőt a hittanárok és Tóth Aranka kísérte. A tábor első napján a ránk köszönő hőség miatt a plébánián voltunk, egymással és Ferenc életével ismerkedtünk. Brzózka-Szántó Cecília óriás színezőt készített a tábor résztvevőinek, amelyen már az első napon beazonosítottuk Ferenc életének helyszíneit, és örömmel színezhették is légkondis nagyteremben.

A második napon Vadasparkba kirándultunk, ahol megcsodálhattuk a teremtett világ szépségeit, állatait. A harmadik napon gyalogos zarándoklatuk János atya vezetésével, aki az alsóvárosi ferences atyák templomába és a kolostorkertbe vezetett. Kázmér atya tanította a hittanosainkat Ferencről, az ő életéről és bemutatta a rendházat és a kertet. János atya tábori misét is tartott a kegytemplomban. A rendház hűvös ebédlőjében ebédeltünk, majd délután a Mátyás téri játszótéren játszottunk és fagylaltoztunk a gyerekekkel. Csütörtökön János atya és Lazanyeczné Gál Maya vezetésével kibicikliztünk a tiszaszigeti Mélypontra. Többször megálltunk pihenni is, gyönyörködtünk a táj szépségében is. Mélyponton társasjátékokban vettünk részt, és sárkányeregetésre is volt lehetőség. A szabadban, mindentől távol, csend és nyugalom vett minket körbe, távol a városok zajától. Délután frissítő volt a nyári zápor megtapasztalása. Pénteken sárkányhajózással indult a napunk, majd ebéd után Maya nénivel szárazvirágokból koszorút kötöttünk, és az uzsonna elfogyasztása után mindenki elmondhatta mi volt a legnehezebb és a legjobb számára ebben ezekben a napokban.

Összegeztük a héten tanultakat: Assisi Szent Ferenc élete sok olyan értéket mutat be, amelyet egy mai 10 éves gyermek is megérthet és a saját életében alkalmazhat. Nem arról van szó, hogy ugyanúgy kellene élnie, mint Ferencnek, hanem arról, hogy milyen példát ad.

Néhány fontos tanítás, amelyre hangsúlyt fektettünk:

  • Légy kedves másokhoz! Szent Ferenc tisztelettel és szeretettel fordult minden emberhez, még azokhoz is, akiket mások elkerültek. Ez arra tanít, hogy figyeljünk egymásra, segítsünk a bajba jutottnak, és ne csúfoljunk ki senkit.
  • Vigyázz a természetre! Ferenc különösen szerette az állatokat, a fákat és az egész teremtett világot. Ez ma arra ösztönözhet, hogy óvjuk a környezetet, ne szemeteljünk, és bánjunk felelősen az állatokkal. Ne a tárgyak legyenek a legfontosabbak! Bár gazdag családból származott, rájött, hogy a boldogságot nem a sok pénz vagy játék adja, hanem a szeretet, a barátság és a jóság.
  • Merj változni! Ferenc fiatalon másképp gondolkodott, de amikor felismerte, mi az igazán fontos számára, megváltoztatta az életét. Ez azt mutatja, hogy mindig lehet jobb döntéseket hozni.
  • Törekedj a békére! Szent Ferenc inkább kibékítette az embereket, mint hogy veszekedjen velük. Ez az iskolában és a családban is fontos: próbáljuk megbeszélni a problémákat.
  • Légy hálás! Ferenc örült az egyszerű dolgoknak: a napsütésnek, a víznek, a madaraknak és a barátainak. Ez segít észrevenni az élet apró örömeit. Szent Ferenc arra tanít, hogy szeressük az embereket és a természetet, segítsünk másokon, legyünk kedvesek, becsüljük meg azt, amink van, és mindig törekedjünk a békére és a jóságra.

Gál Viktorné, Ili

Szent Ferenc nyomában – nyári hittanos tábor

A nyári szünet egy olyan időszak mely a kikapcsolódást és a pihenést szolgálja. Hittanosaink számára egy tábort szerveztünk június 29-július 4. között. Elsősorban az általános iskolai korosztályt próbáltuk megszólítani. Az idei évben egy aktuális szentet jelöltünk ki, akit szeretnénk megismerni, mégpedig Assisi Szent Ferencet. Ugyanis idén ünnepeljük halálának 800.évfordulóját.

A hétfői napon megismerkedtünk Ferenc életével, s legfőképpen az általa szerzett gyönyörű Naphimnusszal. A természet és az állatok szeretete egyik legfőbb jellemvonása Isten szegénykéjének. Éppen ezért a keddi napon a Vadasparkot fedeztük fel, míg csütörtökön a Mélypontra bicikliztünk ki a töltésen keresztül, ahol játékokkal, beszélgetéssel töltöttük az időt. Szerdán elzarándokoltunk az Alsóvárosi Ferences plébániára, ahol P. Ocsovai Grácián ferences szerzetes mutatta be számunkra a templomot, majd szentmisét ünnepeltünk. Természetesen a sport sem maradhatott el a quadrumban. A pénteki napon még felelevenítettük Ferenc életének legfontosabb eseményeit, virágkoszorút kötöttünk, illetve sárkányhajózással kapcsolódtunk ki. Az egész héten át tartó hőség ellenére a gyerekek aktívak voltak és nagyon élvezték a különböző programokat.

Köszönetet szeretnénk mondani mindenkinek, aki anyagilag támogatta táborunk létrejöttét, illetve azoknak is, akik imádkoztak értünk. Szeretném külön is megköszönni a szervező katekétáknak: Gál Viktornénak, Papné Emesének, Lazanyeczné Gál Máriának, valamint Gilicze Attilának a tábor előkészítésében és lebonyolításában végzett áldozatos munkát.

Aleksza János
káplán

Miről tanítanak a végrendeletek?

A Társaskör július 2-i alkalmán Homoki-Nagy Mária jogtörténész professzor tartott előadást plébániánk nagytermében. Kiindulásképpen elmondta, hogy a végrendelet eredete a mi kultúrkörünkben Jézus Urunk szavaihoz köthető: „Amit egynek tettetek a legkisebbek közül, nekem tettétek” (Mt 25,27-40). Jót tenni tehát „lélekváltság”, a kárhozat elkerülésének eszköze. Az előadás keretei között Mária példákkal bizonyította, hogy a lélekváltság intézménye a későbbi századokban is kimutatható a végrendeleti intézkedések között. Az örökhagyók nem kizárólag anyagi javaik megosztásáról intézkedtek, hanem tanították örököseiket – s ez által még minket is – miként tehetünk jót, miként lehetünk mecénások.

Plébániai közösségünk tagjának előadása során színes történelmi példákban részesültünk Szent László szabolcsi zsinatától (1092) Benedek Elek 19. századi végrendeletéig. Mária előadásából megtudhattuk, hogy a kedvezményezett szolga szabaddá lesz és az egyház rendelkezésére kell állnia. A végrendelkezések érvényességét egyháziak és tanúk biztosították. Tartalmuk – a végrendelkező anyagi és társadalmi helyzete szerint – magától érthető módon más és más. A leányok öröklési jogát az 1222-ben kiadott Aranybulla tartalmazza. Az özvegyekről való gondoskodás természetes, de a javak tulajdonosa a nemzettség. Gyámrendelés biztosítja a kiskorúak neveltetését. Bethlen Gábor végrendelete az Erdélyi Fejedelemségről és a becsületes tanácsadókról is szól. Thököly Imre 1705-ben a szegényeknek rendelt telek mellé 6 ökör és 2 tehén adományt szánt és felszabadította őket jobbágyi statusukból. Bornemissza Gergely bocsánatot kér családja tagjaitól és katonatársaitól – ami ritkán fordul elő a végrendeletekben. A jobbágyok végrendelkezéseiket földesuraik jegyzőjének diktálták, 1708-ból, 1808-ból és 1827-ből ismertünk meg példákat. Az ökumené előfutára, hogy több felekezet is részesedik adományban ugyanazon végrendelkezőtől. Az előadásban említett példákból leszűrődött számunkra, hogy a történelmi időkben megfogalmazott végrendeletek Istenbe vetett mély hitről tanúskodnak, és biztonságérzetet biztosítanak.

Horpácsy András