Bővíz Krisztián jelenleg Częstochowa közelében végzi novíciusképzését

Miért dönt úgy egy 24 éves fiatal fiú, hogy szerzetesrendbe vonul? Hogyan tudott egyáltalán dönteni a különféle szerzetesrendek között? Milyen reakciókat kapott a szüleitől és barátaitól? Nem veti-e őt vissza az egyre jobban érzékelhető hivatáshiány? Bővíz Krisztiánnal hivatáskeresésének útjáról, Istennel való mély, bensőséges kapcsolatáról és az elcsendesedés fontosságáról beszélgettünk. Krisztián – aki jelenleg már Częstochowa közelében végzi egyéves novíciusképzését – arról is mesélt a 777-nek, hogyan látja a jövő Egyházát, és miért tud bizakodó maradni.

Mi az, ami vonzó számodra a szerzetesi, illetve a papi hivatásban?

Úgy érzem, megvan az adottságom a házasságra és az egyházi életre is, de amikor a döntési folyamatban benne voltam, ezt az utat éreztem vonzóbbnak, és az Istennel való kapcsolatom is ebben a hivatásban tud kiteljesedni. Mind a két hivatásnak ugyanaz a lényege; a szeretetre és az önátadásra vagyunk meghívva, csak más-más formában, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Ami még vonzó számomra egy szerzetes életében, hogy biztosítva van a struktúra, és ez ad egyfajta védettséget. Kicsit elvonulunk a világtól, adva van az a közeg, ami a Jóistenhez emel. Nem kell sokat tervezgetni, hogy most mit csináljak, hanem egy adott rendszerbe kell beleilleszkednem.

Azt gondolnánk, hogy a kötött, megszokott napirend miatt monotonná válik az élet, de valójában segíti az elmélyülést – amellett, hogy tudnunk kell rugalmasnak maradni, hiszen közbejöhet egy-két dolog, amire oda kell figyelni. És

az imaéletünk is változik napról napra, dinamikus, ahogy egy házaspár között is más és más beszélgetések játszódnak le, más és más érzésekkel.

Azt gondolom, hogy a szerzetesi út választásával mindazokat a dolgokat, amelyekről lemondok – vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy amelyeket átadok Istennek –, százszorosan fogom visszakapni.

Hogyan fedezted fel, hogy Isten a szerzetességre hív téged?

Középiskolában jött bennem fel a gondolat, hogy Isten esetleg a papságra hív. Emlékszem, volt egy olyan megállapodásom a Jóistennel, hogy szeretnék egészen Neki élni, az Ő dicsőségére, de nem akarok pap lenni. Mindig is családos emberként képzeltem el magam, az egyetem alatt volt is két párkapcsolatom, a második majdnem két éven át tartott. Ez idő alatt nem foglalkoztam a hivatáskeresés kérdésével. Amikor véget ért a kapcsolatom, eléggé magam alá kerültem, és pont azon a nyáron vettem részt egy szentségimádási hétvégén szervezőként. A hétvége lelki programjaiért én feleltem, és hát nem nagyon értettem, hogy miért nekem kell ezt a feladatot ellátnom, úgy, hogy a rossz lelkiállapotom miatt én vagyok épp a legalkalmatlanabb. Utólag megértettem, hogy Isten azért rendezte mindezt így, hogy a legtöbb lelki programon részt vegyek, és így tudta nekem a legtöbbet adni. Nagyon sok szeretetet tapasztaltam meg az Eucharisztián és az embereken keresztül is.

Ezek a tapasztalatok mind hozzásegítettek ahhoz, hogy azon a nyáron kimondjam – először – teljesen szabadon, hogy Istenem, ha Te azt szeretnéd, hogy pap vagy szerzetes legyek, akkor ezt elfogadom és örömmel vállalom. Ezután egy félévig még egyetemre jártam, befejeztem a mechatronika alapképzést, majd kimentem Taizébe. Eleinte nem tudtam, mennyi időt fogok ott eltölteni, de ezt az időt arra szántam, hogy letisztázzam magamban a kérdéseim. Azzal az elhatározással mentem ki, a Jóistenre szeretnék figyelni.

Cikk és fotó: 777blog.hu

A cikk folytatását itt olvashatod »

Taizé-i énekek a Mária-napok szentmiséjén

Örömmel adjuk közre annak a szentmisének a felvételét, ahol a taizé-i énekek adták a zenei szolgálatot:
(A felvételt Körmöczi László készítette)

Jubiláló házaspárok megáldása (fotókkal)

Idén nyáron ünnepeltük férjemmel a 35. házassági évfordulónkat. Nagyon vártuk most is, hogy az újszegedi egyházközségben sor kerüljön a kerek évfordulójukat ünneplő házaspárok megáldásra. A Mária Napok zárónapján, szeptember 12-én este mintegy 14 házaspár gyülekeztünk a Szent Erzsébet templomban, hogy Isten előtt megerősítsük házastársunkra mondott igenünket. A szentmisét Hardi Titusz bencés atya mutatta be Attila atyával.

A prédikációban több gondolat is megérintett. Titusz atya arra hívta fel a figyelmünket, hogy a jó tanítvány képes arra, hogy meghallja, amit a Mester mond neki. Hatalmas zaj vesz körül minket a mai világban, nem magától értetődő, hogy képesek legyünk meghallani és befogadni Isten szavát. Mária állandó párbeszédben állt Istennel, készségessé vált arra, hogy meghallja és befogadja Isten szavát. Én meghallom-e Isten szavát, befogadom-e a szívembe, rá tudok-e hagyatkozni?

Mária nem kételkedett Isten szavában, meg akarta érteni, hogy mit kell tennie. Ha valami Istentől származik, az csak jó lehet; a rossz nem származhat Istentől. Ha a bizalom Istenben a nehézségek idején is megmarad bennünk, az az élet teljességéhez fog vezetni. Bármilyen kísértésen, megpróbáltatáson keresztül vezet is itt a földön utunk, Isten tenyerénél mélyebbre sosem eshetünk! Ezt a minden körülmények között fennálló Istenbe vetett bizalmat szeretném tanuljuk meg Máriától!

A házaspárok megáldása nagyon megható volt, hiszen minden házaspárhoz odalépett Titusz atya és egyéni imával áldott meg minket. Az emléklapon szereplő gondolatok közül a következő rész segít a legjobban a jelenleg megélt élethelyzetünkben: „Szeressétek továbbra is az Istent. Ő legyen legfőbb kincsetek és végső célotok. Ne csak időben, hanem lelkületben is jussatok egyre közelebb hozzá.” Úgy legyen! – Ámen.

Csányiné Fejes Tekla és Csányi Sándor

A miséről készült teljes fotógaléria itt megtekinthető »

Fotók: Körmöczi László

Mária „szemüvegén” keresztül szemléljük az életet!

Szeptember 10-én, a Mária-napok harmadik estéjén Kovács Zoltán atya celebrálta a szentmisét. Köszöntő szavaiban arra buzdított, hogy a Szentírás szavait – különösen ezeken a napokon – Mária „szemüvegén” keresztül szemléljük.

A szentbeszédben kiemelte, hogy a Szent Szűz példáját követve szeressük Krisztust, hiszen ezt a szeretetet csak tőle tudjuk megtanulni. A napi Evangéliumot idézve (Mt 18,19: „És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól.”) felhívta a figyelmünket arra, hogy Mária mindig ott áll mellettünk, velünk és értünk imádkozik, segíti a megtérésünket, a bűneink megbánását és így visz minket a Mennyei Atya elé. A Szűzanya az, akit bármilyen élethelyzetben segítségül hívhatunk, hogy irányt mutasson abban, hogyan viselkedjünk Jézus tanítványaiként a nehézségekben is. Mária szerepét és tiszteletét több biblikus utalással (királynő, frigyláda) szemléltette. Zárógondolatként arra hívott minket, hogy Máriára és anyai szívére tekintve hagyjuk, hogy megtestesüljön bennünk Jézus.

Hálásan köszönjük Zoltán atya szívből szóló szavait és a Szent Cecília Énekkar zenei szolgálatát, amellyel ezen a csodás estén gazdagodtunk.

Bús Márti

Rózsafüzér Társulatok találkozója a Mária-napokon

Szeptember 11-én, a Mária-napok keretében a Rózsafüzér Társulatok találkozója volt templomunkban. Gyorsan megteltek a padok és csodás volt a közös imádság ereje. A szentmisét Kondé Lajos atya, püspöki helynök, plébános tartotta. A szentbeszédében a napi Evangélium három szereplőjéről elmélkedett.

Elsőként a farizeusok keményszívűségéről beszélt. A keményszívűek, a változtatni nem tudó és akaró, rugalmatlan emberek. Az akkori idők vallási vezetői, akik olyan mereven ragaszkodtak a törvényekhez, hogy cselekedeteikből hiányzott az irgalom. Kiemelte, hogy Isten mentsen meg minket a keményszívűségtől. Másodikként ott áll a béna, aki kiszolgáltatott és betegként a társadalom perifériájára szorult ember.

Jézus ott tanított a templomban. Urunk, aki „szíveket és veséket vizsgál”, látja, hogy az emberek azt fürkészik, mit fog cselekedni, hiszen sabbat, a nyugalom napja van. Krisztus már a kérdésével kimutatja irgalmát, majd tanúságot tesz a gyógyító szeretetéről.

Zárógondolatként Lajos atya a farizeusok esztelen haragjáról beszélt, akik csak a parancsot látták és nem figyeltek a csodára. Arra biztatott minket, hogy a napjainkban is felismerhető gyűlölet helyett a minket körülvevő csodákra koncentráljunk.

A szentmise záróáldását litánia és a hívek által hozott Mária szobrok megáldása követte. Majd ünnepélyesen leleplezésre került Felföldi Mihály festménye, amely a Ligetben lévő, 1937-ben épült Lourdes-i barlangot ábrázolja. Az Erzsébet templomban lévő gyönyörű Mária szobor innen lett kimenekítve, mielőtt a nyitott kápolnát 1967-ben az akkori vezetés lebontotta. A képet Dr. Csermák Zoltán budapesti testvérünk adományozta, aki szeretettel emlékezett nagynénjére, a kegyhelyet megálmodó és megvalósító, Ugri Mária Ilma Kalocsai Iskolanővérre.

Hálásan köszönjük Lajos atya tanítását, Csermák úr adományát, a Rózsafüzér Társulatok tagjainak hűségesen kitartó imádságát!

Bús Márti

Kórusok közös hangversenye a Mária-napokon (videó)

A múlt század harmincas éveire visszamenő töretlen hagyomány szerint Szűz Mária születésnapjától (szeptember 8: „Kisboldogasszony” ünnepe) névnapjáig (szeptember 12: „Szűz Mária szent neve”) úgynevezett „Mária napokat” tartunk Újszegeden. Ennek keretében az esti szentmisék és különböző lelki programok mellett zenés áhítatra is sor kerül.

Idén szeptember 10-én, vasárnap, nagyszabású kórushangversenyt tartottunk. Hallhatták templomunk Szent Cecília kórusát Szántó Lajosné vezényletével, a Szegedi Szülők Kórusát Berényiné Ale Krisztina, valamint a Szkóla Gyermekkórus és Zenekar műsorát Pechan Zoltán vezetésével.

Az előadás különlegességét adta, hogy a kórusok együtt is énekeltek, közös műsorszámok előadásában. Kórusaink kis létszámú együttesek, ez korlátozza az előadható művek számát. Ez adta az ötletet, hogy ha összefogunk, együtt „nagy” kórust alkothatunk, így nagyobb szabású műveket is megszólaltathatunk. Ismerjük a Szent Ambrusnak tulajdonított mondást: „aki énekel (a templomban), az kétszeresen imádkozik”. Ha összefogunk, megsokszorozhatjuk énekes imádságunk erejét, közösen szebben zeng az Isten-dicséret! Úgy véljük, szeptember 10-én este igazán nagy élményt adhattunk nagykórusunk zengő énekével!

A szentmise után a Szkóla Gyermekkar kezdte a zenei szolgálatot. Egy kevésbé ismert erdélyi Mária-népéneket énekeltek a kis énekesek: „Boldogságos asszonyunk, Szűz Mária…”

A Szegedi Szülők Kórusa évek óta plébániánkon tartja próbáit. Szívesen vesznek részt plébániai közösségünk rendezvényein, énekükkel színesítve azokat. Először Wolf Péter „Ave Mária” című művét énekelték. Ez a mű nem a sokak által megzenésített „Üdvöz légy” imánk. Szövege a Szűzanyához való viszonyunkról, a rátalálásról, az iránta érzett bizalomról és segítségéért kifejezett hálánkról szól. A kórust Lucz Ilona DLA zongoraművészünk kísérte orgonán.

Ezután a sokunk által ismert „Glória szálljon az égbe fel” kezdetű négyszólamú kánont adták elő. A négyfelé vált kórus – a két oldalsó oltár és a főoltár két oldalára helyezkedve – bezengte az egész templomot!

Templomunk Szent Cecília Kórusa nagy részt vállalt a Mária-napok zenei programjában. Már szeptember 8-án énekes szolgálatot teljesítettek a misén és utána az áhítaton. 10-én ugyancsak énekeltek a misén, majd utána, fáradságot nem ismerve, hangversenyünkön hallhattuk szép éneküket

Önálló műsorukat Kodály Zoltán Ave Mária című kórusművével kezdték. Kodály már fiatal korában több Ave Mariát komponált különböző előadóegyüttesekre. A kéziratos partitúrákból tudjuk, hogy a mű 1898 októberében, tehát még Kodály nagyszombati diákkorában keletkezett.

A kórus második műsorszáma Varga László: Mária-himnusz c. műve volt. Varga László atya, a Váci Szent Cecília Kórus karnagya, egyházmegyei zeneigazgató, az Országos Magyar Cecília Egyesület igazgatója. Zeneszerzőként számos egyházi művet komponált.

Az orgonaszólamot mindkét műben Dr. Lucz Ilona játszotta. Ez alkalommal is köszönjük közreműködését, aki mindig lelkesítő segítője, sokszor résztvevője és szervezője plébániánk zenei eseményeinek.

A következő mű a két felnőtt-kórus és a zenekarközös előadásában hangzott el. Peter Benoit: „O gloriosa virginum” kezdetű kórusműve következett. Peter Benoit az 1800-as években élt, belga zeneszerző. Az „O gloriosa virginum” kezdetű kórusmű egy középkori Mária himnusz, melyet sokan megzenésítettek.

A zenés áhítat érzelmi és zenei csúcspontjának Rossini: „Hit, Remény Szeretet” című, háromrészes kórusművét szántuk. A művet a három kórus együttesen adta elő a zenekar közreműködésével. Előadásának célja volt a kórusok összefogása, közös zenei élmény átélése és átadása a közösségnek. Komoly, nehéz feladatot adott a kórusoknak, de a mű szépsége megérte a fáradtságot. Fontosnak tartom, hogy a kis szkóla-énekesek a zsoltárok mellett néha nagyobb, felnőttesebb műveket is énekeljenek. Számukra igen nehéz feladatot jelentett már a mű hosszúsága is, de lelkesen tanulták, és a felnőttekkel együtt dicséretesen helytálltak az előadásban. A szeretet-tételben Nagy Ágnes énekművész szép hangjában, átélt előadásában gyönyörködhettünk. Reméljük, hogy a „három isteni erényt” megzenésítő mű szép szövegével és gyönyörű dallamaival segített lelkünkben fölkelteni hitünket, Istenbe vetett reményünket, Isten és embertársaink iránti szeretetünket. Rossini a művet egyneműkarra és zongorára írta. A zenekari átiratot Tamás G. Alajos készítette, 1958-ban. Külön köszönet jár a zenekar tagjainak, akik között most több „külső” kolléga segített a mű előadásában.

A közös éneklésen sikerén felbuzdulva szeretnénk a jövőben is a kórusok összefogásával nagyobb műveket előadni.

Köszönjük a karnagyok, a kórustagok és a zenészek lelkes, fáradtságot nem ismerő munkáját.

Pechan Zoltán

A 40 perces koncertet itt nézheti meg újra:

Jó, hogy vagy! Mária-napok 2. nap

A Mária napok keretében szeptember 9-én Tapodi Krisztián újmisés atyát köszönthettük a Szent Erzsébet templomban. „Jó, hogy vagy!” – beszédének ezt a címet is adhatnánk, de mielőtt Krisztián atya megmagyarázta volna ezt a mondatot, előtte a felolvasott evangéliumhoz (Lk. 6,1-5) fűzött magyarázatot.

A tanítványok Jézussal voltak, vele beszélgettek, talán nem is tudták éppen milyen nap volt. Ezért az út menti kalászokat letörve, morzsolgatva azt eszegették. Meglátva ezt, a farizeusok megrótták őket, mert megszegték az ősi parancsokat. A tanítványok meglepődve, talán kicsit megzavarodva Mesterükre néztek. Mit mond ő? Jézus az Ószövetségből ismert esettel válaszolt. Dávid király is, amikor társaival együtt éhezett, bement Isten házába, elvette és társaival együtt megette a szent kenyeret, amit csak a papoknak volt szabad. Mert „az Emberfia ura a szombatnak is.”

Krisztián atya erre figyelmeztetett bennünket is, hogy ne csak a begyakorolt, megtanult szabályoknak éljünk, s aki azt megszegi, afölött  gyorsan ítéletet mondunk. Hanem Jézusra figyeljünk, az általa adott új parancsra, a szeretet parancsára. Szeretettel forduljunk egymás felé, mert eszközök vagyunk az Úr kezében.

Majd Krisztián atya megosztotta velünk azt az örömét, hogy milyen nagyszerű eszköz lehet az Úr kezében. Történt ugyanis, hogy egy alkalommal az Oltáriszentség előtt csendben imádkozva, meghallotta: „Jó, hogy vagy!” Tudta, hogy ez isteni üzenet számára. Ezzel a lelkülettel maradt közöttünk, és a szentségimádás órájában fohászaival segített bennünket is abban, hogy átélhessük Krisztus jelenvalóságát és tanítását.

Homoki Nagy Mária

Milyen lehetőségeink vannak? Mária-napok 1. nap

A 2023. évi Mária-napok első szentmiséjét, Szűz Mária születésének ünnepén Aleksza János atya, kisteleki káplán celebrálta.

A prédikációban Jézus születésének története kapcsán József töprengését emelte ki, aki választhatta volna a mózesi törvények szerint azt, hogy Máriát kiszolgáltatja az ítéletre, de mivel igaz ember volt, az angyali üzenet előtt is a jóra törekedett. Ehhez kapcsolódva arra irányította a figyelmünket, hogy az egyes élethelyzetekben ne a nehézségekre, hanem azokban lévő lehetőségekre figyeljünk. Tegyük fel magunknak többször azt a kérdést, milyen lehetőségeink vannak az Istennel való kapcsolatunkban és az emberekhez viszonyulásunkban.

János atya a betegek kenetének kiszolgáltatása előtt kihangsúlyozta, hogy Mária az ő anyai szeretetével nemcsak az örömökben, hanem a fájdalomban és a betegségekben is velünk van. A szertartás végén újmisés áldásában részesített minket. Hálásak vagyunk János atyának azért, hogy Kisboldogasszony ünnepét különlegessé tette számunkra. Köszönjük a Szent Cecília Énekkar csodás zenei szolgálatát!

Bús Márti

Imádsággal és zenével köszöntöttük a Szűzanyát öt napon át (a prédikációk videói)

Kisboldogasszony ünnepén, szeptember 8-án kezdődtek és Szűz Mária szent nevének ünnepén, szeptember 12-én este értek véget az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban rendezett Mária-napok. A hívek az esti szentmisék mellett rózsafüzér imádsággal és énekekkel is kifejezték tiszteletüket a Megváltó édesanyja előtt.

Fotó: Karnok Csaba

Az újszegedi Mária-napok gyökerei az 1930-as évekig nyúlnak vissza – mondta el a Csongrád-Csanád megyei hírportálnak, a delmagyar.hu-nak nyilatkozva Thorday Attila, az Árpád-házi Szent Erzsébet-templom plébánosa. – A Ligetben 1937-ben készült el a lourdes-i kőbarlang, ahol Mária-szobor állt. A barlangkápolnát Glattfelder Gyula püspök szentelte fel; sokak által látogatott kegyhellyé vált. A barlang körül rendszeresen imádkoztak egészen 1967-ig, amikor a kegyhelyet leromboltatták. A Tápai Antal által készített Mária-szobrot a templomba menekítették, ahol ma is áll.

Szűz Mária mint égi édesanya és mint aki Krisztushoz a legközelebb állt az emberek közül, mindig fontos volt a hívők számára, a hozzá való imádkozás a kereszténység kezdete óta szokás. Üdvözlégy imádságunkat főképp a domonkosok terjesztették el a 13. században. A rózsafüzér, azaz az olvasó az imádságba foglalt hittitkok által Jézus életének eseményeit idézi fel Mária szemszögéből. Mintha a Bibliát olvasnánk, innen ered a második elnevezés is – ismertette Thorday Attila.

Aleksza János prédikációja:

A Mária-napok szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén, Szűz Mária születésnapján kezdődtek, és Mária szent nevének ünnepéig tartottak.

Pénteken és szombaton két újmisés, Aleksza János kisteleki és Tapodi Krisztián gyulai káplán; vasárnap a két éve felszentelt Kovács Zoltán (aki jelenleg Rómában tanul ösztöndíjasként); hétfőn Kondé Lajos pasztorális helynök, a szegedi dóm plébánosa, kedden Hardi Titusz pannonhalmi bencés szerzetes mutatta be az esti szentmisét.

Tapodi Krisztián prédikációja:

Thorday Attila plébános pénteken kiszolgáltatta a betegek szentségét; a többi napon rózsafüzér imádsággal kezdődött a program.

Gitáros énekkar, kórusok és taizéi csoport is énekelt az újszegedi templomban. A vasárnap esti hangversenyen a templom három kórusa lépett fel, kisgyerekek, fiatalok, felnőttek és nyugdíjasok együtt énekeltek.

Kovács Zoltán prédikációja:

Hétfőn a rózsafüzér-társulatok találkoztak az újszegedi templomban. Az esti szentmisére a hívek magukkal vihették Mária-szobraikat, amelyeket a főcelebráns, Kondé Lajos pasztorális helynök, a szegedi dóm plébánosa a szentmise végén megáldott.

Fotó: Karnok Csaba

Jézus mindig irgalmas és gyógyító szeretetével veszi körbe az embert – hangsúlyozta prédikációjában Kondé Lajos. Arra biztatta a híveket, hogy tartózkodjanak a kevélységtől és a kemény szívűségtől, és ismerjék fel a mindennapokban Isten csodáit.

Kondé Lajos prédikációja:

A Mária-szobrok megáldása után leleplezték a templom legújabb festményét és emléktábláját. A festmény, mely a lourdes-i barlangot ábrázolja, Felföldi Mihály alkotása.

Fotó: Karnok Csaba

Történetét az adományozó, Csermák Zoltán ismertette: nagynénje, Ugri Mária Ilma kalocsai nővér szorgalmazta az 1930-as években az újszegedi lourdes-i Mária-kegyhely megvalósítását, amelyet 1967-ben leromboltattak a kommunisták. A festmény az ő hagyatékának része volt. A barlangban álló Mária-szobrot sikerült kimenteni, ma is az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban áll az újszegedi Madonna. A barlangkápolna emlékét immár Felföldi Mihály festménye is őrzi az utókor számára.

Hardi Titusz OSB prédikációja:

A Mária-napok lezárásaként kedden este énekes taizéi imádságot tartottak. A szentmise keretében a kerek házassági évfordulójukat ünneplő párok külön áldásban részesültek.

Forrás: delmagyar.huSzeged-Csanádi Egyházmegye / Magyar Kurír

Kolozsvárról Szegedre

A Társaskör idei utolsó estéjén, szeptember 7-én Nógrádi Antal testvérünk tartott igen színvonalas előadást „A Kolozsvári Egyetem orvosi intézeteinek Szegedre költözése” címmel. Egyetemünk története visszanyúlik a Báthory István erdélyi fejedelem által 1581-ben alapított egyetemre. Ennek megszűnését követően hosszú időnek kellett eltelnie, hogy az egyetem újjászervezése megtörténhessen.

Az osztrák-magyar kiegyezés utáni gazdasági és társadalmi fellendülés tette lehetővé és egyben szükségessé is, hogy Magyarországon a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem mellett még egy egyetemet szervezzenek. Ennek a tervnek a megvalósításához sok ember áldozatos munkájára volt szükség. Közülük kiemelkedik gr. Mikó Imre, aki a Kolozsvárott megalapított Erdélyi Múzeum Egyesületnek adományozta az ún. Mikó kertet és az ott található Mikó-villát. Ez jelentette az 1872-ben megalapított Ferenc József Tudományegyetem működésének alapját is. Eötvös József, mint kultuszminiszter fáradozott sokat az új egyetem felállításáért és nem felejthető el magának Kolozsvár városának áldozatos segítsége sem. Hiszen sem elegendő és megfelelő épület, sem könyvtár, sem laboratóriumok nem voltak, sőt Budapestről kellett professzorokat Kolozsvárra hívni, hogy a tényleges egyetemi képzés megvalósulhasson.

A Kolozsvárott rendes magántanári címet megszerző professzorok közül előadónk Davida Leó és Apáthy István professzorok munkásságát emelte ki. Mindketten igen tehetséges, külföldön is tanulmányokat folytató professzorok voltak, akik ma is példaképei lehetnek hallgatóknak és oktatóknak egyaránt. Davida Leó orvosprofesszor és anatómus korának legmodernebb anatómiai intézetét hozta létre. Apáthy István zoológus az egyetem állattani intézetét szervezte meg.

Az I. világháborút követően az egyetemnek menekülnie kellett Kolozsvárról. A mintegy harminc év alatt felépített épületek, benne az orvosi intézetek, klinikák, laborok teljes felszerelése, az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárával, gyűjteményeivel együtt ott maradt. A menekülő professzorok Magyarországon sem kaptak lakást, évekig vasúti vagonokban laktak, miközben az egyetemi oktatást is folytatni akarták. Az újrakezdés Szegeden vált lehetségessé, ahol a város, mint ötven évvel korábban Kolozsvár, mindent megtett, hogy épületeket találjon, a professzorok lakáshoz jussanak és a Kolozsvárról elmenekült egyetemi hallgatóknak megfelelő szállása legyen. Ehhez a szervezéshez ismét sok ember összefogására volt szükség. Szeged polgármestere, Solymosi Szilveszter mellett, Davida Leó volt az, aki az orvosi intézetek működésének szegedi folytatása mellett érvelt. Amikor 1921-ben az orvosi intézetek elkezdhették működésüket Szegeden, Davida Leó ismét megszervezte a kor színvonalának megfelelő Anatómiai Intézetet. De ezt tette Apáthy István is, bár őt 1919-ben börtönbe zárták, mivel a világháború alatt ő volt Erdély főkormányzója. 1920-ban szabadon engedték, útlevelet kapott, s amikor Magyarországra ért, bekapcsolódott az egyetem újjászervezésének munkájába. Megalapította az Anatómiai Intézetet és létrehozta az első tudományos folyóiratot is.

Köszönjük Nógrádi Antalnak ezt az előadását, amelyben bepillanthattunk egyetemünk orvosi intézeteinek és ezen belül az Anatómiai Intézet elmúlt 150 éves történetébe.

Homoki Nagy Mária