Krisztus tagjai vagyunk mindnyájan – Közösségi nap 2018

A Kalkuttai Szent Teréz templom ismét bensőséges otthont adott a közösségi szeretet megélésének. Szeptember 22-én reggel 9 órától a Plébánia apraja-nagyja gyülekezni kezdett egy kellemes nap eltöltésére. A segítő kezeknek köszönhetően nagyon gyorsan megtörténtek az előkészületek.

A Közösségi napot plébánosunk köszöntője nyitotta; Attila atya arra biztatta a jelen lévőket, hogy minél több programban vegyünk részt a nap folyamán és sok, szép élménnyel térjünk haza. Majd Szendrényi Marietta, az itt működő Családi Bölcsőde vezetője mesélt a mindennapjaikról, arról, hogy milyen jó élmény így találkozni, hiszen ők és a közösség pont egymást váltva használja ezt a csodálatos épületet.

Ezt követően a délelőtt folyamán a gyermekeket a Diónyi színpad bábszínház előadása várta, ezzel ez időben a felnőttek Barta-Fekete Ágnes előadásán vehettek részt. A lelkésznő Pál apostol szavait idézve beszélt arról, hogy mind Krisztus tagjai vagyunk. A beszéd sok érdekes és tanulságos gondolatából egyet szeretnék kiemelni: Történt, hogy egy amerikai városban Jézus szobrának kezeit letörték; a helyiek sokat gondolkodtak azon, hogyan lehetne ezt méltón pótolni, végül egy feliratot helyeztek el: „Mi vagyunk Krisztus kezei”. Az előadást csoportos foglalkozás követte, különböző fényképek közül választva kellett beszélni annak megéléséről, hogy érezzük magunkat Krisztus tagjaként, illetve „testrészekké” válva kellett egy testet megformáznunk.

A nap folyamán folyamatosan látogatható volt az úgynevezett „szabaduló szoba”, amely előtt mindig kígyózott a sor, illetve mindenki részt vehetett a legó-templom építésében. Az imaösvényen pedig ki-ki csendesen elmélkedve haladhatott végig.

A finom ebéd után Király András, Újszegeden felnőtt testvérünk, aki görögkatolikusként Nyíregyházán él családjával, vetített képes előadást tartott a szíriai keresztények életéről. Nagybátyjával, Kocsis Fülöp metropolita-érsek atyával immár másodszor járt Szíriában, hogy a Katolikus Egyház adománygyűjtését célhoz juttassák. Bizony, az ottani keresztények helytállása minket, európai krisztuskövetőket is sarkaljon az áldozatos tanúságtevő életre!

A szentmise keretében a jubiláns házasok megáldásának lehettünk tanúi. Nagyon szép volt hallani a nagy számokat, látni azokat a párokat, akik ilyen sok évet (20, 30, 40, 50, 65!) közösen, szeretetben éltek meg. A prédikációban Attila atya arról beszélt, hogy házasként és egyedülállóként is élhetünk szép életet Isten akaratából.

Jubiláló házasok megáldása

Nagyon köszönjük a közösen megélt, szép pillanatokat, az alapos és gondos szervezést, a segítséget a pakolásnál, készületeknél, a zenei szolgálatot a misén! Jövőre folytatjuk…

Bús Márti

Szeptemberi ünnepeink fókuszában Mária volt

Színes papi egyéniségeket ismerhettünk meg az idei Mária-napok során. Szeptember 8-án, szombaton a Tápéra és Petőfitelepre újonnan kinevezett plébános, Máté János atya tartotta az esti szentmisét. Lelkes beszédében Mária Istennek kimondott IGENjére irányította figyelmünket.

A zenei szolgálatot Bővíz László testvérünk fogta össze, aki a rókusi és zákányszéki ének- és zenekar tagjaival meghitt, imádságos légkört biztosított erre a feledhetetlen estére. Másnap, a vasárnapi szentmise előtt a nyáron Taizében járt zarándokok találkoztak a plébánián, hogy felidézzék közös élményeiket és énekpróbával készüljenek az ünnepi szentmisére.

Pálfai Zoltán, makói plébános atya az elcsöndesedés fontosságára hívta fel figyelmünket. Az elhangzott evangéliumi történetre utalva, miszerint Jézus egy süketnémát meggyógyított, felhívta figyelmünket a helyes sorrendre: Meghallani – figyelni – és csak utána szólni!
Szónokunk arra is emlékeztetett, hogy találó elnevezéssel illettük annak idején Újszegeden Sávai János atya által tartott napokat: „Hallásjavító lelkigyakorlat”. Bizony, ezt a belső hallásunkat szüntelenül kell élesítenünk!

Beszédét egy elgondolkodtató történettel zárta: Az öregember mozdulatlanul ült a templomban órákon keresztül. A pap megkérdezte tőle: „Mit mondott az Isten?” „Isten nem beszél, csak hallgat” – hangzott a válasz. „No és ön, mit mondott neki?” „Én se beszélek, csak hallgatok”.

Hétfőn 16 órától a Szeged és környékének Rózsafüzértársulatainak találkozóját tartották Újszegeden. Aradi Mária testvérünk évtizedek óta gondosan összetartja nemcsak helyi imaközösséget, hanem kapcsolatot tart a többi imavezetővel. Ennek gyümölcse, hogy az Erzsébet-templom ezúttal zsúfolásig megtelt. Megtiszteltetés volt, hogy erre az alkalomra plébánosunknak sikerült megnyerni Varga Lászlót, aki pap létére a váci székegyház karnagya, képzett egyházzenész, és maga is ír egyházi énekeket. Örömünkre szolgált, hogy az énekpróba során saját műveit is tanította a templomban egybegyűlt híveknek. A szentmise prédikációjában – a jezsuita és karmelita atyák és karmelita apácák életpéldáit felidézve – tanulságos történeteket hallhattunk az imaélet erejéről.

A rózsafüzéresek figyelmét felhívta arra, hogy miben áll a latin „contemplatio” szó, amit szemlélődésnek fordítunk magyarra, ám ez nem bámészkodást jelent, hanem hogy már nem is a szavak fontosak. Miként az idegen emberekkel találkozva úgy vagyunk, hogy azt illik szóval tartanunk, ám akivel bensőséges szeretetkapcsolatban vagyunk, azzal szótlanul is jól megértjük egymást. Ilyen odaadással imádkozzunk!

Kedden közel 60 idős és beteg testvérünk vette fel a betegek kenetét, hogy a szentségi kegyelemben megerősödbe tudjanak helyt állni. A szentmisét Tamási József kartali plébános, a Bónum TV programigazgatója tartotta.

Mária nevenapjának ünnepén, szeptember 12-én, szerdán Kovács Zoltán tartott nálunk primíciát. Szentbeszédében a férfiak figyelmét felhívta arra, hogy Mária legyen a múzsánk, vagyis ő motiváljon, hogy a bennünk levő energiát a jóra bontakoztassuk ki. Ezért volt az, hogy a lovagok magukra vették vagy lobogójukra tűzték Mária nevét, és úgy küzdjenek az igaságért.

Szónokunk a nők figyelmét arra irányította, hogy Máriát tekintsük mentorunknak. Teremtőnk terve szerint a nő mindig a befogadó szerepében jár elől. Emlékeztetett arra, hogy amikor a Szűzanya megkérdezte Fiát, aki 12 évesen elmaradt, és a templomban lelték meg, akkor is kérdésében az a tisztelet volt, hogy jobban megértse Jézust. Végül arról biztosította hallgatóit, hogy ha mind jobban szeretjük Máriát, akkor közelebb jutunk Szent Fiához, a mi Urunk Jézus Krisztushoz.

A szentmise végén plébánosunk felidézte a székelyek mondását, miszerint „egy újmisés áldásért a csizmát is érdemes elkoptatni”. Ezen buzdításra hosszasan sorjáztunk, hogy személyesen is részesedjünk az újmisés atya áldásában. A szentmisén és azt követően a Szent Cecília Énekkar szolgált, az orgonánál Lucz Ilona, a kórusvezető Szántó Lajosné Babi. Külön köszönet illeti a Flóri atyát, aki mindvégig szívesen állt a gyónók rendelkezésére, Komárominé Soós Évát a sekrestyében és Kissné Sere Annát, aki a kántori szolgálatban jeleskedett.