Ismét nyilvánosak a szentmisék

A megyéspüspök rendelkezése szerint a Szeged-Csanádi Egyházmegyében április 12-től ismét lehet nyilvános istentiszteleteket tartani, vagyis hétfőtől helyreáll a szokásos miserend mindkét újszegedi templomunkban.

Természetesen továbbra is fennállnak a járványügyi óvintézkedések (belépéskor az ajtónál kézfertőtlenítőt használunk, maszkot hordunk, csakis kézbe áldozunk, szociális távolságot tartunk, a békeköszöntést pedig egymás felé való meghajlással fejezzük ki).

Plébánosunk prédikációja húsvét 2. vasárnapján:

***

AJÁNLÓ:

Timothy Dolan, New York bíboros-érseke a főegyházmegye internetes portálján „Itt az idő visszatérni a templomba a vasárnapi szentmisére” címmel megjelent írásában szólítja fel egyházmegyéje híveit, hogy bátran járjanak ismét templomba.

A teljes cikket itt olvashatja el »

A Feltámadott útja

A Teréz anya templom kertjében újra kiállításra került Farkas Dezsőné Simon Katalin festette 14 stáció másolata, amely a föltámadt Úr megjelenéseit ábrázolja. A mellette olvasható elmélkedéseket Barsi Balázs ferences írta. A templomkert nyitva van hétköznapokon 8-16 óra között (a Családi Bölcsőde nyitvatartási ideje alatt), és a szentmisék miatt péntek és szombaton 16-18 óra valamint vasárnap 11.00-12.30 között. Érdemes ellátogatni oda (Fő fasor 101), hogy elmélkedve imádkozzunk.

Tavaly ilyenkor plébánosunk így mutatta be a stációkat:

Francia nyelvű mise afrikai egyetemistáknak

Húsvétvasárnap hajnalban különleges eseménynek voltam részese az Erzsébet-templomban: plébánosunk afrikai keresztény egyetemistáknak celebrált szentmisét francia nyelven.

Már a legutóbbi nyilvános eucharisztikus ünnepen is szeretettel fordult feléjük, s arra kért bennünket, fogadjuk őket szívesen közösségünkben. A korlátozások miatt azóta nem kerülhetett erre sor, ám Krisztus feltámadását mégis templomunkban ünnepelte a közép-afrikai frankofon államokból származó hét fiatalember.

A taizéi lelkületet véltem felfedezni azokban a közvetlen szavakban és gesztusokban, amelyekkel Attila atya a Mária-oltár előtt a misére készülve várta a fiatalokat. Előkerültek a taizéi énekeskönyvek, dallamok hangzottak fel, és plébánosunk érdeklődésére egymás után sorjáztak az országnevek: Csád, Togo, Szenegál, Benin, Kongó. Bizonyára Roger testvér is jelen volt valahol a templomban, a szemnek láthatatlanul…

A szentmisében a fiatalok lelkesen énekelték saját keresztény énekeiket, és az evangélium elhangzása előtt nagy odaadással olvasták fel a szentírási részeket. Látszott: ajándék számukra, hogy bár hazájuktól távol, de hitközösségben ünnepelhetik meg a Húsvétot. Attila atya úgy véli: „megható, ahogy katolikus hitük miatt ilyen összetartók, még ha különböző országokból jöttek is a Szegedi Tudományegyetemre tanulni. És elgondolkodtató, hogy a francia egyháznak milyen missziós ereje volt a XIX. században, hogy az iszlám-többségű országokban is hitvalló keresztények élnek az úgynevezett Fekete-Afrikában.”

Vajon hallott-e már az Erzsébet-templom francia nyelvű szentmisét? Látott-e már egyetlen ünnepen ilyen sok országból érkező keresztényeket? – töprengtem az örömteli záróének hangjainál, melyek méltóképpen feleltek Jézus üzenetére: tegyetek tanítvánnyá minden népet (Mt 28,19).

Péterffy Gabriella

A föltámadás története

Jézus föltámadásának történetét az evangélisták fogalmazták meg az utókor számára. Az evangéliumok leírását számtalan művészi feldolgozás követte, amely közül most Heinrich Schütz (1585-1672) zeneszerző művét, s annak Bálint Zsolt általi magyar adaptációját ajánljuk Olvasóinknak.

A zenei felvétel 1998-ban a Bp-Kelenföldi Evangélikus templomban készült, vezényel Bencze Gábor, evangélista: Csányi Tamás, Jézus – Bubnó Tamás és Pechan Kornél.

A feltámadott Úr adjon erőt és örömöt minden megpróbáltatás közepette!

Non-stop bibliaolvasás Nagyszombaton

Nagyszombaton hagyományosan szentsír-látogatásra és őrzésre indultunk a templomba. Az utóbbi években ez kiegészült a folyamatos bibliaolvasással. Ennek tapasztalatairól olvashatunk az alábbiakban:

Az olvasás lehet szolgálat

Immár második alkalommal vettem részt a non-stop bibliaolvasáson, melyet a plébánia szervez Nagyszombatra. Ahogyan az a felhívás szövegében is áll, az esemény célja „nem valamiféle rekord felállítása, hanem lelki felkészülés az Ünnepre: elcsendesedés, Isten felé kifejezett hála, szolgálat”. Az olvasás és én régi barátok vagyunk, boldoggá tett a gondolat, hogy szolgálhatok is vele az Úrnak. Fontos örömforrás is az életemben. Ezért helyesnek tűnt, hogy így adjak hálát a látásomért és az értelmemért, melyek nélkül nem volnék képes olvasni. Tavaly is, idén is az első időpontot, reggel 8 órától vállaltam: így volt egyszerű egyeztetni.

Az Újszövetség eleje jutott tehát nekem. Máté evangéliuma Jézus nemzetségtáblájával kezdődik. Nem a „leghálásabb” része a Szentírásnak, hiszen a hangok efféle kombinációja idegen a magyar hangképzéstől. Bizonyos nevek előtt (pl. Rechabeám) másodpercnyi szünetet tartok. Kisiskolás gyerekek jutnak eszembe, akik hangosan olvasnak fel, és megtorpannak egy-egy hosszabb, szokatlan szó előtt. A fél órányi felolvasásból két perc sem telt el, de később ez a két perc akaratlanul is arra indít majd, hogy az alázatról gondolkodjak. Idén felkészültebben mentem és előző nap átnéztem a neveket. Ne hangozzanak helytelenül a látszólag üres templomban. Zerubbábel ennek ellenére gáncsot vet.

A nemzetségtábla után Jézus születésének története hangzik el, az egyiptomi menekülés, majd az onnan visszatérés követi. Keresztelő János működése, Jézus megkeresztelkedése és megkísértése, a hegyi beszéd. Éppen befejezem, mikor letelik a harminc perc. Mind ismerjük ezeket a részeket a Bibliából. Mindegyiket olvastuk, hallgattuk nem is egyszer. A mindennapos bibliaolvasás viszont rövidebb szakaszok átelmélkedéséből áll. Jól is van így. Kétezer éve olvassuk a szöveget, mégis kimeríthetetlen. Ám egészen más tapasztalat hosszabb részeket elolvasni egyszerre. Az egyes szakaszok megkapják azt a történeti ívet, amely miatt az Evangéliumok összehasonlíthatatlanul többek lesznek törvények egyszerű gyűjteményénél. Jézus életéről, az ő példájáról tanúskodnak. Úgy érzem, részesülök az élő hagyományban, ahogyan hangosan kimondom az Írás szavait.

Tavaly senki nem volt a templomban, mikor felolvastam. Örültem, mert így valóban az Úrnak tettem szolgálatot. Idén ültek néhányan a padokban, miközben olvastam. Örültem, mert így őket is szolgáltam.

Szabó István Zoltán

Köszönet az élelmiszer-felajánlásokért

A nagyböjti időszak során templomainkban tartós élelmiszert gyűjtöttünk rászoruló újszegedi testvéreink számára. Plébániánk szeretet-szolgálatában, a Karitász csoportban serénykedő tagjai hálásan köszönik a kedves hívek nagylelkű adományait.
Közös erővel 20 család húsvéti előkészületeihez nyújthattunk segítséget. Isten fizesse meg!

A húsvét vallási háttere és aktualitásai – interjú Attila atyával (videó)

Nagyszombati, húsvétvasárnapi családi liturgia

Nagyszombati családi liturgia a Pechan és a Siklós család közreműködésével:

A családi liturgiák nyomtatott verzióját itt nézheti meg, töltheti le »


A 2020-as nagyszombati exultet Attila atyával:


Húsvétvasárnapi családi liturgia a Pachan és a Siklós cslád közreműködésével:

Nagyszombat esti ünneplés másként

A keresztény világban talán az év legnagyobb és legszebb ünnepe a Nagyszombat esti szertartás, amelyen Urunk feltámadásáról emlékezik meg az Egyház. A legfényesebb, a legragyogóbb ez az este minden este közül a tűz szenteléstől a gyönyörű liturgián át a körmenetig. Zúg az orgona, zengő hangja betölti a templomot, csilingelnek a csengettyűk, hatalmas fényár, a templomi közösség teljes egységben ünnepli Jézus Krisztus feltámadását.

Ezen a csodálatos estén eddig minden így történt, ám most az Élet átírta a forgatókönyvet a korona vírus világméretű járványa miatt, aminek következtében elmaradt templomainkban ez a csodálatos, ünnepi liturgia. Otthonainkban, ki-ki a családjával, vagy egyedül élte meg Jézus Krisztus feltámadásának éjszakáját.

Attila atya előzetesen gondoskodott arról, hogy a Barsi Balázs atya által összeállított szép, családi liturgia szövege eljuthasson a hívekhez, amelynek köszönhetően egy kicsit mégis megélhettünk valamit abból az örömből, amit a Nagyszombat esti ragyogó, lélekemelő szertartás ad.

Mi így ünnepeltünk: Megvártuk, hogy beesteledjen, éppen 8-at mutatott az óra. Előre elkészítettem az ünnepi asztalt, amelyen finom sonka, tojás, mustár, torma, vörösbor várt arra, hogy elfogyasszuk. Mielőtt erre sor került volna, meggyújtottuk a kezünkben lévő gyertyákat és elkezdtük a nagyszombati vacsora előtti szertartást a leírtak szerint.

„Krisztus Világossága! – Istennek legyen hála!”- kezdtük az ünneplést, ahogy minden évben elhangzik a teljesen sötét templomokban, amikor a tűzszentelés után papjaink bevonulnak a Húsvéti gyertyával.
A családi szertartás az Örömének (Exsultet) felolvasásával folytatódott, majd megújítottuk a keresztségi fogadásunkat, imádkoztunk, valamint elénekeltem a megadott énekeket is.

A családi szertartás után megöleltük egymást, örömmel eltelve áldott, boldog Húsvétot kívántunk egymásnak. Ünnepi lélekkel ültünk le a finom vacsorához. Hálás szívvel köszönjük, hogy e liturgia segítségével lélekben a templomban érezhettük magunkat, ez által emelkedettebbé, ünnepivé válhatott a Nagyszombat esténk otthonunkban.
Lucz Ilona

Keresztút filmszalagon

Húsvétkor évről évre számos bibliai tárgyú filmet láthatunk az ünnep alkalmából. Közülük az egyik legszebb és legismertebb az 1959-ben készült Ben Hur című klasszikus, melynek alkotói különös módját választották a Jézus-ábrázolásnak. Ellentétben a legtöbb filmmel, melyek az arcjátékra és a tekintet erejére irányítják a figyelmünket, ők nem mutatják meg a Jézust alakító színész arcát, éppen a látvány hiányával teremtve drámai hatást. Gyönyörű gesztus a részükről, hogy a film egyik legértékesebb eszközéről, a közelképről lemondva mintegy azt sugallják: nem tudjuk, milyen volt a Megváltó arca – jóllehet kétezer éve ábrázolják –, maradjon hát örök titok.

Ez a misztérium különösen is érzékelhető az úgynevezett víz-jelenetben, amit sokan minden idők egyik legszebb filmjelenetének tartanak. Voltaképpen egy jelenetpárról van szó: az egyikben Jézus itatja meg a gályára vonszolt rabok hosszú sorában szomjazó Ben Hurt, a másikban az egykori fogoly próbál vizet adni a keresztúton Jézusnak. E képsoroknak aligha létezik érzékletesebb leírása, mint amellyel Szabó Magda ajándékozza meg olvasóit a Filmévkönyv 1961-es kiadásában. A Ben Hur című írásban egy nagy író és egy nagy film találkozásának lehetünk tanúi.

A film elején elragadott Krisztus ábrázolása: valami csöndes hűvöst, jót és fényest leheltek alakja köré a film alkotói. Ha megjelent, csak hátulról látszott, esetleg csak kezét mutatta a kép, olykor szép, egyenletes lépteit, mozdulatát. Járásában, vagy abban, ahogy karját emelte, volt valami megkapó. A film legsikerültebb jelenetének éreztem, mikor a gályára hurcolt Ben Hurnak inni ad, a rendezés, a dialógus nélküli kép kisgyerekkori percek áhítatát hozta vissza. Az óriás vászon eleinte csak egy ácsműhelyben munkálkodó kezet mutatott, aztán a kéz tulajdonosát, de hátulról, ahogy csöndesen műhelye elé lépdel, s megáll a foglyot kínzó, azt inni nem engedő római altiszt előtt. Látni beszédes mozdulatát, ahogy a kúthoz hajlik, vízzel tölt meg egy fakupát, a földre bukott, cserepes szájú Ben Hur ajkához emeli, s a továbbiakban már csak a fogoly óriási kék szeme játszik. „Ki ez az ember? – kérdezi a tekintet. – Ki vagy? Mért vagy ilyen bátor? Mért vagy ilyen jó?” Látszik az altiszt dühös képe, amelyen hirtelen végtelen zavar kuszálja el a parázs indulatot. „Mit bámulsz? – kérdezi az altiszt zavara. – Ki vagy, fehér ruhás, aki meg mered itatni a foglyomat? Eriggy innen, félek tőled. Nem szeretem, nem is bírom állni a pillantásodat. Jól van, (…) hát ezentúl majd adok neki inni, ha így akarod”. Egy szó sem hangzik el, Jézusból nem látni semmit, csak Ben Hur szeme és az altiszt arca reagál. Mesteri megoldás! (…)

A kálváriajárás során Jézus Ben Hurral és családjával egy vonalba jut. Ben Hur – akárcsak a néző – nem látja a keresztcipelő férfi arcát, de megszánja, s leakaszt az útmenti kútról egy ugyanolyan kupát, amelyből hajdanában fogolykorában őt itatták meg Názáretben, s a földre bukott Jézus ajkához közelíti. Ebben a pillanatban ismeri fel, hogy ez volt az az ember, aki egykor segített rajta, Jézus fejét hátulról látjuk, csak Ben Hur megfeszülő arcát, táguló szemét szemlélheti a néző. Felismerte és megrendült, a víz elcsorog.

Igen, a filmbeli víz elcsorog, ám a képek sugallata, mely az evangéliumi tanítás nyomán üzen az életet adó vízről, a szeretetről és az önfeláldozásról, velünk marad. Most, ezen a húsvéton is.

Péterffy Gabriella