Nagyheti szertartások sok-sok fotóval, videóval

Az Exsultet, a húsvéti öröméneket Pechan Szabolcs testvérünk énekelte:

 

A nagyheti szertartásokon készült fotóválogatások az alábbiakban elérhetők:

Nagycsütörtök – utolsó vacsora miséje, lábmosás szertartása (Szent Erzsébet templom):

Körmöczi László képei »

Nagypéntek – kereszthódolat, keresztút (Szent Erzsébet templom, újszegedi liget):

Krisztin Német István képei »

Körmöczi László képei »

Nagyszombat: feltámadási mise – tűzszentelés, keresztelés, bérmálás, feltámadási körmenet (Szent Erzsébet templom):

Krisztin Német István képei »

Körmöczi László képei »

Húsvétvasárnap: ünnepi szentmise (Kalkuttai Szent Teréz templom):

Krisztin Német István képei »

A nagypénteki igeliturgia átélése

A Teréz anya templomban 16.30-kor, a Szent Erzsébet-templomban 18 órakor kezdődött a nagypénteki liturgia. Az előző nap, Nagycsütörtök estéjén az oltárfosztással idéztük fel Jézus elfogatását a Getszemáni kertben, most a templom homályában és csöndjében bevonuló asszisztencia, majd a pap leborulása a lecsupaszított oltár előtt, a mellékoltárnál megvilágított szentsír, valamint az „elnémított harangok” az elnémult döbbenetet tükrözték.

Miután a Szent Cecília-kórus a János-passiót elénekelte, az egyház könyörgéseivel imádkozhattunk a fölséges Istenhez.

Ezt követte a Krisztus keresztje előtti hódolatunk. Hitünk tartalma ugyan egy, de azt különbözőképpen éljük meg és fejezzük ki. Jézusunk értünk vállat szenvedése és halála a mi reményünk; számomra ennek meglátása és megtapasztalása volt a legszemélyesebb élmény ezen az estén, és ez a keresztfa fokozatos leleplezésében nyilvánult meg sokunk számára. A templomunk közösségének hódolata a kereszt előtt érintéssel, térdhajtással, csókkal mind ezt a hálát és köszönetet fejezte ki Megváltó Jézusunk iránt.

A passió átélése, a könyörgések és a kereszt előtti hódolat után a nagycsütörtöki szertartásból félretett Eucharisztiából is táplálkozhattunk. A liturgia befejezéseként népes gyülekezetünk a Ligetben énekekkel és elmélkedéssel járta végig a keresztút stációit, mintegy a bámészkodó külvilág előtt sem szégyellve hitünk alapját. A stációk elmélkedéseit plébániai kisközösségeink tagjai írták és olvasták fel, sőt a keresztet is ők hordozták. Az utolsó állomást követően pedig plébánosunk, Attila atya vette át a keresztet, és vitte a templom oltárához. A befejező gondolatokat követően a szentsír csendje és félhomálya vette át a szerepet a templomban, átadva helyét a csendes imáinknak.

Szendrényi András

A döbbenet csöndjétől Krisztus Urunk fényességes feltámadásának megünnepléséig

A keresztény világ legcsodálatosabb eseménye a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadása, melyet Húsvét vigíliáján ünnepeltünk meg (a Teréz anya templomban 18 órakor, az Erzsébet templomban 20 órakor kezdődött a szertartás).

A plébániatemplomban már szombat reggeltől lehetőség adódott az elcsöndesedő lelki elmélyülésre épp a szentsírlátogatás és a lélektisztogatás, vagyis a szentgyónás elvégzése által. Attila atya kezdeményezésének köszönhetően a szent napon non-stop bibliaolvasást tartottunk a templomban, amikor felhangozhatott mind a négy evangélista beszámolója (a cikk írója is örömmel olvasott Márk evangéliumából).

Ilyen előkészületek után jutottunk el a sötétben kezdődő fényességes liturgiáig, amely a templomon kívül kezdődött a tűzszenteléssel és a húsvéti gyertya meggyújtásával. A zsúfolásig megtelt templomtérben sötétség és csend honolt, a fényre várakozó tömeg a külső szertartás befejeztével már meg is hallotta plébánosunk háromszoros akklamációját: „Krisztus világossága!”

A feltámadott Urat jelképező húsvéti gyertyáról a ministránsok segítségével mindenkihez eljutott Krisztus fénye, – a sok apró világító fénypont minden évben gyönyörű látványt nyújt a sötét templomban – majd felhangzott a húsvéti örömének az Exsultet, melyet ezúttal Pechan Szabolcs testvérünk énekelt. Ezt három ószövetségi olvasmány követte: Mózes első, valamint második könyvéből, végezetül Báruk próféta bölcs gondolataiból hallhattunk részleteket.

Ezután a szertartás egyik legragyogóbb, legfelemelőbb pillanatai következtek, amikor a fénybe borult templomban felzengett a Nagycsütörtök óta néma orgona és a ministránsok nagy lelkesedéssel, odaadással csilingeltek. Számomra igen megható a liturgia ezen része.

A Szentlecke után a feltámadás bejelentéséről hallottunk Márk evangéliuma szerint. Plébánosunk nagyon tanulságos, szívhez szóló homíliája befejeztével a keresztelés szertartása következett. Miután mindannyian megújítottuk keresztségi fogadalmunkat és Attila atya megszentelte a keresztségre szolgáló vizet, a Mindenszentekhez való imádság, a litánia következett, melyet Krisztin Német István közösségi tagunk énekelt a kórus magasából. A keresztelésben egy felnőtt és négy iskolás gyermek, míg a felnőtt keresztelkedő a bérmálás szentségében is részesülhetett. Plébánosunk a nevükön szólította őket és az általuk választott védőszentek neve is elhangzott. E húsvéti vigília – szentmise keretében további hét felnőtt testvérünk lett elsőáldozó.

Az ünnepi szertartás után a feltámadt Krisztus szobrát és az Oltáriszentséget felmutatva, énekelve vonult ki a hívő közösségünk körmenetre, hogy ily módon is tanúságot tegyünk a világ előtt a köztünk élő Krisztusról. A templomba visszatérve szentségi áldásban részesültünk, majd boldogan így köszöntünk el egymástól: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Lucz Ilona

A Partiscum kórus hangversenye Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének előestéjén

Nagyon magas színvonalú koncertélményben volt részünk a szinte teljesen megtelt Szent Erzsébet templomunkban április 7-én vasárnap az esti mise után. A Partiscum vegyeskar a tavalyi évben énekelt először templomunkban, – ugyancsak a Gyümölcsoltó ünnepéhez kapcsolva koncertjüket – melynek jó akusztikájáról igen pozitív módon nyilatkozott a kórus kiváló vezetője Lázár Tamás karnagy.

A kórus a bejárattól énekelve vonult a szentélyhez, illetve a sekrestyéből is jöttek néhányan, valósággal körbezsongták a hallgatóságot Praetorius egy szép művével. A karnagy erőteljes, zengzetes hangján mindig kis magyarázatot is adott az éppen felhangzó művekről, zeneszerzőkről, ami nagyon hasznos volt, hiszen nem mindenki tájékozott kellőképpen zenei ügyekben. Műsoruk színes, nagy ívű, széles választékú volt, a reneszánsz kortól, Rachmaninovon, Kodályon át, a kortárs zeneszerzőkig hallottunk szebbnél szebb kompozíciókat profi előadásban.

Kiművelt hangok zengtek, szárnyaltak gyönyörű tónussal, időnként bársonyosan, puhán, simogatóan, máskor erőteljes, határozott jelleggel, mindenféle felállásban magával ragadóan.  A reneszánsz kor zenéjével kezdte műsorát a kórus, az angol William Byrd, Thomas Tallis csodálatos művei szólaltak meg, majd ugyancsak a reneszánsz kor olasz kiválósága, Giovanni da Palestrina 8 szólamú motettája, valamint Giovanni Gabrieli: Jubilate Deo kezdetű műve hangzott fel.

Sokunk számára az est fénypontját a különleges, gyönyörű hangzású, sajnos ritkán hallható zenei alkotás adta, a Sergej Rachmaninov: Vesperásából (esti zsoltárimádság) megszólaló 2 tétel a No.1 Priiditye mi és a No.6. Bogorodice Devo. Bevallom, zenész létemre most találkoztam először ezzel a művel. Köszönöm a kórusnak, lenyűgöző volt!

Balázs Árpád ma élő zeneszerzőtől a „Virágim, virágim” című kórusmű hangzott el, ám mielőtt a kórus elkezdte volna énekelni a művet, Lázár Tamás karnagy úr a közönség felé fordulva közölte, hogy egy mindenki által ismert magyar népdal az alapja Balázs Árpád kompozíciójának, el is kezdte énekelni, majd kedvesen bevonta a közönséget is, mindannyian lelkesen énekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű híres népdalt. Ezután hangzott fel a szép kórusmű.

A karnagy említette, hogy minden koncertjük magában foglal egy Kodály művet, most Ady Endre népszerű versére született alkotását hallhattuk, amely így kezdődik Fölszállott a páva, vármegye házára…

Az ünnepi hangverseny egy lengyel zeneszerző, a 2014-ben elhunyt Josef Swider: Cantus Gloriosus c. nagyszerű, élvezetes kórusművével zárult, ám a hallgatóság szűnni nem akaró tapsviharától ráadásra „kényszerült”az énekkar. Megismételték programjuk első darabját, William Byrd: Sing Joyfully (Énekelj örömteljesen) kezdetű remekművét.

Ahogyan a kórus bevonulása a templomba énekelve történt, úgy a kivonulás alatt is énekeltek jó éjszakát, békét kívánva.

Hálásan köszönjük a Partiscum kórus minden tagjának és karnagyuknak, Lázár Tamásnak, hogy ilyen felejthetetlen, csodálatos zenei élménnyel ajándékozták meg a koncertre egybegyűlt hallgatóságot! Áldást és sok erőt kívánunk további nemes, értékes munkájukhoz!

Lucz Ilona

Húsvéti szekvencia (videó)

Király László és Szekeres Zsuzsa az újszegedi Teréz anya templomban 2024 húsvétvasárnapján énekelték a szekvenciát:

Passiójáték a Bálint Sándor Művelődési Házban

Húsvétvasárnap kilencedik alkalommal mutatott be vallásos játékot a Liget Társulat. Az idei passiójáték alapja a 2019-es előadás volt, azonban mind a darab (beleértve a betétdalokat is), mind a látvány alaposan megújult.

A speciális játéktér a középkori misztériumjátékok struktúráját idézte meg, ugyanakkor a széksorok közötti járások miatt a közönség is hangsúlyosabban volt jelen az előadásban.

A drámai építkezés szempontjából idén sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak az egyéni motivációk és a szereplők közötti viszonyrendszerek; a Stabat Mater és Pietà Madonna-tablói pedig a Szűzanya fájdalmát is erőteljesebben jelenítették meg az előző évekhez képest, és valószínűleg még nagyon sokáig emlékezni fogunk a Mária szerepét játszó Tóth Judit (Mária) Ómagyar Mária-siralom interpretálására.

A szereposztás a következő volt: Jézus: Sipos Márk, Júdás: Olasz Csaba, Mária: Tóth Judit, Főpapok: Bohus Gábor, Kiss Gergely, Lantos Csaba, Pilátus: Jászfalusi Péter, Pilátus felesége: Varga-Noé Veronika, Heródes: Ótott Ferenc, tanítványok / jeruzsálemi asszonyok: Lantos Márta, Noé Dominika, Palásti-Annbring Emese, Szakter Zsuzsa, Szendrényi Borbála, Szucsán Bettina.

Koreográfia: Nyúzó Eszter, technika: Pár Zoltán, a rendező munkatársa: Bús Márta, rendező: Kaj Ádám.

A passiójátékokkal eltelt kilenc év óriási ajándék és kegyelem a Jóistentől, ugyanakkor nem kis felelősséget is ró a Liget Társulatra, hogy a plébánián, Kerekes Laci bácsi ötletéből született lassan tíz éves szegedi hagyományt ápolja és éltesse. Hálásan köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában is segítette vagy támogatta az idei passiójáték megszületését.

Kaj Ádám

Újszegedi Szinódus 3. alkalom

Március 10-én harmadszor kerestük együtt, hogy mit mond a Lélek az egyháznak és az újszegedi plébániának. A beszélgetés két fontos és forró kérdésben a migráció és a nők egyházi jelenléte zajlott.

A migráció kérdéskörében először a migráns személy fogalmát igyekeztünk megfogni. Abban mindenki egyetértett, hogy a menekültként, jogszerűen érkező embertársainkon segíteni kell, ennek emberséges módja is számos további kérdést vetett fel. Nehezebb annak a megítélése, hogy az illegális érkezőkkel hogyan viselkedjünk a keresztény mivoltunkat megőrizve.

A nők szerepe kapcsán mindkét nem képviselői abban foglaltak állást, hogy fontos a nők meghallgatása, a nemükből adódó talentumaik (gyakorlatiasság, szervezőkészség, gondoskodás iránti elkötelezettség, társalgásra való nyitottság) felhasználása az egyház életében. Abban nagy volt az egyetértés, hogy az újszegedi plébánián a hölgyek megtalálják azokat a feladatokat, lehetőségeket, amelyekben támogatóan tudnak együttműködni az atyákkal, az egyházközség többi tagjával.

A következő alkalommal újabb két fontos témát szeretnénk napirendre tűzni és megvitatni, ez a missziós és a fiatalok kérdésköre. Tervezett találkozásunk időpontja: április 7, vasárnap 15.00-18.00 között.

Az áprilisi témáinkhoz ajánlott olvasnivalók:

A misszió témában: A szinódusi riport 8. pontja: Az egyház misszió (30-33. o.) illetve a 17. pont: Misszió a digitális környezetben (57-58. o.) amely érinti részben a fiatalok bevonásának kérdéseit is.

Ferenc pápa központi témája a „kilépő egyház” a misszió elsődlegessége, ezért erről a témáról számtalan alkalommal beszélt (Budapesti látogatásakor is). Érdemes ezeket is felidézni.

A fiatalok témakörben: Az olvasnivaló itt a 15. Rendes Püspöki Szinódus záródokumentuma, amelynek címe: A fiatalok, a hit és a hivatástisztázás. Ennek a dokumentumnak főleg a 4. fejezete: Ma fiatalnak lenni című (18-23. o.).

Hívjuk azokat, akiket ez a két téma megszólít, készek és képesek róla konstruktívan vitatkozni, keresve a Lélek szavát és az egyház válaszait.

Gulyás Péter (egyházi szervezetfejlesztő, a beszélgetés moderátora) és Attila atya

Bogányi Gergely zongoraművész tanúságtétele

2024.03.14. napján, a Felnőtt Katekézis csoport – Péterffy Gabriella testvérünknek köszönhetően – Bogányi Gergely zongoraművész hitvallását, tanúságtételét hallgathatta meg.

Megtudhattuk, hogy a művész, hitével kapcsolatban – ahogy maga fogalmazott – nem tud szenzációról beszámolni. Életében nem volt semmi váratlan, hirtelen megtérés. Átlagos családban, pedagógus szülők négy gyermekének egyikeként, átlagos módon alakult a lelki élete. Már gyermekként is megtapasztalta, hogy nem csak a zene iránt érez elhivatottságot, és nem csak a zene iránt van benne érzékenység, hanem a Jóistennel kapcsolatban is. Felismerte, hogy hitén keresztül, kapcsolatban állhat az égiekkel.

Kiemelte: ki, hova születik, nem véletlen. Magyarnak, katolikus kereszténynek születni nagy ajándék, és nagy felelősség. Vallja: a rövid és mélyről jövő ima, élő összeköttetés a teremtővel. A hit belső ajándék volt számára, de kellett hozzá inspiráció, élmény, példakép. A Teremtővel való belső kapcsolat élményét, egy szentáldozás alkalmával, kegyelmi ajándékként, „mindenek felett álló úszó élményként” élte meg, és a Szentmise után, az utcán jövő-menő emberek láttán, őket elnézve döbbent erre rá.

Vallja: a jó zene – imádság; olyan nyelv, mely a lélekhez szól. Amikor zenél, átéli az időn túli lelki gazdagságot. Ő a tolmács és híd az égi zene és a földi közvetítés között. A Szentlélek által, a zenén keresztül nyílik meg az ég, és átjárja a hallgatóság lelkét. A zene, hitvallás már önmagában, direkt módon hat a hallgatóságra. A szentségimádásai alatt érzi a Szentlélek erejét, „mert a szél ott fúj, ahol akar.”

Tanúságtételében kiemelte: a szent negyven nap, a keresztség, a keresztségi fogadalom megújításának, a mélyen átélt bűnbánatnak és gyónásnak a fontosságát, mert az Oltáriszentségig vezető utat végig kell járni.

Hangsúlyozta, hogy nagy tisztelet van benne a katolikus papok iránt, mert a katolikus papnak van a világon a legnagyobb hatalma, mivel egyedül ők közvetítik a bűnbocsánatot, adnak feloldozást, és e mellett a kizárólagos hatalom mellett az emberi hibáik, a kavicsokon való botladozások nem relevánsak.

Megtudtuk, hogy külföldi útjain, koncertjein is gyakorolja hitét, felmérve a lehetőségeket. Az arab világban, vagy ahol nincs rá lehetősége, a zenén keresztül tesz tanúságot hitéről. Hangsúlyozta: A jó zene direkt hatással van a lélekre. A jó zene, a bátorító tekintet, az igaz beszéd az evangelizáció eszköze.

A mennyország, és az angyalok királyélyaként tisztelt Szűzanyát ő maga is minden reggel kéri „kérlek boríts be szent palástoddal!” A világ eseményeit látva a szellemi harcot fokozódónak tekinti, amelyben nagy szerepe van odaadó imáságunknak. Hazánkat is a Boldogasszony oltalmába ajánlja. Azt vallja, hogy a föld vajúdik, és Magyarország szüli a jövőt. Az imádkozó magyarok kulcspozícióban vannak, nagy a felelősségük. Arra bátorít, hogy közösen összefogva tartsunk imaesteket, vegyük ki részünket a szellemi harcból! A mostani időkben, az imádkozók, engesztelők szerepe jelentős. Mindenki, minden nap, minden szituációban tehet tanúságot.

Utóirat: E sorok írója, a minap egy koncerten hallotta: „Mozart zenéjében megteremtődik a rend, ahol egymásra talál a lélek és a Teremtő”. Bogányi Gergely zongoraművész hitvallását, és zongorajátékát hallgatva meggyőződhettünk: a jó zene is imádság, hitvallás, az ima szellemi harc.

Kedves Testvérek! Áldott Nagyhetet, kegyelemben gazdag Húsvéti ünnepeket kívánok, a Felnőttkatekézis Csoport tagjai nevében:

Vörösné Magdi

A plébániai szinódus az új lelkipásztori áldások és párbeszéd témában

2024. február 18-án, vasárnap délután két témában tartottunk véleménycserét: a Hittani Dikasztérium 2023. december 18-án megjelent, Fiducia Supplicans című, áldásokról szóló nyilatkozatáról, valamint általában a közösséget építő párbeszédről.

A Fiducia Supplicans egyrészt megerősíti a házasság férfi-nő által alkotott szentségét, valamint megvédi a liturgikus áldásokat, másrészt bevezet egy újfajta, ún. „lelkipásztori” áldást. Ez utóbbi lényege, hogy lehetővé teszi a nem-liturgikus, spontán, lelkipásztori áldást rendezetlen állapotban levő és homoszexuális párokra.

A nyilatkozat megosztottságot hozott a Katolikus Egyházba: a hívők és a klérus egy része üdvözli a változást, egy másik része hevesen ellenáll. Ez az eloszlás nagyjából leképződött az újszegedi csoportra is. A véleményt adók egy része lehetőséget lát az új áldásban, amivel szerintük nyitottabbá, befogadóbbá válhat az Egyház, míg a másik része problémásnak, a katolikus tanítással ellentétesnek tekinti a nyilatkozatot. Ez nem meglepő, hisz az egész világon a bíborosok, püspökök, papok és teológusok is megosztottak az ügyben. Abban viszont mind egyetértettük, hogy a párbeszéd, egymás megértése segíthet bennünket egymás megértésében – ez volt napunk második témája.

Napjaink tendenciái nehézzé teszik a párbeszédet – az értékek relativizmusa, a törzsi gondolkodás, az információdömping, egoizmus, türelmetlenség. Abban a csoport összes tagja egyetértett, hogy párbeszéd ugyanolyan fontos legkisebb közösségeinkben, a családunkban, mint helyi és társadalmi szinten. Örömmel vettük, hogy az Egyház a szinóduson keresztül folytat párbeszédet a hívőkkel, mert fontosnak tartjuk, hogy mindenki hangja meghallgatásra kerüljön.

Ez alkalommal, a harmadik témára, a migrációra már nem maradt idő, de nem bántuk, mert fontos témák megbeszélése nem csak jószándékot, hanem időt is igényel. Ennek megbeszélésére a márciusi alkalommal fog sor kerülni. Várjuk az érdeklődőket március 10-én, amikor előreláthatóan a migrációról és az Egyházban a nők szerepéről fog szólni diskurzus.

Iván Ákos

Elsőáldozási készületek

Talán az egyik legnagyobb kérdés a mai világban apaként, hogy a gyermekünknek milyen jövőt próbálunk mutatni, milyen jövőt próbálunk velük, nekik építeni. A technológiák rendkívül gyorsan fejlődnek és változnak viszont az emberség, a kereszténység és a gyermekkorból hozott keresztényi nevelés időtlennek tűnik számomra.

Gyerekkoromban szüleim unszolására kezdtem 8 évesen hittanra járni, voltam elsőáldozó, bérmálkozó és természetesen feleségemmel is Isten előtt esküdtünk. Ebből a keresztényi szemléletből, neveltetésből csak profitáltam eddigi életem során és számomra nem kérdés ennek fontossága. Nagyobbik fiammal pontosan ezen okból kezdtünk az elsőáldozási felkészülés alkalmakra járni, ahol a gyerekeket az ő szintjüknek megfelelően és mellé – meglepetésemre – a szülőt is tanítják.

Rendkívül jó dolognak érzem ezt a helyzetet, a pár óra pedig csak úgy repül Attila atyának köszönhetően. A gyerekek a felkészülések végén zenés bibliai jeleneteket adnak elő, s így kicsit részt is vesznek a történetben. Belevonásukkal nem csak hallgatókká válnak, hanem egy picit át is élik az egészet, ami gyerekeknél kiemelten fontos, remek ötlet. Mi felnőttek pedig kapunk némi magyarázatot, tanítást közben, így végül elégedetten zárhatja mindenki az összejövetelt. Igazából feleségemmel nem számítottunk ekkora közvetlenségre – az átkos időkben felnőve gyerekkorunkban jóval visszafogottabban történtek a dolgok egyház szinten. Örömteli az, hogy a családok ma már együtt részt vehetnek ezeken az eseményeken is. Nagyon javasoljuk másoknak is a részvételt, Attila atyának pedig köszönjük a lehetőséget!

Weiser Péter és családja

Az elsőáldozásra jelölteket havonta, első alkalommal február 10-én, majd március 2-án, legközelebb március 23-án szombat 14.30-16.30 között várjuk a plébániára, ahol a különböző iskolában hittant tanuló gyerekek találkozhatnak egymással és felidézhetik vallási alapismereteiket. Mindeközben a plébános elbeszélget a szüleikkel és keresztszüleikkel a hitátadás nehézségeiről és örömeiről.