Ministránsokat avattunk

  1. október 27-én a diákmisén Plébánosunk ministránssá avatta négy testvérünket: Asztalos Boldizsárt, Asztalos Sebestyént, Brzózka Mareket és Pap Barnabást. A fiúk már több hónapja gyakorolják az oltárszolgálatot főministránsuk, Koczó Jocó vezetésével. Az Asztalos fivérek különben nagyapjuk, Zsembery Pista bácsi nyomába lépve és vele együtt rendszeresen segédkeznek a vasárnap kora reggeli szentmisén.

Újonnan felavatott ministránsaink a többiekkel együtt azóta is lelkesen, nagy figyelemmel szolgálnak, és folyamatosan fejlesztik tudásukat. Bátorítjuk a többi fiút is, hogy kapcsolódjanak be ebbe a szép szolgálatba!

Körmöczi Laci

A fotó Brenner János boldoggá avatásán készült

Ministráns-kirándulás

Feledhetetlen számunkra, hogy tavaly ilyenkor, 2018. május 1-én Brenner János boldoggá avatásán vettünk részt Szombathelyen. Idén Szent József, a munkás ünnepnapján néhányan a ministránsok közül ismét fölkerekedtünk. Ezúttal a Petőfiszállás-Szentkút kegyhelyen a pálosrendi Barnabás atya fogadott minket. Miután bemutatta a rend és a kegyhely történetét, az otthonról hozott szendvicseinket elfogyasztva focizni indultunk. Az 55 perces játékidő alatt összesen 18 gól született. A testmozgás után az Eucharistia nevű társasjátékkal fejlesztettük hitbéli tudásunkat. Végül zsolozsmával és szentmisével zártuk a napot (a pálos szerzetesek kápolnájában készült a csoportkép). Ezúton is biztatjuk a fiúkat az oltárszolgálatra, melyre jelentkezni Attila atyánál lehet.

Pechan Szabolcs, Körmöczi Laci és Koczó Jocó

Boldogok, akik fölkerekednek…

Attila atya biztatására és őt követve három autóban fölkerekedtünk, hogy templomunk ministránsait kétnapos kirándulásra vigyük. Az ötletet ezúttal az adta, hogy május 1-re, Szombathelyen hirdették meg Brenner János vértanú pap boldoggá avatási ünnepségét.

Tekintve, hogy az út hosszúnak ígérkezett, már hétfő reggel elindultunk. A Balaton partjánál megpihentünk, pontosabban mozogtunk egy jót: fociztunk a strandon és megfürödtünk (április utolsó napján!) a „magyar tengerben”. Esténket már Nagykanizsán töltöttük, ahol bőségesen megvacsoráztunk, majd a piarista iskola kollégiumában aludhattunk. Lefekvés előtt még csapatjátékra és közös imádságra is jutott erőnk.

Kedden reggel korán felkelve indultunk el Szombathelyre. Már az odavezető úton találkoztunk az eseményre igyekvő zarándokokkal. Több, mint 15 ezren regisztráltak előzetesen, így az eredetileg tervezett helyszín helyett, a szombathelyi Emlékmű-dombon került sor a boldoggá avatására. Ezen közel 700 ministránssal együtt vettünk részt. Ebéd után megnéztük Iváncsits Tamás Brenner János életéről írt zenés drámáját.

Urunk, Istenünk! Hálát adunk neked Boldog János vértanú önfeláldozástól lángoló, hitvalló életéért. Hálát adunk minden ajándékodért is, amellyel a boldoggá avatására készülve elhalmoztál bennünket. Kérünk, erősítsd bennünk továbbra is a meggyőződést, hogy „az Istent szeretőknek minden a javukra válik”!

Zárásként álljon itt néhány gondolat, amit ministránsaink válaszoltak arra a kérdésre, hogy mit tudnak hazavinni magukkal erről az ünnepről:

– Elgondolkoztató, hogy Brenner János kiskorában egy színdarabban vállalkozott Szent Tarzíciusz szerepének eljátszására, s végül ő is hasonló körülmények között halt vértanúhalált, mikor az Oltáriszentséget egy haldoklónak akarta elvinni.

– Amikor a politikai hatalom ellenséges környezetet teremt, akkor is merni, tudni kell kiállni az értékeink mellett.

– Folyamatosan akadályok gördültek elé: jelentkezett egy szerzetesrendbe – azt feloszlatták, majd bekerült egy szemináriumba – azt bezárták, s ő mégis kitartott és pap lett. Tette ezt egy olyan korban, amikor ez egyáltalán nem volt menő.

– Amikor éjszaka egy haldoklóhoz hívták, gondolkodás nélkül indult segíteni. Nekünk is így kell mindig késznek lenni, hogy segíthessünk másoknak!

– Halálában is a nála lévő Oltáriszentséget védte a meggyalázástól. Nekünk is védenünk kell értékeinket!

Pechan Szabolcs

 

Bemutatkozik a Bibliaolvasó közösség

Több mint hat éve alkotjuk azt a bibliaolvasó közösséget, amely egy korábbi plébániai csoport tagjaiból alakult. Kezdetben a vasárnapi evangéliumi szakaszt olvasgatva a ránk gyakorolt hatásáról beszélgettünk. Majd kíváncsiak lettünk a Jelenések könyve lehetséges értelmezéseire, s ez több hónapon át lekötött bennünket.

Ezt követően az Ószövetség felé fordultunk: a Tórával való ismerkedés is hosszú időt igényelt. Olvastuk Jákob fiainak történetét, majd a Kivonulás könyve és a Második Törvénykönyv egyes fejezeteit is.

Nagyon tanulságos volt Carlo M. Martini: Minden utamon Te vezettél című lelkigyakorlatos műve. A könyv Mózes történetén át, nyolc elmélkedésen keresztül segítette lelki fejlődésünket egy éven át.

Az elmúlt évben Józsue, a Bírák, Rút majd Sámuel 1-2. könyvével ismerkedtünk. Idén a Királyok könyvét kezdtük el olvasni, s még bizonnyal sok-sok érdekesség vár ránk!

Égető Zsuzsanna

Itt vagyok – Bővíz Krisztián megható verse

A franciaországi Taizé ihlette meg Bővíz Krisztiánt, ahol minden évben találkozót rendeznek több tízezer keresztény résztvevővel, a világ minden tájáról. Ahogy a vers is rámutat: Isten valóban mindenhol jelen van, ha van szemünk észrevenni! Fogadják szeretettel!

Itt vagyok

Merre visz az út?
Hegyeken, völgyeken,
Síkságokon túl?
Mi közeleg?

Jön már, jön,
Látom, érzem.
Egekben fönt,
Várom, nézem.

Leülök és fülembe súg.
Halkan összeolvad,
Mit szél és víz zúg.
Itt zaj összeroppan.

Jobb, ha leülsz.
Futni? Fölösleges.
Úgysem menekülsz.
Éned közeleg.

Békét nem lelhetsz,
Míg folyton vele harcolsz.
Egy életre jegyesed,
Vagy fizeted a sarcot.

De ha elvetted,
S szeretni vágyod,
Békéd megleled,
S több leszel mától.

Valaki megszólít.
De ki lehet az?
Szava bódít,
Pedig csend van.

Csak egy gondolat.
Lassan úszik,
Mint egy gondola.
De tova kúszik.

Merre van fent?
Onnan ereszkedik.
Merre van lent?
Onnan emelkedik

Egy érzés,
Vágyni szeretni.
Egy féltés,
Szeretve lenni.

Belül fölfedezed
Tündökölve,
Kívül észreveszed
Tükröződve.

Madarak dalában,
Nap sugarában,
Kabócák szavában,
Tücskök karában.

Virágok csokorban,
Lepkék párban,
Madarak csoportban,
Úsznak fényárban

Míg a nap lemegy.
Ebben látom,
Hogy Isten szeret.
Így várom

A felkelő holdat,
Mit csillagok
Hódolata fogad.
Ím itt vagyok.

Óriási siker a szívekben – a SZEGECS Szarvason

Szeptember 29-én a Szent Erzsébet Gitáros Együttes Csapata Bővíz László vezetésével Szarvason vendégszerepelt az ott szolgáló Kiss Imre atya meghívására.

A Szent Kláráról elnevezett kis templom telis-teli volt kíváncsi gyerekekkel, idősekkel. Az ottani hívők 90%-ának a gitáros mise teljesen új és szokatlan volt. Most 11 idegen énekes, 4 féle hangszer, a templom falait átjáró dobütés…

Bevallom, a mi szívünk is nagyot dobbant a mise befejeztével, amikor idős nők, férfiak jöttek hozzánk meghatódva, és nem győztek hálálkodni a számukra feledhetetlen miséért. Láttuk és éreztük, hogy az emberek milyen nyitottak és hálásak, hogy a Jóistent ily módon is megtapasztalhatták. Már itt is, de utána kint a templomkertben is – ahol a kedves hívők süteményekkel, frissítővel halmoztak el bennünket – éreztük, hogy milyen jó Istent szolgálni. Úgy éreztük, hogy tényleg Isten küldöttei vagyunk, hogy egy jószolgálatot látunk el, hisz a meghatottságtól és a hálától könnyező asszonyok hatására szinte alig tudtunk megszólalni. Pedig nem csináltunk semmit, csak próbáltuk azt tenni, amit máskor is, énekszóval hirdetni az Istenbe vetett hitünket és örömünket, ami Istennek is és talán embernek is tetszik.

Miközben nagyon sokuk érdeklődésére próbáltuk az újszegedi csoportok létét, sokszínűségét bemutatni, éreztük, milyen fontos, hogy mindenki a maga adottságához mérten tanúságot tegyen Isten szeretetéről és jelenlétéről. Egyáltalán nem tudhatjuk, hogy kiben mikor gyullasztunk meg egy szikrát, ami a másik ember egész életére kihat.

A délelőtt további részében míg Imre atya a szomszédos faluban is misét mondott, addig ottani néhány fiatallal és hittantanárral városi sétát tettünk többek között a Körös folyóhoz, a Vízi Színpadhoz, az Evangélikus Ótemplomhoz. Délben Imre atya már várt minket a vendéglőben, ahol vidám beszélgetések közepette fogyasztottuk el az ebédet. De ezzel még nem ért véget a vendégszeretet, mert még cukrászdába is meghívott bennünket fagyira és sütire.

Már a látogatásunkkor is jelezték a szarvasiak – és az azóta eltelt időszakban is –, hogy szívesen látnák még az együttest máskor is.

Köszönet és hála a nagy-nagy vendégszeretetért!

Bővíz Edit

Lelki élményt nyújtott a Mária-napok rendezvénysorozata

A Mária napok záróalkalmán, a Szűzanya névnapján, szeptember 12-én tartott szentmise főcelebránsa Köllő Sándor a Dóm káplánja, egyetemi lelkész volt, a szentbeszédet Béri Renátó kármelita atyától hallottuk, a zenei szolgálatot teljesítő gitáros énekkart Aradi Marika vezette.

Renátó atya a prédikációjában részletesen beszélt arról, hogy a biblia világában a név valakinek a jelenlétét fejezi ki. Példaként felhozta Jézus tanítását, miszerint „Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek”. Tapasztaljuk azonban, hogy ez nem automatikusan teljesül, hiszen olykor azt kell elviselnünk, hogy a kérésünk nem, vagy nem úgy teljesül, ahogyan mi gondoljuk. Arra is kitért, hogy Istent, illetve a Vele és szentjeivel való közösséget, vagyis a mennyországot magunkban hordozzuk, nemcsak nevének kimondásával. Így Mária is, akit a Szentháromság a mennyben megkoronázott, bennünk él, az Ő oltalmában és pártfogásában vagyunk.

Renátó atya prédikációját itt hallgathatja meg »

Béri Renátó atya

A szentmisét a Szentségimádás Iskolájának következő, immár 8. alkalma követte. Ekkor Renátó atya folytatta gondolatait Isten jelenlétéről. Jézus tanításával – „én bennetek vagyok” – kapcsolatban rávilágított, hogy Isten mindig, feltétel és időkorlátozás nélkül bennünk van. Az Úr nem költözik ki, amikor bűnt követünk el, majd vissza, amikor letesszük a terheket. Nem olyan, mint a térerő, néha erősebb, néha gyengébb, sőt olykor nincs – Ő mindig ugyanolyan mértékben jelen van.


Itt meghallgathatja a Szentségimádás iskolájának elmélkedését:


Kiemelte, hogy nagyon fontos az ébredés, tudniillik, hogy ráébredjünk arra, hogy nem a múlt sérelmein rágódva vagy a jövőbeni eseményekre várva kellene léteznünk, hanem a beteljesedést magunkban, a bennünk lévő Istenben megtalálva kell boldogan élnünk. Úgy, hogy mindezt nem tesszük más emberektől függővé, hiszen ehhez minden bennünk van. Emellett Jézus a virrasztásunkat, éberségünket is kéri.

A „ti bennem” tagmondat kapcsán pedig az alapgondolata az volt, hogy a teremtett anyagi világ minden része (állatok, növények, csillagok) a maga szerény módján Isten jelenlétét közvetíti, s ezáltal nem megvetendő, nem ördögi, hanem Isten „első” megtestesülése.

Hangsúlyozta az Oltáriszentség fontosságát, amely Isten jelenlétének az anyagi világban kiemelkedő formája. Aki testünk teljes bűnös mivoltát állítja, az szembefordul a megtestesülés misztériumával, azzal a valósággal, hogy Isten Fia nem angyalként lebegett felettünk, hanem hús-vér emberré vált. Renátó atya arra biztatott, hogy mindenhol gyönyörködjünk Isten csodálatos jelenlétében.

Szűz Mária születésnapjától (Kisboldogasszony- /Kisasszony napjától) Szent Nevének napjáig, vagyis szeptember 8-12 napjaiban minden este alkalmunk adódott arra, hogy együtt lehessünk a Szűzanyával az Úr jelenlétében, és a meghívott atyák csodálatos gondolatainak köszönhetően más-más szempontból csodálhassuk meg Mária életét, igenjét, oltalmát.

Gitáros énekkar

Hálásak vagyunk Attila atya és Flóri atya házigazdai helytállásáért! Köszönjük Aradi Marika, Komárominé Éva, Kisné Gyöngyi, Sere Ancsa és Aradi Márti fáradhatatlan szolgálatát! Az Úr áldása és a Szűzanya pártfogása kísérjen mindannyiunkat!

Bús Márti

Tanévkezdés és krumplisütés a Szalvátor nővérek és Franca nélkül

Sok közös év után a június 16-án tartott Szentháromság vasárnapján egy csodálatos szentmise keretében búcsúztunk a Szalvátor nővérektől, Erikától, Anna Máriától és Jyothitól, valamint az egyik fokolarinától, Francától.

Az elmúlt hónapokban is nagy szeretettel gondoltunk Rátok. Franca többek között hiányzott a Fokolár Közösség hagyományos, a fesztiválozók körében nagy sikernek örvendő krumplisütésről, amelynek apropóján évek óta – így idén is – megnyitották kapuikat a SZIN-re érkezők előtt.

Most pedig indul a tanév, Szegeden a Szalvátor nővérek nélkül. Hiányotokat nemcsak az egyetemisták érzik, hanem a többi csoport is.

Drága Anna Maria, Erika, Jyothi és Franca!
Köszönjük a csodálatos gondolatokat, amelyekkel elköszöntetek tőlünk. Hálásak vagyunk a szeretetetekért, a mindenkori támogatásotokért és azért, hogy ismerhetünk Titeket! Reméljük, hogy bárhol is éltek (Budapest, Bécs, illetve a Fülöp-szigeteken) szerető közösségre leltek. Hisszük, hogy elöljáróitok döntése összhangban van Isten akaratával. Isten áldása kísérje minden lépéseteket és áldó szeretetével öleljen át Benneteket minden nap! Őrzünk a szívünkben mindannyiótokat és mindig várjuk a találkozást. Ne feledjétek, hogy a távolság csak földrajzi, ám lélekben mindig együtt leszünk!

Bús Márti

Ilyen élményekkel járt a Taizé-i zarándoklat

Szegedről mintegy 25-en kerekedtünk fel a taizéi- zarándoklatra, többségében újszegediek. A csapatban a szegedi szemináriumból 4 kispap is velünk tartott, akiket jó volt megismerni.

Félúton Taizé felé megálltunk 2 éjszakára a bajorországi Benediktbauernben. E gyönyörű vidéken természetesen nem lustultunk, hanem elmentünk túrázni, beszélgetni. A buszúton végig csapatjátékokat játszottunk, hogy kicsit jobban megismerjük egymást. Benedikbauernben akadályversenyt is terveztünk, ami nagyon viccesre sikerült, majd az esti szentmisén osztottuk ki a díjakat a nyerteseknek.

Vasárnap délután kalandosan érkeztünk meg Taizébe, nem sokkal azután, hogy a buszunk durrdefektet kapott. Biztonsággal megálltunk egy szép szőlőhegy mellett, majd egy véletlenül arra járó és szabadságon lévő francia autószerelő segítségével kicseréltük a kereket. Mire megérkeztünk Taizébe, épp kezdődött az esti imádság, és így harangzúgás kísérte bevonulásunkat, majd hálát adtunk, hogy épségben megérkeztünk.

A héten szokás szerint minden nap háromszor volt imaóra, és közben mindenféle jó elfoglaltság is adódott. Mi takarítottunk, főztünk, rendeztük a tábort. Mindenkinek volt egy apró, de fontos feladata, amit a többiekért végezhetett. Kis csoportokra osztottak minket ahol minden nap megtárgyalhattuk az aznapi bibliai részletet, mindeközben nagyon jó ismeretségeket, barátságokat alakíthattunk ki mind a magyarokkal, mind a külföldiekkel.

Szendrényi Bálint

Attila atya a taizéi lelkiségről: Az imádság és a munka harmóniáját gyakoroljuk 

Thorday Attila újszegedi plébános, teológiai tanár évtizedek óta minden nyáron magyar csoportokat vezet a franciaországi lelkiségi központba. Az interjúban szól többek között a taizéi spiritualitás hatásáról az ökumenikus kapcsolatokra, valamint a társadalmi elkötelezettségről, amit a fiatalok tudnak vállalni a Taizében szerzett tapasztalataik hatására.

– Úgy tudjuk, hogy e héten Taizében tartózkodik. Egy nagy csoport fiatalt vitt magával. Mi indította e zarándokút megszervezésére?

– Még szemináriumba lépésem előtt, 1986-ban jártam először Taizében. Egyetemi tanulmányaimat befejezve, a harmincnapos vízum akkori lehetőségét felhasználva – ma így mondanám – tanulmányútra mentem francia nyelvterületre. Autóstoppal, egyedül indultam útnak. Több szerzetesközösséget és plébániát látogattam meg, de Taizé az a hely, ahova azóta is visszajárok. Papi hivatásom formálódásában nagy szerepet kapott ez a szerzetesközösség, és lelkipásztori szemléletemet meghatározza az, amit itt tapasztalok. Immár több mint három évtizede visszatérek ide mint forráshoz, ahol erőt gyűjtök. Az itt élő testvéri közösség tagjaival beszélgetek, és imáikon veszek részt a hét során.

– Mióta és miért szervez csoportos zarándoklatot Taizébe?

– Lelkipásztorként kötelességemnek tartom, hogy ami szépet és jót felfedezek, azt megosszam a reám bízottakkal. Tehát benső indíttatás, hogy mióta káplán, majd teológiai tanár és jelenleg plébános is vagyok, a körömben lévő fiataloknak megmutassam, ami engem éltet. Amit közösen élünk meg, és amely tapasztalatokban részünk van, az bennünket is összeköt. Így köztünk is barátságok születnek. Ezt nagy értéknek tartom.

– Kik és hogyan kapcsolódtak be az idei zarándokcsoportba; hogyan szerveződik egy ilyen ifjúsági zarándoklat?

– Örömömre szolgál, hogy a szegedi szeminárium elöljárói támogatták az érdeklődő papnövendékeket, hogy tartsanak velem, így idén négyen is köztünk vannak. Remélhetően néhány év múlva ők maguk is vezetnek majd ifjúsági csoportokat, imaórákat és zarándoklatokat, így képzésüknek is része lehet, amit itt átélnek. Az általam vezetett újszegedi plébánia fiataljai közül is mintegy tízen – a tizenöt év feletti ministránsok és az Antióchia-csoporthoz tartozók – jelentkeztek és jöttek velem Taizébe. Továbbá, mivel több mint két évtizede rendszeresen, minden nyáron július közepén útra kelek, országszerte sokakhoz eljutott ennek híre. Így történt, hogy idén is megtelt az ötvenöt fős autóbusz.

A korábbi évek tapasztalatai alapján idén is péntek reggel indultunk, hogy az első két nap lehetőséget adjon arra, hogy a csoport tagjai összekovácsolódjanak. Idén a bajorországi benediktbauerni kolostorban kaptunk szállást két éjszakára, hogy szombaton a természetben gyönyörködve kiránduljunk, és kiscsoportokba rendeződve játékos módon ismerkedjünk egymással. Annak lehetőségét is megteremtettük, hogy a vacsorát magunk főzzük és jóízűen elfogyasszuk. Mivel vasárnap ismét úton voltunk, a szombat esti szentmisében adtunk hálát Isten nagy tetteiért.

Az idei utunk sem volt zökkenőmentes: már a burgundiai tájakon jártunk, amikor buszunk egyik kereke durrdefektet kapott. Csodának éltük meg, hogy aggódó tétovázásunk közepette néhány perc múlva egy autó állt meg mellettünk, melynek vezetője felajánlotta segítségét. Szakember volt a javából, aki feleségével és két kisgyerekével együtt épp ezen a vidéken töltötte szabadságát. A gumijavító mester kész volt a munkát szakszerűen koordinálni, vagyis a buszsofőrünkkel és néhány utastársunkkal együttműködve kereket cseréltek.
A közel kétórás művelet közben családja türelemmel várt, mi pedig a gyerekekkel játszottunk és süteményeinkből kínálgattuk őket, mert fizetséget nem fogadtak el. Végül alkalmi kórusként vettük körül őket, hogy egy francia nyelvű taizéi énekkel áldjuk meg őket. Hálás szívvel folytathattuk utunkat Taizé felé.

– És milyen program várta csoportot Taizében?

– Taizében egyhetes, vasárnaptól vasárnapig tartó ifjúsági találkozókra várják a 16–29 éves fiatalokat. Alapvetően ebbe kívánunk bekapcsolódni, hogy más nemzetek keresztény fiataljaival barátkozzunk, és napjában háromszor részt vegyünk a szerzetesközösség énekes imádságaiban. Idén egy különleges találkozónak is részesei lehettünk: július 7-től 14-ig több mint kétszáz fiatal ferences testvér érkezik Taizébe, hogy rendi elöljáróik vezetésével itt tartsák káptalanjukat. Hazánkból Benjamin és Jeromos testvérrel találkozhattam.

Intenzív lelkigyakorlatnak élem meg az itt töltött napokat, hiszen a monasztikus közösség életritmusát élhetjük, az imádság és a munka harmóniáját gyakoroljuk.

A tábor életének fenntartásához – miként egy család mindennapjaiban is – szükséges, hogy mindenki kivegye a részét a feladatokból. Bár közel kétezer zarándok, vendég fordul meg hétről hétre Taizében, nincs egyetlen fizetett alkalmazott sem. Mintegy harminc-negyven önkéntes huszonéves, néhány héten vagy hónapon át szolgálatot vállalva, működteti a tábort a taizéi testvérek lelkülete és iránymutatásai szerint. Nagyszerű ebbe nemcsak belelátni, hanem a hét során ebben részt is vállalni.

Akár csak egyetlen órányi, lelkesen végzett közösségi munka feledhetetlen élményekkel gazdagítja a fiatalokat. Maguk is rádöbbennek, hogy a konyhai feladatok, a takarítás vagy a kerti munkálatok elvégzése által – főleg, ha testvéri együttműködésben teszik – képesek működtetni a társadalmat. Így érdemes folytatni életüket odahaza is!

(Magyar Kurir)

Tizennyolc év után újra Szegeden: Szentjánosbogár-tábor Újszegeden

Június 30-án elstartolt az újszegedi Szentjánosbogár tábor!  Kirakhattuk volna a MEGTELT! táblát az újszegedi templomra. 109 gyermek + 25 csoportvezető (köztük 27 szegedi-újszegedi) csimota táborozik ezekben a napokban a Szent Erzsébet plébánián és környékén!

35 család nyitotta meg a szívét és otthonát a táborozók előtt, így kicsit a házigazdák is bepillanthatnak a tábor menetébe, eljöhetnek a missziós misére kedden 18 órára, és a vendégek keresztény családoknál tölthetnek el pár napot együtt.

A templom melletti kiskertben regisztrálhattak az érkezők, vehettek énekeskönyvet, bogaras karkötőt és kulcstartót. Itt kapták meg a bogaras érzés egyik fontos kellékét, az egyenpólót, ami idén ÚJSZEGED felirattal készült az ittenieknek Büszkeség.

A táborba érkezés után máris bogaras játékokba fogtak a csoportvezetők a szökőkút mellett, s a közösségépítés ezzel el is kezdődött, mindenki bevonódott.  Mindenki megtapasztalhatta a bogaras életérzést, a közös játékot, éneklést.  Mire az esti hatos mise elkezdődött, már kicsit össze is hangolódtak az újdonsült csoportok. Flóri atya bravúros beugrással celebrálta a későn érkező tábori pap helyett a misét, majd Fejérváry Csenge táborvezető köszöntötte az újszegedi bogártársadalmat. Megköszönte a befogadó családok jelentkezését és a segítők munkáját. A templomból senki nem ment el plusz gyerek nélkül, sokan a saját 3-4-5-6 gyerekük mellé fogadtak be a tábor idejére még kettőt-hármat.

Hálásan köszönjük az újszegedi és szegedi hívek szállás-felajánlásait és az iroda-sekrestye munkatársainak az önzetlen segítséget a tábor lebonyolításában!

Pap Laci és Seres Kriszta

A pünkösdi Lélek erejében részesültek testvéreink

Pünkösd vigíliáján, június 8-án, szombaton a 18 órai szentmisén a Szentlélek eljövetelét ünnepeltük: nem csak a közel 2000 évvel ezelőtti eseményre emlékeztünk, hanem az itt és most működő Lélek erejét kívántuk befogadni. A bérmálás szentségét Kondé Lajos pasztorális püspöki helynök atya szolgáltatta ki a 9 bérmálandó testvérünk részére, akik között volt középiskolás, felnőtt dolgozó és többgyermekes édesanya is.

A felkészülés mindenkinek mást jelentett. Ami közös volt az a Szentlélek ajándékai utáni vágyakozás és a döntésük tudatossága. Ketten – Szűcs Melinda és London András – a keresztény beavatás mindhárom szentségében, így a keresztségben és az eukarisztia szentségében is e szentmise keretében részesültek.

A szentmise zenei ünnepélyét emelte Szántó Lajosné Babika vezényelte Szent Cecília kórus és a szólisták éneke. Szólót énekelt Kiss Judit és Piskolti László.

Az Egyház így határozza meg a bérmálást, illetve annak hatását: „A bérmálásban a keresztények megkapják a Szentlélek szavakkal ki nem fejezhető ajándékát, amely sajátos erővel ruházza fel őket és szentségi jegyet vés beléjük, hogy szorosan kapcsolódjanak az Egyházhoz és elkötelezve érezzék magukat, hogy mint Krisztus igazi tanúi, a hitet szóval és tettel terjesszék és megvédjék.”

Aki megnyitja a lelkét a Szentlélek előtt, abban Ő tud működni. Aki a bérmálás után törekszik a nagykorú keresztény életre, az megtapasztalja annak kegyelmi hatásait.

A bérmálási misében is Kondé Lajos atya beszélt a Szentlélek hét ajándékáról.

A Bölcsesség, ami megnyitja értelmünket, hogy Jézusi módon gondolkozzunk és szeressük, ami Istentől van, hozzásegít minket a természetfölöttiek értékeléséhez.

A Tudomány ajándéka, ami segít Istent jobban megismerni és felismerni a hamis tanításokat, ezáltal növekedünk a jóban.

Az Értelem ajándéka szükségességéről, amely segít az imában, az elmélyedésben, hogy a hitigazságokat igazi értelmük szerint fogjuk föl. Az éleslátás, az amit a Szentlélek ezen ajándéka, az Értelem ad – nemcsak a Szentíráshoz, hanem egész életünkhöz adja.

A Jótanács ajándékára bármelyikünknek nagyszüksége van döntéseink előtt, amikor időszerű teendőink között igazít el, hogy a szeretetből kiindulva tevékenykedjünk. A Jótanács az az ajándék, amely lehetővé teszi, hogy világosan lássuk Isten akaratát.

A Lelki Erősség, a nehéz helyzetek megoldásának képessége, hogy bátrak lehessünk és kitartók, hogy a világot a jobbik énünkkel tudjuk megajándékozni. A második világháború idején bombatalálat ért egy olasz óvodát. Mintegy 40 gyermek vesztette életét a támadás során. Az anyukák egy része ezután elfordult Istentől, más részük viszont még vallásosabb lett. Mi lehetett a döntő különbség a két csoport között? Hogyan lehetséges az, hogy ugyanazok a körülmények végletesen ellentétes reakciókat váltanak ki az emberekből? Igaznak tűnik a mondás: „nem az a fontos, ami velünk, hanem ami bennünk történik”. Nem a körülmények a legfontosabbak, hanem az ember maga, aki képes arra, hogy történjék bármi is, a méltóságát megőrizze. Ilyen erős lenne az ember? Aki csak egy kicsit is ismeri magát, az tudja, hogy nem. Az erőnket – kapjuk…

A Jámborság ajándéka, hogy olyanok tudjunk lenni, mint az a kisgyermek, aki biztonságban érzi magát a sötétség beállta után is. Lelki oldalról az igazán jámbor ember az, aki teljes békében van a világgal, Istennel. Bármilyen küzdelem, fájdalom éri, azt Istenre hagyatkozva el tudja fogadni. Ez milyen jó dolog! Soha többé nem kell félned, szoronganod, hiszen megbízol Istenben. Olyan élő kapcsolatod van Vele, hogy bármi érhet, tudod, hogy Ő segít. Ez nem egy pillanatnyi lelkiállapot, hanem egy egész életre kitartó dolog. Amiért meg kell küzdeni. És nem egy dolgokba való belefásultság, hanem valami mély szeretete Istennek és a teremtett világnak.

Az Úr félelme, a tisztelet érzelme, amely a megbántástól való félelem, ami erőt ad a bűn kerülésére. Hiszen az istenfélelmet és az istenszeretetet nem választhatjuk el egymástól, kéz a kézben járnak, egészséges összhangban. Ferenc pápa mondta: „Ez az adomány meggyőződésessé és lelkessé tesz bennünket, hogy ne félelemből vessük alá magunkat Istennek, hanem mert megérintett és megszerzett magának az ő szeretete. Az istenfélelem adománya egyúttal egy vészjelzés, egy riadó is a bűnben való megátalkodottsággal szemben. Amikor ugyanis az ember bűnben él, káromolja az Istent, kihasználja a társait, uralkodik fölöttük, amikor csak a pénzért, hatalomért és a hiú büszkeségért él, akkor az Isten félelme mintegy riadókészültségbe helyezi őt, azt mondva: Figyelem! Ezzel a hatalommal, pénzzel és büszkeséggel – mindezen ürességgel nem leszel boldog! Semmit nem tudsz ebből odaátra vinni, semmit! Csak az Atya szeretetét, melyet tőle kaptunk, vihetjük magunkkal. És amit mások számára tettünk!”

A bérmálás azt jelenti, hogy a Szentlélek eljön hozzád. Én azért bérmálkoztam meg, mert ez egy elköteleződés Isten és a hitem mellett. Ez már nem csak a szüleim döntése, hanem az én döntésem, az én választásom volt. Isten azért tágította a szívünket olyan hatalmassá, hogy egyedül csak a Szentlélek tölthesse be. A bérmálkozásnál pedig IGENt mondunk Isten ajándékára, a Szentlélekre. Ő belép az életedbe, és soha többé nem hagy el. Amikor az edző egy labdarúgó játékost a pályára küld, kezét a vállára teszi, és elmondja neki a végső utasításait. Ugyanígy lehet érteni a bérmálást is. Kézrátételben részesülünk. Az élet pályájára lépünk. A Szentlélektől tudjuk, mit kell tennünk. Teljességgel buzdít minket. Megbízása a fülünkben cseng. Érezzük segítségét. Bizalmával nem fogunk visszaélni, és utasításai szerint fogunk dönteni. Csak akarnunk kell, és rá kell hallgatnunk (részlet a Youcat-ból).

Bérmálkozóink írták:

„Azért vágyódtam a bérmálkozásra, mert számomra ez egy elköteleződést jelent a hitem mellett. hogy ez nem csak a szüleim döntése, hanem hogy én is így gondolom” (F. Emma)

„Több mint 12 éve járok hittanra, ez idő alatt az egyházközösség részévé váltam. Sok új ismeretségre tettem szert, elsőáldozásom óta lelkileg erősödtem és fejlődtem. Mindenképp úgy éreztem, hogy szeretnék a bérmálás szentségében részesülni, Azt, hogy szombat óta mit érzek nehéz szavakba önteni. A Szentlélek hét ajándéka közül – úgy gondolom – az erősségre van a legnagyobb szükségem, hogy Isten mindig velem legyen, átsegítsen minden nehézségen és bízzak benne.” (B. Dorina)

Ha valaki egy évvel ezelőtt feltette volna nekem a kérdést, hogy gondolnám-e, hogy csupán egy év leforgása alatt lelkiekben így megújulhat az ember, aligha mondtam volna ‘Igen’-t. Bár pünkösd előtt pár héttel jutott el teljesen szívemig a vágy, hogy a bérmálás szentségében részesüljek, hála Istennek, még lehetőségem volt idejében felkészülni lelkileg, és felkérni bérmaszülőmet. A bérmálkozási védőszentnek – nem szokványos módon – férfit, mégpedig Szent Pio atyát választottam. Úgy gondolom a Szentlélek által a Szent Pio atyához való erős kötődésem megszázszorozódott, és lelkiekben valódi újjászületést tapasztaltam meg. (L. Noémi)

Imádkozzunk most megbérmált testvéreinkért, szeretteinkért, a ránk bízottakért, önmagunkért és a pünkösdi ajándékokért. Ahogyan Pál mondja: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” (Róm 8,26)