Az új kenyér ünnepe Szabadkán

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Ezzel a címmel tartott előadást Palusek András augusztus 20-án, Szent István államalapító királyunk ünnepén a Társaskör keretében. Az előadás aktualitása kétségtelen, hiszen ezt a napot gyakran említjük az új kenyér ünnepének, amikor szentmise keretében áldják meg, szentelik meg mindennapi kenyerünket.

Palusek András a Szabadkán élő bunyevác közösség egyik népszokását, az ún. aratóünnepséget mutatta be. Mielőtt erre ténylegesen sor került volna, először röviden elmesélte, kiket nevezünk ma bunyevácoknak. A bunyevácok római katolikus vallású délszláv népcsoport, akik a 16-17. században a török hódoltság idején – éppen a törökök elől menekülve – Dalmáciából és Hercegovinából érkeztek magyar lakta területekre és telepedtek meg többek között Zomborban, Szabadkán, Szegeden és Baján. (Baján napjainkban bunyevác hagyományőrző egyesület működik, a régen Szegeden megtelepedett bunyevácokról, akiket dalmatáknak neveztek, Heka László írt könyvet.) A Bácskában megtelepedett bunyevácok a horvát nyelv sajátos dialektusát beszélik.

A bunyevácok a török hódoltság előtt katonai feladatokat láttak el, majd a Bácska vidékén letelepedve földműveléssel és állattenyésztéssel kezdtek foglalkozni. Ma is fennmaradt népszokásaik jelentős része ehhez a tevékenységhez kötődik. Napjainkban az aratás már gépi erővel történik, de Szabadkán az aratás megkezdésekor felelevenítik a régi aratásokat, amikor ún. „bandák” szerződtek az aratásra és kaszával arattak. A marokszedő asszonyok, lányok pedig kévébe hordták a gabonát. Az aratás végén ünnepi felvonulás és szentmise keretei között adtak hálát az Úrnak a jó termésért és az új kenyérért. Előadónk erről a Szabadkán megmaradt ünnepi felvonulásról mutatott fényképeket, ahol még ma is megcsodálhatjuk a hagyományos bunyevác népviseletbe öltözött férfiakat, lányokat és asszonyokat. Megfigyelhetjük, milyen szép szalmából készített ékszerekkel díszítették magukat a nők. Ezenkívül ugyancsak szalmával díszített kocsikkal vonultak a templomba, melyet szintén szebbnél szebb szalmadísszel öltöztettek ünnepi díszbe. Köszönjük Andrásnak, hogy ezt a ma is élő bunyevác népszokást megmutatta nekünk.

Homoki-Nagy Mária

Tímár Ágoston halálára

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

(Aradi Mária megemlékezése, amely augusztus 12-én tartott gyászmisén hangzott el).

Köszönöm a lehetőséget, hogy Guszti bácsi életéről és munkálkodásáról beszélve tanúságot tehetek Isten munkálkodásáról és szeretetéről, amelyet rajta keresztül adott nekünk.

Még anyukám mesélte évekkel ezelőtt, hogy Guszti bácsiról neki mindig az a fiatalkori kép jut eszébe, hogyan térdelt és imádkozott az alsóvárosi templomban. Ez a kép valóban találó leírás róla. Hűségesen kitartott Isten ügye és az Egyház mellett akkor is, amikor ebből hátránya származott. A térdeplő, alázatos ima mindannyiunk számára példamutató. A Rózsafüzér Társulat hűséges tagja, az adorációs csoport lelkes közreműködője és szervezője, sokszor órákon keresztül a Szentségi Jézus előtt imádkozott. Imaórákat vezetett, számtalanszor ministrált, de ezt is alázatos szolgálatként tette. Sok éven át szervezte és vezette a liturgikusok és áldoztatók csoportját, amelyben komoly logisztikával és precizitással számon tartotta mind a betegek otthoni szentségi ellátását, mind a templomi szolgálatokat.

A lelkek üdvösségéért való aggódása számtalanszor minden protokollt fölülírt: számon tartotta a templomba járókat, utánament az embereknek, a betegekért (akár otthonukba, akár a kórházakba) lelki segítséget igyekezett küldeni, főként a szentségi ellátásukat illetően. Hihetetlen, sőt megmagyarázhatatlan módon mindig elsőként tudott a betegekről, hol-létet, hogy-létet, szükséget.

Híres-hírhedt volt arról, hogy a hajléktalanokat, a szükséget szenvedőket ugyanolyan szeretettel és megértéssel kezelte, szolgálta, mint bárki mást. Ez ügyben talán lehet vitázni, de Guszti bácsi szíve szándékának tisztasága és őszintesége vitathatatlan. És nemcsak utolsó éveiben, hiszen a Máltai Szeretetszolgálat aktív önkénteseként nagyon-nagyon sokáig a szervezett hajléktalan-ellátás meghatározó szervezője, mozgatórugója volt, teljes szegedi viszonylatban is.

Amíg egészsége engedte, minden egyházközségi ügyben lehetett rá számítani, sokszor erején és lehetőségein túl. És nem hagyhatom ki a Vakok Intézetében végzett önkéntes segítői és szervezői munkáját, az ottani hitélet érdekében, az ottani rászorulókért, csoportot is szervezett az egyházközségi hívekből az ő kísérésükre, látogatásukra. Különösen fontos kiemelni a szentmise értékébe vetett és tanúsított hitét. Akár napi két szentmisén is részt vett, gyakran szentgyónást végzett, szentáldozáshoz járult, így nap mint nap egyesülve hőn szeretett és imádott Krisztusunkkal. Papjainkat különösen is számon tartotta: imádkozott értük és új papi hivatásokért is. Szívesen ment templomról templomra, hogy ismerje és hallgassa az atyákat, így minden templomban ismerték és szerették. Az sem véletlen, – még úgy is mondhatnám, hogy „ő intézte” –, hogy gyászmiséje és temetése éppen a mai napon, az úgynevezett „egész napos szentségimádási” napunkon van.

Hiszem, hogy sok jótette, imája és szeretete gyümölcsét a mi Urunk Jézus Krisztus jobbján, a Boldogságos Szűz Mária és a szentek társaságában élvezheti, és kérhetjük az ő segítő imáját is, immáron odaátról.

Nyáresti verses, zenés áhítat

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Augusztus 13-án este egy lélekemelő programon vettünk részt a plébánia nagytermében. Orcsik Sándor és batátai ajándékoztak meg bennünket énekeikkel zenéjükkel, verseikkel.

Ludányi Olgi bevezetője után Lucz Ilike zongorajátéka bűvölt el bennünket Bach: D-dúr partitájának két részletével. Vörösné Árgyusi Magdika nem először verselt nekünk csodálatos átéléssel. Ezúttal Bán Aladár: Nagyboldogasszony napján című verset szavalta el aktuálisan az ünnepe előtt néhány nappal. Ezt követően a koncert megálmodója, Orcsik Sándor, és leánya, Anett énekelt duettet nekünk.

Két protestáns ének hangzott fel mély átéléssel, lírai hangvétellel. Engem mindig megrendít, amikor csak férfiak énekelnek, valami ritka, felemelő érzés jár át őket hallgatva. Most egy kvintett, öt férfihang adott elő két kórusművet Petrovics Ferenc vezetésével. Ezt követően Homoki-Nagy Mária szavalt egy részletet Petőfi: Az apostol című művéből. Majd visszatért ismét a zongora, Péterffy Gabriella tolmácsolásában Liszt és Mendelssohn művek hangzottak fel, csodálatos színekkel, harmóniákkal.

Az est egyik fénypontját a vegyeskar tagjai által megszólaltatott kórusművek adták. Az énekesek jórészt a 15 éve alakult Szegedi Ökumenikus Kórus tagjai voltak. Két művet adtak elő szintén Petrovics Ferenc irányításával, aki nagy lelkesedéssel, elkötelezettséggel vállalja immár ismételten a kórus összefogását. Végül ismét a férfikarban gyönyörködhettünk, akik már nem öten, hanem 11-en szólaltattak meg protestáns kórusműveket, lendülettel, mély érzelmekkel.

Befejezésül nem maradhatott el az „Erdő mellett estvéledtem” kezdetű népdal közös éneklése, amely megzengette a zsúfolásig megtelt nagyterem falait. Talán soha ennyien nem jöttünk össze egy programra ebben a teremben, még az előtérben is sokan voltak hallgatói ennek a szép koncertnek. Csodálatos, gazdag vendéglátásban is részünk lehetett végül, pogácsa, üdítő, szőlő is került a vendégek elé.

Szántóné Babi

Röpke látogatás a marosvásárhelyi testvér-plébánián

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Június 26. és augusztus 2. között családcsoportunkból két család – Móczár és Siklós – Erdélyben kirándultunk. Rövidebb ideig Kolozsváron voltunk, hosszabb ideig Csíksomlyón, onnan csillagtúráztunk. Kolozsvárról Csíksomlyóra menet közben Marosvásárhelyen is áthaladtunk, ahol – persze előre leegyeztetve – találkoztunk testvérplébániánk plébánosával, Szénégető István atyával és pár munkatársával. Kávé, némi enni és innivaló, na és persze nagy jókedv került elő. Sajnos csak rövid találkozásra volt időnk, de az együttlétünk szép és tartalmas volt. István atya említett pár nevet, érdeklődött, hogy ki, hogy van, milyen a közösségeink élete, illetve ő is beszámolt a közösségi életükről.

Beszélgetés után megmutatták a plébániát és a templomot, ahol István atya megemlítette, hogy Remete Szent Antal plébánia ellenére miért kapott a templom más titulust: Szentcsalád-templom, ami eléggé szokatlan. Illetve, mivel nagyon nagy a hasonlóság az ő templomuk és a mi Teréz-templomunk között, elmesélte a kb. 20 évvel ezelőtti beszélgetésüket Kiss Imre atyával, hogy mindketten kiterítették a templomaik tervrajzait és úgy egyeztettek tovább. A mi Teréz-templomunk akkor már közel kész állapotban volt, amikor az ő templomuk építése még csak elkezdődött. Tehát a testvérplébániai kapcsolat a templomainkban is megmutatkozik.

Az 1-2 órás tartalmas és szép találkozást követő búcsúzáskor megerősítettük egymást, hogy az időnkénti találkozásokat, a kapcsolat felelevenítését folytatnunk kell. Kedvesen útbaigazítottak minket és mi folytattuk utunkat – Marosvásárhely belváros megtekintését követően – Csíksomlyóra.

Siklós Róbert

Názáret családcsoport nyári kirándulása Zemplénben

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

A Názáret családcsoport minden évben közös kirándulást szervez. 2026. július 22-e és 26-a között a Zemplén-hegységbe vitt utunk (szállásunk Pálházán, a Hanyi Istók túristaház volt), ahol megnéztük a Füzéri várat, a Boldogkővárát és egy túrázás alkalmával Göncön a Vizsolyi Bibliát is megtekinthettük. Az izgalmas látnivalók mellett sokat adott az egymással töltött idő, a közös reggeli és esti imák, a hangosan megfogalmazott könyörgések, tanúságtétel ez a családoknak, gyerekeknek. Külön öröm látni, ahogy a gyerekek együtt játszanak: tollasoznak vagy fociznak, illetve társasjátékoznak, amelybe a felnőttek is szívesen bekapcsolódnak. E nyári programok mindig építik közösségünket. Isten segítsen megtartani jó szokásunkat!

Móczárné Kiss Gabriella

Názáret családcsoportunkból idén öt család – Móczár, Siklós, Szabó, Szilárd, Vései – tudott eljönni a nyári táborba. Az időjárás kegyes volt, mert éppen nem volt kánikula, sőt az első napokban a táskákból estére már előkerültek a kardigánok és hosszúnadrágok is. A füzéri várban, aki akart, pecséteket gyűjthetett, amiért a végén kulcstartó járt ajándékba, a boldogkőváraljai várban pedig megnézhettük, hogyan zajlott akkoriban a lovagok bajvívása. Ez utóbbi program során csoportunkból még két bátor jelentkezőt, Szilárd Leventét és Móczár Ottót apróddá is avattak, melyről hivatalos okirat is tanúskodik.

A gönci múzeumban nemcsak a híres Bibliát tekinthettük meg, hanem interaktív játékokban is részt vehettünk. Ilyen volt például az, ahol a szólásmondások, közmondások közül ki kellett választani, melyiknek van bibliai alapja, de volt olyan, nem is könnyű feladat, ahol a Bibliából vett szavaknak kellett kitalálni a jelentésüket. A sok élmény és program után este aztán mindig nagy játék vette kezdetét. A kisebbek fociztak, vagy a szállás játszóterén felállított várban folytattak harci csatákat, a nagyobbak pedig tollas mérkőzéseket játszottak, sötétedés után pedig a társasjátékok vették át a főszerepet. Öröm volt látni, hogy ilyenkor a telefonok „kiestek” gyermekeink kezéből, és a „régóta fiatalok” is önfeledten adták át magukat a csapatjátékoknak. Mi felnőttek pedig sokat tudtunk egymással beszélgetni, befogadni a másik család gondját-baját vagy éppen örömét.

Jó volt megélni az egymásra figyelést, sokat nevetni, mindeközben gyönyörű vidéken lenni. Bár néhány apukának az ágy kicsinek bizonyult (gyerektáborok helyszínén laktunk), a szállással mindenki elégedett volt. Parkos udvar lévén, nagy tér adódott a gyerekek mozgásigényének kielégítésére. Kaptunk finom reggelit és vacsorát, ahol kamaszaink korlátlanul tudtak repetázni. Voltak szabadtéri játékok kicsik és nagyok részére egyaránt. És egy kedves „ajándékot” is kaptunk még megérkezésünkkor, egy lapot, amelyen üdvözölt minket az előttünk szintén néhány napot vendégeskedő Király család. Élményekkel gazdagodva tértünk haza a gondtalanul eltöltött táborozás után. Reméljük, jövőre sikerül majd megint együtt tölteni pár napot.

Siklósné Pechan Szilvia

Könyvkiadás manapság

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

„Érdekes lehet-e a könyvkiadás napjainkban?” – Lázár István akár ezt a címet is adhatta volna előadásának címéül, melyet augusztus 6-án tartott a Társaskör keretében. Előadása során nemcsak a szegedi Lazi Kiadó működését mutatta be, hanem a könyvkiadást is egy sokkal tágabb perspektívából mutatta be. Az olvasó, aki egyik vagy másik könyvesboltba bemenve új könyvet vesz kézbe, valójában csak a „végterméket” látja. A tetszetős, szép kivitelezésű könyvet, melynek oly jó illata van, és ha jó fülszöveggel van ellátva, könnyebben megvásároljuk, de közben nem gondolunk arra, kinek milyen munkája fekszik egy könyv mögött.

A rendszerváltás előtt állami nagy kiadóvállalatok működtek, mint pl. az Akadémiai, a Móra, a Helikon. E vállalatok kizárólag előzetes engedély alapján jelentethettek meg akár szépirodalmi könyveket, akár tudományos munkákat. 1990 után az előzetes állami kontroll megszűnt, ezzel lehetővé vált, hogy magántulajdonban lévő kiadók is szülessenek, s ezzel egy időben minden előzetes engedélyezés megszűnt. Így lehetővé vált, hogy olyan szépirodalmi művek is megjelenhessenek, amelyeket az előző rendszer tiltott. Ugyanakkor sajnos olyan munkák is kiadásra kerültek, amelyek arra alkalmatlanok voltak.

A Lazi Kiadót négy fiatalember alapította harminc évvel ezelőtt. Elhatározásuk alapján csak értékes munkák megjelentetését vállalják, döntéseiket pedig konszenzus alapján hozzák. Egy-egy könyv megjelentetéséhez szükség van a kiadási jog megszerzésére, melyet a szerző vagy annak jogutódja adhat meg. (Ezért előfordul, hogy a Lazi Kiadó nem tud egy értékes munkát megjelentetni, mert a kiadói jogosultság más kiadónál van.) A megjelent könyveket az olvasókhoz a könyvterjesztőkön keresztül lehet eljuttatni. Magyarországon jelenleg két nagy könyvterjesztő vállalat működik a Libri és a Líra. Szegeden ezek könyvesboltjai mellett a Horváth Mihály utcában működik az „Írott Szó” független könyvesbolt, s mindezekben a Lazi Kiadó által megjelentetett könyveket is megvásárolhatják a könyvet szerető olvasók.

A Lazi Kiadót alapítók napjainkban is az induláskor megfogalmazott elvekhez tartják magukat: értéket akarnak közvetíteni, olyan könyveket jelentetnek meg, melyeket jó kézbe venni, s egyfajta missziót teljesítenek. Ezért jelentek meg Dosztojevszkij kötetek, történelmi regények, Fekete István néhány „felnőtteknek” szóló, korábban tiltólistán szereplő regénye.

A könyvkiadáshoz bizalomra, jó emberi kapcsolatokra van szükség: bizalomra a szerző és a kiadó, a kiadó és a terjesztő és az olvasó között egyaránt. A Lazi Könyvkiadónak saját kis üzlete is van Szegeden a Gogol utcában. Érdekes feladat és fontos misszió a könyvkiadás, melybe jó volt bepillantást nyerni.

Homoki-Nagy Mária

Ifjúsági zarándoklat Taizébe

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Személy szerint nagyon hálás vagyok azért, hogy immár másodjára is megtapasztalhattam Taizé varázsát, és biztos vagyok benne, hogy sok cserkésztársamnak és ismerősömnek fogok róla beszélni, mivel úgy gondolom, hogy számukra is hatalmas élmény és tapasztalás lenne. Idén a Taizében töltött idő nekem a sok új embert és beszélgetést jelentett, ugyanis mindig volt, akivel éppen valamilyen érdekes témát tudtam megvitatni. Nagyon jólesett azt érezni, hogy ennyi emberrel tudok kapcsolódni. Emellett pedig örülök, hogy a csendszünetekben önmagam gondolatait is rendezni tudtam és az istenkapcsolatomat is ápolhattam. Köszönöm a lehetőséget! (Nacsa Lilla, 21 éves)

Nagyon hálás vagyok, hogy idén is eljutottam a Taizé-zarándoklatra. Korábban is csodálatos élményekben volt részem: jó volt új barátokat megismerni, akikre ma is szívesen gondolok vissza. A csoportos feladatok is nagyon jól sikerültek, és már az utazás során is nagyon élveztem a közös munkát. Hálás vagyok ezért a lehetőségért, mert ezek az élmények bizonnyal elkísérnek egész életemben. (Zsanka, 17 éves)

Szívesen mennék majd vissza Taizébe, ha az időm engedi, akár az újonnan megismert emberekkel, akár régebbi ismerősökkel, akár teljesen új emberekkel is. Jó egyfajta megszakítás, kiszakadás a hétköznapokból, lelki feltöltődés. Hálás vagyok az élményekért, az emlékekért és főképp az itt megismert emberekért. (Bálint, 23 éves)

Az öcsémmel, Petivel közösen már harmadik alkalommal utaztunk Taizébe Attila atyával. Attila atya lelkisége, személye nagyon sokat jelent mindkettőnk számára. Kimondhatatlanul hálásak vagyunk, hogy szeretettel, örömmel és odafigyeléssel terelgetett bennünket a zarándoklat során. Taizé számomra az Istenhez való közeledés, az Ő szeretetére való rácsodálkozás mellett a találkozások áldását is jelenti. Számos olyan embert ajándékozott nekem, akik barátaimmá lettek és mély nyomot hagynak az életemben. Taizé egy olyan csodálatos helyszín, ahol úgy érzem, valami sokkal nagyobbnak lehetek a részese úgy, hogy én csupán jelen vagyok, és minden középpontjában Jézus Krisztus áll. (Sélley Anna, 24 éves)

Szemelvények hazánk botanikai értékeiből

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

A csütörtök esti Társaskör keretében július 30-án Dr. Körmöczi László és felesége, Dr. Légrádi Mária a fenti címmel, igen érdekes és számtalan saját készítésű fotóval illusztrált előadást tartott. Bevezetésként Körmöczi László az előadás címéhez fűzött magyarázatot: a „botanikai érték” hazánk tíz nemzeti parkjában és az ezeken kívül fekvő tájvédelmi körzetekben, természetvédelmi területeken megtalálható mintegy 782 védett, melyből 87 fokozottan védett növényt jelent. A „Szemelvények” pedig ebből következően azt jelentette, hogy minden védett növényt egyetlen előadás keretében nem lehet még csak egy-egy pillanatra sem bemutatni. Ezért válogatott a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kiskunság homokos pusztáján és a Bükk és Mátra erdeiben, domboldalain megtalálható szebbnél szebb virágokból.

A hallgatóság a fényképek segítségével ízelítőt kaphatott a tavasz hírnökei közül a tavaszi, a homoki kikerics és a tőzike szépségéből, a Mecsek domboldalán megtalálható bánáti bazsarózsáról vagy az illatos hunyorról. Különösen érdekes volt a botanikában kevésbé járatos hallgató számára a Magyarországon megtalálható mintegy 40 orchideafaj, melyek mindegyike nálunk talajlakó. Közülük érdemes megemlíteni a kosbort és a Boldogasszony papucsát. Megcsodálhattuk a kardvirágok szépségét vagy a különböző sisakvirágok „sisakjait”. Ásotthalom közelében található az ún. Csodarét, amely mintegy 24 védett, fokozottan védett virágnak az otthona, s mely sztyeppés puszta látnivalóiban a bemutatott fényképek segítségével mi is bepillantást nyerhettünk. A sok-sok virágokról készült fényképet nézve és Körmöczi László hozzáfűzött értő magyarázatát hallgatva, igazat kell adnunk Máriának, aki az előadás elején Radnóti Miklós: Nem tudhatom… című versét idézte: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám, e lángokban ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa…”

Homoki-Nagy Mária

Hamvas püspök és a szovjet „felszabadítók”

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Ezzel a címmel tartott előadást Dr. Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató július 23-án a csütörtök esti Társaskör keretében. Az előadás központi témája Hamvas Endre csanádi püspöknek az 1944-1945-ben írt naplója volt. Bár a téma időben sokkal tágabb teret ölelt fel. A naplót, amely mintegy 200 oldal terjedelmű 1944 szeptemberében kezdte írni Hamvas Endre, kezdetben igen részletes leírását adja azon hónapok eseményeinek, amelyek 1944 őszén és 1945-ben zajlottak Szegeden és Magyarország egész területén. Előadónk szerint a hónapok előrehaladtával már egyre ritkábbak lettek a naplóbejegyzések, majd 1945 októberében félbeszakadtak.

Hamvas Endre Magyarország történetének egyik legnehezebb időszakában kapta meg a csanádi püspökség feladatát. Szegedre érkezését követő néhány nap után (március 19.) a németek bevonultak Magyarországra, októberben a háborúból való sikertelen kilépési kísérletet követően bekövetkezett a Szálasi-féle hatalomátvétel, amely nyílt terrorhoz vezetett az egész országban. Október 11-én az oroszok elfoglalták Szegedet. Az oroszok előretörésével sokan az ország nyugati felére menekültek, a püspök úr Szegeden maradt, sőt minden délután titkárával a városban „sétát” tett, hogy mindenki lássa: „a pásztor nem hagyja el nyáját”. Az orosz megszállás alatt is rendszeresen látogatta Szeged templomait: a ferenceseket, a jezsuitákat, a piaristákat. Az egyházmegye papjait is arra biztatta, hogy maradjanak híveik között. De nemcsak az orosz megszállás alatt volt jó pásztora egyházmegyéjének. Előbb a zsidótörvények és üldözések ellen emelte fel szavát. Tiltakozott az idős, tudós főrabbi, Lőw Immanuel elhurcolása ellen. Az ő közbenjárásának is köszönhető, hogy az idős rabbit bár Szegedről elvitték, de a budapesti gettóban maradhatott.

A püspök a háborút követően a német lakosságot sújtó kollektív büntetés, megbélyegzés és kitelepítés ellen emelte fel szavát, ahogyan a felvidéki magyar lakosság kitelepítése ellen is szót emelt. A Rákosi korszak egyházellenes intézkedései Hamvas Endrét sem kerülték el. Grősz József kalocsai érsek ellen indított per gyanúsítottja lett, de szerencsére „csak” háziőrizetbe került és az ÁVH folyamatos megfigyelése alatt állt élete végéig.

Köszönjük, hogy Zombori István a püspöki naplót felhasználva, időben és térben is tágabb összefüggéseit mutatta be Magyarország és Szeged történetének.

Homoki-Nagy Mária

Történet – haza – identitás

/0 Hozzászólás/Kategória: ,

Július 16-án, a Társaskör keretében Bene Zoltán József Attila-díjas író tartott igen érdekes előadást. Az előadás címe mögött az irodalom közösségteremtő és identitásformáló ereje húzódott meg. Valójában azt a kérdést is feltehettük volna, milyen szerepe volt/van az irodalomnak az emberiség történetében? Hiszen egy-egy irodalmi mű, legyen az vers, regény vagy novella, mindig egy történetet mesél el. Ezek a történetek pedig az adott korhoz kötődnek. Az irodalom nem létezik tértől és időtől függetlenül. Az adott közösség életét, a mindennapi eseményeket vagy éppen a történelmet formáló kihívásokat meséli el. Ezek rögzülnek a kisebb-nagyobb közösségek tudatában. Ha az irodalom és a történelem egymáshoz való viszonyát vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a történész forrásokat keres és az azokban megtalált tényekből, adatokból igyekszik rekonstruálni a múltban megtörtént eseményt. Ezzel szemben az író vagy a költő elmesél, megénekel egy eseményt, ami sokkal jobban megfogja az embereket és egyéni vagy közösségi sorsként, örömként, bánatként éli meg. A történelem az irodalmi művek által bennünk él tovább. Az irodalom egyfajta történelmi emlékezet.

Az irodalom ezáltal jóval korábban hozzájárult a haza és a nemzet fogalmának kialakulásához, mint ahogy azt a 19. századi történettudomány kidolgozta. Előadónk ennek igen szép példáját mutatta be az ún. himnusz-költészetben. Kiemelte, hogy Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen egy vallásos költemény, hanem a közösség önvizsgálata, könyörgése. Vörösmarty Mihály a Szózat c. versében örökséget és feladatot adott, történeti emléket írt le és egyben jövőre szóló parancsot adott. Ugyanakkor Petőfi Sándor a Nemzeti dalban már nemcsak emlékezik, hanem részt vesz az eseményekben. A haza nem pusztán földrajzi fogalom, hanem az adott közösség eszmei, érzelmi, erkölcsi összetartozása. Ezért nem mindegy, hogy mit őrzünk meg a jövő számára: az irodalmi művekben leírt, énekelt történetekből hogyan őrizzük meg a múltat és hogyan építjük a jövőt. Ezt csak az a közösség tudja megtenni, amely érti azt a nyelvet, amelyen a történetek, a mesék rögzülnek az emberi lelkekben.

Homoki-Nagy Mária