Az ökumenikus imahét lelki tapasztalata

Az ökumenikus imahét péntek esti alkalmán a Teréz anya templomban gyűltünk össze, ahol a házigazda Attila atya és az újszegedi katolikus közösség volt, az igét pedig Cserháti Sándor evangélikus lelkész hirdette. A megtelt a templomban az énekes-hangszeres szolgálatot a taizé-i imaközösség tagjai vállalták (kiegészülve más segítőkkel), az ismétlődő dallamok, zsoltárszövegek szinte elmélkedésekké váltak.

Felemelő volt együtt énekelni, Istenre és más felekezetű testvéreinkre figyelni és a lelkész beszédén elgondolkodni, amelynek fő témája Isten szeretete volt. Isten úgy szeret minket, mint az igazán jó tanár, aki nem hagyja elvárások nélkül a tanítványát, hanem méltónak tartja arra, hogy kihívások elé állítsa, ezzel mintegy felemelje, ahelyett, hogy semmibe sem veszi.

A Máté evangélium 25. fejezetéből idézett jézusi tanítás szerint az igazak nem is tudják, mikor és hogyan cselekedtek jót Jézussal, amikor enni adtak, beteget vagy börtönt látogattak, így nekünk sem Jézus miatt kellene jót tennünk másokkal, hanem egyszerűen felismerni azokat a helyzeteket, amikor valaki az irgalmunkra szorul. A lelkész szerint az irgalom az egyik legfontosabb tulajdonságunk lesz, amit az isteni bíró halálunkkor mérlegre tesz: eszerint ítél majd meg minket. Mégis a legfontosabb Isten szeretete és irgalma, és ennek az isteni-testvéri szeretetnek a jegyében fordultunk egymás felé az együttlét záróakkordjaként: teával, pogácsával, kaláccsal kínáltuk a híveket (nagy hála érte a Teréz-templom “angyalainak”!!!).

Köszönjük Istennek ezt a szép ökumenikus alkalmat, amin jelen voltak még a református egyházból Kereskényi Sándor lelkész és felesége, Nemes Lívia, a baptistáktól Balogh Barnabás lelkész, a görögkatolikus Szaplonczay Miklós atya valamint a mi Flóri atyánk, és jelen volt még Imrényi Tibor az ortodox egyház képviseletében. Istent együtt dicsértük, Isten e nagyobb nyáját minden pásztor megáldotta, már csak ezt kérhetjük: “Legyenek mindnyájan egy!”

Lázár István és Bea

Bemutatkozik a Szent Erzsébet Gitáros Együttes Csapata (SZEGECS)

A kezdetek. 2006 őszén Perlaki Flórián atya az újszegedi Teréz templomban ovis misét tartott kisgyerekes családoknak. Krisztián és Dávid fiunk is kicsik voltak még, ezért mi is becsatlakoztunk. Flóri atya és az akkori hitoktató kezdeményezésére összeállítottunk egy gyerekeknek alkalmas zenei programot gitáros énekekből. Néhány hangszeres és énekes is csatlakozott a formálódó csoporthoz. Így alakult meg a gitáros csoport magja, ami egészen a covid időszakáig havonta szolgáltatta az énekeket a kisgyerekes családok miséjén.

Megalakulás. Időközben, a Szent Erzsébet templomban, 2012 nyarán Kiss Imre atya megszólítására formálódni kezdett egy nagyobb csoport a már meglévő mag köré. A zenész és énekes tagok többnyire a család csoport aktív tagjai voltak, illetve ezen szülők gyermekei. Így a hangszerek köre, a meglévő gitár mellett, lassan bővülni kezdett: fuvola, hegedű, később basszus gitár és dob is szerepet kapott, a hangszereket megszólaltatókkal együtt.

Szolgálat. A megalakulás óta a gitáros csoport rendszeresen, minden hónap 3. vasárnapján a fél 10-es misén ad zenei szolgálatot. Ezen kívül a jelesebb eseményeken (elsőáldozás, bérmálkozás, esküvő, Mária-napok, Közösségi-nap) is rendszeresen részt vesz. A csoport összetétele és kora igen változatos, hiszen jelenleg a tizenéves fiataloktól a nyugdíjas korúig minden nemzedék jelen van. Több zeneileg képzett személy is található a csapatban. Időről időre más szegedi csoportokkal is együttműködünk, pl. a rókusi és a dóm gitáros ének- és zenekarával (Házasság Hete, szentségimádás). A hangszerek köre nem sokat változott a kezdetektől: a gitár mellett szóló hangszerként megszólal a hegedű, klarinét, fuvola, furulya, illetve kísérő hangszerként a dob és basszus gitár. A zenei stílus pedig maradt a keresztény könnyűzene.

Célok. Valaki megkérdezheti, miért is van szükség egy ilyen csoportra? Sokan a hagyományos, orgonás misét tartják követendőnek, és megkérdik, miért és minek ezek az új hangszerek, új hangzás? Szent Pál ad választ nekik: „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” (1Kor12.4) Mondhatnám, lefordítva Pál szavait, hogy valaki az orgonálás adományát kapta, valaki pedig a gitározásét vagy dobolásét. A lényeg: mindenki azért kapta, hogy szolgáljon vele. A gitáros csoportnak is az a célja, hogy a közösséget szolgálja, és próbál szép zenével és énekekkel közelebb kerülni Istenhez, és másokat is ebben vezetni. Milyen üzenetet szeretne közvetíteni a csoport? A kapott adományainkkal szolgálnunk kell egymást! Ne csak „fogyasztói” legyünk a lelki javaknak, ne csak várjuk az egyháztól, hogy tegyen értünk valamit, szervezzen nekünk mindenféle csoportokat, előadásokat, jó miséket, rendezvényeket, programokat, hanem magunk is igyekezzünk adományainkat „beadni a közösbe” – ki-ki képességeihez és lehetőségeihez mérten. És becsüljük meg azokat, akik mások szolgálatában állnak!

A jövő. A csoport nem zártkörű, bármikor bárkinek lehet hozzá csatlakozni, olyanoknak, akik szeretik az egyházi könnyűzenét, és hajlandóak azért valamit tenni is. A csatlakozás követelményei minimálisak: legyen jó hangod vagy játssz valamilyen hangszeren, havonta egyszer gyere el a próbára és a vasárnapi gitáros misére, és nem utolsó sorban: szeresd az Urat!

Gitáros mise: Minden hónap 3. vasárnapján az újszegedi Szt. Erzsébet templomban 9:30-tól.
Próba: A 3. vasárnap előtti szombaton 18 órától a plébánián és mise előtt 9 órától.
Elérhetőség: bovizl@gmail.com

Életünk nyolc szakaszának gyógyulása

Az elmúlt hétvégén (január 14-15) lelkigyakorlaton vehettünk részt, amelyen saját életünk egyes szakaszait elmélkedtük végig művészi gyermekfotókat nézegetve, csecsemőkorunktól kezdve a kamaszkorunkig jutottunk el a másfél nap alatt. Ezzel párhuzamosan pedig Jézus gyermekkorát ábrázoló ikonokat csodálhattunk meg a lelkigyakorlatot vezető Fekete Ágnes református teológus segítségével. A könyv, ami vezérmadzagunk volt: Dennis Linn, Matthew Linn és Sheila Fabricant szerzők írása. Megismerhettünk belőle többféle imamódot, ami reményt adott mindenkinek a múlt sebeinek gyógyítására.

„A jelenben szinte a legtöbb kérdésünk forrása a múlt bajaiból ered. Oda azonban nem mehetünk vissza. Hitünk az egyetlen lehetőség arra, hogy valamiképp mégis találjunk utat a múltba és a jelenből visszafelé nyúlva begyógyuljanak a régi sebek. Ezért azt szeretnénk, hogy életünk egyes szakaszaiba belépjünk és kérjük az engesztelődést.”

Számomra ez a hétvége nagyon megerősítő volt, jó érzés, hogy bár a résztvevők többségét korábban nem ismertem, nem vagyunk egyedül az utunkon, és közösségben élhettük át ezeket a pillanatokat, nagy ajándék volt a többiek őszintesége, nyitottsága, bizalma. Úgy gondolom, hogy minden korosztály épülhet ebből a lelkigyakorlatból. Hálás vagyok, hogy részt vehettem a hétvégén, lelkesen várom a február 25-én, szombaton tartandó folytatást.

Tallósyné Dani Andrea

Szilveszter-esti hálaadás

A polgári év utolsó napjának esti szentmiséjén plébánosunk vetített képes összefoglalóval készült, hogy felidézzük plébániai közösségünkben történt eseményeket. A Téged, Isten dicsérünk (Te Deum laudamus) kezdetű ókeresztény hálaadó himnusz eléneklése után megtelt a nagyterem, ahol házi süteményeket kínáltunk egymásnak és pezsgővel koccintva kívántunk egymásnak Istentől megáldott, békés új esztendőt.

Ezt követően – a plébános meghívására válaszolva – voltak, akik vidáman együtt töltötték az estét. Amikor éjfél körül a petárdák durrugásától volt hangos a világ, ők – mindannyiunk nevében – énekes imádsággal dicsőítették gondviselő Istenünket.

Karácsonyi, vízkereszti hangverseny (videón)

A Karácsonyi ünnepkör lezárásakor Vízkereszti kis koncertet szokott adni az Újszegedi Szkóla Családi Ének- és Zenekar. Idén sem volt ez másképp. Január 8-án, vasárnap, a 9.30-as mise után halhattuk a szülőkkel és zenekarral kibővített lánykórus előadását.

A műsoron ismert karácsonyi énekek mellett Karai József: Angyali üdvözlet, Karai József: Vasi betlehemes és Tamás G. Alajos: Betlehemi királyok műve csendült fel. Vezényelt Pechan Zoltán.

Jó volt látni, hogy gyerekek, fiatalok és már kevésbé fiatalok dolgoztak együtt a zeneszámok megtanulásában, előadásában. Fontos megőriznünk ezt az egyházzenei kincset: hozzá tartozik kultúránkhoz, hitünkhöz.

Általános iskolás lányok jelentkezzenek a szkólába! Zenélni és énekelni tudó gyerekeket és felnőtteket pedig arra bátorítok, hogy vegyenek részt a következő ilyen közös zenélésben, mely a húsvéti időszakban lesz. (Jelentkezni Pechan Zoltánnál lehet). Ha leszünk elegen, akkor még sokszor élhetjük át ezeknek az énekeknek a segítségével Karácsony csodáját!

Pechan Szabolcs

***

0:00 – Angyali üdvözlet – népi dallam és szöveg – Karai József feldolgozása, Mathia Károly gyűjtése, hangszerelte – Pechan Zoltán

3:10 – Mind a világ örvendezzen…. magyar népének – Tamás G. Alajos feldolgozása

7:10 – Örvendezzünk emberek… spanyol karácsonyi ének – Tamás G. Alajos feldolgozása

9:30 – Tamás G. Alajos – József Attila: Betlehemi királyok

14:50 – Vasi betlehemes – Karai József feldolgozása, Békefi Antal gyűjtése

18:45 – Fel nagy örömre! – Gárdonyi Géza verse és dallama, Tamás G. Alajos feldolgozása, hangszerelte: Pechan Zoltán

Karácsony éjféli zenei áhitat (videó)

Itt megnézheti a 2022-es áhitatot:

Itt megnézheti a 2021-es áhitatot:

Háromkirályok – háromféleképpen

Karácsonykor már olvashattunk a plébániai honlapon a háromkirályok egyik leghíresebb filmes ábrázolásáról, a Ben Hur (1959) nyitójelenetéről. A festői képek sugallta élményt gyönyörű szavakkal érzékeltette számunkra Szabó Magda, majd megtudhattuk, hogyan válik a napkeleti bölcsek egyike, Boldizsár, a film lényeges szereplőjévé. Most, vízkereszt ünnepén idézzünk fel két másik filmművészeti ábrázolást is, melyek ugyanezt a témát eltérő képi eszközökkel láttatják.

„…az ég kéklik, csak az üstökös száll, mint valamikor a gyermekkor álmaiban és hitében”– írja Szabó Magda a Ben Hur nyitójelenetétől ihletetten, amit reneszánsz festményekhez hasonlít, hiszen valóban színpompás képek nézői lehetünk. S miközben az üstökös a messzi távolból közeledik a filmvászon égboltján, a néző a kép előterében háttal álló pásztorokkal s a teveháton ülő háromkirályokkal együtt követheti tekintetével a csillag útját. Gyönyörű képi megoldás! Aztán amikor a csillag megállni látszik Betlehem fölött és rásugározza fényét, a díszes ruhába öltözött királyokkal együtt mi is belépünk az istállóba. A pajta mélyén, a kép hátterében Mária és József ül a gyermekkel – arcukat kevéssé látjuk –, a földre boruló királyok arcán viszont ott fénylik az öröm, a csodálkozás és a meghatottság. Mindeközben Rózsa Miklós széles ívű, áradó szimfonikus zenéje szól, alighanem az egyik legszebb a filmtörténetben.

Pasolini Máté evangéliuma (1964) című filmjének azonos témájú jelenetében nincs pompa, szín és ragyogás. Fekete-fehérben készült, végtelenül egyszerű és realisztikus, mégis költői szépségű jelenet nézői vagyunk. A napkeleti bölcsek egy spirituálé fájdalmas hangjaira ereszkednek alá a sokasággal egy kopár domboldalon a Szent Családhoz. Hullámzik a tömeg, mozgása a zene hangjaival kísérve békét és nyugalmat áraszt. Odalent, a domb aljában, egy földbe vájt kunyhó előtt Mária ül a gyermekkel egy széken, mellettük József áll védelmezőn. Amit ezután látunk, az a közelkép és az arcjáték művészete: Mária és József először kérdőn néz a jövevényekre, Mária fel is áll egy pillanatra, férjére tekint, mint aki azt tudakolja némán, mit tegyen, majd József nyugalmát látva visszaereszkedik a székre. Szája sarkában apró mosolyféle jelenik meg a bizalom jeleként. S ez a bizalom aztán valódi mosollyá fényesedve árad szét a fiatal arcvonásokon, amikor Mária a legidősebb bölcs kezébe adja az isteni gyermeket. Az aggastyán boldogan emeli magasba a csecsemőt, míg útitársa a hódolat jeléül csókkal illeti. E gesztusok nyomán végtelen öröm tükröződik a jelenlévők arcán: a megtestesült Isten és az ember találkozása létrejött.

Ha az említett ábrázolások közül az elsőben a festőiséget, a másodikban a költői realizmust találtuk a legjellemzőbbnek, a harmadikban a mozgalmasság és a közvetlen egyszerűség ragadhat meg bennünket. Franco Zeffirelli A názáreti Jézus (1977) című filmjében a háromkirályok kalandfilmeket idéző jelenetben, teveháton szelik át a sivatagot, ahol három különböző irányból érkezve találkoznak, és a népek egységét szimbolizálva barátsággal üdvözlik egymást. Ebben a filmben nem idős, hanem erejük teljében lévő, középkorú embereknek látjuk őket. A másik két változatban a bölcseknek nincs szövegük, itt viszont van: úticéljukról beszélgetnek egymással, a néző számára is értelmezve az eseményeket. „A számításaim azt mutatták, hogy születik egy új isteni teremtmény, egy új csillag. A helyet és az időt is meg tudtam határozni, ezért döntöttem úgy, hogy útra kelek, és kiderítem, mi az. Azt tudtam, hogy csak csoda lehet. A csillagok szoros összefüggést mutatnak az emberi sorsokkal. Egy csillag megjelenése óriási dolog, aminek mindig megvan a földi megfelelője is. A világmindenségben valami hatalmas, felfoghatatlan csoda készülődik. Hamarosan új király születik” – halljuk Boldizsártól az egyik párbeszédben.

A háromkirályok utazása és dialógusai után a hódolat képei más hangsúlyt kapnak, mint az előző két filmben, különösen, hogy jelenet nappal játszódik. Zeffirelli művében a Szent Család a templomból hazatérve, Simeon imájának meghallgatása után találkozik az őket váró háromkirályokkal. A jelenet hangvétele közvetlenebb, mint a Ben Hurban és a Máté evangéliumában: voltaképpen egy szeretetteljes beszélgetés tanúi vagyunk. Az arany, tömjén és mirha sem a megszokott, szertartásos ünnepélyességgel kerül a betlehemi gyermek elé, hanem a lehető legbensőségesebb gesztusok és szavak kíséretében. „Nem tudtuk, hol keressük, úgyhogy ide jöttünk, az istállóba. Azt hittem, testvéreim tévednek, de már látom, így kellett lennie. Nem születhetett máshova. Nem dicsőségben, hanem szelídségben. Fogadd el hódolatunk szerény jelképeit” – illeszkednek a dialógus szavaihoz a bensőséges közelképek, mintegy bevonva a nézőt a megtestesülés misztériumába.

Péterffy Gabriella

Együtt ünnepeltük Jézus születését – karácsonyi ebéd a plébánián

Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy az Úr eljött közénk. Mindannyiunkhoz. Szép kifejeződése ennek az a kavalkád, mely Jézus jászlát körbevette Betlehemben. Jószágok, angyalok, királyok, pásztorok. Talán máskor soha nem találkoztak volna így, de Jézus születésének hírére kiléptek palotáikból, otthonaiból és útnak indultak, hogy találkozzanak a Megváltóval és rajta keresztül egymással.

Így tettünk mi is december 25-én, szent karácsony ünnepnapján. Először Jézushoz siettünk, akivel az Attila atya által celebrált ünnepi szentmisében találkozhattunk. Majd idősek, betegek, egyedülállók, hajlék nélkül élők és velük együtt ünnepelni vágyók (köztük több egyetemista és gimnazista fiatal), összesen 32-en.

Összegyűltünk a karácsonyi díszekbe öltöztetett közösségi nagytermünk ünnepi terítéket kapott asztalainál, ahol először zongora és gitár kísérettel karácsonyi énekeket énekeltünk, majd meghallgathattunk egy szép karácsonyi verset, melyet egy citeramuzsikával kísért népdalcsokor követett.

Ezután finom ünnepi ebédben volt részünk. Természetesen a „Jézuska” senkiről nem feledkezett meg és az ebédet követően apró ajándékokkal kedveskedett az összes meghívott vendégnek.

Köszönjük mindenkinek, aki süteményekkel, üdítőkkel, ajándékokkal, vagy a szolgálatával hozzájárult ehhez a szép ünnephez.

A karácsonyi ebéd szervezői: Borbola Tamás és Brzózka Helena, valamint Aradi Márta

* * *

Karácsonykor meghívást kaptunk az újszegedi plébánia karácsonyi ebédjére. Mikor odamentünk, terített asztalok, nyitott szívű emberek vártak. Megismerkedtünk Flóri atyával, és többek között egy ifjú családdal, akik önzetlen szolgálatukkal tették szebbé ezt a karácsonyt.
Zeneszámokkal, közös énekléssel köszöntöttük a kis Jézust, hiszen Ő maga a legfőbb ajándék karácsonykor, de lám, mily’ fontosak a találkozások, az emberi odafordulás egymáshoz.
Simon Miklós és Barkos Bea

Az egész család részt vett a pásztorjátékban

Az idén egész családunk, három gyermekünkkel, részt vett a templomban bemutatott pásztorjátékban. Először vállalkoztunk erre. Minket is összehozott a szerepünkre való készülés és a közös szereplés.

A próbákon való részvétel különleges módja volt az adventi készülésnek, és segített közelebb kerülni karácsony történetéhez. Büszkeséggel tekintetünk gyermekeink igyekezetére, hiszen helyt álltak, hogy szereplésük mások számára ajándék lehessen.

Fröhlich Lajos és Ági

Ételosztás a plébánián – a Karitász csoport munkájáról

Minden csütörtökön délután jótékonysági ételosztást tartanak az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánián. A közös ima után szegedi pékségek által felajánlott péksüteményt és teát kapnak a rászorulók a helyi Karitász csoport önkénteseitől.

Fotós: Gémes Sándor

Az Egyház életének lényegi része nemcsak az istentiszteletek méltó és rendszeres megtartása, a közösségformálás és a hitoktatás, de a szeretetszolgálat, a rászorulókról való gondoskodás is. Az ételosztással ugyan nincs megoldva a város szegényeinek helyzete, de mégis egy fontos és biztos csepp a tengerben – mondta el a Délmagyar.hu portálnak Thorday Attila, az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet-plébánia plébánosa.

Az ételosztást a templom karitászcsoportjának önkéntesei végzik csütörtökönként. Vezetőjük, Bús Márta elmondta: 2010-ben csatlakozott a csoporthoz, kezdetben zsíros vagy májkrémes kenyeret és teát adtak a rászorulóknak, manapság már a tea mellett péksütemény van az előre összeállított csomagokban.

„Teltek az évek, és felajánlotta segítségét a Lipóti, majd a Toni Pékség. Ők minden szerdán adnak nekünk adományt, amit másnap ki tudunk osztani. Most adventben csatlakozott a Tápai Pékség is, és a Csiga Pékségtől is kaptunk egyszeri adományt. A Szegedi Paprika Zrt-től pedig konzerveket” – sorolta.

Jelenleg 18 állandó önkéntes segítő alkotja a plébánia karitászcsoportját, ők gyűjtik be az adományokat, majd az ételosztás előtt ők készítik el a csomagokat. „Évente egyszer van egy adventi vacsora elnevezésű programunk, amelyhez az egyházmegyei karitászközponttól kapunk támogatást. Akkor meleg ételt tudunk osztani. Babgulyással kezdtünk, majd töltött káposztát adtunk, idén pedig székelykáposztát. Volt olyan év, hogy nyolcszor is tudtunk meleg étel adni, mert nagylelkű vállalkozók felajánlották a segítségüket – mondta Bús Márta csoportvezető.

Az ételosztás mindig öt órakor kezdődik, de már fél órával korábban hosszú sor állt a plébánia ajtaja előtt. Átlagosan negyven rászoruló érkezik minden alkalommal, zömmel nem hajléktalanok. „Idén körülbelül 1600 adag ételt osztottunk ki. Nagyjából 15 fő állandó résztvevője az ételosztásoknak. Sok ismerős arc van. Nagy részük lakásban él, csak szerény körülmények között. (Forrás: Magyar Kurír)

– 2022-ben körülbelül 1600 adag ételt osztottunk ki. Nagyjából 15 fő állandó résztvevője az ételosztásoknak, sok ismerős arc van. Nagy részük lakásban él, csak szerény körülmények között. Nem kérdezzük, ki miért jön. Aki ideáll, okkal van itt. Minden ételosztás előtt imádkozunk, majd az étel mellé mindenkinek jár a jó szó is. Rendes emberek. Most például adventben az egyik támogatott adott nekünk egy nagyon szép, karácsonyi verset, amit ő írt. De olyannak is szemtanúja voltam, hogy már elfogytak a csomagok, mikor új támogatott érkezett. A többiek megosztották vele csomagjukat – mesélte Bús Márta, a Karitász csoport képviseletében.

A cikk további része (a delmagyar.hu-n) elérhető.