Újszegedi Szinódus 3. alkalom

/0 Hozzászólások/in ,

Március 10-én harmadszor kerestük együtt, hogy mit mond a Lélek az egyháznak és az újszegedi plébániának. A beszélgetés két fontos és forró kérdésben a migráció és a nők egyházi jelenléte zajlott.

A migráció kérdéskörében először a migráns személy fogalmát igyekeztünk megfogni. Abban mindenki egyetértett, hogy a menekültként, jogszerűen érkező embertársainkon segíteni kell, ennek emberséges módja is számos további kérdést vetett fel. Nehezebb annak a megítélése, hogy az illegális érkezőkkel hogyan viselkedjünk a keresztény mivoltunkat megőrizve.

A nők szerepe kapcsán mindkét nem képviselői abban foglaltak állást, hogy fontos a nők meghallgatása, a nemükből adódó talentumaik (gyakorlatiasság, szervezőkészség, gondoskodás iránti elkötelezettség, társalgásra való nyitottság) felhasználása az egyház életében. Abban nagy volt az egyetértés, hogy az újszegedi plébánián a hölgyek megtalálják azokat a feladatokat, lehetőségeket, amelyekben támogatóan tudnak együttműködni az atyákkal, az egyházközség többi tagjával.

A következő alkalommal újabb két fontos témát szeretnénk napirendre tűzni és megvitatni, ez a missziós és a fiatalok kérdésköre. Tervezett találkozásunk időpontja: április 7, vasárnap 15.00-18.00 között.

Az áprilisi témáinkhoz ajánlott olvasnivalók:

A misszió témában: A szinódusi riport 8. pontja: Az egyház misszió (30-33. o.) illetve a 17. pont: Misszió a digitális környezetben (57-58. o.) amely érinti részben a fiatalok bevonásának kérdéseit is.

Ferenc pápa központi témája a „kilépő egyház” a misszió elsődlegessége, ezért erről a témáról számtalan alkalommal beszélt (Budapesti látogatásakor is). Érdemes ezeket is felidézni.

A fiatalok témakörben: Az olvasnivaló itt a 15. Rendes Püspöki Szinódus záródokumentuma, amelynek címe: A fiatalok, a hit és a hivatástisztázás. Ennek a dokumentumnak főleg a 4. fejezete: Ma fiatalnak lenni című (18-23. o.).

Hívjuk azokat, akiket ez a két téma megszólít, készek és képesek róla konstruktívan vitatkozni, keresve a Lélek szavát és az egyház válaszait.

Gulyás Péter (egyházi szervezetfejlesztő, a beszélgetés moderátora) és Attila atya

Bogányi Gergely zongoraművész tanúságtétele

/0 Hozzászólások/in ,

2024.03.14. napján, a Felnőtt Katekézis csoport – Péterffy Gabriella testvérünknek köszönhetően – Bogányi Gergely zongoraművész hitvallását, tanúságtételét hallgathatta meg.

Megtudhattuk, hogy a művész, hitével kapcsolatban – ahogy maga fogalmazott – nem tud szenzációról beszámolni. Életében nem volt semmi váratlan, hirtelen megtérés. Átlagos családban, pedagógus szülők négy gyermekének egyikeként, átlagos módon alakult a lelki élete. Már gyermekként is megtapasztalta, hogy nem csak a zene iránt érez elhivatottságot, és nem csak a zene iránt van benne érzékenység, hanem a Jóistennel kapcsolatban is. Felismerte, hogy hitén keresztül, kapcsolatban állhat az égiekkel.

Kiemelte: ki, hova születik, nem véletlen. Magyarnak, katolikus kereszténynek születni nagy ajándék, és nagy felelősség. Vallja: a rövid és mélyről jövő ima, élő összeköttetés a teremtővel. A hit belső ajándék volt számára, de kellett hozzá inspiráció, élmény, példakép. A Teremtővel való belső kapcsolat élményét, egy szentáldozás alkalmával, kegyelmi ajándékként, „mindenek felett álló úszó élményként” élte meg, és a Szentmise után, az utcán jövő-menő emberek láttán, őket elnézve döbbent erre rá.

Vallja: a jó zene – imádság; olyan nyelv, mely a lélekhez szól. Amikor zenél, átéli az időn túli lelki gazdagságot. Ő a tolmács és híd az égi zene és a földi közvetítés között. A Szentlélek által, a zenén keresztül nyílik meg az ég, és átjárja a hallgatóság lelkét. A zene, hitvallás már önmagában, direkt módon hat a hallgatóságra. A szentségimádásai alatt érzi a Szentlélek erejét, „mert a szél ott fúj, ahol akar.”

Tanúságtételében kiemelte: a szent negyven nap, a keresztség, a keresztségi fogadalom megújításának, a mélyen átélt bűnbánatnak és gyónásnak a fontosságát, mert az Oltáriszentségig vezető utat végig kell járni.

Hangsúlyozta, hogy nagy tisztelet van benne a katolikus papok iránt, mert a katolikus papnak van a világon a legnagyobb hatalma, mivel egyedül ők közvetítik a bűnbocsánatot, adnak feloldozást, és e mellett a kizárólagos hatalom mellett az emberi hibáik, a kavicsokon való botladozások nem relevánsak.

Megtudtuk, hogy külföldi útjain, koncertjein is gyakorolja hitét, felmérve a lehetőségeket. Az arab világban, vagy ahol nincs rá lehetősége, a zenén keresztül tesz tanúságot hitéről. Hangsúlyozta: A jó zene direkt hatással van a lélekre. A jó zene, a bátorító tekintet, az igaz beszéd az evangelizáció eszköze.

A mennyország, és az angyalok királyélyaként tisztelt Szűzanyát ő maga is minden reggel kéri „kérlek boríts be szent palástoddal!” A világ eseményeit látva a szellemi harcot fokozódónak tekinti, amelyben nagy szerepe van odaadó imáságunknak. Hazánkat is a Boldogasszony oltalmába ajánlja. Azt vallja, hogy a föld vajúdik, és Magyarország szüli a jövőt. Az imádkozó magyarok kulcspozícióban vannak, nagy a felelősségük. Arra bátorít, hogy közösen összefogva tartsunk imaesteket, vegyük ki részünket a szellemi harcból! A mostani időkben, az imádkozók, engesztelők szerepe jelentős. Mindenki, minden nap, minden szituációban tehet tanúságot.

Utóirat: E sorok írója, a minap egy koncerten hallotta: „Mozart zenéjében megteremtődik a rend, ahol egymásra talál a lélek és a Teremtő”. Bogányi Gergely zongoraművész hitvallását, és zongorajátékát hallgatva meggyőződhettünk: a jó zene is imádság, hitvallás, az ima szellemi harc.

Kedves Testvérek! Áldott Nagyhetet, kegyelemben gazdag Húsvéti ünnepeket kívánok, a Felnőttkatekézis Csoport tagjai nevében:

Vörösné Magdi

A plébániai szinódus az új lelkipásztori áldások és párbeszéd témában

/0 Hozzászólások/in ,

2024. február 18-án, vasárnap délután két témában tartottunk véleménycserét: a Hittani Dikasztérium 2023. december 18-án megjelent, Fiducia Supplicans című, áldásokról szóló nyilatkozatáról, valamint általában a közösséget építő párbeszédről.

A Fiducia Supplicans egyrészt megerősíti a házasság férfi-nő által alkotott szentségét, valamint megvédi a liturgikus áldásokat, másrészt bevezet egy újfajta, ún. „lelkipásztori” áldást. Ez utóbbi lényege, hogy lehetővé teszi a nem-liturgikus, spontán, lelkipásztori áldást rendezetlen állapotban levő és homoszexuális párokra.

A nyilatkozat megosztottságot hozott a Katolikus Egyházba: a hívők és a klérus egy része üdvözli a változást, egy másik része hevesen ellenáll. Ez az eloszlás nagyjából leképződött az újszegedi csoportra is. A véleményt adók egy része lehetőséget lát az új áldásban, amivel szerintük nyitottabbá, befogadóbbá válhat az Egyház, míg a másik része problémásnak, a katolikus tanítással ellentétesnek tekinti a nyilatkozatot. Ez nem meglepő, hisz az egész világon a bíborosok, püspökök, papok és teológusok is megosztottak az ügyben. Abban viszont mind egyetértettük, hogy a párbeszéd, egymás megértése segíthet bennünket egymás megértésében – ez volt napunk második témája.

Napjaink tendenciái nehézzé teszik a párbeszédet – az értékek relativizmusa, a törzsi gondolkodás, az információdömping, egoizmus, türelmetlenség. Abban a csoport összes tagja egyetértett, hogy párbeszéd ugyanolyan fontos legkisebb közösségeinkben, a családunkban, mint helyi és társadalmi szinten. Örömmel vettük, hogy az Egyház a szinóduson keresztül folytat párbeszédet a hívőkkel, mert fontosnak tartjuk, hogy mindenki hangja meghallgatásra kerüljön.

Ez alkalommal, a harmadik témára, a migrációra már nem maradt idő, de nem bántuk, mert fontos témák megbeszélése nem csak jószándékot, hanem időt is igényel. Ennek megbeszélésére a márciusi alkalommal fog sor kerülni. Várjuk az érdeklődőket március 10-én, amikor előreláthatóan a migrációról és az Egyházban a nők szerepéről fog szólni diskurzus.

Iván Ákos

Elsőáldozási készületek

/0 Hozzászólások/in ,

Talán az egyik legnagyobb kérdés a mai világban apaként, hogy a gyermekünknek milyen jövőt próbálunk mutatni, milyen jövőt próbálunk velük, nekik építeni. A technológiák rendkívül gyorsan fejlődnek és változnak viszont az emberség, a kereszténység és a gyermekkorból hozott keresztényi nevelés időtlennek tűnik számomra.

Gyerekkoromban szüleim unszolására kezdtem 8 évesen hittanra járni, voltam elsőáldozó, bérmálkozó és természetesen feleségemmel is Isten előtt esküdtünk. Ebből a keresztényi szemléletből, neveltetésből csak profitáltam eddigi életem során és számomra nem kérdés ennek fontossága. Nagyobbik fiammal pontosan ezen okból kezdtünk az elsőáldozási felkészülés alkalmakra járni, ahol a gyerekeket az ő szintjüknek megfelelően és mellé – meglepetésemre – a szülőt is tanítják.

Rendkívül jó dolognak érzem ezt a helyzetet, a pár óra pedig csak úgy repül Attila atyának köszönhetően. A gyerekek a felkészülések végén zenés bibliai jeleneteket adnak elő, s így kicsit részt is vesznek a történetben. Belevonásukkal nem csak hallgatókká válnak, hanem egy picit át is élik az egészet, ami gyerekeknél kiemelten fontos, remek ötlet. Mi felnőttek pedig kapunk némi magyarázatot, tanítást közben, így végül elégedetten zárhatja mindenki az összejövetelt. Igazából feleségemmel nem számítottunk ekkora közvetlenségre – az átkos időkben felnőve gyerekkorunkban jóval visszafogottabban történtek a dolgok egyház szinten. Örömteli az, hogy a családok ma már együtt részt vehetnek ezeken az eseményeken is. Nagyon javasoljuk másoknak is a részvételt, Attila atyának pedig köszönjük a lehetőséget!

Weiser Péter és családja

Az elsőáldozásra jelölteket havonta, első alkalommal február 10-én, majd március 2-án, legközelebb március 23-án szombat 14.30-16.30 között várjuk a plébániára, ahol a különböző iskolában hittant tanuló gyerekek találkozhatnak egymással és felidézhetik vallási alapismereteiket. Mindeközben a plébános elbeszélget a szüleikkel és keresztszüleikkel a hitátadás nehézségeiről és örömeiről.