Figyeljünk az állandó és a változó jelekre!

Szent Erzsébet napi búcsúnkon Kopasz István atya volt a vendégünk.  A szentbeszédben a vasárnapra vonatkozó szentírási részeket kapcsolta össze Szent Erzsébet életpéldájával.  Kiemelte, hogy a mai evangélium szerint a mi életünkben legyen fontos az állandóra és a változó jelre való figyelés.

Az állandónak mindig a krisztusi tanítást tartsuk, ez legyen életünk vezérfonala.  A különféle élethelyzetünkben ehhez ragaszkodjunk, hisz ez megadja számunkra az alapot ahhoz, hogy ha „szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából”, akkor reményünk lehet az örök életre. Szent Erzsébet számára is mindig ez volt a fontos. Soha nem tévesztette szem elől az evangélium tanítását. Az életének legnehezebb szakaszaiban is ragaszkodott ehhez az „állandósághoz”.
Ha mi is tudunk nap, mint nap ragaszkodni a krisztusi tanításhoz és az Ő hűséges követői maradunk, akkor mindig észrevesszük azokat a jeleket, amit a változó világ elénk hoz.

Meglátjuk a szükségben szenvedőket, kellő találékonysággal tudunk segíteni rajtuk, meg tudjuk hallgatni őket, mert sokszor ez fontosabb, mint pénzt dobni a „kalapba”. A fügefa példázata egy jel volt, mellyel Jézus tanította a körülötte lévőket. Nekünk is figyelnünk kell naponta az elénk táruló különféle jelekre, amelyre hitünkből fakadóan cselekedetekkel válaszolunk.

Erzsébet erős evangéliumi gyökereivel észrevette az eléje táruló jeleket, s cselekedeteivel szolgálta a szegényeket és anyagilag is segítette őket. Még akkor is, ha ennek üldöztetés, megvetés lett az eredménye. Élete példája sarkaljon bennünket arra, hogy nagyon szeressük Krisztust, s akkor nem okoz gondot a szolgáló szeretetet találékonysága sem.

A szentmisén a Szent Cecília kórus szép és felemelő énekkel segítette az ünnepi megemlékezést. A mise után a nagyteremben agapé keretében élhettük meg a testvéri közösség összetartó erejét. Köszönet azoknak, akik oly nagy találékonysággal készítették el az ünnepi asztalt.

Köszönjük István atyának a tanítást és a derűs beszélgetést!

Kerekes László
(fotó: Körmöczi lászló)

Két Petra vallomása az Antióchia-hétvégéről

Miért jöttem az Antióchia-hétvégére? Meghívást kaptam; lehetőséget arra, hogy közelebb kerüljek Istenhez, hogy válaszokat kapjak bizonyos kérdéseimre mind a vallással, mind magammal kapcsolatban.

Izgatott voltam, kíváncsi, ugyanakkor féltem. Érkezéskor a „régoncok” tárt karokkal, hatalmas szeretettel fogadtak minket, újoncokat; ugyanakkor belecsöppeni egy összeszokott közösségbe és megnyílni ismeretlen emberek előtt nem könnyű feladat. Sziklának éreztem magam, aki talán sosem lesz képes ismét megtalálni a hangot az Úrral.

A hétvége során számos bevezetőt hallhattunk, többek között az imádságról, a személyes kapcsolatról Istennel, az akaratról, a küldetésekről, amik ráébresztettek egy fontos dologra. Problémái, kételyei, elfordulásai mindenkinek vannak. Sokan érezték úgy, hogy megoldhatatlan gondjuk van, ám az igaz hit, a szív megnyitása az Atya felé segít nekünk. Ő mindig ott van velünk, csak figyelni kell.

Átalakultam: a kemény sziklából törékeny, de nyílni képes rózsává. Éreztem a változást. Egyre közelebb éreztem magam Istenhez és egyre több olyan gondolatot találtam az elhangzottakból, ami hasznomra válhatott. Óráról órára könnyebbé vált a másokkal való tényleges beszélgetés, messze szárnyaltunk a pusztán felszínes formalitásnál. A régoncok (és immár a többi újonc) ölelése nem volt idegen, sőt mintha mindig is részem lett volna benne.

A lelkem igazán megnyílt és magába szívta azt a légkört, ami az Antióchia tagjai által teremtődött, és lám, az utolsó estén sírtam is – sírtam, mert boldog lettem, mert megkönnyebbültem. Találtam egy közösséget, ami egy hétvége alatt a családom lett és amiről tudom: nem hagy magamra sem a jó, sem a rossz pillanataimban.

Mivé lett számomra az Antióchia e hétvége során? Család. Nevetés. Támasz. Őszinteség. Nyíló rózsa. Szeretet. Dal. Egy új kapocs a hitemben, ami által kötődni tudok az Úrhoz. Hálás vagyok, hogy közétek tartozhatok.
(Kónya Petra)

A hétvégére készülve jöttem rá, hogy lassan már tíz éve vagyok antióchiás, így hát azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy ezekben a közösségekben nőttem fel. Könnyen felmerülhet a kérdés, hogy ennyi idő alatt nem untam-e meg ezt az első ránézésre elég kötött formában működő közösséget. Ennél távolabb azonban mi sem állhatna a valóságtól: az Antióchia varázsa még mindig ugyanúgy, sőt, talán még jobban működik nekem, mint tizenhat éves koromban. Úgy gondolom, hogy akinek működik ez a fajta közösség, annak nagyon jól működik, és nagyon nehéz akár még huszonévesen is alternatívát találni.

Az október 19. és 21. között megrendezett újszegedi hétvége tökéletesen képviselte azokat az értékeket, amik miatt szerintem ilyen jól működik ez a közösség.

Az Antióchia élményének középpontjában a személyesség és a közösséghez tartozás megtapasztalása áll. Felemelő volt látni, ahogy a közösség tagjai a saját élményeikről, küzdelmeikről számoltak be őszintén. Ez az őszinteség és nyitottság a közösségbe újonnan érkezőket is arra sarkallja, hogy megnyíljanak. A hétvége során mindegyiküket kiemelt figyelemben részesítjük, hogy vasárnap estére már ők is a közösség teljes értékű tagjának érezhessék magukat.

Mivel az Antióchia középpontjában a személyes szolgálat áll, ezért az éppen benne aktív emberek miatt folyamatosan változik. Bár elvileg minden hétvégénken ugyanazok a programok, ugyanabban a sorrendben, valójában nem érződik monotonnak. Minden fiatal a saját személyiségét, ötleteit, gondolatait adja a vállalt feladatokhoz. Így a közösség mindig sokszínű, változatos és változik. Emiatt tud szólni a mindenkori fiatalokhoz, és megtartani őket az életük egyik legtöbb változástól terhelt, nehéz időszakában.
(Szili Petra)

Megújulnak az Erzsébet templom díszüvegei

Az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet templom ablakainak fölülvizsgálatára Dr. Thorday Attila plébános atya kért fel. A június 17-i felmérés alkalmával az összes ablakot megvizsgálva megállapítható volt, hogy az eddig még nem javítottak közül négy rossz, közülük kettő igen rossz állapotban van.

Az üvegablakok 1923 és1933 között készültek Róth Miksa műhelyében, melyek a világháború alatt jelentős sérüléseket szenvedtek. Az első javításokra az 1960-as években kerülhetett sor.

A vizsgált ólmozott üvegablakok műszaki állapota nem mutatott egységes képet. A díszüvegekre jellemző öregedési problémák minden ablaknál jelentkeztek – eltérő mértékben, ezért a folyamat megállítása érdekében megalapozottá vált a javítás, melyet a következő hibák indokolnak:

  • az ólomszerkezet megereszkedése, szakadozottsága, hiánya • az ablaktáblák “kihasasodása”
  • az üvegelemek repedése, törése, kipotyogása
  • az üvegfelületek erős szennyezettsége
  • a merevítő pálcák korrodálása, meglazulása • az ólomforrasztás meggyengülése, hiánya
  • a befogadó szerkezet törése, hajlása
  • az üvegmezők kittelésének hiánya
  • korábbi szakszerűtlen beavatkozások

A hőmérséklet ingadozás, a puha ólomsín öregedése, a keret-szerkezet sérülései, a merevítő pálcák meglazulása és hiánya együttesen járult hozzá, hogy az ablaktáblák megereszkedjenek, hasasodjanak, törjenek, repedjenek és az üveg elemek kipotyogjanak.

A javítás menete a következő:

A díszüveg ablakokat a szakszerű kibontás után a műhelybe szállítottuk, ahol a felújítás történik. Az üvegek kihasasodásának visszaegyenesítését óvatosan, vízszintes munkaasztalon, az üvegek tovább repedésének elkerülésével kellett megoldani. Az alapos tisztítás, szennyeződés eltávolítás után a törött üvegeket az ólomsínből kibontottuk.

A javításnál folyamatosan szem előtt kell tartani, hogy az eredeti értékes üveghez, festéshez, ólomhoz ragaszkodni kell. Ezért a kisméretű repedéseket javító ólommal láttuk el, hogy a cserét elkerüljük. Ez alól kivételt tettünk, ha a javítás nem lett volna kellően esztétikus. A pótlásoknál figyelembe vettük az üveg eredetihez minél hasonlóbb jellegének, struktúrájának megőrzését. A festett elemeken a festék beégetve lett rögzítve. Az újonnan pótolt ólomsínt, hozzáforrasztjuk az ép részekhez.

A korábbi szakszerűtlen vagy nem esztétikus beavatkozásokat is kijavítjuk. Az ólomsín alá, lenolajjal higított kitt kerül bedörzsölésre, mely a megkötése után merevíti az ólomsínt és az üveget. A visszaépítés előtt a merevítő pálcákat újrafestjük, a tartó szerkezet törött és deformálódott részeit meghegesztjük, kijavítjuk, majd letakarítjuk és felületkezeljük.

Célunk az eredeti állapot minél teljesebb visszaállítása, a nagy elődök művészi munkájának maximális megbecsülésével. November végére szeretnénk a megújult ablakokat beépíteni Isten dicsőségére és a kedves hívek örömére.

Megtisztelő, hogy részese lehetek e szép munkának, őszinte köszönet érte!

Bodó Jenő díszüveges

A Liget Társulat Zalaegerszegen

Az újszegedi Liget Társulat lépett fel októberben a zalaegerszegi kertvárosi templomban. A fiatalok a helyi plébánia meghívására érkeztek, ahol előadták a nagysikerű Godspell musicalt. Az est bevételét pedig a Szent Család óvodának ajánlották fel.

A Godspell egy igazi broadway klasszikus. Sokan úgy határozzák meg, hogy fiatalok Isten-kereső játéka. Szövegkönyve Máté és Lukács evéngéliuma alapján készült. A zenei alapokat pedig az afroamerikai egyházi muzsikában kell keresnünk.

A szegedi Liget Társulat 2015-ben alakult Thorday Attila atya hívására. A fiatalok nem csak művészi lehetőségeket láttak a fellépésekben, hanem számukra egyfajta misszió az örömhír továbbadása.

– Kezdetek óta tagja vagyok a társulatnak – vallja Sipos Márk, akik Júdást alakítja a darabban. Nagyon élvezem a játékot. Színészkedéssel szeretnék majd a későbbiekben is foglalkozni. Júdás karakterének megformálása nem egy hálás szerep, de egyúttal nagy kihívás is.

– Én körülbelül az alakulás után egy évvel csatlakoztam a Társulathoz, mert sok jót hallottam róluk – mondta Olasz Csaba, akik Jézust játsza a musicalben. Kiskoromtól kezdve érdekelt a színészkedés. Korábban rengeteget szavaltam, az énekléssel pedig már nagyon régóta komolyan foglalkozom. A tanári munkám mellett járok könnyűzenei konzervatóriumba. Idén fogok végezni.

Máté evangéliuma – kommentárok egy filmklasszikushoz

Ez a címe Piero Pasolini olasz filmrendező világhírű filmjének, melynek elemzésére Péterffy Gabi testvérünk vállalkozott egy augusztus végi Társaskör estéjén.

Tudjuk, hogy Máté, az eredetileg Lévi nevű vámszedő készséggel követte az Úr hívó szavát, s állandó tanúja lett tanításának és tetteinek. Ez a művészi gonddal felépített írásmű ihlette meg Pasolinit, így született meg méltán világhírű alkotása.

A filmelemzésre vállalkozó előadót a rendelkezésre álló idő beosztásának mikéntje is próbára tette: 60-80 percnyi idő alatt kellett megjelenítenie Pasolini szándékát, vallomását a jézusi életmű lényegéről. Nem láthattuk tehát az egész filmet, Gabi azonban a filmesztéta hozzáértésével szerkesztett: nem is tudtuk eldönteni, hogy az elemzéshez választott egy-egy jellegzetes képsort, vagy a jelenet ihlette annak magyarázatára. Megtudtuk azt is, hogy Pasolini kerülte ismert sztárok szerepeltetését, inkább hétköznapi emberekre bízta a szerepeket. Elsősorban arcokat, tekinteteket választott, mert számára a megjelenítés erejét az arcok, a tekintetek találkozása jelentette. Így lett a filmben meghatározó eszköz a mimika, a mozdulat, a csend, a mindezt megerősítő klasszikus zenei háttér. Így fedeztük fel Jézus tekintetében Isten személyességét, azt a szellemi univerzumot, amely magában hordozza a megváltásra készülő FIÚ lelkét. Mária csendjében, ismeretlen mélységeket hordozó nézésében, finom kis mosolyaiban felismerjük az alázat képességét.

Gabi meggyőző erővel, a művelt ember szakértelmével hitette el velünk, hogy mitől „nagy” egy film, mitől válik megrendítővé, feledhetetlenné. Köszönjük, hogy meghallgathattuk előadását, hogy ráirányította figyelmünket egy nagyszerű műalkotás megértésének lehetőségére.

Vajtai Éva