Szegedről mintegy 25-en kerekedtünk fel a taizéi- zarándoklatra, többségében újszegediek. A csapatban a szegedi szemináriumból 4 kispap is velünk tartott, akiket jó volt megismerni.

Félúton Taizé felé megálltunk 2 éjszakára a bajorországi Benediktbauernben. E gyönyörű vidéken természetesen nem lustultunk, hanem elmentünk túrázni, beszélgetni. A buszúton végig csapatjátékokat játszottunk, hogy kicsit jobban megismerjük egymást. Benedikbauernben akadályversenyt is terveztünk, ami nagyon viccesre sikerült, majd az esti szentmisén osztottuk ki a díjakat a nyerteseknek.

Vasárnap délután kalandosan érkeztünk meg Taizébe, nem sokkal azután, hogy a buszunk durrdefektet kapott. Biztonsággal megálltunk egy szép szőlőhegy mellett, majd egy véletlenül arra járó és szabadságon lévő francia autószerelő segítségével kicseréltük a kereket. Mire megérkeztünk Taizébe, épp kezdődött az esti imádság, és így harangzúgás kísérte bevonulásunkat, majd hálát adtunk, hogy épségben megérkeztünk.

A héten szokás szerint minden nap háromszor volt imaóra, és közben mindenféle jó elfoglaltság is adódott. Mi takarítottunk, főztünk, rendeztük a tábort. Mindenkinek volt egy apró, de fontos feladata, amit a többiekért végezhetett. Kis csoportokra osztottak minket ahol minden nap megtárgyalhattuk az aznapi bibliai részletet, mindeközben nagyon jó ismeretségeket, barátságokat alakíthattunk ki mind a magyarokkal, mind a külföldiekkel.

Szendrényi Bálint