Bővíz Krisztián Pio első fogadalma (fotókkal)

Fiunk, Krisztián szept. 8-án Kisboldogasszony napján tette le pálosi első fogadalmát a lengyelországi Żarkiban. A rengeteg fehér virággal gyönyörűen feldíszített templomba a nyolc novícius ünnepélyes bevonulását nagyon sok atya kísérte. Külön öröm volt számunkra, hogy a zsoltár éneklésével Krisztiánt bízták meg (Rövid videó itt »).

A fogadalomtétel első része kérdés-felelet formájában hangzott el, lengyel nyelven, melyben többek között kérték a fogadalomtételüket a rendhez való tartozásként. Utána következett az egyéni fogadalom, melyet Krisztián magyarul mondott el, így az még meghatóbb volt. Ez történt a könyörgéseknél is (Rövid videó itt »).

A nyolc fiatal végül megkapta a rend Konstitúcióját és Direktóriumát (a rend szabályzatát). Krisztián a magyar pálosi hagyományt követve felvett szerzetesi nevet, még pedig Pio atya nevét, így az ő megszólítása most már: Pio testvér.

A szentmise után elénekelték azt a gyönyörű gregorián énekrészletet, amit decemberben a beöltözéskor is (Tenger csillaga c. himnusz).

Délután az ünnepi ebéd után Czestochowaba vittük Krisztiánt, ahol szept. 23-ig különféle szolgálatot lát el a kegyhely területén. Este 9-kor (a tömött kápolnában) még az ún. Apel-en (a Fekete Madonna köszöntése, esti ima, könyörgés) vettünk részt, imádkozva az első fogadalmasokért.

Istennek hála, másnap délig együtt lehettünk Krisztiánnal! Reggel a magyar pálosok a családnak misét mutattak be a Szent II. János Pál pápa kápolnában. A délelőtt folyamán sikerült még a bazilika tornyába is felmásznunk a nagymamával együtt, a 297 lépcsőn!

Örömmel és meghatottsággal tapasztalhattuk, hogy a bazilikában is és a kegykép-kápolnában is egész nap misék vannak telve hívőkkel reggel fél hattól este fél tízig, ill. hajnalig!

Bővíz Edit és László

Szűz Mária szent neve

Szeptember 12-én, a Boldogságos Szűz neve napján zárult idén is Mária-napi ünnepségsorozat. A záró estén a szentmisét Dr. Németh László atya celebrálta, a csodálatos zenei szolgálatról a Szent Cecília kórus gondoskodott Szántóné Babi vezetésével és Lucz Ilona DLA közreműködésével.

 

László atya a szentbeszédében „római zarándoklatra” hívott bennünket, ennek kapcsán a város egyik legrégebbi templomát, a II-III. század fordulóján épült Santa Maria in Trastevere Bazilikát mutatta be. A templom három üzenete közül elsőként azt hangsúlyozta, hogy a Mária hit összeköt minket más keresztényekkel, segítség a párbeszédben más felekezetekkel. Az épület három hajós, az oszlopok a pogány templomokból valók és azt tanítják, hogy ami az ókorban értékes volt, beépíthető a kereszténységbe.

A második üzenete a papi székek fölött lévő mozaikon látható, amelynek közepén Jézus ül, feje fölött az Atya egy győzelmi koszorút tart. Mindkét oldalon négy szent helyezkedik el, akik közül csak Mária ül Szent Fia mellett a trónon. A kép azt üzeni, hogy imádásunk az Úr felé irányul, tiszteletünk a szentek felé, közülük is kiemelten a Szűzanya felé.

Harmadik üzenete pedig abban a művészi ábrázolásban rejlik, hogy Jézus átöleli Anyját. Ez a templom azt hirdeti, hogy Krisztus a középpont, de ahogyan ő a szeretetét kifejezi, mi is ilyen gyöngédséggel legyünk a Szent Szűz iránt.

Zárógondolatként László atya kiemelte, hogy Mária az új szövetség ládája, aki méhében hordozta azt, Aki maga a törvény. Jézus számára nem a kőbe vésett törvény betartása a fontos, Ő az emberek szívét kívánja. Krisztus az, akinek az útján kell járni, ahogyan azt Mária tette. Amikor Nagyasszonyunkat köszöntjük neve napján, átölel bennünket azzal a szeretettel, ahogyan Fiát ölelte.

„Zarándoklatunkat” a plébánia nagytermében folytattuk, ahol László atya „Róma és a Vatikán magyar szemmel, 22 év tapasztalatával” címmel képes vetítést tartott Róma magyar vonatkozású épületeiről, emlékeiről. Hálásak vagyunk e közös „utazásért”, a szép gondolatokért, amellyel a Szűzanyát méltatta!

Köszönjük Attila atyának a szervezést, a koncelebrálást és azt, hogy minden évben olyan atyákat hív meg, akiknek tanítása által gazdagodunk! Köszönet Flóri atyának és János atyának a gyónási lehetőségért! Köszönjük Aradi Máriának és a Rózsafüzér Társulatnak, a sekrestyéseknek (Komárominé Soós Éva, Aradi Márta és Lantos Márta), a ministránsoknak (Kulik Lőrinc, Horpácsy Kristóf, Láng Béla és Zsembery István), a kórusoknak és Kovács Gábor kántornak, valamint a felolvasóknak a szolgálatot! Felejthetetlen öt napot élhettünk át közösen Szűz Máriát ünnepelve, hálásak vagyunk mindenkinek, aki velünk és értünk imádkozott!

Dobóczkyné Bús Márti

Térjünk vissza a biztos ponthoz, Krisztushoz!

A Mária napok negyedik estéjére Dr. Orcsik Károly atya érkezett hozzánk a Vajdaságból. Köszöntőjében megemlítette, hogy sok szállal kötődik Szegedhez, a gimnazista éveit itt töltötte és családi kötelék is fűzi szeretett városunkhoz.

Károly atya a szentbeszédében elsőként kiemelte, hogy a trianoni határok meghúzása után Torontál megye kis szelete maradt az Anyaország része, így a Csanád egyházmegye új központja Szeged lett. Glattfelder Gyula püspökünk arra támaszkodott az újjáépítésben, aki a történelem folyamán biztos pont volt a magyarok életében, Szűz Máriára. Az 1930-as évekre visszanyúló Újszegedi Mária-napok ennek az örökségnek fontos szeletét őrizték meg.

Prédikációjában arra bátorított minket, hogy amikor gondokkal, betegséggel küzdünk, mi is álljunk meg és gondolkodjunk el, hol volt az a pont, amikor minden rendben volt és oda térjünk vissza. Láthatjuk, hogy Mária milyen lelkülettel tudta elfogadni az Úr szavát, igent mondott a hívására, lázadozás nélkül ment Józseffel Betlehembe, menekült Egyiptomba, látta Szent Fia szenvedését, kereszthalálát és megkínzott testét tartotta az ölében.

Károly atya kitért arra, hogy korunk emberének egyik nagy kísértése, hogy fiatal, szerencsés, egészséges, sikeres, híres akar lenni, maradni, és amikor gond éri, Istent vonja kérdőre, hogy miért történik ez vele. A Szent Szűz életét és a mienket is fájdalmak, bajok szegélyezik. Hatalmas kegyelem volt, hogy Mária hordozhatta Krisztust, de kiválasztottsága nem jelenti azt, hogy Isten mentesítette őt a problémák alól, ahogyan Szent Fiát sem. Jézust megkínozták, megverték, megfeszítették, tették ezt az emberek a szabad akaratukból, de mindezeknek meg kellett történni ahhoz, hogy a Megváltás műve be tudjon teljesedni.

Zárógondolatként arra hívott minket, hogy kérjük Jézust, hogy segítse a betegeinket a kereszthordozásban és az imádságban, amellyel embertársaikat ők tudják támogatni. Kérjük a Magyarok Nagyasszonya pártfogását és közbenjárását mindannyiunkért! A mise zárásaként arra biztatott, hogy vegyük észre és éljük meg a közösségben rejlő testvéri szeretetet, legyünk egymás lelki gyermekei, szülei, támogatói.

Hálásak vagyunk Károly atyának a szívet melengető gondolatokért, a bátorításért, hogy mindig vissza tudunk menni a biztos ponthoz, Jézushoz! Köszönet Károly atyának és Attila atyának, hogy a betegek kenetét kiszolgáltatták testvéreink számára! Köszönjük az egyesített (rókusi és újszegedi) gitáros énekkarnak, hogy csodás Szűzanya köszöntőkkel és örömzenéléssel tették felejthetetlenné a szentmisét és az azt követő perceket!

Dobóczkyné Bús Márti

Vegyük észre Krisztus kiválasztó tekintetét!

Az idei Mária-napok harmadik estéjén Dr. Fehérváry Jákó OSB pannonhalmi bencés atya tanítását hallottuk. A szentmise kezdetén arra biztatott minket, hogy személyes kéréseinket hozzuk az Úr elé.

Szentbeszédében elsőként arra mutatott rá, hogy lehet eltérő a motivációnk (a megszokás, kérés, lelki cél), de Isten az, aki az Eucharisztia ünneplésére összehív minket. Kitért arra, hogy a templomok nem praktikus helyek, általában tágasak, de a nap nagy részében üresek, látszólag semmi hasznuk nincs, de ezzel a hiánnyal tudják a figyelmet felhívni arra, hogy Isten az üres helyeket tudja betölteni. Ugyanígy amikor imádkozunk, ilyen helyet teremtünk az Úr számára. Sokszor kérünk, mégis az ima legmélye nem hasznos, ha nem tapasztaljuk meg az Ő jelenlétét.

A napi evangéliummal kapcsolatban Jákó atya kiemelte, hogy Jézust sokszor szívesen idézzük fel tanítóként, gyógyítóként, de jó lenne imádkozóként látni, aki az Atya jelenlétében időzik. Jézus nem sajátítja ki ezt a kapcsolatot, hanem tanít az imára és azért is imádkozik, hogy minket is bevonjon az Atyával való közösségbe.

Krisztus hosszú ima után választja ki a tizenkét apostolt, meghozza azt a döntést, kikre bízza azt a közösséget, amely a távozása után fog megszületni. Nehéz volt a választás, hiszen sok jó ember vette körül és nem a legtökéletesebbeket hívta. Ott volt Péter, aki nem mindig válaszolt neki jól, meg is tagadja, Jakab és János, akik hatalomra vágytak, Simon, aki kétes politikai helyzetben volt, Tamás a kérdező, Máté a vámos és karióti Júdás. Ez arra bátorít minket, ha imádkozó emberek vagyunk, akkor döntéseink bármennyire is töredékesek, azokat Isten mégis az ő ügyének javára tudja fordítani.

Zárógondolatként arra bátorított, hogy próbáljuk meg észrevenni Jézus kiválasztó tekintetét. Az imádságra szánt idő lehet haszontalan, de valamit fel tudunk mutatni a végén, azt, hogy Istenhez tartozunk. Bátran döntsünk az ima mellett és mindig tudjuk elfogadni az Úr gondviselő szeretetét.

Köszönjük Jákó atyának a biztató és felemelő gondolatokat! Köszönet a Szeged-Szentmihályi templom énekkarának (vezető: Bauer Ferenc és Bodó Jenő) a csodálatos hangszeres és énekes szolgálatért, valamint a misét követő közös éneklésért!

Dobóczkyné Bús Márti

Simon Andrásra emlékezve

Simon András grafikusművész, költő „Életed Üzenet” című könyve adta, Aradi Márti testvérünk, és a Felnőttkatekézis Csoport szervezésében, 2024. évben megtartott Nyáresti Társaskör előadássorozat utolsó témájának címét, melynek alkalmával F. Dőry Magdolna versmondó előadásának keretében emlékeztünk, az ez év tavaszán elhunyt Művészre.

A Művészre, „aki egyetlen vonallal megrajzolt, mély Krisztus hitet kifejező grafikáival új utakat nyitott, a magyar grafikusművészet történetében” (Magyar Kurír), és aki „egy vonallal többet írt le, mint mások ezer szóval” (Rétvári Bence, államtitkár), és akitől Sajgó Szabolcs jezsuita így búcsúzott: „Elröppentél András / földi titok öléből / égiekbe röpítettek angyalok / Jókedvű Teremtőd szívébe fészkelted magad. / Életed onnan üzen / egyetlen vonalba rejtve integet felénk / mennyei rajzfüzetedből / Ezerarcú Isten”.

Dőry Magdolna előadása során hallhattuk Simon András írását, „A művész-létről”, „A szerelem életképességéről”, és egy-egy összeállítást, az „Életed üzenet”, a „Rejtjelek”, valamint a „Szív tudása” című könyveiből. Az előadás alkalmával, a Művész testvérei: Dóra és Tamás, valamint gyermeke Dániel, továbbá unokatestvére Katalin is megtisztelte jelenlétével testvéri közösségünket, és személyesen is felidéztek életük közös élményeiből, emlékeikből, melyet hálatelt szívvel, tisztelettel, ismét megköszönünk.

A köszönet hullámhosszán, az est zárásaként, a költő „Köszönöm” című versét hallhattuk.

Köszönöm…
Mondd sokszor, hogy köszönöm,
akár okod van rá, akár nincs,
ismételd gyakran, mert e szó: kincs.

Talán balga beszéd,
hogy a gyümölcs termi a fát,
de egy jókedvű „köszönöm”
életre hívhatja a köszönet okát.

Amiért hálás vagy előre,
– mert hiteddel reméled –
az feléd hajlik a mennyből,
s lassan majd eléred.

Ez a kicsi szó: „köszönöm”,
az Isten virága.
Pazarlón hintsd magvát
a gyom lepte világba!

Igen, a „KÖSZÖNÖM, az Isten virága”, az életünk pedig „elenyésző virág” melyről, Simon András költő így ír: „Gyönyörű, de elenyésző virág az élet. Mégis örök nyomot hagy, ha Szeretettel éled”.

Megköszönve F. Dőry Magdolna versmondónak, a grafikusművész, költő Simon András emlékére, szeretettel összeállított, mély átéléssel, és zenei aláfestéssel megtartott előadását, valamint a hallgatóságnak az áhítatos csenddel kifejezett, őszinte érdeklődését. Soraimat, a plébániánk szervezésében megvalósult Mária-napok programsorozat alkalmával, és tiszteletére, Simon András költő ezen ünnephez méltó, alábbi soraival zárom:

„Legyen áldott az anyaöl,
melyben emberré lettél,
melynek ringó szentélyében
csendben rejtőzködtél.
Legyen áldott érte,
hogy odaadta magát,
ezerszer áldjuk a Szentet,
az örök Édesanyát.”

A Felnőttkatekézis-csoport nevében KÖSZÖNÖM: Vörösné Magdi

Rózsafüzér Társulatok találkozója és újmisés áldás

Az idei Mária napok második délutánján a szegedi és környékbeli Rózsafüzér Társulatok tagjai gyűltek össze az Erzsébet templomban. Szívet melengető volt hallgatni, ahogyan imádságukkal és gyönyörű énekekkel köszöntötték a Szűzanyát.

Az esti szentmisét egyházmegyénk idei újmisés papja, Gáll Szabolcs atya celebrálta, aki a prédikációjában kiemelte a székelyek Mária-tiszteletét. Személyes emlékei közül elmesélte, hogy a csíksomlyói Baba Mária szobor „testvére”, az 1525-ben készült Mária szobor a szülőfalujának, Csíkszentmártonnak templomában látható, és a település lakói nagy gonddal óvják. Felidézte, hogy gyermekkorában szombatonként, a szomszéd néni vitte őt a csíksomlyói kegyhelyre, ahol többek között nagy élmény volt számára, amikor a zarándokok gyertyás körmenetéhez a szemben lévő kórházban fekvő betegek az ablakokban állva, gyertyát gyújtva csatlakoztak.

A szentbeszédben kitért arra, hogy sokan azt gondolják, hogy Szent Szűz nem gondoskodik rólunk, hiszen felvétetett a Mennybe és ott van a szentek között. De Mária édesanya, aki a legjobban tud szeretni, aki nekünk adta Krisztust, ezért folyamodhatunk hozzá, mindig ott lesz. A Fiú pedig hallgat az Édesanyjára, mert szereti. Bátran fohászkodhatunk a Szűzanya segítségéért, csak ne felejtsünk el hálát adni Istennek és Máriának.

Szabolcs atya zárásként a Csíksomlyón, szombatonként felhangzó „Kegyelem tárháza, Mária” című ének szövegét olvasta fel, aminek kapcsán megemlítette, hogy Mária a papok édesanyja is, a rózsafüzér pedig fegyver a kezünkben a sátán ellen. Ezért fontos, hogy – különösen az elmúlt napok történései miatt – közösen kérjük imáinkban a Szűzanya közbenjárását a papokért.

Hálásak vagyunk Szabolcs atyának, hogy a személyes hangvételű prédikációjával bensőségessé tette az ünnepet és újmisés áldásban részesített minket! Köszönet Kovács Zoltán atyának, Röszke és Szeged-Szentmihály plébánosának, valamint Attila atyának és János atyának a koncelebrálásért, Flóri atyának a gyóntatásért! Köszönjük a Rózsafüzér Társulatok tagjainak erőteljes, énekes imádságát, és Kovács Gábor kántornak a zenei szolgálatot!

Dobóczkyné Bús Márta

Kisboldogasszony-ünnepe Kocsis Tamás görögkatolikus atyával

Idén, a Mária-napok ünnepségsorozatunk kezdőnapján, Kisasszony napján a szentmisét a Budapestről érkező Kocsis Tamás görögkatolikus áldozópap celebrálta. Tamás atya a prédikácóját azzal kezdte, hogy most egy olyan születésnapos miatt gyűltünk össze, aki annyira fontos számunkra, hogy jelenlétünkkel is szeretnénk köszönteni őt. Elsőként kiemelte, hogy a keleti egyházban az ikonokon Jézust legtöbbször Máriával együtt ábrázolják.

Számos kérdéssel foglalkozott a szentbeszédben: Miért fontos annyira ez az ünnep? Miért van annyi Mária-kegyhely? Miért jár olyan sok zarándok ezekre a helyekre? Miért olyan jelentős Szűz Mária az egyházban, a mi életünkben?

Mesélt egy papnövendékről, akik válaszok után kutatott teológiai könyvekben és sok más módon. A kutatás során először azt ismerte fel, hogy Mária az igenje és az alázatossága miatt példakép, hiszen csendben szolgálta Szent Fiát és végignézte szenvedését. De példaértékű az az anya is, aki alázattal viseli a családja terheit – de vajon miben más Mária anyasága? A vizsgálódást tovább folytatva e papnövendék arra fókuszált, miért kiemelkedő a Szűzanya a többi szent közül, hiszen élete nem volt látványos: visszavonultan élt, és nem maradt utána annyi írásos emlék, mint az apostolok vagy más szent után, akiket az egyház tisztel. Arra a kérdésre, miért járnak annyian a kegyhelyekre, az is válasz lehet, hogy ott sok csoda történik, illetve hogy e kegyhelyeken otthonosan érezhetjük magunkat. De a vallás csak egy jó élmény?

Mindezek után a papnövendék – akiről kiderült, hogy nem más, mint maga Tamás atya – elzarándokolt Máriapócsra olyan időpontban, amikor nincs ünnep, nincs sokadalom. Amikor a templomban szemlélte az ikont, a Szűzanya visszanézett rá. Sőt azt mondta neki: fiam, sokat gondolkozol, pedig egy a lényeg, az, Akit ölében tart, Akire rámutat. Ahogyan az Üdvözlégy-ben imádkozzuk, „az Úr van teveled”.

Ezen felismerések után Tamás atya arra biztatott, ne gondolkodjunk, mert egyedül Jézus fontos, aki megszenteltté és áldottá tesz minket. Mária arra tanít, hogy nekünk is lehetőségünk van arra, hogy Krisztust hordozzuk és felmutassuk embertársainknak.

Hálásak vagyunk Tamás atyának azért, hogy a Szűz Máriához vezető személyes útját feltárta előttünk! Vigyük magunkkal ezeket a csodás gondolatokat! Köszönet a hangszeres és énekes zenei szolgálatért minden résztvevőnek, szép taizéi dalokat énekeltünk Kertész Annamáriavezetésével. Az este lezárásaként a Taizében járt zarándokok képes beszámolót tartottak a plébániai nagyteremben. Köszönjük azt, hogy a sok személyes élmény által mi is töltekezhettünk.

Dobóczkyné Bús Márti

Tanévkezdő Veni Sancte

A Szentlélek megvilágosító erejét és a kitartás kegyelmét kértük a tanév elején mind a diákok, mind a szülők és pedagógusok számára szeptember 8-án, a 9.30-kor kezdődött családos szentmise keretében.

Magda Dávid orgonaművész koncertje

Magda Dávid orgonaművész, zeneszerző adott varázslatos hangversenyt augusztus 31-én szombaton 19 órától a Szt. Erzsébet templomban.

Dávid nem először koncertezik nálunk, a bemutatkozás alkalmával, de az est folyamán többször is hálás köszönettel említette, hogy már harmadszorra játszhat itt, az Erzsébet templomban. Örömünkre szép számú közönség jött el erre a zenei estre, hogy Dávid orgonaművészetében gyönyörködjön.

Színes, változatos műsort hallottunk, melyben saját kompozíciója is elhangzott: „Concerto in F”, a mű három tétele a klasszikus gyors-lassú-gyors tempóban hangzott el. Nem szokványos programot tervezett Dávid, ugyanis e kortárs darab előtt a barokk kor nagy zeneszerzőjétől J. S. Bachtól szólaltatta meg a magasztos „g-moll Fantázia és fúgát”, így több évszázadot és zenei stílust átugorva találtuk magunkat a mában, művészünk remek Concertóját hallgatva.

Egy saját átirat is elhangzott, a híres, sokak által ismert Bach – Gounod: „Ave Maria”, amelynek gyönyörű dallamát és a dallam kíséretének gyöngyöző harmónia felbontásait minden ízében az orgona prezentálta. Dávid az ismertetésben említette, hogy a dallamot az orgona pedáljával fogja megszólaltatni. Igencsak felkapta a fejét a közönség nagy része, amikor felhangzott az „Ave Maria” gyönyörű dallama, olyan csodálatos hangszínt „kevert” ki Dávid, amit soha nem hallottunk ezen az orgonán. Bevallom őszintén, eleredtek a könnyeim.

Már szinte hagyomány az improvizáció Magda Dávid koncertjein. Ezen az estén a koncert előtti misén kántorkodó Andreától kért egy népének dallamot, a „Boldogasszony anyánk” kezdetű mindenki által ismert népénekre (régi himnuszra) esett a választás. Ismételten fenomenális improvizáció született e szívünknek nagyon kedves dallamra.

A hangversenyen elhangzott még Antalffy-Zsiross Dezső egy mutatós, virtuóz műve, e darabbal kezdte Dávid a koncertet és befejezésként stílusosan Luis Vierne: „Carillon de Westminster”, azaz a westminsteri harangok című ugyancsak gyönyörű művet szólaltatta meg. Szűnni nem akaró vastapssal köszönte meg a hallgatóság Magda Dávidnak a csodálatos zenei estet.

Lucz Ilona

A művészet útjain

Augusztus 29-én „A művészet útjain” címmel tartott Péterffy Gabriella zeneművész-tanár, közösségünk tagja, nagy tetszést arató zenés felolvasóestet saját írásaiból a nyári Társaskör keretében.

Istennek hála, Gabi mindannyiunk örömére a kezdetektől fogva aktív résztvevőként szerepel a Társaskör programjaiban, a mostani előadása immár a 10. alkalom. Gyermekkora óta a filmek vonzásában él, gyermekként is írogatott jellemzéseket a szereplőkről, a film egészéről, (annak idején magam is olvastam néhányat) ma már szakértőként komoly elemzéseket, kritikákat is ír. A filmes látásának köszönhetően előadásai főként a film és a zene világába kalauzolják el hallgatóságát. A teljesség igénye nélkül néhány emlékezetes filmes, analizálós estje: John Steinbeck: Édentől keletre, Szent Ágoston, Ben Hur, Jézus életéről szóló filmek, személyének ábrázolása és összehasonlítása a különböző rendezői elgondolások szerint stb…

Ezen az esten olyan írásaiból olvasott fel részleteket Gabi, amelyek nyomtatásban megjelentek akár egy könyv fejezeteként, akár folyóiratokban vagy éppen az általa írt és szerkesztett Juhász Jácint színészről szóló könyvből. A „Parlando” zenei folyóiratban, illetve a „Filmkultúrában” közölt írásokból is hallottunk, a Parlandoból Bogányi Gergely zongoraművész koncertje közben született impresszióról, kvázi vízióról Liszt művének interpretálása alatt, a másik folyóiratból Csikos Sándorral, a közelmúltban Kossuth-díjjal kitüntetett debreceni színésszel készített interjú bevezetőjéből idézett Gabi. Egyébként e munkának részleteit felhasználták a színészről kiadott könyvben, amely 3 évvel ezelőtt jelent meg. A Juhász Jácintról szóló emlékkönyvből a színművész kiemelkedő szerepeiről hallottunk, valamint a szakmai kollégák szeretetteljes visszaemlékezéseiből idézett a szerző-előadó néhány részletet.

Gabi a klasszikus amerikai filmek nagy kedvelőjeként, különösen is a Kertész Mihály által rendezett filmek (pl Casablanca, Fehér karácsony, a klasszikus Robin Hood) hatására a filmrendező munkásságának kutatásába kezdett. Elmondása alapján itthon csekély anyag állt rendelkezésére, ezért megpályázott egy ösztöndíjat Los Angelesbe – amit el is nyert – és ott folytathatta a kutatást. Erről az útról, a „nagy kalandról”jelent meg beszámolója a Filmkultúrában, ebből az írásból olvasott fel Gabi.

Lehetne még tovább taglalni a gyönyörűen fogalmazott, ízléses, szép munkák sorát, azonban említést érdemelnek a felolvasások között megszólaltatott gyönyörű zenék is, melyeket Gabi odaillően az írásaihoz választott. Elsőként Liszt Ferenc: „Pater Noster”, azaz a Miatyánk című zongoradarabja hangzott el, majd Schumann: „Kinderszenen” című ciklusából az utolsó mű „A Költő szól” című, végezetül a „Casablanca” című film híres zenéjének eljátszásával zárult a zenés felolvasóest.

Gabi tehetségének köszönhetően a művészet gazdag útjain jártunk ezen a szép estén. Élmény volt, hálás köszönet érte!

Lucz Ilona