Edith Stein, a Szent Keresztről nevezett Teresia Benedikta nővér (1891—1942)

Április 23-án a plébánia nagytermében tartott előadásában Homoki-Nagy Mária testvérünk bevezetésként a karmelita szerzetesrend eredetét vázolta, tekintettel arra, hogy Edit karmelita nővérként vállalta a mártíromságot. A rend eredete a mai Izrael Haifa nevű kikötője fölé magasodó Karmel-hegyhez kötődik, ahol Illés próféta egy barlangban lakott. A később ide telepedett remeték alapították a karmelita szerzetesrendet, mely szigorú volt, de fegyelme az évszázadok során lazult. Női (és férfi) ágának megújítója Avilai Szt. Teréz (XVI. század), aki okos és szép teremtésként a karmelita „sarutlan” szerzetességét hozta létre. Szent Teréz Edit Stein megtérésében kulcsszereplő.

Edit ugyanis szombattartó, azaz szigorúan vallásos zsidó családba született a németországi Breslauban (magyarul Boroszló, ma Wroclaw). Miután édesapja meghalt, özvegy édesanyja nevelte gyermekeit, vezette a család fatelepét, ellenőrizte erdejét és a könyvelést – azaz erős és okos asszony volt. Edit szenvedélyes tudósszomja és feltűnő tehetsége korán megnyilatkozott, nyelveket könnyen tanult, egyebek mellett héberül és latinul is tudott. Tudásszomját a szigorú formákat követő zsidó vallásosság nem elégítette ki – serdülőként igazságot kereső „ateistának” vallotta magát. A helyi egyetemen filozófiát, lélektant, germanisztikát és történelmet tanult. Tehetségét egy tanára úgy fogalmazta meg: „Üss a kőre, és bölcsesség szikrázik belőle” (a kő németül Stein). Göttingeni nagybátyja az ottani (világhírű) egyetemre irányította, ahol a zsidó származású Edmund Husserl tanítványa lett, majd 1916-tól tanársegédje lett a Freiburgi Egyetemen. Az I. világháború szörnyűsége olyannyira megérintette, hogy önkéntes ápolónői szolgálatot vállalt.

A háború befejeztével Freiburgban tanított, ahol Avilai Szent Teréz önéletrajza került a kezébe. Egy éjszaka alatt elolvasta és kijelentette: „Ez az igazság.” Elment a szentmisére és kérte megkeresztelését, ami 1922-ben meg is történt. Immár keresztényként a speyeri domonkos nővérek kolostorában működött és itt született tanulmánya Árpád-házi Szent Erzsébetről. 1932-ben a münsteri pedagógiai főiskola docense lett. Lefordította a katolikus hitre tért Newman naplóját, Aquinói Szt. Tamás „Az igazságról” című művét, valamint megírta a „Véges lét és öröklét” című tanulmányát.

Időközben, az 1933-as náci nemzetiszocialista hatalomátvétel évében belépett a karmelitákhoz, ahol rendi neve Avilai Szent Terézhez és a keresztáldozathoz kötötte. Nem akart menekülni, de a hollandiai Echt karmelita kolostorának nyújtotta lehetőséget elfogadta. 1937 július 20-án a hollandiai templomokban felolvasták a Holland Püspöki Kar tiltakozó pásztorlevelét, mely a zsidókat érintő német intézkedés ellen emelt szót. A megtorlás során Editet és vele lakó nővérét elfogták és 1200 zsidó származású katolikus hívővel Auschwitzba hurcolták, ahol rendi ruháját viselve 1942. augusztus 7-én szenvedett vértanúhalált.

lejegyezte: Horpácsy András