Május az egyházzene hónapja volt hosszú éveken keresztül, Isten dicsőségére, Mária tiszteletére zengett az ének, szárnyalt a muzsika Szeged számos templomában. A város által szervezett rendezvénysorozat műsorfüzettel kísérve mára hivatalosan megszűnt, azonban kvázi folytatásként a szentmisén vagy ahhoz kapcsolódóan az idei májusban is felcsendülnek szép zenék egy-egy templomban.

E hónap 14-én csütörtök este 19 órai kezdettel a Vántus István Katolikus Zeneművészeti Szakgimnázium, Gimnázium és AMI tehetséges diákjai adtak igen magas színvonalú, élményszerű hangversenyt a Szent Erzsébet templomban. A koncert létrejötte Újváriné dr. Illés Mária tanárnő, zenetörténész ötletének, valamint Attila atya szívélyes befogadásának volt köszönhető.

Tizenegy műsorszám hangzott el, minden hangszeres vagy énekes produkció előtt Újváriné dr. Illés Mária ismertette a műveket, sok érdekességet megtudhattunk a zeneszerzőkről, a darabokról. Az értékes műismertetésekből egy különlegességet kiemelnék Schubert: „Ave Maria” c. művének valódi hátteréről. Walter Scott: „The Lady of the Lake” (A tó hölgye) (1810) elbeszélő költeménye rendkívül népszerű volt Európa szerte. A romantikus történet skót Felföldön játszódik. A zeneszerzők közül többen is feldolgozták ezt a témát, pl. Rossini egy nagyszabású operát írt belőle, míg Schubert egy dalciklust komponált: „Hét ének Walter Scott A tó hölgye” c. művéből. Ennek egyik éneke az Ave Maria, „Ellens dritter Gesang“, (Ellen harmadik éneke) a tó hölgyének imája. Esti kép, hold, csónak és szűz a Szűzhöz imádkozik. Bár Schubert eredetileg nem egyházi éneknek szánta az Ave Mariát, ám a költemény szövegében az „Üdvözlégy Mária, szűz, szelíd, hallgasd meg a leányka imáját!” kezdetű refrén miatt hamarosan összeolvasztották a schuberti dallamot a katolikus „Ave Maria” latin szövegű imádsággal. Ilyen formában nagyon kedveltté és híressé vált ez a gyönyörű zene világszerte.

A műsorban Bach, Telemann, Handel, Dowland, Albinoni, Sor, Legnani, Mozart, Schubert egy vagy több zeneművét szólaltatták meg a diákok, hol szólóban, hol orgona, hol zongorakísérettel. A (konzis) fiatalok és a hangszereik a következők voltak: Bozóki Ábel – orgona, Jambrich Jázmin – hegedű, Bede Barbara – gitár, Kovács Dorottya – fuvola, zongorán kísérte Kovács Márton zongoraművész-tanár, Fülöp Tímea – fuvola, Nagy Boglárka Maja – ének, zongorán kísérte Csikós Szelezsán Beáta zongoraművész-tanár, Samodai Botond – trombita, orgonán kísérte Kovács Márton zongoraművész-tanár, Sulyok Virág – hegedű, Mohai Szilárd – gitár, végezetül S. Dobos Márta hegedűművész-tanár növendékei.

Köszönet minden szereplőnek, a felkészítő tanároknak és a művek ismertetéséért egyaránt. Reméljük, az elkövetkezendő tanévekben is bemutathatják zenei tehetségüket az iskola diákjai! Legyen áldás munkájukra!

Lucz Ilona

Edith Stein, a Szent Keresztről nevezett Teresia Benedikta nővér (1891—1942)

Április 23-án a plébánia nagytermében tartott előadásában Homoki-Nagy Mária testvérünk bevezetésként a karmelita szerzetesrend eredetét vázolta, tekintettel arra, hogy Edit karmelita nővérként vállalta a mártíromságot. A rend eredete a mai Izrael Haifa nevű kikötője fölé magasodó Karmel-hegyhez kötődik, ahol Illés próféta egy barlangban lakott. A később ide telepedett remeték alapították a karmelita szerzetesrendet, mely szigorú volt, de fegyelme az évszázadok során lazult. Női (és férfi) ágának megújítója Avilai Szt. Teréz (XVI. század), aki okos és szép teremtésként a karmelita „sarutlan” szerzetességét hozta létre. Szent Teréz Edit Stein megtérésében kulcsszereplő.

Edit ugyanis szombattartó, azaz szigorúan vallásos zsidó családba született a németországi Breslauban (magyarul Boroszló, ma Wroclaw). Miután édesapja meghalt, özvegy édesanyja nevelte gyermekeit, vezette a család fatelepét, ellenőrizte erdejét és a könyvelést – azaz erős és okos asszony volt. Edit szenvedélyes tudósszomja és feltűnő tehetsége korán megnyilatkozott, nyelveket könnyen tanult, egyebek mellett héberül és latinul is tudott. Tudásszomját a szigorú formákat követő zsidó vallásosság nem elégítette ki – serdülőként igazságot kereső „ateistának” vallotta magát. A helyi egyetemen filozófiát, lélektant, germanisztikát és történelmet tanult. Tehetségét egy tanára úgy fogalmazta meg: „Üss a kőre, és bölcsesség szikrázik belőle” (a kő németül Stein). Göttingeni nagybátyja az ottani (világhírű) egyetemre irányította, ahol a zsidó származású Edmund Husserl tanítványa lett, majd 1916-tól tanársegédje lett a Freiburgi Egyetemen. Az I. világháború szörnyűsége olyannyira megérintette, hogy önkéntes ápolónői szolgálatot vállalt.

A háború befejeztével Freiburgban tanított, ahol Avilai Szent Teréz önéletrajza került a kezébe. Egy éjszaka alatt elolvasta és kijelentette: „Ez az igazság.” Elment a szentmisére és kérte megkeresztelését, ami 1922-ben meg is történt. Immár keresztényként a speyeri domonkos nővérek kolostorában működött és itt született tanulmánya Árpád-házi Szent Erzsébetről. 1932-ben a münsteri pedagógiai főiskola docense lett. Lefordította a katolikus hitre tért Newman naplóját, Aquinói Szt. Tamás „Az igazságról” című művét, valamint megírta a „Véges lét és öröklét” című tanulmányát.

Időközben, az 1933-as náci nemzetiszocialista hatalomátvétel évében belépett a karmelitákhoz, ahol rendi neve Avilai Szent Terézhez és a keresztáldozathoz kötötte. Nem akart menekülni, de a hollandiai Echt karmelita kolostorának nyújtotta lehetőséget elfogadta. 1937 július 20-án a hollandiai templomokban felolvasták a Holland Püspöki Kar tiltakozó pásztorlevelét, mely a zsidókat érintő német intézkedés ellen emelt szót. A megtorlás során Editet és vele lakó nővérét elfogták és 1200 zsidó származású katolikus hívővel Auschwitzba hurcolták, ahol rendi ruháját viselve 1942. augusztus 7-én szenvedett vértanúhalált.

lejegyezte: Horpácsy András