Pálosszentkúti majális

Az évek folyamán hagyománnyá vált, hogy Attila atya kirándulni hívja a ministránsokat és azok családjait, hogy töltsék együtt a május elsejét valahol távol a Város, az Újszegedi Liget forgatagának zajától. Az időjárás kedvezően alakult, mire családunkkal megérkeztünk a Petőfiszállás melletti Pálosszentkútra. Homoki-Nagy Mária, Szendrényi András és Attila atya időben indulva korábban érkeztek, ám nekünk némi egyeztetés, a felszerelés ellenőrzése, enni-innivaló és a gyerekek összekészítése miatt kis lemaradással kellett számolnunk.

Csend volt. Béke, nyugalom. Néhány kegyhelyre látogató vendégtől eltekintve szinte senki nem járt ezen a napon erre. Pont erre volt mindannyiunknak szüksége. Távol mindentől, a zajtól, a majális forgatagától, a várostól. Nagyon jól esett a természet üde látványa, a hirtelen berobbanó tavasz színei, a madarak, a fák… Gyerekeink hamar felfedezték a „szent csapot” (Szentkút), aminek természetes folyását próbáltak eltéríteni, medrét más irányba terelni – szerencsere sikertelenül… Kis játék, uzsonna, beszélgetés után énekeltünk és imádkozunk a kápolnában, tapasztalatokat cseréltünk, kinek milyen Mária-élménye volt életében. Az Úrangyala, a déli imaóra elvégzése után még taizéi énekekkel is dicsértük a Mindenhatót. Nagyon büszke voltam a gyerekekre, mert szépen tudtak mindenhez kapcsolódni.

A hazautat kis kitérővel szakítottuk meg, amely nagyszerű ötletnek bizonyult. Egy magaslest ígért egy tanösvény vége, melyre eleinte nem láttunk sok esélyt, ám bátorságunk és kitartásunk végül meghozta gyümölcsét: gyönyörű panoráma tárult szemünk elé a Péteri-tó kilátójából. Bivalyok, madarak és egy mesébe illő fehér ló is feltűnt utunkon. Igazán tartalmas beszélgetésekkel, lelassuló, csendes május elsejét élhettünk át ebben a néhány órában. Mindannyiunknak jól esett kiszakadni a hétköznapokból, és hátra hagyni a hangos várost, hogy testünk-lelkünk megpihenhessen. Köszönjük a lehetőséget!

Szántó Cili és Brzózka Marek