Zeneterapeuta és Teréz Tour a közösségi napon

Schonfeld Mátyás zeneterapeuta a gyerekekkel

Amíg a Teréz anya templomban Jákó atya előadását hallhattuk, majd kiscsoportokban beszélgettünk, a gyerekeket az emeleti teremben Schönfeld Mátyás zeneterapeuta szórakoztatta tanította és látta el fantáziadús feladatokkal.

Az interaktív zenei délelőtt gyerek és felnőtt számára is remekül telt. Amiből csak lehetett, hangszert készítettek a gyerekek Mátyás segítségével: gumikesztyűből, vagy szívószálból így lett duda, mankóból furulya, és a kezükben kacagni kezdett még az egyszerű műanyag pohár is.
A fantáziadús programból ízelítőt lásd itt » 

Esős délutánok unalmának garantált elűzésére lásd Mátyás zenebatyu videóit itt.

A Közösségi Nap délutáni programjához az a remény adta az ihletet, hogy jó idő lesz. Áldás volt, hogy valóban gyönyörű időt kaptunk ajándékba a szabadtári programhoz, ami a délelőtt folytatásaként segítette a közösségeket a frissítő csapatépítésben.

* * *

Teréz Tour

Sok-sok előkészítő találkozás előzte meg a Teréz Tour-a megszületését. Külön köszönetet szeretnék mondani Polyák Ábelnek és Bauer Józsinak valamint Szendrényi Bálintnak, aki cserkésztapasztalataikat több alkalommal is beletették az előkészületekbe.

Attila atya támogatása és Pechan Szabi jelenléte nélkül biztos nem boldogultunk volna. Az állomásvezetők önkéntes felajánlása igazi ajándék volt! Nagyon köszönjük!

A Holt-Maros gyönyörű sétányán indult a túra, a Sarló utca csücskében egy csapatépítő feladattal a csapat tagjai egy pokrócon állva kellett megfejtsék a kódot, ami a pokróc alján volt elrejtve. A feladatot nehezítendő, nem volt szabad senkinek leszállnia a takaróról. A következő állomáson egy vicces kvízt kellett kitölteni, amelynek párját a Maros másik oldalán az utolsó előtti állomáson találtátok meg. Örömmel tudatjuk, hogy a kvízkitöltés győztese a cirozis87@gmail.com címről beküldő csapat lett mindkét esetben. Volt még palackpostás és beszélgetős feladat, egy kis rejtvényfejtés, táncmulatság és kincsvadászat (sok csokival), végül az élő víz forrásánál (Heszler-pad) mindenki megtalálhatta az elveszett plébánosunkat is…

A főnyeremény két gyönyörű, együtt töltött óra napsütésben a Holt-Maros partján sétálgatva – ezt garantáltan minden résztvevő elnyerte. Nagyon köszönjük, hogy eljöttetek és velünk játszottatok! A túráról készült fotókat Körmöczi Laci készítette.

Szendrényi Marietta

Életre szóló élmények az antióchiás hétvégén

Újoncként vettem részt az idei antiochiás hétvégén, és rendkívül hálás vagyok, hogy meghívást kaptam ebbe a plébániai közösségbe, mert életre szóló élményekben volt részem e két és fél nap során.

Rendkívül meglepődtem, hogy amikor először beléptem a terembe: mindenki barátságosan fogadott, holott nagy részüket egyáltalán nem is ismertem. Egyből éreztem, hogy egy olyan közösségbe érkeztem, ahol nyitott és befogadó társakra, barátokra lelhetek. Általában szorongok új emberek között, de itt egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve, sőt bátorságot kaptam arra, hogy megszólítsak másokat, beszélgetést kezdeményezzek. A hétvégén nem csak új személyeket, hanem magamat is jobban megismertem, szorosabbá vált az istenkapcsolatom, olyan kérdéseken gondolkodtam el, amelyek mindaddig fel sem merültek bennem.

Antióchiás zenészek

Ezért köszönettel tartozom mindazoknak, akik bevezetőt tartottak, és azoknak, akikkel egy kiscsoportot alkottam. A szombat esti kiengesztelődésen lehetőségem nyílt elcsendesedni és magamba nézni, aminek már hosszú idő óta nem szenteltem kellő mennyiségű figyelmet, így akkor ez nagyon mélyen megérintett. Hihetetlen, hogy mennyi örömöt éltem át a hétvége alatt, mennyi szeretetet kaptam a többiektől, és mennyit erősödött az Istenbe vetett hitem. Boldog vagyok, hogy immár az Újszegedi Antiochia-közösség tagja lehetek, és remélem, a későbbiekben csak tovább gyarapodhatok általa.

Perényi Boglárka

Egyházközségi közösségi napot tartottunk október elején

Közösségi Nap – élménybeszámoló

„Ó, mily szép, és mily gyönyörűséges a testvérek egysége” (133. Zsoltár)

Nagyon vártam, hogy ismét lehessen Közösségi Nap a Teréz templomban, amikor új emberekkel és más közösségekbe tartozókkal is lehet kötetlenül találkozni, beszélgetni. Reggel már látszott, hogy jó időnk lesz, derült, őszi időre ébredtünk, szépen sütött a nap egész szombaton. A regisztrációnál Kószó Edit és Bús Márti vártak minket, nagy mosollyal üdvözöltük egymást.

Nagyon tetszett a plébánián működő közösségek bemutatkozása plakátokon, fényképekkel, beszámolókkal, igazi csemege volt belepillantani kinek-kinek az életébe.

Fehérváry Jákó bencés atya az Eucharisztia misztériumáról, liturgiájáról szóló előadása után kiscsoportokban beszélgettünk az érintett témák kapcsán: 1) hogyan tapasztaljuk Isten jelenlétét az életünkben; 2) hogyan veszünk erőt az Eucharisztiából a mindennapokra; 3) hogyan állunk a javak megosztásában testvéreinkkel?

Szántóné Babika csoportjához csatlakoztam, rácsodálkozhattam arra, hogy Isten milyen gazdagon ontja ránk a kegyelmeit. A csoportban megszólalókon keresztül megláthattam milyen sokszínűen munkálkodik Isten az életükben és a körülöttük élők életében. Több új emberrel ismerkedhettem meg, illetve egészen új dolgokat hallottam olyan emberektől, akikkel már régóta ismerjük egymást. Lelkileg gazdagodva álltam fel a kiscsoportos beszélgetésből.

Nagy élményként marad meg bennünk a „Teréz-túra”, melyet templomunk és a Holt-Maros közötti mintegy 2,5 km hosszú szakaszon tettünk meg. Több állomás volt, melyeken izgalmas, érdekes feladatokat oldottunk meg. Itt is az a tapasztaltuk erősödött meg, hogy a közösségben összeadódik a tudás, könnyebben jönnek az ötletek. A kvíz kérdések előtt arra gondoltam, hogy na, ezekre a kérdésekre nem fogok tudni válaszolni. Aztán nagy meglepetésre sok kérdésre Sanyival ketten tudtuk a választ. Például arra, hogy mikor szentelték fel a Teréz templomot pontos dátummal: nem volt nehéz, mert annak idején Andriskával pont aznap jöttünk ki a kórházból, első utunk egyenesen a templomszentelésre vezetett. Mi emlékeztünk Agócs Rózsa nővér nevére, aki azért imádkozott évtizedeken át, hogy templom épüljön a családi házuk helyén, s lám, ez megvalósult! Az elköteleződés állomása is mélyen érintett. Köszönjük a szervezőknek a feladatokat, helytállást.

A nap csúcspontja a szentmise volt, melyet Jákó atya és Attila atya koncelebrál, s amelynek keretében megáldották az évfordulós házaspárokat. A mórahalmi szakképzős gyerekek és tanáruk segítségével készített ostyákkal történt az áldoztatás, Attila atya pontosan elmondta, hogy a pap átváltoztató szavaival, a Szentlélek erejéből ezek a kenyérfalatok Krisztus éltető testévé változtak – ez is különös élményként marad meg bennünk.

Lelkileg feltöltődve, megerősödve jöttünk el a Közösségi Napról, köszönjük mindenkinek a szervezést, részvételt, a sok beszélgetést, mennyei Gondviselőnknek pedig a napsütést.

Csányiné Tekla és Sándor

***

Mi történik a szentmisén?

Az október 2-án, a Teréz templomban tartott Közösségi Nap délelőttjén Fehérváry Jákó bencés szerzetes, teológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektorának előadását hallgathattuk. Nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal vártuk Jákó atya tanítását, amelyben a életünk csúcspontjáról és forrásáról, a szentmiséről szólt, annak minden elemében jelenlévő Krisztusról, illetve az Őt befogadó közösségről beszélt.

Néhány gondolatot kiemelnék a rendkívül sokrétű, nagyon tanulságos előadásból. Hangsúlyozta a misén felolvasók felelősségét, hiszen akár az Olvasmány, a Szentlecke, az Evangélium kerül felolvasásra, mindegyik Isten jelenlétét tükrözi, Isten üzenetét közvetíti, ezért fontos, hogy ennek tudatában legyen a felolvasó, hiszen nem mindegy, hogyan jut el a templom közösségéhez Isten szava. A Szentírás olvasásával kapcsolatban az atya azt is ajánlotta, hogy otthon egy-egy rövid szakaszt érdemes többször is elolvasnunk, értelmeznünk, elmélkednünk az abban rejlő mondanivalóról.

Mi történik, amikor Krisztus áldozatából részesülünk, vagyis szentáldozáshoz járulunk? A szentostyát, mint Krisztus testét magunkhoz véve nemcsak vele, hanem Őáltala egymással is közösséget alkotunk, így válunk egy testté, Isten népévé. Jákó atya többször is felhívta a figyelmet a közösség szerepére az egyházban, hiszen az őskeresztények is közösségben éltek, sőt maga Jézus is közösségben élt a tanítványaival. Egyedül senki nem lehet Krisztust-követő!

A tanítás végén előadónktól feladatot is kaptunk, három kérdést fogalmazott meg, ezekre kis csoportokban próbáltuk megadni a választ.  A kérdések a teljesség igénye nélkül a következő témák köré szövődtek: Isten jelenléte az életünkben, a Szentírás üzenete számunkra, valamint adomány lelki, anyagi és egyéb vonatkozásban.

A mi csoportunk összetétele nagyon szerencsésen alakult, hiszen 18 és kb. 70 éves kor közöttiek nyolcan alkottunk egy kört. Értékes, tanulságos hozzászólások hangzottak el, mindannyian őszintén megnyíltunk egymás felé. Köszönet Attila atyának az előadás megszervezéséért is. Jákó atya tanítása, építő gondolatai által közelebb jutottunk a liturgia, a szentmise lényegének megértéséhez.

Lucz Ilona

Gyertyás menet a Hősök terére – személyes vallomás a NEK-ről

Valamennyien már nagyon vártuk, mondhatjuk az egész ország a Hazánkban megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Az egy hétig tartó igen csak színes, sok oldalú programok, hittel és lelki töltettel megajándékozta a jelenlévőket, a zarándokokat és az otthonukban imádkozó testvérek szívét.

Én a szombati napról (szept. 11.) szeretnék szólni, amin személyesen is részt vettem. Olyan lelki társakkal indultam, akik hittestvéreim is, akikkel még mélyebben átéltem Isten közelségét. Ünneplőbe úgy öltöztettük lelkünket, hogy már útközben is rózsafüzért mondtunk. Ragyogó napsütésben, hittel teli lélekkel érkeztünk meg Budapestre, a Kossuth térre. Mi az Alkotmány utca sarkán egy kivetítőn nézhettük az éppen adott kulturális műsort és tanúságtételeket. Itt néztük végig a szentmisét, melyet Dr. Erdő Péter bíboros, prímás Esztergom-budapesti érsek bemutatott.

Bizony, a szentmisén megéreztem Krisztus személyes közelségét. Olyan jó volt egymásért imádkozni ott a nagy tömegben. Öröm, mosoly és ragyogás volt az arcokon. Isten elé letettük örömünket, gondjainkat, problémáinkat, mert Isten ott volt és ott van mindannyiunk életében. Ő vezet bennünket.

Újra gyönyörködhettünk a missziós keresztben, Krisztus keresztjében (először a Szent Erzsébet-templomunkban láthattuk, amely az Eucharisztikus Kongresszus jelképe volt). Ott volt velünk a téren a Megváltó szeretete. Óriási reményt adott nekünk. Ebbe a keresztbe illesztették be a magyar szentek és boldogok ereklyéit.

Ezt követően mindannyian az Oltáriszentséggel, az eucharisztikus körmenetben vonultunk át a Hősök terére. A hangszórókon keresztül rövid elmélkedéseket és imádságokat hallottunk magyar és több idegen nyelven. Ismert egyházi énekek szóltak, melyet több tízezer zarándok énekelt. Sok ezer mécses emelkedett a magasba, amikor felcsendült a kongresszus himnuszának refrénje: „Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet”.

Örömkönnyek mellett meghatódva mondtam köszönetet mindenért az életemben. Így elmondhatjuk a világnak Krisztus jelenlétének csodáját. A Hősök terére érve Erdő Péter bíboros szentségi áldást adott a fáklyás zarándokoknak. Nagy hála van a szívemben, hogy ott lehettem a fáklyás körmenetben, a tömegben. Hogy tiszta szívvel énekelve dicsőíthettem Gondviselő Istenünket.

Talló Éva

A NEK ministráns szemmel

Egy év halasztás után idén rendezték meg hazánkban az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amikor 2 szentmisén is részt vehettünk ministránsként. Újszegedet négyen képviseltük (Horpácsy Márkusz és Kristóf, valamint Bővíz Dávid és Krisztián) a szeptember 11-én (szombaton) tartott Kossuth téri szentmisén és az utána következő gyertyás körmeneten, valamint a vasárnapi Statio Orbis-on.

Mondanom sem kell, hogy mennyire megalapozta a hangulatot az a népsokaság, ami összegyűlt e nem mindennapi eseményekre. Számomra a szombati mise különlegességét a helyszín, az Országház előtti Kossuth tér adta, míg a gyertyás körmenetnek a több százezer ember, akik hullámozva követték a várost megszentelő Oltáriszentséget. Büszkeséggel töltött el, hogy több száz ministráns testvéremmel együtt mi vezethettük a Hősök terére a hívők sokaságát.

Másnap, a záró ünnepségre hasonló méretű tömeg gyűlt össze, mindenki izgatottan várta a pápa érkezését. Mikor őszentsége a pápamobilon haladt el a sorok között, 5 méterről integethettünk neki. Jó volt látni, hogy ő is örül mindenkinek. Ministránsként én jobban meg tudom élni a szentmiséket, de az külön megtiszteltetés volt, hogy a pápának szolgálhattam.

Egészen hátborzongató volt belegondolni, hogy mennyi szentség találkozott egy helyen: a Missziós kereszt, a Mária kegykép, maga Ferenc pápa és sok nagyszerű ember. A szentmise során a gyönyörű énekek és a szentbeszéd mind közelebb vezettek Jézushoz és az Ő megismeréséhez.

A Szentatya nem csak megemlékezett a magyarokról, hanem anyanyelvünkön köszöntött és így búcsúzott. Délután pedig mindenki Isten áldásával eltelve indulhatott haza.

Bővíz Krisztián

Édentől keletre című film elemzése a Társaskörben

Augusztus 26-án a nyáresti Társaskörben jelentős szellemi élményben volt részünk Péterffy Gabi testvérünk jóvoltából: az Édentől keletre című méltán híres film elemzésére vállalkozott.. A film jellegzetes részeinek, a rendező bravúros filmes eszközeinek bemutatásával, azok elemzésével ismét alkalmat teremtett arra, hogy tanítson bennünket a műalkotás megértésére, üzenetének felismerésére.

A világhírű rendező, Elia Kazan munkája és felfedezettje, a rendkívül tehetséges fiatal James Dean kettőséből remekmű született. A film problematikája – akárcsak a Nobel-díjas J. Steinbeck hasonló című regénye – Káin és Ábel tragikus történetén alapszik: mire képtelen és milyen bűnre képes az ember, ha szeretethiányban szenved vagy ha „rosszul” szeret. Ebből az alapproblémából számtalan más baj is származik: sikertelen erkölcsi önmegvalósítási kísérlet, szégyen, harag , írígység, stb. Kazan erőteljes képi világa, az elgondolkodtató párbeszédek megteremtik bennünk, a nézőkben az átélés képességét és annak megértését, hogy jó vagy rossz úton keressük az önmegvalósítás lehetőségét. A filmben senki nem az, akinek látszik:, szinte valamennyien a rosszul értelmezett szeretet vagy a szeretethiány áldozatai. Káin lelket öl, Ábel furcsa módón rászolgál a bűnhődésre, hiszen az őt rosszul szerető apja által teremtett kényelmes életben nem ismeri fel testvére személyiségének meghatározó jegyeit, szeretetvággyal telített szerethetőségét. Bele is bukik ebbe.

A főszereplő J. Dean alakítása lenyűgöző. Alig beszél, szótlansága azonban káprázatos mimikája által rendkívüli mélységeket rejt: menekül a rideg, számító racionalizmus, az igazságtalanság, a soha ki nem mondott szeretetvágy, a senki által meg nem értett önmaga elől.

Köszönjük, Gabi, hogy mindezt tőled tanulhattuk!
Vajtai Éva

Dante-évforduló a Társaskörben

Dante halálának 700. évfordulója alkalmából emlékezetes programnak lehettünk résztvevői augusztus 12-én, a csütörtök esti Társaskör keretében. Lucz Ilona zongoraművész-tanár, főiskolai docens Dante Isteni színjátékának hatása Liszt Ferenc zeneszerzői világára címmel tartott vetített képes előadást a plébánia nagytermében. Korábbi előadásaihoz hasonlóan a választott téma iránti elhivatottsággal és szeretettel osztotta meg velünk tudását.

Az Isteni színjátékra jellemző hármas számhoz híven három részre osztotta mondanivalóját: először a költőről, a „Legfőbb Poétáról”, majd művéről, ezt követően pedig Liszt Ferenc Dante szimfóniájáról szólt. Bevezetőjében hangsúlyozta: akárcsak napjainkban, az elmúlt évszázadok során is számos művész, tudós, sőt pápa méltatta Dante Alighieri nagyságát, művének egyetemes jellegét. Költészetéből olyan alkotók merítettek ihletet, mint Botticelli és Rodin, Delacroix és Csajkovszkij.

Az egyházfői méltatások közül Ili részletet olvasott fel Ferenc pápa „Az örök fény ragyogása” című apostoli leveléből, mely szerint Dante a katolikus hitből forrásozva „mindenkinél jobban ki tudta fejezni a költészet szépségén keresztül az isteni szeretet misztériumának mélységét”. Előadónk szólt az olasz nyelven írott mű magyar fordításairól – Babits Mihály és Nádasdy Ádám munkájáról –, keletkezéséről, tartalmi és szerkezeti sajátosságairól, s arról az üzenetről, amit a műben megrajzolt, a poklon és a purgatóriumon át a paradicsomba vezető lelki zarándokút a mai ember számára is jelent. Aztán felhangzottak a jól ismert bevezető sorok: „Az emberélet útjának felén/ egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,/ mivel az igaz utat nem lelém.”

Csodálatos, amikor egy 14. századi irodalmi mű gondolatvilága romantikus nagyzenekari hangzásban ölt testet! Ennek az élménynek lehettünk részesei aznap este Liszt Dante szimfóniájának részleteit hallgatva. Különösen emlékezetes, és a zenei ismeretterjesztés szempontjából fontos része volt az előadásnak, amikor Ili a zongorához ülve mutatta be a mű főbb motívumait, zenei témáit, utalva azok szerkezetére és jellegzetes hangközeire, így készítve elő figyelmünket a zenehallgatásra.

Liszt zsenialitása, a transzcendenst is megjelenítő, ezerarcú hangzásvilága ily módon lépésről lépésre tárult fel előttünk. Majd egyszer csak betöltötték a termet a súlyos hangtömbök és áradó dallamok, miközben a filmvásznon Gustave Dorénak az Isteni színjáték ihlette rajzaiból készült montázs pergett. Irodalom, zene és képzőművészet gyönyörű találkozása jött létre ezekben a pillanatokban!

Ezzel a felismeréssel hallgathattuk a szimfóniát záró Magnificatot, melynek emelkedettsége híven illeszkedik az Isteni színjáték befejező soraihoz: „Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,/ de folyton gyors kerékként forgatott/ vágyat és célt bennem a Szeretet, mely/ mozgat napot és minden csillagot.”

Péterffy Gabriella

Zarándokúton járunk

Augusztus 5-én a Zarándokpont ismertetőjét és vetített képes élménybeszámolóját hallhattuk a csütörtök esti Társaskör keretében. Kevesen tudják, hogy Szegeden működik a társaság, ahol ötletet, tanácsot, segítséget kaphat, aki zarándokútra szeretne indulni, hiszen nem tudja, hogyan kezdje, hogyan szervezze, vagy épp a zarándokútlevél előnyeit szeretné kihasználni. Minderről és sok személyes élményről hallhattunk az est folyamán, vetített képekkel, prospektusokkal, fényképalbumokkal színesítve.

Az első részben a közkedvelt „el Camino”, vagyis Szent Jakab spanyolországi zarándokútjáról számolt be Géczi Ágnes a Zarándokpont szegedi vezetője. A második részben Terjék Csabáné Cecíliától a magyarországi zarándokutakról kaptunk képet. Saját elmondása szerint az ő életét és életfelfogását változtatták meg ezek a zarándoklatok.

Megtudtuk, hogy jelenleg hazánkban öt zarándokút létezik, úgymint a Szent Jakab-út, amely Budapest-Normafától indulva Európát átszelve csatlakozik a nemzetközi zarándokútba, amely végül a már említett el Caminóban végződik. A K-Ny irányú Mária-útja Csíksomlyó és Máriazell kegyhelyeket köti össze. Az É-D irányú Mária út pedig Częstochowa és Međugorje kegyhelyeket köti össze. Továbbá Szent Erzsébet útja – Sárospatak és Kassa végpontokkal. És most van kiépülőben Szent László útja – Gyomaendrőd és Nagyvárad végpontokkal.

Aki szeretne többet megtudni, felkeresheti a Zarándokpont önkénteseit, akik mindenkit szeretettel várnak Szegeden a Zentai utca 31. szám alatti Összefogás Házában szerdánként 18-19 órai időpontban, vagy telefonon is érdeklődhet Terjék Csabáné Cecíliánál a 20/334.5622 számon.

Aradi Márta

Házi koncert a plébánián

Igen szép számú közönség gyűlt össze július 29-én a plébánia nagytermében a csütörtök esti Társaskör programjára, amelyben közösségünk néhány fiatalja és a plébánia barátaihoz tartozó gyermekek adtak remek hangulatú házi hangversenyt Aradi Márti szervezésében.

Márti bevezetésként említést tett arról, hogyan ötlött fel benne a hangverseny gondolata és kinek volt köszönhető. A története pedig ez: Az egyik szentmise után a kántor már lejött, de a kórusról még szóltak az orgona hangjai. Vajon ki orgonál? Kíváncsi volt, felment és meglepetésére egy kisgyereket talált az orgonánál, az akkor 10 éves Kulik Lőrincet, aki játszogatott, próbálgatta, kísérletezett az orgona adta lehetőségekkel. Innen jött az ötletmag, hogy a plébániához tartozó gyerekeknek, vagy családoknak milyen jó lenne egy kis hangversennyel bemutatkozni, megajándékozni a közösséget zenével, ami hála Istennek 2 évre rá most végre meg is valósult a fiatalság koncertjének formájában. Reméljük, lesz folytatása!

Az est folyamán túlnyomó többségben a zongoráé volt a főszerep, de énekes produkciók is elhangoztak. Aradi Márti kedvesen kikérdezett minden fellépőt, így megtudtuk, ki hova jár iskolába, zeneiskolába, hány éves, mióta tanulja a hangszerét, mit játszik stb. Összesen 10 szereplőt, illetve fiatalkorú közreműködőt hallottunk, nyolcan 8-16 év közöttiek és ketten felnőttek voltak.

Plébániánk közösségéből a már 12 éves Kulik Lőrinc és a 16 éves Horpácsy Kristóf szerepelt. Mindketten több művet játszottak zongorán szépen, ügyesen, többféle zenei stílusból választva. Kristóf 3 éve orgonálni is tanul, sőt a kedvenc hangszere az orgona.

A Hammidó magánzeneiskola egyik zongoratanárától Guba Tünde Bettinától, – aki a Szegedi Szülők Kórusának zongoristája – 4 tanítvány játszott, név szerint: a 8 éves Szügyi Hajnalka, a 14 éves Györgyi Eszter, az ugyancsak 14 éves György Abigél és a 14 éves Nagy Huba.

A 12 éves Tóth Regina egy sanzont és egy régi slágert énekelt bűbájosan, majd édesapjával Tóth Gyulával közösen adták elő Andreas Bocelli és Celin Dijon előadásában ismert az Ima c. dalt. Mindketten az újszegedi Talent stúdió növendékei.

A koncert zárásaként plébániánk illusztris tagja, a gitáros énekkar vezetője, a régóta fiatalnak számító Bővíz Laci adott elő két saját szerzeményű dalt gitáron kísérve önmagát. Az első ének Jézus példabeszédeiből a tékozló fiúról szólt, a másik dal egy imádság, könyörgés volt.

Dicséret illet minden szereplőt, akik vállalták, hogy a nyári szünet ellenére eljönnek, gyakorolnak is egy kicsit és bemutatják jelenlegi zenei tudásukat, megörvendeztetnek bennünket muzsikájukkal! Szép volt! A plébánia jóvoltából nagy fagyizás várt a közreműködőkre és a hallgatóságra is.

Lucz Ilona

A Názáret csoport kirándulása a Bükkben

A Názáret csaladcsoport kirandulását idén július  22-től 25-ig a bükkszentkereszti Betlehem Házban töltöttük. A 9 felnőtt és 15 gyerek igazi életet vitt a lelkigyakorlatos házba.

A közös reggeli és esti imákkal, kirándulásokkal, éjszakába nyúló társasozasokkal és beszélgetésekkel hamar elszaladt ez a néhány nap. Megnéztük Lillafüreden a vízesést, az Anna barlangot és felültünk a libegőre. Egy másik nap megnéztük Szentléleken a pálos kolostor romjait és felkapaszkodtunk a Bánkút melletti Bálvány kilátóba, ahonnan pazar kilátásban gyönyörködhettünk.

Az elmúlt évet a csoport eléggé megsínylette, így nagy szükségünk volt az egymásra hangolódásra, a közös élményekre. Ez a pár nap segítséget ad majd szeptemberre, hogy új lendülettel tudjuk elkezdeni a csoporttalálkozókat.
Örömmel telt szívvel adunk hálát a Jóistennek ezért a pár napért.

Siklós Robi és Szilvi