Néhány éve működik a plébánián a Pio-csoport

Ez egy szűk kis csapat, ahová azok az egyházközségi tagok járnak, akik valamilyen oknál fogva nem tudják bevállalni a heti rendszeres bibliakörök valamelyikét, de mégis szívesen foglalkoznának egy kis közös bibliaolvasással.
Azelőtt egy idősebb hitoktató hölgy vezette, aki mint egy anya összetartotta a csoportot.
Az ö halálával kérdéses volt, hogy folytassuk-e tovább. Végül néhány hónapos keresgélés után megtaláltuk új működési stílusunkat. Attila atya javaslatára Turay Alfréd könyve alapján sorra vesszük a bibliai szakaszokat, abból kiindulva beszélgetünk, megosztva a gondolatainkat, életünket, véleményünket, problémáinkat egymással. Azt tapasztaltuk, hogy kis körben lehetőségünk van személyesebb megnyílásra, jobban, mint egy nagyobb létszámú közösségben. Itt szabadabban elmondjuk kérdéseinket, kétségeinket, életünk kényesebb részeit is. Talán spontánabbul beszélgetünk, gyakran egészen eltérve az eredeti témától.

Márciusban egy rendkívüli alkalmat is rendeztünk, mert meghívtuk egy komoly beszélgetésre Tari Marikát, akit ismerhetnek azok, akik néhány éve egyik nyári csütörtök este keretében hallották az ő tapasztalatát, amit a klinikai halál állapotában élt meg, s ami kapcsán különleges kapcsolatban került Jézussal. Marikának sok gyakorlati tapasztalata van a hit megélésével, hitkérdésekkel, vagy a különböző látásmódok buktatóival kapcsolatban. Egyszerű gazdálkodó családból származik, talán éppen ezért tudja sokszor konkrétan is meglátni Isten akaratát, elképzeléseit, – na meg persze a Jóisten kegyelméből.

Marika egész családjában aktívan működik a Szentlélek és több családtag is részesült már közbejárása által a gyógyulás kegyelmében, lelki és testi szempontból egyaránt. Persze a családon túl is számtalan embernek nyújt segítséget és vezet el a megtérés és hit útjára. Javasolta, hogy a Szentlélek hívásával érdemes kezdenünk napjainkat, hiszen mindannyian a Lélek háza (sátra) vagyunk és talán így egész napunk imádsággá válhat.

Felhívta figyelmünket a bűnbánat és a szent gyónás fontosságára, ami most nagybőjt kapcsán különösen időszerű. A valódi bűnbánat és a szent gyónásban kapott feloldozás együttesen elengedhetetlen az üdvözüléshez.

Többször említette kedvenc zsoltárait, amelyek imádkozása számtalanszor segítette és mentette meg a bajból.

Marika számtalan gyakorlati példával tette érthetővé és érdekessé a beszélgetést, ugyanis most nem előadás volt a cél, hanem egy olyan beszélgetés, ahol feltehetjük a kérdéseinket, ahol elmondhatjuk a gondolatainkat és megbeszélhetjük vele, mert ő küldetést is kapott Jézustól, időnként kegyelme van meglátni dolgokat, amit mi észre sem veszünk, vagy nem tudjuk az igazságtartalmát.

Ezen az estén sikerült mély gondolatokba merülni, fontos témákról beszélni, sokan éreztük azt, hogy még szívesen folytatnánk ezt a beszélgetést, hiszen egy hiteles, Isten kegyelmében élő ember gondolatait kaphattuk.

Aradi Zsuzsanna

Baba-mama klub újra…

Hosszú idő telt el azóta, hogy a plébánia legfelső terme anyukáknak és kisbabáknak adjon otthont hetente találkozóra. Attila atya azzal a kéréssel keresett meg hármunkat, hogy formáljuk újra, hívjuk életre a valaha nagyon jól működő, hetente összeülő (összetipegő) baba-mama klubot!

Több hetes egyezkedés, takarítás, rendszerezés és tervezés után március 2-án meg is nyitottuk a babaszobát, ahova 3 anyuka: Viki, Anett és Cili várta a kis vendégeket édesanyjukkal. Három fiatal édesanya érkezett gyermekével, így az első alkalom rögtön szép számmal indult. Nagyon hamar jó hangulat kerekedett, a babák ismerkedtek egymással, anyukáik pedig megannyi közös témát, kérdést találtak.

A heti rendszerességgel működő klub tematikája nagyon összeszedett, konkrét, átgondolt. Előadókat, foglalkozást tartó vendégeket szeretnénk hívni, hogy izgalmas témákat dolgozzunk fel, ismerjünk meg, tanuljunk egymástól a babavárás-babaápolás, kisgyermekgondozás, öngondoskodás-háztartás-párkapcsolat témakörökön belül. Egy biztonságos, megtartó, támogató közösség formálása a célunk, ahol az anyukák beszélgethetnek, kérdezhetnek, választ kaphatnak és jól érzik magukat. Ahol társakat, barátokat szerezhetnek babák-mamák egyaránt. Ahol kicsit kiszakadhatnak a mindennapok mókuskerekéből, ahol mindannyian ugyanabban a (baba)cipőben járunk, ám mégis van mit tanulnunk egymástól. Szeretettel ajánljuk babát tervezőknek, kismamáknak, kisbabás édesanyáknak, pocakon belüli és már kintebb lévő kisbabáknak klubunkat minden hétfőn 9-11-ig!

Bellavicsné Nagy Viktória, Árpásné Kotogány Anett és Brzózka-Szántó Cecília

Farsangi mulatság

Február 14-én este 7 órakor farsangra gyűlt össze Plébániánk közössége a Bálint Sándor Művelődési Házban.

A mulatságot plébánosunk, Attila atya és Jáger Richárd igazgató úr köszöntője nyitotta meg. Attila atya örömmel látta a vendégsereget és rámutatott arra, hogy hamarosan jön a böjt, a húsvéti misztériumra való felkészülés ideje, de ezen az estén még legyen a táncé, szórakozásé a főszerep. Emellett megköszönte Richárdnak, hogy helyet adott az ünneplés idejére. Richárd a korábbi évekhez hasonlóan Plébániánk ezen eseményét az év egyik fénypontjának nevezte és örömét fejezte ki azért, hogy otthonunknak érezzük az Újszegedi Művelődési Házat.

A közös imádságot ízletes, igényesen tálalt vacsora követte. A Sport & Life felszolgálóinak, szakácsainak köszönhetően idén is négyféle menüből választhattunk.

Az étkezés után jött az este egyik legfontosabb eseménye, az álarcosok felvonulása, akik pazar, ötletgazdag látvánnyal kápráztattak el mindannyiunkat. A főasztalnál helyet foglalókból álló, János atya vezette zsűri dolga idén sem volt könnyű. Az első helyezést az Ősemberek és Kardfogú tigris (Verdure család), a második helyezést Gru és a Minionok (Csapó család), a harmadik helyezést Éva, Anna hercegnő, Veronika és a Tudás fája (Árpás család) érte el. Bravúros megoldással rukkoltak elő a „bírálók”, számos kategóriában hirdettek ezen felül győztest. A legtökéletesebb jelmez különdíjat a Családi Lefektetési Vállalat (Brzózka-Szántó család), a leglátványosabbét a Királyi Méhészet (Fodor család) nyerte el. A „legijesztőbb” a Sárkány és Királylány (Richárd és Orcsik Anett) volt, János atya kérésére a Sárkány a hangját is megmutatta. A Valentin napi meglepetés (Lantos Márti) a „Rózsaszín, de nem párduc” címet kapta, az Őrült tudós (Takácsné Mihalik Bogi) az „MTA különdíjában” részesült. Az Elegancia és stílus kategória győztese a Gróf és Grófnő (Schliz házaspár, Anita és András) lett. Szeretettel gratulálunk minden résztvevőnek!

Az est további részében moldvai és gyimesi-csángó táncokat tanultunk Véseiné Szőllősi Réka vezetésével. Majd retró buliban vettünk részt, amelyhez a zenéről Horváth István gondoskodott.

Idén nagyon különleges tombolatárgyakat ajánlottak fel a Kedves Testvérek, amelyet ezúton is köszönünk. A 60 ezer forint értékű, Orcsik Sándor által biztosított, Orcsik Műhely Kft-nél, autó szervizelésére beváltható fődíjat Brzózka Dami nyerte meg. Brzózka-Szántó Cili csodás alkotásai pedig két család otthonát szépítik tovább. A hölgyek örömére Ludányi Olga jóvoltából idén két, 20 ezer forintos, kozmetikai kezelésre jogosító utalvány is a nyeremények között volt. Nagy sikert aratott a Horthy Csónakházon elkölthető csülökvacsora (Dr. Szeleczky-Ótott Ferenc felajánlásából). Bauer Tamásnak köszönhetően masszázskezelés is gazdára talált. Két különdíj igazán különleges volt, Attila atya kávézásra, János atya sütizésre hívta meg a nyertest. Szeretettel gratulálunk a nyereményekhez!

Hálás köszönet Jáger Richárdnak a befogadásért, a Sport & Life dolgozóinak a finom ételért! Köszönjük Attila atya, János atya házigazdai helytállását, Horváth István zenei szolgálatát, Erdődi Imrének a fotózást, az előkészületekben nyújtott segítséget Radnai Zsuzsinak, Aradi Zsuzsinak, Ludányi Noéminek, Takács Petinek, Lantos Csabi és Mártinak, Dobóczky Zolinak, Pár Zolinak, a sok szervezői munkát Aradi Mártinak és Kószó Editnek! Külön és kiemelten szeretném megköszönni az elpakolásban nyújtott segítséget az ad hoc szerveződött kis csoportunknak, akikkel az éjféli imádság előtt és után is lelkesen tevékenykedtünk! Jövőre folytatjuk!

Dobóczkyné Bús Márti

Álarcosok, kutatók, és hercegnők az újszegedi plébánián

Idén február 7-én, szombaton délután lufik, színes szalagok és csavaros szerpentinek köntösében, díszbe öltöztettük a plébániánk nagytermét, hogy a legkisebb tanítványainkat vendégül láthassuk, és megrendezzük az ovis hittanosok farsangját. Újszegedi óvodáink közül a Tisza-parti, a Vedres utcai, Fő fasori és a Bérkert utcai óvodából jöttek el a hittanosok és családjaik. A farsangi ünnepséget Aleksza János atya nyitotta meg, és közös imádság után kezdetét vette a mulatság.

Az idei esemény első részében egy jelmezbemutatót láthattunk, melyben a gyermekek megmutatták milyen maskarában érkeztek. A jelmezverseny során a hitoktatók bár nehezen, de megszavazták az első három helyezettet: a Kutatókat, a Kalóz lányokat és Piroskát (aki farkas nélkül érkezett); a kis Kabóca pedig különdíjas lett. Természtesen ebben a korban még mindenki nyertes, így apróbb plüsst kapott minden versenyző az ügyes bemutatkozásért és a szép jelmezekért.

Az eseményen vendégül láthattuk Jégercsik Erika tanító nénit is, aki néptáncot jött tanítani nekünk, és mint kiderült, több gyermeknek jövőre tanítónénije is lesz, így külön öröm volt a szülőknek is, hogy máris találkozhattak vele. A táncban megfáradva a közösen hozott, batyus ételekből és italokból tálalt uzsonnából falatoztunk, hogy legyen energiánk a ránk váró sok-sok játékra.

A farsang fő attrakciója, a nap végén a tombola volt, melyet a Mátrix közhasznú alapítványnak köszönhetően úgy tudtunk megszervezni, hogy minden gyermek belépője egy nyertes tombola szelvény is volt. Az ajándékcsomag minden gyermek számára egy plüssállatot és egy tábla csokoládét rejtett. A fődíj nyertesei bibliai színezővel, és egy-egy bibliai társasjátékkal lettek gazdagabbak.  A farsangot, ahogyan a hittanórákat is, közös énekkel zártuk. Nagy örömünkre, volt több olyan gyermek is, akik az adventi koszorúkötés és a pásztorjáték után sokadik alkalommal voltak velünk a plébánián. A visszajelzések alapján, akik először jártak itt, ők is jól érezték magukat. Nagy öröm volt nekünk, hitoktatóknak is, hogy együtt tölthettünk egy kötetlen, játékos délután a gyermekekkel.

Gál Maya

Adventi lelkinap a Názáret családcsoportban

A családcsoportunkban minden évben kétszer tartunk lelkinapot, adventkor és nagyböjtben, többnyire a plébániánkon. Lelkinapjainkra jellemző, hogy mindig más-más atyát próbálunk megkérni, így korábbi években tartottak már nekünk lelkinapot Varga Attila, Pálfai Zoltán, Gyenes Csaba, Hozdik Zsolt, Kopasz István, Jávorka Lajos, de volt, amikor lelkinapos zarándoklatot szerveztünk pl. Máriaradnára. Korábban egész napos lelkinapokat tudtunk tartani, gyerekeinkkel együtt, azonban sajnos az utóbbi néhány alkalommal már csak egy délelőttöt és gyerekeink nélkül. Pedig lassan már abban a korban vannak, hogy nekik sem ártana az ő szintjükön a mienkkel párhuzamosan lelki program, azonban ennek szervezésére és lebonyolítására nem jutott energiánk.

A mostani adventben is megtartottuk a lelkinapunkat december 20-án szombaton, hogy karácsonyi készületként lélekben gyarapodjunk. A korábbi évek egész napos lelkinapjaival ellentétben most sajnos csak délelőtt pár órára tudtunk találkozni öt házaspár, de annál nagyobb figyelemmel hallgattuk Serfőző Levente atyát, akit még szeptemberben megkértünk, hogy segítsen ráhangolódnunk a karácsonyra.

Szemelvények Levente atya gondolataiból:

Bizalom: Előadását azzal kezdte, hogy nagy ajándék az, hogy van időnk Istenre azáltal, hogy egy délelőtt együtt vagyunk elmélkedni, mert az az idő, amit Isten számára fenntartunk, megszentelt idő. Engedjük, hogy Isten megszólítson! A lelkinapunk eredménye nem látszik azonnal, érlelődik, mert a Szentléleknek gyümölcsei és nem eredményei vannak, bíznunk kell, hogy amit Isten elültetett szárba fog szökkenni. A bizalom vezeti a napkeleti bölcseket. Isten közel jön hozzánk, a bölcseknél csillagként, hozzánk az igében és a csöndben. Levente atya papi jelmondata Pétertől van: „De a Te szavadra kivetem a hálót.” Isten nem meggyőz, hanem meghív az igenre. Isten akkor kezd el cselekedni, amikor engedünk. Ha Péter nem veti ki a hálót, akkor Simonból sosem lesz Péter. Megújulásra hívja Pétert Jézus. Megújulásra nekünk is szükségünk van, az adventi és nagyböjt felkészülés a megújulásnak a feltétele. Emberek révén a meghívásunk megfakul, de a megújulás segít visszafordítani Istenhez.

Remény: Az advent egyik kulcsüzenete a remény. Az ember a reményre van teremtve, e nélkül nem tudjuk élni életünket. A remény a krisztusi ember egyik ismertetőjele. „Arról ismerik meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt”, azaz „hogy remény van bennetek”. Aki Istenben remél, az ráhagyatkozik a láthatatlan Istenre. Meg tudom-e fogalmazni, hogy mi az én reményem? A remény megmutatja, hogy mi az én örömöm, megmutatja, hogy ki vagyok. A Krisztusi remény jellemzői: 1. belülről születik, sosem kívülről. 2. túlmutat minden ismereten. 3. a remény: exodus = kivonulás. Magunkból való kivonulás. (Ábrahám példája). Ahol elkezdjük megélni a reményt, ahol Krisztus jelen van, ott megjelenik a Sátán. A reménytelenség, a nem bízni, a kísértés egyik formája, nem remélek Krisztusban.

Imádság: Imádság által Isten életet lehel belém. Az imádság annak jele, hogy hiszek, bízom. Az imádság soha nem rólam szól, nem is Jézusról, hanem rólam és Jézusról, kettőnkről.

Hogyan tudjuk jól megélni? A Miatyánkot nem elmondjuk, hanem elimádkozzuk. Imádkozó emberekké kell válnunk. Látnak-e minket imádkozni? Az ima misszió is, tanúságtétel, enélkül nem lehet hirdetni az evangéliumot. Sokféleképpen imádkozunk: vannak kötött imák, és olyan imák, amit senki nem írt még le, ez a szívedben elmondott ima, amiben te most élsz, ez a legeredetibb, legtisztább. A személyes ima helye a szív. A mélyén van egy csend. A csend velünk született, szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk Istent. Ez is exodus, idő kell hozzá. Az elcsöndesedés egy folyamat. Szeretnénk Mária lenni, de sokszor beleragadunk a tevékeny Márta szerepébe. Amerre tekintünk, azzá válunk. Imádság: megállás, Krisztussal lét, az, hogy vele vagyok.

Egy bíboros mondta: kétfajta csönd, 1. külső önmegtagadás, magam körül csendet kell teremtenem, 2. belső csönd, Máriaként ki kell tartani. Thomas Merton: A világ csöndje az egyetlen valóság, minden, ami utána történik, azt mi tesszük hozzá. Mel Gibson Passió című filmjében Pilátus kérdezi feleségét hogy mi az igazság. „Ha te ott belül nem érzed, akkor én nem tudom neked elmondani.” A jászol titka című könyv: nem a lábaddal, hanem a szíveddel fogsz ott állni pásztorként karácsony éjszakáján.

Levente atya csak két órahosszát tudott velünk lenni, de annál mélyebb és tartalmasabb lelki gondolatokat mondott, amiről az előadása után tovább beszélgettünk. Nagy örömünkre volt, hogy János atya is bejött, és velünk együtt töltötte ezt a két óra hosszát.

Hála és köszönet van bennünk Levente atyáért, akinek előadása által jobban rá tudtunk hangolódni a karácsonykor megszülető Kisdedre, köszönet János atyáért, akivel együtt vettünk részt a röpke, de tartalmas lelkinapunkon, és hála csoportunk házaspárjaiért, akikkel együtt készültünk karácsonyra, de együtt veszünk részt évközben a pénteki csoporttalálkozóinkon, kirándulásainkon, és egyéb programjainkon is. És köszönet Attila atyának, aki minden évben adventkor rendelkezésünkre bocsátja a Szentcsalád ikont, hogy több éves hagyományt kialakítva a csoportunk családjai között körbe járhasson. Az adventi lelki nap mellett ez a Szentcsalád-járás is szerves része a családjaink egymással való kapcsolatépítésének és egyúttal a karácsonyra való hangolódásunknak.

Siklós Robi és Szilvi

Az Antióchia-közösség lelki hétvégéje plébániánkon

November 7-én, péntek délután egyszercsak belecsöppentem ebbe az Isten szeretetétől hangos, hatalmas mosolyokkal átszőtt, ölelésekkel teli és az Urat hálaadással dicsőítő Hétvégébe. Nem is sejtettem azt, hogy ami velem fog történni, az valami rendkívüli és hihetetlenül mély pillanatokat megélő pár nap lesz.

Idén immár X. alkalommal adott helyet a szegedi Antióchia közösség ún. Nagyhétvégéjének az újszegedi Szent Erzsébet Plébánia. A közösség olyan keresztény fiatalokból áll, akik küldetésüknek tartják az Örömhír hirdetését hétköznapi, egyszerű módon, a közösség tagjainak személyes elhívása szerint. A Nagyhétvége vezető csapata már hónapokkal ezelőtt megkezdte a készülést, amelyben segítették őket a fiatalokat kísérő szülőpárok, Attila és János atya és a közösség régebb óta lelkes tagjai a „régoncok”. A közösséghez a hétvége folyamán 18 „újonc” is csatlakozott, így kerültem ide én is.

A hétvége témája a félelem és a bizalom volt. Mindannyian félünk, mindannyian mástól, de egy valami mégis közös bennünk: A Jóistenbe vetett bizalmunk folyamatos megoldást kíván nekünk, ha élünk vele. Jézus a Szentírásban 365-ször elmondja nekünk: „Ne féljetek!”. Ebben a két és fél napban nagyon sok korunkbeli fiatal őszinte, személyes és értékes gondolatát hallgathattuk meg, akik nem féltek; bíztak bennünk annyira, hogy megosszák velünk örömeiket, elhívásukat, kételyeiket és nehézségeiket. Majd mindannyian megoszthattuk a bennünk megszületendő vagy már régóta ott lappangó gondolatokat, miközben végig érezhettük azt, hogy egy szerető és biztonságos környezet az, ahova most teljes valónkat adhatjuk.

Vasárnap este az újoncokat a záró szentmise végén ünnepélyesen fogadták be a közösségbe, ezekkel a szavakkal énekelve: „Küldelek én, megáldlak én, csak menj, és hirdesd szavam!” Ez egy olyan pillanat volt számunkra, amelyre biztos vagyok benne, hogy mindig is emlékezni fogunk: az Antióchia tagjai lettünk, ahol mi is szolgálhatjuk majd ezt a közösséget, és ezáltal élővé tehetjük Jézus ránk hagyott Egyházát.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a hétvége főszervezőinek, a szülőpároknak, az atyáknak, a szállást biztosító családoknak, és nem utolsó sorban a plébániai angyalcsapatnak, akik gondoskodó szeretetükkel, süteményeikkel, imáikkal szolgálták e hétvége megvalósulását.

A Jóisten áldását kérve és köszönettel: Hudák Anna

A testvériség délutánja

Immár harmadik alkalommal került megrendezésre 2025. november 20-án az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánián a Testvériség Délutánja. A rendezvény alapját a szolidaritás és az empátia kifejezése mellett a krisztusi szeretet által formálódó közösség adta. Fő szervezői: a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, az SZTE Kossuth Zsuzsanna Technikum és Szakképző Iskola tanárai és diákjai, az újszegedi Szent Erzsébet Plébánia, a Szatymazi Szent István Katolikus Általános Iskola, a Szegedi Áldozatsegítő Központ, a Rúzsa Sándor népdalkör, a Magyar Vöröskereszt, és a Fokoláre Mozgalom. Közös céljuk, hogy szolgálatukat önzetlenül, odafigyeléssel, törődéssel végezzék, együtt egy olyan ünnepet létrehozva a vendégek és egymás számára, amire külön-külön egyikük sem lenne képes, csakis a köztük lévő Szeretettel.

Bár a délután fő szervezői szervezetek, iskolák és önkéntesek voltak, közös célként fogalmazták meg, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet példáját követve szolgálatukat önzetlen módon, Krisztus evangéliumának fényében végzik.

A segítségnyújtás középpontjában az az ember állt, aki nélkülözik, fázik, éhezik, és több szempontból is megalázott. Ezen a délutánon a szervezők felhívták a társadalom figyelmét arra, hogy a nélkülözésben élő emberek nap mint nap megbélyegzésben és kirekesztettségben élnek. A program arra is fókuszált, hogy a mélyszegénységben élő testvérek és a modern kényelemben élők közötti falak lebontására nagy szükség van. A Testvériség Délutánjának megvalósításával a résztvevők egy hidat kívántak építeni a társadalmi egyenlőtlenségek fölé a krisztusi közösség erejével. Ezen a délutánon nem volt alá- és fölérendelt személy: a rendezvény kizárólag a Krisztusban egyesülő testvérek találkozásának ad otthont.

A rengeteg névtelen és önzetlen felajánlás, valamint szolgálat révén a meleg étel és desszert mellett tartós élelmiszereket, tisztálkodási szereket és szeretetkártyákat (gyermekek rajzai bibliai idézetekkel) is sikerült kiosztani a nélkülözők számára, amelyek által a testi-lelki gondoskodás is kézzelfoghatóvá vált.

 

A személyes beszélgetések mellett a zenés műsorok is ünnepivé varázsolták a délutánt. Az iskolák bevonásával a jövő nemzedékének nevelése is hangsúlyt kapott, ahol a két iskola tanulói a tartós élelmiszerek és tisztálkodási szerek gyűjtése, valamint a süteménysütés mellett különféle szolgálatokat végeztek.

Az általános iskolások szeretetkártyákat készítettek, zöldséget pucoltak, főztek, palacsintát sütöttek és segítettek a terep rendezésében, míg a középiskolás tanulók fogadták a vendégeket, felszolgáltak, személyes odafordulással segítették a résztvevőket, valamint közreműködtek a takarításban és a rendrakásban.

A két iskola diákjai és tanárai közös énekkel lepték meg a jelenlévőket, míg a Rúzsa Sándor Népdalkör citerával kísért népdalokkal tette hangulatossá az estét.

Az egyik vendég, aki több társával érkezett, a végén így indult haza: „Nagyon finom volt az étel, kifogástalan! De, ami itt erőteljesen érződik, hogy a szervezők között lélek van, ez nagyon jól átjön. Köszönjük! Úgy éreztük magunkat, mint kisgyerekkorunkban, amikor az anyukánk szeretett minket!”

Egy másik, aki a vége felé érkezett, és sajnos már nem jutott neki meleg étel, de lelkesen bekapcsolódott a rendrakásba, búcsúzáskor azt mondta, hogy igazából nem is az élelem volt a fontos, hanem hogy ő is örömmel tudott segíteni elpakolni, rendet tenni. Ez neki sokkal többet ért, mint egy tál meleg étel.

Fekete Marika a Női Fokolár tagja

Az eseményről a Délmagyar is beszámolt. Itt olvashatod a cikküket »

A Tágas tér fesztivál 10. szülinapja

Október 4-én a Tisza-parti Horthy Miklós emlékparkban annak emlékét idéztük fel, hogy a Szegedi Ökumenikus Lelkészkör szervezésében 2015-ben került megrendezésre a „Tágas tér” fesztivál Szegeden. A 10 éves évfordulón alkalmából a szervezők szűk köre találkozott ismét. Mindenki sürgött forgott, miközben vidám hangulatban két bográcsban főtt a pörkölt.

Délben Attila atya vezetésével, imával kezdtük az ebédet. Gyönyörű nagy születésnapi torta volt a záró fogás. Ebéd után a Tágas tér epizódjaiból egy kis összefoglalót vetítettek. Leginkább az első, nagyszabású rendezvényről hallhattunk kedves epizódokat, kulisszatitkokat. Tari Sándor fokolarinó volt a kezdeményező és a fő szervező is.

Példa értékű volt, ahogy a szervezésben együtt működtek a szegedi felekezetek: a református, a katolikus, az evangélikus, a baptista lelkészek, és még sokan mások. Az újszegedi Ligetben tartott háromnapos nagyszabású rendezvényre nagyon sok hírességeket (Pál Feri atya, Gen Verde együttes, Kovács Ákos) is sikerült bevonni, valamint 60 sátorban foglalt helyet számos szegedi cég és intézmény is, akik bemutatták, hogy mit tesznek a városért. Az összefogás szép példája volt ez a nagyszabású rendezvény sorozat, bizonyítja, hogy földünk egy TÁGAS TÉR, ahol testvéri szeretetben és békességben élhetünk, építhetjük a mennyei Atya földi országát.

Juhászné Marika

Különleges kirándulás Kondorosra

Október 11-én, szombaton a Nemzeti Művelődési Intézet szervezésében Kondorosra kirándultunk. A Fehérliliom Népfőiskola volt a vendéglátónk. Megismerkedtünk a népfőiskola történetével, szellemiségével és a helyi termelők által készített termékekkel.

Különleges élményben volt részünk a szakkörök működéséről. Megismerhettük Béres Lajos gyógynövényházát. Kóstolhattunk finom teát, saját pörkölésű kávét és házi süteményt. Rövid séta és ismertető a városról. Elsők között gyönyörködhettünk a nemrég átadott Kondornia Mesetanoda mesés világában. Elbűvölő volt Megyeri János szobrászművész életnagyságú mesefigurái. Süsü, Pom-pon, a Nagy hohoho horgász stb. Megismerkedtünk Csukás István és Lázár Ervin munkásságával.

Sétánk – miután betekintettünk az unitárius és a katolikus templomba is – a Kondorosi csárdába vezetett, ahol a betyárok világába vezettek minket. Ruzsa Sándor, a kocsmárosné és a zsandár viaszfigurái, valamint Oszter Sándor filmbeli kellékei és a csárda berendezése élethű képet nyújtottak nekünk. A finom gulyásleves és kapusznyika elfogyasztása után színházi élményben volt részünk. Bakos-Kiss Gábor – Frankie – „A király és kárhozott” című zenés darabot láthattuk.

Az idegenvezetés és a gondos szervezés külön dicséretet érdemel. A buszon nyugtázhattuk, hogy milyen sok kincset rejteget a mi kis hazánk. A népfőiskola különleges szerepe is nagyon fontos, mert száz évvel ezelőtt egymillió analfabéta élt hazánkban.

Juhászné Marika és Benke Zsolt

Kirándulás a Mária öröme tanyára

Attila atya hívására 12-en látogattunk el szeptember 20-án szombaton a Kerekegyház közelében lévő, Kunbaracshoz tartozó „Mária öröme” tanyára. Nem ez volt az első kirándulás az újszegedi egyházközségből, Attila atya már korábban is szervezett ide „zarándokutat“.

Távol a város zajától, a természet ölelésében hozta létre Isten kegyelméből ezt a békeszigetet Bíró Csaba és felesége Cecília, keresztény házaspár, akik hat gyermek boldog szülei.

Lelkigyakorlatos, befogadó házat képzeltek, ami részben már meg is valósult, de a jövőbeli tervük a ház bővítése, hogy minél több odalátogatónak legyen szállása.

Megérkezésünkkor a gyerekek közül néhányan már szaladtak elébünk a kedves kutyusokkal együtt. A család elmondhatatlan kedvességgel fogadott minket. A sok látnivaló elbűvölt mindannyiunkat, különösen is a kislányok pónilovas bemutatója. Csodálatos természetességgel élnek ezek a gyerekek itt a tanyán, nincs mobiltelefonjuk, nincs TV, annál inkább van játék a szabadban, van igazi, felszabadult kacagás. Szüleiktől a természet tiszteletét, szeretetét, az állatokkal való bánásmódot korán megtanulják, részt vesznek sokféle munkában, nincsenek elkényeztetve. Milyen jó lenne, ha minden városi gyermek részesülhetne ilyen tapasztalatokban!

Délben a Csaba és Cecil által épített gyönyörű kis nyitott kápolnánál Attila atya szívet-lelket megérintő szentmisét tartott, a kántori feladatot Bővíz Laci látta el, vagyis vezette és gitárral kísérte a szép énekeket. Számomra felemelő és egyben megható volt Isten szabad ege alatt megélni ezt a szép misét, és hálát adni azért, hogy ott lehettünk, hogy együtt imádkozhattunk. Az oltár mögötti domborművön ábrázolt Mária, karján a kis Jézussal, mindkettejük mosolya, öröme hatja át az egész „birodalmat”.

A szentmise után finom ebéd várt ránk, amit jóízűen, hálatelt szívvel fogyasztottunk.

Az ebédet követően remek beszélgetés alakult ki közöttünk. Egyikünk kérdésére a házigazda Csaba őszintén vallott a megtérése előtti életéről, tanúbizonyságot téve arról, hogyan tudta elhagyni Isten kegyelméből a „régi embert” és vált felelős, családját nagyon szerető, Istent imádó „új emberré”. Más téma is szóba került, eközben felvillant bennem Jézus mondása: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).

Nagyon szép napot éltünk meg a Mária öröme tanyán, Istennek hála! Két szó, ami a legjobban kifejezi számomra az ott átélteket: a szabadság és a hála érzése.

Kívánom, hogy minél többen jussanak el ide, támogassák anyagilag és imáikkal is ezt a rendkívüli családot, hogy minél előbb valóra válhasson az álmuk!

Hálás köszönet Attila atyának ezért a remek „zarándokútért”!

Lucz Ilona