A Názáret Családcsoport nagyböjti zarándoklata Máriaradnára

/0 Hozzászólások/in ,

A családcsoportunkkal minden év nagyböjtjében szoktunk szervezni egy egynapos lelkinapot, amely idén rendhagyó módon valósult meg.
Hosszas tervezés eredményeként március 30-án vasárnap Máriaradnára zarándokoltunk el a csoportunkból öt családdal. Izgalmas volt, mert határon kellett átmenni, ami a konkrét határ mellett lelkileg is értendő, hiszen a határaink korlátjain is túl kellett lépnünk (legalábbis nekem): leküzdenünk félelmeinket, utazási nehézségeinket, nyelvi aggályainkat. De nagyböjti zarándoklatként vállaltuk és mentünk.

Részt vettünk a máriaradnai kegytemplom vasárnapi szentmiséjén, amely három nyelvű volt: román, magyar, német. Nehéz volt követni, de megélhettük a katolikus vallásunk egyetemességét, azaz ugyanaz a szentmise, mégha más-más nyelven is. A szentmisét követően a templom mögötti domboldalon levő szépen felújított keresztutat jártuk végig, Chiara Lubich keresztúti gondolatait elmélkedve. Rövid, de nagyon mély gondolatok voltak, amelyeket felváltva olvastunk a különböző stációknál, az állomások közt pedig taizé-i énekeket énekeltünk. Jó volt megélni a csoporton belüli egységet azáltal is, hogy nemcsak mi felnőttek, hanem gyerekeink is szépen olvasták. Igazi bensőséges keresztút élményünk volt a Máriaradnai kegyhely domboldalán.

A keresztút járásunkat követően a templom melletti kolostorban kaptunk kétfogásos finom meleg ebédet, amely nagyon jól esett. Rövid kapcsolatban lehetett részünk a román nyelvű konyhás nénivel, akinek segítettünk az étel felszolgálásában, illetve a Lippai plébános atyával, akivel páran röviden beszélgettünk.

Az ebédet követően egy rövid kegyhely és templom ismertetést, idegenvezetést kaptunk a templomban, amelyet követően elmentünk a közeli Solymosi várat megmászni. Ez vált igazán élménnyé a gyerekeinknek, és nem kis idegességre nekünk szülőknek. A várat meredek szerpentin ösvényen lehetett megközelíteni, de a tövénél meredély volt, ahol csak a Jóisten óvott meg mindannyiunkat balesetektől. De fent a várból szép kilátás tárult elénk, ahogy a Maros folyó kanyargott Máriaradna előtt. Lefelé persze már másik, biztonságosabb útvonalon jöttünk, majd a kocsikhoz érve külön-külön indultunk haza.

Összegzésképpen nagyon szép napunk volt nagyböjt 4. vasárnapján, a Jóisten az esős időszak közepette kedvező zarándok-kiránduló időt ajándékozott számunkra, eső nélkül. Hálát adunk a Jóistennek, hogy megadta a lehetőséget, hogy a Szentév nagyböjtjében egy búcsújáró kegyhelyre elzarándokolhattunk, közösen imádkozhattunk, kirándulhattunk. Továbbá hálát adunk a Jóistennek azért is, hogy a Solymosi vár meredek tövénél megóvott minket, kicsiket és nagyokat egyaránt bármiféle balesettől. Igazi kegyelmi napunk volt a nagyböjti időszak idusán. Hála neked Urunk!

Siklós Robi

Farsangi mulatság 2025-ben

/0 Hozzászólások/in , ,

Március 1-én este gyermekzsivaj és nevetés töltötte be a Bálint Sándor Művelődési Házat, ahol farsangra gyűlt össze Plébániánk apraja-nagyja.

A mulatságot Jáger Richárd igazgató úr és káplánunk, Aleksza János atya köszöntője nyitotta meg. Richárd a korábbi évekhez hasonlóan Plébániánk ezen eseményét az év egyik fénypontjának nevezte és biztatott minket, hogy érezzük otthonunknak az újszegedi Művelődési Házat. János atya kiemelte, hogy Jézus a kánai menyegzőn mutatott példát arra, hogy mennyire fontos az életünkben a mulatozás ideje is, emellett megköszönte Richárdnak, hogy az újszegedi közösségnek helyet adott az ünneplés idejére.

A közös imádságot finom, bőséges vacsora követte. A Sport & Life felszolgálóinak, szakácsainak köszönhetően négyféle ízletes menüből választhattunk.

Az étkezés után jött az este egyik legfontosabb eseménye, az álarcosok felvonulása. Ötletekben gazdag, egyedi, kedves, félelmetes, szépséges jelmezekben gyönyörködtünk. A zsűrinek (János atya, Jáger Richárd, Berényiné Ale Krisztina, Dr. Mihály Anna) idén is rendkívül nehéz dolga volt, végül két kategóriába sorolták a nyerteseket. A gyermek kategóriában első helyezést ért el a Kutya és cica barátság, másodikok lettek a Magyar szentek, Szent László és Szent Erzsébet, harmadik a Cowboy és a Bandita, különdíjat kapott Elza hercegnő és a Spanyol táncosnő. A felnőtt/családok kategóriában megosztott első helyezést ért el az UNO kártya, valamint a Várkapitány, a Hercegnő és a Lovag család. A második helyet a Vad motorosok, a harmadikat megosztva a Boszorkány és Draculaura szerezte, a különdíjat a Sínészek nyerték. Szeretettel gratulálunk minden résztvevőnek!

A vidám műsorok keretében a Sínészekkel (Dr. Szekeres Zsuzsanna, Lucz Ilona DLA, Pétervári Lajos és Attila atya) vonatozhattunk Bordás Zoltán „Budapest-Debrecen 4 óra” című művének köszönhetően. Majd Szántó Babika és Laja Rossini Macskaduettjével szerzett örömteli perceket, zongorán kísért Lucz Ilona DLA.

A műsorok után moldvai és gyimesi-csángó táncokat tanultunk Véseiné Szőllősi Réka vezetésével. Majd retro-buliban vettünk részt, amelyhez a zenéről Horváth István gondoskodott.

A tombolatárgyak között idén élményekben gazdag nyeremények is megbújtak. A fődíjat, amely egy 20 ezer forint értékű, jegy.hu oldalon beváltható ajándékutalvány volt, Zahorán Jánosné Aranka nyerte. A második és a harmadik díjat, a Szegedi Füvészkertbe szóló, egy-egy családi belépőjegyet a Szántó és a Csapó család nyerte el. Több ajándéktáska focimeccsre szóló jegyeket is rejtett, amelyeket Iványi Tamás testvérünk, a Szeged Csanád Grosics Akadémia operatív vezetője ajánlott fel, köszönjük. Szeretettel gratulálunk és jó szórakozást, szurkolást kívánunk minden nyertesnek!

Hálásan köszönet Jáger Richárdnak a befogadásért, a Sport & Life dolgozóinak a finom ételért! Köszönjük János atya házigazdai helytállását, Horváth István zenei szolgálatát, Erdődi Imrének a fotózást, az előkészületekben nyújtott segítséget Aradi Zsuzsinak, Kulik Lőrincnek, Kulik Lacinak, Tóth Zolinak, Pár Zolinak, a sok szervezői munkát Aradi Mártinak és Kószó Editnek. Külön és kiemelten szeretném megköszönni az elpakolásban nyújtott segítséget az ad hoc szerveződött csapatnak, fantasztikusak és gyorsak voltatok! Jövőre is nagy szeretettel várunk mindenkit!

Dobóczkyné Bús Márti

További fotókat itt nézhet meg »

Bepillantás plébániánk Szent Cecília kórusának munkájába

/0 Hozzászólások/in ,

A felnőttekből álló templomi énekkar fennállása és működése, melyet Szántó Lajosné Babi énektanárnő – karnagy vezet nagyszerűen, több évtizedes múltra vezethető vissza. A kórus létrejöttének célja a szentmiséken való zenei szolgálat és a különböző egyházi rendezvényeken történő közreműködés: ilyen a hagyománnyá vált Mária-napok egyikén tartott zenés áhítat vagy bekapcsolódás a májusi egyházzenei hónap eseményeibe, illetve a plébánia más kórusaival együtt részt venni igazi nagyszabású művek előadásában.

A nőkből és férfiakból alakult Szent Cecília vegyeskar tagjait a közös éneklés szeretetén kívül a közösségi élet is összetartja. Nem profi kórus, hiszen egy-két kivételtől eltekintve nem zenészek összessége alakítja, hanem zeneszerető emberek. Bárki lehet a kórus tagja, aki szeret és egy kicsit tud is énekelni, az sem „hátrány”, ha valamennyire tud kottát olvasni. A próbákon meg lehet tanulni az adott szólamot, az új tagok kapnak segítséget.

A Szent Ágostonnak tulajdonított állítást – „aki énekel, az kétszeresen imádkozik” – vallja a Cecília kórus is, hiszen a szolgálata éppen az, hogy énekszóval dicsérheti, magasztalhatja teremtő Istenünket. Az ilyen jellegű közösségi éneklés örömteli és felemelő. A szép, kulturált éneklés, mint fiziológiai folyamat is rendkívül egészséges, jót tesz a tüdőnek és a hangképzéskor keletkezett rezgések jótékonyan hatnak az egész testre.

Igen gazdag repertoárral rendelkezik az énekkar és a művek száma egyre nő, hiszen gyakran kerülnek szemünk elé újabb darabok. A teljesség igénye nélkül csak néhány miséről teszek említést, amit a Cecília kórus énekel, így Kodály Zoltán, Király-König Péter, Charles Gounod, Bárdos Lajos és Halmos László miséi. Az Istent dicsőítő és Jézus Édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát dicsérő kórusművek is gyakran felhangoznak a liturgia keretében az énekkar szolgálata által.

Hetente egyszer próbál a kórus, jelenleg csütörtöki napon fél 5-től fél 6-ig. A tagok létszáma mintegy 20 fő. A kórus tagjaként mondhatom, hogy örömmel vennénk a közösségbe vágyó, énekelni szerető nők és férfiak jelentkezését, akik szívesen vállalják a heti próbákat és a havonta egyszeri zenei szolgálatot akár az Erzsébet, akár a Teréz anya templomban. Énekelni jó, Istent dicsőíteni, szent énekeket közösen énekelni nagyon jó! Szeretettel várjuk mindazokat a kedves testvéreket, akik szívesen bekapcsolódnának a Szent Cecília kórus lélekemelő szolgálatába!

Lucz Ilona DLA

„Művészetre nevelés a családban” – erről beszélgettek a Férfikörben

/0 Hozzászólások/in ,

Január 22-én a Férfikör tagjaival a „Művészetre nevelés a családban” címmel tartottuk idei évi első alkalmunkat. Erre az alkalomra ifj. Brzózka Marek társunk készült, mint aki közöttünk e témában leginkább szakavatott; őt faggattuk, aki remek szemléltetéssel vezetett minket végig a művészeti korokon, és türelmesen állta a sarat kérdéseinkkel szemben. Jó volt őt hallgatni, ebből a felvezetésből is jó hangulatú beszélgetés kerekedett, mint általában ezeken az estéken.

Az interaktív esten megpróbáltuk a különböző korok jellemző műalkotásait időrendi sorba állítani, több-kevesebb sikerrel. Szerencsénkre ezt a témát sem tudtuk teljesen körül járni, így folytatjuk a következő alkalmakon.

Idén immár a negyedik éve, hogy megalakult a plébánián a Férfikör. A kéthetente szerdánként tartott találkozókon olyan témákról beszélgettünk és vizsgáltunk férfiszemmel, mint pl. hogy miként juthatunk el a kitűzött céloktól az eredményes megvalósításig, vagy hogy ehhez honnan merítünk motivációt, illetve mi hogyan motiválhatunk másokat. Olyan témák is előkerültek, mint a papi nőtlenség valamint beszélgettünk az egyház helyzetéről és ebben egymás támogatásáról is, és még sorolhatnám, mennyi értékes eszmecsere van mögöttünk.

A közösségünk fiatal tagjainak frissebb látásmódja és a régebb óta fiatalok bölcsessége egyaránt teszik gazdaggá és teljessé ezeket az estéket, arról nem is beszélve, hogy valamennyien más-más életpályával, hivatással, egyéniséggel érkezünk, így a különböző megközelítéseink az estét még jobban színesítik, de ugyanakkor jól fel is építik azt. Így minden alkalom – egymás jobb megismerése mellett – tanulás saját magunkról, egymás támogatása férfihivatásunk erősítésében és megélésében, és valódi élmény – talán nem titok, hogy bort is kóstolunk. Jó találkozni, és mindig öröm, ha az alkalmakon kívül is üdvözölhetjük egymást.

Tallósy Koppány

Filmklub indul a plébánián

/0 Hozzászólások/in ,

A karácsonyi szünetben csodálatos filmélményben volt részem: egy barátom javaslatára elkezdtem nézni „A Kiválasztottak” című filmsorozatot (lásd https://watch.thechosen.tv/), és lenyűgözött az ott látott párbeszédek és események sora. Kisgyerekkorom óta járok hittanra, a legmagasabb szinten tanulmányozom a Biblia világát, és láttam minden filmet, amit Jézusról készítettek, de megvallom, ez magával ragadott.

Mivel a sorozat egymásra épülő epizódokból áll, csakis elejétől fogva (S1 E1) érdemes nézni, hogy az ószövetségi utalások, valamint az epizódokban fellelhető képi és szöveges motívumok szálai találkozzanak. Szeretném, hogy mind többen és mind jobban megismerjék és megszeressék Jézus minket is kiválasztó szeretetét.

Ennek érdekében meghirdetem a plébánia nagytermében vasárnap délelőttönként rendezett filmvetítéseket. Hála Istennek és a hívek adományainak, hogy nagyszerű körülményeink vannak: fűtött terem, projektor és hangosítás, amit használhatunk.

A szinkronizált filmsorozat első részét (serie 1 episod 1: „Név szerint szólítottalak”) január 19, vasárnap 10.40-től vetítjük (aki nem tud ezen részt venni, de szeretné a második epizódot a következő vasárnap megtekinteni, az odahaza – a fenti linket használva – nézze meg az első epizódot).

Mindenesetre hétről hétre, a vasárnap délelőtti szentmise után vetítjük a filmsorozat – különböző hosszúságú, de min. 30, max. 60 perces – epizódjait. Ha a családtagok, barátok együtt nézzük, a közös élmény összeköt bennünket, és hazafelé vagy a vasárnapi ebéd közben beszélgethetünk róla.

Adja Isten, hogy a mindannyian átéljük, hogy Istenünk szeretett választottjai vagyunk!

Attila atya

Szkóla-avatás

/0 Hozzászólások/in ,
Advent 4. vasárnapján, a 9.30-kor kezdődő családok szentmiséjén a válaszos zsoltár éneklésekor több kislány is szólót énekelt, köztük Csáky Emília, aki már két éve énekel a szkólában, részt vesz az énekes mise-szolgálatban, megtanulta a fontosabb zsoltárdallamokat és más énekeket, melyeket a szentmisén énekelnek.
Miután sikeres vizsgát tett az elméleti ismeretekből is, az újszegedi szkóla ünnepélyesen tagjává fogadta. Ennek jeléül társai rá adták az énekes ruha kiegészítő darabját, a gallért.
Köszönjük Pechan Zoltán karnagy úrnak, hogy zenepedagógusi odaadással rendszeresen tanítja a lányokat az egyházi zene szeretetére és a liturgia ismeretére, valamint a szülőknek, akik ebben is támogatják lányukat.

Testvériség délutánja

/0 Hozzászólások/in ,

A tavalyi évhez hasonlóan november közepén az idén is megrendezésre került a „Testvériség délutánja”, melynek most is az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánia adott otthont. A rendezvény azzal a céllal jött létre, hogy Szent Erzsébet napja és a Szociális Munka Világnapja alkalmából több szervezet közös összefogással kifejezze szolidaritását a mélyszegénységben élő emberekkel.

A megvalósításban aktív részt vállalt az Újszegedi Plébánia, a Szatymazi Szent István Katolikus Iskola 7-es és 8-os diákjainak hittancsoportja, a Máltai Szeretetszolgálat, a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász és az SZTE Kossuth Zsuzsanna Technikum és Szakképző Iskola és a Fokoláre Mozgalom szegedi közössége. A lebonyolításba körülbelül 60-70 önkéntes kapcsolódott be és több mint 100 rászoruló kapott meleg ételt.

A rendezvény elején a szervezők köszöntötték az érkezőket, majd a Kossuth Zsuzsanna diákjai és tanárai rövid kulturális programmal készültek, palacsintát sütöttek, osztották a meleg ételt, és beszélgettek a vendégekkel. A plébánia biztosította a helyszínt, és anyagi támogatást is nyújtott az alapanyagok beszerzéséhez. A szatymazi diákok tettre készen és lelkesen tisztították egész délelőtt a zöldséget a gulyásleveshez. A máltaisok és a Karitász a személyes meghívásokat intézték, és ők készítették a teát mindenki számára. A Fokoláre közösség a lelki ráhangolódást is segítette, biztosította az eszközöket, és elvállalta a főzést mintegy 200 főre.

Együtt mindannyian az összefogás fontosságáról és igazi testvéri kapcsolatokról tehettek tanúságot. Az idén is meggyőződhettek róla, hogy erre egyikük sem lett volna képes egyedül. A szeretet, amit adunk és kapunk, mindenkit összekovácsolt. Szeretnék megőrizni és tovább erősíteni a már kialakult testvéri közösséget, és a jövőben is hagyományteremtő szándékkal folytatni a kezdeményezést.

Fekete Marika

Az Antióchia-közösség lelki hétvégéje plébániánkon

/0 Hozzászólások/in ,

Antióchia – Honnan ez a név, ami plébániánkon egy 16-26 éves fiatalokból álló közösséget takar? „A tanítványokat először Antióchiában nevezték keresztényeknek” (Csel 11,26)

Az Antióchia közösség olyan keresztény fiatalokból áll, akik küldetésüknek tartják az Örömhír megélését és továbbadását mindennapi, egyszerű módon, a közösség tagjainak személyes elhívása szerint. Éppen ezért az ún. Nagyhétvégét a vezető csapat komoly, 2-3 hónapos felkészülése előzi meg. A teljes hétvégi programot a fiatalok szervezik és valósítják meg velük egykorú társaiknak. Ők tartják a bevezető előadásokat, ők vezetik a kiscsoportokat, az imákat, a játékokat, zenét, és a hétvége előtt kitartó munkával toborozzák az „újoncokat”.

A családegyház példáját követve a közösségnek 3 házaspár is a tagja, ők a szülőpárok, akik a lelkiség megőrzésén munkálkodnak és kísérik a fiatalokat. Ezalatt a 2 és fél nap alatt a több, mint 50, régi és újonnan csatlakozó fiatal megosztotta egymással, hogy mit jelent ma kereszténynek lenni, krisztusközpontú közösséget építeni, elkötelezetten élni a hitüket, felelősséget vállalni a közösségért és egymást szolgálni.

Ez alkalommal Attila atya mellett János atya is csatlakozott a Hétvégéhez és így a közösséghez is, máris komoly szolgálatot vállalva a fiatalokért. Valamint egy új házaspárt is köszönthettünk a csapatban. Vasárnap este az újoncokat a záró szentmise végén ünnepélyesen befogadtuk a közösségbe, ezekkel a szavakkal énekelve: „Küldelek én, megáldlak én, csak menj, és hirdesd szavam.”

Az újszegedi Szent Erzsébet Plébánia kilencedik alkalommal adott helyet ennek a fiatalos, olykor hangos, ám igazán lélekemelő eseménynek, és ad helyet a hétről hétre péntek esténként összegyűlő fiataloknak. Fontos az antióchiásoknak ez a plébánia, és a plébániának is fontos ez a közösség, hiszen ők viszik tovább az örökséget, amelyet szüleiktől, nagyszüleiktől, vagyis tőlünk kaptak. Ők adnak nekünk reményt arra nézve, hogy utánunk is lesznek még Krisztust követő, az ő szeretetét hirdető és sugárzó keresztények, akik azon fáradoznak, hogy „emberhalászok” módjára tovább építsék Isten országát itt a Földön.

Éppen ezért hálásan köszönjük a plébániai angyalcsapat gondoskodó szeretetét, süteményeit, munkáját és szeretettel kérjük a plébánia híveinek imáit továbbra is ezért a kis közösségért.

a fiatalokat kísérő szülőpárok: Anita és Egér, Erika és Anti, Szandi és Tamás

Karitász csoportunk hétköznapjai

/0 Hozzászólások/in , ,

Örömmel adunk hírt arról, hogy Karitász csoportunk az idén is aktívan működik. Sokan talán nem is ismerik a munkásságunkat, ezért néhány mondatban mesélnénk magunkról. Tevékenységünk sokrétű, támogatásunk többféle adományból tevődik össze, ezek a következők:

Csütörtöki rendszeres vacsora osztás:

Minden csütörtökön egy szerény kis csomagot osztunk a helyszínen megjelent rászorulóknak, akiktől nem kérünk semmiféle igazolást, gyakran a nevüket sem ismerjük, de az évek során rendszeresen visszajárók közül sokakkal jó személyes kapcsolat alakult ki. Ehhez nagy segítséget jelentenek a pékségek (Lipóti, Toni és Tápai) adományai, a cégek (Szegedi Paprika Zrt.) és magánszemélyek konzervadományai, és a hívek hozzájárulása a cukor, tea és citromlé beszerzéséhez. Minden alkalommal fejenként körülbelül egy liter teát, péksüteményt és egy-egy nagyobb konzervet tudunk ebből biztosítani.

Melegétel osztás:

A Gondviselés működését tavaly is és az idén is éreztük, sok nagylelkű hívő és jó szándékú ember talált meg bennünket áldozatos, nagyobb összegű, célzatos hozzájárulásával, de a kisebb összegű adományok is nagy segítséget jelentettek. Ennek köszönhetően meleg ételt tudtunk osztani az egy-egy csütörtöki alkalmunkon, például a nagyböjti, az adventi időszakban.

Tartós élelmiszer csomagok:

Az idén a hívek tartós élelmiszer adományaiból, és egy hívünk nagyobb adakozásából sok csomagot tudtunk eljuttatni a rászoruló családoknak, egyedülállóknak, akikkel személyes kapcsolatunk van névvel, címmel, és akik közül egyre többen keresnek meg bennünket.
Ennél az adományformánál, – ellentétben a csütörtöki ételosztásokkal, – mindig leellenőrizzük, hogy kiről van szó, valóban rászorul-e, ezért itt már fontos a személyes ismeretség.

Szerencsére olyanok is akadnak, akik az átmeneti nehéz időszak után jelzik nekünk, hogy már egyenesbe jöttek anyagilag, nincs szükségük az adományra, sőt ők is hozzájárulnak a kiadásokhoz, mert tudják, hogy mennyi segítséget jelent egy ilyen csomag.
Az egyik hölgy, aki tavaly betegsége miatt el sem tudott jönni a csomagjáért, (mi vittük ki neki a lakhelyére), most nagyon meghatódott, hogy nem felejtettük el, és jelezte, hogy már felépült annyira, hogy legalább el tudja személyesen vinni a csomagját, ugyanis nincs senkije.

Köszönetnyilvánítás:
Igyekeztünk köszönetünket kifejezni a rendszeres vagy kiemelkedő adományozóink felé, ezért nekik oklevelet nyújtottunk át. Köszönjük kedves híveinknek is a rendszeres adományokat, a Jóisten áldjon meg és segítsen minden szegényekkel együttérző embert.

Gyűlések:
Csoportunk havonta összeül, hogy megbeszélést tartson a teendőkről, aktuális helyi és megyei karitász témákról, döntünk, szervezünk, megbeszélünk mindent. Emellett nem marad el a személyes kapcsolat a csoporton belül sem, megünnepeljük pl. a névnapokat, jókedvet, vidámságot is beviszünk az összejövetelbe.

Segítségkérés:
Hála Istennek, néhány fővel létszámunk gyarapodott az idén, mégis szívesen fogadunk további segítséget is.

–  Többek közt olyan autóval rendelkező hívek jelentkezését várnánk, akik az adományok szállításában vagy a nagyobb csomagok kiosztásában segíteni tudnak, akár rendszeresen, akár egy-egy alkalommal.

–  Továbbra is várjuk azokat a híveket is, akik komolyan és elkötelezetten szeretnének részt venni a Karitász munkában.

–  Kérjük továbbá híveinket, ha az újszegedi lakosok, de főleg a hívők körében tudomásukra jut egy-egy rászoruló személy, vagy család, azt jelezzék a Karitász felé, hogy ezzel az információval is segítsék a munkánkat. Jelentkezni lehet a Plébánia irodájában.

A Gondviselésben bízva: az Újszegedi Karitász Csoport

Názáret Családcsoport nyaralása Orfűn

/0 Hozzászólások/in ,

Plébániánk fiatalabb családcsoportja, a Názáret Családcsoport igyekszik hagyományt teremteni azzal, hogy az év fáradalmait nyaranta egy több napos együttléttel közösen kipihenhesse, mind lelkileg, mind testileg, hasonlóan mint egy családtábor. Tavaly Pécsen voltunk a Ciszterci Vendégházban, azonban annyi minden látnivaló maradt Pécsen és környékén, hogy ebben az évben is visszamentünk a környékre. Idén július 14-18 napjaiban a Mecsek egyik falujában, Orfűn a Rácz-tanyán voltunk csoportnyaraláson. A hely kiválóan alkalmas volt a pihenésre és a közösségi együttlétre egyaránt.

A csoportunkból hat család tudott eljönni, a népes csapatot így 12 felnőtt, 18 gyerek (az 1 évestől a 14 évesig) és két pocaklakó képviselte. A sokféle igényt szem előtt tartva igyekeztünk a programot úgy kialakítani, hogy mindenkinek megfelelő legyen.
– Így az első teljes nap volt egy kényelmes erdei gyalogos kirándulás át Abaligetre barlangnézéssel (ahol a csoportkép is készült) és denevérmúzeummal egybekötve.


– A második nap volt egy közepes nehézségű erdei körtúra a mánfai árpád-kori templomtól a Melegmányi vízeséshez, többnyire völgyben patakmentén, amelyet még ha nehezebben is, de a várandós asszonyaink is végigjártak.

– Harmadnap volt egy autós kirándulás a Szigetvári várba, ahol az interaktív kiállítás és a fegyverbemutató kicsiket és nagyokat egyaránt lekötötte.
– Szerencsére minden nap lehetőségünk volt a panzió saját medencéjében való játékos fürdőzésre. Nagyon hálásak vagyunk a tulajdonosnak, hogy minden délután használhattuk a privát medencét felfrissülni a napközbeni kirándulások után a tikkasztó hőségben.

– Esténként jóízű beszélgetéseket tartottunk a panzió teraszán egy-egy frissítő ital kíséretében, miközben körülöttünk a kisebb és nagyobb gyerekek jól eljátszottak egymással.
– Plusz élményként a hazaút napján néhány családdal még letekintettünk a TV-torony magasából is Pécsre és a Mecsekre.
A korábbi évekkel ellentétben idén sajnos nem tudott velünk tartani Attila atya, így szentmise és előadás idén sajnos nem volt. Ezért az idei együttlétünk lelki tartalmát kizárólag a napkezdő és napzáró imák adták Barsi Balázs atya gondolataival. Ezek azonban igen tartalmasak voltak és elgondolkodásra ösztönöztek mindannyiunkat.

Szeretettel osztunk meg két élménybeszámolót a csoportunk két családjától:

„Bár nem volt könnyű olyan kirándulásokat kitalálni, ami apróknak és nagyoknak egyaránt jó llehet, de látszott, hogy mindenki jól érezte magát. Gyerekeknek, felnőtteknek egyformán nagy élmény volt a vízesésnél időzni, hallgatni a patak csobogását, érdekes állatokra, pl. szitakötőkre vagy egy méretes rákra bukkanni. A forrásokból vizet vételezve újra rádöbbenhettünk arra, hogy a tiszta víz mekkora kincs, s milyen fontos, hogy mindig találjunk egy forrást, a lelki életben magát Krisztust, ahonnan erőt, új életet kaphatunk. Jó volt ezeken a pontokon megállni, megpihenni. 
Vései család”

„Boldogság töltött el bennünket, hogy idén is együtt kirándulhattunk a Názáret családcsoportunk tagjaival. Mind a gyerekek, mind a felnőttek közötti kapcsolatot építik és mélyítik azok az élmények, amelyeket együtt szervezünk, együtt élünk át. Idén Orfűn töltöttünk el öt napot egymás társaságában. Különösen jók voltak a kirándulások, túrák melyeket a pár évestől a már tinédzser korú gyerekeinkkel együtt tettünk meg. Mindig türelemmel megvártuk egymást, s a közben kialakult beszélgetések ezen könnyen segítettek. Igazán nagy élmény volt, hogy a túráink egyik célpontján, a Melegmányi vízesésnél eltöltöttünk talán két órát is. A gyerekek élvezték ahogy a mésztufa lépcsőkre felmászva a vizet meghódították. Érdekes volt látni, ahogyan a víz utat tör magának, s kis hidak építésével használják ki a természet adta élményeket. Ugyan szülőként sokszor aggódva figyeltük, nehogy lecsússzanak és vizesek legyenek, de a kánikula segített az aggodalmunkon. Ezen a túrán eljutottunk a Kőlyuk-barlang bejáratához is, melyet hatalmas sziklák között egy szurdok szerű kis szűkületen tudunk megközelíteni. Az Anna-vízesésnél a gyerekek a feltorlódott faágakat szabadították ki, mely során a megpillantott kövi rák adott felejthetetlen élményt. Túránkat a 12. században épült Árpád-kori Sarlós Boldogasszony templom épülete nyitotta és zárta. Ezen kívül a közösen megnézett labdarúgó-Európa-bajnokság döntője, az Abaligeti-barlang, a Szigetvári Zrínyi Vár és a délutáni medencés fürdőzések is sok élményt adtak számunkra. Minden napunkat imával kezdtük és zártuk, boldogság volt, ahogyan a közös hálaadások alkalmával már a gyermekeink is megfogalmazták saját gondolataikat. Esténként megpihenve a felnőttek nyugodtan beszélgettek, s a gyerekek társasjátékoztak, bújócskáztak. Hálát adunk a csoportunkért és azért, hogy Istenben gazdagodva mélyíthettük kapcsolatainkat, s új barátságok alakultak ki.
Móczár család”

Konklúzióként elmondhatjuk, hogy mindannyian annyira jól éreztük magunkat, és annyira sokat adott a közösségben eltöltött pár nap az orfűi Rácz-tanyán, hogy jövőre is szívesen visszamennénk ugyanerre a helyre. Illetve jó szívvel ajánljuk más fiatalabb-idősebb csoportoknak is.

Siklós Robi és Szilvi