Adventi koszorúkészítés

A hittanárok és szülők segítségével a gyerekek maguk készítették el a család adventi koszorúját a plébánia nagytermében. Másnap Attila atya megszentelte az oltár elé helyezett koszorúkat, hogy azok körül a család apraja-nagyja esténként közös imára gyűljön össze, s így készüljenek az Úrjézus befogadására.

Jézus születésnapjára azáltal is készülnek a gyerekek, hogy a karácsonyi pásztorjátékban is részt vehetnek. A hittanárok már többnyire kiosztották a szerepeket, s azok próbáit vasárnaponként a családi misét követően 10.30-tól tartják a plébánián.

Az előadás december 24-én, 16 órakor lesz az Erzsébet-templomban. 

Szent Pio atya nyomában – zarándokúti beszámoló

A közösségünkből Király László és felesége Dr. Szekeres Zsuzsanna zarándokúton jártak a dél-olaszországi San Giovanni Rotondóban, a kapucinus szerzetes, Szent Pio atya szolgálatának és halálának helyszínén. November 17-én csütörtök este zsúfolásig megtelt a plébánia nagyterme, sokan eljöttek, hogy részesei legyenek Laci és Zsuzsi vetítettképes, élményszerű beszámolójának.

Kezdésként Pio atya életéről hallottunk egy kitűnő összefoglalót, amelyben többek között még kisgyermekként a Jézussal való találkozásról, a stigmák megjelenéséről, a csodatételekről, a bilokációról stb. kaptunk információt. A bemutatott térképen láthattuk az útvonalat, melyet zarándok testvéreink bejártak. Budapestről a dél-olasz Bariba a Karol Wojtyla repülőtérre érkeztek, innen busszal folytatták útjukat San Giovanni Rotondóba, útjuk fő céljához. Megismerkedtünk a városka 3 templomával, amelyekből kettő Pio atya szolgálatának adott helyet, a 3. modern, monumentális templom már a halála után épült a zarándokló tömeg befogadására. Láthattuk a Pio atya által alapított kórház épületét is.

A zarándoklat másik célja a Monte Sant’Angelo (Szent Angyal hegy) volt. A vetített képek között feltűnt a különleges Szent Mihály főangyal barlangbazilika, amelyről megtudhattuk, hogy maga a főangyal szentelte föl. Testvéreink gyönyörű képekkel illusztrálták útjuk minden fontos eseményét. Bemutatták San Giovanni Rotondó két keresztútját, a régit és egy új, modern változatot is, amelyet végig jártak/járnak a zarándokok.

Pio atya életében és a halála után bekövetkező csodákról, próféciákról is hallottunk történeteket, sőt kedves, humoros eseteket is említettek az atyával kapcsolatban. Beszámolójuk Pió atya üvegkoporsóban fekvő teljesen ép testének képével fejeződött be. Észre sem vettük az idő múlását, szívesen hallgattuk volna még tovább a gondosan, igényesen összeállított szöveg- és képi ismertetést!

A beszámoló végén Zsuzsi, az általa sütött finom pogácsával kínálta meg a hallgatóság minden tagját. Lelkesedéssel, tele élményekkel indultunk haza.

Reméljük, az inspiráló ismertetés után többen kedvet kapnak elzarándokolni San Giovanni Rotondóba, hogy alaposabban megismerjék Szent Pio atya életét, tevékenységét!

Köszönjük az élmények megosztását!

Lucz Ilona

A tűzzománc készítés rejtelmei

Október 13-án, csütörtökön rendhagyó estére került sor a plébánia nagytermében. Barkos Bea művésznő jött el művészettörténeti előadást tartani és bevezetést adni a tűzzománc készítés rejtelmeibe (ő készítette a Teréz anya templomunkban látható 4 evangélistát ábrázoló tűzzománc-képeket).

Érdekes megállapításokkal vezetett rá minket, hogy micsoda nagy spirituális hatással bírt már az őskorban is egy-egy barlangrajz a maga egyszerű, ám mégis nagy hatású funkcionális ábrázolásával az akkori emberek gondolkozásában.

A kivetített képek segítségével Bea párhuzamot vont az őskori és a jelenkori ábrázolások bizonyos hasonlóságai között. Meglepő volt hallani, hogy az ókorban voltak olyan korszakok, melyben az életet és nem az érzelmeket ábrázolták a mezopotámiaiak, sőt megtudhattuk, hogy már Krisztus születése előtt 4000 évvel léteztek író-olvasó népek. Megismerhettük a Déva közeléből származó tatárlaki korongot, melyen szintén találhatóak ősi –rovás-írásjelek ugyanezen időszakból. Bea bemutatta férje, Simon Miklós tűzzománc alkotását is, amelyet pont ez a tatárlaki lelet ihletett. Mindig meglepő számomra, ahogy Bea is kiemelte előadásában, hogy a művészeti ábrázolások mindenkiben másképp „dolgoznak”, más jelentést hoznak a felszínre. Ezt az előadás során is megtapasztalhattuk a sok képi és kézzel fogható alkotásban. A templomi festmények magyarázatában ízelítőt kaptunk az ősi szimbólumok megjelenéséről a vallási ábrázolásokban, díszítésekben. Megláthattuk, hogy mennyire egymásból táplálkozik és együtt él a múlt és jelen ábrázolása egy-egy művészi alkotásban.

Befejezésül hallhattunk egy alkotás születéséről , hogy az nem mindig egy lendülettel készül el. Bea olyan képet is mutatott, amely sokáig, majd ötven évig érlelődött Miklósban, míg végül az elmúlt évben a fények megjelenítésével az alkotás teljessé vált. Meglepő megállapításokat hallhattunk saját alkotói életükről. Saját elmondása szerint Miklós most jutott elösszegző korszakába, amit az is jelez, hogy  előszeretettel fest Krisztus fejeket, Bea pedig a 14 stációt készíti tűzzománcból. Amatőr lelkesedésünk az előadás végén még jobban kiteljesedett, hiszen jó néhány tűzzománc alkotást kézben tartva, a fényhatásokat kipróbálva közelebbről is szemügyre vehettünk. Nagyon hálásak vagyunk Barkos Beának és Simon Miklósnak ezen élménydús esti felüdülésért. Köszönjük!

Szendrényi András

Kájoni mise a Teréz-templomban (videón)

Az Újszegedi Szkóla szeptember 25-én a Teréz anya templomban (majd október 2-án Makón) énekelte a Kájoni-misét. Tételei a XVII. századi, Kájoni János erdélyi ferences szerzetes által összegyűjtött és a „Cantionale Catholicum” című, vallásos népénekeket tartalmazó korabeli énekeskönyvéből való válogatás.

Ezek az énekek közvetlenül kapcsolódnak a szentmise cselekményeihez, közülük több megtalálható az „Éneklő Egyház” című énekeskönyvünkben is – olykor más szöveggel. A daloknak különleges hangulatot ad a régies szöveg.

A mise tételeit Szalay Olga (zenetudós, népzenekutató) válogatta, és adta közre. Az egyes tételekhez készült hangszeres kíséretet Pechan Zoltán hangszerelte át az újszegedi együttes adottságainak megfelelően, Kecskés András és Olsvai Imre munkáinak illetve Fábri Géza „Égig érő énekek” című kiadványának darabjaiból

A mise tételeit Szalay Olga (zenetudós, népzenekutató) válogatta, és adta közre. Az egyes tételekhez készült hangszeres kíséretet – L. Kecskés András és Olsvai Imre munkáinak illetve Fábri Géza „Égig érő énekek” című kiadványának darabjaiból – Pechan Zoltán hangszerelte át az újszegedi együttes adottságainak megfelelően. A gyerekek énekét a szkólások szülei is erősítették. Mindkét szentmise után jó volt látni, átélni, milyen sokan mentek oda a gyerekekhez, résztvevőkhöz gratulálni és megköszönni a felemelő zenei szolgálatot.

Számomra is nagy élmény volt, hiszen együtt zenélhettem családom több tagjával. Eszter az énekkarban énekelt, Ádám és én a zenekarban játszottunk. Jó volt látni, hogy gyermekeimnek is fontosak ezek az alkalmak. Lelkiismeretesen jártak a próbákra és itthon is gyakorolták a szólamot. Egy-egy ilyen zenei szolgálat fontos tapasztalat minden gyereknek. Átélik azt, hogy tevékenyen hozzájárulhatnak a szentmiséhez, idejüket, munkájukat ajándékozhatják a Jóistennek. A közös  próbák, a miseszolgálatok, az utazások és az év végi  pizzázások, együtt eltöltött idők közösségi élményt, az összetartozás és az újszegedi plébániai nagyközösséghez tartozás élményét adja gyermekeinknek. Eszter lányom szívesen jár az énekkarba és látom, hogy mennyivel másképp vesz részt a szentmiséken, amikor a szkóla énekel, mint amikor csak mellettem üldögél a padban. Számomra nagy öröm, hogy ilyen módon ő is jobban be tud kapcsolódni a miseszolgálatba.

Siklósné Pechán Szilvia

A fényképeket Krisztin Német István, az énekek videó-felvételét Körmöczi László készítette.

Jótékonysági olasz vacsoraest

Október 8-án Attila atya szervezésében jótékonysági olasz vacsoraesten vehettünk részt az újszegedi plébánia nagytermében. Bonecz Tamás és felesége Bakó Anikó valamint a segítőik ízlésesen megterített asztalokkal fogadtak miket, ínycsiklandó finomságokat szolgáltak fel nekünk, velencei étel- és italspecialitásokat kóstolhattunk meg.

Tamás sokat mesélt nekünk a vörös és fehér borokról, koktélokról és a változatos menüről: volt languszta, chilisbab, spenótos lasagne, sütőtökös penne, sajttál és még sok finom élőétel.

Később megtudtuk, hogy Tamás nem vendéglátással foglalkozik, mégis úgy éreztük, mintha nem először csinálná. A velencei fényképek vetítése kellemes aláfestő zenével még inkább emelte az est itáliai hangulatát.

Jó volt találkozni, beszélgetni a régi és új ismerősökkel – igazi töltekezés volt ez az este.  Köszönjük Tamáséknak a ráfordított időt és energiát. Az est bevételének nagy részét a templomtető felújítására fordítják. Reméljük lesz folytatása az eseménynek.

Tallósy Koppány és Andi

Advent szeptemberben

Impressziók a tanévnyitó felnőtt katekézis óra nyomán.

Azon a szeptemberi estén még csak fellapoztuk a könyvet, s mintha máris beköszöntött volna az adventi időszak. Az első fejezetcím a karácsonyi ünnepkört hirdette, pedig kora ősz volt még, napsugaras és langyos esőt hozó, melynek szépségéről ma is azt írná Radnóti Miklós: „Délben még nyár volt s délután esős / homlokkal vendégségbe jött az édes ősz.”

A tanévkezdést is hozó ősz mindig a karácsony felé mutatott. Már gyermekként, kimondva vagy kimondatlanul is tudtuk, hogy az iskolába járás négy hosszú hónapja után az ünnep csillogása vár majd ránk. Ám az advent közeledte talán sohasem volt ilyen nyilvánvaló az őszben, mint ezen a tanévnyitó órán, amikor még könyvünk is a távolinak tűnő ünnep gondolatával fogadott bennünket.

Új tanév, új könyv, s egy részben új, igen nagy létszámú csoport – akár annak idején, diákkorunkban. Új találkozások a nyári szünet után, újként megélt gesztusok, s persze a már óra közben is várt szeretetvendégség finom ízei. Csaknem karácsonyi hangulat!

Hazafelé sétálva azon töprengtem, mennyi gondolat és érzés születhet a már hangzásukban is gyönyörű szavak nyomán: karácsonyi ünnepkör, adventi idő. Talán csak egy végeláthatatlan felnőtt katekézis órán tudnánk mindannyian elmondani, amit ez a két kifejezés felidéz számunkra. Milyen nagy a szó hatalma! Hiszen azon a szeptemberi estén, a csaknem néptelen városban az adventi hajnalok hangulatát véltem érzékelni, a zárt kapuk és ablakok mögött rejtőző csendeket; az égbolt sem az őszi ég volt többé, hanem a hideg téli ég, mely alatt olykor adventi versek és dallamok járnak az ember fejében. „Karácsony felé”. „Ilyenkor decemberben” – súgta szelíden az este, s hirtelen úgy tűnt, mintha hópelyhek vegyülnének a szitáló esőbe, s az utcákat bevilágítanák a karácsonyvárás fényei.

Péterffy Gabriella

Mária névnapja és a rózsafüzér imádság

Az Újszegedi Mária-napok 2022-es évi öt napos sorozatának utolsó napja, szeptember 12-én a Rózsafüzér társulatok és minden rózsafüzért imádkozó hívő találkozója is volt egyben. Már délután 4 óra előtt elkezdtünk énekelni a sokak által ismert „Szeged-Zarándoklat” című énekfüzetünkből, hogy szívünket ráhangoljuk a Boldogságos Szűzanya köszöntésére drága Szent Nevének ünnepén.

Az ünnepi rózsafüzért 5 óra előtt kezdtük, addigra kb. 110 rózsafüzéres érkezett meg Szeged és a környező települések templomaiból, s az esti szentmiséig még 50-60 hívő csatlakozott az ünneplő hívek közösségéhez.

Az ünnepi szentmisét Szöllősi Tibor, temerini plébános celebrálta. Már mise előtt sokan szentgyónást végeztek, ahogy a Mária Napok többi napjain is a vendég atyák a hívek rendelkezésére álltak a gyóntatószékben, Flóri atyánk pedig a gyóntató szobában. Tibor atya is Délvidékről érkezett, ahogy ezen öt napon át mind az öt vendég atya. Mosolygós, megnyerő személyisége az oltártól és a szószékről is sugárzott. Különleges módon buzdított a további kitartó imára, a rózsafüzér napi elmondására: saját példáján, és ismert nagy emberek, történelmi és tudós személyiségek konkrét példáján mutatta meg „e gyógyerejű olaj csepegtetésének” erejét, fontosságát, kivétel nélkül mindannyiunk számára, családjaink szeretteink, hazánk, nemzetünk, és az egész világ számára. A rózsafüzér Jézus központú ima, Ferenc pápa beszédéből is idézett, és mivel a Szűzanya mindig az ő Szent Fiához visz, vezet minket, a szentmisében megújuló áldozatra is rámutat. Éppen ezáltal mondja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus – minden szentmisében! – „Fontos vagy nekem, számítok rád! Érted haltam meg, érted támadtam fel, érted vagyok itt minden szentmisében! Gyere hozzám bátran! Gyere hozzám minden nap!”

Tibor atya megdicsért minket a szép, fölemelő, hittel és erővel teljes közös imáért éneklésért is, amit hallott. Erősödjünk meg mindennapjaink számára a Mária Napok alatt hallott nagyszerű tanításban, amelyet mind az öt kitűnő vendégpaptól hallottunk! Krisztus erejére támaszkodva, a Boldogságos Szűz Mária anyai segítségében bízva éljünk hitvalló életet!

Aradi Mária

Mindannyian megéljük a veszteséget – Pastyik atya a Mária-napokon

A Mária-napok negyedik napján, szeptember 11-én Pastyik Róbert atya, a szabadkai egyházmegye püspökségi irodaigazgatója celebrálta a szentmisét. Az elveszett juh, drachma és a tékozló fú története kapcsán arról beszélt, hogy mindannyian megéljük a veszteséget.

Elveszítünk egy szeretett személyt, tárgyakat, olykor mi is elveszünk. Bizalmunkat csak abba tehetjük, hogy Isten irgalma mindig ránk talál. Nagyon fontos, hogy az Úr gondviselő kezét soha ne engedjük el. Mária életével példa előttünk az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalom megélésében.

A taizéi énekek vezetésére Bálint Zsolt és Kertész Annamária, valamint két gyermekük, Sára és Fülöp Budapestről érkeztek. A szentmise ordináriumát, vagyis állandó részeit és más új taizéi éneket is tanítottak az időben érkezett híveknek. Külön köszönet illeti a helyi, alkalmilag összeállt kórus tagjait, és akik zenei tudásukkal tették széppé az estét (Pechán Szilvi és Kovács Ági – hegedű, Kiss Csillag – furulya, Vámos Máté – gitár).

Bús Márta

Szentségimádás a Mária-napok 3. napján

A Mária-napok 3. estéjén, szombaton Józsa Gáspár szabadkai püspöki titkár tartotta a szentmisét, aki felidézte, hogy az egyház történelme során minden korban voltak olyan elődeink, akik az Istenbe vetett hit útján járva életszentségben éltek, és másoknak is utat mutattak. 

A zenei szolgálatot a gitáros énekkar biztosította Aradi Mária és Bővíz László vezetésével.

A misét követően zenés majd csöndes szentségimádást tartottunk éjfélig, sőt egész éjszaka lehetőség adódott, hogy a kitett Oltáriszentség előtt vezetett imádságok (rózsafüzér, litánia, keresztút, énekek) segítségével virrasszunk. Hajnali 5 órától ismét csöndes imádságra volt mód a vasárnap reggel kezdődő szentmiséig.

A betegek kenetének kiszolgáltatása a Mária-napok keretében

A péntek esti homíliát Palatinus István, magyarkanizsai plébános tartotta. Beszédében hangsúlyozta, hogy a Mária-napok fontos elemei az itt jelenlévők, az idősek és a betegek. Azok, akik életük teljében vannak, gyakran távolodnak el az idősektől és betegektől.

Az evangélium pedig arról ad hírt, hogy ahol Jézus megjelenik, oda csoportosulnak a betegek. Nem csak azért, mert ott csoda történik, mert Jézus a gyógyulás ajándékát adja nekik, hanem mert a Jézussal való találkozás békét hoz a szívekbe. Ki az, akinek nincs szüksége erre a közelségre? E nap ószövetségi olvasmánya is (Iz 58, 6-11) és az evangélium is (Mt 25, 31-40) azt mutatja nekünk, hogy mindennek a mérlege a szeretet, ami nem csak egy érzés, hanem legfőképpen egy felelősségteljes életforma, ami a mások életének tiszteletében, megbecsülésében mutatkozik meg. Ez az, ami Jézust is jellemezte, amiért köré sereglettek oly sokan.

Mi is ezt az elfogadást igényeljük, amellyel Isten minden szentségben megérint minket. Különösen a betegek kenetének kiszolgáltatásakor a szentelt olajjal való megkenéskor tapasztaljuk ezt a végtelen gyöngédséget, amellyel az Isten megérinti mindazokat, akik kérik. Senki se csodálkozzék, ha hittel járul Isten elé és Ő meggyógyítja. István atya több tapasztalatát is megosztotta, hogy számára mit a jelentett szenvedővel, haldoklóval találkozni, majd Flóri atyával és Attila atyával megkenték a betegeket.