Édentől keletre című film elemzése a Társaskörben

Augusztus 26-án a nyáresti Társaskörben jelentős szellemi élményben volt részünk Péterffy Gabi testvérünk jóvoltából: az Édentől keletre című méltán híres film elemzésére vállalkozott.. A film jellegzetes részeinek, a rendező bravúros filmes eszközeinek bemutatásával, azok elemzésével ismét alkalmat teremtett arra, hogy tanítson bennünket a műalkotás megértésére, üzenetének felismerésére.

A világhírű rendező, Elia Kazan munkája és felfedezettje, a rendkívül tehetséges fiatal James Dean kettőséből remekmű született. A film problematikája – akárcsak a Nobel-díjas J. Steinbeck hasonló című regénye – Káin és Ábel tragikus történetén alapszik: mire képtelen és milyen bűnre képes az ember, ha szeretethiányban szenved vagy ha „rosszul” szeret. Ebből az alapproblémából számtalan más baj is származik: sikertelen erkölcsi önmegvalósítási kísérlet, szégyen, harag , írígység, stb. Kazan erőteljes képi világa, az elgondolkodtató párbeszédek megteremtik bennünk, a nézőkben az átélés képességét és annak megértését, hogy jó vagy rossz úton keressük az önmegvalósítás lehetőségét. A filmben senki nem az, akinek látszik:, szinte valamennyien a rosszul értelmezett szeretet vagy a szeretethiány áldozatai. Káin lelket öl, Ábel furcsa módón rászolgál a bűnhődésre, hiszen az őt rosszul szerető apja által teremtett kényelmes életben nem ismeri fel testvére személyiségének meghatározó jegyeit, szeretetvággyal telített szerethetőségét. Bele is bukik ebbe.

A főszereplő J. Dean alakítása lenyűgöző. Alig beszél, szótlansága azonban káprázatos mimikája által rendkívüli mélységeket rejt: menekül a rideg, számító racionalizmus, az igazságtalanság, a soha ki nem mondott szeretetvágy, a senki által meg nem értett önmaga elől.

Köszönjük, Gabi, hogy mindezt tőled tanulhattuk!
Vajtai Éva

Dante-évforduló a Társaskörben

Dante halálának 700. évfordulója alkalmából emlékezetes programnak lehettünk résztvevői augusztus 12-én, a csütörtök esti Társaskör keretében. Lucz Ilona zongoraművész-tanár, főiskolai docens Dante Isteni színjátékának hatása Liszt Ferenc zeneszerzői világára címmel tartott vetített képes előadást a plébánia nagytermében. Korábbi előadásaihoz hasonlóan a választott téma iránti elhivatottsággal és szeretettel osztotta meg velünk tudását.

Az Isteni színjátékra jellemző hármas számhoz híven három részre osztotta mondanivalóját: először a költőről, a „Legfőbb Poétáról”, majd művéről, ezt követően pedig Liszt Ferenc Dante szimfóniájáról szólt. Bevezetőjében hangsúlyozta: akárcsak napjainkban, az elmúlt évszázadok során is számos művész, tudós, sőt pápa méltatta Dante Alighieri nagyságát, művének egyetemes jellegét. Költészetéből olyan alkotók merítettek ihletet, mint Botticelli és Rodin, Delacroix és Csajkovszkij.

Az egyházfői méltatások közül Ili részletet olvasott fel Ferenc pápa „Az örök fény ragyogása” című apostoli leveléből, mely szerint Dante a katolikus hitből forrásozva „mindenkinél jobban ki tudta fejezni a költészet szépségén keresztül az isteni szeretet misztériumának mélységét”. Előadónk szólt az olasz nyelven írott mű magyar fordításairól – Babits Mihály és Nádasdy Ádám munkájáról –, keletkezéséről, tartalmi és szerkezeti sajátosságairól, s arról az üzenetről, amit a műben megrajzolt, a poklon és a purgatóriumon át a paradicsomba vezető lelki zarándokút a mai ember számára is jelent. Aztán felhangzottak a jól ismert bevezető sorok: „Az emberélet útjának felén/ egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,/ mivel az igaz utat nem lelém.”

Csodálatos, amikor egy 14. századi irodalmi mű gondolatvilága romantikus nagyzenekari hangzásban ölt testet! Ennek az élménynek lehettünk részesei aznap este Liszt Dante szimfóniájának részleteit hallgatva. Különösen emlékezetes, és a zenei ismeretterjesztés szempontjából fontos része volt az előadásnak, amikor Ili a zongorához ülve mutatta be a mű főbb motívumait, zenei témáit, utalva azok szerkezetére és jellegzetes hangközeire, így készítve elő figyelmünket a zenehallgatásra.

Liszt zsenialitása, a transzcendenst is megjelenítő, ezerarcú hangzásvilága ily módon lépésről lépésre tárult fel előttünk. Majd egyszer csak betöltötték a termet a súlyos hangtömbök és áradó dallamok, miközben a filmvásznon Gustave Dorénak az Isteni színjáték ihlette rajzaiból készült montázs pergett. Irodalom, zene és képzőművészet gyönyörű találkozása jött létre ezekben a pillanatokban!

Ezzel a felismeréssel hallgathattuk a szimfóniát záró Magnificatot, melynek emelkedettsége híven illeszkedik az Isteni színjáték befejező soraihoz: „Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,/ de folyton gyors kerékként forgatott/ vágyat és célt bennem a Szeretet, mely/ mozgat napot és minden csillagot.”

Péterffy Gabriella

Zarándokúton járunk

Augusztus 5-én a Zarándokpont ismertetőjét és vetített képes élménybeszámolóját hallhattuk a csütörtök esti Társaskör keretében. Kevesen tudják, hogy Szegeden működik a társaság, ahol ötletet, tanácsot, segítséget kaphat, aki zarándokútra szeretne indulni, hiszen nem tudja, hogyan kezdje, hogyan szervezze, vagy épp a zarándokútlevél előnyeit szeretné kihasználni. Minderről és sok személyes élményről hallhattunk az est folyamán, vetített képekkel, prospektusokkal, fényképalbumokkal színesítve.

Az első részben a közkedvelt „el Camino”, vagyis Szent Jakab spanyolországi zarándokútjáról számolt be Géczi Ágnes a Zarándokpont szegedi vezetője. A második részben Terjék Csabáné Cecíliától a magyarországi zarándokutakról kaptunk képet. Saját elmondása szerint az ő életét és életfelfogását változtatták meg ezek a zarándoklatok.

Megtudtuk, hogy jelenleg hazánkban öt zarándokút létezik, úgymint a Szent Jakab-út, amely Budapest-Normafától indulva Európát átszelve csatlakozik a nemzetközi zarándokútba, amely végül a már említett el Caminóban végződik. A K-Ny irányú Mária-útja Csíksomlyó és Máriazell kegyhelyeket köti össze. Az É-D irányú Mária út pedig Częstochowa és Međugorje kegyhelyeket köti össze. Továbbá Szent Erzsébet útja – Sárospatak és Kassa végpontokkal. És most van kiépülőben Szent László útja – Gyomaendrőd és Nagyvárad végpontokkal.

Aki szeretne többet megtudni, felkeresheti a Zarándokpont önkénteseit, akik mindenkit szeretettel várnak Szegeden a Zentai utca 31. szám alatti Összefogás Házában szerdánként 18-19 órai időpontban, vagy telefonon is érdeklődhet Terjék Csabáné Cecíliánál a 20/334.5622 számon.

Aradi Márta

Házi koncert a plébánián

Igen szép számú közönség gyűlt össze július 29-én a plébánia nagytermében a csütörtök esti Társaskör programjára, amelyben közösségünk néhány fiatalja és a plébánia barátaihoz tartozó gyermekek adtak remek hangulatú házi hangversenyt Aradi Márti szervezésében.

Márti bevezetésként említést tett arról, hogyan ötlött fel benne a hangverseny gondolata és kinek volt köszönhető. A története pedig ez: Az egyik szentmise után a kántor már lejött, de a kórusról még szóltak az orgona hangjai. Vajon ki orgonál? Kíváncsi volt, felment és meglepetésére egy kisgyereket talált az orgonánál, az akkor 10 éves Kulik Lőrincet, aki játszogatott, próbálgatta, kísérletezett az orgona adta lehetőségekkel. Innen jött az ötletmag, hogy a plébániához tartozó gyerekeknek, vagy családoknak milyen jó lenne egy kis hangversennyel bemutatkozni, megajándékozni a közösséget zenével, ami hála Istennek 2 évre rá most végre meg is valósult a fiatalság koncertjének formájában. Reméljük, lesz folytatása!

Az est folyamán túlnyomó többségben a zongoráé volt a főszerep, de énekes produkciók is elhangoztak. Aradi Márti kedvesen kikérdezett minden fellépőt, így megtudtuk, ki hova jár iskolába, zeneiskolába, hány éves, mióta tanulja a hangszerét, mit játszik stb. Összesen 10 szereplőt, illetve fiatalkorú közreműködőt hallottunk, nyolcan 8-16 év közöttiek és ketten felnőttek voltak.

Plébániánk közösségéből a már 12 éves Kulik Lőrinc és a 16 éves Horpácsy Kristóf szerepelt. Mindketten több művet játszottak zongorán szépen, ügyesen, többféle zenei stílusból választva. Kristóf 3 éve orgonálni is tanul, sőt a kedvenc hangszere az orgona.

A Hammidó magánzeneiskola egyik zongoratanárától Guba Tünde Bettinától, – aki a Szegedi Szülők Kórusának zongoristája – 4 tanítvány játszott, név szerint: a 8 éves Szügyi Hajnalka, a 14 éves Györgyi Eszter, az ugyancsak 14 éves György Abigél és a 14 éves Nagy Huba.

A 12 éves Tóth Regina egy sanzont és egy régi slágert énekelt bűbájosan, majd édesapjával Tóth Gyulával közösen adták elő Andreas Bocelli és Celin Dijon előadásában ismert az Ima c. dalt. Mindketten az újszegedi Talent stúdió növendékei.

A koncert zárásaként plébániánk illusztris tagja, a gitáros énekkar vezetője, a régóta fiatalnak számító Bővíz Laci adott elő két saját szerzeményű dalt gitáron kísérve önmagát. Az első ének Jézus példabeszédeiből a tékozló fiúról szólt, a másik dal egy imádság, könyörgés volt.

Dicséret illet minden szereplőt, akik vállalták, hogy a nyári szünet ellenére eljönnek, gyakorolnak is egy kicsit és bemutatják jelenlegi zenei tudásukat, megörvendeztetnek bennünket muzsikájukkal! Szép volt! A plébánia jóvoltából nagy fagyizás várt a közreműködőkre és a hallgatóságra is.

Lucz Ilona

A Názáret csoport kirándulása a Bükkben

A Názáret csaladcsoport kirandulását idén július  22-től 25-ig a bükkszentkereszti Betlehem Házban töltöttük. A 9 felnőtt és 15 gyerek igazi életet vitt a lelkigyakorlatos házba.

A közös reggeli és esti imákkal, kirándulásokkal, éjszakába nyúló társasozasokkal és beszélgetésekkel hamar elszaladt ez a néhány nap. Megnéztük Lillafüreden a vízesést, az Anna barlangot és felültünk a libegőre. Egy másik nap megnéztük Szentléleken a pálos kolostor romjait és felkapaszkodtunk a Bánkút melletti Bálvány kilátóba, ahonnan pazar kilátásban gyönyörködhettünk.

Az elmúlt évet a csoport eléggé megsínylette, így nagy szükségünk volt az egymásra hangolódásra, a közös élményekre. Ez a pár nap segítséget ad majd szeptemberre, hogy új lendülettel tudjuk elkezdeni a csoporttalálkozókat.
Örömmel telt szívvel adunk hálát a Jóistennek ezért a pár napért.

Siklós Robi és Szilvi

Nyáreste Vivaldival

Barokk zene hangjai töltötték be a plébánia nagytermét július 15-én, a Csütörtök Esti Társaskör alkalmával. Dr. Krisztin Német István matematika szakos főiskolai docens Vivaldi vokális zenéjéről tartott előadást a jelentős számú közönségnek. Ritkán hallható szóló- és kórusművek, egyházi és világi zenék felvételei hangzottak el, ráirányítva figyelmünket a barokk művészet még felfedezésre váró csodáira.

A mintegy ötvenperces zenei összeállítást rövid életrajzi bevezető előzte meg, melynek során magunk elé képzelhettük a velencei születésű mester életének legfőbb eseményeit. Egy felszentelt pap, aki törékeny egészsége miatt sohasem misézik, ám megannyi gyönyörű zenét ír az egyháznak és a világnak! Egy művész, akit halála után hosszú időre elfelednek, ám reneszánsza a mai napig tart! Isten kivételes életutat szánt Antonio Vivaldinak, s ő kivételes életművel válaszolt erre az ajándékra.

Művészetének bámulatra méltó sokszínűségét, rendkívüli érzelmi szélsőségeit híven tükrözte az összeállítás: sodró lendületű, fényesen virtuóz zenéiből éppúgy hallottunk részleteket, mint széles ívű, imádságos hangú műveiből. Két Gloria keretezte az est zenei anyagát, a dicsőség fényét vetítve a főként egyházi művekből szerkesztett programra. Előadónk különös lényeglátással hívta fel figyelmünket a zenei kifejezőeszközök gazdagságára, a szöveghez illeszkedő hangsúlyok, hangnemváltások és a szólamvezetés dramaturgiai szerepére, ily módon érzékeltetve többek között a Kyrie érzelemvilágának zenei lenyomatát, vagy a Stabat Mater ereszkedő dallamának és lelket átjáró kard-hangsúlyainak jelentőségét. A liturgikus művek elhangzása előtt azok latin és magyar szövegét is felolvasta, hogy a szavak és a zenei hangok találkozása még nyilvánvalóbb legyen számunkra. Az egyházi művek mellett Az olimpia című opera egyik virtuóz áriája kápráztatott el bennünket, amely a korra jellemző módon, férfi szoprán hangon szólalt meg.

Mennyi hit, bölcsesség, életöröm árad Vivaldi zenéjéből! S milyen nagy szükségünk van ezekre az értékekre ma, kizökkent mindennapjainkban! Az előadás résztvevőjeként azt érzékeltem, hogy valamiképpen megszűnik a külvilág, s a közösen megélt katarzis élményét tapasztaljuk meg mindannyian.

Vivaldi zenéje egyszerre szólt az érzelmeinkhez és az értelmünkhöz, s évszázadokon átívelve úgy hatott az emberi lélekre, mint egykor az olasz templomok falai között.  Bizonyára ennek az élménynek is szólt az egybegyűltek lelkes tapsa, melyért az előadó a szerző nevében mondott köszönetet. Jelen sorok írója pedig a közösség nevében köszöni meg Istvánnak az igényes és élményszerű előadást. Mert a barokk hangzásvilág nyomán megfényesedett az este, s talán azóta is meghallgattunk néhány Vivaldi-művet…

Péterffy Gabriella

Muszlimok és keresztények viszonya az Egyháztörténelemben

A csütörtöki esti nyári előadássorozat következő előadója Kerekes Gellért történész – egyháztörténész volt, aki a muszlim-keresztény kapcsolatok történelmi rejtelmeibe engedett bepillantást. A plébánia földszinti terme szinte teljesen megtelt érdeklődő tekintetekkel.

Gellért alapos, jól strukturált előadása során Jézus küldetés nyilatkozatától („Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” Mt 28, 19-20) egészen a 21. század kihívásaihoz juthattunk el.

Történelmi események egész tárháza tárult fel előttünk a keresztény-muszlim kapcsolódások szemszögéből és így lehetőségünk nyílt kitekinteni megszokott szegedi hétköznapjainkból és elmerengeni a világtörténelem nagyobb összefüggésein is. Szóba került Fatime és Međugorje keresztény-iszlám kötődése, Afrika észak-keleti és dél-nyugati megosztottsága, az Arab félsziget és Ázsia folyamatos vallási átalakulása.

Az előadás szélesítette látókörünket, hogy a néha oly egyszerűnek tűnő összefüggéseket más szempontból is megvizsgáljuk és elgondolkozzunk rajtuk. A zárásként elhangzó hallgatói kérdések sem tudták kizökkenteni az előadót a szerepéből és gyakorlatilag nyitott történelmi lexikonként, mindenféle jegyzet nélkül kaphattunk alapos, mérsékelt, sztereotípiáktól mentes válaszokat.

Az újszegedi plébánián eltöltött történelmi időutazás engem személyesen arra inspirált, hogy fontos ismernünk a saját és más népek, vallások történelmének alakulását, hogy ezáltal felfedezhessük Isten arcát minden emberben.

Urbán Ákos

Hercegszántóra zarándokoltunk

Június 26-án Hercegszántón jártunk plébániai csoportunkkal, amelyet néhai Szabóné Égető Zsuzsa vezetett. Jelenleg György Zsuzsi vette szárnyai alá a csoportot. Az ő ötlete nyomán és szervezésében indultunk útnak.

A zarándoklaton öten vettünk részt. Reggel 8.30-kor a plébánián gyülekeztünk és kilenc óra körül indultunk.

Első állomásunk Baja volt, egy amatőr régiséggyűjtő háza, ahol főként vallási témákat ábrázoló festményeket, szobrokat, kerámiákat tekinthettünk meg. A gyűjtő sokat mesélt a kincseiről, amelyek nem csak vallási szempontból értékesek, hanem egyik-másik, mint műkincs is számottevő.

Ezután kísérőnkkel, Ágival, elindultunk Máriakönnye Vodica zarándokhelyre, ahová kijött velünk a kegyhely gondnoka, Attila. Az ő elmondásából ismertük meg a kegyhely történetét. A helyi kis templomot kinyitotta, így azt belűről is megnézhettük. Egy kis uzsonna után indultunk tovább.

A hercegszántói katolikus templomban már várt a kísérőnk: László, aki ott él a plébánián, Imre testvérével, a plébánossal.

A templom eredetileg barokk stílusú volt, de azóta több rész át lett alakítva, főleg a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései szerint. Az egyik érdekesség, hogy a templomban hét ereklye található, mindegyik jól látható helyen az igazoló levéllel együtt.

A faluból átmentünk a kegyhelyre. A pusztai környezetben eredetileg egy kisebb Mária szobor és egy kút mellett történtek csodás gyógyulások. Később épült hozzá a 10 méter magas rozsdamentes acél Mária szobor, a kőből készült hatalmas rózsafüzér és a keresztút. A hely azóta is folyamatosan gyarapszik, hol misézéshez szükséges bútorokkal, hol Szent II. János Pál szobrával, hol egy éjjel kivilágított keresztel, hol virágos kertekkel, padsorokkal stb. Minden évben gazdagszik valami újjal.

Hazafelé indulva még beiktattuk a csávolyi Texas vendéglő melletti Levendulás kertet, ahol a gyönyörű lila virágtenger mellett kézműves árusok hangulatos szabadidős programokat biztosítottak az érdeklődőknek.

Végül este hat óra körül értünk haza, kellemesen elfáradva, de egymást jobban megismerve, a kegyhelyek légkörét, és az együttlét örömét magunkkal hozva váltunk el egymástól.

Aradi Márta

Oroszországról szubjektíven

A Csütörtök Esti Társas-Kör július 8.-i előadását Dr. Szalamin Edit nyugalmazott egyetemi tanár testvérünk tartotta. Az „Oroszországról szubjektíven” cím már önmagában is figyelemkeltő, hiszen a közelmúlt évtizedei alatt hozzánk eljutott információk főként a politikai helyzet által meghatározottak és megengedettek voltak.

Indításként Oroszország földrajzi helyzetéről, a nyelv eredetéről, az orosz nép történelméről hallhattunk részletes ismertetést. A 20. századig eljutva jól ismert nevek, kifejezések – mint Lenin, Sztálin, Gulág, peresztrojka, glasznoszty – fogalmai rajzolódtak ki előttünk. A téma feldolgozását egyaránt jellemezte előadónk szubjektív, és a tények objektív világa. Ezeknek megfelelően két alapvető gondolatot többször is hangsúlyozott. Az egyik: bármilyen körülmények között mindig minden az emberen múlik, s a másik: Oroszország semmiképp nem azonosítható a Szovjetunióval. Ha így lenne, biztosan nem jellemezhetné Editet az a már gyermekkorában felébredt szimpátia az orosz ember, kultúra és vallás iránt, amely a kommunista érában családját érintő nehézségek ellenére is mind jobban kialakult benne. Sőt, a mai napig szenvedéllyel szövi át életét.

A Szovjetunióban, később Oroszországban tett mintegy húsz utazás élményéből is táplálkozott a mély humanizmusról tanúskodó, lelkes előadás. Megismertük a sokat szenvedett, vallásától erőszakkal megfosztott orosz nép erőfeszítését is örökségének fennmaradásáért. Ámulattal néztük a megbukott hatalmi rendszerben lerombolt, majd közadakozásból is újraépült csodálatos pravoszláv templomok sorát, ahol talán újra hitére talál az orosz lélek. Különösen érdekes volt hallani az elmúlt évtized grandiózus világi változásairól, a külföldieket is magával ragadó megújult, modern világvárosról, Moszkváról.

Múlttal, jelennel kapcsolatban egyaránt óvott bennünket a tanárnő a felületes, egyoldalú ítéletektől.

A zárszó: „mert mindig, minden a konkrét emberen múlik” ismétlése arra int minket, tudjuk felemelt fejjel számon tartani, őrizni, védeni értékeinket mi is a magunk valóságában.

A közönség nem lankadó érdeklődésének és a vonzó előadásmódnak köszönhetően öreg este volt már, amikor – stílszerűen egy korty vodkával való koccintás után – kiléptünk a plébánia épületéből.

Ágoston I./Kiss D.P.

Felnőtt katekézis tanévzáró alkalma

A csütörtök esti felnőtt katekézis idei tanéve június 25-én lezárult. Az utolsó alkalommal összefoglaltuk a korábbi témáinkat, majd megvendégeltük egymást. Édes és sós házi süteményeket kóstoltunk, és bizony jólesett – a már régóta hiányolt – kötetlen beszélgetés.

Lucz Ili és Péterffy Gabi testvéreink együtt muzsikáltak, s mindez testi-lelki felüdülésünkre szolgált.

Szeptember 23-án, a budapesti NEK és az Újszegedi Mária-napok programsorozat után folytatjuk az ember erkölcsi kibontakozásáról szóló megkezdett tanulmányainkat. Addig pedig minden csütörtök este továbbra is összejövetelt tartunk, de immár a legváltozatosabb témákról hallgatjuk meg egyik-másik testvérünket a Társaskör keretében.

Thorday Attila