Beatmise a templomkertben

Az eucharisztikus ünneplésre a harmadik vasárnapon is megtelt a templomkert, ahol az Antióchia-közösség fiataljai ajándékoztak meg bennünket zenei szolgálatukkal. (Itt hívjuk fel Olvasóink figyelmét arra, hogy a július 26-án, vasárnap 9.30-as szentmisén szintén az antiochiás fiatalok vállalták a zenei szolgálatot.) 

A szentmise olvasmányainak üzenetét a közelmúltra vetítve plébánosunk arról szólt, hogy istenkapcsolatunkat és emberi kötődéseinket milyen sokféleképpen éltük meg a veszélyhelyzetben, amelyben a megújulás és a felismerések lehetősége is ott rejlett számunkra. Példaként egy nagyszülő szavait idézte, aki a nehézségek idején tapasztalta meg igazán, mennyire szereti őt a családja. Attila atya örömmel jelezte ebben a szentmisében, hogy a következő vasárnap már a felújított templomban ünnepelhetünk, s hogy reményei szerint jó szívvel emlékszünk majd ezekre a különleges alkalmakra. S valóban: a kertre pillantva gondolatainkban most már mindig jelen lehet az ünneplő sokaság, mint ahogyan a nagyteremben is ott világíthat egy képzeletbeli örökmécses.

Péterffy Gabriella

A Názáret családcsoport tagjai is találkoztak

A járványveszély idején plébániai családcsoportjaink rendszeres találkozókat tartottak – virtuálisan. Pénteki napokon, amikor korábban összejöveteleiket tartották, a karantén időszakában is keresték egymás társaságát, hogy tapasztalataikkal erősítsék egymást.

Pünkösdöt követően immár személyesen is találkoznak vagy egyik-másikuk kertjében, vagy amiként a Názáret családcsoport, aki az összejövetelét június 5-én, pénteken tartotta a Teréz-templom kertjében (a fotókon).

A Schola Családi Ének- és Zenekar vízkereszti koncertje

Vízkereszt az egyházi évben a karácsonyi időszak záróünnepe. Ebből az alkalomból szkólánk évek óta a mise végén egy kis koncertet ad. A sok karácsonyi esemény között, tekintettel gyermekeink elfoglaltságára – ilyenkor találunk alkalmat arra, hogy a sok szép karácsonyi dal közül néhányat elénekeljünk.

Ezzel a kis koncerttel szeretnénk a misét még ünnepélyesebbé tenni és plébániai közösségünknek a már-már halványuló karácsonyi fények közepette a karácsony hangulatát még egyszer felidézni.

Így tettünk idén is. Ez az alkalom idén Urunk Megkeresztelkedése vasárnapjára esett. Január 12-én, a 9.30-as szentmise végén szkólánk kiegészülve szülőkkel, rokonokkal – családi kórust alakítva – adtunk elő négy karácsonyi dalt.

Először hangszeres gyermekeink adták elő Gruber: „Csendes éj” kezdetű közismert dalát a múlt évben alakult kamaracsoportban szereplő hangszereknek megfelelő átdolgozásban.

A hegedűszólamokat az együttesben legfiatalabbként részt vett másodéves hegedűs, Verdune Marc, (aki idén mér sokkal biztosabban játszotta szólamát), Kovács Klári és vendégként Pásztor Teréz (f.h.) játszotta, Cselló szólamban Siklós Ádám és Pechan Gellért ügyeskedett. Az együttes vezető „hangadója” idén is a kiválóan fuvolázó Verdune Berci, valamint az egykori szkólatag Gál Rita volt. Reméljük, hogy a jövőben mások is csatlakoznak ehhez a templomi közös zenéléshez!

A hangszeres produkció után a Szkóla Családi Ének- és Zenekar fellépése következett. Énekeseink nagy igyekezettel készültek az előadására, hiszen ritkán van alkalmuk zenekari kísérettel énekelni. Ez mindig izgalmas feladatot jelent – alkalmazkodni kell a kísérethez, a hangszerkíséret felerősíti a dal hangulatát, kiemeli a dallam, a szöveg szépségét.

A kórusban részt vett szkóla tagok: Seres Zsófi, Sóti Luca, Vér Niki és Kriszti. A kórus jeles tagjai voltak a családtagok, Verdure Brzozka Ági, Vérné Végel Erzsi, Sótiné Bagyánszki Marcsi, Szántóné Babi, Brzózka Marekné Ila, valamint Nagy György Judit, Szöllősi Réka, Pechan Kornélné. Köszönjük részvételüket, énekük, példájuk nagyban segítette a kis énekesek szereplését! Ez is egy szép alkalom volt a családi együttműködésre, együttes alkotásra.

A zenekarban többségében a Kovács és a Pechan család tagjai vettek részt, Klári hegedűn, Gábor kiváló harangjátékával járult hozzá az előadáshoz. Pechan Szilvi hegedűn, Szabolcs csellón játszott. A zenekar fontos tagja volt a szépen játszó két fuvolista, Verdure Berci és Gál Rita. Vendégként részt vett a produkcióban Pásztor Teréz, Kovács Istvánné (hegedű) és Fejes Antal (gordonka).

Az ének és zenekar előadásában elhangzott karácsonyi dalok:

Szólj csengő, csingi-lingi-ling… gyermekdal;

Glória – Mind a világ örvendezzen…. a „Szent vagy Uram”-ból ismert dal;

Händel: Örvendj világ – kórusrészlet a Messiás oratóriumból.

Az elhangzott darabok – kivéve Händel kórusművét – Tamás Gergely Alajos feldolgozásai, a jelen együttesre Pechan Zoltánáltal hangszerelt változatai voltak.

Köszönjük minden résztvevő és segítő munkáját.

Hálát adunk Istennek, hogy megérhettük és létrejöhetett ez a produkció!

Itt megtekintheti a koncert videófelvételét is:

A szkóla énekesek száma igen kevés, hiszen sokan kinőttek már az együttesből. Éppen ezért várjuk új tagok jelentkezését 6-tól 14 éves korig. A próbákat minden pénteken 17.30-tól 18.30-ig tartjuk a plébánián. Azokat várjuk, akik tudják vállalni a zenei szolgálatot a szentmiséken.

Ugyancsak várunk hangszert tanuló gyermekeket is egyes darabok hangszeres kíséretének megszólaltatására. Bármilyen hangszeres jelentkezhet, de különösen számítunk gitáros, hegedűs, csellós, furulyás, és ütőhangszeresek jelentkezésére. (Ütőhangszeresnek zongorista is jelentkezhet!)

Szeretettel várunk és fogadunk minden új tagot kis együttesünkbe.

Pechan Zoltán, a szkóla vezetője

Advent a Karitász csoport életében

A 2019. év adventjében is mozgalmas időszakot tudhatott magáénak a Karitász csoport. Köszönettel fogadtuk az újszegedi hívek által összeadott adományokat, amellyel 40 család karácsonyi előkészületeit segíthettük. Az adventi ebédre vonatkozó pályázati összeg keretében 120 adag töltöttkáposztát oszthattunk ki a támogatottjaink részére, amelyhez az ételt György Zsuzsi konyhája biztosította.

A Reménység Klub karácsonyi alkalma is meghitt volt. Az Evangélium felolvasása mellett szép dalokat énekeltünk, amelyhez a zongorakíséretet – állandó segítőnk, Klebniczki Renáta férje, –Klebniczki György játszotta.

Köszönjük a Rácz Józsefnek, hogy a Szegeden általa vezetett Lipóti Pékség egész évben segítséget nyújtott a csütörtöki ételosztásokhoz, valamint Havancsák József vállalkozónak az adventi csomagokat!

Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy ilyen szeretetteljes és jószándékú közösségben végezhetjük (továbbra is) a munkánkat, ezúton kívánunk áldott, kegyelemben gazdag új esztendőt!

Szeretettel: a Karitász csoport

Ministránsokat avattunk

  1. október 27-én a diákmisén Plébánosunk ministránssá avatta négy testvérünket: Asztalos Boldizsárt, Asztalos Sebestyént, Brzózka Mareket és Pap Barnabást. A fiúk már több hónapja gyakorolják az oltárszolgálatot főministránsuk, Koczó Jocó vezetésével. Az Asztalos fivérek különben nagyapjuk, Zsembery Pista bácsi nyomába lépve és vele együtt rendszeresen segédkeznek a vasárnap kora reggeli szentmisén.

Újonnan felavatott ministránsaink a többiekkel együtt azóta is lelkesen, nagy figyelemmel szolgálnak, és folyamatosan fejlesztik tudásukat. Bátorítjuk a többi fiút is, hogy kapcsolódjanak be ebbe a szép szolgálatba!

Körmöczi Laci

A fotó Brenner János boldoggá avatásán készült

Ministráns-kirándulás

Feledhetetlen számunkra, hogy tavaly ilyenkor, 2018. május 1-én Brenner János boldoggá avatásán vettünk részt Szombathelyen. Idén Szent József, a munkás ünnepnapján néhányan a ministránsok közül ismét fölkerekedtünk. Ezúttal a Petőfiszállás-Szentkút kegyhelyen a pálosrendi Barnabás atya fogadott minket. Miután bemutatta a rend és a kegyhely történetét, az otthonról hozott szendvicseinket elfogyasztva focizni indultunk. Az 55 perces játékidő alatt összesen 18 gól született. A testmozgás után az Eucharistia nevű társasjátékkal fejlesztettük hitbéli tudásunkat. Végül zsolozsmával és szentmisével zártuk a napot (a pálos szerzetesek kápolnájában készült a csoportkép). Ezúton is biztatjuk a fiúkat az oltárszolgálatra, melyre jelentkezni Attila atyánál lehet.

Pechan Szabolcs, Körmöczi Laci és Koczó Jocó

Boldogok, akik fölkerekednek…

Attila atya biztatására és őt követve három autóban fölkerekedtünk, hogy templomunk ministránsait kétnapos kirándulásra vigyük. Az ötletet ezúttal az adta, hogy május 1-re, Szombathelyen hirdették meg Brenner János vértanú pap boldoggá avatási ünnepségét.

Tekintve, hogy az út hosszúnak ígérkezett, már hétfő reggel elindultunk. A Balaton partjánál megpihentünk, pontosabban mozogtunk egy jót: fociztunk a strandon és megfürödtünk (április utolsó napján!) a „magyar tengerben”. Esténket már Nagykanizsán töltöttük, ahol bőségesen megvacsoráztunk, majd a piarista iskola kollégiumában aludhattunk. Lefekvés előtt még csapatjátékra és közös imádságra is jutott erőnk.

Kedden reggel korán felkelve indultunk el Szombathelyre. Már az odavezető úton találkoztunk az eseményre igyekvő zarándokokkal. Több, mint 15 ezren regisztráltak előzetesen, így az eredetileg tervezett helyszín helyett, a szombathelyi Emlékmű-dombon került sor a boldoggá avatására. Ezen közel 700 ministránssal együtt vettünk részt. Ebéd után megnéztük Iváncsits Tamás Brenner János életéről írt zenés drámáját.

Urunk, Istenünk! Hálát adunk neked Boldog János vértanú önfeláldozástól lángoló, hitvalló életéért. Hálát adunk minden ajándékodért is, amellyel a boldoggá avatására készülve elhalmoztál bennünket. Kérünk, erősítsd bennünk továbbra is a meggyőződést, hogy „az Istent szeretőknek minden a javukra válik”!

Zárásként álljon itt néhány gondolat, amit ministránsaink válaszoltak arra a kérdésre, hogy mit tudnak hazavinni magukkal erről az ünnepről:

– Elgondolkoztató, hogy Brenner János kiskorában egy színdarabban vállalkozott Szent Tarzíciusz szerepének eljátszására, s végül ő is hasonló körülmények között halt vértanúhalált, mikor az Oltáriszentséget egy haldoklónak akarta elvinni.

– Amikor a politikai hatalom ellenséges környezetet teremt, akkor is merni, tudni kell kiállni az értékeink mellett.

– Folyamatosan akadályok gördültek elé: jelentkezett egy szerzetesrendbe – azt feloszlatták, majd bekerült egy szemináriumba – azt bezárták, s ő mégis kitartott és pap lett. Tette ezt egy olyan korban, amikor ez egyáltalán nem volt menő.

– Amikor éjszaka egy haldoklóhoz hívták, gondolkodás nélkül indult segíteni. Nekünk is így kell mindig késznek lenni, hogy segíthessünk másoknak!

– Halálában is a nála lévő Oltáriszentséget védte a meggyalázástól. Nekünk is védenünk kell értékeinket!

Pechan Szabolcs

 

Bemutatkozik a Bibliaolvasó közösség

Több mint hat éve alkotjuk azt a bibliaolvasó közösséget, amely egy korábbi plébániai csoport tagjaiból alakult. Kezdetben a vasárnapi evangéliumi szakaszt olvasgatva a ránk gyakorolt hatásáról beszélgettünk. Majd kíváncsiak lettünk a Jelenések könyve lehetséges értelmezéseire, s ez több hónapon át lekötött bennünket.

Ezt követően az Ószövetség felé fordultunk: a Tórával való ismerkedés is hosszú időt igényelt. Olvastuk Jákob fiainak történetét, majd a Kivonulás könyve és a Második Törvénykönyv egyes fejezeteit is.

Nagyon tanulságos volt Carlo M. Martini: Minden utamon Te vezettél című lelkigyakorlatos műve. A könyv Mózes történetén át, nyolc elmélkedésen keresztül segítette lelki fejlődésünket egy éven át.

Az elmúlt évben Józsue, a Bírák, Rút majd Sámuel 1-2. könyvével ismerkedtünk. Idén a Királyok könyvét kezdtük el olvasni, s még bizonnyal sok-sok érdekesség vár ránk!

Égető Zsuzsanna

Óriási siker a szívekben – a SZEGECS Szarvason

Szeptember 29-én a Szent Erzsébet Gitáros Együttes Csapata Bővíz László vezetésével Szarvason vendégszerepelt az ott szolgáló Kiss Imre atya meghívására.

A Szent Kláráról elnevezett kis templom telis-teli volt kíváncsi gyerekekkel, idősekkel. Az ottani hívők 90%-ának a gitáros mise teljesen új és szokatlan volt. Most 11 idegen énekes, 4 féle hangszer, a templom falait átjáró dobütés…

Bevallom, a mi szívünk is nagyot dobbant a mise befejeztével, amikor idős nők, férfiak jöttek hozzánk meghatódva, és nem győztek hálálkodni a számukra feledhetetlen miséért. Láttuk és éreztük, hogy az emberek milyen nyitottak és hálásak, hogy a Jóistent ily módon is megtapasztalhatták. Már itt is, de utána kint a templomkertben is – ahol a kedves hívők süteményekkel, frissítővel halmoztak el bennünket – éreztük, hogy milyen jó Istent szolgálni. Úgy éreztük, hogy tényleg Isten küldöttei vagyunk, hogy egy jószolgálatot látunk el, hisz a meghatottságtól és a hálától könnyező asszonyok hatására szinte alig tudtunk megszólalni. Pedig nem csináltunk semmit, csak próbáltuk azt tenni, amit máskor is, énekszóval hirdetni az Istenbe vetett hitünket és örömünket, ami Istennek is és talán embernek is tetszik.

Miközben nagyon sokuk érdeklődésére próbáltuk az újszegedi csoportok létét, sokszínűségét bemutatni, éreztük, milyen fontos, hogy mindenki a maga adottságához mérten tanúságot tegyen Isten szeretetéről és jelenlétéről. Egyáltalán nem tudhatjuk, hogy kiben mikor gyullasztunk meg egy szikrát, ami a másik ember egész életére kihat.

A délelőtt további részében míg Imre atya a szomszédos faluban is misét mondott, addig ottani néhány fiatallal és hittantanárral városi sétát tettünk többek között a Körös folyóhoz, a Vízi Színpadhoz, az Evangélikus Ótemplomhoz. Délben Imre atya már várt minket a vendéglőben, ahol vidám beszélgetések közepette fogyasztottuk el az ebédet. De ezzel még nem ért véget a vendégszeretet, mert még cukrászdába is meghívott bennünket fagyira és sütire.

Már a látogatásunkkor is jelezték a szarvasiak – és az azóta eltelt időszakban is –, hogy szívesen látnák még az együttest máskor is.

Köszönet és hála a nagy-nagy vendégszeretetért!

Bővíz Edit

Tizennyolc év után újra Szegeden: Szentjánosbogár-tábor Újszegeden

Június 30-án elstartolt az újszegedi Szentjánosbogár tábor!  Kirakhattuk volna a MEGTELT! táblát az újszegedi templomra. 109 gyermek + 25 csoportvezető (köztük 27 szegedi-újszegedi) csimota táborozik ezekben a napokban a Szent Erzsébet plébánián és környékén!

35 család nyitotta meg a szívét és otthonát a táborozók előtt, így kicsit a házigazdák is bepillanthatnak a tábor menetébe, eljöhetnek a missziós misére kedden 18 órára, és a vendégek keresztény családoknál tölthetnek el pár napot együtt.

A templom melletti kiskertben regisztrálhattak az érkezők, vehettek énekeskönyvet, bogaras karkötőt és kulcstartót. Itt kapták meg a bogaras érzés egyik fontos kellékét, az egyenpólót, ami idén ÚJSZEGED felirattal készült az ittenieknek Büszkeség.

A táborba érkezés után máris bogaras játékokba fogtak a csoportvezetők a szökőkút mellett, s a közösségépítés ezzel el is kezdődött, mindenki bevonódott.  Mindenki megtapasztalhatta a bogaras életérzést, a közös játékot, éneklést.  Mire az esti hatos mise elkezdődött, már kicsit össze is hangolódtak az újdonsült csoportok. Flóri atya bravúros beugrással celebrálta a későn érkező tábori pap helyett a misét, majd Fejérváry Csenge táborvezető köszöntötte az újszegedi bogártársadalmat. Megköszönte a befogadó családok jelentkezését és a segítők munkáját. A templomból senki nem ment el plusz gyerek nélkül, sokan a saját 3-4-5-6 gyerekük mellé fogadtak be a tábor idejére még kettőt-hármat.

Hálásan köszönjük az újszegedi és szegedi hívek szállás-felajánlásait és az iroda-sekrestye munkatársainak az önzetlen segítséget a tábor lebonyolításában!

Pap Laci és Seres Kriszta

Ministráns-kirándulás Pálosszentkútra

Feledhetetlen számunkra, hogy tavaly ilyenkor Brenner János boldoggá avatásán vettünk részt Szombathelyen. Idén Szent József, a munkás ünnepnapján néhányan a ministránsok közül ismét fölkerekedtünk. Ezúttal a Petőfiszállás-Szentkút kegyhelyen a pálosrendi Barnabás atya fogadott minket.

Miután bemutatta a rend és a kegyhely történetét, az otthonról hozott szendvicseinket elfogyasztva focizni indultunk. Az 55 perces játékidő alatt összesen 18 gól született. A testmozgás után az Eucharistia nevű társasjátékkal fejlesztettük hitbéli tudásunkat.

Végül zsolozsmával és szentmisével zártuk a napot. Ezúton is biztatjuk a fiúkat az oltárszolgálatra, melyre jelentkezni Attila atyánál lehet. (Ez a beszámoló a hazafelé úton, az autóban született, hogy olvasható lehessen a Hírmondó májusi számában.)

Pechán Szabolcs, Körmöczi Laci és Koczó Jocó

Megújulási Hétvége

Eljött a tavasz, és az ilyenkor szokásos Megújulási Hétvége lehetősége is az Antióchia életében. A közösség egyöntetűen igényt tartott erre a különleges alkalomra. Mindenkinek szüksége volt egy kis megállásra, átgondolási időre, egy nap Istennel.

A plébániánkon 5 éve működő Szent Erzsébet Antiochia olyan ifjúsági közösség (16-25 évesek), amelynek tagjai minden pénteken együtt vannak az ún. imatalálkozón.

Közösségünk szülő-párjai (Pap Laci és Seres Kriszta, Bucskó József és Ágota, Bálint Anti és Erika) Attila atyával egyetértésben kiválasztották a hétvégi programot levezetőket. Így a mostani Hétvégét Sipos Patrik és én, Kónya Petra szerveztük. Ugyan még csak október óta vagyok antióchiás, boldogan vállaltuk a programok kialakítását és megvalósítását, hogy élményt nyújtsunk közösségi társainknak. Szervezőtársammal a munka nagyon hatékonyan működött, szinte minden kérdésben egyetértettünk. Ilyen kérdés volt a hétvégét összefogó téma: a Sziget.

A hétvége során arra próbáltuk rávezetni önmagunkat, hogy álljunk meg egy kicsit a nagy rohanásban. Felejtsük el, mekkora pörgés vesz körül minket az érettségi, közeledő vizsgaidőszak vagy épp munka miatt, és gondoljuk át, hol tartunk. Mérjük fel, milyen viszonyban állunk önmagunkkal, a kapcsolatainkkal, környezetünkkel és Istennel. Ezért alkottuk meg a nyugalom szigetét, ahova bárki képes ellátogatni, ahol képesek vagyunk megtalálni a csendet, a békét és mindebben Istent.

Mindent megtettünk azért, hogy a Megújulási Hétvége segítségünkre legyen a későbbiekben, erőt adjon a nehéz időkre. Ugyanakkor minden várakozásomat felülmúlták a hétvégén történtek. Ahhoz, hogy egy ilyen fantasztikus élmény megszülessen, a jelenlévő társakra is szükség volt, akik készségesen segítségünkre voltak, és szívüket-lelküket beleadták a szervezés támogatásába. Ilyen közösségért az ember csak hálás lehet!
Személy szerint nagy kővel érkeztem a szigetre. Egy hatalmas szikladarabbal, ami nyomta a szívem. Azonban a hétvégén sikerült ezt a követ – ha nem is letenni, de – részben rábízni Istenre. Megértette velem, hogy Ő sosem tűnik el, csak képesnek kell igazán csendbe lenni ahhoz, hogy vegyük észre segítő jobbját.

Rengeteg szeretetet kaptam, ami megnyilvánult a nevetésben, a vigasztaló és bátorító mosolyokban, ölelésben. Még egy olyan közösség nincs, mint az Antióchia, ahol feltétel nélkül szerethetjük egymást!

Kónya Petra