Vidám maszk-a-bál a Teréz anya bölcsiben

Farsang járvány idején? Hogyan lehetséges ez és hol? Mennyi volt a büntetés? – kérdezhetnék tőlünk sokan, amikor feldobjuk ezt a témát. Pedig a farsang itt járt közöttünk, és nem csak maszkokat, hanem vidám, színes jelmezeket is hozott oda, ahol játék nélkül nem telhetnek el a mindennapok: a Teréz anya Családi Bölcsődébe.

Járvány ide vagy oda, nálunk bizony meg kellett ünnepelni ezt a jeles időszakot, hiszen a gyerekeknek a játék és a valóság csodás találkozása az életet jelenti minden egyes nap. A fantázia szárnyal és a kicsi gyermek bárkivé, bármivé átváltozik pillanatok alatt. Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász vagy épp hercegnő, katicabogár, kistigris. Ezekben a komor felhős napokban bölcsődés csemetéink szívbéli nevetése jókedve töltötte be a jó meleg szobákat a Teréz templom emeleti termeiben. Volt ének, zene, tánc, fánk és játék, ahogy egy rendes farsanghoz illik és a gondozó nénik is jelmezt öltöttek. Szükségünk van arra, hogy ne feledjük el: ilyen volt az élet járvány előtt és reméljük ilyen lesz utána is. Erre tanítottak minket a gyermekek az idei farsangon: merjük elképzelni ezt és együtt örülni neki, hiszen ez az ünnep ezt jelenti mindannyiunk számára.

A hétköznapok a bölcsiben a járványos idők óta csak abban változtak meg, hogy a felnőttek maszkot viselnek a folyosókon, mint mindenhol másutt, ahol találkoznak. A gondozó nénik azonban nem tudnak maszkot viselni, hiszen a kicsi gyermek az ő szájukra figyel, amikor az első hangokat, mondatokat formálja, az ő arcukról tanulja az érzelmeket. S ahogy a tanító néni sem rejtőzhet maszk mögé egy osztályban, úgy a bölcsis nénik sem bújhatnak el az 1-3 évesek elől, akkor sem, ha épp könnyeiket vagy orrocskájukat törölgetik. Szeptember óta fokozottan figyelünk a játékok fertőtlenítésére, a kilincsek, kapcsolók, kapaszkodók naponta többször is megtisztulnak, és ha épp nem szellőztetünk, akkor szabad levegőn vagyunk a gyermekekkel: bizony még ebben a nagy hideg februárban is.

Létszám-beli gondunk hála Istennek nincs: a bölcsőde teltházzal működik. Munkatársaink sok gyermekes anyukák többségében ezért, időnként nehézkes a munkarend összeállítása, különösen, ha saját gyermekeik hiányoznak iskolából, óvodából. Büszkék vagyunk rá tehát hogy ősz óta csak kétszer kellett (rövid időre) bezárnunk a bölcsit igazolt kovid fertőzés miatt. Honnan e különös érzés és mit jelent? Talán azt, hogy ez a kis maroknyi csapat szülők gyermekek és bölcsődei munkatársak, tényleg odafigyelünk egymásra, ebben a hosszúra nyúlt maszkos időszakban, még így farsang idején is, jókedvű maszk-a-bálunkban is ezt tettük, ahogy erről a kép is tanúskodik.

Szendrényi Marietta

A Szkóla karácsonyi műsora (videó)

Pechan Zoltán karnagy vezetésével az Újszegedi Szkóla a járványveszély közepette online készült fel e karácsonyi műsorra. A felvétel az Erzsébet-templomban történt 2021. január 10-én.

Énekel: Csáki Luca, Kovács Klári, Kulik Zsuzsi, (Pap Jerne Zsófi), Siklós Eszter, Sóti Luca, Vér Kriszti, Vér Nikolett.

Felnőtt hittanulók – katekumenek

Az ókeresztény kortól fogva a görög eredetű „katekumen” szóval illetjük azon felnőtteket, akik a szentségek felvételének útjára léptek. Plébániánkon Pattogató Jutka nyugdíjas pedagógus testvérünk éveken át anyai gondoskodással terelgette ezt az évente új tagokkal bővülő csoportot. Időközben többen sorjában elnyerték a keresztény beavatás szentségeit: 2020. húsvét éjszakáján (zárt templomban!) ketten megkeresztelkedtek és bérmálkoztak, sőt a szentáldozásban is részesültek, másik két felnőtt testvérünk szintén elsőáldozó lett a húsvéti időben, továbbá októberben a katekumen-csoport 7 tagja bérmálkozott.

A nyár folyamán Jutka néni jónak látta stafétaként átadni e szolgálatot a csoportba járó Németh Zsuzsinak, aki immár szeptember óta lelkesen vezeti a hitélet útján azon felnőtteket, akik a beavatás szentségeit kérik az egyháztól. Az elmúlt hetekben magam is részese voltam a plébánián, majd novembertől az online térben megtartott rendszeres foglalkozásoknak, ahol 10-12 fő aktívan bekapcsolódik a katolikus vallás megismerésébe. Zsuzsi az egyetemi oktatásban begyakorlott módon készül az órákra, az előre elkészített prezentációt a képernyőn megosztja a csoporttagokkal, és arról beszélgetnek. Számomra is bámulatos volt az a módszer, ahogy az otthonukban ülő résztvevőkkel kikerestette a rózsafüzér titkainak bibliai alapjait. Egymással versengve forgatták a Szentírást, hogy vajon ki találja meg hamarabb Jézus élete egyik-másik történetének bibliai leírását? Mindig akadt, aki azt szívesen felolvasta, majd a felmerülő kérdésekre kerestek választ.

Őszintén mondom, hogy hálás vagyok Istennek, hogy szeretetével megérintette és magához vonzza e nyitott szívű embereket. Ha környezetünkben hallunk olyanokról, akik szeretnének megkeresztelkedni, vagy bár meg vannak keresztelve, de vallásgyakorlat híján nem lettek elsőáldozók vagy bérmálkozók, buzdítsuk őket, hogy van mód arra, hogy új lendületet vegyen hitéletük épp azáltal, hogy bekapcsolódnak a szerda esténként – legalább online módon – találkozó katekumen-csoportba!

Attila atya

Pechan Zoltán nem ismer lehetetlent

Pechan Zoltán nyugalmazott zenepedagógus nem ismer lehetetlent. Már a tavaszi karantén időszakban kidolgozta annak módját, miként tudja összetartani az egyházi énekeket tanuló gyermekénekkar, az ún. szkóla tagjait.

Nyáron aztán a családi kertben tartott élő próbákat, hogy a közösség összetartó ereje erősödjék. Milyen boldogok azok a szülők, akik látják gyermekük fejlődését a zenei életben, ugyanakkor igaz, jó barátokra is lelnek az egyházi közegben! Ez bizonnyal minden áldozatot megér.

Szeptemberben a plébánián tarthatták az énekpróbákat, de októbertől ismét az online térbe szorultak. Az egyik család az alábbi üzenetet küldte:

Kedves Barátaink!

Mivel szeptemberben Máté zongorázni, Eszter pedig hegedülni kezdett, így most már mindhárom gyerek tud picit valamilyen hangszeren. Megpróbáltunk velük egy kis kamaramuzsikát összehozni a lakásunkban. Ez volt az első ilyen alkalom.

Áldott szép ünnepet és egy gondtalanabb, boldog új évet kívánva szeretettel:

Siklós Robi és Pechán Szilvi, valamint gyermekeik: Ádám, Máté és Eszter

https://drive.google.com/file/d/1dLsb4ZjANXI5oIBpfePm8iwNVVa7hmr2/view?usp=sharing

Ha csütörtök, akkor Katolikus Caritas

Ételosztás a plébánián

Ha elég erős vagy legyőzni magad, az egódat, az énközpontúságod, a kényelmed, és elég bátor vagy egy kis időre kilépni a komfortzónádból , kinyílik egy másik világ … próbáld ki egyszer! Kisimítja még a ráncokat is, lelki síkon (is).

Szöveg, fotó: Ótott Ferenc

Az újszegedi Szkóla Családi Ének- és Zenekar szeptemberi koncertje

2020. szeptember 27-én, vasárnap a ½ 10 órai szentmisén a zenei szolgálatot a szkóla látta el. A mise után került sor a Szkóla Családi Ének- és Zenekar Isten-dicsőítő hangversenyére.

A szkóla már tavasszal készült erre a szolgálatra, de a járványveszély miatti intézkedések nyomán egyre halogattuk a hangverseny magtartását. A gyerekek azért szorgalmasan gyakorolták a dalokat – március óta, mint az iskolában is – online formában tartottuk a „kóruspróbákat”, készültünk a remélt őszi bemutatóra. Istennek hála, a tervezett tavaszi-, húsvéti-, pünkösdi hangversenyt most szeptemberben végre megtarthattuk. A most előadott művek mellett készültünk a következő feladatokra is: tanultuk a nemsokára bemutatandó „Kájoni misét”, mely erdélyi vallásos népénekekből összeállított mise.

Az együttes, mint korábban is, a szkólás és a hangszeres gyerekekből, szüleikből, rokonokból, régi szkólásokból és segítő felnőttekből állt össze. Két új taggal is bővült a szkóla – Csáky Luca augusztus végén lépett be a kórusba, Siklós Eszter pedig már a júniusi foglalkozásokon is rész vett. Sóti Luca, Vér Nikolett és Krisztina, Pap Jerne Zsófia és Kulik Zsuzsi, mint már „öreg szkólások” énekeltek a kórusban. A régi tagok közül örömmel üdvözöltük Buczkó Anitát, aki eljött a kórusba énekelni.

Sóti Luca anyukájával együtt vett részt. Verdure Márk és Luis-Albert a zenekarban játszottak, anyukájuk Brzozka Ági és nagymamájuk Brzozkáné Ila a kórust erősítették. Szintén a kórust segítette Szöllősi Réka.

A zenekarban játszott Gál Rita, egykori szkólaénekes, Siklós Ádám és anyukája Siklósné Pechan Szilvia, Pechan Gellért és apukája, Szabolcs. A zenekar tagja volt Tóthné Szegszárdi Bernadett (hegedű) és Király Istvánné (brácsa), valamint Szendrényi András – vele klarinét szólammal gazdagodott együttesünk.

Műsorunkat az Isten-dicsőítés és a Hála jegyében állítottuk össze. A kis hangversenyen négy kórusmű szerepelt. Elsőként Liszt Ferenc Krisztus oratóriumából az „Ó ifjak, lányok” kezdetű kórustétel hangzott el. A közismert népéneket Liszt feldolgozta az oratóriumban, hangot adva a Feltámadás örömének, az ujjongásnak:

„ …gyászos éjből ébredjetek, …friss szélnek szárnyár jár a hír, nem rejti Jézust már a sír, …az Ember feltámadt Fiát várja húsvéti pálmaág. Alleluja”

Második számként J. S. Bach 147. kantátájának egyik korálja hangzott fel. (Wohl mir, dass ich Jesum habe). A kórusrészlet „háladal” azért a sok jóért, amit Istentől kaptunk és kapunk. „Zendülj lelkem, énekszóval, hálát adni Istennek, hogy ellátva minden jóval téged áld nap-nap mellett. Véled mindig ő törődött, bútól, bajtól ő megőrzött, és kegyes jóvoltából távol tartott a kártól.” A műben elhangzott gyönyörű hegedűszólót Tóthné Szegszárdi Bernadett játszotta.

Harmadik kórusszám L. van Beethoven „Isten dicsősége” című motettája volt. Igazi dicsőítő zene ez, méltóságteljesen hömpölygő akkordokkal, kifejező erejű harmóniákkal. Szövegét Vargha Károly fordította, miszerint dicsőítsük az Urat, mert „Tenéked csak hódolva zenghet a kéklő bérc, a tenger mély. A fény, az árny is csak általad élnek… ó lásd te porszem az Úr csodaművét, ó nézd, mi szép a föld, az ég! Az Úrról szólni az ajkam ne szűnjék! Mert ő az Út, a Kezdet, Vég!”

A hangverseny befejező műsorszáma G. F. Händel: Júdás Maccabeus című oratóriumának győzelmi kórusa volt „Szent az Isten” kezdetű szöveggel. A dicsőítő mű 1. versszakát Tamás G. Alajos írta egy gyermekkórus számára. A 2-3. versszakot a szintén erre a dallamra alkalmazott húsvéti szövegből állítottam össze egy evangélikus énekeskönyvből (Győzelmet vettél…)

„Szent az Isten, zengjed őt világ, mert elküldte nékünk megváltó szent Fiát. Földre szállott értünk megváltó Jézusunk, érte szálljon égbe hálaszózatunk! Győzelmet vettél ó Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod! Ujjongj Isten népe, hirdesd szüntelen: Jézusé a végső döntő győzelem. Ő a diadalmam, pajzsom, életem, szívemben már nincsen semmi félelem.” E kórusművek rávilágítanak, miért és mennyire hálásak lehetünk Istennek, és „ajkunk ne szűnjön Őt dicsérni”.

Ízelítő a koncertből:

A második kórusmű után, – míg a kórus pihent – zenekarunk legfiatalabb tagjai hangszeres szólószámokkal mutatkoztak be. Verdure Márk Purcell: Menüettjét adta elő hegedűn, a duó kísérőszólamát Siklósné Pechan Szilvia játszotta. Verdure Luis-Albert Chopin: Téma és variációk egy Rossini témára című szólóművét játszotta fuvolán. Ezután Siklós Ádám gordonkajátéka következett: Popper szólóetűdjét valamint Buononcini Rondóját adta elő Fliszár Vivien zongorakíséretével. A kis szólisták megmutathatták Istentől kapott tehetségüket és szorgalmukat.

Köszönjük az előadóknak ezt a lélekemelő zenés áhítatot, zenei élményt. Dicséret illeti a gyerekek szorgalmát, mellyel a – nehezített körülmények között is – a hangversenyre készültek. Különösen köszönjük a felnőtt résztvevőknek, énekeseknek, a zenészeknek és a jó szülőknek, hogy részt vettek az előadáson, és segítették a gyerekeket.

Pechan Zoltán, a szkóla vezetője

Hittantábor bibliai kalandozásokkal

Az idei nyáron, bár kissé rendhagyó módon augusztus végén, újra összegyűltek plébániánk hittanosai, hogy 5 napon át izgalmas felfedezések és foglalkozások közepette együtt kalandozzanak a már jól, vagy kevésbé ismerős bibliai történetek között. Ebben segítette őket plébánosunk, hittanáraink és az Antióchiai csoport lelkes fiataljai.

Mindennap más ó- és újszövetségi történeteket dolgoztunk fel, mégis egy egységet alkotva segítették a gyermekeket annak felfedezésében, hogy a mai modern korban is tudunk Jézus tanításai szerint élni. Kincsvadászatokkal, videoblokk megjelenítésével, erényvadászattal és -horgászással tettük tanítványainknak kézzel foghatóvá a hétköznapok tennivalói közt Jézus tanításának nemcsak megtapasztalását, hanem aszerint való alakítását is.

A hosszú szünet után jó volt újra találkozni diáknak és pedagógusnak egyaránt plébániánkon, ahol szeretetteljes, jó hangulatú, lélekben felemelő hetet tölthettünk el változatos foglalkozások és sok izgalmas játék közepette.

Papdi Anikó

Társaskörben: A magyar nyelv maga a csoda!

Egy régi verses imádságunkkal, a Laskói imával kezdődött Lucz Ilona nyelvtörténeti előadása a plébánia nagytermében augusztus 13-án. „Ó, Istennek teste idessége, ez világnak ótalma / Ó, tiszteletes test, ma tégedet miltatlan imádlak” – hallottuk előadónktól Laskói Demeter bencés szerzetes 1433-ból származó sorait.

Lucz Ilona

Olvassuk és értjük ezt a csaknem hatszáz éves szöveget – állapította meg Ili, akit elmondása szerint nyelvünk iránti szeretete és érdeklődése vezetett arra, hogy zongoraművész-tanárként az ősnyelv titkait fürkészve megossza velünk tapasztalatait. Előadásához számos forrásból merített, miközben kutatásának alapját Varga Csaba nyelvész-filmrendező Har című kötete jelentette, melynek szerzőjéről és legfőbb gondolatairól átfogó képet kaptunk az előadás során. Varga Csaba kutatásai szerint nyelvünk a 40-45 ezer évvel ezelőtti európai kőkor hárombetűs, képekhez kapcsolódó szavaiból nőtt ki, s máig ezekből az úgynevezett gyökszavakból táplálkozik (pld. KÖR: környezet, köröm, körtánc, körmönfont, körülbelül stb.). A magyar nyelv szókincsének csaknem hetven százaléka ágazik el ezekből az ősi szavakból, ezért értjük még ma is a régi korok szövegeit – vélekedik a szerző. Ili élményszerűen, számos példával érzékeltette a szavak formálódásának játékát, mintegy válaszul Varga Csaba gondolataira: Aki ráérez a szólátás ízére, csodálatos szellemi világba lát bele. Mivel hogy a magyar szó: kép, kép, kép. Neves költőnk, Berzsenyi Dániel, valamint Hankó Ildikó antropológus elmélkedése éppúgy ezt a gondolatmenetet folytatta, mint Juhász Zsolt író emlékezetes sorai: a SZER-etet (…) az egy különleges SZER, ami ETET, táplál, épít, tehát nevel. Igazi GYÓGY-SZER, ami egy-SZER-űségre, SZER-énységre és ÉSZ-SZER-űségre tanít. (…) a GYŰL-ÖLET pusztít, rombol, tehát öl! Örök törvények ezek, az Ősapák, az Ősanyák kimondták: SZER-ETET, GYŰL-ÖLET! (…) A SZER-ETET a legnagyobb erő a Földön!

Ahogyan a szógyökökből a szavak, úgy ágaztak el Ili előadásának forrásanyagából az újabb és újabb adatok, érdekességek, idézetek. Videófelvételről Mario Alinei olasz professzor, az etruszk-magyar nyelvrokonság kutatója osztott meg velünk izgalmas következtetéseket egy Etruriából származó váza feliratának megfejtésével. Az Ősnyelv című rövidfilm által pedig Kiss Dénes író-nyelvkutatóval nyertünk bepillantást a szóelemzés rejtelmeibe. Ez a nyelv olyan, mintha mérnökök, tudósok, költők, kisgyerekek együtt alkották volna meg – utalt ezzel a mondattal nyelvünk logikájára és kifejező erejére. A tudósok és költők közül néhányat meg is szólaltatott Ili: a meseíró Grimmtől Teller Edéig jeles személyiségek fejezték ki lelkesedésüket nyelvünk iránt. A svéd orvos és műfordító, Ove Berglund például így fogalmazott: …a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.

Az előadás befejező részében a tréfás kedvű nyelv kacsintott ránk vidám versek sorai közül: Gyimóthy Géza Nyelvleckéjét Ili olvasta fel, míg az Édes-ékes apanyelvünk című Bencze Imre-verset felvételről hallottuk Sinkovits Imre előadásában. Mennyi rím, mennyi szín, mennyi ötlet! Milyen jó lenne, ha az idegen szavak, a divatos rövidítések és a hányaveti rétegnyelvek korában még bátrabban és igényesebben merítenénk abból a kincsestárból, amelyhez Ili elvezetett bennünket ezen az estén. SZÍVesen, SZERetettel, SZÍNes KÉPzelettel…

Péterffy Gabriella

Társaskörben: kozmológiai istenérvek

A legrégebbi korok óta foglalkoztatja az emberiséget a világmindenség milyensége. Természetesen az adott kor emberének elképzelése, tudása és felismerése határozta meg ezt a képet. Kozmológiai istenérvek címmel Taródi Béla testvérünk tartott egy szép és nagyívű előadást. Elvezetett bennünket Aristotelésztől napjainkig. Bemutatta az ókori gondolkodók geocentrikus világképet, akik még úgy tartották, hogy a Föld mozdulatlan. Kopernikus-Kepler-Galilei világában már tudták, hogy a Föld forog. Feszült figyelemmel követtük a nagyon összeszedett és lényegre törő gondolatokat.

Átlépve a legújabb kori világképbe, professzor úr elsőként Newtont említette, aki még nem látott ellentmondást a tudomány és az istenhit között. Újabb nagy ugrással jutottunk a 18-19. századba. Egyre több természetfelettinek hitt dolgot tudtak már megmagyarázni a tudomány fejlődésével. Ezek az eredmények azt a látszatot keltették, hogy nincs szükség vallásra, s így materialista nézetek terjedtek el. Cél lett a teremtés gondolatának cáfolata. Ám a modern matematika és fizika eljutott az absztrakt világba, s ez kellett ahhoz, hogy a tudomány végülis ne zárja ki a hitet.

Ilyen áttekintés után fejtette ki előadónk a kozmológiai istenérvet, melynek lényegét így foglalnám össze: 1. Minden, aminek létezésének kezdete és oka van. 2. Az univerzum létezésének is van kezdete, akkor annak is van oka. 3. Ezen okoknak, kell, hogy legyen okozója. 4. Az okozója: ISTEN.

Köszönjük professzor úr a lebilincselő előadást. Ez volt a nyári Társaskörünk utolsó előadása. Ennél jobb befejezést el sem tudtunk képzelni. Istennek legyen hála.

Ludányi Olga

Társaskör: úti beszámoló Srí Lankáról (Ceylon), a csepp formájú szigetről

A mostani augusztus 20. nemcsak a nemzeti ünnepünket és a hozzá kapcsolódó szentmisét jelentette, hanem egy várva-várt úti beszámolót is, melyet plébánosunk, Attila atya tartott a szép, ünnepi mise után a szinte zsúfolásig megtelt plébánián a nyári Társaskör keretében. Amint hallottuk, a januárban lezajlott vallási-turista jellegű utat Sebastian atya, indiai származású, ám régóta hazánkban élő verbita szerzetes szervezte.

Elsőként a sziget földrajzi, éghajlati, nyelvi és egyéb adataival ismerkedtünk, majd az ottani vallási életről, a buddhizmusról, a kereszténységről, az iszlámról, azok arányairól adott tájékoztatást Attila atya. A buddhisták – akik a legnagyobb létszámú vallási csoportot képviselik – és a keresztények békében élnek a szigeten, egymást és egymás vallását tiszteletben tartva. Plébánosunk lelkesen emlékezett vissza, hogy a keresztény templomokba nap közben is sokan betérnek imádkozni – láthattuk is a fotókon – és a miséken szinte mindennap „telt ház” van. Egy papi szemináriumi látogatásról is szólt az előadó, amelyről részben örömmel, részben fájó szívvel jegyezte meg: „ott több százan, talán ezren is tanulnak, ez öröm, de nálunk nagyon aggasztó a papi utánpótlás helyzete”. Megfigyelhető volt, hogy a szigetlakók jellemző viselete a fehér ruha, és szinte mindenki mezítláb vett részt a szertartásokon.

A képes beszámoló további útvonala egy barlangba épült buddhista szentélyhez vezetett, a barlang tetején imádkozó óriási méretű Buddha szoborral. Elénk tárult egy sztúpa is, amely ugyancsak a buddhizmus szent építménye. Általában hatalmas, kör alakú építmény a tetején hegyes, fölfelé ívelő csúccsal, belső tere üres, ereklyéket őriznek benne.

Egy néhány perc erejéig bepillantást nyerhettünk a sziget gyönyörű természeti világába, elefántokkal, óriás levelekkel, „égig érő” kókuszpálmákkal. Szívesen „elidőztünk” volna még tovább is Srí Lankán, sajnáltuk, hogy véget ért az előadás.

Köszönjük az élménydús beszámolót, a tapasztalatok megosztását!

Lucz Ilona