Ministráns kirándulás Siófokra

Még alig ért véget az április végi Pápalátogatás hivatalos programsorozata, az újszegedi közösség ministránsai máris szervezett lelki programra indultak április utolsó vasárnapján kora délután. Az apákból és fiúkból összeállt kirándulásunk célja a felhőtlen szórakozásban, sportban, túrában és az imádságban való testi, lelki felfrissülés volt. A vonattal, gyalog és autóval érkező hat felnőtt és nyolc ministráns több csapatban szinte egyszerre érkezett meg Siófokra Attila atya nyaralójába, aki a program vendéglátójaként fogadta a kirándulókat.

Az érkezést követően el is indultunk a közeli Balatonpartra, ahol egy strandszezon indító láblógatással köszöntötte a fiúcsapat – élen Szendrényi Mátéval – a magyar tengert. Így felfrissülve Pechan Szabi útmutatásával “lángos kereső” túrára indultunk, ami kis híján Balaton körüli séta lett, mert a vendéglátóhelyeket mind zárva találtuk. Miután egy fagyizásban kiegyezve hazaértünk a szállásunkra, kezdetét vette a sötétedésig tartó aktív pihenés. Fociban, lengőtekézésben, röplabdában és sakkban mértük össze tudásunkat kifulladásig, amiben Iván Boldizsár verhetetlennek bizonyult. A jól megérdemelt munka után rövid vacsora következett, aminek végén közös imaórában adtunk hálát a jól sikerült közös vasárnapért és az egész hétért. Az esti elcsendesedésben kötetlen beszélgetésben felidéztük – Kulik Lőrinc beszámolója mellett – Ferenc pápa látogatásának fontosabb mozzanatait és üzenetének jelentését.

Másnap reggel a május elsejei szünnap miatt a lángos-reggeli sajnos nem valósulhatott meg, de Kulik Laci koránkelésének köszönhetően pizza fogadott minket ébredési sorrendben. Az uzsonna után következett a zsolozsma, amivel közösen kezdtünk neki az új napnak, és a hétnek a Balaton partján ülve. A korai friss vízparti levegő és az ima megerősítésében elhatároztuk, hogy délelőtt meghódítjuk Zamárdi csúcsait és ellátogattunk a Kő-hegyi kilátóba. De előbb megtartottuk az elmaradhatatlan reggeli tornagyakorlatot, a szomszéd kertekbe átrepült labdaszedés formájában…

A túra keretén belül a gyönyörű kilátás megcsodálásán kívül, Pechan Gellért vezetésével geocaching ládát kerestünk és megismertük a közelben található Szamárkő legendáját, ahol éppen a déli harangszó mellett együtt mondhattuk el az imánkat. Siófok felé hazaúton többek kulináris álma válhatott valóra, mert Szendrényi András navigálásával megtaláltuk a déli part egyetlen működő lángos-hamburgeres sütödéjét, és az élmények összegzése mellett búcsúzóul újra megmeríthettük a parton a lábunkat a hűsítő Balaton vizében.

A rövid, de annál tartalmasabb és emlékezetesebb kirándulásunk a napnyugtáig tartó hazautazásban ért véget, aminek során ki-ki megemlékezett a közösen töltött legjobb pillanatokról, jövőbeli terveiről. Ferenc pápa szavaival a szívünkben tértünk meg hitben és tetterőben gazdagabban családjainkhoz: „Engedjük be szívünkbe az élet Urát, az ő igéjét, aki vigasztal és gyógyít, utána pedig lépjünk ki, és váljunk mi magunk is nyitott kapukká a társadalomban” – idézet Ferenc pápa  Kossuth Lajos téri szentmiséjéből (2023.04.30 vasárnap).

Brzózka Marek

Három kórus közös koncertje az Erzsébet-templomban

Megtisztelő felkérés érkezett Pechan Zoli bácsitól sok-sok plébániai taghoz és külsősökhöz, hogy ismét együtt zenélhessünk egy grandiózus koncerten az újszegedi Szent Erzsébet templomban. Nagy izgalom volt bennünk, hogy az egyéb elfoglaltságaink ellenére a próbákon sikerül-e kicsiszolnunk és begyakorolnunk a kiválasztott zeneműveket. Igazán nagyszabású volt a művek kiválasztása, melyben együtt élhette meg az alkotás örömét kicsi és nagy, amatőr és profi, énekes és zenész egyaránt. 

A Szent Cecília Kórus, a Szegedi Szülők Kórusa és a Szkóla énekkar és a zenekar igazi örömzenéléssel örvendeztethette meg a lelkes közönséget.  Hallható volt többek között P. Benoit „O gloriosa virginum” című Mária-himnusz  az egyesített kórus és a zenekar előadásában, de szerepet kaptak a profik is: Molnár Eszter énekszakos végzős művészeti hallgató és Horváth Gyula klarinétművész szólóival lélekemelő pillanatokat élhettünk meg  Donizetti: „Tibi soli peccavi” című motettájában. Piskolti László hangja már nem először zengte be a templomot és a kórussal együtt ismét nagyszerűt alkottak.

Krisztus mennybemenetelének ünnepnapján a hangverseny csodálatos zárása volt  Rossini Három templomi kórusműve a ”Hit, Remény, Szeretet” .  Mi zenészek és kórustagok is a teremtés részesei lehettünk a lírai és operai dallamok előadásával. Felemelő volt megélni az együtt zenélésben az alkotást és teremtést, a három szó köré megírt zenemű előadásával és felemelő volt látni, hogy mi mindent indított el a lelkes hallgatóságban. Köszönjük Pechan Zoli bácsinak, hogy karnagyként átdolgozta részünkre a műveket, és megszervezte a kórusvezetőkkel Berényiné Ale Krisztinával és Szántó Lajosné Babival e szép és emlékezetes estét.

Szendrényi András

***

A hallgatóság oldaláról kifejezetten szeretném hangsúlyozni és minden egyes résztvevőnek külön megköszönni azt az ámulatra méltó szabad, önkéntes energiabefektetést, amely egy ilyen nagy volumenű zenei program előfeltétele. Iskola- és munkaidő után, félretéve mindent, éjszakáig próbálni csapatban és külön-külön, hogy Istent és egymást megajándékozhassuk,  olyan áldozat, amely csakis a legnagyobb hála és köszönet hangját érdemli.

A kórusok gyönyörűen szóltak a zene repült a fejünk felett, egyenesen a szívünk felé s átjárt mindent. Mondják, hogy „aki énekelve dicséri az Urat, az kétszeresen imádkozik” – ha ez a helyzet, akkor itt bizony sokszoros hatványokon szállt az istendicséret az emberek legnagyobb örömére is. Az örömteljes összefogás egymásért, és a közös ügyért vállalt önfegyelem olyan közösséget szül, amely már a mennyország előszobája: „egy mindenkiért, mindenki egyért”. Szeretettel egymás mellett lenni és alkotni, ez Teremtőnk legnagyobb ajándéka annak, aki alkot és annak is, aki mindezt megtekintheti. Kérem, fogadjátok ezúton is őszinte elismerésemet a hallgatóság, vagyis  a megajándékozott fél részéről. Az Úr áldása volt ezen az estén.

Szendrényi Marietta

„Akit le lehet beszélni a házasságról, azt le is KELL!”

Mindenkinek nagyon ajánlom, sőt kötelezővé tenném a jegyesoktatást, amelyen rendszeresen elhangzott a fenti mondat, leginkább Attila atyától. És bizony nagyon igaza van. Mert sokkal fontosabb a házasságra felkészülni, mint az esküvőt megszervezni.

Kilenc hétvégén keresztül minden vasárnap este összegyűltünk a plébánián, és minden héten másik házaspár mesélte el nekünk a házasságukban fellépő örömöket, bánatokat, kihívásokat és azt, hogy ezekkel hogy küzdöttek meg. Az első pár alkalom után egyértelművé vált, hogy ide érdemes lesz minden egyes hétvégén eljönni.

A hetek során különböző témákon mentünk végig: volt szó az Istennel való kapcsolatunkról, a nemek szerepéről házasságban (is), a közös élet elkezdésének nehézségéről, betegséggel való megküzdésről és azzal együttélésről, a szüntelen újrakezdésről, továbbá a közös pénzügyeinkről, a gyermekvárásról és az örökbefogadás lehetőségéről is. És mi minden héten újabb gondolatokkal tértünk haza. Reméljük ezek a gondolatcsírák velünk maradnak, gyökeret eresztenek és a házas életünk során segítenek nekünk.

Minden jegyespár nevében szeretnénk megköszönni a házaspároknak, hogy feltárták előttünk még azt is, amit nem volt könnyű szavakba önteni, és Attila atyának a nagyszerű szervezést!

Gyöngyvér és Péter

Fényes szavak, fényes zenék

Április 13-án, a húsvét utáni első felnőttkatekézis óra keretében zenés felolvasóestet tartottunk Hitvalló művészek tanúságtételei címmel. Az estre Lackfi János író, költő, valamint Simon András grafikusművész írásaiból és nyilatkozataiból készítettem összeállítást, melyet közösen vitattunk meg. Olyan kortárs alkotóktól idéztünk, akik nem csupán hittel, de rendkívül egyedi stílusban is fogalmaznak istenkapcsolatukról.

Őrült kalandokba visz bele a Nagyfőnök − mondja Lackfi János az azonos című húsvéti interjúban, amelyben arról szól, hogyan hatja át életének egészét a hit. Engem rengeteg személyes és intellektuális impulzus ért a hitem felől, Szent Ágoston, az egyházatyák, lelki írók irányából. (…) hitelvi síkon is nagyon sok olyan kincset találtam a katolicizmusban (oltáriszentség, gyónás, szentségi házasság), amelyek más felekezeteknél másképp vagy egyáltalán nem jelennek meg – vallja az író. Közvetlenség, emelkedettség és humor váltakozását érzékeljük sajátos szóképei nyomán: … ha megnyitom magam, elkezd befelé zúdulni az Isten. (…) A gondviselés olyan ejtőernyő, amely minden ember hátára oda van kötve, de aki soha nem nyitja ki, az soha nem fogja megtapasztalni, zuhan tovább. (…) a nagymamám egész életét végigimádkozta a megtérésünkért. Ő volt a mi otthonkába bújtatott lelki atomreaktorunk. S ilyen szójátékkal is él: Amikor az „emberi erőforrások minisztériuma” kimerül az életünkben, akkor jön az „emberfeletti erőforrások misztériuma”. Isten terepe az emberi lehetetlenben kezdődik. A húsvét kapcsán így fogalmaz: A húsvét a megmenekülésről szól. Manapság elveszthetjük kapcsolatainkat, hivatásunkat, munkánkat, életkedvünket, szeretteinket. Sok a vesztenivalónk. A kérdés, hogy meg akarunk-e menekülni. Belekapaszkodunk-e a kinyújtott kézbe? Van-e, ami biztosan megtart bennünket?

Az interjúkban hallottak megvitatása után Lackfi Jánosnak a Magyar Kurír felkérésére írott húsvéti verse hangzott el, amely már címében is előrevetíti a modern emmauszi tanítvány önkritikáját: Mégse vettük észre.

„Mintha a szavakkal is rajzolna” – állapítottuk meg Simon András grafikusművész, az egyvonalas rajzok mesterének szavai nyomán, a Szeretetközelben című könyvéből idézve tíz elmélkedést. Különös figyelemmel hallgattuk a Bűn – szeretet című versét, mely gondolatisága által a magyar nyelv kifejező erejére is rávilágít: A bűn becserkész, / a szeretet befogad. / a bűn bekebelez, / a szeretet magába foglal. / A bűn megköt, / a szeretet megtart./ A bűn százannyit ígér, / a szeretet százannyit ad − kezdődik e szavakkal a párhuzamos szerkesztésű mű, melyet követően a hit, a szeretet, a türelem, valamint az értelem és a hit kapcsolatának költői szépségű megfogalmazását hallottuk. A hit: Isten megmentő szeretetének horgonya, / amelyet a remény elszakíthatatlan / horgonykötelével bocsát / szívünk mélyére az Úr. (…) A türelem a szeretet építőművészete. (…) A szeretet: Isten országának anyaföldje bennünk. / Anyaföld, amelybe nap mint nap magként / kell hullanunk, / áldozatként kell beletemetkeznünk, / hogy aztán naponként új életre támadva / bőséges termést hozzunk.

E gondolatokat értékes hozzászólások követték, mintegy jelezve, hogy a művész tanúságtétele mindannyiunkat megihletett. S hogy a szavak öröméhez a zenéé is társuljon, az est első részében Bach ünnepélyes hangzású E-dúr Preludiumát játszottam el, Lucz Ilona pedig Liszt E-dúr Consolation-jával zárta a műsort. Hiszen az E-dúr a fényesség hangneme…

Péterffy Gabriella

Vajtai Éva

A hitjelöltek bemutatása

Akik felnőttként szeretnének elmélyedni a hitéletben, és a keresztény beavatás szentségeiben (keresztség, bérmálás, szentáldozás) részesülni, azok számára ajánljuk a katekumen-csoportot. Az ún. felnőtt hittanulók csoportja szerda esténként találkozik a plébánián Németh Zsuzsannavezetésével.

A fényképen látható Lukács-Vass Gyöngyvér, Pásztor Evelin, Ábrahám Beáta, Csóti Bernadett és Gellért Csaba április 1-én, a szombat esti szentmise keretei között a hívek közössége előtt mutatkoztak be, arra kérve bennünket, hogy imáinkkal és jó példánkkal segítsük a hitben való növekedésüket. Közülük lesznek, akik a nagyszombati húsvéti vigília szentmise keretében nyerik el a beavatás szentségeit, mások akkor lesznek elsőáldozók, bérmálkozásukra pedig majd a fiatalokkal, június 3-án kerül sor.

Nagyböjti Lelkinap Antióchiás-módra

Március 15-én a már-már téliesbe átcsapó időjárás sem vetette vissza a fiatalokból álló Antióchiások lelkesedését; közösségünk életében először, egy egész napos, dinamikus nagyböjti lelki programon vettünk részt.

A nap pilléreit a közösség sajátos, mondhatni tradicionális elemei adták: A megosztások, ahol is valamelyikünk beavat személyes gondolataiba, tapasztalataiba, élményeibe egy adott témához kapcsolódva, az ezeket követő, mély beszélgetések a kiscsoportokban, vagy éppen a párban történő eszmecserék mellett megpróbáltuk komolyan venni a Szentírásban leírtakat, miszerint böjt idején ne vágjunk savanyú képet, ne sajnáltassuk magunkat.

Ennek fényében a játékról sem feledkeztünk meg, melynek valódi, közösségépítő szerepe kulcsfontosságú. Napunk egy keresztútban, valamint egy szentmisében és az azt követő szentségimádásban ért csúcspontjához. Valódi erő áradt az Oltáriszentségből.

Azt hiszem, mindannyiunk nevében kijelenthetem; régen nem tapasztaltunk ilyen mértékben egységet és mély jelenlétet közösségi szinten. Hálával tartozunk Attila atyának a helyszínért és lelkipásztori munkájáért, Jutka néninek a finom falatokért, a Vezetőpáromnak, a Bevezetőmondóknak, a Játékfelelősünknek és a Szülőpároknak a profi munkájukért, szolgálatukért, és természetesen Mindenki másnak, aki valamilyen módon hozzájárult napunk szebbé tételéhez.

(A. Márk)

Szkóla-tag avatás

Március 12-én, a 9.30-kor kezdődő családok szentmiséjén a válaszos zsoltár egy-egy sorát három kislány szólóban énekelte. Csáky Luca, Kulik Zsuzsa és Siklós Eszter már egy-két éve énekelnek az újszegedi szkólában, részt vesznek az énekes miseszolgálatban.

Megtanulták a fontosabb zsoltárdallamokat és más énekeket. Miután szombaton, a plébánián sikeres vizsgát tettek azon elméleti ismeretekből (a mise szertartással, az egyházi évvel és a kapcsolatos ismeretekből), amelyeket egy szkóla énekesnek illik tudni, most szólóban is bizonyítottak.

A szentmise keretében, a hívek közössége előtt ünnepélyesen felavattuk őket, s immár viselhetik az énekes szolgálatokon a szkólaruha kiegészítő darabját, a gallért.

A gyermekére joggal büszke egyik édesapa – Csáky Balázs – így szólt:

„Apaként támogatom minden elképzelésedet, és kislánykorod óta viszonzod is ezt. Lehet, hogy utad nem mindig egyenes, de mögötted állva segítek neked. A célok csak kitartással érhetőek el. Gördíthet akadályokat eléd az élet, de a hited ne hagyjon el soha! Tiszta lélek, tiszta hang – légy büszke magadra!”

Ilyen volt a kisgyermekes családok mulatsága

“Itt a farsang, áll a bál,
Keringozik a kanál.
Csárdást jár a habverő,
Bokázik a máktörő.”

Idén, rendhagyó módon a plébánia adott otthont a farsangi mulatságnak. Idén főleg a kisgyermekes családokat szólítottunk meg a programlehetőséggel.

A szervezésben Bús Márti, Kószó Edit, a hitoktatók, mint rutinos farsangszervezők is részt vettek, akik tapasztalatukkal, nagyon praktikus meglátásaikkal segítették a bál előkészületeit.

A programot a Lázár Zita által szervezett Gyantár együttes színesítette, akik kitűnő népzenei talpalávalót szolgáltattak, a lelkes vállalkozók pedig Zita vezetésével táncokat, népi játékokat tanulhattak.

A délután nagyszerűen sikerült. Attila atya köszöntője után a farsangra érkező gyerekek egy nagy körben állva mutathatták be sorra jelmezeiket, amiket kis csokival díjaztunk. A népzene, a sok apró, beöltözött kisgyermek, óvodás és kisiskolás igazán pezsgő és zsibongó élettel töltötte meg a Szent Erzsébet plébániát. A mintegy 40 kisgyermek, az őket kísérő 15-20 szülő nagyon kellemesen és élménydúsan tölthette el a farsangi időszak utolsó szombatját.

Köszönjük a lehetőséget a plébániának, Attila atyának, a sok szervezést Bús Mártinak, Kószó Editnek, a hitoktatóknak és a résztvevőknek, akik sok finomsággal járultak hozzá a farsangi bálhoz.

Brzózka-Szántó Cecília

„Legyenek mindnyájan egyek”

2023. február 3.-án pénteken, Balázs napján a Dobos János vezette idősebb családcsoport ellátogatott a Jankovich utcai fokoláre-házba. Nem balázsolásra, ami a katolikus egyházban ezen a napon szokás, nem is „balázsjárásra”, ami a magyarság körében házról házra járó ünnep volt. Egymás mélyebb megismerésére, a találkozásra, az együtt töltött időre helyeztük a hangsúlyt, hogy megvalósulhasson Jézus vágya, miszerint követői megéljék az egységet (Jn 17,21).

Az elhatározás évek óta érlelődött bennünk, hiszen gyermekeink révén több család ismeri a mozgalmat: a gyerekek „Gen”-ek voltak a fokoláréban, Ivánszky Gábor játszott a gyerekeinkkel, amikor mi beszélgettünk a régi plébánián. A templomban, ünnepeken látjuk egymást, részt veszünk fokoláros szervezésű programokon (Élő Betlehem, Máriapoli…), Barna Erzsébet a COVID alatt online vendégként beszélt a világi munkájáról, és még sorolhatnám.

Istennek szentelt világi tagokból áll a közösség, a fokolárban (kisközösségben) együtt élő fokolarinák (nők) és fokolarinók (férfiak) alkotják. Újszegeden élnek, gyakran találkozunk velük a plébánián, a templomban, a rendezvényeken, az utcán. Mindig figyelmesek, derűsek. Pozitív példaként tekintünk rájuk, ezért szeretnénk jobban megismerni életüket, munkájukat.

A közösségben meleg, családias légkör vesz körül bennünket, hiszen Jézust hívják meg maguk közé, az Ő szeretetében gyűlnek össze. Hiszik, ha Jézus nevében – szeretetében – vannak együtt, Ő ott van velük. Hiszem, hogy így történt ez február 3.-án este is, amikor a női és férfi fokoláre tagjai Erhardt Gyulával együtt vártak bennünket a férfi fokoláre-házában. Tari Sanyi jó házigazdaként a kapuban állt, amikor megérkeztünk, ezzel jelezve, hogy várnak bennünket, számítanak a találkozásra. Köszönjük a fogadtatást! Mintha hazajöttünk volna.

Bővíz Edit, Dobos házaspár, Dobrovich házaspár, Kapás házaspár, Kredics házaspár, Lázár házaspár, valamint Erzsó, Marianna, Marika, Erhardt Gyula (a házas fokolarinik képviseletében), László, Sanyi és Zoli (Márió) – 18-an Isten szeretetében.

Körbeülve helyezkedtünk el, hogy mindenki jól lássa egymást, és egy imádság után elkezdődött a beszélgetés. Néhány szavas bemutatkozás után kíváncsiak voltunk, ki hogyan ismerkedett meg a mozgalommal, milyen feladatokat látnak el, hogyan segítik a plébánia munkáját, a házas fokolarinik hivatásként hogyan élik életüket? A válaszok hozták az újabb kérdéseket és reggelig tudtunk volna beszélgetni!

Batyus vacsorával és kötetlen beszélgetéssel zártuk ezt a meghitt estét, hálás szívvel gondolva és emlékezve Gáborra, aki bizton tudom, itt volt velünk.

„Isten lelke csendben működik, nem látod, mégis őrködik, vigyáz reád, nem kellenek látványos csodák…”
(„Mindig csendben szól” című dal)

Kredicsné H. Gyöngyi

Bemutatkozik a Szent Erzsébet Gitáros Együttes Csapata (SZEGECS)

A kezdetek. 2006 őszén Perlaki Flórián atya az újszegedi Teréz templomban ovis misét tartott kisgyerekes családoknak. Krisztián és Dávid fiunk is kicsik voltak még, ezért mi is becsatlakoztunk. Flóri atya és az akkori hitoktató kezdeményezésére összeállítottunk egy gyerekeknek alkalmas zenei programot gitáros énekekből. Néhány hangszeres és énekes is csatlakozott a formálódó csoporthoz. Így alakult meg a gitáros csoport magja, ami egészen a covid időszakáig havonta szolgáltatta az énekeket a kisgyerekes családok miséjén.

Megalakulás. Időközben, a Szent Erzsébet templomban, 2012 nyarán Kiss Imre atya megszólítására formálódni kezdett egy nagyobb csoport a már meglévő mag köré. A zenész és énekes tagok többnyire a család csoport aktív tagjai voltak, illetve ezen szülők gyermekei. Így a hangszerek köre, a meglévő gitár mellett, lassan bővülni kezdett: fuvola, hegedű, később basszus gitár és dob is szerepet kapott, a hangszereket megszólaltatókkal együtt.

Szolgálat. A megalakulás óta a gitáros csoport rendszeresen, minden hónap 3. vasárnapján a fél 10-es misén ad zenei szolgálatot. Ezen kívül a jelesebb eseményeken (elsőáldozás, bérmálkozás, esküvő, Mária-napok, Közösségi-nap) is rendszeresen részt vesz. A csoport összetétele és kora igen változatos, hiszen jelenleg a tizenéves fiataloktól a nyugdíjas korúig minden nemzedék jelen van. Több zeneileg képzett személy is található a csapatban. Időről időre más szegedi csoportokkal is együttműködünk, pl. a rókusi és a dóm gitáros ének- és zenekarával (Házasság Hete, szentségimádás). A hangszerek köre nem sokat változott a kezdetektől: a gitár mellett szóló hangszerként megszólal a hegedű, klarinét, fuvola, furulya, illetve kísérő hangszerként a dob és basszus gitár. A zenei stílus pedig maradt a keresztény könnyűzene.

Célok. Valaki megkérdezheti, miért is van szükség egy ilyen csoportra? Sokan a hagyományos, orgonás misét tartják követendőnek, és megkérdik, miért és minek ezek az új hangszerek, új hangzás? Szent Pál ad választ nekik: „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” (1Kor12.4) Mondhatnám, lefordítva Pál szavait, hogy valaki az orgonálás adományát kapta, valaki pedig a gitározásét vagy dobolásét. A lényeg: mindenki azért kapta, hogy szolgáljon vele. A gitáros csoportnak is az a célja, hogy a közösséget szolgálja, és próbál szép zenével és énekekkel közelebb kerülni Istenhez, és másokat is ebben vezetni. Milyen üzenetet szeretne közvetíteni a csoport? A kapott adományainkkal szolgálnunk kell egymást! Ne csak „fogyasztói” legyünk a lelki javaknak, ne csak várjuk az egyháztól, hogy tegyen értünk valamit, szervezzen nekünk mindenféle csoportokat, előadásokat, jó miséket, rendezvényeket, programokat, hanem magunk is igyekezzünk adományainkat „beadni a közösbe” – ki-ki képességeihez és lehetőségeihez mérten. És becsüljük meg azokat, akik mások szolgálatában állnak!

A jövő. A csoport nem zártkörű, bármikor bárkinek lehet hozzá csatlakozni, olyanoknak, akik szeretik az egyházi könnyűzenét, és hajlandóak azért valamit tenni is. A csatlakozás követelményei minimálisak: legyen jó hangod vagy játssz valamilyen hangszeren, havonta egyszer gyere el a próbára és a vasárnapi gitáros misére, és nem utolsó sorban: szeresd az Urat!

Gitáros mise: Minden hónap 3. vasárnapján az újszegedi Szt. Erzsébet templomban 9:30-tól.
Próba: A 3. vasárnap előtti szombaton 18 órától a plébánián és mise előtt 9 órától.
Elérhetőség: bovizl@gmail.com