Názáret Családcsoport nyaralása Orfűn

Plébániánk fiatalabb családcsoportja, a Názáret Családcsoport igyekszik hagyományt teremteni azzal, hogy az év fáradalmait nyaranta egy több napos együttléttel közösen kipihenhesse, mind lelkileg, mind testileg, hasonlóan mint egy családtábor. Tavaly Pécsen voltunk a Ciszterci Vendégházban, azonban annyi minden látnivaló maradt Pécsen és környékén, hogy ebben az évben is visszamentünk a környékre. Idén július 14-18 napjaiban a Mecsek egyik falujában, Orfűn a Rácz-tanyán voltunk csoportnyaraláson. A hely kiválóan alkalmas volt a pihenésre és a közösségi együttlétre egyaránt.

A csoportunkból hat család tudott eljönni, a népes csapatot így 12 felnőtt, 18 gyerek (az 1 évestől a 14 évesig) és két pocaklakó képviselte. A sokféle igényt szem előtt tartva igyekeztünk a programot úgy kialakítani, hogy mindenkinek megfelelő legyen.
– Így az első teljes nap volt egy kényelmes erdei gyalogos kirándulás át Abaligetre barlangnézéssel (ahol a csoportkép is készült) és denevérmúzeummal egybekötve.


– A második nap volt egy közepes nehézségű erdei körtúra a mánfai árpád-kori templomtól a Melegmányi vízeséshez, többnyire völgyben patakmentén, amelyet még ha nehezebben is, de a várandós asszonyaink is végigjártak.

– Harmadnap volt egy autós kirándulás a Szigetvári várba, ahol az interaktív kiállítás és a fegyverbemutató kicsiket és nagyokat egyaránt lekötötte.
– Szerencsére minden nap lehetőségünk volt a panzió saját medencéjében való játékos fürdőzésre. Nagyon hálásak vagyunk a tulajdonosnak, hogy minden délután használhattuk a privát medencét felfrissülni a napközbeni kirándulások után a tikkasztó hőségben.

– Esténként jóízű beszélgetéseket tartottunk a panzió teraszán egy-egy frissítő ital kíséretében, miközben körülöttünk a kisebb és nagyobb gyerekek jól eljátszottak egymással.
– Plusz élményként a hazaút napján néhány családdal még letekintettünk a TV-torony magasából is Pécsre és a Mecsekre.
A korábbi évekkel ellentétben idén sajnos nem tudott velünk tartani Attila atya, így szentmise és előadás idén sajnos nem volt. Ezért az idei együttlétünk lelki tartalmát kizárólag a napkezdő és napzáró imák adták Barsi Balázs atya gondolataival. Ezek azonban igen tartalmasak voltak és elgondolkodásra ösztönöztek mindannyiunkat.

Szeretettel osztunk meg két élménybeszámolót a csoportunk két családjától:

„Bár nem volt könnyű olyan kirándulásokat kitalálni, ami apróknak és nagyoknak egyaránt jó llehet, de látszott, hogy mindenki jól érezte magát. Gyerekeknek, felnőtteknek egyformán nagy élmény volt a vízesésnél időzni, hallgatni a patak csobogását, érdekes állatokra, pl. szitakötőkre vagy egy méretes rákra bukkanni. A forrásokból vizet vételezve újra rádöbbenhettünk arra, hogy a tiszta víz mekkora kincs, s milyen fontos, hogy mindig találjunk egy forrást, a lelki életben magát Krisztust, ahonnan erőt, új életet kaphatunk. Jó volt ezeken a pontokon megállni, megpihenni. 
Vései család”

„Boldogság töltött el bennünket, hogy idén is együtt kirándulhattunk a Názáret családcsoportunk tagjaival. Mind a gyerekek, mind a felnőttek közötti kapcsolatot építik és mélyítik azok az élmények, amelyeket együtt szervezünk, együtt élünk át. Idén Orfűn töltöttünk el öt napot egymás társaságában. Különösen jók voltak a kirándulások, túrák melyeket a pár évestől a már tinédzser korú gyerekeinkkel együtt tettünk meg. Mindig türelemmel megvártuk egymást, s a közben kialakult beszélgetések ezen könnyen segítettek. Igazán nagy élmény volt, hogy a túráink egyik célpontján, a Melegmányi vízesésnél eltöltöttünk talán két órát is. A gyerekek élvezték ahogy a mésztufa lépcsőkre felmászva a vizet meghódították. Érdekes volt látni, ahogyan a víz utat tör magának, s kis hidak építésével használják ki a természet adta élményeket. Ugyan szülőként sokszor aggódva figyeltük, nehogy lecsússzanak és vizesek legyenek, de a kánikula segített az aggodalmunkon. Ezen a túrán eljutottunk a Kőlyuk-barlang bejáratához is, melyet hatalmas sziklák között egy szurdok szerű kis szűkületen tudunk megközelíteni. Az Anna-vízesésnél a gyerekek a feltorlódott faágakat szabadították ki, mely során a megpillantott kövi rák adott felejthetetlen élményt. Túránkat a 12. században épült Árpád-kori Sarlós Boldogasszony templom épülete nyitotta és zárta. Ezen kívül a közösen megnézett labdarúgó-Európa-bajnokság döntője, az Abaligeti-barlang, a Szigetvári Zrínyi Vár és a délutáni medencés fürdőzések is sok élményt adtak számunkra. Minden napunkat imával kezdtük és zártuk, boldogság volt, ahogyan a közös hálaadások alkalmával már a gyermekeink is megfogalmazták saját gondolataikat. Esténként megpihenve a felnőttek nyugodtan beszélgettek, s a gyerekek társasjátékoztak, bújócskáztak. Hálát adunk a csoportunkért és azért, hogy Istenben gazdagodva mélyíthettük kapcsolatainkat, s új barátságok alakultak ki.
Móczár család”

Konklúzióként elmondhatjuk, hogy mindannyian annyira jól éreztük magunkat, és annyira sokat adott a közösségben eltöltött pár nap az orfűi Rácz-tanyán, hogy jövőre is szívesen visszamennénk ugyanerre a helyre. Illetve jó szívvel ajánljuk más fiatalabb-idősebb csoportoknak is.

Siklós Robi és Szilvi

Történelmi események és a szőregi romok

Augusztus 18-án a szokásos 19 órai kezdettel Dr Kredics László egyetemi docens az SzTE TTK Mikrobiológiai Tanszékének munkatársa tartott volna előadást, de sajnos megbetegedett – úgy látszik, a vírusok a velük foglalkozó kutatókat sem tisztelik. Így aztán érdekfeszítő előadása egyenlőre elmaradt, de később mindenképpen pótolni szeretnénk, amiről időben értesítjük az érdeklődőket.

Ez alkalommal Aradi Márta ugrott be, mivel a két nap múlva esedékes szőregi romokhoz szervezett zarándoklattal kapcsolatban sokszínű, szerte ágazó anyag gyűlt össze, amelyhez történelmi események, irodalmi alkotások, régészeti érdekességek, ismertető videók is tartoztak, és ennek egy részét bemutatni most lehetőség nyílt.

Érdekes észrevenni a történelmi események és a helyi történések közötti összefüggést, jó emlékezni az egykori eseményekre, amelyek következményeként népünk nem csak le tudott telepedni a Kárpát medencében, de fenn is tudott maradni, és kereszténnyé is tudott válni.
Ennek folyamatát, jelentőségét próbáltuk emberközelivé tenni, érzékeltetni az előadásban, amit a személyes érintettség érzésével és közös imával, énekkel zártunk.

Aradi Márta

Zarándoklat a szőregi apátság romjaihoz

Az Újszegedi Plébánia közössége zarándokúton vehetett részt 2024. július 20-án, Aradi Márti szervezésével és vezetésével.

A szőregi Apátság utca 3. szám alatt ritka kincs található. Löffler Zsuzsanna, a Móra Ferenc Múzeum régésze vezetésével jelenleg is zajló régészeti kutatómunka kereti között tárják fel a vélhetőleg Árpád korabeli Apátságot, amelynek korábban feltárt templomromja már régóta Szőreg nevezetességei közé tartozik. (A jelenleg is zajló ásatásokról több szegedi hírportál publikált, a Délmagyar cikke az alábbi link alatt olvasható: https://www.delmagyar.hu/helyi-kozelet/2024/06/feltarulnak-szeged-szoreg-kozepkori-titkai)

A zarándokúton résztvevők számára Aradi Márti nem csak az apátság, valamint az ásatások történetét mesélte el, hanem érzékletesen szemléltette számunkra azt a történelmi időszakot, amelyben az apátság feltehetőleg épülhetett, illetve amikor az lerombolásra került. Az előadás során nem csak megértettük a történelmi kontextust, hanem érezhettük is azt.

Szent István, államalapító királyunk az ország igazgatási szervezetrendszerének kiépítése során elrendelte, hogy minden tíz falu köteles egy templomot építeni. Lehetséges, hogy a szőregi monostor e keretek között épült, azonban a kutatók szerint elképzelhető az is, hogy az már a honfoglalás alatt megépítésre került. Ahogyan Mártitól megtudtunk, a monostorról 1192-ből maradtak fel először írásbeli emlékek, amely visszavezethető arra, hogy III. Béla király mintegy 10 évvel azelőtt rendelte el a hivatalos ügyek írásba foglalásának kötelezettségét. A monostor építésének pontos dátuma mellett ma még az sem tisztázott, hogy kik építették, kik használták azt. E tekintetben két hipotézis áll a vizsgálat fókuszában: vagy bencések, vagy baziliták lehettek az alapítók. Öröm és megtiszteltetés volt meghallgatni Kardos Mihály atya álláspontját e kérdésben. Mihály atya meggyőzően érvelt amellett, hogy véleménye szerint keleti rítusú baziliták lehettek az alapítók, a bencések vélhetőleg később vették át a monostort, mint ahogyan ez a tendencia az ország más, erre a korszakra datálható apátságaira is jellemző volt. A monostor a tatárjárást ugyan túlélte, azonban az 1280-as kun lázadás során elpusztult, romjai viszont mai napig őrzik a korszak emlékét.

A zarándoklat zárásaként felemelő és megható volt együtt imádkozni az angyali üdvözletet, együtt kimondva igenünket Istennek a szentek közösségével, azokkal, akik valaha e – immáron már képzeletbeli – falak között éltek, szolgáltak, imádkoztak. Együtt imádkoztunk a szentek közösségében élő magyar szentekkel, akiket közös imára hívtunk a magyar kereszténység megújulásáért, az európai keresztények és a világ ma élő keresztényeinek, keresztény egyházainak megújulásáért, megerősödéséért, megtisztulásáért. Végül megáldottuk városunkat, hazánkat, Európát és az egész világot.
Köszönjük Aradi Mártinak a rendezvény megszervezését, a közösség tagjainak a részvétel, az együttlétet, és külön köszönet Kardos Mihály atyának azért, hogy velünk volt, és felemelő áldásában részesített mindannyiunkat.

A szőregi dombon fekvő romok bárki számára szabadon látogathatók, könnyen elérhetők. Aki békére, nyugalomra, természetközeliségre, Isten közelségének természetben való érzékelésére vágyik, ajánlom szeretettel a romokhoz való ellátogatást. A templom több száz éves romjain ülve, az egykori temető felé nézve szinte feltárul az ember szeme előtt a monostori élet, a lágy nyári szellő a csendben, a szomszédból hallatszódó báránybégetés megidézi előttünk a közel 900 évvel ezelőtt itt szolgáló szerzetesek életét. Ülj le a kövekre, fordulj a temető felé majd csukd be a szemedet. Az időutazás helyett az időtlenségbe utazás érint meg, hiszen a tér és az idő múlása sem érzékelhető, szinte érezni a szerzetesek jelenlétét. Itt igazán megérint az is, hogy mit jelent: Isten A Csendben van.

Molnár Erzsébet

Jézus az élet kenyere lelkigyakorlat

2024. július 16-18. között az Újszegedi Szent Erzsébet templom adott otthont Mijo Barada horvát evangelizátor lelkigyakorlatának.

Nagyon izgatottan vártam ezt a lelkigyakorlatot, sok jót hallottam már róla, CD-n hallgattam is pár szemináriumnak az anyagát, de élőben minden más. Most vehettem rajta részt első alkalommal. Kedd reggel érkeztek a résztvevők az ország minden részéből. A mi gyönyörű Szent Erzsébet templomunk megtelt mintegy 130 fő résztvevővel. A Szabad-ON lelkes Dicsőítő csapata szolgált végig az alkalmon. Vegyesen voltunk fiatalok, középkorúak, idősek, néhány gyermek is részt vett a szülőkkel együtt. Hála Istennek férfiak is szép számban képviseltették magukat. Hálás szívvel köszönjük Attila atyának a lelkigyakorlat befogadását, Laczkó István atyának a szervezést. Több pap is szentmisét koncelebrált a lelkigyakorlaton, Varga Attila atya, Máté János atya, Palya János atya és a szentgyónás szentségét valamint a betegek szentségét is kiszolgáltatták a résztvevőknek.

Nagyon jól felépített volt mind a három nap, reggel dicsőítéssel kezdtünk, utána két blokkban Mijo tanítása következett. Majd ebédszünet és a délutánok annak jegyében teltek, hogy a résztvevők minél közelebb tudjanak kerülni Jézushoz.

A kitett Oltáriszentség előtt imádkoztuk a rózsafüzért, minden titokhoz Mijo elmélkedést fűzött. A padsorokból kimehettünk az oltárhoz és egy-egy tizedet ott térdelve, közel az Oltáriszentséghez imádkozhattuk el, majd Mijo három pappal imádkozott egyesével a résztvevőkért.

Elmélyítette Mijo a hit három lépését.

  • fogadd el a helyzetet, amibe kerültél, bármilyen fájdalmas is
  • adj hálát a helyzetért Istennek
  • kérd, hogy Isten dicsőüljön meg az adott helyzetben az életedben

Megdöbbentett, amit Mijo említett, hogy sokszor, mi katolikusok a hit első lépését sem vagyunk képesek megtenni. Tanúságtételekkel gazdagította a tanításokat, ezzel hozta közelebb az életünkhöz az evangéliumot.

Sok aprónak tűnő, de nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmünket, ami nem tetszik a Mennynek. Pl. a nők öltözködése a templomainkban, főleg nyáron. Kérdezzük meg magunktól, tanította, mielőtt eljönnénk a nyári ruhánkban a templomba, hogy a Szűzanya felvenné-e ezt a ruhát vagy sem? Másnap már nem volt annyi fedetlen váll a lelkigyakorlatozó hölgyek között.

A szentgyónás szentségének és minden szentség fontosságára is felhívta a figyelmünket. Az alapos szentgyónás elengedhetetlenül fontos, hogy haladni tudjunk a lelki életben.

Arra buzdított minket Mijo, hogy legyünk az ima és a böjt emberei. Keressük Isten akaratát az életünkben és váltsuk is valóra, amit megértettünk.

A lelkigyakorlat végén még táncra is perdültünk Jézussal, felszabadultan dicsőítettük Istent!

Nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a lelkigyakorlaton, sok erőt és bátorítást kaptam a következő éveimre.

A tanításokban mélyebben érkezett meg hozzám, hogy Isten áldásai vagyunk, arra lettünk meghívva, hogy élő tabernákulumok legyünk. Isten szeretetgyermekei vagyunk, meg kell engedjük, hogy annyira átalakíthassa a szívünket, hogy a mi szemünkön keresztül nézhessen Jézus az emberekre, a mi kezünkön keresztül öleljen, a mi szájunkon keresztül beszéljen. Ekkor a Mennyország lesz bennünk valósággá és körülöttünk is. ÁMEN

Csányiné Fejes Tekla

A Teréz anya templom belső munkálatai

Elkészült a Teréz anya templom villanyhálózatának rekonstrukciója, köszönve Dabis Jenő és munkatársai megfeszített munkájának.

Sürgősséggel a templomfestést is sikerült beiktatni, amelyre Polyák László szobafestőt kértük meg, aki szabadsága megkezdését elnapolva vállalta a sürgős munkát.

Köszönjük a Teréz- angyalok és más önkéntesek segítségét a nagytakarításban: Juhász Jánosné Marika, Talló Éva, Veszelovszki Lászlóné Ancika, Pekán Gézáné Éva, Szekeres Zsuzsanna, Vargáné Veszelovszki Zsuzsanna, Király Istvánné Éva, Király József, Kulcsár Marianna, Dobóczkyné Bús Márta, Jászfalusi Péter és Timi, Lantos Csaba és Márti, Bohus Gábor, Molnár Attila, valamint Átyim Zoltán és Horpácsy Kristóf. Isten fizesse meg szorgoskodásukat!

Zenei est a Társaskör keretében

Sok éves hagyományunk, hogy június közepétől szeptember közepéig, csütörtök esténként úgynevezett Társasköri estéket tartunk a plébániánk nagytermében. Aradi Márti által gardírozott alkalmak mindegyike egy-egy gyöngyszem. Színes előadók, érdekes témák és érdeklődő, hálás hallgatóság.

Július 11-én estére a Szegedi Ökumenikus Kórus tagjai, különböző formációkban: duett, férfi kvartett, vegyes kvartett xilofon és fuvolakísérettel, majd férfikar és vegyes karral készültek gyönyörű, Istent dicsőítő énekekkel. Az énekek az öröklétre meghívásról, a megtérésről, a Jézusban való életről és a szeretetről szóltak. Volt taizéi ének, amely a szívemnek nagyon kedves: „Ó halld meg Uram, Ó halld mag imám…” kezdetű ének már maga egy ima, hiszen naponta, vagy naponta többször, amikor az Úrhoz fohászkodunk, ezt kérjük. De olyan műveket is megszólaltattak, mint például a „Panis Angelicus”, amelynek szövegét Aquinói Szent Tamás a 13. században írta. Gondoljuk meg, elmélkedjünk el egy kicsit, hogy több mint 800 éve íródott a szent szöveg, amely az eucharisztikus kenyeret dicsőíti, a hívők háláját és csodálatát a szentség iránt. Milyen jó, hogy az egyházunk évszázadokon keresztül megtartotta ezeket az értékeket. Bársonyos szépséggel szólaltatta meg a művet a férfi kvartett.

Orcsik Sándor és lánya, Anett duettet énekeltek.

Homoki-Nagy Mária egy Dsida Jenő verssel csalt könnyeket a szemünkbe. A vers címe: „Alázatos, könyörgő zsoltár.”

Péterffy Gabi és Lucz Ilona testvérünk zongorajátékukkal örvendeztettek meg bennünket: Schubert Asz-dúr impromtu op.142, Chopin: Fisz-dúr nocturn op. 15. no.2 és Mozart: B-dúr négykezes zongoraszonáta II. és I. tétele voltak. Nem győzünk hálásak lenni a Jóistennek Gabi és Ilike tehetségéért. Zongorajátékuk alatt, ha becsukom a szemem, olyan, mintha a Zeneakadémián ülnék.

Köszönjük a kórustagoknak, hogy sokszor, sok órában, szívvel-lélekkel készültek, hogy megajándékozzák a nagyon nagy létszámú hallgatóságot – plébániánk minden széke foglalt volt – talentumuk gyümölcseivel. Megérdemelnék, de hely hiánya miatt nem sorolom fel a hosszú kórustagi névsort.

Kedves Testvérek! Látogassátok minél többen a Társasköri estéket, gazdag élményeket kaphattok.

Az Ökumenikus kórust meg visszavárjuk.

Ludányi Olga

Béketeremtés az emberi kapcsolatokban

Plébániánk csütörtök esti nyári programjának legutóbbi alkalmán, július 4-én Babinszky Mónika általános és igazságügyi mediátor előadását hallgattuk meg a címben megjelölt témában.

Előadónk a ’mediálni, mediáció, mediátor’, közvetíteni, közvetítés, közvetítő fogalmak magyarázatával kezdte témájának kifejtését. A mediátor vitatkozó felek (egyének, közösségek) konfliktushelyzetében jár közben, közvetít, egyeztet a béketeremtés céljával. Működése természetesen csak a vitázó felek beleegyezésével valósulhat meg. Előadónk tevékenysége a családi konfliktusok, a párkapcsolatok vitáinak kezelésére és az igazságügyi területre terjed ki.

Mónika az elsőként említett terület konfliktusainak elemzésével foglalkozott részletesebben, meggyőzően magyarázta el a meghallgatás, megértés és a megbocsátás nélkülözhetetlenségét a béketeremtésben. A felek részéről ehhez alázat kell, amely modern korunk emberének nehéz, mivel igen nagyra növelte egóját. Megállapítását a hallgatóság egyetértő moraja kísérte. Napjainkban ezért különösen fontos ez a közvetítő tevékenység. A mediátori munka tartalmát elemezve előadónk rámutatott, hogy az nem terjed ki a felek korábbi konfliktusainak elemzésére, a mediálás tehát aktuális, kizárólag a jelenben zajló, a jelenről szóló tevékenység. A családi, párkapcsolati viták rendezése mellett Mónika röviden kitért az iskolai területre is, utalt arra, hogy a mediáció lehet a sajnos egyre terjedő iskolai erőszak egyik ellenszere.

Előadásának másik nagy témája az igazságügyi mediáció volt, elsősorban a válások, válóperek terén. Mónika ebben a tekintetben érzi leghatékonyabbnak mediátori tevékenységét, különösen istenhitének megerősödése óta. Őszinte empátiával beszélt e problémakörnek a gyerekeket érintő fájdalmasan káros hatásáról is.

A nagy tetszéssel fogadott, érdekes és hasznos előadás végén a hallgatóság lehetőséget kapott kérdések feltevésére is, amelyek Mónika munkájának hatékonyságára, ill. az igazságügyi mediátorképzésre vonatkoztak. Ez utóbbi egyetemünk Állam- és Jogtudományi Karának egyik szakirányú továbbképzése.

„Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.” (Mt 5,9)

Szalamin Edit

Élmények a hittantáborból

A 3. napon a Szegedi Fűvészkertbe kirándultunk. Ismerkedtünk a természet patikájával, kalandoztunk a gyógynövények, a mérgező növények és fűszernövények világában. Miután Balogh-Langer Lajosnak köszönhetően szakszerű vezetésben volt részünk, a gyermekek életkorának megfelelő versenyfeladatok zárták a gyógynövényekkel való ismerkedésünket, amelyben minden gyermek 2-3 fős csapatban kapcsolódott be. Ezúton is köszönjük, hogy érthetően és gyermekbarát módon vezetett minket Isten teremtett világában, és a teremtésvédelem elkötelezett követeként látott el útravalóval e témában.

Ebéd után a délutánt hasonló nagy érdeklődés kísérte, amikor Lazanyeczné Gál Maya hittanár előkészítette a levendulákat, a parajdi sót, az előre megvarrt belső és küldő textiket, mert mindezek felhasználásával a gyerekek kis segítséggel elkészítették a parajdi sóval töltött levendula párnájukat. Ahogy a szorgos kis kezek dolgoztak, kiderült, vannak, akik már nagyon ügyesen tudnak a tűvel varrni. A nagyterem a só és levendula kellemes illatával telt meg. Mire elkészültünk már a tábori időnk is erre a napra véget ért.

A tábor 4. napján, csütörtökön az alsóvárosi Szűzanya-kegyhelyre látogattunk el. Az 500 éves szegedi ferences templom és kolostor, a pannonhalmi apátság épületei után Magyarország második legrégibb ilyen jellegű épületegyüttese. Grácián ferences atya nagy szeretettel fogadott minket. Bemutatta a templomot, ismertette a kegyhely történetét, megmutatta a templom oltárait körülvevő szobrokat, s mindeközben tanított minket Isten végtelen szeretetéről, az angyalok és őrangyalok segítségéről, a szentek tiszteletéről. Megnézhettük a sekrestyét, ebédlőt, a quadrumot, és a gyógynövény-kertet is. Surinás István, a kegyhely kántor-karnagya felvitte a gyerekeket a kórusra, ahol a hangszerek királynőjét is bemutatta: kezükbe vehettek kisebb-nagyobb orgonasípokat, és aki kérte, az kipróbálhatta a hangszert. A közös imádság után elköszöntünk.

Délután a bibliai béna meggyógyítása volt a téma, melyet Gálné Ilike és Gilicze Attila vezetésével dolgoztak fel, majd Ráczné Niki arra hívta a gyerekeket, hogy a számukra leginkább megindító gyógyítási történetet megrajzolják.

Június 28-a, péntek volt a táborunk zárónapja. A reggeli ima után a nagyobbaknak közös sportprogram volt a Ligetben, míg a fiatalabbaknak a vihar lecsendesítése (Lk 22,25-29) bibliai történetet dolgozták fel. Szerdán, a nagyobbaknak könnyebben ment, most a kicsiknek nem volt könnyű megfogalmazni gondolataikat. Beszélhettek félelmeikről, arról, hogy mi adhat számukra védelmet, biztonságot a félelem idején? A foglalkozás során megtapasztaltuk a Szentlélek segítségét, amikor le tudtuk győzni a megszólalás elleni félelmeinket, és sikerült beszélnünk a bennük dúló viharokról. Megtanultuk, hogy Jézus közelében nincs ok a félelemre. Ha közel maradunk hozzá, jelenlétében élünk, megtapasztalhatjuk, hogy az élet viharai közepette is van megoldás. Ezt a témát időhiány miatt csak részben tudtuk feldolgozni, hiszen 1 óra állt rendelkezésünkre, de akár folytatni is tudjuk egy legközelebbi együttlétkor. A tízórai elfogyasztása után a hét során megismert témákat foglaltuk össze.

Ebédeltünk gulyáslevest és grízestésztát, majd játék következett. Délután közös mozizás volt a nagyteremben, ahol a témához kapcsolódó filmet néztünk. Megismerhettük, hogy a tanulni nem szerető, problémás Benjámint miként segítette a benne formálódó istenhit és az áldozatos édesanyai törődés világhírű idegsebésszé. A történet igaz történeten alapul Dr. Benjamin Carsonról szól.

Ajánlom minden családnak ezt a szép filmet, amely jelenleg itt elérhető linkje: https://nicelife.hu/galeria/film/aldottkezek.php

Már előre jelezzük, hogy a hittantábor résztvevői részére biciklis kirándulást tervezünk szeptember 7-e szombatra. Erről a táborozók fb zárt csoportban kapnak majd tájékoztatást, de kérjük, hogy már most tegyék szabaddá számukra ezt a hétvégét!

Megköszönjük Tóth Aranka és Ótott Ágnes segítőinknek az egész heti önzetlen, segítő munkáját! A tábort vezető hittanárok nevében kívánunk mindenkinek szép nyarat szeretettel:

Behánné Brigitta, Jankainé Niki, Gilicze Attila, Lazanyeczné Gál Maya és Gálné Ilike

Glattfelder Gyula munkássága és a Szegedi Püspökség létrejötte

A csütörtök esti Társaskör vendége Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató úr volt, aki Glattfelder Gyula csanádi püspök életútját mutatta be úgy, hogy a hallgatóság Magyarország 20. századi történetébe is bepillantást nyert. Glattfelder Gyulát 1896-ban szentelték pappá. Egyik legfontosabb feladatának a magyar ifjúság hitre és a haza szeretetére való nevelését tekintette.

1911-ben szentelték a Csanádi egyházmegye püspökévé és ez időponttól kezdve az egyházmegye és Glattfelder Gyula püspök úr élete szorosan összekapcsolódott. Az egyházmegye központjában, Temesvárott is felépíttette a Szent Imre kollégiumot, ahogy azt tette Budapesten a központi szeminárium tanáraként. Az I. világháború évei sem akadályozták abban, hogy egyházmegyéje fejlődéséért mindent megtegyen. Erdély román megszállása majd pedig a trianoni békeszerződést követően ő volt az egyetlen, aki az elszakított területek katolikus hívei érdekében szót emelt. Tiltakozó körlevelet írt a román földreform ellen. Glattfelder Gyula püspök urat nem kívánatos személynek minősítették Romániában, aminek az lett a következménye, hogy a Csanádi egyházmegye székhelyét nem román területre kellett áthelyeznie. Így került a megcsonkított egyházmegye székhelye Szegedre.

Glattfelder Gyula együttműködve Szeged akkori polgármesterével Somogyi Szilveszterrel elsőként itt is a Szent Imre Kollégiumot építtette meg a katolikus ifjúság számára. Erre nagy szükség is lett, mert a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szegedre kerülésével, az egyetemi ifjúság számára nemcsak egyetemi épületeket, hanem szálláshelyet is biztosítani kellett. A püspök úr és a polgármester elképzelését támogatta és egyben hathatós segítséget nyújtott Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, s ennek az együttműködésnek lesz köszönhető, hogy felépül a Fogadalmi templom, s köréje megépülnek az egyetemi épületek, a püspöki palota a szemináriummal és az új Szent Imre Kollégium. Ez utóbbi megépüléséhez Glattfelder Gyula saját magánvagyonával is hozzájárult. Mindeközben az egyházmegyében is megszervezte az agrárifjúság nevelését célul tűző KALOT-mozgalmat. Szerkesztője volt az Actio Catholica folyóiratnak.

Zombori tanár úr térképekkel, fényképekkel, s nem utolsó sorban színes előadással mutatta be azt a püspököt, aki haláláig hű maradt papi feladatához, ami az ifjúság nevelését, művelődését jelentette.

Homoki Nagy Mária

A zene nem ismer határokat

Különleges zenei esemény, valóságos zenei „csemege”adott nagy élményt az egybegyűlt hallgatóságnak a Szent Erzsébet templomban június 29-én, szombaton 19.30 órai kezdéssel. Az Angliából, Cambridge-ből érkezett St. Catherine’s College kórusa és a szegedi Népzenei Kamaraműhely közös koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők. Szeged és Cambridge testvérvárosok, a két együttes éppen 10 éve tartja a kapcsolatot egymással.

Az angol kórus tagjai egyetemisták, (nem zenészek) fő feladatuk az egyetem kápolnájának heti mise szolgálata, ezen kívül rádióadások, hangfelvételek, turnék képezik tevékenységüket. A BBC rádió rendszeres szereplői, vezetőjük Dr. Edward Wickham. A 20 fiatalból álló kórusban fiúk, lányok énekelnek vegyesen. A St. Chaterine’s College nagy figyelmet fordít a fiatal tehetségekre, így pl. foglalkozik egy kislányokból álló leánykarral is. Műsoruk nagy részét a reneszánsz és a barokk kor gyöngyszemeiből válogatták, de programjuk végén énekeltek egy-egy művet a 19. és 20. század alkotásaiból is.

A reneszánsz darabok, a barokk motetták folyondárszerű, egymást utánzó, illetve egymást kiegészítő szólamai (6-8 szólam) káprázatosan, szívmelengetően körbelengték a templom minden négyzetcentiméterét. Tekintettel arra, hogy ebben a stílusban teljesen kötöttek a szólamok, előadásuk komoly figyelmet, fegyelmezettséget kíván. Gyönyörűen énekeltek!

A koncert második felében a vendéglátó együttes, a Klebelsberg telepi Összefogás házában helyet kapó és ott működő Népzenei Kamaraműhely adott vérbő, erőteljes, karakteres műsort Fábri Géza és Fábri-Ivánovics Tünde Szeged ikonikus népzenészeinek vezetésével. Érdekes volt megtapasztalni azt a nagy kontrasztot, amelyet a két együttes egymás utáni programja, előadásmódja jellemzett. A Népzenei Kamaraműhely játéka alatt kicsit körbenéztem, szinte mindenkinek ritmusra járt a lába, sokaknak a feje is. A cambridge-i kórus tagjai különösen is nagy élvezettel, örömteli mosollyal arcukon hallgatták a népzenei együttes dinamikus muzsikálását. A Kamaraműhely programja nagy részben moldvai népi dallamokat tartalmazott, de hallhattunk egy Balassi Bálint verset Fábri Géza remek megzenésítésében.

A népzenei műsorban a furulyások, kobzosok, a hegedűs, ütős, mindannyian nagyszerűen közreműködtek az ugyancsak kitűnő énekesek mellett vagy éppen szólóban. Mindig nagy élmény hallgatni a Népzenei Kamaraműhely muzsikálását!

A koncert utolsó szakaszában a két kórus együtt énekelt, az angolok is magyar nyelven. Elhangzott: Itt jelen vagyon… egyházi népének, Dicsőség… a Kájoni kódex szerint, Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű legismertebb népdalunk, ám érdekességként ugyanolyan rímeléssel, mint a magyar, angol nyelven is elénekelte a két kórus, végezetül Ideki a csenderbe… moldvai vidám népzene szólalt meg. Még tánclépéseket is koreografált Tünde és Géza, kicsit megjelenítették a híres magyar csárdást is. Fantasztikus hangulatot varázsoltak! A St. Catharine’s College kórusa egy szép ráadással zárta az estet.

Az est szervezője, Fábri-Ivánovics Tünde, hálás köszönetét fejezte ki Attila atyának a befogadásért. A krónikás is köszönetet mond mindkét együttesnek a csodálatos koncertért.

Lucz Ilona