A tél szépsége az irodalomban és a zenében
Egyik januári csütörtökön Péterffy Gabi egy olyan hangulatos estére hívott meg bennünket , amely egy vágyott téli világba repítette hallgatóit az irodalom és a zene segítségével. Hozzáértően és találékonyan válogatta és állította össze a téli hangulatot teremtő műalkotásokat.
Előadásának jellemzője, hogy kerüli a látványos, könnyebb megoldást, például sorolván az ismert művek sokaságát; a műalkotások mélységére kíváncsi. Azt a teremtő erőt prezentálja, amellyel az alkotó személyisége határozza meg a lelkében születő sokszínű varázslatot, a vágyódást a szépség után. A téli varázslat előidézője a hulló hó, amely egy alkalommal Gabi lelkét is elvarázsolta. Rátalált a tél csodájára az Ószövetségben, arra, hogy küldetésünk a szépség közvetítése. Ezt megerősítvén következett Vivaldi a „Négy évszak” című művéből a Tél című részlet. A zene elhangzása után ki-ki beszámolhatott arról a hangulatról, amelyet benne Vivaldi előidézett. De meghallgattuk az egykori neves zeneértő Pándi Mariann véleményét is a műről. Ezután Krúdy, Szabó Magda, Wass Albert, Fekete István és mások prózájából hallhattunk a hó csodáját életre keltő részleteket.
Ezután néhány gyöngyszemnyi kortárs zongoramű (Kocsár Miklós, Orbán Balázs és mások) is elhangzott Gabi és Lucz Ili előadásában, bizonyítva a zene megjelenítő erejét. A sorból Debussy sem maradhatott ki a „Hópelyhek” tánca című mű fantáziánkat megmozgató erejével. Petőfi „A puszta télen” és „A téli esték” című verseiből hallott részletek is bizonyították a megjelenítő erő és a képzelet varázslatát. Köszönjük, Gabi, hogy korunk hó nélküli időszakában is biztos kézzel varázsoltad lelkünkbe az örök hó, a vágyott tisztaság és szépség élményét.
Vajtai Éva
