Istent dicsőítő dalok az Erzsébet-templomban

/0 Hozzászólások/in ,

November 23-án, Krisztus Király ünnepének szombat esti elő-miséjén a zenei szolgálatot a Szkóla ének- és zenekar adta. Vidám hangulatú dallamok, ismert és ismeretlen, Istent dicsőítő dalok hangzottak fel az Erzsébet-templomban. A mise egyes „tételei”, imái a XVII. században Erdély vidékén énekelt vallásos népénekei közül valók.

Kájoni János híres orgonista és orgonakészítő, sokoldalú tehetséggel megáldott, de az egyházi zene területén különösen páratlan képzettséggel és műveltséggel rendelkező szerzetespap, muzsikus és tudós. Csíksomlyón és környékén tevékenykedett, többféle egyházi funkciót is betöltött (1629-1687). Zenei dokumentumok buzgó gyűjtője, feljegyzője, maga is énekszerző és fordító. Ápolja a csírázó egyházi műzenét. Munkái közül megemlítjük prédikációs könyvét, imakönyvét, rendi történetírását, növénytani szakkönyveit, írását a régi székely abc-ről, terjedelmes vers- és himnuszgyűjteményeit. Legjelentősebb két munkája a KÁJONI-KÓDEX néven ismert nagy zenei gyűjteménye, (magyar és külföldi, világi és egyházi zeneművek gyűjteménye) és a CANTIONALE CATHOLICUM, amely a század legterjedelmesebb kotta nélküli katolikus énekeskönyve. mely 820 énekszöveget tartalmaz. (Idézet Szalay Olga zenetudós ismertetőjéből.)

Az összeállítás egyes tételeit Szalay Olga válogatta, egy évközi mise anyagát tartalmazza. A gyerekek megkedvelték ezt a művet, szívesen éneklik ezeket a 17. századi táncos lejtésű, ritmikus karakterű dallamokat. Több darabja szerepel a ma használatos „Éneklő Egyház” című énekeskönyvünkben is. Előadásunk érdekessége: az eredeti, régies szöveggel énekeljük, melyek igen költői, mély vallási, teológiai mondanivalót hordoznak.

Köszönjük a hangszeresek részvételét, a szkóla tagok és a segítő felnőttek énekét.

Pechan Zoltán

Szőke János fotóművész diaporáma estje

/0 Hozzászólások/in ,

Szőke János nemzetközileg is jegyzett AV AFIAP fotóművész zenei aláfestéssel kísért diaporáma bemutatóját láthatta az érdeklődő közönség november 21-én este 7 órától a plébánia nagytermében.

Az előadásának „A látható világ” címet adta. Letaglózott, lenyűgözött, elvarázsolt, mindannyiunkat mindaz, amit láttunk, hallottunk. János a képek alá jó ízléssel kitűnő zenéket válogatott: hol egy pravoszláv kolostor lélekemelő kórusa hangzott fel, hol a zenész barátainak szerzeményeit, improvizációját hallhattuk.

Rendkívüli tehetséggel megáldott művész állt előttünk, aki nagyszerű érzékkel, különös látásmóddal közelít a világunk szépségei felé, ami méltán eredményezi a gyönyörű képeket és a számtalan díjat, amelyeket hazai és nemzetközi versenyek alkalmával nyert. Képei poézissel átitatott alkotások.

A körülbelül egy órás előadást hét témára építette fel, egyenként 3-7 perces időtartammal, minden téma előtt rövid magyarázatot kaptunk, „beavatást” nyertünk a képek keletkezésének körülményeibe, rejtelmeibe.

Az első témát emelném ki, amely az Isten által teremtett gyönyörű világunk tönkretételéről szólt, megrázó történet bontakozott ki előttünk. Művészünk ezzel az alkotásával elnyerte az angliai Royal Photography Society (Királyi Fotográfiai Társaság) pályázatának első díját. E diaporáma sorozatról tudomást szerzett a National Geographic televíziós csatorna, majd ezután egy feltáró filmet forgatott a valaha gyönyörű erdélyi tájba illeszkedő falucska, Kiskapus közelébe épített szénerőmű működésének megrendítően csúfos és káros hatásáról. E film nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, aminek hatására bezárták e szörnyű, környezetszennyező gyárat.

Ehhez a témához kapcsolódott az újabb képsorozat: a fotóművész ugyanis 20 év múlva visszatért e helyszínre, ahol újra képekre rögzítette az immár lepusztult üzem épületeit és a szép, tiszta emberi arcokat a régi, füsttől, koromtól szurtos arcok, kezek helyett. Ám, ami nem változott ennyi idő alatt sem, az a szegénység, a kilátástalan élet.

A továbbiakban megejtően szép és csodálatos képsorozatokat láttunk remek zenei kíséretekkel. Röviden összefoglalva: a Cantus vitae (Az élet dala) egy sötét barlangból kitekintés a fényre, illetve ahogy a nap sugarai időnként függönyszerűen is bevilágítanak a sötétségbe; az Approximáció (Megközelítés) az élet „nehéz helyzetéről” és annak megoldásáról szólt kissé absztrakt módon, a művész egy balett táncosnő és egy szék példájával mutatta be ezt a jelenetet; a Benedictus vízben elsüllyedt katedrálisába „belebegett” egy-egy szép hölgy, akiket János angyalkáknak nevezett, a képsorozat ideje alatt Csajkovszkij: „Kerubok himnuszát” hallottuk, a Kyrie Eleison Ukrajnára, a háborúra utalt a Szretenszkij monasztir kórusának csodálatos énekével és egy kislány szólójával, az utolsó képsorozat pedig az Úton címet viselte.

Az aláfestő zenék alkotói a következők voltak: Polgár Tibor, Magda Dávid, Német Miklós, Hauck Dávid, Pjotr Csajkovszkij, Ludovico Einaudi.

Szemnek, fülnek, szívnek, léleknek egyaránt szinte katartikus élményben volt része. Köszönet Szőke János fotóművésznek, akit szívesen várunk vissza, és köszönet Attila atyának, hogy bizalommal lehetőséget adott e nagyszerű művészeti estnek!

Lucz Ilona

Erzsébet ment, hogy szeresse Istent

/0 Hozzászólások/in ,

November 17-én, vasárnap tartottuk védőszentünk, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepét. Plébánosunk meghívására a búcsúmise főcelebránsa Elek László SJ, a Szent József templom templomigazgatója volt.

László atya a prédikációjában kiemelte, hogy Erzsébet számára az volt a kulcs, hogy már kislány korában, játék közben megállt, hogy szeresse az Istent és ez a lelkület egész életében jellemző volt rá. Mi nem szoktunk olyan csodákat véghez vinni, mint amivel Isten Erzsébet tetteit kísérte, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy sokszor megéljük, imádkozzuk: „Istenem, köszönöm, hogy vagy, és köszönöm, hogy én is vagyok!”

Ha szeretjük Istent, abból ötletek, tettek születnek (pl. Szeged körülimádkozása). Ebben hozott változást védőszentünk, ezért lógott ki a sorból. Erzsébet „ötlete” az volt, hogy tényleg mindenéről lemondott, hogy szolgálja a szegényeket. Nekünk lehet más a szolgálatunk, Isten nem a tettek mértékét nézi.

Zárógondolatként elmondta, Erzsébettől tanuljuk meg azt, hogy minden tevékenység közben meg tudjunk állni és szeressük az Istent. Sokszor hangozzon el az: „Uram, köszönöm, hogy vagy! Köszönöm, hogy vagyok! Köszönöm, hogy szeretjük egymást!”

A mise végén Erzsébet tiszteletére a Karitász csoport tagjai megszentelt kenyeret osztottak a megjelenteknek. Ezt követően a Plébánia nagyterme megtelt az ünneplőkkel és szeretetvendégség keretében könnyed beszélgetések folytak.

Hálásak vagyunk a négy piarista „diák” szolgálatáért, László atyának a felemelő gondolatokért, Attila atyának és János atyának a koncelebrálásért, Flóri atyának a gyóntatásért! Köszönjük a Szent Cecília kórusnak (vezető: Szántóné Babika, orgonán közreműködött: Lucz Ilona DLA) és Kovács Gábor kántornak a csodálatos zenei szolgálatot! Köszönet az agapéra hozott süteményekért!

A Karitász csoport nevében hálásan köszönöm a hívek egész éves lelki és anyagi támogatását, amellyel a szolgáló szeretet gyakorlásában nagy segítséget nyújtanak!

Dobóczkyné Bús Márti
Karitász csoportvezető

(Fotók: Körmöczi László)

Megválasztottuk a Tanácsosok Testületének tagjait

/0 Hozzászólások/in ,

Plébániánk Tanácsosok Testületének soron következő ülését plébánosunk október 21-én, hétfő 19 órára hívta össze. Ezen az ülésen Attila atya megköszönte a távozó tanácsos tagok eddigi munkáját és új tanácsos tagok jelölését kérte a november 2-3-ra kitűzött választási napra. A választásban részt vehettek a Teréz anya templom és az Erzsébet-templom 5 szentmiséjén jelenlevő összes nagykorú, az egyházközséghez tartozó személyek. November 3-án a 18 órai szentmisét követően megszámlálásra kerültek a szavazólapok.

Ennek eredménye, hogy 263 személy vett részt a szavazásban, akik 256 érvényes szavazatot adtak le. Ezen szavazatok alapján a következő személyek lettek megválasztva a plébános munkáját segítő Tanácsosok Testületébe: Dobóczkyné Dr. Bús Márta, Dobos János, Dr. Homoki-Nagy Mária, Dr. Krisztin Német István, Dr. Lantos Csaba, Kertész Orsolya, Körmöczi László, Siklós Róbert, Szántó Lajosné, Bővíz László. Póttagok a következő személyek: Pechan Szabolcs, Iván Ákos, Berényi Gábor, Vereb István, Besesek Béla.

November 10-én a 18 órai szentmise keretében az új 5 évre megválasztott Tanácsosok Testületének 10 rendes tagja, valamint 5 póttagja és 8 hivatalból tagja, – akik Aleksza János (káplán), Aradi Márta (missziós munkatárs), Gál Viktorné (katekéta), Kovács Gábor (kántor), Kószó Edit (adminisztrátor, pénztáros), Komárominé Soós Éva (sekrestyés), Kulik László (temetőgondnok), Tari Sándor (Fokolár közösség) – ünnepélyes ígéretet tettek, hogy életükkel és munkájukkal egyházunk és plébániánk javát akarják előmozdítani.

Az ünnepi szentmise után Attila atya összehívta az újonnan megválasztott Tanácsosok Testületét, ahol titkos szavazással megválasztották a világi elnököt, Dobóczkyné Dr. Bús Mártát és a jegyzőt, Dr. Krisztin Német Istvánt.

Az Antióchia-közösség lelki hétvégéje plébániánkon

/0 Hozzászólások/in ,

Antióchia – Honnan ez a név, ami plébániánkon egy 16-26 éves fiatalokból álló közösséget takar? „A tanítványokat először Antióchiában nevezték keresztényeknek” (Csel 11,26)

Az Antióchia közösség olyan keresztény fiatalokból áll, akik küldetésüknek tartják az Örömhír megélését és továbbadását mindennapi, egyszerű módon, a közösség tagjainak személyes elhívása szerint. Éppen ezért az ún. Nagyhétvégét a vezető csapat komoly, 2-3 hónapos felkészülése előzi meg. A teljes hétvégi programot a fiatalok szervezik és valósítják meg velük egykorú társaiknak. Ők tartják a bevezető előadásokat, ők vezetik a kiscsoportokat, az imákat, a játékokat, zenét, és a hétvége előtt kitartó munkával toborozzák az „újoncokat”.

A családegyház példáját követve a közösségnek 3 házaspár is a tagja, ők a szülőpárok, akik a lelkiség megőrzésén munkálkodnak és kísérik a fiatalokat. Ezalatt a 2 és fél nap alatt a több, mint 50, régi és újonnan csatlakozó fiatal megosztotta egymással, hogy mit jelent ma kereszténynek lenni, krisztusközpontú közösséget építeni, elkötelezetten élni a hitüket, felelősséget vállalni a közösségért és egymást szolgálni.

Ez alkalommal Attila atya mellett János atya is csatlakozott a Hétvégéhez és így a közösséghez is, máris komoly szolgálatot vállalva a fiatalokért. Valamint egy új házaspárt is köszönthettünk a csapatban. Vasárnap este az újoncokat a záró szentmise végén ünnepélyesen befogadtuk a közösségbe, ezekkel a szavakkal énekelve: „Küldelek én, megáldlak én, csak menj, és hirdesd szavam.”

Az újszegedi Szent Erzsébet Plébánia kilencedik alkalommal adott helyet ennek a fiatalos, olykor hangos, ám igazán lélekemelő eseménynek, és ad helyet a hétről hétre péntek esténként összegyűlő fiataloknak. Fontos az antióchiásoknak ez a plébánia, és a plébániának is fontos ez a közösség, hiszen ők viszik tovább az örökséget, amelyet szüleiktől, nagyszüleiktől, vagyis tőlünk kaptak. Ők adnak nekünk reményt arra nézve, hogy utánunk is lesznek még Krisztust követő, az ő szeretetét hirdető és sugárzó keresztények, akik azon fáradoznak, hogy „emberhalászok” módjára tovább építsék Isten országát itt a Földön.

Éppen ezért hálásan köszönjük a plébániai angyalcsapat gondoskodó szeretetét, süteményeit, munkáját és szeretettel kérjük a plébánia híveinek imáit továbbra is ezért a kis közösségért.

a fiatalokat kísérő szülőpárok: Anita és Egér, Erika és Anti, Szandi és Tamás