Adventi jótékonysági koncert

December 16-án a Szegedi Ökumenikus Kórus hagyományos adventi koncertet adott a Szent Erzsébet templomban. A kórus karnagya a kiváló Nagy-Szabó Kornélia, aki a kezdetektől nagy szeretettel, igényességgel, gondossággal irányítja a vegyeskart. Az orgonakíséretes műveket, illetve a szóló orgonadarabokat a Székesfehérváron élő Tóka Szabolcs orgonaművész játszotta remek előadásban. Régi, jó kapcsolat fűzi az Ökumenikus kórushoz, visszajáró művész, sokadik alkalommal működik közre az énekkar hangversenyein.

César Franck szép és hatásos D-dúr Sortie orgonadarabjára vonult be a kórus, majd Lisznyai Gábor: Ó jöjj le Messiásunk című orgonakíséretes énekkari műve hangzott el.

A bevezető muzsika után Dr. Homoki Nagy Mária a kórus nevében köszöntötte a jelenlévőket Anselm Grün bencés szerzetes, teológus, a jelenkori keresztény lelkiségi irodalom egyik legnépszerűbb szerzőjének adventi gondolataival. A szebbnél – szebb áhítattal, örömmel, ujjongással teljes énekkari művek között gyönyörű adventi és karácsonyi versek hangoztak el Bódás János és Ady Endre tollából Mária szuggesztív előadásában, valamint némely ének szövegéhez, tartalmához kapcsolódóan a Bibliából is elhangzott egy-egy kis részlet.

A koncertet színesítette a Szabó testvérek együttes kamarazenélése, fúvós hangszereken való játéka. A 4 testvér a koncert folyamán kétszer is az alkalomhoz illő szép, adventi és karácsonyi zenéket szólaltatott meg fuvolán, trombitán, kürtön, bariton kürtön. Tavaly adventben, ugyancsak az ökumenikus kórus hangversenyén hallottuk a testvéreket először, most is örömmel hallgattuk őket.

A koncert zárásaként a kórus, az orgona és a hallgatóság együtt zengték lelkesen: Dicsőség mennyben az Istennek… Ez az igazán élményszerű adventi hangverseny ismét jótékonysági céllal is szerveződött: az est végén a kivonulás alkalmával a Bethesda Gyermekkórház javára folyt adománygyűjtés. Szívből köszönjük a Kórus minden tagjának és vezetőjüknek Nagy-Szabó Kornéliának, Tóka Szabolcs orgonaművésznek, a Szabó testvéreknek ezt az ajándékba adott szép koncertet. Isten áldása kísérje munkájukat!

Lucz Ilona

Az Antióchia-közösség lelki hétvégéje plébániánkon

November 7-én, péntek délután egyszercsak belecsöppentem ebbe az Isten szeretetétől hangos, hatalmas mosolyokkal átszőtt, ölelésekkel teli és az Urat hálaadással dicsőítő Hétvégébe. Nem is sejtettem azt, hogy ami velem fog történni, az valami rendkívüli és hihetetlenül mély pillanatokat megélő pár nap lesz.

Idén immár X. alkalommal adott helyet a szegedi Antióchia közösség ún. Nagyhétvégéjének az újszegedi Szent Erzsébet Plébánia. A közösség olyan keresztény fiatalokból áll, akik küldetésüknek tartják az Örömhír hirdetését hétköznapi, egyszerű módon, a közösség tagjainak személyes elhívása szerint. A Nagyhétvége vezető csapata már hónapokkal ezelőtt megkezdte a készülést, amelyben segítették őket a fiatalokat kísérő szülőpárok, Attila és János atya és a közösség régebb óta lelkes tagjai a „régoncok”. A közösséghez a hétvége folyamán 18 „újonc” is csatlakozott, így kerültem ide én is.

A hétvége témája a félelem és a bizalom volt. Mindannyian félünk, mindannyian mástól, de egy valami mégis közös bennünk: A Jóistenbe vetett bizalmunk folyamatos megoldást kíván nekünk, ha élünk vele. Jézus a Szentírásban 365-ször elmondja nekünk: „Ne féljetek!”. Ebben a két és fél napban nagyon sok korunkbeli fiatal őszinte, személyes és értékes gondolatát hallgathattuk meg, akik nem féltek; bíztak bennünk annyira, hogy megosszák velünk örömeiket, elhívásukat, kételyeiket és nehézségeiket. Majd mindannyian megoszthattuk a bennünk megszületendő vagy már régóta ott lappangó gondolatokat, miközben végig érezhettük azt, hogy egy szerető és biztonságos környezet az, ahova most teljes valónkat adhatjuk.

Vasárnap este az újoncokat a záró szentmise végén ünnepélyesen fogadták be a közösségbe, ezekkel a szavakkal énekelve: „Küldelek én, megáldlak én, csak menj, és hirdesd szavam!” Ez egy olyan pillanat volt számunkra, amelyre biztos vagyok benne, hogy mindig is emlékezni fogunk: az Antióchia tagjai lettünk, ahol mi is szolgálhatjuk majd ezt a közösséget, és ezáltal élővé tehetjük Jézus ránk hagyott Egyházát.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a hétvége főszervezőinek, a szülőpároknak, az atyáknak, a szállást biztosító családoknak, és nem utolsó sorban a plébániai angyalcsapatnak, akik gondoskodó szeretetükkel, süteményeikkel, imáikkal szolgálták e hétvége megvalósulását.

A Jóisten áldását kérve és köszönettel: Hudák Anna

Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy tudjon segíteni másokon

December 7-én a délelőtti mise sok meglepetést tartogatott mindannyiunk számára. Plébánosunk, Attila atya meghívására, a „Nem adom fel!” Alapítvány képviseletében Papp Szabolcs volt a vendégünk, akiben egy életvidám, jó humorú kedves testvért ismerhettünk meg.

Tanúságtételét Szabolcs az Alapítvány mottójával kezdte: „Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy tudjon segíteni másokon.” A fogyatékkal élő emberekkel kapcsolatban kiemelte, hogy számukra sem csak a kerekesszék vagy más fogyatékosság a kereszt, hanem a hétköznapi gondok. Nagyon fontos az elfogadás, az a tapasztalata, minél többen látják, hallják őket, annál elfogadóbbak. Az Alapítvány kapcsán beszámolt arról, hogy országos szinten 280 fogyatékkal élő kollega dolgozik, Szegeden mintegy 30-an. A tevékenységük szerteágazó, a fogyatékossággal élők foglalkoztatása, az elhelyezkedésük támogatása, autista gyermekek fejlesztése, mélyszegénységben élő gyermekek segítése, a tagok által készített kézműves termékek árusítása. Szabolcs arra is felhívta a figyelmünket, hogy merjünk derűsnek lenni, minden nehézség ellenére. A világ gyönyörűen rendezett, de panaszkodásaink miatt nem vesszük észre; sokszor nem a „lépcső” a korlát, hanem saját magunk. Gondolatait azzal zárta, hogy mint mindenki ő is keresi igazi önmagát. Egy alkalommal az jutott eszébe, hogy a Jóisten úgy teremtett meg minden ember, hogy a zsebébe belevarrt egy puzzle darabot, a feladatunk az, hogy ennek a helyét megtaláljuk.

A szentmise végén kicsik és nagyok örömére megérkezett Szent Miklós püspök küldötte, aki az elmúlt évre visszatekintve Isten áldását kérte az újszegedi közösségre. Majd a ministránsokhoz, gyerekekhez fordulva a hittanóra előtti csintalanságokról beszélt, de arról is, szépen végzik el a feladataikat és igyekeznek testvériesen viselkedni. A felnőtteket most – mint egykori püspöki székhelyén, Mirában – arra szólította fel, hogy szolgálják Jézust, kövessék bátran. A családokhoz szólva a mindennapi kereszthez Isten áldását osztotta. Attila atyát, mint jó házigazdát köszöntötte, majd elmesélte, azt is látta, hogy jó időben érkezett hozzánk vissza, a templomok és a hívek közösségén látszik, milyen szépen gondunkat viseli és mint jó pásztor, a lelkünket is vezeti. Flóri atyához fordulva a lelkes, tartalmas beszédeket emelte ki, amelyekkel az Istent dicséri. Kettejük több éves szolgálata a hívek lelkéért folytatott nemes küzdelem, rájuk mindig a papi egység áldása jut. A küldött a krónikája után megáldott minket, majd a ministránsok segítségével a csokoládéból készült „szobormását” osztotta ki a gyermekeknek.

Köszönjük Attila atyának és Flóri atyának a szentmise bemutatását, Papp Szabolcsnak a szép tanúságtételt, a ministránsok szolgálatát, illetve a zenei szolgálatot Kovács Gábornak, Véseiné Szőllősi Rékának és Bővíz Lacinak! Hálásan köszönjük Szent Miklós püspök küldöttének az idei látogatást, biztatást!

A Kedves Testvéreket arra hívom, hogy továbbra is imádkozzunk egymásért, a fogyatékkal élőkért, legyünk elég gazdagok ahhoz, hogy másokon segítsünk és tegyük a jót, így amikor Szent Miklós püspök az égből ránk tekint, az ideihez hasonlóan jövőre is örömmel küldi képviselőjét hozzánk.

Dobóczkyné Bús Márti

A testvériség délutánja

Immár harmadik alkalommal került megrendezésre 2025. november 20-án az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánián a Testvériség Délutánja. A rendezvény alapját a szolidaritás és az empátia kifejezése mellett a krisztusi szeretet által formálódó közösség adta. Fő szervezői: a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, az SZTE Kossuth Zsuzsanna Technikum és Szakképző Iskola tanárai és diákjai, az újszegedi Szent Erzsébet Plébánia, a Szatymazi Szent István Katolikus Általános Iskola, a Szegedi Áldozatsegítő Központ, a Rúzsa Sándor népdalkör, a Magyar Vöröskereszt, és a Fokoláre Mozgalom. Közös céljuk, hogy szolgálatukat önzetlenül, odafigyeléssel, törődéssel végezzék, együtt egy olyan ünnepet létrehozva a vendégek és egymás számára, amire külön-külön egyikük sem lenne képes, csakis a köztük lévő Szeretettel.

Bár a délután fő szervezői szervezetek, iskolák és önkéntesek voltak, közös célként fogalmazták meg, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet példáját követve szolgálatukat önzetlen módon, Krisztus evangéliumának fényében végzik.

A segítségnyújtás középpontjában az az ember állt, aki nélkülözik, fázik, éhezik, és több szempontból is megalázott. Ezen a délutánon a szervezők felhívták a társadalom figyelmét arra, hogy a nélkülözésben élő emberek nap mint nap megbélyegzésben és kirekesztettségben élnek. A program arra is fókuszált, hogy a mélyszegénységben élő testvérek és a modern kényelemben élők közötti falak lebontására nagy szükség van. A Testvériség Délutánjának megvalósításával a résztvevők egy hidat kívántak építeni a társadalmi egyenlőtlenségek fölé a krisztusi közösség erejével. Ezen a délutánon nem volt alá- és fölérendelt személy: a rendezvény kizárólag a Krisztusban egyesülő testvérek találkozásának ad otthont.

A rengeteg névtelen és önzetlen felajánlás, valamint szolgálat révén a meleg étel és desszert mellett tartós élelmiszereket, tisztálkodási szereket és szeretetkártyákat (gyermekek rajzai bibliai idézetekkel) is sikerült kiosztani a nélkülözők számára, amelyek által a testi-lelki gondoskodás is kézzelfoghatóvá vált.

 

A személyes beszélgetések mellett a zenés műsorok is ünnepivé varázsolták a délutánt. Az iskolák bevonásával a jövő nemzedékének nevelése is hangsúlyt kapott, ahol a két iskola tanulói a tartós élelmiszerek és tisztálkodási szerek gyűjtése, valamint a süteménysütés mellett különféle szolgálatokat végeztek.

Az általános iskolások szeretetkártyákat készítettek, zöldséget pucoltak, főztek, palacsintát sütöttek és segítettek a terep rendezésében, míg a középiskolás tanulók fogadták a vendégeket, felszolgáltak, személyes odafordulással segítették a résztvevőket, valamint közreműködtek a takarításban és a rendrakásban.

A két iskola diákjai és tanárai közös énekkel lepték meg a jelenlévőket, míg a Rúzsa Sándor Népdalkör citerával kísért népdalokkal tette hangulatossá az estét.

Az egyik vendég, aki több társával érkezett, a végén így indult haza: „Nagyon finom volt az étel, kifogástalan! De, ami itt erőteljesen érződik, hogy a szervezők között lélek van, ez nagyon jól átjön. Köszönjük! Úgy éreztük magunkat, mint kisgyerekkorunkban, amikor az anyukánk szeretett minket!”

Egy másik, aki a vége felé érkezett, és sajnos már nem jutott neki meleg étel, de lelkesen bekapcsolódott a rendrakásba, búcsúzáskor azt mondta, hogy igazából nem is az élelem volt a fontos, hanem hogy ő is örömmel tudott segíteni elpakolni, rendet tenni. Ez neki sokkal többet ért, mint egy tál meleg étel.

Fekete Marika a Női Fokolár tagja

Az eseményről a Délmagyar is beszámolt. Itt olvashatod a cikküket »