Bérmálkozásra készülünk

/0 Hozzászólások/in ,

Plébániai közösségünkben idén szép számmal készülnek a bérmálkozásra. A felnőttek a szerda esti katekumen-csoportban, melyet Németh Zsuzsivezet, a középiskolás fiatalok csoportja szombat délelőttönként Pechan Szabolcs vezetésével készül a Lélek ajándékainak befogadására.

Május 4-én, most szombaton 10 órakor várjuk Attila atya és Szabolcs várják a fiatalokat a plébánián.

A püspökségtől visszajelzést kaptunk, hogy az Erzsébet-templomban tartandó bérmálási ünnep május 25, szombat 18 órakor lesz.

Gyermekünk elsőáldozására készül

/0 Hozzászólások/in ,

Újra beleolvasok Attila atya januárban írt meghívó levelébe, amelyben az elsőáldozásra készülő gyerekeket és minket, szülőket hívott az előkészítő alkalmakra. Éppen január 25-én, Pálforduló napján íródott, biztosan nem véletlenül. Miként Saulnak, a későbbi Pál apostolnak is találkoznia kellett Jézussal a damaszkuszi úton, és Krisztus felé kellett fordulnia, úgy nekünk is szükségünk van erre.

S ugyanezt a személyes, mindent átalakító Jézussal való találkozást szeretnénk gyermekeinknek lehetővé tenni azáltal, hogy a „háttérből” támogatjuk őket imával, példánkkal, és elkísérjük ezekre a felkészítő alkalmakra.

Az eddigi 4 szombati találkozón a hittanosok a hitoktatókkal kötetlenebbül, játékos formában „ismételték át” hitünk alapjait. Lehetővé vált, hogy egymással is ismerkedjenek, hiszen mindenki más-más iskolában tanulja a hittant. Közben a szülőknek alkalma nyílt kicsit betekinteni -Attila atyával beszélgetve- a Plébánia életébe, a Szentírást olvastuk, különösen a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódóan, keresztutat jártunk a gyerekek vezetésével. Minden összejövetelünket a gyerekek rövid „műsora” zárta, mindannyiunk nagy örömére.

Nekem személyesen többször volt az az érzésem, mint Péter apostolnak Jézus közelében: „Uram, jó nekünk itt lennünk”. Imádkozzunk az elsőáldozásra készülőkért, hordozzuk őket mindennap, hogy Krisztus felé nyitottak legyenek és készek legyenek a Vele való szentségi találkozásra!

Szőllősi Réka

Május 4-én, most szombaton 14.30-ra várjuk a gyerekeket a szüleikkel együtt a plébánián.

Újszegedi Szinódus 4. alkalom

/0 Hozzászólások/in ,

Április 7-én, már-már rutinos törzsvendégként ültük körül a párbeszéd asztalát két egymással összefüggő, mind a világegyházat mind a plébániát foglalkoztató kérdést napirendre véve: a fiatalokat és missziót.

Már az elején megállapítottuk, hogy a két téma mennyire összefügg: a fiatalok, az utánpótlás elérése, nevelése a krisztusi küldetésünk kulcskérdése. Az ő hiányuk az, ami a folyamatos felkiáltójel és folyamatos kérdőjele a missziónk eredményességének, és amikor és ahol ők a misszió végzői, kortársaik megszólításában elengedhetetlen a szerepük. Beszélgettünk arról, hogy a személyes meghívás mennyire működik, de hitet senkinek nem tudunk adni, de befogadó közeget, közösséget és atmoszférát tudunk teremteni, ahol az Isten megszólíthatja őt, hisz valójában Ő a misszió főszereplője és rendezője is.

A fiatalok kapcsán az Y és Z generáció sajátosságai is előkerültek: médiahasználat, kortárs-orientáltság. Megvitattuk, hogy a sport, a zene, a barátok a jó példa mekkora vonzerővel bírnak. Szerencsénkre egy tizenéves fiatal is részese a beszélgetőkörnek, aki a saját életében és kortársai között tapasztaltakat is őszintén, éretten behozta.

A következő, utolsó alkalommal a migráció, áldás, párbeszéd, nők, fiatalok és misszió témái után a záró fókuszunk „a közösség és a szegénység” fókusz-témáit szeretnénk napirendre tűzni és megvitatni.

Tervezett találkozásunk időpontja: május 5, vasárnap 15.00-18.00 között a plébánia emeleti terme. A májusi témáinkhoz ajánlott olvasnivalók:

  1. közösség témában:

A szinódusi dokumentumban két helyen is hangsúlyos, először a közösségbe való belépéskor (amely a legutóbb átbeszélt misszió folytatása) ld. riport 3. pontja: Belépés a hit közösségébe: Keresztény beavatás (12-15. o) másodszor a misszióban és a közösségben való részvétel kapcsán, erről meg a 18. pont szól: Részvételi struktúrák (59-63. o.)

  1. szegények témakörben:

Ferenc pápa már névválasztásával is elkötelezte magát a szegények mellett, ez tanításának talán legerősebb témája, amelyről mindig szót ejt. Érdemes ezeket is megismerni, felidézni.

Erről szól a  szinódusi riport 4. pontja: A szegények, az egyház útjának főszereplői (16-20. o.)

Hívjuk azokat, akiket ez a két téma megszólít, készek és képesek róla konstruktívan vitatkozni, keresve a Lélek szavát és az egyház válaszait.

(Gulyás Péter, egyházi szervezetfejlesztő, és Thorday Attila, plébános)

Visszatekintés a Jegyes Estékre

/0 Hozzászólások/in ,

Február 4-én, amikor beléptünk a plébánia ajtaján, még nem igen tudtuk mire kell számítanunk, milyen tanulságos és mély érzelmeket kiváltó 8 alkalom elé nézünk.

Az első alkalom az ismerkedésé volt: meglepő volt látni, hogy mennyi jegyespár készül élete nagy napjára. Az első alkalmat Attila atya tartotta, akit bár ismertünk korábbról, ahogyan ő helyezte perspektívába a férfi és nő kapcsolatát, egészen új értelmet adott. Vártuk tehát nagyon a következő alkalmakat, megtudtuk, hogy a további 7 találkozás mind más-más házaspárok társaságában fog zajlani, ahol nagyon is életközeli témák feldolgozására fog sor kerülni.

El is érkezett a második vasárnap. Most már magabiztosabban léptünk be a plébánia ajtaján, hiszen tudtuk, hogy immár ismerős arcokkal találkozhatunk. Az előadás elkezdődött. De nem egy tanórai előadás volt ez, ahol az ember néha elkalandozik, majd visszatér a fókuszba. Egy egész életutat hallgathattunk végig, olyan közelien, olyan őszintén, ahogyan arra nem is számíthattunk.

Teltek tehát a hetek, mi pedig egyre több bölcsességgel és jó tanáccsal folytattuk utunkat, gyorsan rádöbbenve, hogy az addig várva-várt vasárnapi „jegyes esték” hamarosan véget érnek. Rossz volt ebbe belegondolni…, azonban kifejezetten jó érzéssel töltött el a tudat, hogy bármit hoz az élet, tudjuk, hogy a Jó Isten mindig velünk van.

Az új barátok mellett pedig rengeteg hitet, tapasztalást és új szemléletet kaptunk közös utunkhoz. Hálás köszönet mindezért Attila atyának a szervezéséért, és a házaspároknak, akik betekintést engedtek az életükbe.

Mónika és Ricsi

Nagyheti szertartások sok-sok fotóval, videóval

/0 Hozzászólások/in ,

Az Exsultetet, a húsvéti öröméneket Pechan Szabolcs testvérünk énekelte:

 

A nagyheti szertartásokon készült fotóválogatások az alábbiakban elérhetők:

Nagycsütörtök – utolsó vacsora miséje, lábmosás szertartása (Szent Erzsébet templom):

Körmöczi László képei »

Nagypéntek – kereszthódolat, keresztút (Szent Erzsébet templom, újszegedi liget):

Krisztin Német István képei »

Körmöczi László képei »

Nagyszombat: feltámadási mise – tűzszentelés, keresztelés, bérmálás, feltámadási körmenet (Szent Erzsébet templom):

Krisztin Német István képei »

Körmöczi László képei »

Húsvétvasárnap: ünnepi szentmise (Kalkuttai Szent Teréz templom):

Krisztin Német István képei »

A nagypénteki igeliturgia átélése

/0 Hozzászólások/in ,

A Teréz anya templomban 16.30-kor, a Szent Erzsébet-templomban 18 órakor kezdődött a nagypénteki liturgia. Az előző nap, Nagycsütörtök estéjén az oltárfosztással idéztük fel Jézus elfogatását a Getszemáni kertben, most a templom homályában és csöndjében bevonuló asszisztencia, majd a pap leborulása a lecsupaszított oltár előtt, a mellékoltárnál megvilágított szentsír, valamint az „elnémított harangok” az elnémult döbbenetet tükrözték.

Miután a Szent Cecília-kórus a János-passiót elénekelte, az egyház könyörgéseivel imádkozhattunk a fölséges Istenhez.

Ezt követte a Krisztus keresztje előtti hódolatunk. Hitünk tartalma ugyan egy, de azt különbözőképpen éljük meg és fejezzük ki. Jézusunk értünk vállat szenvedése és halála a mi reményünk; számomra ennek meglátása és megtapasztalása volt a legszemélyesebb élmény ezen az estén, és ez a keresztfa fokozatos leleplezésében nyilvánult meg sokunk számára. A templomunk közösségének hódolata a kereszt előtt érintéssel, térdhajtással, csókkal mind ezt a hálát és köszönetet fejezte ki Megváltó Jézusunk iránt.

A passió átélése, a könyörgések és a kereszt előtti hódolat után a nagycsütörtöki szertartásból félretett Eucharisztiából is táplálkozhattunk. A liturgia befejezéseként népes gyülekezetünk a Ligetben énekekkel és elmélkedéssel járta végig a keresztút stációit, mintegy a bámészkodó külvilág előtt sem szégyellve hitünk alapját. A stációk elmélkedéseit plébániai kisközösségeink tagjai írták és olvasták fel, sőt a keresztet is ők hordozták. Az utolsó állomást követően pedig plébánosunk, Attila atya vette át a keresztet, és vitte a templom oltárához. A befejező gondolatokat követően a szentsír csendje és félhomálya vette át a szerepet a templomban, átadva helyét a csendes imáinknak.

Szendrényi András

A döbbenet csöndjétől Krisztus Urunk fényességes feltámadásának megünnepléséig

/0 Hozzászólások/in ,

A keresztény világ legcsodálatosabb eseménye a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadása, melyet Húsvét vigíliáján ünnepeltünk meg (a Teréz anya templomban 18 órakor, az Erzsébet templomban 20 órakor kezdődött a szertartás).

A plébániatemplomban már szombat reggeltől lehetőség adódott az elcsöndesedő lelki elmélyülésre épp a szentsírlátogatás és a lélektisztogatás, vagyis a szentgyónás elvégzése által. Attila atya kezdeményezésének köszönhetően a szent napon non-stop bibliaolvasást tartottunk a templomban, amikor felhangozhatott mind a négy evangélista beszámolója (a cikk írója is örömmel olvasott Márk evangéliumából).

Ilyen előkészületek után jutottunk el a sötétben kezdődő fényességes liturgiáig, amely a templomon kívül kezdődött a tűzszenteléssel és a húsvéti gyertya meggyújtásával. A zsúfolásig megtelt templomtérben sötétség és csend honolt, a fényre várakozó tömeg a külső szertartás befejeztével már meg is hallotta plébánosunk háromszoros akklamációját: „Krisztus világossága!”

A feltámadott Urat jelképező húsvéti gyertyáról a ministránsok segítségével mindenkihez eljutott Krisztus fénye, – a sok apró világító fénypont minden évben gyönyörű látványt nyújt a sötét templomban – majd felhangzott a húsvéti örömének az Exsultet, melyet ezúttal Pechan Szabolcs testvérünk énekelt. Ezt három ószövetségi olvasmány követte: Mózes első, valamint második könyvéből, végezetül Báruk próféta bölcs gondolataiból hallhattunk részleteket.

Ezután a szertartás egyik legragyogóbb, legfelemelőbb pillanatai következtek, amikor a fénybe borult templomban felzengett a Nagycsütörtök óta néma orgona és a ministránsok nagy lelkesedéssel, odaadással csilingeltek. Számomra igen megható a liturgia ezen része.

A Szentlecke után a feltámadás bejelentéséről hallottunk Márk evangéliuma szerint. Plébánosunk nagyon tanulságos, szívhez szóló homíliája befejeztével a keresztelés szertartása következett. Miután mindannyian megújítottuk keresztségi fogadalmunkat és Attila atya megszentelte a keresztségre szolgáló vizet, a Mindenszentekhez való imádság, a litánia következett, melyet Krisztin Német István közösségi tagunk énekelt a kórus magasából. A keresztelésben egy felnőtt és négy iskolás gyermek, míg a felnőtt keresztelkedő a bérmálás szentségében is részesülhetett. Plébánosunk a nevükön szólította őket és az általuk választott védőszentek neve is elhangzott. E húsvéti vigília – szentmise keretében további hét felnőtt testvérünk lett elsőáldozó.

Az ünnepi szertartás után a feltámadt Krisztus szobrát és az Oltáriszentséget felmutatva, énekelve vonult ki a hívő közösségünk körmenetre, hogy ily módon is tanúságot tegyünk a világ előtt a köztünk élő Krisztusról. A templomba visszatérve szentségi áldásban részesültünk, majd boldogan így köszöntünk el egymástól: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Lucz Ilona

A Partiscum kórus hangversenye Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének előestéjén

/0 Hozzászólások/in ,

Nagyon magas színvonalú koncertélményben volt részünk a szinte teljesen megtelt Szent Erzsébet templomunkban április 7-én vasárnap az esti mise után. A Partiscum vegyeskar a tavalyi évben énekelt először templomunkban, – ugyancsak a Gyümölcsoltó ünnepéhez kapcsolva koncertjüket – melynek jó akusztikájáról igen pozitív módon nyilatkozott a kórus kiváló vezetője Lázár Tamás karnagy.

A kórus a bejárattól énekelve vonult a szentélyhez, illetve a sekrestyéből is jöttek néhányan, valósággal körbezsongták a hallgatóságot Praetorius egy szép művével. A karnagy erőteljes, zengzetes hangján mindig kis magyarázatot is adott az éppen felhangzó művekről, zeneszerzőkről, ami nagyon hasznos volt, hiszen nem mindenki tájékozott kellőképpen zenei ügyekben. Műsoruk színes, nagy ívű, széles választékú volt, a reneszánsz kortól, Rachmaninovon, Kodályon át, a kortárs zeneszerzőkig hallottunk szebbnél szebb kompozíciókat profi előadásban.

Kiművelt hangok zengtek, szárnyaltak gyönyörű tónussal, időnként bársonyosan, puhán, simogatóan, máskor erőteljes, határozott jelleggel, mindenféle felállásban magával ragadóan.  A reneszánsz kor zenéjével kezdte műsorát a kórus, az angol William Byrd, Thomas Tallis csodálatos művei szólaltak meg, majd ugyancsak a reneszánsz kor olasz kiválósága, Giovanni da Palestrina 8 szólamú motettája, valamint Giovanni Gabrieli: Jubilate Deo kezdetű műve hangzott fel.

Sokunk számára az est fénypontját a különleges, gyönyörű hangzású, sajnos ritkán hallható zenei alkotás adta, a Sergej Rachmaninov: Vesperásából (esti zsoltárimádság) megszólaló 2 tétel a No.1 Priiditye mi és a No.6. Bogorodice Devo. Bevallom, zenész létemre most találkoztam először ezzel a művel. Köszönöm a kórusnak, lenyűgöző volt!

Balázs Árpád ma élő zeneszerzőtől a „Virágim, virágim” című kórusmű hangzott el, ám mielőtt a kórus elkezdte volna énekelni a művet, Lázár Tamás karnagy úr a közönség felé fordulva közölte, hogy egy mindenki által ismert magyar népdal az alapja Balázs Árpád kompozíciójának, el is kezdte énekelni, majd kedvesen bevonta a közönséget is, mindannyian lelkesen énekeltük a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű híres népdalt. Ezután hangzott fel a szép kórusmű.

A karnagy említette, hogy minden koncertjük magában foglal egy Kodály művet, most Ady Endre népszerű versére született alkotását hallhattuk, amely így kezdődik Fölszállott a páva, vármegye házára…

Az ünnepi hangverseny egy lengyel zeneszerző, a 2014-ben elhunyt Josef Swider: Cantus Gloriosus c. nagyszerű, élvezetes kórusművével zárult, ám a hallgatóság szűnni nem akaró tapsviharától ráadásra „kényszerült”az énekkar. Megismételték programjuk első darabját, William Byrd: Sing Joyfully (Énekelj örömteljesen) kezdetű remekművét.

Ahogyan a kórus bevonulása a templomba énekelve történt, úgy a kivonulás alatt is énekeltek jó éjszakát, békét kívánva.

Hálásan köszönjük a Partiscum kórus minden tagjának és karnagyuknak, Lázár Tamásnak, hogy ilyen felejthetetlen, csodálatos zenei élménnyel ajándékozták meg a koncertre egybegyűlt hallgatóságot! Áldást és sok erőt kívánunk további nemes, értékes munkájukhoz!

Lucz Ilona

Húsvéti szekvencia (videó)

/0 Hozzászólások/in ,

Király László és Szekeres Zsuzsa az újszegedi Teréz anya templomban 2024 húsvétvasárnapján énekelték a szekvenciát:

Passiójáték a Bálint Sándor Művelődési Házban

/0 Hozzászólások/in ,

Húsvétvasárnap kilencedik alkalommal mutatott be vallásos játékot a Liget Társulat. Az idei passiójáték alapja a 2019-es előadás volt, azonban mind a darab (beleértve a betétdalokat is), mind a látvány alaposan megújult.

A speciális játéktér a középkori misztériumjátékok struktúráját idézte meg, ugyanakkor a széksorok közötti járások miatt a közönség is hangsúlyosabban volt jelen az előadásban.

A drámai építkezés szempontjából idén sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak az egyéni motivációk és a szereplők közötti viszonyrendszerek; a Stabat Mater és Pietà Madonna-tablói pedig a Szűzanya fájdalmát is erőteljesebben jelenítették meg az előző évekhez képest, és valószínűleg még nagyon sokáig emlékezni fogunk a Mária szerepét játszó Tóth Judit (Mária) Ómagyar Mária-siralom interpretálására.

A szereposztás a következő volt: Jézus: Sipos Márk, Júdás: Olasz Csaba, Mária: Tóth Judit, Főpapok: Bohus Gábor, Kiss Gergely, Lantos Csaba, Pilátus: Jászfalusi Péter, Pilátus felesége: Varga-Noé Veronika, Heródes: Ótott Ferenc, tanítványok / jeruzsálemi asszonyok: Lantos Márta, Noé Dominika, Palásti-Annbring Emese, Szakter Zsuzsa, Szendrényi Borbála, Szucsán Bettina.

Koreográfia: Nyúzó Eszter, technika: Pár Zoltán, a rendező munkatársa: Bús Márta, rendező: Kaj Ádám.

A passiójátékokkal eltelt kilenc év óriási ajándék és kegyelem a Jóistentől, ugyanakkor nem kis felelősséget is ró a Liget Társulatra, hogy a plébánián, Kerekes Laci bácsi ötletéből született lassan tíz éves szegedi hagyományt ápolja és éltesse. Hálásan köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában is segítette vagy támogatta az idei passiójáték megszületését.

Kaj Ádám