A döbbenet csöndjétől Krisztus Urunk fényességes feltámadásának megünnepléséig

A keresztény világ legcsodálatosabb eseménye a mi Urunk Jézus Krisztus feltámadása, melyet Húsvét vigíliáján ünnepeltünk meg (a Teréz anya templomban 18 órakor, az Erzsébet templomban 20 órakor kezdődött a szertartás).

A plébániatemplomban már szombat reggeltől lehetőség adódott az elcsöndesedő lelki elmélyülésre épp a szentsírlátogatás és a lélektisztogatás, vagyis a szentgyónás elvégzése által. Attila atya kezdeményezésének köszönhetően a szent napon non-stop bibliaolvasást tartottunk a templomban, amikor felhangozhatott mind a négy evangélista beszámolója (a cikk írója is örömmel olvasott Márk evangéliumából).

Ilyen előkészületek után jutottunk el a sötétben kezdődő fényességes liturgiáig, amely a templomon kívül kezdődött a tűzszenteléssel és a húsvéti gyertya meggyújtásával. A zsúfolásig megtelt templomtérben sötétség és csend honolt, a fényre várakozó tömeg a külső szertartás befejeztével már meg is hallotta plébánosunk háromszoros akklamációját: „Krisztus világossága!”

A feltámadott Urat jelképező húsvéti gyertyáról a ministránsok segítségével mindenkihez eljutott Krisztus fénye, – a sok apró világító fénypont minden évben gyönyörű látványt nyújt a sötét templomban – majd felhangzott a húsvéti örömének az Exsultet, melyet ezúttal Pechan Szabolcs testvérünk énekelt. Ezt három ószövetségi olvasmány követte: Mózes első, valamint második könyvéből, végezetül Báruk próféta bölcs gondolataiból hallhattunk részleteket.

Ezután a szertartás egyik legragyogóbb, legfelemelőbb pillanatai következtek, amikor a fénybe borult templomban felzengett a Nagycsütörtök óta néma orgona és a ministránsok nagy lelkesedéssel, odaadással csilingeltek. Számomra igen megható a liturgia ezen része.

A Szentlecke után a feltámadás bejelentéséről hallottunk Márk evangéliuma szerint. Plébánosunk nagyon tanulságos, szívhez szóló homíliája befejeztével a keresztelés szertartása következett. Miután mindannyian megújítottuk keresztségi fogadalmunkat és Attila atya megszentelte a keresztségre szolgáló vizet, a Mindenszentekhez való imádság, a litánia következett, melyet Krisztin Német István közösségi tagunk énekelt a kórus magasából. A keresztelésben egy felnőtt és négy iskolás gyermek, míg a felnőtt keresztelkedő a bérmálás szentségében is részesülhetett. Plébánosunk a nevükön szólította őket és az általuk választott védőszentek neve is elhangzott. E húsvéti vigília – szentmise keretében további hét felnőtt testvérünk lett elsőáldozó.

Az ünnepi szertartás után a feltámadt Krisztus szobrát és az Oltáriszentséget felmutatva, énekelve vonult ki a hívő közösségünk körmenetre, hogy ily módon is tanúságot tegyünk a világ előtt a köztünk élő Krisztusról. A templomba visszatérve szentségi áldásban részesültünk, majd boldogan így köszöntünk el egymástól: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Lucz Ilona