Visszatekintés a Jegyes Estékre

Február 4-én, amikor beléptünk a plébánia ajtaján, még nem igen tudtuk mire kell számítanunk, milyen tanulságos és mély érzelmeket kiváltó 8 alkalom elé nézünk.

Az első alkalom az ismerkedésé volt: meglepő volt látni, hogy mennyi jegyespár készül élete nagy napjára. Az első alkalmat Attila atya tartotta, akit bár ismertünk korábbról, ahogyan ő helyezte perspektívába a férfi és nő kapcsolatát, egészen új értelmet adott. Vártuk tehát nagyon a következő alkalmakat, megtudtuk, hogy a további 7 találkozás mind más-más házaspárok társaságában fog zajlani, ahol nagyon is életközeli témák feldolgozására fog sor kerülni.

El is érkezett a második vasárnap. Most már magabiztosabban léptünk be a plébánia ajtaján, hiszen tudtuk, hogy immár ismerős arcokkal találkozhatunk. Az előadás elkezdődött. De nem egy tanórai előadás volt ez, ahol az ember néha elkalandozik, majd visszatér a fókuszba. Egy egész életutat hallgathattunk végig, olyan közelien, olyan őszintén, ahogyan arra nem is számíthattunk.

Teltek tehát a hetek, mi pedig egyre több bölcsességgel és jó tanáccsal folytattuk utunkat, gyorsan rádöbbenve, hogy az addig várva-várt vasárnapi „jegyes esték” hamarosan véget érnek. Rossz volt ebbe belegondolni…, azonban kifejezetten jó érzéssel töltött el a tudat, hogy bármit hoz az élet, tudjuk, hogy a Jó Isten mindig velünk van.

Az új barátok mellett pedig rengeteg hitet, tapasztalást és új szemléletet kaptunk közös utunkhoz. Hálás köszönet mindezért Attila atyának a szervezéséért, és a házaspároknak, akik betekintést engedtek az életükbe.

Mónika és Ricsi