A Teréz anya templom belső munkálatai

Elkészült a Teréz anya templom villanyhálózatának rekonstrukciója, köszönve Dabis Jenő és munkatársai megfeszített munkájának.

Sürgősséggel a templomfestést is sikerült beiktatni, amelyre Polyák László szobafestőt kértük meg, aki szabadsága megkezdését elnapolva vállalta a sürgős munkát.

Köszönjük a Teréz- angyalok és más önkéntesek segítségét a nagytakarításban: Juhász Jánosné Marika, Talló Éva, Veszelovszki Lászlóné Ancika, Pekán Gézáné Éva, Szekeres Zsuzsanna, Vargáné Veszelovszki Zsuzsanna, Király Istvánné Éva, Király József, Kulcsár Marianna, Dobóczkyné Bús Márta, Jászfalusi Péter és Timi, Lantos Csaba és Márti, Bohus Gábor, Molnár Attila, valamint Átyim Zoltán és Horpácsy Kristóf. Isten fizesse meg szorgoskodásukat!

Zenei est a Társaskör keretében

Sok éves hagyományunk, hogy június közepétől szeptember közepéig, csütörtök esténként úgynevezett Társasköri estéket tartunk a plébániánk nagytermében. Aradi Márti által gardírozott alkalmak mindegyike egy-egy gyöngyszem. Színes előadók, érdekes témák és érdeklődő, hálás hallgatóság.

Július 11-én estére a Szegedi Ökumenikus Kórus tagjai, különböző formációkban: duett, férfi kvartett, vegyes kvartett xilofon és fuvolakísérettel, majd férfikar és vegyes karral készültek gyönyörű, Istent dicsőítő énekekkel. Az énekek az öröklétre meghívásról, a megtérésről, a Jézusban való életről és a szeretetről szóltak. Volt taizéi ének, amely a szívemnek nagyon kedves: „Ó halld meg Uram, Ó halld mag imám…” kezdetű ének már maga egy ima, hiszen naponta, vagy naponta többször, amikor az Úrhoz fohászkodunk, ezt kérjük. De olyan műveket is megszólaltattak, mint például a „Panis Angelicus”, amelynek szövegét Aquinói Szent Tamás a 13. században írta. Gondoljuk meg, elmélkedjünk el egy kicsit, hogy több mint 800 éve íródott a szent szöveg, amely az eucharisztikus kenyeret dicsőíti, a hívők háláját és csodálatát a szentség iránt. Milyen jó, hogy az egyházunk évszázadokon keresztül megtartotta ezeket az értékeket. Bársonyos szépséggel szólaltatta meg a művet a férfi kvartett.

Orcsik Sándor és lánya, Anett duettet énekeltek.

Homoki-Nagy Mária egy Dsida Jenő verssel csalt könnyeket a szemünkbe. A vers címe: „Alázatos, könyörgő zsoltár.”

Péterffy Gabi és Lucz Ilona testvérünk zongorajátékukkal örvendeztettek meg bennünket: Schubert Asz-dúr impromtu op.142, Chopin: Fisz-dúr nocturn op. 15. no.2 és Mozart: B-dúr négykezes zongoraszonáta II. és I. tétele voltak. Nem győzünk hálásak lenni a Jóistennek Gabi és Ilike tehetségéért. Zongorajátékuk alatt, ha becsukom a szemem, olyan, mintha a Zeneakadémián ülnék.

Köszönjük a kórustagoknak, hogy sokszor, sok órában, szívvel-lélekkel készültek, hogy megajándékozzák a nagyon nagy létszámú hallgatóságot – plébániánk minden széke foglalt volt – talentumuk gyümölcseivel. Megérdemelnék, de hely hiánya miatt nem sorolom fel a hosszú kórustagi névsort.

Kedves Testvérek! Látogassátok minél többen a Társasköri estéket, gazdag élményeket kaphattok.

Az Ökumenikus kórust meg visszavárjuk.

Ludányi Olga

Béketeremtés az emberi kapcsolatokban

Plébániánk csütörtök esti nyári programjának legutóbbi alkalmán, július 4-én Babinszky Mónika általános és igazságügyi mediátor előadását hallgattuk meg a címben megjelölt témában.

Előadónk a ’mediálni, mediáció, mediátor’, közvetíteni, közvetítés, közvetítő fogalmak magyarázatával kezdte témájának kifejtését. A mediátor vitatkozó felek (egyének, közösségek) konfliktushelyzetében jár közben, közvetít, egyeztet a béketeremtés céljával. Működése természetesen csak a vitázó felek beleegyezésével valósulhat meg. Előadónk tevékenysége a családi konfliktusok, a párkapcsolatok vitáinak kezelésére és az igazságügyi területre terjed ki.

Mónika az elsőként említett terület konfliktusainak elemzésével foglalkozott részletesebben, meggyőzően magyarázta el a meghallgatás, megértés és a megbocsátás nélkülözhetetlenségét a béketeremtésben. A felek részéről ehhez alázat kell, amely modern korunk emberének nehéz, mivel igen nagyra növelte egóját. Megállapítását a hallgatóság egyetértő moraja kísérte. Napjainkban ezért különösen fontos ez a közvetítő tevékenység. A mediátori munka tartalmát elemezve előadónk rámutatott, hogy az nem terjed ki a felek korábbi konfliktusainak elemzésére, a mediálás tehát aktuális, kizárólag a jelenben zajló, a jelenről szóló tevékenység. A családi, párkapcsolati viták rendezése mellett Mónika röviden kitért az iskolai területre is, utalt arra, hogy a mediáció lehet a sajnos egyre terjedő iskolai erőszak egyik ellenszere.

Előadásának másik nagy témája az igazságügyi mediáció volt, elsősorban a válások, válóperek terén. Mónika ebben a tekintetben érzi leghatékonyabbnak mediátori tevékenységét, különösen istenhitének megerősödése óta. Őszinte empátiával beszélt e problémakörnek a gyerekeket érintő fájdalmasan káros hatásáról is.

A nagy tetszéssel fogadott, érdekes és hasznos előadás végén a hallgatóság lehetőséget kapott kérdések feltevésére is, amelyek Mónika munkájának hatékonyságára, ill. az igazságügyi mediátorképzésre vonatkoztak. Ez utóbbi egyetemünk Állam- és Jogtudományi Karának egyik szakirányú továbbképzése.

„Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.” (Mt 5,9)

Szalamin Edit

Élmények a hittantáborból

A 3. napon a Szegedi Fűvészkertbe kirándultunk. Ismerkedtünk a természet patikájával, kalandoztunk a gyógynövények, a mérgező növények és fűszernövények világában. Miután Balogh-Langer Lajosnak köszönhetően szakszerű vezetésben volt részünk, a gyermekek életkorának megfelelő versenyfeladatok zárták a gyógynövényekkel való ismerkedésünket, amelyben minden gyermek 2-3 fős csapatban kapcsolódott be. Ezúton is köszönjük, hogy érthetően és gyermekbarát módon vezetett minket Isten teremtett világában, és a teremtésvédelem elkötelezett követeként látott el útravalóval e témában.

Ebéd után a délutánt hasonló nagy érdeklődés kísérte, amikor Lazanyeczné Gál Maya hittanár előkészítette a levendulákat, a parajdi sót, az előre megvarrt belső és küldő textiket, mert mindezek felhasználásával a gyerekek kis segítséggel elkészítették a parajdi sóval töltött levendula párnájukat. Ahogy a szorgos kis kezek dolgoztak, kiderült, vannak, akik már nagyon ügyesen tudnak a tűvel varrni. A nagyterem a só és levendula kellemes illatával telt meg. Mire elkészültünk már a tábori időnk is erre a napra véget ért.

A tábor 4. napján, csütörtökön az alsóvárosi Szűzanya-kegyhelyre látogattunk el. Az 500 éves szegedi ferences templom és kolostor, a pannonhalmi apátság épületei után Magyarország második legrégibb ilyen jellegű épületegyüttese. Grácián ferences atya nagy szeretettel fogadott minket. Bemutatta a templomot, ismertette a kegyhely történetét, megmutatta a templom oltárait körülvevő szobrokat, s mindeközben tanított minket Isten végtelen szeretetéről, az angyalok és őrangyalok segítségéről, a szentek tiszteletéről. Megnézhettük a sekrestyét, ebédlőt, a quadrumot, és a gyógynövény-kertet is. Surinás István, a kegyhely kántor-karnagya felvitte a gyerekeket a kórusra, ahol a hangszerek királynőjét is bemutatta: kezükbe vehettek kisebb-nagyobb orgonasípokat, és aki kérte, az kipróbálhatta a hangszert. A közös imádság után elköszöntünk.

Délután a bibliai béna meggyógyítása volt a téma, melyet Gálné Ilike és Gilicze Attila vezetésével dolgoztak fel, majd Ráczné Niki arra hívta a gyerekeket, hogy a számukra leginkább megindító gyógyítási történetet megrajzolják.

Június 28-a, péntek volt a táborunk zárónapja. A reggeli ima után a nagyobbaknak közös sportprogram volt a Ligetben, míg a fiatalabbaknak a vihar lecsendesítése (Lk 22,25-29) bibliai történetet dolgozták fel. Szerdán, a nagyobbaknak könnyebben ment, most a kicsiknek nem volt könnyű megfogalmazni gondolataikat. Beszélhettek félelmeikről, arról, hogy mi adhat számukra védelmet, biztonságot a félelem idején? A foglalkozás során megtapasztaltuk a Szentlélek segítségét, amikor le tudtuk győzni a megszólalás elleni félelmeinket, és sikerült beszélnünk a bennük dúló viharokról. Megtanultuk, hogy Jézus közelében nincs ok a félelemre. Ha közel maradunk hozzá, jelenlétében élünk, megtapasztalhatjuk, hogy az élet viharai közepette is van megoldás. Ezt a témát időhiány miatt csak részben tudtuk feldolgozni, hiszen 1 óra állt rendelkezésünkre, de akár folytatni is tudjuk egy legközelebbi együttlétkor. A tízórai elfogyasztása után a hét során megismert témákat foglaltuk össze.

Ebédeltünk gulyáslevest és grízestésztát, majd játék következett. Délután közös mozizás volt a nagyteremben, ahol a témához kapcsolódó filmet néztünk. Megismerhettük, hogy a tanulni nem szerető, problémás Benjámint miként segítette a benne formálódó istenhit és az áldozatos édesanyai törődés világhírű idegsebésszé. A történet igaz történeten alapul Dr. Benjamin Carsonról szól.

Ajánlom minden családnak ezt a szép filmet, amely jelenleg itt elérhető linkje: https://nicelife.hu/galeria/film/aldottkezek.php

Már előre jelezzük, hogy a hittantábor résztvevői részére biciklis kirándulást tervezünk szeptember 7-e szombatra. Erről a táborozók fb zárt csoportban kapnak majd tájékoztatást, de kérjük, hogy már most tegyék szabaddá számukra ezt a hétvégét!

Megköszönjük Tóth Aranka és Ótott Ágnes segítőinknek az egész heti önzetlen, segítő munkáját! A tábort vezető hittanárok nevében kívánunk mindenkinek szép nyarat szeretettel:

Behánné Brigitta, Jankainé Niki, Gilicze Attila, Lazanyeczné Gál Maya és Gálné Ilike

Glattfelder Gyula munkássága és a Szegedi Püspökség létrejötte

A csütörtök esti Társaskör vendége Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató úr volt, aki Glattfelder Gyula csanádi püspök életútját mutatta be úgy, hogy a hallgatóság Magyarország 20. századi történetébe is bepillantást nyert. Glattfelder Gyulát 1896-ban szentelték pappá. Egyik legfontosabb feladatának a magyar ifjúság hitre és a haza szeretetére való nevelését tekintette.

1911-ben szentelték a Csanádi egyházmegye püspökévé és ez időponttól kezdve az egyházmegye és Glattfelder Gyula püspök úr élete szorosan összekapcsolódott. Az egyházmegye központjában, Temesvárott is felépíttette a Szent Imre kollégiumot, ahogy azt tette Budapesten a központi szeminárium tanáraként. Az I. világháború évei sem akadályozták abban, hogy egyházmegyéje fejlődéséért mindent megtegyen. Erdély román megszállása majd pedig a trianoni békeszerződést követően ő volt az egyetlen, aki az elszakított területek katolikus hívei érdekében szót emelt. Tiltakozó körlevelet írt a román földreform ellen. Glattfelder Gyula püspök urat nem kívánatos személynek minősítették Romániában, aminek az lett a következménye, hogy a Csanádi egyházmegye székhelyét nem román területre kellett áthelyeznie. Így került a megcsonkított egyházmegye székhelye Szegedre.

Glattfelder Gyula együttműködve Szeged akkori polgármesterével Somogyi Szilveszterrel elsőként itt is a Szent Imre Kollégiumot építtette meg a katolikus ifjúság számára. Erre nagy szükség is lett, mert a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Szegedre kerülésével, az egyetemi ifjúság számára nemcsak egyetemi épületeket, hanem szálláshelyet is biztosítani kellett. A püspök úr és a polgármester elképzelését támogatta és egyben hathatós segítséget nyújtott Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, s ennek az együttműködésnek lesz köszönhető, hogy felépül a Fogadalmi templom, s köréje megépülnek az egyetemi épületek, a püspöki palota a szemináriummal és az új Szent Imre Kollégium. Ez utóbbi megépüléséhez Glattfelder Gyula saját magánvagyonával is hozzájárult. Mindeközben az egyházmegyében is megszervezte az agrárifjúság nevelését célul tűző KALOT-mozgalmat. Szerkesztője volt az Actio Catholica folyóiratnak.

Zombori tanár úr térképekkel, fényképekkel, s nem utolsó sorban színes előadással mutatta be azt a püspököt, aki haláláig hű maradt papi feladatához, ami az ifjúság nevelését, művelődését jelentette.

Homoki Nagy Mária

A zene nem ismer határokat

Különleges zenei esemény, valóságos zenei „csemege”adott nagy élményt az egybegyűlt hallgatóságnak a Szent Erzsébet templomban június 29-én, szombaton 19.30 órai kezdéssel. Az Angliából, Cambridge-ből érkezett St. Catherine’s College kórusa és a szegedi Népzenei Kamaraműhely közös koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők. Szeged és Cambridge testvérvárosok, a két együttes éppen 10 éve tartja a kapcsolatot egymással.

Az angol kórus tagjai egyetemisták, (nem zenészek) fő feladatuk az egyetem kápolnájának heti mise szolgálata, ezen kívül rádióadások, hangfelvételek, turnék képezik tevékenységüket. A BBC rádió rendszeres szereplői, vezetőjük Dr. Edward Wickham. A 20 fiatalból álló kórusban fiúk, lányok énekelnek vegyesen. A St. Chaterine’s College nagy figyelmet fordít a fiatal tehetségekre, így pl. foglalkozik egy kislányokból álló leánykarral is. Műsoruk nagy részét a reneszánsz és a barokk kor gyöngyszemeiből válogatták, de programjuk végén énekeltek egy-egy művet a 19. és 20. század alkotásaiból is.

A reneszánsz darabok, a barokk motetták folyondárszerű, egymást utánzó, illetve egymást kiegészítő szólamai (6-8 szólam) káprázatosan, szívmelengetően körbelengték a templom minden négyzetcentiméterét. Tekintettel arra, hogy ebben a stílusban teljesen kötöttek a szólamok, előadásuk komoly figyelmet, fegyelmezettséget kíván. Gyönyörűen énekeltek!

A koncert második felében a vendéglátó együttes, a Klebelsberg telepi Összefogás házában helyet kapó és ott működő Népzenei Kamaraműhely adott vérbő, erőteljes, karakteres műsort Fábri Géza és Fábri-Ivánovics Tünde Szeged ikonikus népzenészeinek vezetésével. Érdekes volt megtapasztalni azt a nagy kontrasztot, amelyet a két együttes egymás utáni programja, előadásmódja jellemzett. A Népzenei Kamaraműhely játéka alatt kicsit körbenéztem, szinte mindenkinek ritmusra járt a lába, sokaknak a feje is. A cambridge-i kórus tagjai különösen is nagy élvezettel, örömteli mosollyal arcukon hallgatták a népzenei együttes dinamikus muzsikálását. A Kamaraműhely programja nagy részben moldvai népi dallamokat tartalmazott, de hallhattunk egy Balassi Bálint verset Fábri Géza remek megzenésítésében.

A népzenei műsorban a furulyások, kobzosok, a hegedűs, ütős, mindannyian nagyszerűen közreműködtek az ugyancsak kitűnő énekesek mellett vagy éppen szólóban. Mindig nagy élmény hallgatni a Népzenei Kamaraműhely muzsikálását!

A koncert utolsó szakaszában a két kórus együtt énekelt, az angolok is magyar nyelven. Elhangzott: Itt jelen vagyon… egyházi népének, Dicsőség… a Kájoni kódex szerint, Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű legismertebb népdalunk, ám érdekességként ugyanolyan rímeléssel, mint a magyar, angol nyelven is elénekelte a két kórus, végezetül Ideki a csenderbe… moldvai vidám népzene szólalt meg. Még tánclépéseket is koreografált Tünde és Géza, kicsit megjelenítették a híres magyar csárdást is. Fantasztikus hangulatot varázsoltak! A St. Catharine’s College kórusa egy szép ráadással zárta az estet.

Az est szervezője, Fábri-Ivánovics Tünde, hálás köszönetét fejezte ki Attila atyának a befogadásért. A krónikás is köszönetet mond mindkét együttesnek a csodálatos koncertért.

Lucz Ilona

Hittanosok napközi táborának első napjai

Hétfő reggel Flóri atya köszöntötte a tábor 27 hittanosát, a hitoktatókat és segítőiket (Ili, Brigi, Maya, valamint Aranka, Ági és Attila).

A délelőtti kézműves foglalkozást Maya vezette, amennyiben az általa megvarrt tarisznyákra batikolva vizeskorsókat festettek. Ilike a gyerekek monogramját rajzolta, hogy azt rávasalva minden résztvevő saját tarisznyáját használhassa.

A nagy meleg miatt délelőtt a Liget fái alatt játszottak a gyerekek. Ebéd után átrendeztük a termet, és Jegercsik Erika népzenei táncháza lelkesítette a csapatot.

Bár a résztvevők életkora különböző (kisiskolások és felső tagozatosok), már az első nap után látszott, hogy mindenki talált barátot.

A kedd reggeli érkezéskor befejeztük a Brigi néni a kánai mennyegző bibliai történetét megjelenítő tarisznya textilfestésének kontúrozását, majd annak levasalásával festésünk fixálódott és ez a táska lett a kirándulásunk során az összetartozásunk külső jelképe.

A keddi nap programja a tanítványok meghívásával, az első csodás halfogás történetének (Lukács 5,1-11) megbeszélésével, majd játékos feladatokkal folytatódott. Hitoktatóink közül ma Niki és Attila is velünk volt, és a segítőink Ari néni és Ótott Ágika mellett Megyesi Attila is félnapra csatlakozott hozzánk.

Kis játék és tízórai után elindultunk a Tisza-partra hajókirándulásra. A Roosevelt téren játszottunk a fák árnyas hűvösében és 11 órától hajókiránduláson vettünk részt.

A hajókázás után újra birtokba vették a gyerekeink a játszóteret. Ebédre finom májgombóc levest, rántott csirkemellet és krumplipürét ettünk a Szálka étteremben.

Ebéd után a nagyobbak és a kisebbek külön váltak. A fiatalabbakkal Brigi néni a nagyobbakkal Ilike néni a Lukács evangéliumának a vihar lecsendesítését (Lk 8,22-25) dolgoztuk fel. Előkerült a bibliodráma-doboz, és a találkozásokban rátaláltunk saját magunk kisebb és nagyobb viharaira is. Vajon a mi, személyes viharainkban kihez fordulunk segítségért, és hogyan szeretnénk azokat megoldást találni?

A beszélgetést, a drámafeldolgozást fél négykor lezártuk mindkét csoportban, hogy uzsonnára elfogyasszuk Maya illatos fánkjait, aminek nagy sikere volt a finom házi lekvárokkal. Hazaindulás előtt még lehetőség adódott labdázásra, zongorázásra, és kötetlen együttlétre.

Bartók Béla Nőikar és a Vántus Fiúkórus koncertje

„Még a csilláron is lógtak” – szokták mondani, ha zsúfolásig megtelik egy rendezvény helyszíne. Ez a mondás egyáltalán nem tűnt túlzásnak az Erzsébet templomunkban tartandó egyházzenei hónap kiemelt koncertjén, amelyet május 21-én 19 órától kezdődően tartott a Bartók Béla Nőikar és a Vántus Fiúkórus, Valkai Dávid karnagy kitűnő vezetésével, zongorán és orgonán közreműködött Dinya Milán zongoraművész a nőikar kísérőjeként, valamint Kolbné Dancsik Nóra zongoraművész, aki a fiúkart kísérte.

Miért volt kiemelt koncert? Szeged város önkormányzata minden évben felkér egy zeneszerzőt egy mű megírására, kifejezetten erre a rendezvénysorozatra, amelynek ősbemutatóját a Szeged Város Kórusegyesülete által kiválasztott kórus vállalja. Az idén Dobos Dánielre, a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetem fiatal, doktorandusz zeneszerző hallgatójára esett a választás, akinek Sanctus c. alkotását a kiválasztott Bartók Béla Nőikar adta elő Dinya Milán kiváló zongora kíséretével . Hallhatóan nehéz, komplikált, ám igen mutatós darabot komponált a tehetséges fiatal szerző, aki e művével komoly munkát rótt az előadókra. Nagy sikere volt a darabnak.

Az önkormányzat részéről Dr. Kozma József és Tóth Károly köszöntötték a zeneszerzőt és a kórusok vezetőjét, a Kórusegyesülettől pedig Fagler Erika és Dr. Dohány Gabriella.

Szép, változatos programot állított össze a kórusok vezetője.

Kodály Zoltán, Orbán György, Bárdos Lajos, Kocsár Miklós, Francis Poulenc, Pablo Casals és mások művei szerepeltek az est folyamán, a magyar és a latin nyelven kívül francia, sőt egy észt kórusmű eredeti nyelven is megszólalt.

A kórusok külön, de egy mű erejéig együtt is énekeltek. A Bartók Béla Nőikar angyali hangjai mellett a Vántus István Zeneművészeti Szakgimnázium fiúkórusának zengzetes, míves hangjai csodálatosan betöltötték a templomot. A fiúkórus műsorában többek között elhangzott Pablo Casals egy darabja, Kolbné Dancsik Nóra nagyszerű zongora kíséretével.

Számomra csodálatos, hogy a nőikar hangzását olyanok is gazdagítják még hála Istennek, akik évtizedek óta elkötelezett, állandó tagjai a kórusnak, – a viszonylag gyakran váltakozó fiatalok mellett – akiknek szinte szenvedélye a kórusmuzsika, valamint csodálatra méltó a fiúkórus is, mert a mai, „okos” készülékek világában olyan csillogó szemekkel, teljes odaadással énekeltek, ami ritkaság és mindenképpen dicsérendő! Az ő előadásukat is nagy, szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a hallgatóság. Kiemelést érdemel Molnár Andrea, a nőikar elkötelezett tagja, aki az egész zenei est műsorát felkészülten, gyönyörűen konferálta. Hálás köszönetét fejezte ki mindkét kórus nevében Attila atyának, amiért szívesen helyet adott e rendezvénynek.

Köszönet a kórusok karnagyának, Valkai Dávidnak, áldás és sok siker koronázza munkáját!

Lucz Ilona

Üröm az örömben, avagy élménybeszámoló a szabadkai kirándulásról

Május 11-én, szombaton személyautókkal felkerekedtünk, hogy egynapos egyházközségi zarándoklatként Szabadkára kiránduljunk. A mi 5 fős családunkból 4-en mentünk, mert nagyfiúnk sportversenyen vett részt aznap Budapesten. Nekünk már a kezdet is döcögősen indult, ugyanis a bő három héttel korábbi jelentkezésünk ellenére kimaradtunk a névsorból, elmaradtak a tájékoztatások, és a többiektől külön egyénileg kellett drágább dínárt is váltanunk.

De szombat reggel 7.30-kor szerencsére mégis két család (Vései és Siklós), valamint középkorú és idősebb egyedülállók és házaspárok együtt tudtunk elindulni a többiekkel a plébánia elől. Egy rövid kis útbaigazítást követően a Röszkei kishatárhoz mentünk, ahol kb. fél óra alatt átkeltünk, majd konvojban folytattuk utunkat Szabadkáig. A belvárosban egy parkolóban hagytuk az autókat, majd gyalogosan mentünk megnézni a nevezetességeket. Kezdtük a Szent Teréz Székesegyházzal, ahol a horvát anyanyelvű idős Msgr. Stjepan Beretić plébános atya kitűnő magyarsággal lebilincselően mesélt Délvidék történelméről, és érdekes dolgokat a templom- saját papsága életéből.

Ezt követően átsétáltunk a főtérre, hogy a város legszebb épületét, a szecessziós stílusban épült és díszített Városházát megcsodáljuk. Mivel időnk adódott, míg beléphetünk az épületbe és elkezdődik az idegenvezetés, lehetőségünk volt fagyizni és a téren sétálni. Idegenvezetőn elmondta, hogy minden porcelán eredeti Zsolnay, minden javítást eredeti állapotába állítanak vissza, s ezért szenzációs volt a lépcsőház, a folyosók, a termek és a képviselőterem falai, ablakai. Ezt követően a 26 fős társaságunk többsége még a toronyba is felment, ahol további érdekességeket hallottunk, illetve gyönyörű kilátás tárult a városra.

A városházából egy helyi sajátosságokat kínáló étterembe mentünk pljeskavicát ebédelni. Onnan a ferences barátok templomába mentünk, ahol tájékoztatót hallottunk a templom történetéről. Miután énekelve imádkoztunk, visszaindultunk az autókhoz.

Következő úticélunk a Szabadka melletti helyi Szentkút volt, amely egyben a zarándoklatunk lelki csúcspontja is lett. Attila atya szabadtéri szentmisét celebrált nekünk, majd körbe is néztünk a kegyhelyen. Külön érdekesség, hogy az ortodoxoknak is kegyhelye, és van egy nagyon szép kicsi ortodox kápolnájuk, ahol pedig a Taizéből ismert ortodox énekeket énekeltünk.

A napunkat közösen Palicson fejeztük be. Megnéztük a tavat, a tó melletti Bagoly-várat, és ittunk zárásként kávét, kapucsinót. Nagyon szép napunk volt, közösen megélt élményekkel. A tóparton sétálgatva pont arról beszéltünk, hogy a családcsoportunkat is jó lenne elhozni Szabadkára és Palicsra…

Ezt követően viszont nagyon siettünk a határhoz, hogy a 19 óráig nyitva tartó ásotthalmi kishatárnál időben átkelhessünk. Fél 7 előtt ott voltunk, és a sor sem volt hosszú… Ám a sor nem mozdult, és egyszercsak ott termett a határőr, aki 18.40.kor pont előttünk lecsukta a sorompót, mondván, hogy a munkaidő vége, s nem tud már átengedni, menjünk át vagy Tompára vagy Röszkére. Így a plébániai kirándulásunk 5 autójából 3 autó a szerb oldalon rekedt. Mi mást lehetett tenni, mint megfordulni, hogy másik határátkelőt keressünk. Mivel tudtuk, hogy kisröszkét is 19 órakor zárják, Tompa pedig messze van, a röszkei autópálya átkelőt választottuk. Sajnos Szerbiában nem működött a mobilinternet, amelynek segítségével tájékozódhattunk volna a sor nagyságáról, így a 2 család 2 autóval beállt a végeláthatatlan sorba, amely bizony lassan haladt. Az autóinkat körülvevő rosszarcú emberek miatt is nyugtalanok voltunk. Bizony csak éjfél után sikerült átjutnunk a határon, s így mi „már” éjjel 1 előtt, a Vései család pedig 1 óra után ért haza: elcsigázottan, fáradtan, gyerekek nyűgösen. Ez a néhány perc helyetti közel 6 órás határátkelés igencsak rányomta a bélyegét az amúgy a programokban gazdag, szép kirándulásra. Az éjszakába nyúló várakozás közben elkeseredetten már azt mondtuk, hogy „Soha többé Szerbia!” Ennek ellenére remélem, hogy amint elmúlik a határátkelésből adódó traumánk, valamikor majd újra elmegyünk Szabadkára és Palicsra. Érdemes látogatást tenni Szabadkára, és nagyszerű kirándulási célpont Palics.

Köszönjük Komáromi Lacinak, és feleségének, Évának, valamint Attila atyának a gondosan megszervezett, programdús napot. Nekem kimondottan jólesett, hogy végre nem én szerveztem egy kirándulást, nem nekem kellett intézkednem és idegeskednem, hanem csak át kellett adnom magam a kikapcsolódásra, Laci helyismerettel rendelkező szervezésére hagyatkozni, ami nagyon precíz volt. Legközelebb is szívesen csatlakozunk plébániai kirándulásokra (amelyek nem mennek át a szerb határon).

Siklós Robi

Újszegedi Szinódus 4. alkalom

Április 7-én, már-már rutinos törzsvendégként ültük körül a párbeszéd asztalát két egymással összefüggő, mind a világegyházat mind a plébániát foglalkoztató kérdést napirendre véve: a fiatalokat és missziót.

Már az elején megállapítottuk, hogy a két téma mennyire összefügg: a fiatalok, az utánpótlás elérése, nevelése a krisztusi küldetésünk kulcskérdése. Az ő hiányuk az, ami a folyamatos felkiáltójel és folyamatos kérdőjele a missziónk eredményességének, és amikor és ahol ők a misszió végzői, kortársaik megszólításában elengedhetetlen a szerepük. Beszélgettünk arról, hogy a személyes meghívás mennyire működik, de hitet senkinek nem tudunk adni, de befogadó közeget, közösséget és atmoszférát tudunk teremteni, ahol az Isten megszólíthatja őt, hisz valójában Ő a misszió főszereplője és rendezője is.

A fiatalok kapcsán az Y és Z generáció sajátosságai is előkerültek: médiahasználat, kortárs-orientáltság. Megvitattuk, hogy a sport, a zene, a barátok a jó példa mekkora vonzerővel bírnak. Szerencsénkre egy tizenéves fiatal is részese a beszélgetőkörnek, aki a saját életében és kortársai között tapasztaltakat is őszintén, éretten behozta.

A következő, utolsó alkalommal a migráció, áldás, párbeszéd, nők, fiatalok és misszió témái után a záró fókuszunk „a közösség és a szegénység” fókusz-témáit szeretnénk napirendre tűzni és megvitatni.

Tervezett találkozásunk időpontja: május 5, vasárnap 15.00-18.00 között a plébánia emeleti terme. A májusi témáinkhoz ajánlott olvasnivalók:

  1. közösség témában:

A szinódusi dokumentumban két helyen is hangsúlyos, először a közösségbe való belépéskor (amely a legutóbb átbeszélt misszió folytatása) ld. riport 3. pontja: Belépés a hit közösségébe: Keresztény beavatás (12-15. o) másodszor a misszióban és a közösségben való részvétel kapcsán, erről meg a 18. pont szól: Részvételi struktúrák (59-63. o.)

  1. szegények témakörben:

Ferenc pápa már névválasztásával is elkötelezte magát a szegények mellett, ez tanításának talán legerősebb témája, amelyről mindig szót ejt. Érdemes ezeket is megismerni, felidézni.

Erről szól a  szinódusi riport 4. pontja: A szegények, az egyház útjának főszereplői (16-20. o.)

Hívjuk azokat, akiket ez a két téma megszólít, készek és képesek róla konstruktívan vitatkozni, keresve a Lélek szavát és az egyház válaszait.

(Gulyás Péter, egyházi szervezetfejlesztő, és Thorday Attila, plébános)