Ezzel a címmel tartott előadást Palusek András augusztus 20-án, Szent István államalapító királyunk ünnepén a Társaskör keretében. Az előadás aktualitása kétségtelen, hiszen ezt a napot gyakran említjük az új kenyér ünnepének, amikor szentmise keretében áldják meg, szentelik meg mindennapi kenyerünket.

Palusek András a Szabadkán élő bunyevác közösség egyik népszokását, az ún. aratóünnepséget mutatta be. Mielőtt erre ténylegesen sor került volna, először röviden elmesélte, kiket nevezünk ma bunyevácoknak. A bunyevácok római katolikus vallású délszláv népcsoport, akik a 16-17. században a török hódoltság idején – éppen a törökök elől menekülve – Dalmáciából és Hercegovinából érkeztek magyar lakta területekre és telepedtek meg többek között Zomborban, Szabadkán, Szegeden és Baján. (Baján napjainkban bunyevác hagyományőrző egyesület működik, a régen Szegeden megtelepedett bunyevácokról, akiket dalmatáknak neveztek, Heka László írt könyvet.) A Bácskában megtelepedett bunyevácok a horvát nyelv sajátos dialektusát beszélik.

A bunyevácok a török hódoltság előtt katonai feladatokat láttak el, majd a Bácska vidékén letelepedve földműveléssel és állattenyésztéssel kezdtek foglalkozni. Ma is fennmaradt népszokásaik jelentős része ehhez a tevékenységhez kötődik. Napjainkban az aratás már gépi erővel történik, de Szabadkán az aratás megkezdésekor felelevenítik a régi aratásokat, amikor ún. „bandák” szerződtek az aratásra és kaszával arattak. A marokszedő asszonyok, lányok pedig kévébe hordták a gabonát. Az aratás végén ünnepi felvonulás és szentmise keretei között adtak hálát az Úrnak a jó termésért és az új kenyérért. Előadónk erről a Szabadkán megmaradt ünnepi felvonulásról mutatott fényképeket, ahol még ma is megcsodálhatjuk a hagyományos bunyevác népviseletbe öltözött férfiakat, lányokat és asszonyokat. Megfigyelhetjük, milyen szép szalmából készített ékszerekkel díszítették magukat a nők. Ezenkívül ugyancsak szalmával díszített kocsikkal vonultak a templomba, melyet szintén szebbnél szebb szalmadísszel öltöztettek ünnepi díszbe. Köszönjük Andrásnak, hogy ezt a ma is élő bunyevác népszokást megmutatta nekünk.

Homoki-Nagy Mária

Augusztus 13-án este egy lélekemelő programon vettünk részt a plébánia nagytermében. Orcsik Sándor és batátai ajándékoztak meg bennünket énekeikkel zenéjükkel, verseikkel.

Ludányi Olgi bevezetője után Lucz Ilike zongorajátéka bűvölt el bennünket Bach: D-dúr partitájának két részletével. Vörösné Árgyusi Magdika nem először verselt nekünk csodálatos átéléssel. Ezúttal Bán Aladár: Nagyboldogasszony napján című verset szavalta el aktuálisan az ünnepe előtt néhány nappal. Ezt követően a koncert megálmodója, Orcsik Sándor, és leánya, Anett énekelt duettet nekünk.

Két protestáns ének hangzott fel mély átéléssel, lírai hangvétellel. Engem mindig megrendít, amikor csak férfiak énekelnek, valami ritka, felemelő érzés jár át őket hallgatva. Most egy kvintett, öt férfihang adott elő két kórusművet Petrovics Ferenc vezetésével. Ezt követően Homoki-Nagy Mária szavalt egy részletet Petőfi: Az apostol című művéből. Majd visszatért ismét a zongora, Péterffy Gabriella tolmácsolásában Liszt és Mendelssohn művek hangzottak fel, csodálatos színekkel, harmóniákkal.

Az est egyik fénypontját a vegyeskar tagjai által megszólaltatott kórusművek adták. Az énekesek jórészt a 15 éve alakult Szegedi Ökumenikus Kórus tagjai voltak. Két művet adtak elő szintén Petrovics Ferenc irányításával, aki nagy lelkesedéssel, elkötelezettséggel vállalja immár ismételten a kórus összefogását. Végül ismét a férfikarban gyönyörködhettünk, akik már nem öten, hanem 11-en szólaltattak meg protestáns kórusműveket, lendülettel, mély érzelmekkel.

Befejezésül nem maradhatott el az „Erdő mellett estvéledtem” kezdetű népdal közös éneklése, amely megzengette a zsúfolásig megtelt nagyterem falait. Talán soha ennyien nem jöttünk össze egy programra ebben a teremben, még az előtérben is sokan voltak hallgatói ennek a szép koncertnek. Csodálatos, gazdag vendéglátásban is részünk lehetett végül, pogácsa, üdítő, szőlő is került a vendégek elé.

Szántóné Babi

Személy szerint nagyon hálás vagyok azért, hogy immár másodjára is megtapasztalhattam Taizé varázsát, és biztos vagyok benne, hogy sok cserkésztársamnak és ismerősömnek fogok róla beszélni, mivel úgy gondolom, hogy számukra is hatalmas élmény és tapasztalás lenne. Idén a Taizében töltött idő nekem a sok új embert és beszélgetést jelentett, ugyanis mindig volt, akivel éppen valamilyen érdekes témát tudtam megvitatni. Nagyon jólesett azt érezni, hogy ennyi emberrel tudok kapcsolódni. Emellett pedig örülök, hogy a csendszünetekben önmagam gondolatait is rendezni tudtam és az istenkapcsolatomat is ápolhattam. Köszönöm a lehetőséget! (Nacsa Lilla, 21 éves)

Nagyon hálás vagyok, hogy idén is eljutottam a Taizé-zarándoklatra. Korábban is csodálatos élményekben volt részem: jó volt új barátokat megismerni, akikre ma is szívesen gondolok vissza. A csoportos feladatok is nagyon jól sikerültek, és már az utazás során is nagyon élveztem a közös munkát. Hálás vagyok ezért a lehetőségért, mert ezek az élmények bizonnyal elkísérnek egész életemben. (Zsanka, 17 éves)

Szívesen mennék majd vissza Taizébe, ha az időm engedi, akár az újonnan megismert emberekkel, akár régebbi ismerősökkel, akár teljesen új emberekkel is. Jó egyfajta megszakítás, kiszakadás a hétköznapokból, lelki feltöltődés. Hálás vagyok az élményekért, az emlékekért és főképp az itt megismert emberekért. (Bálint, 23 éves)

Az öcsémmel, Petivel közösen már harmadik alkalommal utaztunk Taizébe Attila atyával. Attila atya lelkisége, személye nagyon sokat jelent mindkettőnk számára. Kimondhatatlanul hálásak vagyunk, hogy szeretettel, örömmel és odafigyeléssel terelgetett bennünket a zarándoklat során. Taizé számomra az Istenhez való közeledés, az Ő szeretetére való rácsodálkozás mellett a találkozások áldását is jelenti. Számos olyan embert ajándékozott nekem, akik barátaimmá lettek és mély nyomot hagynak az életemben. Taizé egy olyan csodálatos helyszín, ahol úgy érzem, valami sokkal nagyobbnak lehetek a részese úgy, hogy én csupán jelen vagyok, és minden középpontjában Jézus Krisztus áll. (Sélley Anna, 24 éves)

Ezzel a címmel tartott előadást Dr. Zombori István nyugalmazott múzeumigazgató július 23-án a csütörtök esti Társaskör keretében. Az előadás központi témája Hamvas Endre csanádi püspöknek az 1944-1945-ben írt naplója volt. Bár a téma időben sokkal tágabb teret ölelt fel. A naplót, amely mintegy 200 oldal terjedelmű 1944 szeptemberében kezdte írni Hamvas Endre, kezdetben igen részletes leírását adja azon hónapok eseményeinek, amelyek 1944 őszén és 1945-ben zajlottak Szegeden és Magyarország egész területén. Előadónk szerint a hónapok előrehaladtával már egyre ritkábbak lettek a naplóbejegyzések, majd 1945 októberében félbeszakadtak.

Hamvas Endre Magyarország történetének egyik legnehezebb időszakában kapta meg a csanádi püspökség feladatát. Szegedre érkezését követő néhány nap után (március 19.) a németek bevonultak Magyarországra, októberben a háborúból való sikertelen kilépési kísérletet követően bekövetkezett a Szálasi-féle hatalomátvétel, amely nyílt terrorhoz vezetett az egész országban. Október 11-én az oroszok elfoglalták Szegedet. Az oroszok előretörésével sokan az ország nyugati felére menekültek, a püspök úr Szegeden maradt, sőt minden délután titkárával a városban „sétát” tett, hogy mindenki lássa: „a pásztor nem hagyja el nyáját”. Az orosz megszállás alatt is rendszeresen látogatta Szeged templomait: a ferenceseket, a jezsuitákat, a piaristákat. Az egyházmegye papjait is arra biztatta, hogy maradjanak híveik között. De nemcsak az orosz megszállás alatt volt jó pásztora egyházmegyéjének. Előbb a zsidótörvények és üldözések ellen emelte fel szavát. Tiltakozott az idős, tudós főrabbi, Lőw Immanuel elhurcolása ellen. Az ő közbenjárásának is köszönhető, hogy az idős rabbit bár Szegedről elvitték, de a budapesti gettóban maradhatott.

A püspök a háborút követően a német lakosságot sújtó kollektív büntetés, megbélyegzés és kitelepítés ellen emelte fel szavát, ahogyan a felvidéki magyar lakosság kitelepítése ellen is szót emelt. A Rákosi korszak egyházellenes intézkedései Hamvas Endrét sem kerülték el. Grősz József kalocsai érsek ellen indított per gyanúsítottja lett, de szerencsére „csak” háziőrizetbe került és az ÁVH folyamatos megfigyelése alatt állt élete végéig.

Köszönjük, hogy Zombori István a püspöki naplót felhasználva, időben és térben is tágabb összefüggéseit mutatta be Magyarország és Szeged történetének.

Homoki-Nagy Mária

Hittanosaink napközis táborát idén június 29-e és július 3-a közötti napokban tartottuk a plébánián. Tematikánk Assisi Szent Ferenc halálának 800 éves évfordulójához kötődött. A 18 résztvevőt a hittanárok és Tóth Aranka kísérte. A tábor első napján a ránk köszönő hőség miatt a plébánián voltunk, egymással és Ferenc életével ismerkedtünk. Brzózka-Szántó Cecília óriás színezőt készített a tábor résztvevőinek, amelyen már az első napon beazonosítottuk Ferenc életének helyszíneit, és örömmel színezhették is légkondis nagyteremben.

A második napon Vadasparkba kirándultunk, ahol megcsodálhattuk a teremtett világ szépségeit, állatait. A harmadik napon gyalogos zarándoklatuk János atya vezetésével, aki az alsóvárosi ferences atyák templomába és a kolostorkertbe vezetett. Kázmér atya tanította a hittanosainkat Ferencről, az ő életéről és bemutatta a rendházat és a kertet. János atya tábori misét is tartott a kegytemplomban. A rendház hűvös ebédlőjében ebédeltünk, majd délután a Mátyás téri játszótéren játszottunk és fagylaltoztunk a gyerekekkel. Csütörtökön János atya és Lazanyeczné Gál Maya vezetésével kibicikliztünk a tiszaszigeti Mélypontra. Többször megálltunk pihenni is, gyönyörködtünk a táj szépségében is. Mélyponton társasjátékokban vettünk részt, és sárkányeregetésre is volt lehetőség. A szabadban, mindentől távol, csend és nyugalom vett minket körbe, távol a városok zajától. Délután frissítő volt a nyári zápor megtapasztalása. Pénteken sárkányhajózással indult a napunk, majd ebéd után Maya nénivel szárazvirágokból koszorút kötöttünk, és az uzsonna elfogyasztása után mindenki elmondhatta mi volt a legnehezebb és a legjobb számára ebben ezekben a napokban.

Összegeztük a héten tanultakat: Assisi Szent Ferenc élete sok olyan értéket mutat be, amelyet egy mai 10 éves gyermek is megérthet és a saját életében alkalmazhat. Nem arról van szó, hogy ugyanúgy kellene élnie, mint Ferencnek, hanem arról, hogy milyen példát ad.

Néhány fontos tanítás, amelyre hangsúlyt fektettünk:

• Légy kedves másokhoz! Szent Ferenc tisztelettel és szeretettel fordult minden emberhez, még azokhoz is, akiket mások elkerültek. Ez arra tanít, hogy figyeljünk egymásra, segítsünk a bajba jutottnak, és ne csúfoljunk ki senkit.
• Vigyázz a természetre! Ferenc különösen szerette az állatokat, a fákat és az egész teremtett világot. Ez ma arra ösztönözhet, hogy óvjuk a környezetet, ne szemeteljünk, és bánjunk felelősen az állatokkal. Ne a tárgyak legyenek a legfontosabbak! Bár gazdag családból származott, rájött, hogy a boldogságot nem a sok pénz vagy játék adja, hanem a szeretet, a barátság és a jóság.
• Merj változni! Ferenc fiatalon másképp gondolkodott, de amikor felismerte, mi az igazán fontos számára, megváltoztatta az életét. Ez azt mutatja, hogy mindig lehet jobb döntéseket hozni.
• Törekedj a békére! Szent Ferenc inkább kibékítette az embereket, mint hogy veszekedjen velük. Ez az iskolában és a családban is fontos: próbáljuk megbeszélni a problémákat.
• Légy hálás! Ferenc örült az egyszerű dolgoknak: a napsütésnek, a víznek, a madaraknak és a barátainak. Ez segít észrevenni az élet apró örömeit. Szent Ferenc arra tanít, hogy szeressük az embereket és a természetet, segítsünk másokon, legyünk kedvesek, becsüljük meg azt, amink van, és mindig törekedjünk a békére és a jóságra.

Gál Viktorné, Ili