2026. május 10-én tartottuk 17. alkalommal éves nagyzarándoklatunkat. Bár az évek alatt mind az útvonal, mind az érintett templomok száma változott, de a résztvevők mindegyike nagyon lelkesen és az ima erejével vett részt, ki melyik szakaszon tudott és bírt.

Köszönet mindenkinek, aki bármely módon egyesült ebben az imában, szervezésben, lebonyolításban, de az otthon imádkozóknak is! Képzeljétek, hogy az egyik otthonról imádkozó rózsafüzéresünk még az EWTN Katolikus Televízió rózsafüzér szándékaihoz is telefonált, hogy aznap imádkozzanak értünk, Szeged körülimádkozóiért, és ezt meg is tették!

Reggel 7.30-kor Kondé Lajos atya zarándok imával és szentségi áldással indított útnak minket a Dómból. Velünk volt ezen az első szakaszon Thorday Attila atya is, aki Újszegedig a Szent Erzsébet templomig imádkozott velünk. Ott tőle kaptunk buzdítást, majd áldással bocsátott utunkra. A leghosszabb útszakasz Újszegedről Tátra térig tartott, ahol részt vettünk a 10 órai Szentmisén. Mivel Benyik György plébános atya sajnos ismét kórházban van, ezért Aleksza János atya tartotta a szentmisét. A helyi rózsafüzéresek kaláccsal kínáltak minket, úgy folytattuk utunkat a Szent Rókus templomba. Itt is nagy szeretettel (kávéval, pogácsával) vártak, és a pihenő után az Öröm Útját imádkoztuk: az Úr Jézus föltámadásának 14 stációját, énekekkel, szentírási részekkel.

Alsóvárosra a délutáni rózsafüzér előtt nem sokkal érkeztünk, és a “szokásos terülj asztalkám” mellett frissülhettünk, ami nagyon jól esett (minden helyszínen). A 15 órai közös rózsafüzérnek Alsóvároson mindig van egy nagyon sajátos, magával ragadó légköre, orgonával, ünnepélyes énekekkel, elmélkedésekkel. Szerencsére nem zavart minket a templom előtti téren lévő más jellegű rendezvény. 16 órakor indultunk tovább a székesegyház felé. Ezen a szakaszon nagyon szép és érdekes újítás is helyet kapott: angolul és tagalog (filippínó) nyelven imádkozták elő a rózsafüzért az úton, mi pedig magyarul válaszoltunk. A városunkban dolgozó, tanuló külföldiek jelentkeztek erre a szolgálatra, és nagyon készültek! Köszönet nekik, és Kiss Csillag Annának, aki bátorította őket, és Polyák László kántor úrnak, aki nagyon ügyesen koordinálta ezt az új tapasztalatot. Grácián OFM atya is velünk volt ezen a szakaszon.

A Dómban 16.50-kor kezdtük a közös rózsafüzért, majd 17.30-kor ünnepélyesen elimádkoztuk, elénekeltük a lorettói litániát Köllő Sándor atya vezetésével, Nagy Péter kántor úr orgona kíséretével. Végül 18 órakor a záró szentmisével ért véget ez a csodálatos nap. Kondé Lajos atya, mint már annyiszor az elmúlt években, atyai szeretettel és segítéssel állt mellettünk, köszönet és hála érte!

A zarándoklat számokban: 28 fő indult, útközben cserélődve, de sokan végig kitartva, 30 fő volt a létszámunk Alsóvárosig. Onnan 90 imádkozó vonult tovább, a Dómban pedig kb. 120 fő vett részt a rózsafüzéren. A nap folyamán 10 egész kör rózsafüzér ima, egy Isteni Irgalmasság rózsafüzér, egy lorettói litánia, két szentmise volt az imádkozásunk. Hála Istennek a kapott kegyelmekért!

Hirdetések:

1.A Dóm rózsafüzér csoportja hirdet Jézus Szíve imaünnepet Magyarországért június 19-én 13.30-tól 16.30-ig. Erről majd továbbítom később a szórólapot a részletekkel.

2.Városi találkozásunk legközelebb az alsóvárosi búcsúban lesz augusztus 1-én szombaton. Mint minden évben, most is kap minden templom és plébánia szép plakátot a részletekkel. A kezdő Szentmise 15.30-kor lesz, utána pedig az ünnepélyes rózsafüzér. A többi programot majd a plakátról fogjuk megtudni, de szerintem sokan már eleve készülünk részt venni ezen a jeles ünnepen.

Köszönettel és imával: Aradi Mari (20/4260219)

Április 16-án, csütörtök esti felnőttkatekézis során nem a „tananyagunk” (idén a világvallásokat tanulmányozzuk keresztény szemmel), hanem rendhagyó találkozásban volt részünk. Külföldi útja miatt Attila atya már előre jelezte, hogy valószínűleg csak késve ér haza, de megszervezte, hogy Kiss Imre atya, aki éppen Szegeden töltött néhány napot, velünk lehessen ezen az estén.

Imre atya, aki egy évtizeden át volt Újszeged népének szeretett plébánosa, jelenleg a Mária Műve (Fokoláré) Nemzetközi Lelkiségi Mozgalom papi ágának legfőbb vezetője, és ezért Rómában él, és onnan tartja a kapcsolatot a fokoláré-papokkal. Ez alkalommal egy papbarátját is magával hozta. Thibaut atya Burundiból származik, és jelenleg a Fokoláréhoz tartozó kispapok lelkiségének képzéséért felelős. Kérdéseink alapján folyt az esti beszélgetés. Köszönet illeti Aradi Rita fokolarina testvérünket, akinek tolmácsolása segítségével mindez gördülékenyen történt. Megtudtuk, hogy Afrika közepén, az egyenlítőhöz közel fekvő Burundi lakosai mintegy 13 millió fő, akiknek 62 %-a római katolikus. A néhány száz fős közösségekben élő hívek családias, összetartó, helyi egyházközösségeket alkotnak. Élénk a hitélet, és így papi és szerzetesi hivatásokban sem szűkölködnek. Meglepődve hallottuk például, hogy az újszülöttek keresztelését ott nem a szűkkörű család, hanem a helyi egyházi közösség kéri, és áll a gyermek keresztény nevelése hátterében.

A világegyházra nyertünk betekintést ezen az estén, amikor Imre és Thibaut atyák tapasztalatait hallhattuk. Az élő Krisztus Szent Lelke segítse őket továbbra is szolgálatukban!

Király László

Már szokássá vált, hogy nagyszombat délelőttjén Szent Erzsébet templomunkban összegyűlünk, kicsik és nagyok, kosárkáinkkal, és az oltár lépcsőjére helyezzük jelképes húsvéti ételeinket, hogy szép lengyel szokás szerint Artúr atya, lengyel minorita szerzetes Attila atyával megszentelje a kalácsokat, tojásokat, sonkákat. A szentelés szavai magyarul és lengyelül is elhangzottak. A szegedi lengyel közösség tagjai együtt imádkozták Artúr atyával a Miatyánkot, majd magyarul is elhangzott. A reggeli ragyogó napsütés a színes üvegablakokon keresztül fénybe vonta az egymás mellett sorakozó kis kosarakat, virágokkal, barkaágakkal feldíszítve. Attila atya figyelme még arra is kiterjedt, hogy a jelenlévő francia Marc-kal, az ő anyanyelvén is elimádkozták a Miatyánkot kettesben.

A felemelő szertartást egy kis agapé követte a plébánia nagytermében, ahol a sok gyerek örömétől volt hangos a terem. Köszönjük az atyáknak, hogy ebben az évben is részt vehettünk ezen a szép hagyományos ételmegáldáson itt Újszegeden:

Szántó Lajosné

Március 27-e, péntek délután a felnőttkatekézis csoportunkból, aki tehette – Attila atya ötletének köszönhetően – ellátogatott az egyházmegye egyik új intézményébe, a Belvárosi-híd lábánál felújított egykori Tóth Péter palotába, ahol a régi, nagymúltú középfokú zeneoktatás (konzervatórium) kapott helyet. Az iskolafenntartó a Szeged-Csanádi Egyházmegye, hivatalos neve: Vántus István Katolikus Zeneművészeti Szakgimnázium, Gimnázium és Alapfokú Zeneművészeti Iskola, amely 2024 őszétől kezdte meg működését ebben az épületben, az alapfokú képzést a Pro Musica zeneiskola jelenti újszegedi telephellyel.

Az intézmény egykori igazgatója, jelenleg főigazgató-helyettes művészeti vezető Újvári István, tombitaművész-tanár, fogadott minket nagy örömmel. Készségesen ismertette az épület történetét.  Megtudtuk, hogy Tóth Péter fűszerkereskedő vásárolta meg a várostól a Híd utca, Roosevelt tér, Viktor Hugo utca által határolt telket 1881-ben. A földszinten üzleteket, az emeleten lakásokat alakítottak ki. Az első üzlet 1883-ban nyílt meg.

Napjainkra az épület belső területe teljesen megváltozott, látványos, modern, ízléses és praktikus megoldásokat alkalmazott a tervező és kivitelező egyaránt. Négy szinttel plusz alagsorral rendelkezik a ház. A hangszeres, énekes, zeneelméleti oktatás mellett a diákok a közismereti tantárgyak tanításában is itt részesülnek. Vezetőnk bemutatta a tágas fogadótértől kezdve a tantermeken, irodákon át a két toronyban kiváltságos helyen lévő egy-egy tantermet – ahonnan gyönyörű a kilátás a Belvárosi hídra és az Erzsébet templomunkra –, a kisebb (kamara) és a nagyobb hangversenytermet, az alagsorban található kávézót, büfét, mosdókat, sőt egy hangulatos belső udvarra is kisétáltunk. Az épületben a székek, kanapék fekete-fehér váltakozó színei a zongora billentyűit idézik. Ámulattal tekintettünk körbe. Ilyen gyönyörű, kívül-belül megújult intézménybe öröm járni, tanulni éppúgy, mint tanítani. Magyarország több pontjáról, de a határon túlról is jelentkeznek ide diákok felvételire.

Bizonyára mindenki látta az épület homlokzatán olvasható szöveget: Symphonia Hungarorum. E felirat keletkezése Szent Gellért püspökhöz, a hozzá kapcsolódó legendához fűződik. Újvári István főigazgató-helyettes néhány mondatban vázolta a történetet, a pontos írásos anyagot, az idézetet a legendából és egy Juhász Gyula verset, amely szorosan kötődik e legendához, számunkra hozzáférhetővé tette. Érdekes és egyben kuriózum is e dokumentum.

Lucz Ilona

Íme:
A 12. században írásba foglalt Gellért-legenda egyik epizódja a magyar zenetörténet első írásos dokumentuma.

Szent Gellért püspök legendája (részlet)

„Történt pedig egyszer, hogy valakinek a védelmében Szent Gellért püspök a királyhoz sietett. Annak a vidéknek erdős környékén, volt egy falu, és délben ott látták vendégül. Ott éjféltájt hallotta a malomkövek surrogását, s mivel ilyesmit sohasem látott, csodálkozott, hogy mi az. Egyszercsak az az asszony, aki a malmot hajtotta, énekelni kezdett. A püspök álmélkodva szólt a kisérőjéhez, Valterhez: „Walthere, audis symphoniam [H]ungarorum, qualiter sonat?” (Valter, hallod a magyarok szimfóniáját, hogyan hangzik?) Mindketten kacagtak azon az éneken. Mivel pedig az asszony hajtotta a malmot, és éneke mind hangosabb lett, a püspök lefeküdt, és még mindig mosolyogva azt mondta: „Valter, magyarázd meg nekem, mi ez a különös dallamú ének, amely zengésével arra késztet, hogy hagyjam abba az olvasást?” Erre az így felelt: „Olyan ének ez, hogy az asszony, aki dalol, szolgálója vendéglátó gazdánknak, akinél megszálltunk, urának gabonáját őrli, mert ez idő tájt ezen a vidéken nincs más malom.” Erre így szólt a püspök: „Mesterség hajtja a malmot vagy emberi erő?” Valter így felelt: „Mesterség és erő, mert nem állat van elébe fogva, hanem saját kezével hajtja körbe-körbe.” „Ó, csodálatos dolog ez – mondta a püspök –, hogy is gondoskodik élelméről az emberi nemzet! Ha nem volna mesterség, ki győzné a munkát! Boldog ez az asszony – mondta –, aki más ember hatalma alá vetve ilyen jó lélekkel, zúgolódás nélkül is vidáman végzi köteles szolgálatát!” (eddig az idézet)

A legenda a benne szereplő három személy – a püspök, a zenei tudású kísérő és a népdalt éneklő parasztasszony – révén a keresztény vallás, a magas zenei műveltség és a spontán magyar zenei kifejezés találkozásáról tanúskodik. Nem adat, hanem inkább szimbólum: a magyar zene Európában való megjelenésének szimbóluma. És ugyanakkor a magyarországi zenekultúra ezeréves történetének kiindulópontja.

Juhász Gyula: Gellért püspök

Pogányok közt töltött éjet, napot,
A farkasok közt járt Gellért, a pásztor
És kimerülve harctól, virrasztástól,
Pihenni tért tornyos Csanádba most.

A Megfeszített képén elborong
És a zsolozsmát egyhangún mormolja.
Az alkonyat gyászleple száll a dómra,
Künn vakkantanak a komondorok.

De ím a mélyből hangos nóta szól,
Egy szolgálólány malmot hajt s dalol.
Valami pogány nóta, de mi szép!

Gellért dobogni érzi nagy szívét:
Tüzes varázzsal, bűvös áradattal
Vérét pezsdíti a szilaj magyar dal!