Tanévkezdés és krumplisütés a Szalvátor nővérek és Franca nélkül

Sok közös év után a június 16-án tartott Szentháromság vasárnapján egy csodálatos szentmise keretében búcsúztunk a Szalvátor nővérektől, Erikától, Anna Máriától és Jyothitól, valamint az egyik fokolarinától, Francától.

Az elmúlt hónapokban is nagy szeretettel gondoltunk Rátok. Franca többek között hiányzott a Fokolár Közösség hagyományos, a fesztiválozók körében nagy sikernek örvendő krumplisütésről, amelynek apropóján évek óta – így idén is – megnyitották kapuikat a SZIN-re érkezők előtt.

Most pedig indul a tanév, Szegeden a Szalvátor nővérek nélkül. Hiányotokat nemcsak az egyetemisták érzik, hanem a többi csoport is.

Drága Anna Maria, Erika, Jyothi és Franca!
Köszönjük a csodálatos gondolatokat, amelyekkel elköszöntetek tőlünk. Hálásak vagyunk a szeretetetekért, a mindenkori támogatásotokért és azért, hogy ismerhetünk Titeket! Reméljük, hogy bárhol is éltek (Budapest, Bécs, illetve a Fülöp-szigeteken) szerető közösségre leltek. Hisszük, hogy elöljáróitok döntése összhangban van Isten akaratával. Isten áldása kísérje minden lépéseteket és áldó szeretetével öleljen át Benneteket minden nap! Őrzünk a szívünkben mindannyiótokat és mindig várjuk a találkozást. Ne feledjétek, hogy a távolság csak földrajzi, ám lélekben mindig együtt leszünk!

Bús Márti

Köszöntöttük a jubiláló Imre atyát

Úrnapja, az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe a köztünk lévő, élő Jézus miatt nagyon közel áll a szívünkhöz. Az idei főünnep különös jelentőségű volt a közösségünk számára, hiszen ezen a napon egy fontos jubileumot is ünnepeltünk, a hosszú olaszországi tartózkodása után hazatérő Imre atya pappá szentelésének 40. évfordulóját.

Az esti 6-os szentmisét Imre atya személyes hangvételű köszöntőjével kezdte, amelyben először a főünnep jelentőségét és mondanivalóját emelte ki. Visszaemlékezett arra, hogy 1979. június 16-án szentelték pappá, újmiséjét pedig ebben az évben Úrnapján mutatta be. Beszédében felsorolta azokat a plébániákat, ahol az évek folyamán szolgálatát teljesítette. Háláját fejezte ki szüleiért, testvéreiért és rokonaiért, akik mindig teljes szívből támogatták életútján. Köszönetet mondott barátainak, köztük az újszegedi közösség tagjainak, akik mindig szeretettel voltunk, vagyunk iránta. Az ünnepi szentmise prédikációjában kiemelte, hogy Jézus arra hív minket, amire egykoron a tanítványait, az együtt munkálkodásra.

Kedves Imre atya! Köszönjük, hogy ezt a szép jubileumot velünk együtt ünnepelted meg! Hálásak vagyunk a szép gondolatokért, amikkel gazdagodhattunk! A zsúfolásig megtelt templom sok mindent elárul, emléke a sok közösen eltöltött évnek és jele annak, hogy mindig szeretettel várunk. Isten szeretete és áldása kísérjen életed minden napján!

Bús Márti

Igéretet tettek az új képviselőtestület tagjai

A hívek megválasztották az új egyházközségi képviselőtestület tagjait, akik június 23-án, a fél 10 órai szentmisében tettek ígéretet.
Hálásan köszönjük annak a közel négyszáz hívőnek, akik aktívan közreműködtek és leadták a szavazatukat.

Az új képviselőtestületi tagok lettek:
Szántó Lajosné
Dr. Bús Márta
Lucz Ilona DLA
Körmöczi László
Pechan Szabolcs
Szojka Emese
Dobos János
Dr. Krisztin Német István
Kertész Orsolya
Talló Éva
Dr. Selmeczi Szilvia
Vereb István
Póttagok:
Király József
Besesek Béla

Árpi! Búcsú nélkül mentél el!

Vári-Nagy Árpád 1964-2019

Már húsvét után voltunk. Az ünnepek utáni első munkanap. Az orkán erejű szél pedig csak fújt és fújt. Az ember testét-lelkét átjárta a hideg és esőcseppek nyaldosták az arcot.

A barátságtalan időjárás bekergette a reggel óta kint dolgozót. Csak meg akart melegedni egy kicsit…A mi ÁRPINK, aki munkájára igényes, megbízható, közvetlen, ugyanakkor szerény magatartású és mindig jó kedélyű ember volt. Kollégáival és környezetével is nagyon jó kapcsolatot ápolt. Megbízható munkatársként kapott feladatait pontosan végrehajtotta, elvégezte.

Nyíltan megmondta azt is, hogy nem tudta felvállalni. Nem ígérgetett, mert szavatartó ember volt. Széleskörű szakértelmének és tapasztalatának köszönhetően bármilyen építőipari és mezőgazdasági munkában könnyedén eligazodott. Amikor szükség volt betonozott, járdát épített, csempézett, falat emelt. Olykor pedig növényt ápolt, fát ültetett, ágat nyesett vagy gallyazott, sírt ásott, füvet nyírt. Egy szóval: rendet tartott.

Karácsonyi ünnepekkor a templomokban is nagy segítségünkre volt a magas és nehéz fenyőfák kivágásánál, szállításánál és állításánál.

Mindennapi munkája végzése mellett gyakran segített a temetőben az idősebb vagy gyenge egészségi állapotú embereknek. Sok esetben vizet vitt, virágot locsolt, gaztalanított a sírokon.

Árpi! Búcsú nélkül mentél el, ami nagy fájdalom számunkra.

Kérjük a szerető Istent, hogy irgalmas Szívében lelj örök békére és megnyugvásra. Szelídüljön meg igazságossága és irgalma öleljen át teljesen.

Nyugodj békében Jézus, Mária és szent József nevében. Ámen.
Zsembery István

 

Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Istent dicsőítő énekek töltötték be a templomot

„Dicsérje minden nemzet, dicsérje az Urat” – ezzel a dicsőítő taizéi énekkel vonult be és kezdte meg színvonalas hangversenyét a Szegedi Ökumenikus Kórus a Szent Erzsébet plébániatemplomunkban május 22-én az esti misét követően az egyházzenei hónap egyik programjaként.

A két nagyszerű karnagy, Baloghné Kovács Magdolna és Nagy-Szabó Kornélia remekül vezették, irányították az immár megnövekedett létszámú vegyes kórust. Nagy-Szabó Kornélia orgonán is kísért egy-egy művet. A régóta fiatalok és ténylegesen fiatalok éneke lelkesen szárnyalt, örvendező, Istent dicsőítő énekük fénye, melegsége betöltötte a szinte teljesen megtelt templomot.

Imádságos műsorukat Papvári Elemérné: Hitvallás c. verse osztotta ketté, amelyből Publik Antal adott elő egy részletet nagy hittel és meggyőző erővel. Nemcsak a vegyeskar énekelt a hangverseny folyamán, hanem meglepetésként, színesítésként külön a női és külön a férfikar is bemutatkozott. Keretet adva a koncertnek, a kórus kivonuláskor ismét a taizéi énekkel zárta műsorát. Szép, szívmelengető élménnyel gazdagodott mindenki, akinek lehetősége volt meghallgatni a Szegedi Ökumenikus Kórus koncertjét. Áldás legyen szép munkájukon!

A hangverseny videófelvételét itt tekintheti meg:

Lucz Ilona

Reflexiók Liszt Ferenc: Krisztus-oratóriumának előadásáról

Május 19-én, vasárnap délután zenekedvelő és főleg Liszt-rajongó közönség töltötte meg a plébánia nagytermét. Lucz Ilona zongoraművész-tanárnő testvérünk bemutatta nekünk a romantikus zeneszerző hatalmas alkotását, a Krisztus-oratóriumot.

Előadása bevezetőjében a nagy komponista jellemét méltatta, beszélt Liszt sokoldalúságáról, alkotói módszeréről, művészi hitvallásáról. Elhangzott, hogy a 11 éves Liszt Beethoventől „felszentelő” csókot kapott a homlokára, aki különös módon megsejtette a gyermekben a későbbi zeneóriást, élete alkonyán pedig Debussyvel, az impresszionizmus egyik képviselőjével is megismerkedett. Ilyen módon művészi stílusokat átívelő élete volt.

Liszt Ferencet a katolikus egyházi zene megújítása vezérelte, a Krisztus-oratóriumban látványosan megtalálhatók a reformok nyomai. Művének alapját a gregorián énekek dallamvilága, a Szentírás sorai és a katolikus liturgia bizonyos szövegei adták. Az oratórium 3 nagy része: a Karácsonyi oratórium, a Vízkereszt után és a Szenvedés és feltámadás.

Az előadás során számos érdekesség elhangzott a műről. Többek között „A háromkirályok vonulása” című tétel kapcsán például Liszt humorosan így indokolta a magyaros ritmust, dallamot: „Ha Rubens flamandokat festhetett biblikus képeire, akkor egyik mágusomnak én is adhattam kipödört bajuszt. És ezt egy cseppet sem restellem.”

„Az Egyház alapítása” című tétel kezdetén a kottaképet bemutatva Ilike rávilágított a kereszt motívumára, mely a hangok között húzott vonalak mentén található, ahogy a nagy előd, J.S. Bach műveiben is láthatunk erre példákat. Továbbá a hangnemek különleges választásáról is szó esett pl. a Cisz-dúr esetében, amelynek minden hangja módosított – ez Liszt művében a transzcendens megjelenítése, az Isten ábrázolásának hangneme.

Az előadást számos képzőművészeti alkotás, természeti kép és Liszt-korabeli kottakiadás címoldalai, Liszt Ferenc eredeti partitúra kézirata (szép, áttekinthető, magabiztos kézírása) színesítette. A zenei részletek bemutatását és a vetített képeket Ilike férje, Pétervári Lajos biztosította.

Az elhangzott zenerészletek hallgatása közben gyönyörködhettünk a csodálatos dallamokban, harmóniákban, szinte sajnáltuk, hogy időnként le kellett állítani a zenét, oly jól esett volna még tovább hallgatni.

A hálás hallgatóság nagy tapssal jutalmazta a színvonalas előadást. A közönség soraiban ülő neves szegedi karnagy, Rozgonyi Éva pedig így méltatta az előadást: érződött, hogy Ili rajongója a nagy zeneszerzőnek és remekművének, a Krisztus oratóriumnak.

Szántóné Babi

Búcsú a szalvátor nővérektől

Az Isteni Megváltóról nevezett, vagyis szalvátor nővérek (a lengyel származású AnnaMária, az indiai Jyothi és a magyar Erika) másfél évtizedet szolgáltak közöttünk. Rendi vezetésük most Budapestre irányította őket, ezért – fájó szívvel – búcsúzunk tőlük június 16-án, vasárnap a 9.30-as szentmise keretében.

Gábor hazatért…

Ivánszky Gábor 1958. május 18-án született Budapesten. Egy kis angyalföldi családban, bátyával és szüleivel nőtt fel.

A Fokoláre Mozgalmat az 1980-as évek elején ismerte meg. 1989-ben kezdte elkötelezni magát az Istennek szentelt életre a Fokolár közösségben. 1994 nyarától, mint Istennek szentelt Fokolarinó szolgálta a közösséget, és az Egyházat. Három évet töltött Loppiánóban (Olaszország) a Mozgalom nemzetközi városkájában, ahol az Evangélium szerinti életet tanulják, gyakorolják az ott élők. Onnan a szegedi Fokolárba került néhány évre, majd hat éven keresztül Svájcban, a Mozgalom ottani központjában a Montet-Máriapoli városkában vezette a konyhát, a hozzá tartozó gazdasági egységekkel együtt. Onnan ismét Szeged volt Gábor életének a következő és egyben utolsó állomása, ahol összesen 16 évet élt.

Chiara Lubichtól, Mozgalmunk alapítójától és elnökétől – a „Scelto”, vagyis a „Választott” nevet kapta, jelezvén- és megerősítvén, amit Jézus mondott övéinek: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon.” (Jn 15,16)

Csak részben tudhatjuk mennyi embertársunk szívében-életében maradnak figyelmes, szerény, mégis erős szeretetének el nem múló nyomai.

Az újszegedi plébánia munkatársai és közössége, valamint Szeged város temetkezési vállalkozói, és az ebben a szolgálatban dolgozók mind gyászolják, és nagy veszteségként élik meg hirtelen távozását.

A Vele kapcsolatos megemlékezésekből, gazdag élmény anyagból néhány idézet:

„Ilyen még nem történt velem. Persze, a döbbenet es a depresszió nem került el az elején, elképzelem a koporsóban, értem én… de ugyanakkor folyton szembejön velem, minden porcikámmal érzem, hogy él és virul – bocsánat, bármilyen tiszteletlenül is hangzik ez.”

„Itt van, (velünk maradt) ahogy türelemmel es teljes odaadással hallgatja egy barát napi ügyes-bajos dolgait (akár az enyémeket), közbeszúrva egy-egy kedves szót, kifejezvén, mennyire érti a dolgot.”

„Itt van, ahogy derűt sugároz felnőtteknek és vidámságot fröcsköl szét a gyerekek között… És itt van, ahogy a maga megfontolt módján, ha szót adunk neki, megfontolandó tanácsokat ad. És még mindig itt van, ahogy saját magát kisebbnek tartja másoknál… vagyis mindenkit nagynak, tiszteletreméltónak.”

Egy édesapa írja: “Gábor a fiaimnak (és még jóval előtte nekem és az öcséimnek, no meg persze más fiúk tucatjainak-százainak) nagyon sokat jelentett a csendes, mosolygós, békés, derűs, konkrétan szerető személyiségével. Valahogy bizonyosság van bennem, hogy az Atya már magához ölelte őt, és teljes volt az élete így is, hogy ilyen értelmetlen hirtelenséggel ért véget.”

Alapvetően szerény, csendes, rendkívül mély lelkületű- és belső életet élő, együtt-érző, konkrét szeretetet bőségben árasztó, humorral is gazdagon megáldott lényed baráti közelsége velünk marad e földi létünk napjaiban.

Gábor, köszönjük, hogy mindvégig hűséges voltál Istenhez! Chiarától kapott életigéd, miszerint „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62) most még inkább – általad beteljesítetten – ragyog és hív, segít bennünket is. Mostantól még több dolgod lesz velünk, együtt építjük tovább Isten országát itt a földön, amit Te már színről színre látsz.

Befejeződött az újszegedi Jegyes-Esték

Virágvasárnap este véget ért a február közepén elkezdődött felkészülési sorozat, amelyen 8 jegyespár vett részt. Hálásak vagyunk, amiért plébánosunk gondos szervezésének köszönhetően mind a 10 alkalommal egy-egy felkészítő házaspár volt velünk, hogy tanúságot tegyenek életük egy-egy meghatározó eseményéről. Az estéket áthatotta annak bizonysága, hogy megtartó ereje van a hitből fakadó életvitelnek.

Elsőként Vereb István és Réka a szülőkről való leválás küzdelmeiről, majd Etlinger János és Csilla a közösen meghozott döntéseikről szóltak hozzánk. Zsíros Ottó és Szilvia a lelki és testi eltávolodásuk fájdalmairól és az újra egymásra találásuk örömeiről tettek tanúvallomást. Bella Gábor és Kata a családtervezés lehetőségeiről tartottak szakmailag is profi előadást (ők az Egyházmegyei Családközpontban is tanítják a Természetes Családtervezés módszerét). Takács Péter és Picur a Házas Hétvége mozgalom helyi vezetőiként Attila atyával együtt készültek, hogy különböző oldalról szóljanak szexualitásuk mibenlétéről, annak fejlődő változásáról az évtizedek során. Csányi Sándor és Tekla az egymásközti kommunikációról és a gyerekeik családból való kiröppenéséről osztották meg tapasztalataikat. Szilárd Gábor és Anna a gyermekvárás-adta örömeikről, a házépítés küzdelmeiről vallottak. Végül Siklós Robi és Szilvi a gyermekeik örökbefogadásának lelkükben lejátszódó és gyakorlatban megvalósuló lépéseit mutatták be. Megható volt látni és hallani a három örökbe fogadott gyermekükről szóló képes beszámolót.

Szántó Laja és Babi minden alkalommal velünk voltak – így is kimutatták hűségüket nem csak egymás iránt, hanem alkalmi csoportunk tagjai iránt is. Szívünkben nagyszüleinknek fogadtuk őket.
Az utolsó alkalommal a templomban tartottuk a szertartás-próbát, hogy a tervezett esküvőnk alkalmával otthonosan állhassunk az Úr oltára elé.

Szóba került az is, hogy lényegi különbség van a polgármesteri hivatalban tartandó házasságkötési ceremónia és a templomban tartandó esküvői szertartás között, ez utóbbi alkalmával ui. Isten előtti esküvel erősítjük meg elkötelezettségünket, ugyanakkor áldásban is részesedünk. Plébánosunk még arra is felhívta figyelmünket, hogy akik katolikus vallásukat gyakorolják (értsd: rendszeresen gyónnak és áldoznak), azok kérhetik a nászmisés esküvőt, vagyis a közösen megélt hit erejében egy ünnepi szentmise keretében köthetik össze életüket Krisztusban.