Plébánosunk, mint egyetemi oktató, meghívást kapott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Katolikus Teológia Karán való előadás megtartására. Nem először járt ott előadni, de mostani előadása a média segítségével publikus volt.
Itt nézheti meg:
Személyes vallomás: Hitem megélésének legmeghatározóbb időszakában (2011 nyarán), a madridi ifjúsági világtalálkozó előtalálkozóján csöppentem először a taizéi életbe. Azonnal lenyűgözött a hely. Még ma is csodálattal emlékszek vissza, ahogy még szinte csak ismerkedem a környezettel, még azt se tudtam, hogyan üljek, térdeljek, csak a Laudate Dominum éneket ismertem és énekeltem a többiekkel. Akkor és ott megmagyarázhatatlan erő ragadott meg a templomban. Amit addig csak kisebb otthoni imádságok töredékéről tudtam, akkor ott teljesen átölelt és hullámzó érzést keltett. Hatalmas, Istennel való kapcsolatot érezhettem.
Festményeim elsősorban a tapasztalt lelkiség, hit alapján készüljenek, és ezek a tapasztalások, élmények megosztása inspiráljon, hogy hívők és nemhívők otthonába és szívébe is eljusson.
Témáimról és technikáimról: Jellemző főleg az ún. „plein-air”-féle szabadban alkotás. Az időjárástól, évszakoktól függően csak kényszerülve műterembe.
Témák „újragondolása”, vagy megrendelésre újrafestése fotóról vagy régebbi alkotásomról, emberábrázolás és portrék készítése is. Realizmus illetve impresszionizmus a fő irány. Többféle művész-papíron és vásznon aquarell, pasztell és akryl.
Inspiráció, anyaghasználat és kitartó munka gyümölcséből születtek ezek a képek, majd ajándékok, kölcsönös szívességek, munkámat segítő adományok, végül pedig az első kiállításom és majdani hosszútávú álmaim részei.
Gyekiczki Péter
A Baba-gyász világnapja alkalmából október 15-én szentmisét tartottunk az Erzsébet-templomban. Ebből az alkalomból készített a Szeged városi televízió felvételt. Ezt láthatja most ebben a videóban:
Október 14-én, szombat este a Szent Erzsébet templomban Magda Dávid orgonaművész, zeneszerző volt adott hangversenyt. Korábban már több alkalommal gyönyörködhettünk Dávid színgazdag, zeneileg nagyon érzékeny – vagy, ha a mű úgy kívánta – virtuóz játékában.
Mielőtt szárnyra keltek volna az orgona hangjai, művészünk bevezető szövegében meghívta a hallgatóságot egy északi zenei utazásra, ahol német, svéd, norvég, angol, francia zeneszerzők műveiből adott elő. Továbbá hallottunk egy saját művet is, sőt beillesztett a műsorába improvizációt, rögtönzést is. A koncert kezdete előtt az orgonaművész Attila atyát kérte meg egy egyházi népének kiválasztására, hogy annak dallamát használja fel improvizációjához. Így került sor az Áldjon meg minket Szentatya Úristen… kezdetű ének spontán feldolgozására.
A 150 éve született Max Reger német zeneszerző II. orgonaszonátájának erőteljes első tételével kezdte Magda Dávid a hangversenyt. Minden mű előtt rövid ismertetés hangzott el a zeneszerzőkről, a darabokról. Az est legnevesebb komponistájától, Edvard Grieg norvég zeneszerzőtől Ibsen: Peer Gynt című drámájához írt kísérőzenéjéből összeállított I. zenekari szvitet hallhattuk Magda Dávid orgonaművész kitűnő átiratában és előadásában. A tételek: 1. Reggeli hangulat, 2. Aase halála, 3. Anitra tánca, 4. A hegyi király csarnokában.
Az est folyamán megismerkedtünk még a svéd Oscar LIndberg, az angol Charles Wesley, a német Josepf Reinberger, a francia Theodore Dubois egy-egy művével.
Kiemelem az est improvizációját, amelyben a fentebb említett, ismert népének olyan regiszterekben, hangulatokban, színekben, mélységekben, magasságokban, intim, máskor erőteljes karakterben szólalt meg, amilyeneket csak ritkán lehet hallani. A koncert utáni beszélgetésben elárulta Dávid, hogy időnként őt is meglepi, hogy milyen zenei ötletek, gondolatok törekednek elő benne és valósulnak meg a rögtönzés közben. Mondhatom, a zenész társadalomban kevesen rendelkeznek ilyen képességgel.
A templom 2 manuálos orgonája és a rajta-vele játszó Magda Dávid orgonaművész csodálatos élménnyel ajándékozta meg a kis számú, de annál lelkesebb közönséget. Köszönjük!
Lucz Ilona
Miért dönt úgy egy 24 éves fiatal fiú, hogy szerzetesrendbe vonul? Hogyan tudott egyáltalán dönteni a különféle szerzetesrendek között? Milyen reakciókat kapott a szüleitől és barátaitól? Nem veti-e őt vissza az egyre jobban érzékelhető hivatáshiány? Bővíz Krisztiánnal hivatáskeresésének útjáról, Istennel való mély, bensőséges kapcsolatáról és az elcsendesedés fontosságáról beszélgettünk. Krisztián – aki jelenleg már Częstochowa közelében végzi egyéves novíciusképzését – arról is mesélt a 777-nek, hogyan látja a jövő Egyházát, és miért tud bizakodó maradni.
Mi az, ami vonzó számodra a szerzetesi, illetve a papi hivatásban?
Úgy érzem, megvan az adottságom a házasságra és az egyházi életre is, de amikor a döntési folyamatban benne voltam, ezt az utat éreztem vonzóbbnak, és az Istennel való kapcsolatom is ebben a hivatásban tud kiteljesedni. Mind a két hivatásnak ugyanaz a lényege; a szeretetre és az önátadásra vagyunk meghívva, csak más-más formában, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Ami még vonzó számomra egy szerzetes életében, hogy biztosítva van a struktúra, és ez ad egyfajta védettséget. Kicsit elvonulunk a világtól, adva van az a közeg, ami a Jóistenhez emel. Nem kell sokat tervezgetni, hogy most mit csináljak, hanem egy adott rendszerbe kell beleilleszkednem.
Azt gondolnánk, hogy a kötött, megszokott napirend miatt monotonná válik az élet, de valójában segíti az elmélyülést – amellett, hogy tudnunk kell rugalmasnak maradni, hiszen közbejöhet egy-két dolog, amire oda kell figyelni. És
az imaéletünk is változik napról napra, dinamikus, ahogy egy házaspár között is más és más beszélgetések játszódnak le, más és más érzésekkel.
Azt gondolom, hogy a szerzetesi út választásával mindazokat a dolgokat, amelyekről lemondok – vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy amelyeket átadok Istennek –, százszorosan fogom visszakapni.
Hogyan fedezted fel, hogy Isten a szerzetességre hív téged?
Középiskolában jött bennem fel a gondolat, hogy Isten esetleg a papságra hív. Emlékszem, volt egy olyan megállapodásom a Jóistennel, hogy szeretnék egészen Neki élni, az Ő dicsőségére, de nem akarok pap lenni. Mindig is családos emberként képzeltem el magam, az egyetem alatt volt is két párkapcsolatom, a második majdnem két éven át tartott. Ez idő alatt nem foglalkoztam a hivatáskeresés kérdésével. Amikor véget ért a kapcsolatom, eléggé magam alá kerültem, és pont azon a nyáron vettem részt egy szentségimádási hétvégén szervezőként. A hétvége lelki programjaiért én feleltem, és hát nem nagyon értettem, hogy miért nekem kell ezt a feladatot ellátnom, úgy, hogy a rossz lelkiállapotom miatt én vagyok épp a legalkalmatlanabb. Utólag megértettem, hogy Isten azért rendezte mindezt így, hogy a legtöbb lelki programon részt vegyek, és így tudta nekem a legtöbbet adni. Nagyon sok szeretetet tapasztaltam meg az Eucharisztián és az embereken keresztül is.
Ezek a tapasztalatok mind hozzásegítettek ahhoz, hogy azon a nyáron kimondjam – először – teljesen szabadon, hogy Istenem, ha Te azt szeretnéd, hogy pap vagy szerzetes legyek, akkor ezt elfogadom és örömmel vállalom. Ezután egy félévig még egyetemre jártam, befejeztem a mechatronika alapképzést, majd kimentem Taizébe. Eleinte nem tudtam, mennyi időt fogok ott eltölteni, de ezt az időt arra szántam, hogy letisztázzam magamban a kérdéseim. Azzal az elhatározással mentem ki, a Jóistenre szeretnék figyelni.
Cikk és fotó: 777blog.hu
Idén nyáron ünnepeltük férjemmel a 35. házassági évfordulónkat. Nagyon vártuk most is, hogy az újszegedi egyházközségben sor kerüljön a kerek évfordulójukat ünneplő házaspárok megáldásra. A Mária Napok zárónapján, szeptember 12-én este mintegy 14 házaspár gyülekeztünk a Szent Erzsébet templomban, hogy Isten előtt megerősítsük házastársunkra mondott igenünket. A szentmisét Hardi Titusz bencés atya mutatta be Attila atyával.
A prédikációban több gondolat is megérintett. Titusz atya arra hívta fel a figyelmünket, hogy a jó tanítvány képes arra, hogy meghallja, amit a Mester mond neki. Hatalmas zaj vesz körül minket a mai világban, nem magától értetődő, hogy képesek legyünk meghallani és befogadni Isten szavát. Mária állandó párbeszédben állt Istennel, készségessé vált arra, hogy meghallja és befogadja Isten szavát. Én meghallom-e Isten szavát, befogadom-e a szívembe, rá tudok-e hagyatkozni?
Mária nem kételkedett Isten szavában, meg akarta érteni, hogy mit kell tennie. Ha valami Istentől származik, az csak jó lehet; a rossz nem származhat Istentől. Ha a bizalom Istenben a nehézségek idején is megmarad bennünk, az az élet teljességéhez fog vezetni. Bármilyen kísértésen, megpróbáltatáson keresztül vezet is itt a földön utunk, Isten tenyerénél mélyebbre sosem eshetünk! Ezt a minden körülmények között fennálló Istenbe vetett bizalmat szeretném tanuljuk meg Máriától!
A házaspárok megáldása nagyon megható volt, hiszen minden házaspárhoz odalépett Titusz atya és egyéni imával áldott meg minket. Az emléklapon szereplő gondolatok közül a következő rész segít a legjobban a jelenleg megélt élethelyzetünkben: „Szeressétek továbbra is az Istent. Ő legyen legfőbb kincsetek és végső célotok. Ne csak időben, hanem lelkületben is jussatok egyre közelebb hozzá.” Úgy legyen! – Ámen.
Csányiné Fejes Tekla és Csányi Sándor
A miséről készült teljes fotógaléria itt megtekinthető »
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Fotók: Körmöczi László
Szeptember 10-én, a Mária-napok harmadik estéjén Kovács Zoltán atya celebrálta a szentmisét. Köszöntő szavaiban arra buzdított, hogy a Szentírás szavait – különösen ezeken a napokon – Mária „szemüvegén” keresztül szemléljük.
A szentbeszédben kiemelte, hogy a Szent Szűz példáját követve szeressük Krisztust, hiszen ezt a szeretetet csak tőle tudjuk megtanulni. A napi Evangéliumot idézve (Mt 18,19: „És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól.”) felhívta a figyelmünket arra, hogy Mária mindig ott áll mellettünk, velünk és értünk imádkozik, segíti a megtérésünket, a bűneink megbánását és így visz minket a Mennyei Atya elé. A Szűzanya az, akit bármilyen élethelyzetben segítségül hívhatunk, hogy irányt mutasson abban, hogyan viselkedjünk Jézus tanítványaiként a nehézségekben is. Mária szerepét és tiszteletét több biblikus utalással (királynő, frigyláda) szemléltette. Zárógondolatként arra hívott minket, hogy Máriára és anyai szívére tekintve hagyjuk, hogy megtestesüljön bennünk Jézus.
Hálásan köszönjük Zoltán atya szívből szóló szavait és a Szent Cecília Énekkar zenei szolgálatát, amellyel ezen a csodás estén gazdagodtunk.
Bús Márti
Szeptember 11-én, a Mária-napok keretében a Rózsafüzér Társulatok találkozója volt templomunkban. Gyorsan megteltek a padok és csodás volt a közös imádság ereje. A szentmisét Kondé Lajos atya, püspöki helynök, plébános tartotta. A szentbeszédében a napi Evangélium három szereplőjéről elmélkedett.
Elsőként a farizeusok keményszívűségéről beszélt. A keményszívűek, a változtatni nem tudó és akaró, rugalmatlan emberek. Az akkori idők vallási vezetői, akik olyan mereven ragaszkodtak a törvényekhez, hogy cselekedeteikből hiányzott az irgalom. Kiemelte, hogy Isten mentsen meg minket a keményszívűségtől. Másodikként ott áll a béna, aki kiszolgáltatott és betegként a társadalom perifériájára szorult ember.
Jézus ott tanított a templomban. Urunk, aki „szíveket és veséket vizsgál”, látja, hogy az emberek azt fürkészik, mit fog cselekedni, hiszen sabbat, a nyugalom napja van. Krisztus már a kérdésével kimutatja irgalmát, majd tanúságot tesz a gyógyító szeretetéről.
Zárógondolatként Lajos atya a farizeusok esztelen haragjáról beszélt, akik csak a parancsot látták és nem figyeltek a csodára. Arra biztatott minket, hogy a napjainkban is felismerhető gyűlölet helyett a minket körülvevő csodákra koncentráljunk.
A szentmise záróáldását litánia és a hívek által hozott Mária szobrok megáldása követte. Majd ünnepélyesen leleplezésre került Felföldi Mihály festménye, amely a Ligetben lévő, 1937-ben épült Lourdes-i barlangot ábrázolja. Az Erzsébet templomban lévő gyönyörű Mária szobor innen lett kimenekítve, mielőtt a nyitott kápolnát 1967-ben az akkori vezetés lebontotta. A képet Dr. Csermák Zoltán budapesti testvérünk adományozta, aki szeretettel emlékezett nagynénjére, a kegyhelyet megálmodó és megvalósító, Ugri Mária Ilma Kalocsai Iskolanővérre.
Hálásan köszönjük Lajos atya tanítását, Csermák úr adományát, a Rózsafüzér Társulatok tagjainak hűségesen kitartó imádságát!
Bús Márti
A múlt század harmincas éveire visszamenő töretlen hagyomány szerint Szűz Mária születésnapjától (szeptember 8: „Kisboldogasszony” ünnepe) névnapjáig (szeptember 12: „Szűz Mária szent neve”) úgynevezett „Mária napokat” tartunk Újszegeden. Ennek keretében az esti szentmisék és különböző lelki programok mellett zenés áhítatra is sor kerül.
Idén szeptember 10-én, vasárnap, nagyszabású kórushangversenyt tartottunk. Hallhatták templomunk Szent Cecília kórusát Szántó Lajosné vezényletével, a Szegedi Szülők Kórusát Berényiné Ale Krisztina, valamint a Szkóla Gyermekkórus és Zenekar műsorát Pechan Zoltán vezetésével.
Az előadás különlegességét adta, hogy a kórusok együtt is énekeltek, közös műsorszámok előadásában. Kórusaink kis létszámú együttesek, ez korlátozza az előadható művek számát. Ez adta az ötletet, hogy ha összefogunk, együtt „nagy” kórust alkothatunk, így nagyobb szabású műveket is megszólaltathatunk. Ismerjük a Szent Ambrusnak tulajdonított mondást: „aki énekel (a templomban), az kétszeresen imádkozik”. Ha összefogunk, megsokszorozhatjuk énekes imádságunk erejét, közösen szebben zeng az Isten-dicséret! Úgy véljük, szeptember 10-én este igazán nagy élményt adhattunk nagykórusunk zengő énekével!
A szentmise után a Szkóla Gyermekkar kezdte a zenei szolgálatot. Egy kevésbé ismert erdélyi Mária-népéneket énekeltek a kis énekesek: „Boldogságos asszonyunk, Szűz Mária…”
A Szegedi Szülők Kórusa évek óta plébániánkon tartja próbáit. Szívesen vesznek részt plébániai közösségünk rendezvényein, énekükkel színesítve azokat. Először Wolf Péter „Ave Mária” című művét énekelték. Ez a mű nem a sokak által megzenésített „Üdvöz légy” imánk. Szövege a Szűzanyához való viszonyunkról, a rátalálásról, az iránta érzett bizalomról és segítségéért kifejezett hálánkról szól. A kórust Lucz Ilona DLA zongoraművészünk kísérte orgonán.
Ezután a sokunk által ismert „Glória szálljon az égbe fel” kezdetű négyszólamú kánont adták elő. A négyfelé vált kórus – a két oldalsó oltár és a főoltár két oldalára helyezkedve – bezengte az egész templomot!
Templomunk Szent Cecília Kórusa nagy részt vállalt a Mária-napok zenei programjában. Már szeptember 8-án énekes szolgálatot teljesítettek a misén és utána az áhítaton. 10-én ugyancsak énekeltek a misén, majd utána, fáradságot nem ismerve, hangversenyünkön hallhattuk szép éneküket
Önálló műsorukat Kodály Zoltán Ave Mária című kórusművével kezdték. Kodály már fiatal korában több Ave Mariát komponált különböző előadóegyüttesekre. A kéziratos partitúrákból tudjuk, hogy a mű 1898 októberében, tehát még Kodály nagyszombati diákkorában keletkezett.
A kórus második műsorszáma Varga László: Mária-himnusz c. műve volt. Varga László atya, a Váci Szent Cecília Kórus karnagya, egyházmegyei zeneigazgató, az Országos Magyar Cecília Egyesület igazgatója. Zeneszerzőként számos egyházi művet komponált.
Az orgonaszólamot mindkét műben Dr. Lucz Ilona játszotta. Ez alkalommal is köszönjük közreműködését, aki mindig lelkesítő segítője, sokszor résztvevője és szervezője plébániánk zenei eseményeinek.
A következő mű a két felnőtt-kórus és a zenekarközös előadásában hangzott el. Peter Benoit: „O gloriosa virginum” kezdetű kórusműve következett. Peter Benoit az 1800-as években élt, belga zeneszerző. Az „O gloriosa virginum” kezdetű kórusmű egy középkori Mária himnusz, melyet sokan megzenésítettek.
A zenés áhítat érzelmi és zenei csúcspontjának Rossini: „Hit, Remény Szeretet” című, háromrészes kórusművét szántuk. A művet a három kórus együttesen adta elő a zenekar közreműködésével. Előadásának célja volt a kórusok összefogása, közös zenei élmény átélése és átadása a közösségnek. Komoly, nehéz feladatot adott a kórusoknak, de a mű szépsége megérte a fáradtságot. Fontosnak tartom, hogy a kis szkóla-énekesek a zsoltárok mellett néha nagyobb, felnőttesebb műveket is énekeljenek. Számukra igen nehéz feladatot jelentett már a mű hosszúsága is, de lelkesen tanulták, és a felnőttekkel együtt dicséretesen helytálltak az előadásban. A szeretet-tételben Nagy Ágnes énekművész szép hangjában, átélt előadásában gyönyörködhettünk. Reméljük, hogy a „három isteni erényt” megzenésítő mű szép szövegével és gyönyörű dallamaival segített lelkünkben fölkelteni hitünket, Istenbe vetett reményünket, Isten és embertársaink iránti szeretetünket. Rossini a művet egyneműkarra és zongorára írta. A zenekari átiratot Tamás G. Alajos készítette, 1958-ban. Külön köszönet jár a zenekar tagjainak, akik között most több „külső” kolléga segített a mű előadásában.
A közös éneklésen sikerén felbuzdulva szeretnénk a jövőben is a kórusok összefogásával nagyobb műveket előadni.
Köszönjük a karnagyok, a kórustagok és a zenészek lelkes, fáradtságot nem ismerő munkáját.
Pechan Zoltán
A 40 perces koncertet itt nézheti meg újra:
A Mária napok keretében szeptember 9-én Tapodi Krisztián újmisés atyát köszönthettük a Szent Erzsébet templomban. „Jó, hogy vagy!” – beszédének ezt a címet is adhatnánk, de mielőtt Krisztián atya megmagyarázta volna ezt a mondatot, előtte a felolvasott evangéliumhoz (Lk. 6,1-5) fűzött magyarázatot.
A tanítványok Jézussal voltak, vele beszélgettek, talán nem is tudták éppen milyen nap volt. Ezért az út menti kalászokat letörve, morzsolgatva azt eszegették. Meglátva ezt, a farizeusok megrótták őket, mert megszegték az ősi parancsokat. A tanítványok meglepődve, talán kicsit megzavarodva Mesterükre néztek. Mit mond ő? Jézus az Ószövetségből ismert esettel válaszolt. Dávid király is, amikor társaival együtt éhezett, bement Isten házába, elvette és társaival együtt megette a szent kenyeret, amit csak a papoknak volt szabad. Mert „az Emberfia ura a szombatnak is.”
Krisztián atya erre figyelmeztetett bennünket is, hogy ne csak a begyakorolt, megtanult szabályoknak éljünk, s aki azt megszegi, afölött gyorsan ítéletet mondunk. Hanem Jézusra figyeljünk, az általa adott új parancsra, a szeretet parancsára. Szeretettel forduljunk egymás felé, mert eszközök vagyunk az Úr kezében.
Majd Krisztián atya megosztotta velünk azt az örömét, hogy milyen nagyszerű eszköz lehet az Úr kezében. Történt ugyanis, hogy egy alkalommal az Oltáriszentség előtt csendben imádkozva, meghallotta: „Jó, hogy vagy!” Tudta, hogy ez isteni üzenet számára. Ezzel a lelkülettel maradt közöttünk, és a szentségimádás órájában fohászaival segített bennünket is abban, hogy átélhessük Krisztus jelenvalóságát és tanítását.
Homoki Nagy Mária