„Legyenek mindnyájan egyek”
2023. február 3.-án pénteken, Balázs napján a Dobos János vezette idősebb családcsoport ellátogatott a Jankovich utcai fokoláre-házba. Nem balázsolásra, ami a katolikus egyházban ezen a napon szokás, nem is „balázsjárásra”, ami a magyarság körében házról házra járó ünnep volt. Egymás mélyebb megismerésére, a találkozásra, az együtt töltött időre helyeztük a hangsúlyt, hogy megvalósulhasson Jézus vágya, miszerint követői megéljék az egységet (Jn 17,21).
Az elhatározás évek óta érlelődött bennünk, hiszen gyermekeink révén több család ismeri a mozgalmat: a gyerekek „Gen”-ek voltak a fokoláréban, Ivánszky Gábor játszott a gyerekeinkkel, amikor mi beszélgettünk a régi plébánián. A templomban, ünnepeken látjuk egymást, részt veszünk fokoláros szervezésű programokon (Élő Betlehem, Máriapoli…), Barna Erzsébet a COVID alatt online vendégként beszélt a világi munkájáról, és még sorolhatnám.
Istennek szentelt világi tagokból áll a közösség, a fokolárban (kisközösségben) együtt élő fokolarinák (nők) és fokolarinók (férfiak) alkotják. Újszegeden élnek, gyakran találkozunk velük a plébánián, a templomban, a rendezvényeken, az utcán. Mindig figyelmesek, derűsek. Pozitív példaként tekintünk rájuk, ezért szeretnénk jobban megismerni életüket, munkájukat.
A közösségben meleg, családias légkör vesz körül bennünket, hiszen Jézust hívják meg maguk közé, az Ő szeretetében gyűlnek össze. Hiszik, ha Jézus nevében – szeretetében – vannak együtt, Ő ott van velük. Hiszem, hogy így történt ez február 3.-án este is, amikor a női és férfi fokoláre tagjai Erhardt Gyulával együtt vártak bennünket a férfi fokoláre-házában. Tari Sanyi jó házigazdaként a kapuban állt, amikor megérkeztünk, ezzel jelezve, hogy várnak bennünket, számítanak a találkozásra. Köszönjük a fogadtatást! Mintha hazajöttünk volna.
Bővíz Edit, Dobos házaspár, Dobrovich házaspár, Kapás házaspár, Kredics házaspár, Lázár házaspár, valamint Erzsó, Marianna, Marika, Erhardt Gyula (a házas fokolarinik képviseletében), László, Sanyi és Zoli (Márió) – 18-an Isten szeretetében.
Körbeülve helyezkedtünk el, hogy mindenki jól lássa egymást, és egy imádság után elkezdődött a beszélgetés. Néhány szavas bemutatkozás után kíváncsiak voltunk, ki hogyan ismerkedett meg a mozgalommal, milyen feladatokat látnak el, hogyan segítik a plébánia munkáját, a házas fokolarinik hivatásként hogyan élik életüket? A válaszok hozták az újabb kérdéseket és reggelig tudtunk volna beszélgetni!
Batyus vacsorával és kötetlen beszélgetéssel zártuk ezt a meghitt estét, hálás szívvel gondolva és emlékezve Gáborra, aki bizton tudom, itt volt velünk.
„Isten lelke csendben működik, nem látod, mégis őrködik, vigyáz reád, nem kellenek látványos csodák…”
(„Mindig csendben szól” című dal)
Kredicsné H. Gyöngyi