Újszegedi elsőáldozók a NEK-en

Boldogsággal tölt el, hogy úgy döntöttünk ezen a nemzetközi eseményen áldoznak először a gyermekeink. Megható csodálatos és egyben felemelő érzés volt a nyitó szentmisén részt venni együtt imádkozni a világ minden részéről érkezett egyházi előkelőségekkel, megszámlálhatatlan embertársunkkal és a sok elsőáldozó gyermekkel.

Minden pillanata a szívünkbe vésődött, különleges örök élménnyel lettünk gazdagabbak. Nagyon sokat adott nekünk ez az esemény azt hiszem, aki ott volt érezte mindezt a hosszú fárasztó nap ellenére hatalmas lelki feltöltődéssel érkeztünk haza Szegedre.

Hemmertné Annamari

„Minden forrásom belőled fakad”

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) nyitó szentmiséjén az újszegedi elsőáldozási csoportból 6 kisgyermek vett részt. A rendezvény helyszínére, a budapesti Hősök terére való felutazás és a rendezvény területére való bejutás is izgalmas volt. Öröm volt látni, ahogyan az ország minden pontjáról összegyűlik mintegy 1200 fehér ruhába öltözött gyermek szüleikkel, nagyszüleikkel együtt. Az elsőáldozók mellett egymás után érkeztek a zarándokcsoportok: papok, szerzetesek, lovagrendek, cserkészek nagy csoportja, kórusok, katolikus iskolák sokasága, hívek. A szentmisét megelőző felvezető műsort orgonaszó nyitotta meg, majd tanúságtételt hallottunk és a keresztény néphagyományt bemutató 300 néptáncos művész előadása bűvölt el minket.

A szentmise kezdetét harangszó jelezte. Erdő Péter bíboros, prímás köszöntő beszédében hálát adott az isteni Gondviselésnek, hogy megrendezhetik a kongresszust, majd az egyhetes esemény lényegét domborította ki beszédében: „Krisztus velünk van az Eucharisztiában”.

A szentmisén közel 800 fős kórus teljesített zenei szolgálatot, s a magyar nyelv mellett, latin, olasz, angol, német nyelven is felcsendültek a liturgikus énekek. A keresztségi fogadás megújítása és az eucharisztia liturgiája után következett a gyermekek elsőáldozása. Szülők és hívek ezrei imádkoztak értük. A gyermekek számára ez egy életre szóló emlék marad, büszkén mondják majd el gyermekiknek és unokáiknak, hogy 2021. szeptember 5-én Budapesten a NEK-en voltak elsőáldozók.

Már várjuk, hogy szeptember 19-én az újszegedi Szent Erzsébet templomban a többi kisgyermekkel együtt újra szentáldozáshoz járulhatnak a gyerekek a fehér ruhában, majd a rokonsággal együtt ünnepelhetik meg ezt a napot. Fogadja az újszegedi hívek közössége is imádságos szeretettel az elsőáldozó kisgyermekeket ezen a napon.

Móczárné Kiss Gabriella

* * *

Az Eucharisztikus Kongresszuson keretében az Expo csarnokaiban elhangzott előadások megtekinthetők és hallhatók a katolikus.ma (Jézus Krisztus ma, holnap, kétezer éve, evangelizációs, hitvédelmi) portálon keresztül.

Már előre jelezzük, hogy szeptember 18-án, szombat délután a plébániai elsőáldozásra készülő gyerekeket és szüleiket ismét várjuk a plébánián 14.30-16.30 között, hogy az Eucharisztikus Kongresszus élményét megosszák a többiekkel azok, akik azt átélték, illetve felkészüljünk a másnap, a plébániatemplomunkban tartandó elsőáldozási ünnepre.

Felkészültünk az elsőáldozásra

Várhatóan nagyszerű eseményben lesz részünk ezen a hétvégén: Egyrészt szeptember 4-én, szombaton az első szentgyónásukat végzik az elsőáldozásra készülő gyerekek (és mi, szülők is részesülhetünk az Istennel való kiengesztelődés szentségében). Másrészt a budapesti Hősök terén, az Eucharisztikus Kongresszus nyitó szentmiséjén az újszegedi hittanosok – köztük az én gyerekem is – a szentségi Jézussal találkozhatnak, vagyis Krisztus áldozatából részesednek.

Attila atya és a plébánia hitoktatói tavasztól kezdve az iskolai hittanórákon kívüli felkészítést tartottak számunkra. A közös alkalmak abban segítették a családokat, hogy lehetőségünk legyen a Jézusba vetett hitünk elmélyítésére. Minden foglalkozáson egy-egy – az elsőáldozáshoz kapcsolódó- szentírási igét dolgoztak fel a gyermekek. A hitoktatók szemléletesen, játékos eszközökkel igyekeztek elmagyarázni, eljátszatni a gyerekekkel a bibliai történeteket. Az augusztus 28-i alkalommal például a tékozló fiúról szóló jézusi példabeszédet (Lukács evangélium 15. fejezetéből) oly módon dolgoztuk fel, hogy mi szülők az elsőáldozásra készülő gyermekünkkel beszélgethettünk: ezen a történeten keresztül a kapcsolatunkat érintő legmélyebb kérdések jöttek szóba, olyan kérdésekről beszélgettünk gyermekünkkel, amelyekről nehéz beszélni, és az otthon falai között talán nem is tesszük fel őket. Lám, a hitoktatás is megújult, egyre interaktívabbá válik, hogy az élet nagy kérdésivel szembesüljünk!

Várjuk a hétvégi nagy ünnepet, hogy gyermekeink több ezer kisgyermekkel együtt vehessék magukhoz az Oltáriszentséget, s mindannyian találkozzunk Jézussal!

Matolay Erzsébet

Ünnep volt! Tényleg az!

Bérmálás, keresztény nagykorúság, ünnep, emlékek. Ezek a szavak és fogalmak kavarogtak bennem amikor készültünk elsőszülött fiam bérmálására. Repül az idő. Néhány hét leforgása alatt 18. születésnap, érettségi, ballagás és bérmálás. Peregnek az események, csak kapkodjuk a fejünket és próbálunk felnőni a feladathoz. Jönnek az emlékképek. Mikor én készülődtem erre a napra, 14 éves voltam és nem is igazán értettem mi történik velem. Most a fiam készül, olvassa a Bibliát és kérdez – én pedig érzem, hogy sokkal felkészültebb mint én voltam. Büszke vagyok.

Belépünk a templomba, az énekkar hangol, mindenki sürög-forog, készülődik. Várakozás. Kiváncsi, csillogó szemű, kicsit izgatott, ünneplőbe öltözött fiatalok várják, hogy a szentséghez járulhassanak. Elkezdődik a szertartás. Először fiatal felnőtteket keresztelnek, majd bérmálkozás.

Ünnep, tényleg az! Megerősítés, hogy a megjelent fiatalok a keresztséggel kezdődő, az első áldozással folytatódó úton akarnak járni. Felkészültek, boldogok és köztük áll a fiam. Jó úton jár, imádkozunk érte, hogy soha ne tévessze el az irányt.

Besesek Béla

***

Vegyes társaság gyűlt össze a Szent Erzsébet templomban, hogy tanúságot tegyen arról, hogy Isten útját követi – ki keresztelkedéssel, ki elsőáldozással, ki bérmálkozással. Volt közöttünk nő, férfi, családos, egyedülálló, fiatal, középkorú: mind különbözőek, mégis egybeköt bennünket a megerősítés, hogy elfogadjuk Szentlélek ajándékát, követjük Jézus Krisztust.

Mindig különleges alkalom, amikor fiatal és korosabb felnőttek válnak tudatos kereszténnyé, aktív részeivé Jézus testének, az egyháznak. Ez nem valamilyen sodródás következménye, hanem megfontolt, hosszú távú, komoly döntés. Tudatos vállalás, a kényelmet ígérő célok hajhászásának feladása. Lelassítunk, odafigyelünk, irányt veszünk és hagyjuk, hogy Jézus belépjen életünkbe. Szabad akaratunkból engedjük magunkhoz Istent, hogy részesüljünk az Ő kegyelméből. Krisztust nem kell keresnünk, Ő ott van mindenhol és várja, hogy megengedjük, hogy szeressen bennünket.

Nem kis elhatározás ez, szombaton mind átéreztük a döntés jelentőségét. A hangulat egyszerre volt spontán és barátságos, valamint ünnepi és emelkedett. Különleges volt a sok-sok zene, és nem lehetett nem észrevenni, milyen gyönyörűen szűrődtek át a Nap sugarai a templom színes üvegablakain. Személyessé tette az eseményt, hogy minden ünnepelt mondott magáról pár szót. Érdekes volt hallani ki melyik védőszentet választotta és miért, valamint a bibliai idézetek is elárultak kicsit felolvasójáról. Nekem személyesen külön öröm volt, hogy nagyfiam, Boldizsárministrált és olvasta fel az olvasmányt. Megható, amikor a szertartásban egyszerre vesz részt apa és fia. Kívánok mindenkinek hasonló élményt!

Köszönjük Attila atyának és a katekumen-csoport vezetőjének, Németh Zsuzsinak a támogatást, a felkészítést. Megyünk tovább a Krisztusi úton!

Iván Ákos

***

A bérmálásról készült többi fotó itt megtekinthető »

A húsvét vallási háttere és aktualitásai – interjú Attila atyával (videó)

Nagyszombati, húsvétvasárnapi családi liturgia

Nagyszombati családi liturgia a Pechan és a Siklós család közreműködésével:

A családi liturgiák nyomtatott verzióját itt nézheti meg, töltheti le »


A 2020-as nagyszombati exultet Attila atyával:


Húsvétvasárnapi családi liturgia a Pachan és a Siklós cslád közreműködésével:

Nagyszombat esti ünneplés másként

A keresztény világban talán az év legnagyobb és legszebb ünnepe a Nagyszombat esti szertartás, amelyen Urunk feltámadásáról emlékezik meg az Egyház. A legfényesebb, a legragyogóbb ez az este minden este közül a tűz szenteléstől a gyönyörű liturgián át a körmenetig. Zúg az orgona, zengő hangja betölti a templomot, csilingelnek a csengettyűk, hatalmas fényár, a templomi közösség teljes egységben ünnepli Jézus Krisztus feltámadását.

Ezen a csodálatos estén eddig minden így történt, ám most az Élet átírta a forgatókönyvet a korona vírus világméretű járványa miatt, aminek következtében elmaradt templomainkban ez a csodálatos, ünnepi liturgia. Otthonainkban, ki-ki a családjával, vagy egyedül élte meg Jézus Krisztus feltámadásának éjszakáját.

Attila atya előzetesen gondoskodott arról, hogy a Barsi Balázs atya által összeállított szép, családi liturgia szövege eljuthasson a hívekhez, amelynek köszönhetően egy kicsit mégis megélhettünk valamit abból az örömből, amit a Nagyszombat esti ragyogó, lélekemelő szertartás ad.

Mi így ünnepeltünk: Megvártuk, hogy beesteledjen, éppen 8-at mutatott az óra. Előre elkészítettem az ünnepi asztalt, amelyen finom sonka, tojás, mustár, torma, vörösbor várt arra, hogy elfogyasszuk. Mielőtt erre sor került volna, meggyújtottuk a kezünkben lévő gyertyákat és elkezdtük a nagyszombati vacsora előtti szertartást a leírtak szerint.

„Krisztus Világossága! – Istennek legyen hála!”- kezdtük az ünneplést, ahogy minden évben elhangzik a teljesen sötét templomokban, amikor a tűzszentelés után papjaink bevonulnak a Húsvéti gyertyával.
A családi szertartás az Örömének (Exsultet) felolvasásával folytatódott, majd megújítottuk a keresztségi fogadásunkat, imádkoztunk, valamint elénekeltem a megadott énekeket is.

A családi szertartás után megöleltük egymást, örömmel eltelve áldott, boldog Húsvétot kívántunk egymásnak. Ünnepi lélekkel ültünk le a finom vacsorához. Hálás szívvel köszönjük, hogy e liturgia segítségével lélekben a templomban érezhettük magunkat, ez által emelkedettebbé, ünnepivé válhatott a Nagyszombat esténk otthonunkban.
Lucz Ilona

Nagycsütörtöki családi liturgia

Itt találja a liturgia nyomtatott verzióját »

Nagycsütörtöki gondolatok Attila atyától

A felvétel a Bálint Sándor Művelődési Házban készült.

„…mert látták szemeim üdvösségedet”

Karácsony után negyven nappal szépséges nevű ünnep köszöntött ránk: Gyertyaszentelő Boldogasszony. Ezek a fenséges hangzású, láttató erejű szavak Urunk bemutatásáról üzennek számunkra.

Az idei ünnep szentmiséjének kezdetén, plébániatemplomunkban Attila atya megszentelte a Mária-oltár elé helyezett gyertyákat, majd meghintette szenteltvízzel az egybegyűlt híveket. Prédikációjában Lukács evangéliumának az alkalomhoz kapcsolódó szakaszát értelmezte, mintegy megjelenítve előttünk a jeruzsálemi templomba érkező Szent Családot, valamint Simeon és Anna találkozását Jézussal.

E bibliai kép nyomán mindig azt érzékelem: fény vetül az idősekre ebben a jelenetben. Az öreg Simeon karjaiba veszi a gyermek Jézust, a világ világosságát, már szól is ajkán a „Nunc dimittis” kezdetű imádság, a nyolcvannégy esztendős Anna prófétaasszony pedig vele együtt dicsőíti az Istent. Milyen jó tudni, hogy valaha léteztek, s milyen szép látni, hogy eljöttek a templomba és találkoztak Jézussal! Íme, néhány pillanatra idősekkel egészül ki a Szent Család! Simeon igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta (Lk 2,25), Anna nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal (Lk 2,37). Mélyen hívő és bölcs embereknek ábrázolja mindkettőjüket Lukács evangélista, amikor a betlehemi gyermekkel együtt helyezi őket képének középpontjába.

Manapság a mi életünkben is fény sugárzik az idősekre a veszélyhelyzet okozta sötétségben. Nap mint nap hallunk és olvasunk róluk, óvjuk és vigyázzuk őket. Különös, hogy egy világjárványnak kellett elkövetkeznie ahhoz, hogy így figyeljen rájuk a társadalom! Sokan közülük még ebben a kivételes helyzetben is eljönnek a templomba, mások otthonról kísérik figyelemmel a miseközvetítéseket. Talán vágyódva tekintenek az említett bibliai jelenetre, ahol több generáció van együtt, hiszen hosszú ideje szeretnének már találkozni gyermekeikkel és unokáikkal. Nemcsak a kapuban, a kertben, vagy a képernyőkön látni őket, hanem bent a házban és a templomi közösségben is. Simeon és Anna pedig bizonyára elcsodálkoznának a mai idősek okoseszközeit látva, aztán szelíden elmosolyodnának Jézus neve és az imádság hallatán, amely úgy szól ma is, ahogyan ott a jeruzsálemi templomban elhangzott. Mi több, az egész világon hallható ezen a napon, Urunk bemutatásának ünnepén.

Péterffy Gabriella