Az Erzsébet-templomban Jézus sírban nyugvását szemlélhettük. Ugyanakkor papjaink egész nap a templomban fogadták a híveket, hogy lelki újjászületésre jussanak a bűnbocsánat szentsége által. Ugyanakkor a döbbenet csöndjében felhangzott az Örömhír: a hívek egymást felváltva olvasták a Szentírást. Tehát nemcsak versmaraton szerveződik a Költészet Napján országszerte, hanem a nagyszombati nonstop bibliaolvasás is a hívek gyakorlata lett (legalábbis itt, Újszegeden)!

És lám, az esti sötétségbe a megszentelt új tűzről vett fény bevonult a hívekkel teli templomba! A húsvéti gyertya fényénél pedig felhangzott az egyház ősi öröméneke, az Exultet! Attila atya az olvasmányok, a szentlecke és az evangélium szövegeit végig elmélkedve tanított bennünket arról, hogyan olvassuk és értelmezzük a Biblia szent szövegeit, hogy megértsük a Feltámadás misztériumát. A Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy „látta Isten, hogy ez nagyon jó.” (Ter 1,31) Bizony, nem vagyunk tökéletesek, de Isten nem hagy magunkra minket. Megsegít bennünket, de csak akkor, ha ráfigyelünk. Életünk történéseire visszatekintve érdemes észrevenni, hogy mi mindentől szabadított meg bennünket az Úr. Minden, amit az Úrtól kapunk, az ajándék, és az éltet bennünket.

Jézus Krisztus szavait felidézve – „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát…” (Lk 22,15) – kezdődött el Nagycsütörtök estéjén a szentmise, amikor az Egyház az utolsó vacsora estéjén történtekre emlékezik. Attila atya emlékeztetett bennünket a pászka ünnep nomád népeknél való szokásaira, amit Mózes népe történeti emlékezéssé emelt, hiszen egy ilyen alkalommal – a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte napjaiban – szabadultak Egyiptomból. A bárány vérével bekent ajtók háza népe megmenekült

Jézus a tanítványaival is megemlékezett Isten csodatetteiről, ám új jelentést adott a pászkaünnepnek: immár a mennyei Atyjához való átmeneteléről szólt, s annak emlékezetét hagyta ránk az Eucharisztia ünneplésében. „Valahányszor eszitek e kenyeret és isztok a kehelyből az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” – vallotta az ősegyház (1Kor 11,26). Jézus tudatosan választotta a helyet és az időt: Jeruzsálemet és a pászkaünnepet, hogy kimutassa szeretetét minden ember iránt.

A Nagycsütörtök esti szertartás egyik nagyon régi, szép szimbóluma a lábmosás szertartása. Ez emlékeztet bennünket Jézus Krisztus tanítására. „Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája” (Mk 10,44). Az alázatnak ez a jelképe azonban nem szolgai alázatot jelent, hanem az embertársaink iránti szeretet alázatát. Ezt tárta elénk plébánosunk, amikor 12 testvérünknek jelképesen megmosta a lábát. Az elhallgatott harangok csendjében a szertartás végeztével az ún. oltárfosztás következett – amikor az oltárról még a terítőt is leveszik – már Jézus Krisztus elfogását, köntösétől való megfosztását jelképezte.

Idén új kezdeményezés született: Vámos Máté és Krisztina családja este 8 órától közösségi virrasztást szervezett a Teréz anya templomban. Jézus szenvedésének történetét olvastuk, taizéi énekekkel imádkoztunk, és mindeközben csendesen elmélkedve átérezhettük azt a felfoghatatlan misztériumot, ami Jézus halálával és feltámadásával valósult meg, mert magára vállalta bűneinket, hogy elnyerhessük az örök életet.

Nagycsütörtökön készült képek itt tekinthetők meg:
https://photos.app.goo.gl/mpyCUjvr8H7pqqiJ7

A fotókat Körmöczi László készítette.

Talán sokan elképzeltük már, milyen is lehetett ott lenni a kánai menyegzőn, részese, tanúja lenni Jézus első csodájának (Jn 2,1-11). Bizonyára a lakodalmi vendégek ugyanúgy értetlenül, álmélkodva „érezték a bőrükön” vagy éppen sejtették meg Jézus isteni mivoltát, miként az első tanítványok. Február utolsó szombatján az elsőáldozásra készülő gyerekek és mi, szülők is ebbe a történetbe csöppentünk bele egy kis időre.

Míg a gyerekek a felkészítő hitoktatók, Emese néni és János atya vezetésével rajzos-játékos formában foglalkoztak a témával, addig a szülők Attila atya bevezetője, majd egy rövid videó megtekintése után először a Nagyböjt lényegével, a böjtölés céljával foglalkoztak. Ezt követte – a gyerekek által feldolgozott történethez kapcsolódóan – a közös Biblia-olvasás és egy filmrészlet megtekintése a The Chosen (A kiválasztottak) című filmsorozatból.

A találkozó végén a gyerekek drámajátékkal idézték fel a jézusi csoda fontosabb mozzanatait. Mind a hittanosok gondolatai, mind a film azt sugallta, hogy Jézus ezen tettével valami visszavonhatatlanul elkezdődött, ami a mai napig tart. A csoda pedig újra és újra megismétlődik: ahogy a víz átváltozott borrá, úgy minden misében a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé lesz. Kéthetente szombat délutánonként ennek a csodának a megtapasztalására készülünk.

Véseiné Szőllősi Réka

Csak a SZÍVBŐL adott kenyér az, ami táplál, az érdekből adott kenyér, nem.

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepére idén november 16-án az esti szentmisén gyűltünk össze, Isten áldását kérve az Újszegeden szolgáló atyákra, a plébániai dolgozókra, önkéntesekre, jótevőkre, támogatottakra, családjainkra és betegeinkre.

A meghívott Antal Imre atya, a hódmezővásárhelyi Szentháromság és a Szent István Király Plébánia plébánosa a szentbeszédében először azt emelte ki, hogy Isten számtalanszor nyilvánította ki a szeretetét Erzsébet életében. Szent Erzsébet éltető módon sugárzott, az ő példájára jónak lenni jó. Védőszentünk ilyen volt a maga korában és ma is ilyen, mert aki nagy, az benne él a nagyságra törekvő utódokban. Isten meghagyja az ember nagyságát, de csak azét, aki ezt nem mások lekicsinylése, megalázása által éri el.

Erzsébet nagy példa volt a házaséletben, amelyben természetes volt a természetfeletti távlat, hiszen Lajossal úgy szerették egymást, mint Krisztus az Egyházat. Emellett példamutató volt a betegek, elesettek felé való viszonyulásban is, mert úgy tekintett rájuk, mint akivé mindenkinek válnia kell Isten szeretetével átitatva. Isten szeretete felemel, kiemel, átformál, átalakít, így kell tekinteni minden rászorulóra. Segítsük szívből a szegényeket és nem csupán a feleslegünkből, hogy ne váljanak feleslegessé számunkra. Mindannyian szegények vagyunk abban, amire nem vagyunk képesek. Aki segít, aki szeret, az gazdagodik és „befekteti a beteget az ágyába”, aki nem szeret, az kifektet. Szent Erzsébet a segítő szeretet példája. A lelki sebet bekötni, meghallgatni, időt szentelni, ez mind gazdaggá tesz.

Szent Erzsébet életében az is megtapasztalható volt – mutatott rá Antal Imre atya –, hogy akit Isten nagyon szeret, azt nagyon megpróbálja. Fiatalon maradt özvegy három gyermekkel, az udvar nem nézte jó szemmel a tetteit, de ő nem tántorodott meg, idejét, erejét, képességeit mások felé fordította. Aki szeret, annak Isten megmutatja a jóságát, aki viszont nem szeret, annak az Úr megengedi, hogy belefeledkezzen az unalomba, belebetegedjen a panaszkodásba. Aki szeret, az jól használja fel az idejét, mert kapcsolatban van az idő Urával. Sok csalódás, kihívás esetén kinek ne fordulna meg a fejében, hogy levegye a vallás/szeretet ruháját és elvegyüljön a tömegben? Erzsébet ebben is tanítónk, mert aki szeret, az állhatatos.

Imre atya a vasárnapi evangéliumi tanításra hivatkozva elmondta, hogy minden összeomolhat, megsemmisülhet, de Krisztus arra biztat, hogy nincs az az összeomlás, amely Isten ember iránti szeretetét tönkre tenné. Sokan azt gondolják, az Egyház hajója a vég felé tart, de Isten azért teremtette a világot, hogy eljuttassa a teljességre. A világvége akkor van, amikor megszűnik a szeretet, azonban aki szeret, az az élet teljessége felé tart.

Köszönjük Imre atya lélekemelő tanítását, buzdítását, a koncelebrálást Attila atyának, János atyának és Flóri atyának. Köszönet a zenei szolgálatért a Szent Cecília kórusnak. Hosszú „hallgatás”, javítás után újra megszólalt templomunk orgonája, köszönjük Lucz Ilona DLA és Kovács Gábor csodás játékát. Az Erzsébet oltár is ünnepi pompába öltözött Komárominé Évának köszönhetően. Köszönet illeti az asszisztenciát, a sekrestyében, a plébánián megtartott szeretetvendégség körüli teendőkben serénykedőket.

A Karitász csoport és a támogatottaink nevében szeretném megköszönni minden jótevőnknek a nagylelkűséget. Csütörtökönként és minden más alkalommal, a kenyér, tárgyi adományok mellett próbálunk átadni abból szeretetből, amellyel a munkánkat támogatjátok. Kérjük, hogy a szentmise végén, szeretettel osztott Erzsébet kenyeret fogadjátok hálánk jeléül!

Dobóczkyné Bús Márta, a Karitász csoport vezetője