Zenei élmény a Szent Erzsébet búcsún

A templombúcsúnkról szóló korábbi beszámolóhoz kapcsolódva, kiegészítésként szeretnék még néhány fontos eseményről említést tenni.

A Pechan Zoltán vezette Schola Ének-és Zenekar lelkes, szívmelengető muzsikája mellett áldozás alatt Alessandro Marcello méltán híres és gyönyörű d-moll oboaversenyének II. Adagio tétele hangzott el Kovács Judit klarinét-átiratos remek előadásában, édesapja, a kántorunk Kovács Gábor orgonakíséretével. Hálásan köszönjük közreműködéseteket!

Komárominé Soós Éva kreatív, díszítő ötletei mindig ámulatba ejtenek. Csodálatos volt az Erzsébet oltár! Köszönjük alkotói tevékenységét!

A búcsúi misét követően Sallay Gergely – aki egy sokoldalúan tehetséges, fiatal művészember (karvezető, gitárművész, költő, író) – adott jó hangulatú gitárkoncertet. Műsorában többek között J.S. Bach, Robert de Visee, Francisco Tarrega művei szólaltak meg. Színes programot állított össze: – a teljesség igénye nélkül sorolva – hallottunk preludiumot, barokk táncszvit tételeket, illetve egy témára különféle karakterű variációkat is.

Köszönet előadóművészünknek, – aki fájós kezével is vállalta – hogy szeretetből, Szent Erzsébet-templomunk búcsúja zárásaként megörvendeztet bennünket és ajándékul szép koncertet ad nekünk.
Lucz Ilona

Ünnepváró irodalom #1: „Karácsony készül, emberek!”

Ünnepváró irodalom

„Karácsony készül, emberek!” Wass Albert gyönyörű verséből idézve nyitom meg a Liget Hírlevél adventi-karácsonyi rovatát, amelyben minden héten neves írók és költők műveiből olvashatunk. Mert a művészet megfényesíti a készület idejét és az ünnepet, olykor már egy vers vagy egy novella gondolatvilága által is. Az első gyertyagyújtáshoz érkezve a 100 éve született Pilinszky János írásai nyomán elmélkedjünk az adventről!

Péterffy Gabriella

A Híd csoport által készített adventi koszorúk

Pilinszky János
Advent

első vasárnapján a szent olvasmány a lélek hajnaláról beszél: „Múlóban az éjszaka, közeledik a nappal. Hagyjuk el tehát a sötétség cselekedeteit és készüljünk fel a világosságra. Járjunk becsülettel, mint fényes nappal illik.” S mindjárt meg is mondja, miképpen lehetséges ez: „Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust.”

Az egyházi év nem a világ teremtésének fölidézésével, hanem Jézus megtestesülésének ünnepkörével indul. Isten megtestesülése közöttünk magának a teremtésnek is legcentrálisabb mozzanata ugyanis; Isten szeretetének legmélyebb megnyilvánulása. A teremtést nekünk a megtestesült Isten jelenti ezentúl, s ezért kell már életünkben, nem a világba, hanem az Úrba beöltöznünk.

A teremtés, ami idáig Isten hatalmáról beszélt a véghetetlen távolság és a titokzatos szépség nyelvén, ezentúl a szeretet bensőségességével szól hozzánk. Isten szeretet: szeretetből teremtett és az örök szeretetre hív bennünket.

Az Evangéliumban Szent Lukács az Úr utolsó eljövetelét idézve: lényegében ugyanennek a teremtő, megtestesülő szeretetnek végső beteljesüléséről beszél. Az egyházi év – híven isteni tartalmához – nem egyszerű utánzata tehát a természet gyönyörű körforgásának, hanem mintegy a szeretet mélységeiben tárja föl előttünk a múlt időt, ahogy a szertartások szépséges, isteni koreográfiája is egyszerre mintázza a csillagok néma körforgását, s ugyanakkor előképe már a tiszta szeretetbe öltözött új teremtésnek, kifejezője az isteni megtestesülés véghetetlen intimitásának.

Isten és a teremtés, Isten és ember viszonyának, jelentésének, realitásának erre az új, vadonatúj megélésére szóló meghívás számunkra az adventi időszak. Olyan hajnal, melynek napja emberi és teremtményi sorsunk legbensőbb magjában kel fel, de épp bensőségességével képes értelmet adni az időnek.

Mi keresztények ma még benne élünk a megtestesülés évadában. Ez arra kötelez bennünket, hogy földi életünket s magát a világot is egyre mélyebb és gyengédebb szeretettel, mint az Istenbe való beöltözés eszközét éljük át, a teremtő és a megtestesült Isten művét követve. Mert egyedül így ölthetjük magunkra azt a Krisztust – kinek végső eljöveteléről az Evangélium beszél – s aki végül is nem más, mint tiszta szeretet.

***

Pilinszky János
A várakozás szentsége

Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.

Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három – múlt, jelen és jövő –, látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.

A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés, és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől.

Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént, és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.

Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.

Szerkesztette: Péterffy Gabriella

Lelki töltekezés a Szent Erzsébet búcsún

Nehezen felsorolható, hogy mennyi mindenben mutatkozott meg az örömöt és békét sugárzó búcsúi mise. Azóta is hordozom magamban, de valószínű másban is „gyökeret vertek”. Az első ilyen, hogy a búcsúi mise Árpádházi Szent Erzsébet napján, november 19-én volt. A másik, ami látható is volt, Madassery Sebastian verbita atya sugárzó és lelkes jelenléte és tanítása.

Mit jelent számomra Szent Erzsébet? – ezzel a felütéssel kezdte beszédét. Személyes példái alapján beszélt Szent Erzsébetről, csodálatos védőszentemről. Egyszerűsége, szolgálata Isten szeretetében gyökerezett. Ezt élte férje oldalán és férje halála után is.

Ebből az értékrendből nem engedett, nem befolyásolta őt mások véleménye, gazdagsága. Ez eltöltötte boldogsággal. Az adakozás számára természetes volt. Gyóntatója leírásából tudjuk, hogy mindenét elosztotta, csak egyetlen ruhája volt, s ez elég volt neki.

Mi hogyan állunk ehhez? Ruházkodásunk, étkezésünk mennyire gyűjtögető és pazarló? Mások segítésére szánunk-e az időnkből? Hogyan állunk az Isten iránti bizalommal, amikor adakozunk? Ezeket mindannyiunknak személyesen kell megválaszolnunk, és oly bátran cselekednünk, miként Erzsébet is tette.


Sebastian atya homiliáját itt nézheti meg:


Az atya is említette, hogy Indiában is ismerik és szeretik Szent Erzsébetet. Nekünk, magyar világi ferenceseknek különösen fontos Szent Erzsébet személye. Kiemelkedő életszentsége a ferences lelkiség segítségével bontakozott ki igazán, és nyerte el az egész katolikus világ osztatlan elismerését. Ferenc pápa a napokban nagykáptalanjuk alkalmából a Vatikánban fogadta a ferences világi rendi testvéreket. Számomra összecseng Sebastian atya és Ferenc pápa üzenete: „Hirdessék a jó hírt a szegényeknek, akik Krisztus teste. Legyen ebben fényes példa előttük Árpád-házi Szent Erzsébet, a rend védőszentje.” Ez az igazi boldogságunk, még ha személyesen kereszthordozásként éljük meg időnként.

Ezen a szentmisén csodálatos zenei élményben lehetett része annak, aki személyesen volt jelen. Az Újszegedi Szkóla Ének- és Zenekar a Kájoni-misét adta elő. Kájoni János erdélyi ferences szerzetes által összegyűjtött és a „Cantionale Catholicum” elnevezésű, korabeli vallásos népénekeket tartalmazó énektárból való válogatás. Szívet melengető volt a kórus és a zenekar szolgálata, köszönet érte minden résztvevőnek! Külön hálával tartozunk Pechan Zoli bácsinak a megvalósításért.

Kerekes Erzsébet

Betegek kenete és orgonakoncert

A Mári-napok rendezvénysorozat záró napján, szeptember 17-én, pénteken a szentmisét a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora, Kránitz Mihály atya celebrálta. A mise kezdetén örömmel osztotta meg tapasztalatát szegedi kötődéseiről.

Máriáról, mint a fájdalmak anyjáról („Stabat Mater dolorosa”) tartotta szentbeszédét, a kereszt, illetve a szenvedés témája köré szőve tanítását. Nagyon elgondolkodtató és lelki épülésünkre szolgáló homíliát hallottunk Mihály atyától csakúgy, mint a többi, Attila atya által meghívott vendégpaptól is, így Mária életének több szemszögből való bemutatásán keresztül 5 napos lelkigyakorlatban részesülhettünk.

A szentmise keretében történt a betegek kenetének kiszolgáltatása is. 38 főleg idős Testvérünk kérte és kapta meg e szentséget, bízva, remélve e kenet isteni, gyógyító erejében.

A Mária-napok eseménysorozata Kuzma Levente orgonaművész hangversenyével ért véget, akit hálás köszönet illet a mise zenei szolgálatáért is.

Akik végighallgatták az orgonakoncertet, azoknak csodálatos, felemelő élményben volt részük. Remek műsort állított össze Levente, a zeneművek a kora barokktól szinte napjainkig képviselték a különböző stílusokat. A hangszer adta lehetőségeket maximálisan kihasználta a művész, a regisztrációk különféle kombinációjával olyan színeket, színárnyalatokat szólaltatott meg, amit nagyon ritkán hallunk a templomunkban. Rendkívül igényes muzsikálással, igazi művészi élménnyel ajándékozott meg bennünket Kuzma Levente orgonaművész. Köszönjük!

Lucz Ilona

Elsőáldozás a plébánia-templomunkban

Hosszú hónapokon át készültünk, de az utolsó hetekben már izgalommal vártuk gyermekeink elsőáldozását. A plébánián tartott szombat délutáni előkészületi foglalkozások lelki feltöltődést jelentettek a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt.

Öröm volt látni Attila atya és a hitoktatók szeretetteljes támogatását és felkészítését annak érdekében, hogy a gyermekeink megérezzék az Oltáriszentség mélységes hittitkát. Utolsó alkalommal a gyermekek elvégezték a szentgyónásukat, amelyre családilag is készültünk.

2021. szeptember 19, vasárnap – gyermekeink találkozása a szentségi Jézussal – örök emlék marad számunkra. Igazán bensőségessé tette a szertartást, hogy még az evangéliumi rész is a tiszta gyermeki lélekhez kapcsolódott: tanítványait Jézus a tisztaszívűségre hívja, s annak szemléltetésére egy gyermeket állít eléjük példaként. Fantasztikus érzés volt az is, hogy tevékeny résztvevőként mi magunk adhattuk szülői áldásunkat gyermekeinkre a szentmisén.

Hálásan köszönjük mindazoknak, akik emlékezetessé tették ünnepünket: az atyáknak és a hitoktatóknak a felkészítést, a segítő szülők készségét, Körmöczi Laci, mint fotós, valamint Aradi Mari és Bővíz Laci gitáros énekkarának szolgálatát, továbbá a templom díszítését végző Komáromi Laci és Éva munkáját – és sokatok imádsága miatt vált ez ünnep teljessé.

Matolay Erzsébet

Lelki élmények a Mária-napokról

Mária-napok: hétfő

A 2021. év szeptemberi Mária Napok hagyományos újszegedi programjait a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus miatt szeptember 13-17 között tartottuk meg a Szent Erzsébet templomban.

Az első napon, 13-án hétfőn, Őri Imre atya, a budapesti Szent István bazilika frissen kinevezett újmisés káplánja volt vendégünk. 17 órától gyóntatott, majd 18 órától ő volt a szentmise főcelebránsa, Attila atyával és Flóri atyával együtt. Ezen az estén a város Rózsafüzér Társulatainak találkozóját, közös imáját is tartottuk, így elég szépen megtelt a templom.

Őri Imre atya prédikációjában az evangéliumban olvasott kafarnaumi százados közbenjárását hozta föl példának, mindannyiunkat kitartó, állhatatos imára buzdítva, hiszen ez a vezető katona ember saját szolgájáért jár közben Jézusnál, és nagy hitéért meg is kapja a kért kegyelmeket. Jézusnak nem kell oda elmennie, ahol a beteg szolga fekszik, mégis meggyógyul. Hiszünk-e igazán az ima, a közbenjárás erejében? Imre atya saját életútját hozta föl példának, elmesélte hosszú és rögös útját, amíg a papságig elérkezett, hiszen 63 évesen szentelte föl a bíboros atya idén júniusban. Hangsúlyozta, hogy mindig imádkoztak érte, és hogy nincs hiába elmondott ima! Prédikációja végén szokatlan módon a hívek lelkes tapssal köszönték meg beszámolóját, és öröm töltött el mindnyájunkat a kegyelem csodálatos működésének láttán.

A szentmise végén a jelenlévőket egyesével újmisés áldásban részesítette, és kérte, hogy külön is imádkozzunk a nehézségekkel küzdő, krízisben lévő papokért, hogy megmaradjanak a papi szolgálatban.

Aradi Mária

Mária-napok: kedd

A második napon Ruskó Norbert kerekegyházi plébános atya volt vendégünk, akit 2005-ben szenteltek pappá. Mivel szeptember 14-e a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe, prédikációját teljes egészében ennek a fölfoghatatlan misztériumnak szentelte. Megismertük ennek az ünnepnek történelmi eredetét, majd utána Norbert atya élő hittel vezette hallgatóságát arra, hogy ne a botrány szimbóluma legyen számunkra Jézus Krisztus keresztje, hanem a megváltó szeretet eszközét lássuk benne. Saját életünk keresztjeit tekintve kérhetjük az Úr Jézushoz hasonlóan a Mennyei Atyát, hogy vegye el tőlünk, de mindig tegyük hozzá, hogy ne a mi emberi elképzelésünk, akaratunk teljesüljön, hanem az övé.

Bátran „legyen kedvenc keresztünk”, hordjuk nyakunkban, az útmenti kereszteket ápoljuk, gondozzuk, egyszóval valljuk meg minden módon, hogy a mi Megváltónk a keresztre feszített Úr Jézus Krisztus, még akkor is, ha néha jobban szeretnénk a mosolygós, vagy a gyermekeket magához ölelő Jézus képét látni. Prédikációját mély, ugyanakkor egyszerű imával zárta, amellyel mindannyian átadhattuk szívünket és életünket Jézus Krisztusnak a Megfeszítettnek, és vele együtt a Mennyei Atyának.

Ezen az estén a zenei szolgálatot a Szent Cecília Énekkar adta, akik a pandémia miatti hosszú kényszerű kihagyás után, ismét együtt énekelnek. Már a szentmise előtt, a gyülekező hívek rózsafüzér imája után, énekes áhítatot tartottak, és a szentmise állandó és változó részeit is énekelték. Köszönjük Szántóné Babi karnagynak, Lucz Ilona zongoraművésznek, Kissné Sere Anna kántornak, és a kórus minden tagjának a szolgálatot!

Aradi Mária

Újszegedi elsőáldozók a NEK-en

Boldogsággal tölt el, hogy úgy döntöttünk ezen a nemzetközi eseményen áldoznak először a gyermekeink. Megható csodálatos és egyben felemelő érzés volt a nyitó szentmisén részt venni együtt imádkozni a világ minden részéről érkezett egyházi előkelőségekkel, megszámlálhatatlan embertársunkkal és a sok elsőáldozó gyermekkel.

Minden pillanata a szívünkbe vésődött, különleges örök élménnyel lettünk gazdagabbak. Nagyon sokat adott nekünk ez az esemény azt hiszem, aki ott volt érezte mindezt a hosszú fárasztó nap ellenére hatalmas lelki feltöltődéssel érkeztünk haza Szegedre.

Hemmertné Annamari

„Minden forrásom belőled fakad”

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) nyitó szentmiséjén az újszegedi elsőáldozási csoportból 6 kisgyermek vett részt. A rendezvény helyszínére, a budapesti Hősök terére való felutazás és a rendezvény területére való bejutás is izgalmas volt. Öröm volt látni, ahogyan az ország minden pontjáról összegyűlik mintegy 1200 fehér ruhába öltözött gyermek szüleikkel, nagyszüleikkel együtt. Az elsőáldozók mellett egymás után érkeztek a zarándokcsoportok: papok, szerzetesek, lovagrendek, cserkészek nagy csoportja, kórusok, katolikus iskolák sokasága, hívek. A szentmisét megelőző felvezető műsort orgonaszó nyitotta meg, majd tanúságtételt hallottunk és a keresztény néphagyományt bemutató 300 néptáncos művész előadása bűvölt el minket.

A szentmise kezdetét harangszó jelezte. Erdő Péter bíboros, prímás köszöntő beszédében hálát adott az isteni Gondviselésnek, hogy megrendezhetik a kongresszust, majd az egyhetes esemény lényegét domborította ki beszédében: „Krisztus velünk van az Eucharisztiában”.

A szentmisén közel 800 fős kórus teljesített zenei szolgálatot, s a magyar nyelv mellett, latin, olasz, angol, német nyelven is felcsendültek a liturgikus énekek. A keresztségi fogadás megújítása és az eucharisztia liturgiája után következett a gyermekek elsőáldozása. Szülők és hívek ezrei imádkoztak értük. A gyermekek számára ez egy életre szóló emlék marad, büszkén mondják majd el gyermekiknek és unokáiknak, hogy 2021. szeptember 5-én Budapesten a NEK-en voltak elsőáldozók.

Már várjuk, hogy szeptember 19-én az újszegedi Szent Erzsébet templomban a többi kisgyermekkel együtt újra szentáldozáshoz járulhatnak a gyerekek a fehér ruhában, majd a rokonsággal együtt ünnepelhetik meg ezt a napot. Fogadja az újszegedi hívek közössége is imádságos szeretettel az elsőáldozó kisgyermekeket ezen a napon.

Móczárné Kiss Gabriella

* * *

Az Eucharisztikus Kongresszuson keretében az Expo csarnokaiban elhangzott előadások megtekinthetők és hallhatók a katolikus.ma (Jézus Krisztus ma, holnap, kétezer éve, evangelizációs, hitvédelmi) portálon keresztül.

Már előre jelezzük, hogy szeptember 18-án, szombat délután a plébániai elsőáldozásra készülő gyerekeket és szüleiket ismét várjuk a plébánián 14.30-16.30 között, hogy az Eucharisztikus Kongresszus élményét megosszák a többiekkel azok, akik azt átélték, illetve felkészüljünk a másnap, a plébániatemplomunkban tartandó elsőáldozási ünnepre.

Felkészültünk az elsőáldozásra

Várhatóan nagyszerű eseményben lesz részünk ezen a hétvégén: Egyrészt szeptember 4-én, szombaton az első szentgyónásukat végzik az elsőáldozásra készülő gyerekek (és mi, szülők is részesülhetünk az Istennel való kiengesztelődés szentségében). Másrészt a budapesti Hősök terén, az Eucharisztikus Kongresszus nyitó szentmiséjén az újszegedi hittanosok – köztük az én gyerekem is – a szentségi Jézussal találkozhatnak, vagyis Krisztus áldozatából részesednek.

Attila atya és a plébánia hitoktatói tavasztól kezdve az iskolai hittanórákon kívüli felkészítést tartottak számunkra. A közös alkalmak abban segítették a családokat, hogy lehetőségünk legyen a Jézusba vetett hitünk elmélyítésére. Minden foglalkozáson egy-egy – az elsőáldozáshoz kapcsolódó- szentírási igét dolgoztak fel a gyermekek. A hitoktatók szemléletesen, játékos eszközökkel igyekeztek elmagyarázni, eljátszatni a gyerekekkel a bibliai történeteket. Az augusztus 28-i alkalommal például a tékozló fiúról szóló jézusi példabeszédet (Lukács evangélium 15. fejezetéből) oly módon dolgoztuk fel, hogy mi szülők az elsőáldozásra készülő gyermekünkkel beszélgethettünk: ezen a történeten keresztül a kapcsolatunkat érintő legmélyebb kérdések jöttek szóba, olyan kérdésekről beszélgettünk gyermekünkkel, amelyekről nehéz beszélni, és az otthon falai között talán nem is tesszük fel őket. Lám, a hitoktatás is megújult, egyre interaktívabbá válik, hogy az élet nagy kérdésivel szembesüljünk!

Várjuk a hétvégi nagy ünnepet, hogy gyermekeink több ezer kisgyermekkel együtt vehessék magukhoz az Oltáriszentséget, s mindannyian találkozzunk Jézussal!

Matolay Erzsébet

Ünnep volt! Tényleg az!

Bérmálás, keresztény nagykorúság, ünnep, emlékek. Ezek a szavak és fogalmak kavarogtak bennem amikor készültünk elsőszülött fiam bérmálására. Repül az idő. Néhány hét leforgása alatt 18. születésnap, érettségi, ballagás és bérmálás. Peregnek az események, csak kapkodjuk a fejünket és próbálunk felnőni a feladathoz. Jönnek az emlékképek. Mikor én készülődtem erre a napra, 14 éves voltam és nem is igazán értettem mi történik velem. Most a fiam készül, olvassa a Bibliát és kérdez – én pedig érzem, hogy sokkal felkészültebb mint én voltam. Büszke vagyok.

Belépünk a templomba, az énekkar hangol, mindenki sürög-forog, készülődik. Várakozás. Kiváncsi, csillogó szemű, kicsit izgatott, ünneplőbe öltözött fiatalok várják, hogy a szentséghez járulhassanak. Elkezdődik a szertartás. Először fiatal felnőtteket keresztelnek, majd bérmálkozás.

Ünnep, tényleg az! Megerősítés, hogy a megjelent fiatalok a keresztséggel kezdődő, az első áldozással folytatódó úton akarnak járni. Felkészültek, boldogok és köztük áll a fiam. Jó úton jár, imádkozunk érte, hogy soha ne tévessze el az irányt.

Besesek Béla

***

Vegyes társaság gyűlt össze a Szent Erzsébet templomban, hogy tanúságot tegyen arról, hogy Isten útját követi – ki keresztelkedéssel, ki elsőáldozással, ki bérmálkozással. Volt közöttünk nő, férfi, családos, egyedülálló, fiatal, középkorú: mind különbözőek, mégis egybeköt bennünket a megerősítés, hogy elfogadjuk Szentlélek ajándékát, követjük Jézus Krisztust.

Mindig különleges alkalom, amikor fiatal és korosabb felnőttek válnak tudatos kereszténnyé, aktív részeivé Jézus testének, az egyháznak. Ez nem valamilyen sodródás következménye, hanem megfontolt, hosszú távú, komoly döntés. Tudatos vállalás, a kényelmet ígérő célok hajhászásának feladása. Lelassítunk, odafigyelünk, irányt veszünk és hagyjuk, hogy Jézus belépjen életünkbe. Szabad akaratunkból engedjük magunkhoz Istent, hogy részesüljünk az Ő kegyelméből. Krisztust nem kell keresnünk, Ő ott van mindenhol és várja, hogy megengedjük, hogy szeressen bennünket.

Nem kis elhatározás ez, szombaton mind átéreztük a döntés jelentőségét. A hangulat egyszerre volt spontán és barátságos, valamint ünnepi és emelkedett. Különleges volt a sok-sok zene, és nem lehetett nem észrevenni, milyen gyönyörűen szűrődtek át a Nap sugarai a templom színes üvegablakain. Személyessé tette az eseményt, hogy minden ünnepelt mondott magáról pár szót. Érdekes volt hallani ki melyik védőszentet választotta és miért, valamint a bibliai idézetek is elárultak kicsit felolvasójáról. Nekem személyesen külön öröm volt, hogy nagyfiam, Boldizsárministrált és olvasta fel az olvasmányt. Megható, amikor a szertartásban egyszerre vesz részt apa és fia. Kívánok mindenkinek hasonló élményt!

Köszönjük Attila atyának és a katekumen-csoport vezetőjének, Németh Zsuzsinak a támogatást, a felkészítést. Megyünk tovább a Krisztusi úton!

Iván Ákos

***

A bérmálásról készült többi fotó itt megtekinthető »

A húsvét vallási háttere és aktualitásai – interjú Attila atyával (videó)