A feltámadt Krisztust ünnepeltük

Szombat este egyházközségünk húsvét vigíliájának megünneplésére gyülekezett. A szent liturgia kezdetén sötétségbe borult a Szent Erzsébet templom, emlékezve a sírban fekvő Krisztusra. Csak a templom előtt meggyújtott kicsiny parázs világított. Attila atya először ezt a kicsiny tüzet szentelte meg azért, hogy ennek a parázsnak tüzével meggyújthassa a húsvéti gyertyát és annak lángjából szétossza a fényt a kézben tartott kis mécsesek segítségével. A húsvéti gyertya Krisztust jelképezi, a mécsesek kicsi lángja pedig Krisztus szeretetét, aki meghalt és feltámadt, s ezzel megváltott minket bűneinktől.

Majd az apró mécsesek által megvilágított templomban felhangzott az „Exultet…. Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa…”, az angyalok Istent, a mi Urunkat dicsőítő éneke, mely emlékeztet bennünket Isten csodálatos tetteire. Mily nagy kegyelmek árán segítette népét a szabadságra, de elsősorban a bűneinktől való megszabadulásra. A húsvéti örömének szavait erősítették meg az ószövetségi olvasmányok. Ezt követően megszólaltak a harangok, fényárba borult templomunk és felhangzott a feltámadt Krisztust dicsőítő ének. A húsvéti vigília szertartását lélekben átélni, figyelve az évszázadok alatt kialakult, sok szimbólumot magába foglaló liturgiát az egyik legnagyobb élménye a hívő keresztény embernek.

Ezt a mély és bensőséges érzést csak fokozta, hogy ebben az évben is e megszentelt alkalommal egyházközségünk hat új tagot – Dánielt, Annát, Tamást, Gerdát, Annát …. – fogadott be, akik megkeresztelkedésükkel most lettek keresztény közösségünk tagjai. Dániel és Anna, felnőttként bérmálkoztak is, ezzel megkapták a Szentlélek megerősítő kegyelmét. A hagyományoknak megfelelően fehér ruhában, a tisztaság jelképében álltak elénk, s egész egyházközségünk velük együtt tette le, illetve újította meg a keresztségi fogadalmat. Közöttünk volt az a testvérünk is – Anna –, aki ezen a húsvéti ünnepen vette magához először az Oltáriszentséget.

Krisztus feltámadásának örömhírét hirdető ünnepet a ligetben tett körmenettel fejeztük be és örömmel köszöntöttük egymást a húsvéti üdvözlettel: Krisztus feltámadt! – Valóban feltámadt az Úr, allelúja!

Homoki-Nagy Mária

További nagyszombati fotók itt tekinthetők meg »

A Teréz anya templomi szertartásról pedig itt »

(Fotók: Körmöczi László és édesapja)

A Nagypénteki liturgia az Erzsébet-templomban és a keresztút a Ligetben

A keresztény világ legsötétebb, legfájdalmasabb napja a Húsvét előtti péntek, a Szent Háromnap középsője, amikor Jézusnak, a mi Urunknak szenvedéséről emlékezünk meg. Az esti szertartásra érkező híveket a szépen, méltó módon feldíszített Szent Sír fogadja a templomokban. A tabernákulum ekkor már üres, hiszen előző este, azaz Nagycsütörtökön jelképesen elvitelre került Jézus teste, mint közel kétezer évvel ezelőtt történt Júdás árulása után.

Ezen a pénteki napon, a világon mindenütt a templomba való bevonulást követően a papok teljes alázattal leborulnak a Jézust jelképező lecsupaszított oltár előtt. Ennél meggyőzőbben nem is lehetne kifejezni a teljes odaadást. Nagypénteken mise helyett igeliturgiát hallgathatnak meg a hívek. Az idén is mindkét templomunkban lezajlott ez az esemény és a kereszthódolat. A Teréz anya templomban Aleksza János atya, az Erzsébet templomban Attila atya vezette a szertartást.

Az Erzsébet templomban már hagyomány, hogy a Nagypénteki passió énekes formában hangzik el Szent János evangéliuma szerint. Jézus szerepét plébánosunk, a többi szerepet a Szent Cecília kórus, illetve a szóló részeket néhány kórustag énekelte Szántó Lajosné Babi vezényletével. A kórusbetéteket, az úgynevezett turbákat Werner Alajos komponálta. Mindig megrendítő ennek az eseménynek a részesévé válni.

A passió elhangzása után Attila atya fájdalommal teli, megható szavai hangzottak el Jézus kiszolgáltatottságáról, az ártatlan Istenember kínszenvedéséről, haláláról. A szertartás keretében következő kereszt előtti hódolatnál ki letérdelve vagy meghajolva tette tiszteletét, megérintve a kereszten függő Jézus egyik sebét, magában egy rövid fohásszal kísérve.

Az áldozás után kivonultunk a templomból, fáklyákkal, gyertyákkal, hogy Keresztutat járjunk a Ligetben. Minden stációnál a plébánia egy-egy csoportjának képviselője olvasott fel szívet-lelket megszólító, tanulságos elmélkedést, sőt az egyik stációnál kivételesen egy Máriához szóló szép éneket is hallottunk Lantos Márti előadásában.

A templomba visszatérve Attila atya köszönő, áldó gondolatai után átérezve a történteket csöndesen hazatértünk otthonainkba.

Lucz Ilona

Nagypéntek további fotóit ITT TEKINTHETI MEG.

(Fotók: Körmöczi László)

A passiójáték próbáiról

Hetek óta minden vasárnap összejönnek a létszámban jócskán kibővült Liget Társulat tagjai, hogy Kaj Ádám színházi rendező vezetésével, koncepciójának megvalósításával létrehozzák a legújabb, immár 10. passiójátékot.

Az első előadás 2015-ben zajlott a Ligetben Kerekes László testvérünk ötlete nyomán azzal a missziós céllal, hogy Húsvét ünnepén legyen egy passiójáték a templomon kívül, mégpedig a ligetben, ahol sokan tartózkodnak, így több emberhez eljuthat az az eseménysorozat, ami Jézus életének utolsó napjaiban történt. Akkor a „Csíksomlyói passiót” adta elő a társulat Virágvasárnap, amit ugyancsak Kaj Ádám rendezett Keserű György piarista szerzetes atya segédletével, plébánosunk Attila atya támogatásának, nyitottságának, befogadásának köszönhetően.

A mostani, jubileumi passiójáték ugyancsak a Ligetben játszódik, több helyszínt érintve, ám az utolsó jelenet eseményei a templomban történnek.

A próbák egy része most még a plébánia nagytermében folyik, általában vasárnaponként egész délután, de természetesen, ahogy közeledünk Húsvét ünnepéhez és az előadás időpontjához, úgy sűrűsödnek a próbák is. Kihasználva a jó idő adta lehetőségeket, már a Ligetben is elkezdődött a jelenetek beállítása, úgymint Jézus keresztútja, a különféle állomások, találkozások. Ahogy az időjárás engedi, úgy egyre gyakrabban próbálnak a szereplők a valós helyszíneken. Jó érzés volt látni, hogy többen fölfigyeltek és megálltak az arra sétáló emberek a szokatlan eseményekre, kíváncsiságukat észre véve Attila atya meg is hívott valakit vagy valakiket az előadásra.

Ádám nagyon koncentráltan, határozott elképzeléssel, türelemmel alakítja, formálja a szerepekhez illő karaktereket, amelyek a rendezői kreativitásból és az utasításokra fogékonyan reagáló szereplők játékából kifolyólag válnak egyre csiszoltabbá.

A próbák mindig jó hangulatúak, nagyszerű közösség van kialakulóban, figyelünk egymásra, segítjük egymást. A szereplők nemcsak Újszegedről, hanem a város más templomaiból is bekapcsolódtak a passiójáték próbáiba Ádám rendezői elképzelésének megfelelően.

Jézus szerepével azonosulni, belehelyezkedni a Szentírásból ismert események sodrásába, komoly kihívás, ezért nagy tisztelet illeti a Jézust alakító Kiss Gergőt. Érdekességként említem, hogy a főpapok szerepeit valóban papok alakítják, ugyancsak különböző templomokból.

Dobóczkyné Bús Márti, aki a Liget Társulat egyik fő animátora kezdetektől fogva és Noé Dominika, az egyik szereplő gondoskodnak a jelmezek előteremtéséről. Hálás köszönet Kaj Ádám színházi rendezőnek, aki fáradtságot nem ismerve nagy energiával, szeretettel, odaadással dolgozik most is, hogy létrejöhessen a legújabb passiójáték. Jézus szenvedéstörténetéről szóló előadás Húsvét vasárnap, április 20-án délután 3 órakor kezdődik az Újszegedi Ligetben. Szeretettel várunk mindenkit!

Lucz Ilona

Magánosok karácsonya a plébánián

„Most sok tündérke van a plébánián” – jegyezte meg egy hölgy mosolyogva, utalva arra, hogy voltak, akik a tányérokat hordták el szorgalmasan a finom húsleves után, míg mások már a rántott jércemellel, köretekkel, savanyúságokkal sürögtek-forogtak plébániánk karácsonyi díszekbe öltöztetett nagytermének ünnepien terített asztalai között. Közben, akik szolgáltak, az asztalokhoz ültek egy-egy mosoly, kedves történet, néhány finom falat erejéig, míg mások felpattantak, ha úgy látták, hogy az asztaltársaságból hiánya van valakinek valamiben. Nem lehetett tudni, hogy ki a meghívott és ki a segítő, szeretettel figyeltünk a másikra, mert mindnyájan otthon éreztük magunkat.

Pont ezzel a céllal szervezünk minden évben december 25-én ünnepséget a plébánián, hogy karácsony szent napján, mindenki, akinek nem lenne kivel megosztania Jézus Urunk születésének örömét, szerető közösségben, otthon érezhesse magát.

Nem szabad elfelednünk, hogy a születés estéjén, a legmagányosabb, a leginkább magára hagyott, maga a Szent Család volt. Szállás nélkül a sötét éjszakában, kirekesztve egy barlangba, vagy istállóba. De már azon az estén megváltozik minden. A rongyos jászolban fekvő kisded nemcsak számukra, de mindannyiunk számára elhozza az otthon melegét. A magányt felváltja egy ünneplő sokszínű közösség. Angyalok, pásztorok, királyok.

Ebben a sokszínűségben ünnepelhettünk mi is karácsony szent napján. Hiszen voltak közöttünk tizenéves fiatalok és a 90. születésnapjukhoz közelítő idősek, betegek, vagy nehéz körülmények között élők. És voltak, akik zongorajátékkal, citera muzsikával, énekszóval kápráztattak el minket, vagy cselló és gitár segítségével karácsonyi zenei utazásra hívtak meg bennünket, míg mások szép karácsonyi történeteket osztottak meg velünk, vagy verset szavaltak nekünk a finom ebéd előtt.

És bár kis ajándékokkal is készültünk mindenki számára, a három királyokhoz hasonlóan mi magunk is megajándékozottá váltunk az egymással, s Jézussal való találkozás öröme által.

Köszönjük mindenkinek, aki részvételével, szolgálatával, süteménnyel, vagy más módon hozzájárult ehhez a szép karácsonyi ünnepléshez és ebédhez, mert ahogy egy meghívott úr megjegyezte búcsúzás közben: „Ezen együttlét nélkül sokunk számára szegényebb lett volna a karácsony”.

Borbola Tamás és Helena

Zenei áhitat az éjféli szentmise előtt (videó)

A karácsony éjféli szentmisét bevezető zenei áhítat felvételét itt tudja megnézni:

Adventi hangversenyt adott a szegedi Ökumenikus Kórus

A szegedi Ökumenikus Kórus megtartotta immár hagyományosnak számító szép, színes, lélekemelő adventi hangversenyét Nagy-Szabó Kornélia vezényletével december 21-én, szombat este a Szent Erzsébet templomban. Nemcsak koncertet adtak, hanem előzetesen a 18 órai szentmisén is énekeltek Tóka Szabolcs orgonaművész kíséretével, aki a misét követő koncerten több kórusműben közreműködött orgonán, valamint szóló orgonadarabokkal is megörvendeztette a hallgatóságot.

A hangverseny egyben jótékonysági célt is szolgált, Jeddi Ágost, egy nagybeteg 3 gyermekes, fiatal családapa gyógykezeléséhez gyűjtöttek adományt.

A szebbnél szebb énekkari – és orgonaművek között hol egy szentírási részlet, hol egy gyönyörű vers hangzott el Homoki Nagy Mária a kórus tagja, egyetemi oktató szuggesztív előadásában, hol a két meghívott kiváló zenetanárnő Barabásné Lénárdt Judit hegedű – és Tóth Györgyi oboajátéka tette változatossá az est programját.

Ugyancsak figyelemre méltó volt a fiatal Szabó testvérek rézfúvós együttesének játéka az est folyamán. Gratulációt érdemelnek ők is.

A kórus előadásában elhangzott művek a teljesség igénye nélkül: Kodály Zoltán: Adventi ének, Pellegrini/Lisznyai: Ó jöjj le Messiásunk, J.S.Bach: Ma minden angyal …Tóka Szabolcs orgona kíséretével, Demény: Aranyszárnyú angyal…stb.

A hangversenyt záró ének az ismert „Mennyből az angyal lejött hozzátok” kezdetű nagyon kedves karácsonyi dal a közönség bevonásával csendült fel, a kórussal együtt lelkesen zengte minden jelenlévő.

Köszönet a szegedi Ökumenikus Kórus minden tagjának, vezetőjüknek Nagy–Szabó Kornéliának és minden szereplőnek a szép élményért!

Lucz Ilona

A béke üzenetét fogadtuk

Annak ellenére, hogy a közel-keleti háborús helyzet miatt idén advent során a cserkészek nem tudták Jézus születésének helyszínéről Európába hozni a Betlehemi lángot, a béke üzenete mégis elérkezett hozzánk. Mily nagyszerű és örömteli, hogy Betlehem testvérvárosában, a felső-ausztriai Steyerben megőrizték a tavalyi lángot, s így idén onnan érkezett hazánkba.

A Dabis és Szendrényi család cserkész tagjai a szegedi Dómból Szenteste hozták el templomainkba a lángot. Az Erzsébet templomba, miközben a Bővíz László vezette ének és zenekar hangolta az éjféli misére érkezett híveket, 23.30-kor megérkezett a béke üzenete.
Onnan a Teréz anya templomba vitték a Lángot, ahol a Horpácsy család tagjai és barátaik éjfél előtti egyházzenei áhitatot tartottak az időben megérkezett hívek örömére és Isten dicsőségére. Így az éjféli szentmisén már mindkét újszegedi templomunk oltáráról Krisztus békéje áradt reánk.

Úrjöveti készületek

Hittanosaink családjukkal együtt november 30-án, a szombaton du. 15-17 óráig tartó adventi koszorúkötésen vettek részt. A korábbi évek mintájára a koszorúkötéshez a plébánia biztosított szükséges alapot, fenyőágat, gyertyatűt, gyertyát és díszítőelemeket.

Advent I. vasárnapja idén december 1-re esett. Előtte, november 30-án az esti szentmisék kezdetekor mindkét templomban meggyújtottuk az adventi koszorún az első gyertyát. Szép újszegedi szokás szerint ezt mindig egy plébániai kisközösség egy-két képviselője tette meg, néhány kedves gondolat kíséretében.

Advent I. vasárnapján a 9.30-kor kezdődő szentmisében megszentelésre kerültek a családok által elkészítet kézműves koszorúk.

Advent hétfő és szerdai napjain az Erzsébet-templomban vehetünk részt hajnali szentmiséken, advent keddjein pedig a Teréz anya templomban; – minkét templomban reggel 6 órai kezdéssel. Természetesen minden korán kelőt szeretettel várnak egyes plébániai csoportok a mise utáni meleg teára, kávéra, közösen elköltött reggelire.

Szent Miklós követe is eljött templomunkba, hogy a híveket a jóra buzdítsa és a gyerekeket megajándékozza.

Erzsébet ment, hogy szeresse Istent

November 17-én, vasárnap tartottuk védőszentünk, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepét. Plébánosunk meghívására a búcsúmise főcelebránsa Elek László SJ, a Szent József templom templomigazgatója volt.

László atya a prédikációjában kiemelte, hogy Erzsébet számára az volt a kulcs, hogy már kislány korában, játék közben megállt, hogy szeresse az Istent és ez a lelkület egész életében jellemző volt rá. Mi nem szoktunk olyan csodákat véghez vinni, mint amivel Isten Erzsébet tetteit kísérte, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy sokszor megéljük, imádkozzuk: „Istenem, köszönöm, hogy vagy, és köszönöm, hogy én is vagyok!”

Ha szeretjük Istent, abból ötletek, tettek születnek (pl. Szeged körülimádkozása). Ebben hozott változást védőszentünk, ezért lógott ki a sorból. Erzsébet „ötlete” az volt, hogy tényleg mindenéről lemondott, hogy szolgálja a szegényeket. Nekünk lehet más a szolgálatunk, Isten nem a tettek mértékét nézi.

Zárógondolatként elmondta, Erzsébettől tanuljuk meg azt, hogy minden tevékenység közben meg tudjunk állni és szeressük az Istent. Sokszor hangozzon el az: „Uram, köszönöm, hogy vagy! Köszönöm, hogy vagyok! Köszönöm, hogy szeretjük egymást!”

A mise végén Erzsébet tiszteletére a Karitász csoport tagjai megszentelt kenyeret osztottak a megjelenteknek. Ezt követően a Plébánia nagyterme megtelt az ünneplőkkel és szeretetvendégség keretében könnyed beszélgetések folytak.

Hálásak vagyunk a négy piarista „diák” szolgálatáért, László atyának a felemelő gondolatokért, Attila atyának és János atyának a koncelebrálásért, Flóri atyának a gyóntatásért! Köszönjük a Szent Cecília kórusnak (vezető: Szántóné Babika, orgonán közreműködött: Lucz Ilona DLA) és Kovács Gábor kántornak a csodálatos zenei szolgálatot! Köszönet az agapéra hozott süteményekért!

A Karitász csoport nevében hálásan köszönöm a hívek egész éves lelki és anyagi támogatását, amellyel a szolgáló szeretet gyakorlásában nagy segítséget nyújtanak!

Dobóczkyné Bús Márti
Karitász csoportvezető

(Fotók: Körmöczi László)

Szűz Mária szent neve

Szeptember 12-én, a Boldogságos Szűz neve napján zárult idén is Mária-napi ünnepségsorozat. A záró estén a szentmisét Dr. Németh László atya celebrálta, a csodálatos zenei szolgálatról a Szent Cecília kórus gondoskodott Szántóné Babi vezetésével és Lucz Ilona DLA közreműködésével.

 

László atya a szentbeszédében „római zarándoklatra” hívott bennünket, ennek kapcsán a város egyik legrégebbi templomát, a II-III. század fordulóján épült Santa Maria in Trastevere Bazilikát mutatta be. A templom három üzenete közül elsőként azt hangsúlyozta, hogy a Mária hit összeköt minket más keresztényekkel, segítség a párbeszédben más felekezetekkel. Az épület három hajós, az oszlopok a pogány templomokból valók és azt tanítják, hogy ami az ókorban értékes volt, beépíthető a kereszténységbe.

A második üzenete a papi székek fölött lévő mozaikon látható, amelynek közepén Jézus ül, feje fölött az Atya egy győzelmi koszorút tart. Mindkét oldalon négy szent helyezkedik el, akik közül csak Mária ül Szent Fia mellett a trónon. A kép azt üzeni, hogy imádásunk az Úr felé irányul, tiszteletünk a szentek felé, közülük is kiemelten a Szűzanya felé.

Harmadik üzenete pedig abban a művészi ábrázolásban rejlik, hogy Jézus átöleli Anyját. Ez a templom azt hirdeti, hogy Krisztus a középpont, de ahogyan ő a szeretetét kifejezi, mi is ilyen gyöngédséggel legyünk a Szent Szűz iránt.

Zárógondolatként László atya kiemelte, hogy Mária az új szövetség ládája, aki méhében hordozta azt, Aki maga a törvény. Jézus számára nem a kőbe vésett törvény betartása a fontos, Ő az emberek szívét kívánja. Krisztus az, akinek az útján kell járni, ahogyan azt Mária tette. Amikor Nagyasszonyunkat köszöntjük neve napján, átölel bennünket azzal a szeretettel, ahogyan Fiát ölelte.

„Zarándoklatunkat” a plébánia nagytermében folytattuk, ahol László atya „Róma és a Vatikán magyar szemmel, 22 év tapasztalatával” címmel képes vetítést tartott Róma magyar vonatkozású épületeiről, emlékeiről. Hálásak vagyunk e közös „utazásért”, a szép gondolatokért, amellyel a Szűzanyát méltatta!

Köszönjük Attila atyának a szervezést, a koncelebrálást és azt, hogy minden évben olyan atyákat hív meg, akiknek tanítása által gazdagodunk! Köszönet Flóri atyának és János atyának a gyónási lehetőségért! Köszönjük Aradi Máriának és a Rózsafüzér Társulatnak, a sekrestyéseknek (Komárominé Soós Éva, Aradi Márta és Lantos Márta), a ministránsoknak (Kulik Lőrinc, Horpácsy Kristóf, Láng Béla és Zsembery István), a kórusoknak és Kovács Gábor kántornak, valamint a felolvasóknak a szolgálatot! Felejthetetlen öt napot élhettünk át közösen Szűz Máriát ünnepelve, hálásak vagyunk mindenkinek, aki velünk és értünk imádkozott!

Dobóczkyné Bús Márti