A pünkösdi Lélek erejében részesültek testvéreink

Pünkösd vigíliáján, június 8-án, szombaton a 18 órai szentmisén a Szentlélek eljövetelét ünnepeltük: nem csak a közel 2000 évvel ezelőtti eseményre emlékeztünk, hanem az itt és most működő Lélek erejét kívántuk befogadni. A bérmálás szentségét Kondé Lajos pasztorális püspöki helynök atya szolgáltatta ki a 9 bérmálandó testvérünk részére, akik között volt középiskolás, felnőtt dolgozó és többgyermekes édesanya is.

A felkészülés mindenkinek mást jelentett. Ami közös volt az a Szentlélek ajándékai utáni vágyakozás és a döntésük tudatossága. Ketten – Szűcs Melinda és London András – a keresztény beavatás mindhárom szentségében, így a keresztségben és az eukarisztia szentségében is e szentmise keretében részesültek.

A szentmise zenei ünnepélyét emelte Szántó Lajosné Babika vezényelte Szent Cecília kórus és a szólisták éneke. Szólót énekelt Kiss Judit és Piskolti László.

Az Egyház így határozza meg a bérmálást, illetve annak hatását: „A bérmálásban a keresztények megkapják a Szentlélek szavakkal ki nem fejezhető ajándékát, amely sajátos erővel ruházza fel őket és szentségi jegyet vés beléjük, hogy szorosan kapcsolódjanak az Egyházhoz és elkötelezve érezzék magukat, hogy mint Krisztus igazi tanúi, a hitet szóval és tettel terjesszék és megvédjék.”

Aki megnyitja a lelkét a Szentlélek előtt, abban Ő tud működni. Aki a bérmálás után törekszik a nagykorú keresztény életre, az megtapasztalja annak kegyelmi hatásait.

A bérmálási misében is Kondé Lajos atya beszélt a Szentlélek hét ajándékáról.

A Bölcsesség, ami megnyitja értelmünket, hogy Jézusi módon gondolkozzunk és szeressük, ami Istentől van, hozzásegít minket a természetfölöttiek értékeléséhez.

A Tudomány ajándéka, ami segít Istent jobban megismerni és felismerni a hamis tanításokat, ezáltal növekedünk a jóban.

Az Értelem ajándéka szükségességéről, amely segít az imában, az elmélyedésben, hogy a hitigazságokat igazi értelmük szerint fogjuk föl. Az éleslátás, az amit a Szentlélek ezen ajándéka, az Értelem ad – nemcsak a Szentíráshoz, hanem egész életünkhöz adja.

A Jótanács ajándékára bármelyikünknek nagyszüksége van döntéseink előtt, amikor időszerű teendőink között igazít el, hogy a szeretetből kiindulva tevékenykedjünk. A Jótanács az az ajándék, amely lehetővé teszi, hogy világosan lássuk Isten akaratát.

A Lelki Erősség, a nehéz helyzetek megoldásának képessége, hogy bátrak lehessünk és kitartók, hogy a világot a jobbik énünkkel tudjuk megajándékozni. A második világháború idején bombatalálat ért egy olasz óvodát. Mintegy 40 gyermek vesztette életét a támadás során. Az anyukák egy része ezután elfordult Istentől, más részük viszont még vallásosabb lett. Mi lehetett a döntő különbség a két csoport között? Hogyan lehetséges az, hogy ugyanazok a körülmények végletesen ellentétes reakciókat váltanak ki az emberekből? Igaznak tűnik a mondás: „nem az a fontos, ami velünk, hanem ami bennünk történik”. Nem a körülmények a legfontosabbak, hanem az ember maga, aki képes arra, hogy történjék bármi is, a méltóságát megőrizze. Ilyen erős lenne az ember? Aki csak egy kicsit is ismeri magát, az tudja, hogy nem. Az erőnket – kapjuk…

A Jámborság ajándéka, hogy olyanok tudjunk lenni, mint az a kisgyermek, aki biztonságban érzi magát a sötétség beállta után is. Lelki oldalról az igazán jámbor ember az, aki teljes békében van a világgal, Istennel. Bármilyen küzdelem, fájdalom éri, azt Istenre hagyatkozva el tudja fogadni. Ez milyen jó dolog! Soha többé nem kell félned, szoronganod, hiszen megbízol Istenben. Olyan élő kapcsolatod van Vele, hogy bármi érhet, tudod, hogy Ő segít. Ez nem egy pillanatnyi lelkiállapot, hanem egy egész életre kitartó dolog. Amiért meg kell küzdeni. És nem egy dolgokba való belefásultság, hanem valami mély szeretete Istennek és a teremtett világnak.

Az Úr félelme, a tisztelet érzelme, amely a megbántástól való félelem, ami erőt ad a bűn kerülésére. Hiszen az istenfélelmet és az istenszeretetet nem választhatjuk el egymástól, kéz a kézben járnak, egészséges összhangban. Ferenc pápa mondta: „Ez az adomány meggyőződésessé és lelkessé tesz bennünket, hogy ne félelemből vessük alá magunkat Istennek, hanem mert megérintett és megszerzett magának az ő szeretete. Az istenfélelem adománya egyúttal egy vészjelzés, egy riadó is a bűnben való megátalkodottsággal szemben. Amikor ugyanis az ember bűnben él, káromolja az Istent, kihasználja a társait, uralkodik fölöttük, amikor csak a pénzért, hatalomért és a hiú büszkeségért él, akkor az Isten félelme mintegy riadókészültségbe helyezi őt, azt mondva: Figyelem! Ezzel a hatalommal, pénzzel és büszkeséggel – mindezen ürességgel nem leszel boldog! Semmit nem tudsz ebből odaátra vinni, semmit! Csak az Atya szeretetét, melyet tőle kaptunk, vihetjük magunkkal. És amit mások számára tettünk!”

A bérmálás azt jelenti, hogy a Szentlélek eljön hozzád. Én azért bérmálkoztam meg, mert ez egy elköteleződés Isten és a hitem mellett. Ez már nem csak a szüleim döntése, hanem az én döntésem, az én választásom volt. Isten azért tágította a szívünket olyan hatalmassá, hogy egyedül csak a Szentlélek tölthesse be. A bérmálkozásnál pedig IGENt mondunk Isten ajándékára, a Szentlélekre. Ő belép az életedbe, és soha többé nem hagy el. Amikor az edző egy labdarúgó játékost a pályára küld, kezét a vállára teszi, és elmondja neki a végső utasításait. Ugyanígy lehet érteni a bérmálást is. Kézrátételben részesülünk. Az élet pályájára lépünk. A Szentlélektől tudjuk, mit kell tennünk. Teljességgel buzdít minket. Megbízása a fülünkben cseng. Érezzük segítségét. Bizalmával nem fogunk visszaélni, és utasításai szerint fogunk dönteni. Csak akarnunk kell, és rá kell hallgatnunk (részlet a Youcat-ból).

Bérmálkozóink írták:

„Azért vágyódtam a bérmálkozásra, mert számomra ez egy elköteleződést jelent a hitem mellett. hogy ez nem csak a szüleim döntése, hanem hogy én is így gondolom” (F. Emma)

„Több mint 12 éve járok hittanra, ez idő alatt az egyházközösség részévé váltam. Sok új ismeretségre tettem szert, elsőáldozásom óta lelkileg erősödtem és fejlődtem. Mindenképp úgy éreztem, hogy szeretnék a bérmálás szentségében részesülni, Azt, hogy szombat óta mit érzek nehéz szavakba önteni. A Szentlélek hét ajándéka közül – úgy gondolom – az erősségre van a legnagyobb szükségem, hogy Isten mindig velem legyen, átsegítsen minden nehézségen és bízzak benne.” (B. Dorina)

Ha valaki egy évvel ezelőtt feltette volna nekem a kérdést, hogy gondolnám-e, hogy csupán egy év leforgása alatt lelkiekben így megújulhat az ember, aligha mondtam volna ‘Igen’-t. Bár pünkösd előtt pár héttel jutott el teljesen szívemig a vágy, hogy a bérmálás szentségében részesüljek, hála Istennek, még lehetőségem volt idejében felkészülni lelkileg, és felkérni bérmaszülőmet. A bérmálkozási védőszentnek – nem szokványos módon – férfit, mégpedig Szent Pio atyát választottam. Úgy gondolom a Szentlélek által a Szent Pio atyához való erős kötődésem megszázszorozódott, és lelkiekben valódi újjászületést tapasztaltam meg. (L. Noémi)

Imádkozzunk most megbérmált testvéreinkért, szeretteinkért, a ránk bízottakért, önmagunkért és a pünkösdi ajándékokért. Ahogyan Pál mondja: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” (Róm 8,26)

Elsőáldozás: az örök élet kenyerével táplálkoztunk

Élénken él bennem a mai napig az én első találkozásom Jézussal. Nagyon megható volt belegondolni, hogy az Úr elém siet, lehajol hozzám, mert fontos neki, hogy magához emeljen. Örvendetes volt látnom a kislányom arcán – sok évvel később, 2019. május 19-én, itt az Erzsébet templomban – azt a megilletődött várakozást a Jézussal való találkozásra, amely fölidézte bennem az emlékét annak a csodálatos napnak, ami azóta is erőforrásom. Nézem a lányom izgatott kis arcát, és látom ennek fontosságát, s a közösséggel együtt imádkozom érte, hogy számára is erőforrás legyen mindig ez a szívbeli találkozás.

A templomban izgalom, zsibongás, még mindenki a ruháját vagy a helyét keresi, és talán az ünnepet követő ebédre gondol. Nehezen csöndesedik ez a természetes izgalom, és nehezen fordul át valódi figyelembe, igazi jelenlétbe. Még a készülődés erősen földi részleteinél járnak a gondolatok, ám az első köszönésnél, amikor Attila atya megértően meghív minket az elcsöndesedésre, valami szép csoda történik: elcsitul a zsibongás, minden tekintet a köztünk Jelenvaló felé fordul, a szívek megnyílnak, és a találkozásra való várakozás érezhetően bontakozik. Jézus jön most elénk, és gyermekeinket hívja találkozásra szelíd elfogadással, elébük sietve, felkínálva önmagát. A földi készülődés izgalma pillanatok alatt vált át mennyei várakozásba. A családi ebéd fárasztó előkészületeit átsugározza az Ő fénye. Az Úr egyszerű lakomája, ami az örök élet asztalához hív mindannyiunkat, ahol az élet és az eledel soha nem fogy el.

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – mondja és önmagával táplál minket, hogy örökre vele éljünk. A mintegy harminc kisgyermek rácsodálkozó tekintete, izgalma, a zsúfolásig megtelt templom virágillata, a szülők, nagyszülők meghatottsága, a közös imádság egyre emelik a lelkeket az Úrhoz. Valódi csodának lehetünk részesei. Minden földi nehézségünkből felemel minket Isten, aki értünk adta egyszülött Fiát. Nem ítélkezni akar felettünk, hanem velünk együtt lenni, együtt étkezni, sőt eledelünkké válni. Ahogy minket is erre hívott annak idején, úgy most gyermekeinket – és reményeink szerint az ő gyermekeiket is – megszólítja.

Hálás köszönet a gyerekeinket felkészítő hitoktatóknak, az őket első gyónásukban támogató atyáknak, és mindazoknak, akik ezt az ünnepet jelenlétével, zenéjével énekével, fényképeivel szeretetével és imádságával szebbé tette számunkra.
Szendrényi Marietta

Tanúságtételek az elsőáldozásról:

Május 19-én már az Erzsébet templom is ünnepi díszbe öltöztetve fogadta a 33 elsőáldozásra készülő gyereket, akik az előző napi első szentgyónás után tiszta lélekkel, izgatottan várták az első találkozást az Oltáriszentséggel. A színültig megtelt templomban a szülők, hozzátartozók büszkén nézték a fehérbe öltözött gyerekeket. A Bővíz Laci vezette énekkar szép énekekkel járult hozzá a szentmise ünnepélyességéhez. Mise után a templomkertben gazdagon terített asztalok várták az elsőáldozókat és rokonaikat, ahol jó hangulatban, kellemes beszélgetéssel tölthettünk még el egy kis időt.
Kulikné Láng Edit

A kislányunk sok felkészülés után végre találkozhatott az Eucharisztiában Jézussal. Örömmel látjuk, hogy fontos számára ez. Szeretnénk, ha mindig ezen a jó úton járna.
Vérné dr. Végel Erzsébet

Hihetetlenül magával ragadó volt, magának az egész misének a hangulata. A kórus, a körülmények, az ünnepélyesség érzete lengte be az egész szertartást. Álmomban sem gondoltam volna, hogy milyen mélyen megható eseményben lesz része Benedeknek és az egész családnak. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy tudom, jó helyen vagyunk!
Börcsök Katalin

Hosszú hetek óta várakozással teli izgalommal készültünk a „Nagy Napra” gyermekünk elsőáldozására. A szombat délutáni felkészítések családias, kedves hangulatban teltek gyermekek és szüleik számára egyaránt. Öröm volt látni a hitoktatók, Attila atya szeretetteljes gondoskodó támogatását és felkészítését, amely azt gondolom gyermeknek és szülőnek egyaránt lelki feltöltődésére szolgált. Együtt izgultunk csemetéink első bemutatkozásán a hívő közösség előtt, és nagyon meghatódtunk az Anyák-napi köszöntőn a sok remekbe szabott rajzon, amely az anyukákat és a családokat ábrázolta. A felkészülési időszak véget ért, és elérkeztünk a május 18-i szombat délutánhoz, az utolsó mérföldkőhöz, amely a megszerzett ismeretek játékos formában történő bizonyításáról és az első szentgyónásról szólt. A szentgyónásról, amelyről előtte sokat beszélgettünk, és amelyre rengeteget készültünk. Közben a szülők szorgosan előkészítették a templomot, a kertet, a másnapi szeretetvendégségre, izgatottan próbálták a fehér ruhácskákat a gyermekekre. A május 19-i vasárnap ünnepi szentmiséje örök emlék marad mindannyiunk számára, akik segíthettük gyermekeink első találkozását Jézussal, és láttuk a kis arcokon visszatükröződő félénk örömet, áhítatot. Az ünnepi szertartást a csodálatosan feldíszített templomban az tette igazán különlegessé, hogy az elsőáldozó gyermekek szülei és keresztszülei tevékeny résztvevőként segítették a „nagy találkozást”.

Köszönjük a hitoktatóknak, Attila atyának a gyermekek szeretetteljes felkészítését, Dusha Bélának a csodálatos fotókat, a gitáros énekkarnak a szolgálatát, minden résztvevőnek, aki a templom díszítésén, berendezésén fáradozott, a segítő szülők munkáját, mert így együttes erővel válhatott ez a nap gyermekeink számára igazán ünnepivé és emlékezetessé. Azt hiszem, hogy ez az elmúlt pár hónap kiváló alkalom volt arra, hogy gyermekeink közelebbről megtapasztalják a keresztény közösség összetartó erejét, szeretetét és sikerült iránymutatást nyújtanunk a jövő felé…
Gyapjas-Sári Edit

Dusha Béla művészi fotói megtekinthetők és letölthetők a http://gabor.dusha-kiss.hu/elsoaldozas/ honlapról, illetve nagyobb felbontásban megrendelhetők tőle a dushafoto@gmail.com címen.

Egy asztalhoz ültettük Jézust és Júdást, azaz Márkot és Csabát


Nagyszombaton 5. alkalommal került megrendezésre az Újszegedi Passiójáték a Bálint Sándor Művelődési Házban, az amatőr színészekből álló Liget Társulat közreműködésével.
A két főszereplővel – Sipos Márkkal (Jézus) és Olasz Csabával (Júdás) – beszélgettem arról, mit jelent számukra a “színészkedés”, illetve Jézus és Júdás karaktere milyen hatással volt az életükre.

Mi motivált benneteket, hogy csatlakozzatok a Liget Társulathoz?
Olasz: Középiskolás koromban színész szerettem volna lenni. Szavalóversenyeken is indultam. Tehát, régóta foglalkoztat a gondolat. Viszont azt vettem észre, hogy sok múlik a szerencsén. Van, aki hamar rivaldafényébe kerül, mások háttérben maradnak. Így a tanári szakmát választottam: testnevelést és hittant tanítok.

Ettől függetlenül mindig tartoztam amatőr színtársulatokhoz. Egy idő után a prózai előadásmódról átváltottam a zenés színházi darabokra.

Szeretnék dalokat szerezni, a versírás is érdekel, éppen ezért gondolkodom a zenei karrieren is. Jelenleg a szegedi Premier Művészeti Szakgimnáziumban tanulok ének tagozaton a munkám mellett.

A Liget Társulathoz vallási kötődésem révén kerültem. Hallottam egy felhívást dr. Thorday Attila atyától, hogy a Liget lelkes színjátszókat keres. Beszéltem Kaj Ádám rendezővel és csatlakoztam a Társulathoz.

Sipos Márk, aki Jézus szerepét alakítja

Sipos: Én színésznek készülök. Májusban fogok felvételizni a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Tavaly érettségiztem a Piarista Gimnáziumban. Ott Keserű György atya – aki tagja a Társulatnak – által vezetett Diákszínpad nevű színjátszó csoportban tevékenykedtem.

A színészet életcélommá vált az évek során. Keserű atyától hallottam a Liget Társulatról is és örömmel csatlakoztam. Az első előadásban Lucifer szerepét játszottam. Egy jó közösség alakult ki az évek során és gyakorlási lehetőségnek is kiváló.

Szeretek művészeti körökben mozogni.
A színészkedés mellett Slam Poetry (A Slam Poetry a múlt század nyolcvanas éveinek közepén jelent meg, mint önálló előadói műfaj. Ez egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos – a szerk.) estekre járok. Nem régen itt első helyezést értem el. Verseket írok, rappelek, és túl vagyok az első koncertemen is.

Miért pont Júdás, illetve Jézus szerepét kaptátok? Kértétek vagy kiosztották rátok a szerepet?
Sipos: Kaj Ádám rendező döntése, hogy kinek melyik szerepet adja. Én már többször alakítottam Júdás személyét, melyet eddig közel éreztem magamhoz fiatal korom és kissé hebrencs mentalitásom miatt. Most Jézus szerepével is kezdek azonosulni és egy újabb kihívásnak tekintem.

Olasz Csaba, aki Júdásként lép a színpadra

Olasz: Korábban én alakítottam Jézust. Ha a színjátszós éveimre visszatekintek, mindig pozitív karaktereket játszottam, melyeket élveztem is. Ennek oka a pozitív kisugárzásom lehet. Most váratlanul ért, hogy Júdás szerepét kaptam. Eredetileg Jézust játszottam volna.
Az első próbára is ennek a tudatába mentem. Ott közölték velem, hogy Júdást kell eljátszanom. Először nem fogadtam jól a váltást. Mivel zenés darabról van szó, megmutatták a társaim a dalokat. Abból kiderült számomra, hogy más oldalról lesz bemutatva Júdás. Ő most nem az eleve elrendelt rossz, hanem egy gondolkodó, kérdező, kereső karakter.

A dalszövegekből az jött át, hogy Júdás szereti, tiszteli Jézust, követni akarja, de nem tudja megérteni, miért nem a szokványos, az ószövetségi nép által várt messiás jött el.

Egy politikai szabadítót várt, aki megmenti a népet a római elnyomóktól. Ehhez képest egy szeretetet hirdető Megváltó jött, melyen Júdás teljesen felháborodik. Így kezdődnek a darabban a bonyodalmak.

Igazából azonosítható Júdás szerepe mindannyiunk életével. Kereső emberek vagyunk, tudni szeretnénk, mi a jó és a rosszhoz miként viszonyuljunk. Sokszor elveszünk önmagunkban, problémáinkban, önzőségünkben.

Sipos: Mindezek miatt azért ne mentsük fel Júdást. Nem egy szimpatikus figura. El lehet úgy játszani, hogy átérezhető, megélhető legyen ambíciója, ami motiválta tettét, de mégis csak elárulta a Messiást.

Olasz: A rendező mindezt jól kidolgozta. Júdás teli van kérdésekkel. Lehetősége lett volna a jobbik út választására, de mégse tette meg.

Mennyire könnyű, vagy nehéz beleélni magatokat a szerepetekbe?
Sipos: Szerintem most mindkettőnknek nehezebb volt a ráhangolódás. Mégis vállalható, megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat. Számomra egy nagyszerű feladat, egy lelki út a jézusi szereppel való azonosulás.

Olasz: Elfogadtam Júdás karakterét, élvezem őt megszemélyesíteni. Gúnyosnak, lenézőnek tekintettem kezdetben őt. A rendező segített abban, hogy Júdást más szemmel nézzem: ő egy kérdésekkel teli ember.

A Liget Társulat néhány tagja a próbán

Változtatott-e az életeteken, a dolgokhoz való hozzáállásotokon a szerepetek?
Olasz: Igen. Korábban a pozitív szerepeim szövegét gyorsan megtanultam. 1-2 próba után már teljesen elsajátítottam, ami mindig büszkeséggel töltött el. Most még az utóbbi próbákon se tudtam teljesen a szövegemet, még olvastam. Márknál ez pont fordítva volt. Ő mindig később tudta megtanulni, most viszont az elsők között tudta fejből a szövegét.

Másik változás, hogy korábban mindig pontosan érkeztem a próbákra, most többször kések. Fegyelmezetlenebb is vagyok a próbákon, sokszor elbohóckodom a jeleneteket. Azt vettem észre magamon, hogy Júdás karaktere hatással volt rám, előhozta a bennem lévő „rosszaságokat”.

Sipos: Jellememből adódóan csapongó, stresszelős, rohanós ember vagyok.

A jézusi szerepem higgadtabbá tett. Belőlem a „kisangyalt” hozta elő. Pontosan érkezem mindenhová, nyugodtabb vagyok a munkahelyemen, a magánéletemben.

Jézus magatartásáról, viselkedéséről sok információnk van a Szentírás által, ezért az Ő karakterét nem lehet többféleképpen megformálni. Ellenben Júdás szerepét lehet úgy is játszani, hogy teljes mértékben gonosz volt, vagy felmentjük, vagy a kettő között.

Miként néztek egymásra a színpadon? Milyen érzéseket vált ki belőletek?
Sipos: Nem csak kettőnk között van kapcsolat a színpadon. Ott vannak a tanítványok, a főpapok, Pilátus. Úgy kezelem a szerepemet, hogy én mindenkit szeretek, senkire sem haragszom. Szeretetből cselekszem. Jézusként végig tudom, hogy Júdás el fog árulni, mégis, amikor imádkozom, Júdásért is, az emberiségért is teszem.

Olasz: Júdásként szeretem Jézust. Látom, hogy vonzza maga köré az embereket, csak nem értem a cselekedeteit. Miért nem kardot hoz, miért a békéről, a szeretetről beszél?
Amikor Jézusra nézek, tekintetemből ez a kérdés sugárzik: „Miért így?”

Milyen embernek tartjátok magatokat?
Sipos: Amellett, hogy csapongó, hebrencs vagyok, eléggé nyitott személyiségnek tartom magam. Ezért is gondoltam, hogy most a jézusi szereppel is meg fogok birkózni. Én is szeretem az embereket, nem vagyok haragtartó.

Olasz: Igyekszem összeszedett lenni, mert sokszor vagyok szétszórt. Alapvetően késve érkezek mindenhová. Mostanában próbálom az életemet tudatosabban élni, így figyelek arra, hogy időben induljak el.
Nyitott vagyok az új dolgokra, szívesen meghallgatom a másikat, empatikusnak tartom magam. Igyekszem a másikból a legjobbat kihozni. Érdekel a pszichológia is.

Mit tartotok a legfőbb értéknek az életetekben?
Olasz:

Számomra a kitartása a legfőbb érték. Nem hátrálok meg a feladatok, a kellemetlen helyzetek elől.

Például többször megcsináltam a Kinizsi 100 teljesítménytúrát. Fájt, fáradt voltam, de kitartóan végigmentem, míg mások félúton feladták.
Nincs abszolút hallásom, nem vagyok őstehetség, de van egy jó hangszínem, mi azonban nincs kimunkálva. Még nagyon sok hiányosságom van. Emiatt kritikák is értek. Énektanáraimtól viszont kaptam olyan visszajelzést, hogy ha kitartóan gyakorolok, tovább juthatok az éneklés terén.

Sipos:

A legnagyobb értéknek az odaadásomat tartom. Az esetek többségében a másikat helyezem  előtérbe, azt nézem, hogy neki mi a jobb. Még akkor is, ha én rosszul jövök ki a szituációból.

// Vereb István


Érdemes megnézni a két fiatallal, Csabával és Márkkal készült interjú videófelvételét, ahol, még többet elárulnak magukból, a szerepükről, az élethez való hozzáállásukról.

 

Jó volt látni az összebújó szülő-gyermek párokat

Immár negyedik alkalommal, március 30-án újabb találkozásra hívtuk meg az elsőáldozásra készülő gyermekeket és szüleiket. Örültünk a mintegy 30 gyermeknek és az őket hitbeli zarándokútjukon is kísérő felnőtteknek.

Ez alkalommal témánk – a vasárnapi evangéliumban is felhangzó – úgynevezett „Tékozló fiú” története volt. A jézusi példabeszéd megismertet a mennyei Atya jóságával, elfogadó, átölelő szeretetével, és arra, hogy mindig van kihez hazamenni, ha hibázunk.

A Lukács evangéliumában olvasható példabeszédet először a szülőkkel kezdtük feldolgozni, míg a gyerekek a friss tavaszi levegőn játszva szaladgáltak. Szüleikhez visszatérve közös alkotásba kezdtek: padlókép-alkotással dolgoztuk fel a történetet. Ennek módja a következő volt: Gilice Attila kollégám egy üres szőnyeg mellett kezdte olvasni a történetet, amelyet a környezet leírásával kezdett. Minden gyermek kezében voltak általa tetszőlegesen választott eszközök (kocka, fa, bokor, kendő, tehénke, juhok, malacok, bábok: apa, idősebb és fiatalabb fiú.) A kolléganőim, Behánné Brigi és Sándor Magdi segítségével a figurák elhelyezésével a gyermekek – az elhangzó történetnek megfelelően – megelevenítették számunkra a bibliai történetet.

Néha megszakítottuk a történetet és a padlókép kialakítását, hogy kérdéseket tartalmazó lapokat osszunk ki a szülőknek és gyermekeiknek. Érdemes volt reflektálni a gazdag mondanivalójú történetre, és ezért arról kellett írniuk pár sort, hogyan bántjuk meg egymást, és hogyan tudunk megbocsájtani. Három részre osztottuk a témát: 1) Az örökség, 2) Az örökség eltékozlása: bűneink és gyengeségeink. 3) A hazatalálás: a bűnbánat és bocsánatkérés.

Jó volt látni az összebújó szülő-gyermek párokat. A plébánia összes terme, kertje, folyosója meghitt egymásra hangolódásra adott lehetőséget, hiszen egymást ajándékozhatták meg őszinte beszélgetéssel.
Másnap, március 31-én, a vasárnapi családi mise keretében az elsőáldozásra készülő gyermekek bemutatkoztak a hívek közössége előtt. A szülők a szentmisén önmagukért is imádkoztak, hogy hitelesen állhassanak gyermekeik mellé. A közösség arra kapott meghívást, hogy tagjai példamutató élettel és imával járjanak a gyerekek előtt.

Ráadásul, a szentmiséről hazatérő hívek a szentségfelvételre készülő hittanosok nevét egy kosárból kihúzhatták és magukkal vihették. Jó alkalom ez arra, hogy személyes imádsággal lelkileg is kísérjék az elsőáldozásra és bérmálkozásra készülő újszegedi gyermekek felkészülését. Ezúton is minden kedves Olvasónkat kérjük, hogy hordozzák e gyermekeket és családjaikat imájukban.

Gál Viktorné, vezető hitoktató

Elsőáldozásra készülünk

Szeretnénk, hogy a különböző iskolákban tanuló 10-12 éves, elsőáldozásra készülő gyerekek egymással is találkozzanak. A havonta meghirdetésre kerülő foglalkozások a plébánián vannak szombat délutánonként.

Az első találkozó január 12-én volt, ami játékos ismerkedéssel, beszélgetéssel kezdődött, majd felelevenítettük a Kánai menyegzőt, ahogy azt János evangéliuma, a 2. fejezetben megörökítette. Érdemes volt a gyerekekkel együtt átgondolni ezen szentírási szakasz történeti valóságát, és átültetni a mai életükre, hogy saját saját tapasztalatainkkal aktualizáljuk.

Miközben a gyerekekkel a hitoktatók foglalkoztak, plébánosunk a szülőkkel beszélgetett az emeleti teremben. A párhuzamosan folyó foglalkozás végén a gyerekek örömmel játszották el a bibliai jelenetet, hogy ezzel is megajándékozzák szüleiket.
A harmadik előkészületi alkalommal, március 2-án azt a jézusi példabeszédet idéztük fel, amely a királyi menyegzőről szól (Máté 22,1-14). A felnőttek és gyermekek irányított kérdések segítségével közösen beszélgettek a példázat mondanivalójáról, annak fontosságáról, hogy mindez miként kapcsolódik az elsőáldozásra való készülethez.

Találkozásunk legfőbb célja az volt, hogy tudatosítsuk a gyermekekben annak jelentőségét, hogy az Oltáriszentség milyen kiemelkedően fontos számunkra, keresztényeknek: hitünk misztériumának kimeríthetetlen forrása. Igyekeztünk tudatosítani bennük, hogy a Jézushoz való tartozás erőt ad a mindennapi életünkben, segít a hétköznap nehézségeit leküzdeni. Isten végtelen szeretete és kegyelme mutatkozik meg számunkra a bűnbánat és az Eucharisztia szentségében. Ezek felvételére tudatosan, hitben növekedve készülünk, ünneplőbe öltöztetjük szívünket, hogy méltóképp fogadhassuk a Jézus Krisztussal való találkozást. Ezen ünnepi esemény alkalmából gyönyörű meghívók készítésével zártuk szombati foglalkozásunkat.

Legközelebbi közös felkészülési alkalom március 30-án, szombat délután lesz a plébánián, melyre az elsőáldozásra készülő gyerekeket a hitoktatók, míg szüleiket és keresztszüleiket a plébános várja.
Már előre jelezzük, hogy az első szentgyónás május 18-án, szombat délután lesz, és másnap ünnepeljük, hogy első alkalommal járulnak szentáldozáshoz, akik megfelelően felkészültek arra. Foglaljuk mindannyian imáinkba azokat, akik a hitélet útján lépéseket tesznek!
Gálné Ili, Behánné Sárközi Brigitta, Papdi Anikó,
Sándor Magdi és Gilice Attila, vagyis a hitoktatók csapata

Vidámság, felhőtlen kikapcsolódás farsangkor

Istennek hála a tavalyihoz hasonló hatalmas érdeklődésnek örvendett az idei farsangi bálunk. Kószó Edit ültetési ötletének köszönhetően családias asztaltársaságok alakultak ki.

Este 7 órától gyermekzsivajtól és beszélgetésektől zsongott a Bálint Sándor Művelődési Ház nagyterme. A mulatságot Jáger Richárd igazgató megható, visszaemlékező gondolatait és Attila atya kedves szavait követően az Antióchia közösség vidám körtánca nyitotta meg, amelybe sokan bekapcsolódhattak.

Az ötletgazdag, szép álarcosok versenye idén nagyon szorosnak bizonyult, a sorrend kialakításában a zsűri (Szili Piroska, Lucz Ili, Kass Ferenc) nagyon nehéz feladattal szembesült. Holtversenyben második helyezést értek el a Pantomimes és a Hercegnő, valamint a Pillangóhercegnők. Az első helyen három család végzett, a Hihetetlen-Pap család, az „Egy hajóban evezünk” és a „Ház kéményseprőkkel” jelmezesek.

A vidám műsorok Péterffy Gabi és Lucz Ili Zenés EGYveleg NÉGYkézre című, ragtime és tangó dallamokból álló összeállítása kezdte meg. Majd derűs plébániai hirdetéseket hallhattunk Seres Krisztina jóvoltából. A Szántó házaspár, Babi és Laja fantasztikus duettje a Csárdáskirálynéból nagy sikert aratott. A Szegedi Szülők Kórusa tagjai csodálatos dalokkal készültek, amelyeket zongora- és gitárkísérettel adtak elő. Zárásként Lucz Ili tréfás meséjéből megtudhattuk, hogyan bizonyította be Jankó, hogy a faluban minden asszony pletykás, nem csak az ő felesége.

A sok szép tombolatárgy közül a Farkas Gáborné Böbe testvérünk által felajánlott fődíjat, a váraszói hétvégét Joó Magdi nyerte, ezúton is gratulálunk és jó pihenést kívánunk.

Köszönet a házigazdai helytállásért Jáger Richárdnak, Attila atyának, a zenei szolgálatért DJ. Krizsnek, a vacsora szakszerű, gyors felszolgálásáért és a finom ételekért a Sport & Life munkatársainak! Köszönjük a sok felajánlott tombolatárgyat, süteményt! Hálásak vagyunk a sok munkáért a Jeromos csoportnak, Liget Társulatnak, Antióchia közösségnek és minden önkéntesnek, valamint a sokirányú szervezés összefogásáért Aradi Mártinak és Kószó Editnek.

Bízom benne, hogy mindannyian szép élményekkel gazdagodtunk és csodás pillanatokat őrzünk a szívünkben.

Bús Márta

Schola-koncert Vízkeresztkor

Vízkereszt az egyházi évben a karácsonyi időszak záróünnepe. Ebből az alkalomból szkólánk évek óta a mise végén egy kis koncertet ad. A sok karácsonyi esemény között, tekintettel gyermekeink elfoglaltságára – pásztorjátékok, iskolai események, betlehemezés, rokonlátogatás, stb. – ilyenkor találunk alkalmat arra, hogy a sok szép karácsonyi dal közül néhányat elénekeljünk.

Ezzel a kis koncerttel szeretnénk a misét még ünnepélyesebbé tenni és plébániai közösségünknek a már-már halványuló karácsonyi fények közepette a karácsony hangulatát még egyszer felidézni.

Így tettünk idén is. Január 6-án a 9.30-as szentmise végén szkólásaink, szülőkkel és rokonokkal kiegészülve – családi kórust alakítva – adtunk elő 4 karácsonyi dalt. Előtte hangszeres gyermekeink játszottak el néhány zeneszámot.

A Siklós Ádám és Pechan Gellért alkotta csellóduó játszotta el az „A kis Jézus megszületett” kezdetű dalt, majd Buczkó Anitával kiegészülve cselló trió együttessé, előadták az „Ó Sanctissima” (Ó legszentebb) kezdetű, az 1700-as évek végétől ismert Szűz Mária himnuszt.

Ezután egy nagyobb kamaracsoport következett, akik a ”Menyből  az angyal”-t és a „Pásztorok, pásztorok” szép dalainkat adták elő.  Ebben a kis, újonnan alakult együttesben legfiatalabbként részt vett az első éves hegedűs Verdure Márk (akinek még elkelt a szülői-tanári segítség a pontos játékhoz), legnagyobbként pedig a sok éve hegedülő, gimnazista Kovács Klári játszott. Az együttes vezető „hangadója” a kiválóan fuvolázó Verdure Berci volt. A hangzás „tömörségét” a három csellista adta. A szereplők közül többeknek ez volt az első ilyen jellegű szereplése. Nagy igyekezettel és izgalommal készültek a próbák során a fellépésre.

Reméljük, hogy a jövőben is találunk alkalmat és lehetőséget a kamaracsoport fellépésére. Szép lenne, ha mások is csatlakoznának ehhez a templomi közös zenéléshez!

A hangszeres produkciók után a szkóla-énekkar fellépése következett, kis zenekar kíséretével. Énekeseink nagy igyekezettel készültek ezek előadására, hiszen ritkán van alkalmuk zenekari kísérettel énekelni. Ez mindig izgalmas feladatot jelent, hiszen alkalmazkodni kell a kísérethez, a hangszerkíséret felerősíti a dal hangulatát, kiemeli a dallam, a szöveg szépségét.

A zenekarban többségében a Kovács és a Pechan család tagjai vettek részt Kovácsné Ági brácsán, Klári hegedűn, és Gábor, aki kiváló harangjátékával járult hozzá az előadáshoz. Pechan Szilvi hegedűn, Szabolcs csellón játszott. A zenekar fontos tagja volt a szépen játszó két fuvolista, Verdure Berci és Gál Rita.

A kórusban részt vett szkóla tagok: Buczkó Anita, Fajka Emma és Lilla, Gion Katinka (aki decemberben lépett be a kórusba, és nagy szorgalommal igyekezett a dalokat megtanulni, behozni a „lemaradást”, nővére, Dorka segítségével!), valamint Pap Zsófi, Sóti Luca, Vér Niki és Zsófi. A „családi kórus” jeles tagjai voltak a családtagok, Verdure Brzozka Ági, Vérné Végel Erzsi, Szántóné Babi. (Sajnos volt, aki betegség miatt nem tudott részt venni a közös zenélésben.) Köszönjük részvételüket, énekük, példájuk nagyban segítette a kis énekesek szereplését!

Ha nem tudott részt venni, a koncertet videón is megtekintheti:
 

A szkóla és a zenekar előadásában elhangzott karácsonyi dalok:

  • Szólj csengő, csingi-lingi-ling… – valószínűleg német eredetű dal
  • Ó jöjjetek mind hívek (Adeste fideles) – közismert dal
  • Ó pásztorok… – francia dal
  • Örvendezzünk emberek… – spanyol dal

Az elhangzott darabok – a Mária himnuszt kivéve – Tamás Gergely Alajos feldolgozásai, a jelen együttesre Pechan Zoltán által hangszerelt változatai.

Köszönjük minden résztvevő, segítő munkáját. Hálát adunk Istennek, hogy megérhettük és létrejöhetett ez a produkció!

Pechan Zoltán

A karácsony örömhírét mutatták be a gyermekek

A hittanos gyermekek hagyományos pásztorjátéka az ünnep vigíliáján, a 24-én, délután tartott szentmise előtt került bemutatásra, több mint 30 gyermek aktív közreműködésével.

Örömteli, mozgalmas volt a felkészülés pásztorjátékunkkal, a hittanos gyermekeinkkel és családjaikkal karácsony szent ünnepére. Az adventi időszakban való próbák, szervező- és betanító munkáink csupán eszközök voltak a Betlehemet megjelenítő közösség születéséhez.

Hétről-hétre tökéletesedett az előadás, egyben a karácsony megértése és átélése a gyermekszívekben. Öröm volt, hogy a próbákon együtt voltak jelen a szülők gyermekeikkel, hogy ezáltal is együtt élhessék át az ünnepi készületre való szent időt.

Köszönjük a gyermekek becsületes munkáját, a szülők támogatását, és segítő munkáját. Különösen a Szűz Máriát alakító édesanyának, Takácsné Lajkó Zitának, aki karján újszülött kisbabájával vállalta örömmel a feladatot (másik két kisgyermeke is szereplője volt a pásztorjátéknak).

Mi, a Pásztorjátékot előadók kis közössége bízunk benne, hogy örömöt szereztünk és átadhattuk karácsony örömhírét a jelenlévő családoknak.

Behánné Sárközi Brigitta és Gál Viktorné Ili

Szent Miklós megajándékozta a kicsinyeket

Szent Miklós követségében idén is eljött a Mikulás, hogy megajándékozza a kicsinyeket. Elsőként a Teréz anya Bölcsiben járt, de azután a vasárnapi családos szentmisén, majd a délutáni kisgyermekesek szentmiséjén résztvevőket is meglepte.

Gondolatok az adventi gyetyagyújtáshoz

Az advent szó jelentése: várakozás az Úr eljövetelére. A latin adventus Domini kifejezésből származik, ami annyit tesz: az Úr eljövetele. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila, amely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent ébredésre szólít. Ébredjünk: „Itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Pál apostol rómaiakhoz írt levelében ezt mondja: „Az éjszaka előre haladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit.”

A hitetlenség sötétjében él a világ. Zsúfolt életünk, ezerféle tennivalónk bennünk hívőkben is könnyen sötétbe borítja Krisztus világosságát. Olykor szívesebben választjuk a homályt az igazság fényénél. Advent első vasárnapja megtérésre, újrakezdésre mozgósít mindnyájunkat. Az egymástól való elidegenedés, gyűlölködés, szeretetlenség, bizalmatlanság sötétje lepi el újra meg újra az emberiséget. Nekünk azonban Krisztus világosságában kell járnunk. Hassa át életünket, hatoljon be szívünk bensejébe, hogy így mi magunk is „világító emberekké”, Krisztus fényének hordozóivá és sugárzóivá lehessünk. A világnak világító emberekre van szüksége, akik tanúságot tesznek az igazságról.

Jézus virrasztásra szólít fel. Megvizsgálom, milyen tekintetben alszik a lelkiismeretem, a Krisztus hűségem, az emberek iránti szeretetem, milyen álomból kellene felébrednem és ébresztenem a környezetemet is. A virrasztóknak kell ébren tartaniuk Krisztus eljövetelének tudatát, őrizniük a vágyat, a várakozást.

Pilinszky János szavaival: „Az adventi várakozás lényege: várakozás arra, aki van, ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.”

Ferenc pápa szerint: „Az adventi időszak visszaadja nekünk a remény távlatát, annak a reménynek a távlatát, amely soha nem ábrándít ki, mert Isten szaván alapszik. Olyan remény, amely nem okoz csalódást, egyszerűen azért, mert az Úr soha nem csal meg.”

Végezetül egy vers:

Aranyosi Ervin: Advent-első gyertya
Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye
Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye.
Kezdődik a csodavárás ahogy egykor Jézust várták,
szeretettel, bizalommal, a tűz lángját körülállták.
A megváltó tiszta fényt hoz, szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről, Isten fiává fogad téged.
Szeretettel tárd ki lelked, öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember itt a földön legyen áldott!

Dr. Szekeres Zsuzsanna