Szombat este egyházközségünk húsvét vigíliájának megünneplésére gyülekezett. A szent liturgia kezdetén sötétségbe borult a Szent Erzsébet templom, emlékezve a sírban fekvő Krisztusra. Csak a templom előtt meggyújtott kicsiny parázs világított. Attila atya először ezt a kicsiny tüzet szentelte meg azért, hogy ennek a parázsnak tüzével meggyújthassa a húsvéti gyertyát és annak lángjából szétossza a fényt a kézben tartott kis mécsesek segítségével. A húsvéti gyertya Krisztust jelképezi, a mécsesek kicsi lángja pedig Krisztus szeretetét, aki meghalt és feltámadt, s ezzel megváltott minket bűneinktől.

Majd az apró mécsesek által megvilágított templomban felhangzott az „Exultet…. Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa…”, az angyalok Istent, a mi Urunkat dicsőítő éneke, mely emlékeztet bennünket Isten csodálatos tetteire. Mily nagy kegyelmek árán segítette népét a szabadságra, de elsősorban a bűneinktől való megszabadulásra. A húsvéti örömének szavait erősítették meg az ószövetségi olvasmányok. Ezt követően megszólaltak a harangok, fényárba borult templomunk és felhangzott a feltámadt Krisztust dicsőítő ének. A húsvéti vigília szertartását lélekben átélni, figyelve az évszázadok alatt kialakult, sok szimbólumot magába foglaló liturgiát az egyik legnagyobb élménye a hívő keresztény embernek.

Ezt a mély és bensőséges érzést csak fokozta, hogy ebben az évben is e megszentelt alkalommal egyházközségünk hat új tagot – Dánielt, Annát, Tamást, Gerdát, Annát …. – fogadott be, akik megkeresztelkedésükkel most lettek keresztény közösségünk tagjai. Dániel és Anna, felnőttként bérmálkoztak is, ezzel megkapták a Szentlélek megerősítő kegyelmét. A hagyományoknak megfelelően fehér ruhában, a tisztaság jelképében álltak elénk, s egész egyházközségünk velük együtt tette le, illetve újította meg a keresztségi fogadalmat. Közöttünk volt az a testvérünk is – Anna –, aki ezen a húsvéti ünnepen vette magához először az Oltáriszentséget.

Krisztus feltámadásának örömhírét hirdető ünnepet a ligetben tett körmenettel fejeztük be és örömmel köszöntöttük egymást a húsvéti üdvözlettel: Krisztus feltámadt! – Valóban feltámadt az Úr, allelúja!

Homoki-Nagy Mária

További nagyszombati fotók itt tekinthetők meg »

A Teréz anya templomi szertartásról pedig itt »

(Fotók: Körmöczi László és édesapja)

Hetek óta minden vasárnap összejönnek a létszámban jócskán kibővült Liget Társulat tagjai, hogy Kaj Ádám színházi rendező vezetésével, koncepciójának megvalósításával létrehozzák a legújabb, immár 10. passiójátékot.

Az első előadás 2015-ben zajlott a Ligetben Kerekes László testvérünk ötlete nyomán azzal a missziós céllal, hogy Húsvét ünnepén legyen egy passiójáték a templomon kívül, mégpedig a ligetben, ahol sokan tartózkodnak, így több emberhez eljuthat az az eseménysorozat, ami Jézus életének utolsó napjaiban történt. Akkor a „Csíksomlyói passiót” adta elő a társulat Virágvasárnap, amit ugyancsak Kaj Ádám rendezett Keserű György piarista szerzetes atya segédletével, plébánosunk Attila atya támogatásának, nyitottságának, befogadásának köszönhetően.

A mostani, jubileumi passiójáték ugyancsak a Ligetben játszódik, több helyszínt érintve, ám az utolsó jelenet eseményei a templomban történnek.

A próbák egy része most még a plébánia nagytermében folyik, általában vasárnaponként egész délután, de természetesen, ahogy közeledünk Húsvét ünnepéhez és az előadás időpontjához, úgy sűrűsödnek a próbák is. Kihasználva a jó idő adta lehetőségeket, már a Ligetben is elkezdődött a jelenetek beállítása, úgymint Jézus keresztútja, a különféle állomások, találkozások. Ahogy az időjárás engedi, úgy egyre gyakrabban próbálnak a szereplők a valós helyszíneken. Jó érzés volt látni, hogy többen fölfigyeltek és megálltak az arra sétáló emberek a szokatlan eseményekre, kíváncsiságukat észre véve Attila atya meg is hívott valakit vagy valakiket az előadásra.

Ádám nagyon koncentráltan, határozott elképzeléssel, türelemmel alakítja, formálja a szerepekhez illő karaktereket, amelyek a rendezői kreativitásból és az utasításokra fogékonyan reagáló szereplők játékából kifolyólag válnak egyre csiszoltabbá.

A próbák mindig jó hangulatúak, nagyszerű közösség van kialakulóban, figyelünk egymásra, segítjük egymást. A szereplők nemcsak Újszegedről, hanem a város más templomaiból is bekapcsolódtak a passiójáték próbáiba Ádám rendezői elképzelésének megfelelően.

Jézus szerepével azonosulni, belehelyezkedni a Szentírásból ismert események sodrásába, komoly kihívás, ezért nagy tisztelet illeti a Jézust alakító Kiss Gergőt. Érdekességként említem, hogy a főpapok szerepeit valóban papok alakítják, ugyancsak különböző templomokból.

Dobóczkyné Bús Márti, aki a Liget Társulat egyik fő animátora kezdetektől fogva és Noé Dominika, az egyik szereplő gondoskodnak a jelmezek előteremtéséről. Hálás köszönet Kaj Ádám színházi rendezőnek, aki fáradtságot nem ismerve nagy energiával, szeretettel, odaadással dolgozik most is, hogy létrejöhessen a legújabb passiójáték. Jézus szenvedéstörténetéről szóló előadás Húsvét vasárnap, április 20-án délután 3 órakor kezdődik az Újszegedi Ligetben. Szeretettel várunk mindenkit!

Lucz Ilona

A karácsony éjféli szentmisét bevezető zenei áhítat felvételét itt tudja megnézni:

November 17-én, vasárnap tartottuk védőszentünk, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepét. Plébánosunk meghívására a búcsúmise főcelebránsa Elek László SJ, a Szent József templom templomigazgatója volt.

László atya a prédikációjában kiemelte, hogy Erzsébet számára az volt a kulcs, hogy már kislány korában, játék közben megállt, hogy szeresse az Istent és ez a lelkület egész életében jellemző volt rá. Mi nem szoktunk olyan csodákat véghez vinni, mint amivel Isten Erzsébet tetteit kísérte, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy sokszor megéljük, imádkozzuk: „Istenem, köszönöm, hogy vagy, és köszönöm, hogy én is vagyok!”

Ha szeretjük Istent, abból ötletek, tettek születnek (pl. Szeged körülimádkozása). Ebben hozott változást védőszentünk, ezért lógott ki a sorból. Erzsébet „ötlete” az volt, hogy tényleg mindenéről lemondott, hogy szolgálja a szegényeket. Nekünk lehet más a szolgálatunk, Isten nem a tettek mértékét nézi.

Zárógondolatként elmondta, Erzsébettől tanuljuk meg azt, hogy minden tevékenység közben meg tudjunk állni és szeressük az Istent. Sokszor hangozzon el az: „Uram, köszönöm, hogy vagy! Köszönöm, hogy vagyok! Köszönöm, hogy szeretjük egymást!”

A mise végén Erzsébet tiszteletére a Karitász csoport tagjai megszentelt kenyeret osztottak a megjelenteknek. Ezt követően a Plébánia nagyterme megtelt az ünneplőkkel és szeretetvendégség keretében könnyed beszélgetések folytak.

Hálásak vagyunk a négy piarista „diák” szolgálatáért, László atyának a felemelő gondolatokért, Attila atyának és János atyának a koncelebrálásért, Flóri atyának a gyóntatásért! Köszönjük a Szent Cecília kórusnak (vezető: Szántóné Babika, orgonán közreműködött: Lucz Ilona DLA) és Kovács Gábor kántornak a csodálatos zenei szolgálatot! Köszönet az agapéra hozott süteményekért!

A Karitász csoport nevében hálásan köszönöm a hívek egész éves lelki és anyagi támogatását, amellyel a szolgáló szeretet gyakorlásában nagy segítséget nyújtanak!

Dobóczkyné Bús Márti
Karitász csoportvezető

(Fotók: Körmöczi László)