A húsvét vallási háttere és aktualitásai – interjú Attila atyával (videó)

Nagyszombati, húsvétvasárnapi családi liturgia

Nagyszombati családi liturgia a Pechan és a Siklós család közreműködésével:

A családi liturgiák nyomtatott verzióját itt nézheti meg, töltheti le »


A 2020-as nagyszombati exultet Attila atyával:


Húsvétvasárnapi családi liturgia a Pachan és a Siklós cslád közreműködésével:

Nagyszombat esti ünneplés másként

A keresztény világban talán az év legnagyobb és legszebb ünnepe a Nagyszombat esti szertartás, amelyen Urunk feltámadásáról emlékezik meg az Egyház. A legfényesebb, a legragyogóbb ez az este minden este közül a tűz szenteléstől a gyönyörű liturgián át a körmenetig. Zúg az orgona, zengő hangja betölti a templomot, csilingelnek a csengettyűk, hatalmas fényár, a templomi közösség teljes egységben ünnepli Jézus Krisztus feltámadását.

Ezen a csodálatos estén eddig minden így történt, ám most az Élet átírta a forgatókönyvet a korona vírus világméretű járványa miatt, aminek következtében elmaradt templomainkban ez a csodálatos, ünnepi liturgia. Otthonainkban, ki-ki a családjával, vagy egyedül élte meg Jézus Krisztus feltámadásának éjszakáját.

Attila atya előzetesen gondoskodott arról, hogy a Barsi Balázs atya által összeállított szép, családi liturgia szövege eljuthasson a hívekhez, amelynek köszönhetően egy kicsit mégis megélhettünk valamit abból az örömből, amit a Nagyszombat esti ragyogó, lélekemelő szertartás ad.

Mi így ünnepeltünk: Megvártuk, hogy beesteledjen, éppen 8-at mutatott az óra. Előre elkészítettem az ünnepi asztalt, amelyen finom sonka, tojás, mustár, torma, vörösbor várt arra, hogy elfogyasszuk. Mielőtt erre sor került volna, meggyújtottuk a kezünkben lévő gyertyákat és elkezdtük a nagyszombati vacsora előtti szertartást a leírtak szerint.

„Krisztus Világossága! – Istennek legyen hála!”- kezdtük az ünneplést, ahogy minden évben elhangzik a teljesen sötét templomokban, amikor a tűzszentelés után papjaink bevonulnak a Húsvéti gyertyával.
A családi szertartás az Örömének (Exsultet) felolvasásával folytatódott, majd megújítottuk a keresztségi fogadásunkat, imádkoztunk, valamint elénekeltem a megadott énekeket is.

A családi szertartás után megöleltük egymást, örömmel eltelve áldott, boldog Húsvétot kívántunk egymásnak. Ünnepi lélekkel ültünk le a finom vacsorához. Hálás szívvel köszönjük, hogy e liturgia segítségével lélekben a templomban érezhettük magunkat, ez által emelkedettebbé, ünnepivé válhatott a Nagyszombat esténk otthonunkban.
Lucz Ilona

Nagycsütörtöki családi liturgia

Itt találja a liturgia nyomtatott verzióját »

Nagycsütörtöki gondolatok Attila atyától

A felvétel a Bálint Sándor Művelődési Házban készült.

„…mert látták szemeim üdvösségedet”

Karácsony után negyven nappal szépséges nevű ünnep köszöntött ránk: Gyertyaszentelő Boldogasszony. Ezek a fenséges hangzású, láttató erejű szavak Urunk bemutatásáról üzennek számunkra.

Az idei ünnep szentmiséjének kezdetén, plébániatemplomunkban Attila atya megszentelte a Mária-oltár elé helyezett gyertyákat, majd meghintette szenteltvízzel az egybegyűlt híveket. Prédikációjában Lukács evangéliumának az alkalomhoz kapcsolódó szakaszát értelmezte, mintegy megjelenítve előttünk a jeruzsálemi templomba érkező Szent Családot, valamint Simeon és Anna találkozását Jézussal.

E bibliai kép nyomán mindig azt érzékelem: fény vetül az idősekre ebben a jelenetben. Az öreg Simeon karjaiba veszi a gyermek Jézust, a világ világosságát, már szól is ajkán a „Nunc dimittis” kezdetű imádság, a nyolcvannégy esztendős Anna prófétaasszony pedig vele együtt dicsőíti az Istent. Milyen jó tudni, hogy valaha léteztek, s milyen szép látni, hogy eljöttek a templomba és találkoztak Jézussal! Íme, néhány pillanatra idősekkel egészül ki a Szent Család! Simeon igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta (Lk 2,25), Anna nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal (Lk 2,37). Mélyen hívő és bölcs embereknek ábrázolja mindkettőjüket Lukács evangélista, amikor a betlehemi gyermekkel együtt helyezi őket képének középpontjába.

Manapság a mi életünkben is fény sugárzik az idősekre a veszélyhelyzet okozta sötétségben. Nap mint nap hallunk és olvasunk róluk, óvjuk és vigyázzuk őket. Különös, hogy egy világjárványnak kellett elkövetkeznie ahhoz, hogy így figyeljen rájuk a társadalom! Sokan közülük még ebben a kivételes helyzetben is eljönnek a templomba, mások otthonról kísérik figyelemmel a miseközvetítéseket. Talán vágyódva tekintenek az említett bibliai jelenetre, ahol több generáció van együtt, hiszen hosszú ideje szeretnének már találkozni gyermekeikkel és unokáikkal. Nemcsak a kapuban, a kertben, vagy a képernyőkön látni őket, hanem bent a házban és a templomi közösségben is. Simeon és Anna pedig bizonyára elcsodálkoznának a mai idősek okoseszközeit látva, aztán szelíden elmosolyodnának Jézus neve és az imádság hallatán, amely úgy szól ma is, ahogyan ott a jeruzsálemi templomban elhangzott. Mi több, az egész világon hallható ezen a napon, Urunk bemutatásának ünnepén.

Péterffy Gabriella

A Szkóla karácsonyi műsora (videó)

Pechan Zoltán karnagy vezetésével az Újszegedi Szkóla a járványveszély közepette online készült fel e karácsonyi műsorra. A felvétel az Erzsébet-templomban történt 2021. január 10-én.

Énekel: Csáki Luca, Kovács Klári, Kulik Zsuzsi, (Pap Jerne Zsófi), Siklós Eszter, Sóti Luca, Vér Kriszti, Vér Nikolett.

Krisztus születését ünnepeltük

Mintha éjféli misére gyűltünk volna össze, olyan várakozással teli volt a hangulat a Teréz anya templomban december 24-én a délutáni szentmise előtt. A tél sötétjében a karácsonyfa és az oltár fényei hívogatták az egyre nagyobb számban érkezőket. A kezdőének hangjaira aztán nemcsak a lámpák gyúltak fel, de a Betlehemi láng is megérkezett hosszú útja után a Születés barlangjából.

Közösségünkbe egy cserkészcsapat tagjai hozták el, továbbadva fényét az oltár mellett álló gyertyának. E gyönyörű pillanat nyomán önkéntelenül is arra gondoltam: ebben az esztendőben a húsvéti gyertya nem láthatott bennünket együtt ünnepelni, a Betlehemi láng igen.

„Jézus az emberek közé jön. Ott akar lenni, ahol mi vagyunk. Közöttünk akar élni” – elmélkedett Attila atya Lukács evangéliumának Jézus születését idéző sorairól, szólva az evangélista személyéről, írói szemléletmódjáról és történeti igényességéről is. „Ami akkor és ott megtörtént, az ma is bontakozik közöttünk” – folytatta plébánosunk, kétezer esztendőt ívelve át gondolataival. Emlékeztetett bennünket arra, hogy Jézust egyszerű emberek fogadták be maguk közé oda, ahol éltek, ezért nekünk sem csupán a különleges élethelyzetekben kell Őt keresnünk. A Megváltó eljövetelében az Isten jóakarata nyilvánul meg az ember felé, s a mi feladatunk ezt a jóakaratot továbbadni másoknak.

December 25-én, Urunk születése napján János evangéliumának csodálatos Ige-himnuszáról elmélkedhettünk a prédikáció nyomán. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1). Attila atya ezúttal arról szólt: János a fényszimbolikával érzékelteti, amit Máté és Lukács a maguk evangéliumában a Megtestesülésről elmondanak. „A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl” (Jn 1,5). A korabeli emberiséget szimbolizáló sötétség sajnos itt és most is jelen van bennünk, amikor nem figyelünk eléggé Jézus tanítására. A jó hír viszont az, hogy akik befogadják Őt a szívükbe, azok életét meg tudja változtatni. Átformál bennünket, s ha engedjük, mi is a világosság fiai (Jn 12,36) lehetünk.

Karácsony fényei megváltozott világunkban is beragyogták hát az ünnepet! A liturgiában az állandót, a múlhatatlant – az Örökkévaló jelenlétét tapasztalhattuk meg.

Péterffy Gabriella

Elsőáldozó gyermekeink – 2. csoport

Marc a második gyermekünk, akivel elsőáldozásra készültünk. Nagy örömmel vettük a hírt, hogy a 2020 szeptemberében Budapestre tervezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretein belül fog sor kerülni az elsőáldozására. Feliratkoztunk a hírlevélre, szerveztük a család találkozását, és persze imádkoztunk a vasárnapi szentmisék végén a Kongresszusért. Így az elsőáldozási felkészülés elválaszthatatlanul összefonódott e nagytalálkozó előkészületeivel.

Amikor a vasárnapi szentmisék végén a kongresszus résztvevőiért imádkoztunk, magamban mindig hozzátettem az én személyes kis fohászomat elsőáldozásra készülő fiamért, Marc-ért és egész családunkért. Bár a NEK 2020-at elhalasztották, örültünk, hogy az elsőáldozás mégsem maradt el. Mi a november 15-ei második “turnusban” ünnepelhettünk.

Számomra sokat jelentettek a szombat délutáni előkészítő találkozások, ahol nekünk, szülőknek is volt lehetőségünk újra megfogalmazni, miért is tartjuk fontosnak a vallást az életünkben, és miért szeretnénk, hogy gyermekünk is részesüljön az elsőáldozásban. Megragadó volt számomra, amikor Attila atya egy ilyen beszélgetés kapcsán a Katolikus Egyházat egy óceánjáró hajóhoz hasonlította, amely nagy viharban hánykolódó tengerben, az ide-oda dobáló hullámok hátán is képes átvinni a túlpartra, mintha ezt kisebb lélekvesztőn vagy mellúszásban egyedül, egy-egy faágba kapaszkodva próbálja valaki megtenni. Pontosan így érzek én is. Azt szeretném, ha a gyerekeim is megtapasztalnák Mennyei Atyánk szeretetét, megtanulnák megérezni az Ő jóságos jelenlétét, és olyan felnőttekké válnának, akik rá merik bízni magukat.

Köszönöm a hitoktatóknak a sok készülést. Külön köszönet azért az egyik utolsó alkalomért, amikor a gyerekeink társaiként készülhettünk, közösen feldolgoztuk a Tékozló fiú történetét. Ez a történet számomra mély értelmet csak akkor nyert, amikor nekem is lettek gyerekeim. Gyerekfejjel mindig értetlenül hallgattam a történetet az apáról, aki megörül hálátlan fiának. Igazán cseppnyi részvétet sem éreztem a tékozló fiú iránt, de most összeszorul a torkom, amikor hallom ezt a példabeszédet. Lám, így szeret minket a Jóisten, ilyen nagyon…

Ezzel az elsőáldozással egy kicsit a mi lelkünket is leporoltuk, ünneplőbe öltöztettük.

Verdure-Brzozka Ágnes és Verdure Marc