A Mária-napok utolsó napján, azaz Mária nevenapjának estéjén szeptember 12-én szombaton az esti mise után Magda Dávid orgonaművész, zeneszerző adott nagy sikerű, lélekemelő hangversenyt a Szt. Erzsébet templomban. A viharkár utáni javításnak köszönhetően első alkalommal került sor az „új“ orgonahangversenyszerű bemutatására, melynek fejlesztése, beállításai, finomítása még további munkálatokat igényel.

Nagy örömünkre, Magda Dávid már többször koncertezett templomunkban, játékával ez alkalommal is elbűvölte a hallgatóságot.

Műsorát a változatosság jellemezte, nemcsak a különféle korokból, stílusokból választott művek tekintetében, hanem igényes, színes regisztrálását illetően is. A művekhez, mint eddig mindig, most is művészünk mondott ismertető szöveget, amely révén betekintést nyert a közönség az előadandó művek szerkezetébe, a rájuk jellemző vonásokra.

Műsorát Kodály Zoltán (1882 -1967) a Csendes Mise – Glória tételével kezdte, amely ünnepélyességével, fenségességével megadta az orgonaest alaphangulatát.

Magda Dávid a szegedi Zeneművészeti Kar orgonaszakának elvégzése után Svédországban a göteborgi Zeneművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol improvizációt és egyházzenét tanult. Ott ismerkedett meg Otto Olsson (1879 – 1964) orgonaművész, zeneszerző műveivel. Tőle hallottuk az  E-dúr orgonaszonátájának első tételét, amely kifejezetten szép, figyelemre méltó mű, kicsit postromantikus, azonban a XX. századi új irányzatok jegyeit is magán hordozza.

Johann Sebastian Bach (1685 -1750), a barokk kor egyik leghíresebb zeneszerzőjének műve soha nem maradhat ki hangversenyeim programjából – hangzott Dávid ismertetőjében. Jelenleg a vidám hangulatú és táncos karakterű G-dúr Preludium és Fúga szólalt meg művészünk kitűnő előadásában.

Dávid lenyűgöző improvizációja a koncert előtt választott katolikus népénekre most sem maradt el. Kovács Gábor kántort kérte meg, hogy válasszon egy népéneket improvizációja témájául. Érdekesség, hogy az Éneklő Egyház gyűjteményből a „Zengj szívem dalt és magasztald a világ nagy asszonyát“ kezdetű Máriát dicsérő éneknél nyílt ki az énekeskönyv.

A csodálatos improvizációt ismét egy barokk zeneszerző Johann Gottried Walther (1684 – 1748) német orgonaművész, zeneszerző h-moll orgonaversenye követte, amely mű Vivaldi egyik hegedűversenyének átirata.

Ezután César Franck (1822 – 1890) francia zeneszerző 3 darabja csendült fel a L’Organist-ból, végezetül Magda Dávid saját kompozíciójával Scherzo és Finale címmel zárta ezt az igazán nagy élményt adó koncertet.

Köszönet Attila atyának, Kurucz Róbertnek, Pétervári Lajosnak és az orgonaművész Magda Dávidnak, hogy ez a hangverseny létrejöhetett.

Lucz Ilona

Szeptember 5-én, a Teréz anya templom búcsúja alkalmából Aleksza János atya elmélkedő prédikációja sugárzott a hívek felé. (Másnap, szeptember 6-án Attila atya is megemlékezett a szentmisén arról, hogy hazánkban csak Újszegeden van Teréz anyáról nevezett templom.)

A továbbiakban János atya Teréz anya szeretetszolgálatáról elmélkedett, az utcán élő szenvedőkről. Természetesen nem hiányoztak az őt érő kritikák sem, melyet a szegények gondozásáért kapott. Teréz anya műve nem maradhatott rejtve. Több nemzetközi elismerést is kapott: 1973-ban Minden anyák édesanyja díj, 1979-ben Nobel-békedíj, 1983-ban a Békedíj és így lehetne sorolni tovább.

Idézet Teréz anyától: „Fiatalok, ne engedjétek, hogy életetekben a hamisságok, a pénz, az élvezetek és a hatalom rabjaivá váljatok, és ne felejtsétek el az élet igazi értelmét.” Köszönjük Teréz anya gondolatait, példamutató áldozatos szolgálatát. Kérünk, légy közbenjárónk!

Köszönjük Attila atyának a megemlékezést, János atyának a felemelő szentmisét, és Flóri atya szolgálatát. Isten áldja az atyákat.

Teréz anya csoportból Ancika

Hosszas felkészülés és a közösség előtti bemutatkozás, tanúságtétel után Szentháromság vasárnapjának előestéjén, május 30-án 16 testvérünk részesült a bérmálás szentségében. A kéthetente szombat délelőtt tartott bérmaórákat Pechan Szabolcs és Attila atya vezette, s ott készült fel Asztalos Sebestyén, Dukai Csenge, Farkas Liliána, Gombos Kata, Gódor Laura, Kiss Eszter, Pleiner Gellért, Tarnai Zoltán, Varga Ákos és Varga Bálint.

A szerda esténként tartott katekumen-csoportot kezdetben Dobóné Németh Zsuzsi, majd János atya vezette, s ott készült fel Bauer Tamás, dr. Bellavicsné Nagy Viktória, Huszár Bence, dr. Mihály Anna, Kuczora Felícia, továbbá Ambrus Csenge a keresztény beavatás mindhárom szentségében, így a szent keresztségben és az első szentáldozásban is részesült.

Az ünnepi szentmise főcelebránsa Kondé Lajos helynök atya volt, aki már a köszöntőjében Isten gondoskodására, a Lélek erőt adó jelenlétére irányította a figyelmünket. Szentbeszédét a szívünkhöz szóló evangéliumi részre alapozta, amely szerint „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16). Kiemelte, hogy a hitünk középpontjában nem törvénykönyv, elvont tanítás áll, hanem az az isteni szeretet, amely kezdeményez, közeledik az emberhez, és akkor sem mond le rólunk, amikor mi hűtlenek vagyunk. Isten örök életet akar adni: tőlünk odafordulást, bizalmat kér, és nem a félelmeinkre épít. Jézus nem azért jött, hogy terhet rakjon ránk, hanem hogy megszabadítson, eltávolítson mindent, ami megkeményíti a szívünket. Isten ismeri tökéletlenségünket, és hiányaink ellenére is fel akar emelni bennünket. Az az ember kerül közel Istenhez, aki mer kérdezni, újrakezdeni. Isten Téged keres, a Te szívedet akarja boldoggá tenni, ismeri a hibáidat és azzal együtt szeret. Jézus keresztje a legnagyobb igen, a szeretet bizonyítéka. A hit azt jelenti, hogy rábízzuk magunkat erre az Istenre, engedjük, hogy vezessen, formáljon. A kérdés az, látszik-e rajtunk Isten szeretete? A világnak szüksége van hiteles, őszinte emberekre, akik tanúságot tesznek az Úr szeretetéről.

A bérmálkozókhoz fordulva bátorította őket arra, hogy a Szentlélek ajándékaival gazdagodva igaz, őszinte, tiszta szívvel legyenek a világban. A Lélek megadja a bölcsességet ahhoz, hogy hiteles keresztényként éljék meg az örömhírt és így adják tovább a világnak.

Köszönjük Lajos atya lélekerősítő gondolatait és azt a biztatást, hogy tegyük a közösségünk részeseivé a frissen bérmáltakat. Hálásak vagyunk Attila atyának, Flóri atyának és János atyának a koncelebrálásért, Kovács Gábornak a zenei szolgálatért, Komárominé Soós Évának a sekrestyési feladatok ellátásáért, a ministránsoknak az oltár körüli szolgálatért.

Dobóczkyné Bús Márti

A bérmálkozásról készült fotók itt érhetők el (készítette: Körmöczi László):
https://photos.app.goo.gl/Vp6KLXDm2PsEpPgy5

Az Erzsébet-templomban Jézus sírban nyugvását szemlélhettük. Ugyanakkor papjaink egész nap a templomban fogadták a híveket, hogy lelki újjászületésre jussanak a bűnbocsánat szentsége által. Ugyanakkor a döbbenet csöndjében felhangzott az Örömhír: a hívek egymást felváltva olvasták a Szentírást. Tehát nemcsak versmaraton szerveződik a Költészet Napján országszerte, hanem a nagyszombati nonstop bibliaolvasás is a hívek gyakorlata lett (legalábbis itt, Újszegeden)!

És lám, az esti sötétségbe a megszentelt új tűzről vett fény bevonult a hívekkel teli templomba! A húsvéti gyertya fényénél pedig felhangzott az egyház ősi öröméneke, az Exultet! Attila atya az olvasmányok, a szentlecke és az evangélium szövegeit végig elmélkedve tanított bennünket arról, hogyan olvassuk és értelmezzük a Biblia szent szövegeit, hogy megértsük a Feltámadás misztériumát. A Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy „látta Isten, hogy ez nagyon jó.” (Ter 1,31) Bizony, nem vagyunk tökéletesek, de Isten nem hagy magunkra minket. Megsegít bennünket, de csak akkor, ha ráfigyelünk. Életünk történéseire visszatekintve érdemes észrevenni, hogy mi mindentől szabadított meg bennünket az Úr. Minden, amit az Úrtól kapunk, az ajándék, és az éltet bennünket.

 

Jézus Krisztus szavait felidézve – „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát…” (Lk 22,15) – kezdődött el Nagycsütörtök estéjén a szentmise, amikor az Egyház az utolsó vacsora estéjén történtekre emlékezik. Attila atya emlékeztetett bennünket a pászka ünnep nomád népeknél való szokásaira, amit Mózes népe történeti emlékezéssé emelt, hiszen egy ilyen alkalommal – a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte napjaiban – szabadultak Egyiptomból. A bárány vérével bekent ajtók háza népe megmenekült

Jézus a tanítványaival is megemlékezett Isten csodatetteiről, ám új jelentést adott a pászkaünnepnek: immár a mennyei Atyjához való átmeneteléről szólt, s annak emlékezetét hagyta ránk az Eucharisztia ünneplésében. „Valahányszor eszitek e kenyeret és isztok a kehelyből az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” – vallotta az ősegyház (1Kor 11,26). Jézus tudatosan választotta a helyet és az időt: Jeruzsálemet és a pászkaünnepet, hogy kimutassa szeretetét minden ember iránt.

A Nagycsütörtök esti szertartás egyik nagyon régi, szép szimbóluma a lábmosás szertartása. Ez emlékeztet bennünket Jézus Krisztus tanítására. „Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája” (Mk 10,44). Az alázatnak ez a jelképe azonban nem szolgai alázatot jelent, hanem az embertársaink iránti szeretet alázatát. Ezt tárta elénk plébánosunk, amikor 12 testvérünknek jelképesen megmosta a lábát. Az elhallgatott harangok csendjében a szertartás végeztével az ún. oltárfosztás következett – amikor az oltárról még a terítőt is leveszik – már Jézus Krisztus elfogását, köntösétől való megfosztását jelképezte.

Idén új kezdeményezés született: Vámos Máté és Krisztina családja este 8 órától közösségi virrasztást szervezett a Teréz anya templomban. Jézus szenvedésének történetét olvastuk, taizéi énekekkel imádkoztunk, és mindeközben csendesen elmélkedve átérezhettük azt a felfoghatatlan misztériumot, ami Jézus halálával és feltámadásával valósult meg, mert magára vállalta bűneinket, hogy elnyerhessük az örök életet.

Nagycsütörtökön készült képek itt tekinthetők meg:
https://photos.app.goo.gl/mpyCUjvr8H7pqqiJ7

A fotókat Körmöczi László készítette.