A húsvéti örömének

A húsvéti vigília-szertartást papjaink zárt templomban tartották, melyből egy részletet megosztunk a testvérekkel, hogy odahaza áhítatos lélekkel bekapcsolódhassanak az ünneplésbe.

Íme a húsvéti örömének (Exultet):

A döbbenet termékeny csöndje

Plébánosunk a döbbenet termékeny csöndjéről szól hozzánk Nagyszombaton tartott videó-üzenetében:

Attila atya virágvasárnapi videó-üzenete

Fogadja szeretettel Attila atya virágvasárnapi videó-üzenetét:

Egyházközségi farsang: ének, tánc, jelmezek

Isten kegyelméből plébániánk idei Farsangi bálja is bővelkedett a meglepetésekben és az örömteli pillanatokban. Minden eddiginél nagyobb számban, több mint 160-an döntöttünk úgy, hogy a mulatságban együtt töltjük ezt a szombat estét.

A bál megnyitásaként Jáger Richárd, a Bálint Sándor Művelődési Ház igazgatója szavait hallottuk, aki elmondta, két nagy esemény van az évben, amelyet igazán vár, a Plébánia bálja és a Passiójáték, mert ezek az események adják vissza igazán a Ház vallásos jellegét. Attila atya köszöntő szavai után Noé Veronika előadásában Franz Schubert: Ave Maria című művében gyönyörködtünk.

A közös ima után vacsora következett, amelyet az álarcosok felvonulása követett. A négytagú zsűrinek (Berényi Gábor, Verebné Sárközi Réka, Kószó Edit, Noé Veronika) elég nehéz dolga volt. Az első helyezett megosztva „A festő, ecset, műalkotás” és a „Fodor fivérek expedíciója” lett, második helyezésen a Pincér és a Kékhajú lány osztozott, harmadik helyezést ért el a „7+1 mesterlövész” és a „80-as évek életérzés”, a különdíjat az „Óz, a csodák csodája” és a „Varázsló és Tünde, a Gyűrű Szövetsége” nyerte el. A többi jelmezes is nagyon kreatív és szép volt.

Az este fényét tovább emelte az immár egyesületté alakult Szegedi Szülők Kórusának fellépése. Három csodás dalt (ABBA: Dancing Queen, John Purifoy- John Jacobson: Jus’ gimme some Joe, illetve Attila atya névnapjának tiszteletére D. Angerman-J. M. Martin: Van-e már tiszta ruhád?) hallottunk a tolmácsolásukban, fuvolán Veres-Lakos Eszter, zongorán Guba Tünde Bettina működött közre.

Köszönjük a házigazdai szeretetet Jáger Richárdnak, Attila atyának és Flóri atyának! Köszönet Orosz Sándornak a zenei szolgálatért, a Sport & Life Kft. alkalmazottainak a finom vacsoráért és kitűnő felszolgálásért! Hálásak vagyunk a sok tombolatárgyért a Kedves Testvéreknek, a segítségért Koczó Józsefnek, az Aradi családnak, Molnár Katalinnak, a Jeromos csoportnak és a Liget Társulatnak. Utoljára, de nem utolsó sorban köszönjük a fáradhatatlan szervezést Kószó Editnek és Aradi Mártának! Jövőre folytatjuk, szeretettel várunk mindenkit!
Bús Márti

Két pásztorjáték

Az advent a karácsonyi ünnepekre való felkészülés időszaka. December 1-én meg is tartottuk a Pásztorjáték szereposztását és első olvasópróbáját a plébánia nagytermében. A további próbákat a vasárnap délelőtti szentmisék után tartottuk.

A szülők az adventi idő sok tennivalója ellenére többen is jelen voltak a vasárnap délelőtti próbákon. A legkisebbekkel, akik még nem tudtak olvasni a 2. vasárnapra a szerepet is megtanították, a 3. vasárnapra segítőkészségükkel a kellékek begyűjtése is megoldott volt.

Az összesen 22 főnyi gyereksereg nagyon igyekezett: kitartóan próbáltak, pedig nem volt egyszerű a színpadi mozgás számukra.
A Liget Hírmondó hasábjain keresztül is szeretnénk megköszönni a támogatást a szülőknek, akik segítették gyermekeiket, hogy részt vegyenek a Pásztorjáték próbáin, elhozták és velük voltak a próbákon, megtanulták velük otthon a szerepet, és készségesen segítették a misztériumjáték előadását. Így lett ajándékká a készület, majd december 24-e délutánján Újszeged hívő népe átélhette előadásukat.

Öröm volt, hogy a családokkal, szereplőkkel a Pásztorjáték után együtt maradtunk a karácsonyi vigília szentmisén. Továbbra is szeretettel várjuk a szülőket gyermekeikkel együtt a vasárnapi családi misére.
Behánné Sárközi Brigitta és Gál Viktorné


A Gregor József Általános Iskola hittanosainak egy csoportja a Forrás szálló vendégeit a „Karácsonyi történet” című darab előadásával ajándékozta meg december 24-e délutánján.

Felkészítő tanáraik – vagyis e sorok írói – vidám, zenés műsort állítottak össze oly módon, hogy újszerűbb történetbe foglalták a Jézus születésének már jól ismert eseményeit.

Hittanosaink és a hittanárok lelkes készülődésének gyümölcseként színvonalas előadás kerekedett, amelyet többszörösen is visszatapsolt a közönség.
Sándor Magdi és Papdi Anikó

A Szegedi Ökumenikus Kórus hangversenye

December 17-én, kedden az esti szentmise után a kórus az immár hagyományosnak tűnő „Dicsérje minden nemzet, dicsérje az Urat” taize-i énekkel vonult be.

A két karnagy, Baloghné Kovács Magdolna és Nagy-Szabó Kornélia ezúttal is ragyogóan irányították a kórust. Műsorukat többségében a francia barokk korból származó kórusművek alkották, de elhangzott Halmos László Karácsonyi miséjéből is két tétel, valamint amerikai szerzőtől is hallottunk műveket.

A hangverseny zárásaként a mindenki által jól ismert „Dicsőség mennyben az Istennek…” kezdetű népszerű karácsonyi ének csendült fel a kórus előadásában Tóka Szabolcs orgonakíséretével, improvizációjával, de a templom teljes hallgatósága is lelkesen kapcsolódott be az éneklésbe.

Nagyon szép élményt kaptunk, köszönet a kórus vezetőinek, minden tagjának, orgonaművésznek egyaránt! Áldás legyen munkájukon!

Lucz Ilona

A pünkösdi Lélek erejében részesültek testvéreink

Pünkösd vigíliáján, június 8-án, szombaton a 18 órai szentmisén a Szentlélek eljövetelét ünnepeltük: nem csak a közel 2000 évvel ezelőtti eseményre emlékeztünk, hanem az itt és most működő Lélek erejét kívántuk befogadni. A bérmálás szentségét Kondé Lajos pasztorális püspöki helynök atya szolgáltatta ki a 9 bérmálandó testvérünk részére, akik között volt középiskolás, felnőtt dolgozó és többgyermekes édesanya is.

A felkészülés mindenkinek mást jelentett. Ami közös volt az a Szentlélek ajándékai utáni vágyakozás és a döntésük tudatossága. Ketten – Szűcs Melinda és London András – a keresztény beavatás mindhárom szentségében, így a keresztségben és az eukarisztia szentségében is e szentmise keretében részesültek.

A szentmise zenei ünnepélyét emelte Szántó Lajosné Babika vezényelte Szent Cecília kórus és a szólisták éneke. Szólót énekelt Kiss Judit és Piskolti László.

Az Egyház így határozza meg a bérmálást, illetve annak hatását: „A bérmálásban a keresztények megkapják a Szentlélek szavakkal ki nem fejezhető ajándékát, amely sajátos erővel ruházza fel őket és szentségi jegyet vés beléjük, hogy szorosan kapcsolódjanak az Egyházhoz és elkötelezve érezzék magukat, hogy mint Krisztus igazi tanúi, a hitet szóval és tettel terjesszék és megvédjék.”

Aki megnyitja a lelkét a Szentlélek előtt, abban Ő tud működni. Aki a bérmálás után törekszik a nagykorú keresztény életre, az megtapasztalja annak kegyelmi hatásait.

A bérmálási misében is Kondé Lajos atya beszélt a Szentlélek hét ajándékáról.

A Bölcsesség, ami megnyitja értelmünket, hogy Jézusi módon gondolkozzunk és szeressük, ami Istentől van, hozzásegít minket a természetfölöttiek értékeléséhez.

A Tudomány ajándéka, ami segít Istent jobban megismerni és felismerni a hamis tanításokat, ezáltal növekedünk a jóban.

Az Értelem ajándéka szükségességéről, amely segít az imában, az elmélyedésben, hogy a hitigazságokat igazi értelmük szerint fogjuk föl. Az éleslátás, az amit a Szentlélek ezen ajándéka, az Értelem ad – nemcsak a Szentíráshoz, hanem egész életünkhöz adja.

A Jótanács ajándékára bármelyikünknek nagyszüksége van döntéseink előtt, amikor időszerű teendőink között igazít el, hogy a szeretetből kiindulva tevékenykedjünk. A Jótanács az az ajándék, amely lehetővé teszi, hogy világosan lássuk Isten akaratát.

A Lelki Erősség, a nehéz helyzetek megoldásának képessége, hogy bátrak lehessünk és kitartók, hogy a világot a jobbik énünkkel tudjuk megajándékozni. A második világháború idején bombatalálat ért egy olasz óvodát. Mintegy 40 gyermek vesztette életét a támadás során. Az anyukák egy része ezután elfordult Istentől, más részük viszont még vallásosabb lett. Mi lehetett a döntő különbség a két csoport között? Hogyan lehetséges az, hogy ugyanazok a körülmények végletesen ellentétes reakciókat váltanak ki az emberekből? Igaznak tűnik a mondás: „nem az a fontos, ami velünk, hanem ami bennünk történik”. Nem a körülmények a legfontosabbak, hanem az ember maga, aki képes arra, hogy történjék bármi is, a méltóságát megőrizze. Ilyen erős lenne az ember? Aki csak egy kicsit is ismeri magát, az tudja, hogy nem. Az erőnket – kapjuk…

A Jámborság ajándéka, hogy olyanok tudjunk lenni, mint az a kisgyermek, aki biztonságban érzi magát a sötétség beállta után is. Lelki oldalról az igazán jámbor ember az, aki teljes békében van a világgal, Istennel. Bármilyen küzdelem, fájdalom éri, azt Istenre hagyatkozva el tudja fogadni. Ez milyen jó dolog! Soha többé nem kell félned, szoronganod, hiszen megbízol Istenben. Olyan élő kapcsolatod van Vele, hogy bármi érhet, tudod, hogy Ő segít. Ez nem egy pillanatnyi lelkiállapot, hanem egy egész életre kitartó dolog. Amiért meg kell küzdeni. És nem egy dolgokba való belefásultság, hanem valami mély szeretete Istennek és a teremtett világnak.

Az Úr félelme, a tisztelet érzelme, amely a megbántástól való félelem, ami erőt ad a bűn kerülésére. Hiszen az istenfélelmet és az istenszeretetet nem választhatjuk el egymástól, kéz a kézben járnak, egészséges összhangban. Ferenc pápa mondta: „Ez az adomány meggyőződésessé és lelkessé tesz bennünket, hogy ne félelemből vessük alá magunkat Istennek, hanem mert megérintett és megszerzett magának az ő szeretete. Az istenfélelem adománya egyúttal egy vészjelzés, egy riadó is a bűnben való megátalkodottsággal szemben. Amikor ugyanis az ember bűnben él, káromolja az Istent, kihasználja a társait, uralkodik fölöttük, amikor csak a pénzért, hatalomért és a hiú büszkeségért él, akkor az Isten félelme mintegy riadókészültségbe helyezi őt, azt mondva: Figyelem! Ezzel a hatalommal, pénzzel és büszkeséggel – mindezen ürességgel nem leszel boldog! Semmit nem tudsz ebből odaátra vinni, semmit! Csak az Atya szeretetét, melyet tőle kaptunk, vihetjük magunkkal. És amit mások számára tettünk!”

A bérmálás azt jelenti, hogy a Szentlélek eljön hozzád. Én azért bérmálkoztam meg, mert ez egy elköteleződés Isten és a hitem mellett. Ez már nem csak a szüleim döntése, hanem az én döntésem, az én választásom volt. Isten azért tágította a szívünket olyan hatalmassá, hogy egyedül csak a Szentlélek tölthesse be. A bérmálkozásnál pedig IGENt mondunk Isten ajándékára, a Szentlélekre. Ő belép az életedbe, és soha többé nem hagy el. Amikor az edző egy labdarúgó játékost a pályára küld, kezét a vállára teszi, és elmondja neki a végső utasításait. Ugyanígy lehet érteni a bérmálást is. Kézrátételben részesülünk. Az élet pályájára lépünk. A Szentlélektől tudjuk, mit kell tennünk. Teljességgel buzdít minket. Megbízása a fülünkben cseng. Érezzük segítségét. Bizalmával nem fogunk visszaélni, és utasításai szerint fogunk dönteni. Csak akarnunk kell, és rá kell hallgatnunk (részlet a Youcat-ból).

Bérmálkozóink írták:

„Azért vágyódtam a bérmálkozásra, mert számomra ez egy elköteleződést jelent a hitem mellett. hogy ez nem csak a szüleim döntése, hanem hogy én is így gondolom” (F. Emma)

„Több mint 12 éve járok hittanra, ez idő alatt az egyházközösség részévé váltam. Sok új ismeretségre tettem szert, elsőáldozásom óta lelkileg erősödtem és fejlődtem. Mindenképp úgy éreztem, hogy szeretnék a bérmálás szentségében részesülni, Azt, hogy szombat óta mit érzek nehéz szavakba önteni. A Szentlélek hét ajándéka közül – úgy gondolom – az erősségre van a legnagyobb szükségem, hogy Isten mindig velem legyen, átsegítsen minden nehézségen és bízzak benne.” (B. Dorina)

Ha valaki egy évvel ezelőtt feltette volna nekem a kérdést, hogy gondolnám-e, hogy csupán egy év leforgása alatt lelkiekben így megújulhat az ember, aligha mondtam volna ‘Igen’-t. Bár pünkösd előtt pár héttel jutott el teljesen szívemig a vágy, hogy a bérmálás szentségében részesüljek, hála Istennek, még lehetőségem volt idejében felkészülni lelkileg, és felkérni bérmaszülőmet. A bérmálkozási védőszentnek – nem szokványos módon – férfit, mégpedig Szent Pio atyát választottam. Úgy gondolom a Szentlélek által a Szent Pio atyához való erős kötődésem megszázszorozódott, és lelkiekben valódi újjászületést tapasztaltam meg. (L. Noémi)

Imádkozzunk most megbérmált testvéreinkért, szeretteinkért, a ránk bízottakért, önmagunkért és a pünkösdi ajándékokért. Ahogyan Pál mondja: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” (Róm 8,26)

Elsőáldozás: az örök élet kenyerével táplálkoztunk

Élénken él bennem a mai napig az én első találkozásom Jézussal. Nagyon megható volt belegondolni, hogy az Úr elém siet, lehajol hozzám, mert fontos neki, hogy magához emeljen. Örvendetes volt látnom a kislányom arcán – sok évvel később, 2019. május 19-én, itt az Erzsébet templomban – azt a megilletődött várakozást a Jézussal való találkozásra, amely fölidézte bennem az emlékét annak a csodálatos napnak, ami azóta is erőforrásom. Nézem a lányom izgatott kis arcát, és látom ennek fontosságát, s a közösséggel együtt imádkozom érte, hogy számára is erőforrás legyen mindig ez a szívbeli találkozás.

A templomban izgalom, zsibongás, még mindenki a ruháját vagy a helyét keresi, és talán az ünnepet követő ebédre gondol. Nehezen csöndesedik ez a természetes izgalom, és nehezen fordul át valódi figyelembe, igazi jelenlétbe. Még a készülődés erősen földi részleteinél járnak a gondolatok, ám az első köszönésnél, amikor Attila atya megértően meghív minket az elcsöndesedésre, valami szép csoda történik: elcsitul a zsibongás, minden tekintet a köztünk Jelenvaló felé fordul, a szívek megnyílnak, és a találkozásra való várakozás érezhetően bontakozik. Jézus jön most elénk, és gyermekeinket hívja találkozásra szelíd elfogadással, elébük sietve, felkínálva önmagát. A földi készülődés izgalma pillanatok alatt vált át mennyei várakozásba. A családi ebéd fárasztó előkészületeit átsugározza az Ő fénye. Az Úr egyszerű lakomája, ami az örök élet asztalához hív mindannyiunkat, ahol az élet és az eledel soha nem fogy el.

„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – mondja és önmagával táplál minket, hogy örökre vele éljünk. A mintegy harminc kisgyermek rácsodálkozó tekintete, izgalma, a zsúfolásig megtelt templom virágillata, a szülők, nagyszülők meghatottsága, a közös imádság egyre emelik a lelkeket az Úrhoz. Valódi csodának lehetünk részesei. Minden földi nehézségünkből felemel minket Isten, aki értünk adta egyszülött Fiát. Nem ítélkezni akar felettünk, hanem velünk együtt lenni, együtt étkezni, sőt eledelünkké válni. Ahogy minket is erre hívott annak idején, úgy most gyermekeinket – és reményeink szerint az ő gyermekeiket is – megszólítja.

Hálás köszönet a gyerekeinket felkészítő hitoktatóknak, az őket első gyónásukban támogató atyáknak, és mindazoknak, akik ezt az ünnepet jelenlétével, zenéjével énekével, fényképeivel szeretetével és imádságával szebbé tette számunkra.
Szendrényi Marietta

Tanúságtételek az elsőáldozásról:

Május 19-én már az Erzsébet templom is ünnepi díszbe öltöztetve fogadta a 33 elsőáldozásra készülő gyereket, akik az előző napi első szentgyónás után tiszta lélekkel, izgatottan várták az első találkozást az Oltáriszentséggel. A színültig megtelt templomban a szülők, hozzátartozók büszkén nézték a fehérbe öltözött gyerekeket. A Bővíz Laci vezette énekkar szép énekekkel járult hozzá a szentmise ünnepélyességéhez. Mise után a templomkertben gazdagon terített asztalok várták az elsőáldozókat és rokonaikat, ahol jó hangulatban, kellemes beszélgetéssel tölthettünk még el egy kis időt.
Kulikné Láng Edit

A kislányunk sok felkészülés után végre találkozhatott az Eucharisztiában Jézussal. Örömmel látjuk, hogy fontos számára ez. Szeretnénk, ha mindig ezen a jó úton járna.
Vérné dr. Végel Erzsébet

Hihetetlenül magával ragadó volt, magának az egész misének a hangulata. A kórus, a körülmények, az ünnepélyesség érzete lengte be az egész szertartást. Álmomban sem gondoltam volna, hogy milyen mélyen megható eseményben lesz része Benedeknek és az egész családnak. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy tudom, jó helyen vagyunk!
Börcsök Katalin

Hosszú hetek óta várakozással teli izgalommal készültünk a „Nagy Napra” gyermekünk elsőáldozására. A szombat délutáni felkészítések családias, kedves hangulatban teltek gyermekek és szüleik számára egyaránt. Öröm volt látni a hitoktatók, Attila atya szeretetteljes gondoskodó támogatását és felkészítését, amely azt gondolom gyermeknek és szülőnek egyaránt lelki feltöltődésére szolgált. Együtt izgultunk csemetéink első bemutatkozásán a hívő közösség előtt, és nagyon meghatódtunk az Anyák-napi köszöntőn a sok remekbe szabott rajzon, amely az anyukákat és a családokat ábrázolta. A felkészülési időszak véget ért, és elérkeztünk a május 18-i szombat délutánhoz, az utolsó mérföldkőhöz, amely a megszerzett ismeretek játékos formában történő bizonyításáról és az első szentgyónásról szólt. A szentgyónásról, amelyről előtte sokat beszélgettünk, és amelyre rengeteget készültünk. Közben a szülők szorgosan előkészítették a templomot, a kertet, a másnapi szeretetvendégségre, izgatottan próbálták a fehér ruhácskákat a gyermekekre. A május 19-i vasárnap ünnepi szentmiséje örök emlék marad mindannyiunk számára, akik segíthettük gyermekeink első találkozását Jézussal, és láttuk a kis arcokon visszatükröződő félénk örömet, áhítatot. Az ünnepi szertartást a csodálatosan feldíszített templomban az tette igazán különlegessé, hogy az elsőáldozó gyermekek szülei és keresztszülei tevékeny résztvevőként segítették a „nagy találkozást”.

Köszönjük a hitoktatóknak, Attila atyának a gyermekek szeretetteljes felkészítését, Dusha Bélának a csodálatos fotókat, a gitáros énekkarnak a szolgálatát, minden résztvevőnek, aki a templom díszítésén, berendezésén fáradozott, a segítő szülők munkáját, mert így együttes erővel válhatott ez a nap gyermekeink számára igazán ünnepivé és emlékezetessé. Azt hiszem, hogy ez az elmúlt pár hónap kiváló alkalom volt arra, hogy gyermekeink közelebbről megtapasztalják a keresztény közösség összetartó erejét, szeretetét és sikerült iránymutatást nyújtanunk a jövő felé…
Gyapjas-Sári Edit

Dusha Béla művészi fotói megtekinthetők és letölthetők a http://gabor.dusha-kiss.hu/elsoaldozas/ honlapról, illetve nagyobb felbontásban megrendelhetők tőle a dushafoto@gmail.com címen.

Egy asztalhoz ültettük Jézust és Júdást, azaz Márkot és Csabát


Nagyszombaton 5. alkalommal került megrendezésre az Újszegedi Passiójáték a Bálint Sándor Művelődési Házban, az amatőr színészekből álló Liget Társulat közreműködésével.
A két főszereplővel – Sipos Márkkal (Jézus) és Olasz Csabával (Júdás) – beszélgettem arról, mit jelent számukra a “színészkedés”, illetve Jézus és Júdás karaktere milyen hatással volt az életükre.

Mi motivált benneteket, hogy csatlakozzatok a Liget Társulathoz?
Olasz: Középiskolás koromban színész szerettem volna lenni. Szavalóversenyeken is indultam. Tehát, régóta foglalkoztat a gondolat. Viszont azt vettem észre, hogy sok múlik a szerencsén. Van, aki hamar rivaldafényébe kerül, mások háttérben maradnak. Így a tanári szakmát választottam: testnevelést és hittant tanítok.

Ettől függetlenül mindig tartoztam amatőr színtársulatokhoz. Egy idő után a prózai előadásmódról átváltottam a zenés színházi darabokra.

Szeretnék dalokat szerezni, a versírás is érdekel, éppen ezért gondolkodom a zenei karrieren is. Jelenleg a szegedi Premier Művészeti Szakgimnáziumban tanulok ének tagozaton a munkám mellett.

A Liget Társulathoz vallási kötődésem révén kerültem. Hallottam egy felhívást dr. Thorday Attila atyától, hogy a Liget lelkes színjátszókat keres. Beszéltem Kaj Ádám rendezővel és csatlakoztam a Társulathoz.

Sipos Márk, aki Jézus szerepét alakítja

Sipos: Én színésznek készülök. Májusban fogok felvételizni a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Tavaly érettségiztem a Piarista Gimnáziumban. Ott Keserű György atya – aki tagja a Társulatnak – által vezetett Diákszínpad nevű színjátszó csoportban tevékenykedtem.

A színészet életcélommá vált az évek során. Keserű atyától hallottam a Liget Társulatról is és örömmel csatlakoztam. Az első előadásban Lucifer szerepét játszottam. Egy jó közösség alakult ki az évek során és gyakorlási lehetőségnek is kiváló.

Szeretek művészeti körökben mozogni.
A színészkedés mellett Slam Poetry (A Slam Poetry a múlt század nyolcvanas éveinek közepén jelent meg, mint önálló előadói műfaj. Ez egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos – a szerk.) estekre járok. Nem régen itt első helyezést értem el. Verseket írok, rappelek, és túl vagyok az első koncertemen is.

Miért pont Júdás, illetve Jézus szerepét kaptátok? Kértétek vagy kiosztották rátok a szerepet?
Sipos: Kaj Ádám rendező döntése, hogy kinek melyik szerepet adja. Én már többször alakítottam Júdás személyét, melyet eddig közel éreztem magamhoz fiatal korom és kissé hebrencs mentalitásom miatt. Most Jézus szerepével is kezdek azonosulni és egy újabb kihívásnak tekintem.

Olasz Csaba, aki Júdásként lép a színpadra

Olasz: Korábban én alakítottam Jézust. Ha a színjátszós éveimre visszatekintek, mindig pozitív karaktereket játszottam, melyeket élveztem is. Ennek oka a pozitív kisugárzásom lehet. Most váratlanul ért, hogy Júdás szerepét kaptam. Eredetileg Jézust játszottam volna.
Az első próbára is ennek a tudatába mentem. Ott közölték velem, hogy Júdást kell eljátszanom. Először nem fogadtam jól a váltást. Mivel zenés darabról van szó, megmutatták a társaim a dalokat. Abból kiderült számomra, hogy más oldalról lesz bemutatva Júdás. Ő most nem az eleve elrendelt rossz, hanem egy gondolkodó, kérdező, kereső karakter.

A dalszövegekből az jött át, hogy Júdás szereti, tiszteli Jézust, követni akarja, de nem tudja megérteni, miért nem a szokványos, az ószövetségi nép által várt messiás jött el.

Egy politikai szabadítót várt, aki megmenti a népet a római elnyomóktól. Ehhez képest egy szeretetet hirdető Megváltó jött, melyen Júdás teljesen felháborodik. Így kezdődnek a darabban a bonyodalmak.

Igazából azonosítható Júdás szerepe mindannyiunk életével. Kereső emberek vagyunk, tudni szeretnénk, mi a jó és a rosszhoz miként viszonyuljunk. Sokszor elveszünk önmagunkban, problémáinkban, önzőségünkben.

Sipos: Mindezek miatt azért ne mentsük fel Júdást. Nem egy szimpatikus figura. El lehet úgy játszani, hogy átérezhető, megélhető legyen ambíciója, ami motiválta tettét, de mégis csak elárulta a Messiást.

Olasz: A rendező mindezt jól kidolgozta. Júdás teli van kérdésekkel. Lehetősége lett volna a jobbik út választására, de mégse tette meg.

Mennyire könnyű, vagy nehéz beleélni magatokat a szerepetekbe?
Sipos: Szerintem most mindkettőnknek nehezebb volt a ráhangolódás. Mégis vállalható, megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat. Számomra egy nagyszerű feladat, egy lelki út a jézusi szereppel való azonosulás.

Olasz: Elfogadtam Júdás karakterét, élvezem őt megszemélyesíteni. Gúnyosnak, lenézőnek tekintettem kezdetben őt. A rendező segített abban, hogy Júdást más szemmel nézzem: ő egy kérdésekkel teli ember.

A Liget Társulat néhány tagja a próbán

Változtatott-e az életeteken, a dolgokhoz való hozzáállásotokon a szerepetek?
Olasz: Igen. Korábban a pozitív szerepeim szövegét gyorsan megtanultam. 1-2 próba után már teljesen elsajátítottam, ami mindig büszkeséggel töltött el. Most még az utóbbi próbákon se tudtam teljesen a szövegemet, még olvastam. Márknál ez pont fordítva volt. Ő mindig később tudta megtanulni, most viszont az elsők között tudta fejből a szövegét.

Másik változás, hogy korábban mindig pontosan érkeztem a próbákra, most többször kések. Fegyelmezetlenebb is vagyok a próbákon, sokszor elbohóckodom a jeleneteket. Azt vettem észre magamon, hogy Júdás karaktere hatással volt rám, előhozta a bennem lévő „rosszaságokat”.

Sipos: Jellememből adódóan csapongó, stresszelős, rohanós ember vagyok.

A jézusi szerepem higgadtabbá tett. Belőlem a „kisangyalt” hozta elő. Pontosan érkezem mindenhová, nyugodtabb vagyok a munkahelyemen, a magánéletemben.

Jézus magatartásáról, viselkedéséről sok információnk van a Szentírás által, ezért az Ő karakterét nem lehet többféleképpen megformálni. Ellenben Júdás szerepét lehet úgy is játszani, hogy teljes mértékben gonosz volt, vagy felmentjük, vagy a kettő között.

Miként néztek egymásra a színpadon? Milyen érzéseket vált ki belőletek?
Sipos: Nem csak kettőnk között van kapcsolat a színpadon. Ott vannak a tanítványok, a főpapok, Pilátus. Úgy kezelem a szerepemet, hogy én mindenkit szeretek, senkire sem haragszom. Szeretetből cselekszem. Jézusként végig tudom, hogy Júdás el fog árulni, mégis, amikor imádkozom, Júdásért is, az emberiségért is teszem.

Olasz: Júdásként szeretem Jézust. Látom, hogy vonzza maga köré az embereket, csak nem értem a cselekedeteit. Miért nem kardot hoz, miért a békéről, a szeretetről beszél?
Amikor Jézusra nézek, tekintetemből ez a kérdés sugárzik: „Miért így?”

Milyen embernek tartjátok magatokat?
Sipos: Amellett, hogy csapongó, hebrencs vagyok, eléggé nyitott személyiségnek tartom magam. Ezért is gondoltam, hogy most a jézusi szereppel is meg fogok birkózni. Én is szeretem az embereket, nem vagyok haragtartó.

Olasz: Igyekszem összeszedett lenni, mert sokszor vagyok szétszórt. Alapvetően késve érkezek mindenhová. Mostanában próbálom az életemet tudatosabban élni, így figyelek arra, hogy időben induljak el.
Nyitott vagyok az új dolgokra, szívesen meghallgatom a másikat, empatikusnak tartom magam. Igyekszem a másikból a legjobbat kihozni. Érdekel a pszichológia is.

Mit tartotok a legfőbb értéknek az életetekben?
Olasz:

Számomra a kitartása a legfőbb érték. Nem hátrálok meg a feladatok, a kellemetlen helyzetek elől.

Például többször megcsináltam a Kinizsi 100 teljesítménytúrát. Fájt, fáradt voltam, de kitartóan végigmentem, míg mások félúton feladták.
Nincs abszolút hallásom, nem vagyok őstehetség, de van egy jó hangszínem, mi azonban nincs kimunkálva. Még nagyon sok hiányosságom van. Emiatt kritikák is értek. Énektanáraimtól viszont kaptam olyan visszajelzést, hogy ha kitartóan gyakorolok, tovább juthatok az éneklés terén.

Sipos:

A legnagyobb értéknek az odaadásomat tartom. Az esetek többségében a másikat helyezem  előtérbe, azt nézem, hogy neki mi a jobb. Még akkor is, ha én rosszul jövök ki a szituációból.

// Vereb István


Érdemes megnézni a két fiatallal, Csabával és Márkkal készült interjú videófelvételét, ahol, még többet elárulnak magukból, a szerepükről, az élethez való hozzáállásukról.

 

Jó volt látni az összebújó szülő-gyermek párokat

Immár negyedik alkalommal, március 30-án újabb találkozásra hívtuk meg az elsőáldozásra készülő gyermekeket és szüleiket. Örültünk a mintegy 30 gyermeknek és az őket hitbeli zarándokútjukon is kísérő felnőtteknek.

Ez alkalommal témánk – a vasárnapi evangéliumban is felhangzó – úgynevezett „Tékozló fiú” története volt. A jézusi példabeszéd megismertet a mennyei Atya jóságával, elfogadó, átölelő szeretetével, és arra, hogy mindig van kihez hazamenni, ha hibázunk.

A Lukács evangéliumában olvasható példabeszédet először a szülőkkel kezdtük feldolgozni, míg a gyerekek a friss tavaszi levegőn játszva szaladgáltak. Szüleikhez visszatérve közös alkotásba kezdtek: padlókép-alkotással dolgoztuk fel a történetet. Ennek módja a következő volt: Gilice Attila kollégám egy üres szőnyeg mellett kezdte olvasni a történetet, amelyet a környezet leírásával kezdett. Minden gyermek kezében voltak általa tetszőlegesen választott eszközök (kocka, fa, bokor, kendő, tehénke, juhok, malacok, bábok: apa, idősebb és fiatalabb fiú.) A kolléganőim, Behánné Brigi és Sándor Magdi segítségével a figurák elhelyezésével a gyermekek – az elhangzó történetnek megfelelően – megelevenítették számunkra a bibliai történetet.

Néha megszakítottuk a történetet és a padlókép kialakítását, hogy kérdéseket tartalmazó lapokat osszunk ki a szülőknek és gyermekeiknek. Érdemes volt reflektálni a gazdag mondanivalójú történetre, és ezért arról kellett írniuk pár sort, hogyan bántjuk meg egymást, és hogyan tudunk megbocsájtani. Három részre osztottuk a témát: 1) Az örökség, 2) Az örökség eltékozlása: bűneink és gyengeségeink. 3) A hazatalálás: a bűnbánat és bocsánatkérés.

Jó volt látni az összebújó szülő-gyermek párokat. A plébánia összes terme, kertje, folyosója meghitt egymásra hangolódásra adott lehetőséget, hiszen egymást ajándékozhatták meg őszinte beszélgetéssel.
Másnap, március 31-én, a vasárnapi családi mise keretében az elsőáldozásra készülő gyermekek bemutatkoztak a hívek közössége előtt. A szülők a szentmisén önmagukért is imádkoztak, hogy hitelesen állhassanak gyermekeik mellé. A közösség arra kapott meghívást, hogy tagjai példamutató élettel és imával járjanak a gyerekek előtt.

Ráadásul, a szentmiséről hazatérő hívek a szentségfelvételre készülő hittanosok nevét egy kosárból kihúzhatták és magukkal vihették. Jó alkalom ez arra, hogy személyes imádsággal lelkileg is kísérjék az elsőáldozásra és bérmálkozásra készülő újszegedi gyermekek felkészülését. Ezúton is minden kedves Olvasónkat kérjük, hogy hordozzák e gyermekeket és családjaikat imájukban.

Gál Viktorné, vezető hitoktató