„Most sok tündérke van a plébánián” – jegyezte meg egy hölgy mosolyogva, utalva arra, hogy voltak, akik a tányérokat hordták el szorgalmasan a finom húsleves után, míg mások már a rántott jércemellel, köretekkel, savanyúságokkal sürögtek-forogtak plébániánk karácsonyi díszekbe öltöztetett nagytermének ünnepien terített asztalai között. Közben, akik szolgáltak, az asztalokhoz ültek egy-egy mosoly, kedves történet, néhány finom falat erejéig, míg mások felpattantak, ha úgy látták, hogy az asztaltársaságból hiánya van valakinek valamiben. Nem lehetett tudni, hogy ki a meghívott és ki a segítő, szeretettel figyeltünk a másikra, mert mindnyájan otthon éreztük magunkat.

Pont ezzel a céllal szervezünk minden évben december 25-én ünnepséget a plébánián, hogy karácsony szent napján, mindenki, akinek nem lenne kivel megosztania Jézus Urunk születésének örömét, szerető közösségben, otthon érezhesse magát.

Nem szabad elfelednünk, hogy a születés estéjén, a legmagányosabb, a leginkább magára hagyott, maga a Szent Család volt. Szállás nélkül a sötét éjszakában, kirekesztve egy barlangba, vagy istállóba. De már azon az estén megváltozik minden. A rongyos jászolban fekvő kisded nemcsak számukra, de mindannyiunk számára elhozza az otthon melegét. A magányt felváltja egy ünneplő sokszínű közösség. Angyalok, pásztorok, királyok.

Ebben a sokszínűségben ünnepelhettünk mi is karácsony szent napján. Hiszen voltak közöttünk tizenéves fiatalok és a 90. születésnapjukhoz közelítő idősek, betegek, vagy nehéz körülmények között élők. És voltak, akik zongorajátékkal, citera muzsikával, énekszóval kápráztattak el minket, vagy cselló és gitár segítségével karácsonyi zenei utazásra hívtak meg bennünket, míg mások szép karácsonyi történeteket osztottak meg velünk, vagy verset szavaltak nekünk a finom ebéd előtt.

És bár kis ajándékokkal is készültünk mindenki számára, a három királyokhoz hasonlóan mi magunk is megajándékozottá váltunk az egymással, s Jézussal való találkozás öröme által.

Köszönjük mindenkinek, aki részvételével, szolgálatával, süteménnyel, vagy más módon hozzájárult ehhez a szép karácsonyi ünnepléshez és ebédhez, mert ahogy egy meghívott úr megjegyezte búcsúzás közben: „Ezen együttlét nélkül sokunk számára szegényebb lett volna a karácsony”.

Borbola Tamás és Helena

A szegedi Ökumenikus Kórus megtartotta immár hagyományosnak számító szép, színes, lélekemelő adventi hangversenyét Nagy-Szabó Kornélia vezényletével december 21-én, szombat este a Szent Erzsébet templomban. Nemcsak koncertet adtak, hanem előzetesen a 18 órai szentmisén is énekeltek Tóka Szabolcs orgonaművész kíséretével, aki a misét követő koncerten több kórusműben közreműködött orgonán, valamint szóló orgonadarabokkal is megörvendeztette a hallgatóságot.

A hangverseny egyben jótékonysági célt is szolgált, Jeddi Ágost, egy nagybeteg 3 gyermekes, fiatal családapa gyógykezeléséhez gyűjtöttek adományt.

A szebbnél szebb énekkari – és orgonaművek között hol egy szentírási részlet, hol egy gyönyörű vers hangzott el Homoki Nagy Mária a kórus tagja, egyetemi oktató szuggesztív előadásában, hol a két meghívott kiváló zenetanárnő Barabásné Lénárdt Judit hegedű – és Tóth Györgyi oboajátéka tette változatossá az est programját.

Ugyancsak figyelemre méltó volt a fiatal Szabó testvérek rézfúvós együttesének játéka az est folyamán. Gratulációt érdemelnek ők is.

A kórus előadásában elhangzott művek a teljesség igénye nélkül: Kodály Zoltán: Adventi ének, Pellegrini/Lisznyai: Ó jöjj le Messiásunk, J.S.Bach: Ma minden angyal …Tóka Szabolcs orgona kíséretével, Demény: Aranyszárnyú angyal…stb.

A hangversenyt záró ének az ismert „Mennyből az angyal lejött hozzátok” kezdetű nagyon kedves karácsonyi dal a közönség bevonásával csendült fel, a kórussal együtt lelkesen zengte minden jelenlévő.

Köszönet a szegedi Ökumenikus Kórus minden tagjának, vezetőjüknek Nagy–Szabó Kornéliának és minden szereplőnek a szép élményért!

Lucz Ilona

Hittanosaink családjukkal együtt november 30-án, a szombaton du. 15-17 óráig tartó adventi koszorúkötésen vettek részt. A korábbi évek mintájára a koszorúkötéshez a plébánia biztosított szükséges alapot, fenyőágat, gyertyatűt, gyertyát és díszítőelemeket.

Advent I. vasárnapja idén december 1-re esett. Előtte, november 30-án az esti szentmisék kezdetekor mindkét templomban meggyújtottuk az adventi koszorún az első gyertyát. Szép újszegedi szokás szerint ezt mindig egy plébániai kisközösség egy-két képviselője tette meg, néhány kedves gondolat kíséretében.

Advent I. vasárnapján a 9.30-kor kezdődő szentmisében megszentelésre kerültek a családok által elkészítet kézműves koszorúk.

Advent hétfő és szerdai napjain az Erzsébet-templomban vehetünk részt hajnali szentmiséken, advent keddjein pedig a Teréz anya templomban; – minkét templomban reggel 6 órai kezdéssel. Természetesen minden korán kelőt szeretettel várnak egyes plébániai csoportok a mise utáni meleg teára, kávéra, közösen elköltött reggelire.

Szent Miklós követe is eljött templomunkba, hogy a híveket a jóra buzdítsa és a gyerekeket megajándékozza.

Szeptember 12-én, a Boldogságos Szűz neve napján zárult idén is Mária-napi ünnepségsorozat. A záró estén a szentmisét Dr. Németh László atya celebrálta, a csodálatos zenei szolgálatról a Szent Cecília kórus gondoskodott Szántóné Babi vezetésével és Lucz Ilona DLA közreműködésével.

László atya a szentbeszédében „római zarándoklatra” hívott bennünket, ennek kapcsán a város egyik legrégebbi templomát, a II-III. század fordulóján épült Santa Maria in Trastevere Bazilikát mutatta be. A templom három üzenete közül elsőként azt hangsúlyozta, hogy a Mária hit összeköt minket más keresztényekkel, segítség a párbeszédben más felekezetekkel. Az épület három hajós, az oszlopok a pogány templomokból valók és azt tanítják, hogy ami az ókorban értékes volt, beépíthető a kereszténységbe.

A második üzenete a papi székek fölött lévő mozaikon látható, amelynek közepén Jézus ül, feje fölött az Atya egy győzelmi koszorút tart. Mindkét oldalon négy szent helyezkedik el, akik közül csak Mária ül Szent Fia mellett a trónon. A kép azt üzeni, hogy imádásunk az Úr felé irányul, tiszteletünk a szentek felé, közülük is kiemelten a Szűzanya felé.

Harmadik üzenete pedig abban a művészi ábrázolásban rejlik, hogy Jézus átöleli Anyját. Ez a templom azt hirdeti, hogy Krisztus a középpont, de ahogyan ő a szeretetét kifejezi, mi is ilyen gyöngédséggel legyünk a Szent Szűz iránt.

Zárógondolatként László atya kiemelte, hogy Mária az új szövetség ládája, aki méhében hordozta azt, Aki maga a törvény. Jézus számára nem a kőbe vésett törvény betartása a fontos, Ő az emberek szívét kívánja. Krisztus az, akinek az útján kell járni, ahogyan azt Mária tette. Amikor Nagyasszonyunkat köszöntjük neve napján, átölel bennünket azzal a szeretettel, ahogyan Fiát ölelte.

„Zarándoklatunkat” a plébánia nagytermében folytattuk, ahol László atya „Róma és a Vatikán magyar szemmel, 22 év tapasztalatával” címmel képes vetítést tartott Róma magyar vonatkozású épületeiről, emlékeiről. Hálásak vagyunk e közös „utazásért”, a szép gondolatokért, amellyel a Szűzanyát méltatta!

Köszönjük Attila atyának a szervezést, a koncelebrálást és azt, hogy minden évben olyan atyákat hív meg, akiknek tanítása által gazdagodunk! Köszönet Flóri atyának és János atyának a gyónási lehetőségért! Köszönjük Aradi Máriának és a Rózsafüzér Társulatnak, a sekrestyéseknek (Komárominé Soós Éva, Aradi Márta és Lantos Márta), a ministránsoknak (Kulik Lőrinc, Horpácsy Kristóf, Láng Béla és Zsembery István), a kórusoknak és Kovács Gábor kántornak, valamint a felolvasóknak a szolgálatot! Felejthetetlen öt napot élhettünk át közösen Szűz Máriát ünnepelve, hálásak vagyunk mindenkinek, aki velünk és értünk imádkozott!

Dobóczkyné Bús Márti

Az idei Mária-napok harmadik estéjén Dr. Fehérváry Jákó OSB pannonhalmi bencés atya tanítását hallottuk. A szentmise kezdetén arra biztatott minket, hogy személyes kéréseinket hozzuk az Úr elé.

Szentbeszédében elsőként arra mutatott rá, hogy lehet eltérő a motivációnk (a megszokás, kérés, lelki cél), de Isten az, aki az Eucharisztia ünneplésére összehív minket. Kitért arra, hogy a templomok nem praktikus helyek, általában tágasak, de a nap nagy részében üresek, látszólag semmi hasznuk nincs, de ezzel a hiánnyal tudják a figyelmet felhívni arra, hogy Isten az üres helyeket tudja betölteni. Ugyanígy amikor imádkozunk, ilyen helyet teremtünk az Úr számára. Sokszor kérünk, mégis az ima legmélye nem hasznos, ha nem tapasztaljuk meg az Ő jelenlétét.

A napi evangéliummal kapcsolatban Jákó atya kiemelte, hogy Jézust sokszor szívesen idézzük fel tanítóként, gyógyítóként, de jó lenne imádkozóként látni, aki az Atya jelenlétében időzik. Jézus nem sajátítja ki ezt a kapcsolatot, hanem tanít az imára és azért is imádkozik, hogy minket is bevonjon az Atyával való közösségbe.

Krisztus hosszú ima után választja ki a tizenkét apostolt, meghozza azt a döntést, kikre bízza azt a közösséget, amely a távozása után fog megszületni. Nehéz volt a választás, hiszen sok jó ember vette körül és nem a legtökéletesebbeket hívta. Ott volt Péter, aki nem mindig válaszolt neki jól, meg is tagadja, Jakab és János, akik hatalomra vágytak, Simon, aki kétes politikai helyzetben volt, Tamás a kérdező, Máté a vámos és karióti Júdás. Ez arra bátorít minket, ha imádkozó emberek vagyunk, akkor döntéseink bármennyire is töredékesek, azokat Isten mégis az ő ügyének javára tudja fordítani.

Zárógondolatként arra bátorított, hogy próbáljuk meg észrevenni Jézus kiválasztó tekintetét. Az imádságra szánt idő lehet haszontalan, de valamit fel tudunk mutatni a végén, azt, hogy Istenhez tartozunk. Bátran döntsünk az ima mellett és mindig tudjuk elfogadni az Úr gondviselő szeretetét.

Köszönjük Jákó atyának a biztató és felemelő gondolatokat! Köszönet a Szeged-Szentmihályi templom énekkarának (vezető: Bauer Ferenc és Bodó Jenő) a csodálatos hangszeres és énekes szolgálatért, valamint a misét követő közös éneklésért!

Dobóczkyné Bús Márti