Szilveszter-esti hálaadás

A polgári év utolsó napjának esti szentmiséjén plébánosunk vetített képes összefoglalóval készült, hogy felidézzük plébániai közösségünkben történt eseményeket. A Téged, Isten dicsérünk (Te Deum laudamus) kezdetű ókeresztény hálaadó himnusz eléneklése után megtelt a nagyterem, ahol házi süteményeket kínáltunk egymásnak és pezsgővel koccintva kívántunk egymásnak Istentől megáldott, békés új esztendőt.

Ezt követően – a plébános meghívására válaszolva – voltak, akik vidáman együtt töltötték az estét. Amikor éjfél körül a petárdák durrugásától volt hangos a világ, ők – mindannyiunk nevében – énekes imádsággal dicsőítették gondviselő Istenünket.

Karácsonyi, vízkereszti hangverseny (videón)

A Karácsonyi ünnepkör lezárásakor Vízkereszti kis koncertet szokott adni az Újszegedi Szkóla Családi Ének- és Zenekar. Idén sem volt ez másképp. Január 8-án, vasárnap, a 9.30-as mise után halhattuk a szülőkkel és zenekarral kibővített lánykórus előadását.

A műsoron ismert karácsonyi énekek mellett Karai József: Angyali üdvözlet, Karai József: Vasi betlehemes és Tamás G. Alajos: Betlehemi királyok műve csendült fel. Vezényelt Pechan Zoltán.

Jó volt látni, hogy gyerekek, fiatalok és már kevésbé fiatalok dolgoztak együtt a zeneszámok megtanulásában, előadásában. Fontos megőriznünk ezt az egyházzenei kincset: hozzá tartozik kultúránkhoz, hitünkhöz.

Általános iskolás lányok jelentkezzenek a szkólába! Zenélni és énekelni tudó gyerekeket és felnőtteket pedig arra bátorítok, hogy vegyenek részt a következő ilyen közös zenélésben, mely a húsvéti időszakban lesz. (Jelentkezni Pechan Zoltánnál lehet). Ha leszünk elegen, akkor még sokszor élhetjük át ezeknek az énekeknek a segítségével Karácsony csodáját!

Pechan Szabolcs

***

0:00 – Angyali üdvözlet – népi dallam és szöveg – Karai József feldolgozása, Mathia Károly gyűjtése, hangszerelte – Pechan Zoltán

3:10 – Mind a világ örvendezzen…. magyar népének – Tamás G. Alajos feldolgozása

7:10 – Örvendezzünk emberek… spanyol karácsonyi ének – Tamás G. Alajos feldolgozása

9:30 – Tamás G. Alajos – József Attila: Betlehemi királyok

14:50 – Vasi betlehemes – Karai József feldolgozása, Békefi Antal gyűjtése

18:45 – Fel nagy örömre! – Gárdonyi Géza verse és dallama, Tamás G. Alajos feldolgozása, hangszerelte: Pechan Zoltán

Karácsony éjféli zenei áhitat (videó)

Itt megnézheti a 2022-es áhitatot:

Itt megnézheti a 2021-es áhitatot:

Együtt ünnepeltük Jézus születését – karácsonyi ebéd a plébánián

Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy az Úr eljött közénk. Mindannyiunkhoz. Szép kifejeződése ennek az a kavalkád, mely Jézus jászlát körbevette Betlehemben. Jószágok, angyalok, királyok, pásztorok. Talán máskor soha nem találkoztak volna így, de Jézus születésének hírére kiléptek palotáikból, otthonaiból és útnak indultak, hogy találkozzanak a Megváltóval és rajta keresztül egymással.

Így tettünk mi is december 25-én, szent karácsony ünnepnapján. Először Jézushoz siettünk, akivel az Attila atya által celebrált ünnepi szentmisében találkozhattunk. Majd idősek, betegek, egyedülállók, hajlék nélkül élők és velük együtt ünnepelni vágyók (köztük több egyetemista és gimnazista fiatal), összesen 32-en.

Összegyűltünk a karácsonyi díszekbe öltöztetett közösségi nagytermünk ünnepi terítéket kapott asztalainál, ahol először zongora és gitár kísérettel karácsonyi énekeket énekeltünk, majd meghallgathattunk egy szép karácsonyi verset, melyet egy citeramuzsikával kísért népdalcsokor követett.

Ezután finom ünnepi ebédben volt részünk. Természetesen a „Jézuska” senkiről nem feledkezett meg és az ebédet követően apró ajándékokkal kedveskedett az összes meghívott vendégnek.

Köszönjük mindenkinek, aki süteményekkel, üdítőkkel, ajándékokkal, vagy a szolgálatával hozzájárult ehhez a szép ünnephez.

A karácsonyi ebéd szervezői: Borbola Tamás és Brzózka Helena, valamint Aradi Márta

* * *

Karácsonykor meghívást kaptunk az újszegedi plébánia karácsonyi ebédjére. Mikor odamentünk, terített asztalok, nyitott szívű emberek vártak. Megismerkedtünk Flóri atyával, és többek között egy ifjú családdal, akik önzetlen szolgálatukkal tették szebbé ezt a karácsonyt.
Zeneszámokkal, közös énekléssel köszöntöttük a kis Jézust, hiszen Ő maga a legfőbb ajándék karácsonykor, de lám, mily’ fontosak a találkozások, az emberi odafordulás egymáshoz.
Simon Miklós és Barkos Bea

Az egész család részt vett a pásztorjátékban

Az idén egész családunk, három gyermekünkkel, részt vett a templomban bemutatott pásztorjátékban. Először vállalkoztunk erre. Minket is összehozott a szerepünkre való készülés és a közös szereplés.

A próbákon való részvétel különleges módja volt az adventi készülésnek, és segített közelebb kerülni karácsony történetéhez. Büszkeséggel tekintetünk gyermekeink igyekezetére, hiszen helyt álltak, hogy szereplésük mások számára ajándék lehessen.

Fröhlich Lajos és Ági

Szállást keres a Szentcsalád

Szép szokás a Szentcsalád-járás, amelynek hagyományának felelevenítése által erősíthetjük a baráti, családi szálakat. Aki szeretne bekapcsolódni a karácsonyra készület eme formájába, az mielőbb forduljon plébánosunkhoz, aki átadja neki a Szentcsalád ábrázoló szentképet és egy imalapot. Nincs más tennivaló, mint egyik család tagjai – előre telefonon egyeztetett időpontban – felkeresik a másik családot egy 5-10 perces látogatásra.

Az imalapon olvasható pl. hogy az érkező család egyik tagja: “Fogadjátok hajlékotokba ezt a képet, és vele fogadjátok szívetekbe a megtestesült Ige áldását, Szent Anyjának, Máriának alázatosságát, Szent Józsefnek tisztaságát és szolgáló lelkületét.” (elhelyezik a képet, majd nyertyát gyújtanak előtte). Ezt követő ének szövege és a szentírási részlet is a lapon olvasható.
Minden képhez 2 imalap átvehető Attila atyától, hogy érkező és a befogadó családnál is kéznél legyen.

Aki ily módon befogadta a Szentcsaládot, ígérje meg, hogy – valakivel egyeztetve – másnap ő is továbbviszi a szentképet és az imalapokat, s így ahány nap hátra van karácsonyig, annyi családhoz jut el az Örömhír, s két-két család tagjai személyesen találkoznak és együtt imádkoznak. Lehet-e ennél szebb előkészület Jézus születésnapjára?! Az angyalok is örvendeznek a mennyben… (karácsony ünnepén ne feledjük el visszajuttatni a szentképet és az imalapokat Attila atyának, hogy jövőre ismét útra indulhassunk…)

Ki az én koldusom?

Szent Erzsébet ünnepén templomunk búcsúi szentmiséjének szónoka Salamon László plébános úr volt. Szentbeszédének mottójaként a következő kérdést intézte hozzánk: De ki az én koldusom?

Mielőtt megadta volna a választ Szt. Erzsébet életéből két csodát elevenített fel. Az egyik, amikor a kötényébe rejtett kenyér, amit a szegényeknek vitt, rózsává változott, a másik, amikor a pestises beteget saját ágyába fektette, de férje, a Szentlélek kegyelme által, abban a betegben Krisztust ismerte fel.

László atya elénk idézte Kalkuttai Szent Teréz anya életének meghatározó mozzanatát is. Társaival együtt órákon át az elesetteket, a betegeket ápolta, majd elérkezett az ima ideje. Teréz anya – egy időre otthagyva a rászorultakat – testvéreivel együtt elment imádkozni. A világi segítői értetlenül kérdezték tőle, miért hagyod itt őket, hisz oly’ sok a tennivaló. Teréz anya pedig azt válaszolta: „ők most nem az én szegényeim”.

Kemény és provokatív válasz. Mégis, mire mutatott rá Teréz anya ezzel a válasszal?

László atya ismét feltette a kérdést. De ki az én koldusom?

Ekkor Ferenc pápa szavait idézte. A mai ember a „de” és az „azonban” embere. Mert igaz ugyan, hogy látjuk a társadalmi igazságtalanságokat, de úgy gondoljuk, annak megoldása nem a mi dolgunk. Látjuk ugyan a szegényeket, de ez olyan társadalmi probléma, amit mi nem tudunk orvosolni. Keressük a kibúvót, hogy mit és miért nem tudunk megtenni. Pedig a feltett kérdésre Máté evangéliumában megtaláljuk a választ. „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem. … De Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? … Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” (Mt 25, 35-40)

László atya következő kérdése: a gazdag emberről és a szegény Lázárról szóló példabeszédben (Lk 16, 19-31) miért pont Lázárt emeli ki az evangélista. Abban az időben is sok szegény és koldus élt, miért Lázár került a példabeszéd középpontjába? Talán azért, hogy felfigyeljünk arra, hogy a mi ajtónk előtt is vannak rászorulók. De vajon ki az én szegényem, ki az én koldusom? Az, akit Jézus elénk tesz, aki környezetünkben egy jó szóra vágyik, akit pár mondattal meg tudunk nyugtatni, aki családtagjaink közül éppen beteg. De észrevesszük-e, hogy ő a mi, az én koldusom?

Észrevesszük-e, hogy a mások iránti törődésünk, buzgalmunk során, saját magunk koldusai is leszünk. Mert szükségünk van elcsendesedésre, szükségünk van az imában való elmélyedésre. Ezért ment el imádkozni Teréz anya, hogy a Szentlélek ereje segítségével tovább tudja ápolni az elé helyezett szegényeket.

Szent Erzsébet ünnepe kapcsán válaszoljunk a feltett kérdésre: itt és most ki az én koldusom?

Homoki Nagy Mária

Elsőáldozás szülői szemmel

Amikor 9-10 évesen elsőáldozó voltam, óriási várakozás volt bennem. Emlékszem a “kismenyasszony” ruhánkra, a koszorúkkal feldíszített a hajunkra. Erősen él bennem a vizsga izgalma és hogy mindenki eljött, hogy velem ünnepeljen azon a csodálatos tavaszi napon. Azóta több, mint 30 év telt el, és szülőként megélni az elsőáldozás szentségét hihetetlen érzés.

Gyermekeink szeptember óta készültek rá, hétről hétre beszélgettek a gyónás fontosságáról, nyitogatták lelki tükrüket. Mi szülők is, hol aktívabban, hol kevésbé, de becsatlakoztunk szombatonként, hogy Attila atyától megkapjuk mindazt az iránymutatást, ami támaszként szolgálhat, hogy gyermekeinket elkísérjük e szentség felvételéig: legyenek válaszaink kérdéseikre, felelős keresztény felnőttként segítsük őket, hogy még közelebb érezzék magukat a Jóistenhez. Sok minden történt ebben a majd’ egy évben, rengeteg nehezített körülmény akadályozta a közösségi létet, de szülőként számunkra mindig az volt az elsődleges szempont, hogy ők, mindahányan ezt a szentséget felkészülten, tiszta szívvel és vágyakozva kapják meg.

A vizsga napján a 33 hittanos gyermek nagy izgalommal várta a hitoktatóikat a plébánia nagytermében. Kísérőként elámultam, hogy ilyen megszervezett, átgondolt délelőttön vehetnek részt a gyermekeink. A kis nebulók csoportokba rendeződtek, és a drukk kiült az arcukra. Izgultak, hogy képesek-e megmutatni tudásukat a felkészítőiknek, és ezáltal majd a szentgyónásra is sor kerülhet. A színek szerint csoportba rendeződött gyerekek levizsgáztak, ami inkább hasonlított egy nagy beszélgetésre, eszmecserére, közös imára, mind ami az én emlékezetemben élt sok-sok éve. Ezt követően a sok sikeres vizsgázó együtt vonult be a templomba az első szentgyónásra. Magasztos érzés volt látni gyermekeinket, ahogy a hetek óta írt lelkitükrüket szorongatták kis tenyerükben, hogy a nem csak a nyári melegtől átnedvesedett kis papír fecnik segítségükre szolgáljanak a bűnbánatuk során. Talán ekkor döbbentek rá igazán, a vizsgától való félelem eltörpül a magunkba való, aprólékos önvizsgálathoz képest. Szembenézni bűneinkkel és azt megbánva megvallani óriási feladat egy embernek, és közben óriási adomány, hisz a lélek súlyvesztése szárnyakat ad, és úgy érzed, a Jóisten mosolyogva ölel magához.

2022. június 19. Úrnapja. A feldíszített Szent Erzsébet Templom megtelt mosolygós, fehérbe öltözött gyermekekkel, és az őket kísérő családokkal, tanítókkal, barátokkal. A kislányom, Róza az izgalomtól alig tudott aludni, reggel ezzel a gondolattal ébredt: „Anya, ma tényleg megkapom a Úrjézust, úgy igazán.” Ekkor döbbentem rá, hogy a jövő egyházát olyan gyermekek építik majd, akiknek hitük nem „rutinszerű”, akik iskolájukban (Karolina Általános Iskola), plébániai közösségükben egy olyan támogató istenképet kapnak kapaszkodóul, amely megtartja őket majd egy életen át. Akik ezen a csodás napon valószínűleg évek múlva nem csak a ruháikra fognak emlékezni, hanem arra az érzésre, hogy Isten gyermekeként, ők valójában részesültek az Eucharisztiában jelenlévő Krisztussal, és bízhatunk abban, hogy ennek állandó igénye elkíséri őket majd egész földi létük során. A szülői áldás elmondása közben – amikor férjemmel ráhelyeztük gyermekünk vállára kezünk – a lelkem megtelt hálával, hogy gyermekünket az egyház közösségében nevelhetjük. Böjte Csaba, ferences atya szavai jutnak eszembe: „Minden gyermek üzenet az emberiség számára: Isten szeret bennünket. Gyermeket nevelni – Istennel való találkozás.”

Hálás a szívem, hogy gyermekemmel együtt részesülhettünk az Oltáriszentségben, és ezt a megszentelő kegyelmet szülőtársaimmal együtt őrizhetjük emlékként lelkünkben. Azt hiszem, a Jóisten letekintve Újszegedre, mosolyogva, kedvét lelte ebben a csodálatos napban.

Rádi Katalin

Elsőáldozás Úrnapján

Június 19-én, Úrnapján tartották meg templomunkban az elsőáldozást. Családunkból középső gyermekünk készült erre a nagy alkalomra. Jó volt látni vágyakozását, lelki formálódását, ahogy egyre közelebb értünk ehhez a naphoz.

Vasárnap ünneplőbe öltözött rokonok, ismerősök sokasága töltötte meg a templomot. Az arcokon örömteli várakozás, izgatottság volt. A fehér ruhában bevonuló elsőáldozók komoly arccal, kicsit megilletődötten vonultak be a szentmisére. A szentmise szépségéhez járult hozzá a gitáros énekkar zenei szolgálata, a misére kiválasztott dalok segítették az ünnep átélést.  Köszönjük a szép énekeket.

Számomra a legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a szülök elsőáldozó gyermekük vállára téve  kezüket imádkoztak és kértek áldást rá. Hálásnak és magajándékozottnak érzem magam ezekért a pillanatokért.

Köszönjük a hitoktatók lelkiismeretes munkáját, a gyerekekért elmondott sok imát.

Siklósné Pechan Szilvia

***
Az elsőáldozásról készült sok-sok fotót itt lehet megnézni és letölteni: 
https://photos.app.goo.gl/HadPbnJxZ5YmKC2v7

Elsőáldozásra készülnek a gyerekek

Újszegeden 26 gyermek készül, hogy életében először találkozhasson Jézussal az Oltáriszentségben. Idén immár a 4. alkalommal találkoztunk az elsőáldozásra jelöltek csoportjával. Közös készületünk ezen pontján igyekeztünk elmélyíteni az Eucharisztia fogalmát. Közelebb hozni a gyermekekhez keresztény hitünk legtitokzatosabb valóságát.

Az előző évek gyakorlata rámutatott, hogy egy rövid drámajáték milyen közel hozhatja hozzánk egy hősies kisfiú történetét, miközben átérezzük az Oltáriszentség tiszteletének fontosságát is. Megjelenítettük Szent Tarzíciusz történetét, aki a III. században gyermekként élte át Valeriánus császár keresztényüldözését, és életét adta az Oltáriszentség védelméért.

A foglalkozás végén a gyerekek nagy átéléssel mutatták be szüleiknek a jelenetet. A május 28-án, szombat délután tartandó következő alkalommal egy bibliai történetet dolgozunk fel, melyre szeretettel várjuk az elsőáldozásra készülő gyerekeket, szüleiket és keresztszüleiket.

Gilice Attila, hittanár