Elsőáldozás a plébánia-templomunkban

Hosszú hónapokon át készültünk, de az utolsó hetekben már izgalommal vártuk gyermekeink elsőáldozását. A plébánián tartott szombat délutáni előkészületi foglalkozások lelki feltöltődést jelentettek a szülőknek és a gyerekeknek egyaránt.

Öröm volt látni Attila atya és a hitoktatók szeretetteljes támogatását és felkészítését annak érdekében, hogy a gyermekeink megérezzék az Oltáriszentség mélységes hittitkát. Utolsó alkalommal a gyermekek elvégezték a szentgyónásukat, amelyre családilag is készültünk.

2021. szeptember 19, vasárnap – gyermekeink találkozása a szentségi Jézussal – örök emlék marad számunkra. Igazán bensőségessé tette a szertartást, hogy még az evangéliumi rész is a tiszta gyermeki lélekhez kapcsolódott: tanítványait Jézus a tisztaszívűségre hívja, s annak szemléltetésére egy gyermeket állít eléjük példaként. Fantasztikus érzés volt az is, hogy tevékeny résztvevőként mi magunk adhattuk szülői áldásunkat gyermekeinkre a szentmisén.

Hálásan köszönjük mindazoknak, akik emlékezetessé tették ünnepünket: az atyáknak és a hitoktatóknak a felkészítést, a segítő szülők készségét, Körmöczi Laci, mint fotós, valamint Aradi Mari és Bővíz Laci gitáros énekkarának szolgálatát, továbbá a templom díszítését végző Komáromi Laci és Éva munkáját – és sokatok imádsága miatt vált ez ünnep teljessé.

Matolay Erzsébet

Lelki élmények a Mária-napokról

Mária-napok: hétfő

A 2021. év szeptemberi Mária Napok hagyományos újszegedi programjait a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus miatt szeptember 13-17 között tartottuk meg a Szent Erzsébet templomban.

Az első napon, 13-án hétfőn, Őri Imre atya, a budapesti Szent István bazilika frissen kinevezett újmisés káplánja volt vendégünk. 17 órától gyóntatott, majd 18 órától ő volt a szentmise főcelebránsa, Attila atyával és Flóri atyával együtt. Ezen az estén a város Rózsafüzér Társulatainak találkozóját, közös imáját is tartottuk, így elég szépen megtelt a templom.

Őri Imre atya prédikációjában az evangéliumban olvasott kafarnaumi százados közbenjárását hozta föl példának, mindannyiunkat kitartó, állhatatos imára buzdítva, hiszen ez a vezető katona ember saját szolgájáért jár közben Jézusnál, és nagy hitéért meg is kapja a kért kegyelmeket. Jézusnak nem kell oda elmennie, ahol a beteg szolga fekszik, mégis meggyógyul. Hiszünk-e igazán az ima, a közbenjárás erejében? Imre atya saját életútját hozta föl példának, elmesélte hosszú és rögös útját, amíg a papságig elérkezett, hiszen 63 évesen szentelte föl a bíboros atya idén júniusban. Hangsúlyozta, hogy mindig imádkoztak érte, és hogy nincs hiába elmondott ima! Prédikációja végén szokatlan módon a hívek lelkes tapssal köszönték meg beszámolóját, és öröm töltött el mindnyájunkat a kegyelem csodálatos működésének láttán.

A szentmise végén a jelenlévőket egyesével újmisés áldásban részesítette, és kérte, hogy külön is imádkozzunk a nehézségekkel küzdő, krízisben lévő papokért, hogy megmaradjanak a papi szolgálatban.

Aradi Mária

Mária-napok: kedd

A második napon Ruskó Norbert kerekegyházi plébános atya volt vendégünk, akit 2005-ben szenteltek pappá. Mivel szeptember 14-e a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe, prédikációját teljes egészében ennek a fölfoghatatlan misztériumnak szentelte. Megismertük ennek az ünnepnek történelmi eredetét, majd utána Norbert atya élő hittel vezette hallgatóságát arra, hogy ne a botrány szimbóluma legyen számunkra Jézus Krisztus keresztje, hanem a megváltó szeretet eszközét lássuk benne. Saját életünk keresztjeit tekintve kérhetjük az Úr Jézushoz hasonlóan a Mennyei Atyát, hogy vegye el tőlünk, de mindig tegyük hozzá, hogy ne a mi emberi elképzelésünk, akaratunk teljesüljön, hanem az övé.

Bátran „legyen kedvenc keresztünk”, hordjuk nyakunkban, az útmenti kereszteket ápoljuk, gondozzuk, egyszóval valljuk meg minden módon, hogy a mi Megváltónk a keresztre feszített Úr Jézus Krisztus, még akkor is, ha néha jobban szeretnénk a mosolygós, vagy a gyermekeket magához ölelő Jézus képét látni. Prédikációját mély, ugyanakkor egyszerű imával zárta, amellyel mindannyian átadhattuk szívünket és életünket Jézus Krisztusnak a Megfeszítettnek, és vele együtt a Mennyei Atyának.

Ezen az estén a zenei szolgálatot a Szent Cecília Énekkar adta, akik a pandémia miatti hosszú kényszerű kihagyás után, ismét együtt énekelnek. Már a szentmise előtt, a gyülekező hívek rózsafüzér imája után, énekes áhítatot tartottak, és a szentmise állandó és változó részeit is énekelték. Köszönjük Szántóné Babi karnagynak, Lucz Ilona zongoraművésznek, Kissné Sere Anna kántornak, és a kórus minden tagjának a szolgálatot!

Aradi Mária

Gyertyás menet a Hősök terére – személyes vallomás a NEK-ről

Valamennyien már nagyon vártuk, mondhatjuk az egész ország a Hazánkban megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Az egy hétig tartó igen csak színes, sok oldalú programok, hittel és lelki töltettel megajándékozta a jelenlévőket, a zarándokokat és az otthonukban imádkozó testvérek szívét.

Én a szombati napról (szept. 11.) szeretnék szólni, amin személyesen is részt vettem. Olyan lelki társakkal indultam, akik hittestvéreim is, akikkel még mélyebben átéltem Isten közelségét. Ünneplőbe úgy öltöztettük lelkünket, hogy már útközben is rózsafüzért mondtunk. Ragyogó napsütésben, hittel teli lélekkel érkeztünk meg Budapestre, a Kossuth térre. Mi az Alkotmány utca sarkán egy kivetítőn nézhettük az éppen adott kulturális műsort és tanúságtételeket. Itt néztük végig a szentmisét, melyet Dr. Erdő Péter bíboros, prímás Esztergom-budapesti érsek bemutatott.

Bizony, a szentmisén megéreztem Krisztus személyes közelségét. Olyan jó volt egymásért imádkozni ott a nagy tömegben. Öröm, mosoly és ragyogás volt az arcokon. Isten elé letettük örömünket, gondjainkat, problémáinkat, mert Isten ott volt és ott van mindannyiunk életében. Ő vezet bennünket.

Újra gyönyörködhettünk a missziós keresztben, Krisztus keresztjében (először a Szent Erzsébet-templomunkban láthattuk, amely az Eucharisztikus Kongresszus jelképe volt). Ott volt velünk a téren a Megváltó szeretete. Óriási reményt adott nekünk. Ebbe a keresztbe illesztették be a magyar szentek és boldogok ereklyéit.

Ezt követően mindannyian az Oltáriszentséggel, az eucharisztikus körmenetben vonultunk át a Hősök terére. A hangszórókon keresztül rövid elmélkedéseket és imádságokat hallottunk magyar és több idegen nyelven. Ismert egyházi énekek szóltak, melyet több tízezer zarándok énekelt. Sok ezer mécses emelkedett a magasba, amikor felcsendült a kongresszus himnuszának refrénje: „Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet”.

Örömkönnyek mellett meghatódva mondtam köszönetet mindenért az életemben. Így elmondhatjuk a világnak Krisztus jelenlétének csodáját. A Hősök terére érve Erdő Péter bíboros szentségi áldást adott a fáklyás zarándokoknak. Nagy hála van a szívemben, hogy ott lehettem a fáklyás körmenetben, a tömegben. Hogy tiszta szívvel énekelve dicsőíthettem Gondviselő Istenünket.

Talló Éva

A NEK ministráns szemmel

Egy év halasztás után idén rendezték meg hazánkban az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amikor 2 szentmisén is részt vehettünk ministránsként. Újszegedet négyen képviseltük (Horpácsy Márkusz és Kristóf, valamint Bővíz Dávid és Krisztián) a szeptember 11-én (szombaton) tartott Kossuth téri szentmisén és az utána következő gyertyás körmeneten, valamint a vasárnapi Statio Orbis-on.

Mondanom sem kell, hogy mennyire megalapozta a hangulatot az a népsokaság, ami összegyűlt e nem mindennapi eseményekre. Számomra a szombati mise különlegességét a helyszín, az Országház előtti Kossuth tér adta, míg a gyertyás körmenetnek a több százezer ember, akik hullámozva követték a várost megszentelő Oltáriszentséget. Büszkeséggel töltött el, hogy több száz ministráns testvéremmel együtt mi vezethettük a Hősök terére a hívők sokaságát.

Másnap, a záró ünnepségre hasonló méretű tömeg gyűlt össze, mindenki izgatottan várta a pápa érkezését. Mikor őszentsége a pápamobilon haladt el a sorok között, 5 méterről integethettünk neki. Jó volt látni, hogy ő is örül mindenkinek. Ministránsként én jobban meg tudom élni a szentmiséket, de az külön megtiszteltetés volt, hogy a pápának szolgálhattam.

Egészen hátborzongató volt belegondolni, hogy mennyi szentség találkozott egy helyen: a Missziós kereszt, a Mária kegykép, maga Ferenc pápa és sok nagyszerű ember. A szentmise során a gyönyörű énekek és a szentbeszéd mind közelebb vezettek Jézushoz és az Ő megismeréséhez.

A Szentatya nem csak megemlékezett a magyarokról, hanem anyanyelvünkön köszöntött és így búcsúzott. Délután pedig mindenki Isten áldásával eltelve indulhatott haza.

Bővíz Krisztián

A Fájdalmas Szűzanya emléknapja

A Mária-napok keretében szerdán, a Temesvárról érkező szalvatoriánus szerzetes, Gál Márton atya az emberi szenvedésről tartotta elmélkedését.

Szeptember 15-én azt az evangéliumi jelenetet olvassuk, melyben Simeon így prófétál Jézusról és anyjáról: „az ellentmondás jele lesz e Gyermek; a te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2,34), illetve Jézus keresztje alatt ott áll Mária és János apostol, akiket egymás gondjaira bízott: „Íme, a te fiad – íme, a te anyád! S attól fogva a szeretett tanítvány házába fogadta Máriát.” (Jn 19,27) Ebből a bibliai igéből kiindulva Márton atya rámutatott:

„Ha egy kultúrában magától érthetővé válik, hogy nincs helye a szenvedésnek, az emberek képtelenek érzékelni a szenvedést, sem sajátjukét, sem másokét nem veszik észre. Ezzel együtt pedig mintha életük intenzitását is kioltanák, mintha számukra a boldogság és az öröm sem lenne intenzíven átélhető. Hiányzik a küzdelem, s így eltűnik életük mélysége.”

Szónokunk XVI. Benedek pápát is idézte, miszerint: „Máriától megtanulhatjuk a valódi részvétteljes szenvedést, a mások szenvedésének saját szenvedésként való elfogadását.”

Beszéde végén pedig így szólt: „Jézus feltámadása nem érvénytelenítette a keresztet, a szeretetnek ezt az erőtlen megnyilvánulását. Ezért elsősorban azt kell megtanulnunk a feltámadásból, hogy Isten hatalma az erőtlen szeretet útján akar járni továbbra is a világban. Akik tehát Jézus tanítványai akarunk lenni, Jézushoz hasonlóan az erőtlen szeretetet kell gyakorolnunk, még akkor is, ha ezen az úton járva a keresztet hordozzuk. A feltámadás reménye azonban mindnyájunkat azzal a bizonysággal ruház fel, hogy a kereszten, a szenvedésen mindig átragyog a húsvét dicsősége.”

Köszönjük e tartalmas tanítást!

A szentmise gyűjtő imádságában köszönetünket és az örök életbe vetett hitünket juttatjuk kifejezésre, amikor így imádkozunk:

„Istenünk, te azt akartad, hogy a Szűzanya osztozzék Fiad szenvedésében, és ott álljon dicsőséges keresztje alatt. Add meg Egyházadnak, amely vele együtt részt vesz Krisztus kínszenvedésében, hogy része legyen Krisztus feltámadásában is.”

Ezen a szép estén Aradi Mária és Bővíz László vezette gitáros énekkar adta a zenei szolgálatot. Köszönjük, hogy a napi témához gondosan megválogatott énekek szövegeit kivetítették, s így a hívek is be tudtak kapcsolódni az éneklésbe.

Thorday Attila

Újszegedi elsőáldozók a NEK-en

Boldogsággal tölt el, hogy úgy döntöttünk ezen a nemzetközi eseményen áldoznak először a gyermekeink. Megható csodálatos és egyben felemelő érzés volt a nyitó szentmisén részt venni együtt imádkozni a világ minden részéről érkezett egyházi előkelőségekkel, megszámlálhatatlan embertársunkkal és a sok elsőáldozó gyermekkel.

Minden pillanata a szívünkbe vésődött, különleges örök élménnyel lettünk gazdagabbak. Nagyon sokat adott nekünk ez az esemény azt hiszem, aki ott volt érezte mindezt a hosszú fárasztó nap ellenére hatalmas lelki feltöltődéssel érkeztünk haza Szegedre.

Hemmertné Annamari

„Minden forrásom belőled fakad”

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) nyitó szentmiséjén az újszegedi elsőáldozási csoportból 6 kisgyermek vett részt. A rendezvény helyszínére, a budapesti Hősök terére való felutazás és a rendezvény területére való bejutás is izgalmas volt. Öröm volt látni, ahogyan az ország minden pontjáról összegyűlik mintegy 1200 fehér ruhába öltözött gyermek szüleikkel, nagyszüleikkel együtt. Az elsőáldozók mellett egymás után érkeztek a zarándokcsoportok: papok, szerzetesek, lovagrendek, cserkészek nagy csoportja, kórusok, katolikus iskolák sokasága, hívek. A szentmisét megelőző felvezető műsort orgonaszó nyitotta meg, majd tanúságtételt hallottunk és a keresztény néphagyományt bemutató 300 néptáncos művész előadása bűvölt el minket.

A szentmise kezdetét harangszó jelezte. Erdő Péter bíboros, prímás köszöntő beszédében hálát adott az isteni Gondviselésnek, hogy megrendezhetik a kongresszust, majd az egyhetes esemény lényegét domborította ki beszédében: „Krisztus velünk van az Eucharisztiában”.

A szentmisén közel 800 fős kórus teljesített zenei szolgálatot, s a magyar nyelv mellett, latin, olasz, angol, német nyelven is felcsendültek a liturgikus énekek. A keresztségi fogadás megújítása és az eucharisztia liturgiája után következett a gyermekek elsőáldozása. Szülők és hívek ezrei imádkoztak értük. A gyermekek számára ez egy életre szóló emlék marad, büszkén mondják majd el gyermekiknek és unokáiknak, hogy 2021. szeptember 5-én Budapesten a NEK-en voltak elsőáldozók.

Már várjuk, hogy szeptember 19-én az újszegedi Szent Erzsébet templomban a többi kisgyermekkel együtt újra szentáldozáshoz járulhatnak a gyerekek a fehér ruhában, majd a rokonsággal együtt ünnepelhetik meg ezt a napot. Fogadja az újszegedi hívek közössége is imádságos szeretettel az elsőáldozó kisgyermekeket ezen a napon.

Móczárné Kiss Gabriella

* * *

Az Eucharisztikus Kongresszuson keretében az Expo csarnokaiban elhangzott előadások megtekinthetők és hallhatók a katolikus.ma (Jézus Krisztus ma, holnap, kétezer éve, evangelizációs, hitvédelmi) portálon keresztül.

Már előre jelezzük, hogy szeptember 18-án, szombat délután a plébániai elsőáldozásra készülő gyerekeket és szüleiket ismét várjuk a plébánián 14.30-16.30 között, hogy az Eucharisztikus Kongresszus élményét megosszák a többiekkel azok, akik azt átélték, illetve felkészüljünk a másnap, a plébániatemplomunkban tartandó elsőáldozási ünnepre.

Iskolatáskák megáldása

Veni Sancte Spiritus – Jöjj, Szentlélek Úristen!
Szeptember első vasárnapjának családi miséjére a diákok elhozták taneszközeiket, hogy áldást nyerjenek az új tanévre.

Édentől keletre című film elemzése a Társaskörben

Augusztus 26-án a nyáresti Társaskörben jelentős szellemi élményben volt részünk Péterffy Gabi testvérünk jóvoltából: az Édentől keletre című méltán híres film elemzésére vállalkozott.. A film jellegzetes részeinek, a rendező bravúros filmes eszközeinek bemutatásával, azok elemzésével ismét alkalmat teremtett arra, hogy tanítson bennünket a műalkotás megértésére, üzenetének felismerésére.

A világhírű rendező, Elia Kazan munkája és felfedezettje, a rendkívül tehetséges fiatal James Dean kettőséből remekmű született. A film problematikája – akárcsak a Nobel-díjas J. Steinbeck hasonló című regénye – Káin és Ábel tragikus történetén alapszik: mire képtelen és milyen bűnre képes az ember, ha szeretethiányban szenved vagy ha „rosszul” szeret. Ebből az alapproblémából számtalan más baj is származik: sikertelen erkölcsi önmegvalósítási kísérlet, szégyen, harag , írígység, stb. Kazan erőteljes képi világa, az elgondolkodtató párbeszédek megteremtik bennünk, a nézőkben az átélés képességét és annak megértését, hogy jó vagy rossz úton keressük az önmegvalósítás lehetőségét. A filmben senki nem az, akinek látszik:, szinte valamennyien a rosszul értelmezett szeretet vagy a szeretethiány áldozatai. Káin lelket öl, Ábel furcsa módón rászolgál a bűnhődésre, hiszen az őt rosszul szerető apja által teremtett kényelmes életben nem ismeri fel testvére személyiségének meghatározó jegyeit, szeretetvággyal telített szerethetőségét. Bele is bukik ebbe.

A főszereplő J. Dean alakítása lenyűgöző. Alig beszél, szótlansága azonban káprázatos mimikája által rendkívüli mélységeket rejt: menekül a rideg, számító racionalizmus, az igazságtalanság, a soha ki nem mondott szeretetvágy, a senki által meg nem értett önmaga elől.

Köszönjük, Gabi, hogy mindezt tőled tanulhattuk!
Vajtai Éva

Felkészültünk az elsőáldozásra

Várhatóan nagyszerű eseményben lesz részünk ezen a hétvégén: Egyrészt szeptember 4-én, szombaton az első szentgyónásukat végzik az elsőáldozásra készülő gyerekek (és mi, szülők is részesülhetünk az Istennel való kiengesztelődés szentségében). Másrészt a budapesti Hősök terén, az Eucharisztikus Kongresszus nyitó szentmiséjén az újszegedi hittanosok – köztük az én gyerekem is – a szentségi Jézussal találkozhatnak, vagyis Krisztus áldozatából részesednek.

Attila atya és a plébánia hitoktatói tavasztól kezdve az iskolai hittanórákon kívüli felkészítést tartottak számunkra. A közös alkalmak abban segítették a családokat, hogy lehetőségünk legyen a Jézusba vetett hitünk elmélyítésére. Minden foglalkozáson egy-egy – az elsőáldozáshoz kapcsolódó- szentírási igét dolgoztak fel a gyermekek. A hitoktatók szemléletesen, játékos eszközökkel igyekeztek elmagyarázni, eljátszatni a gyerekekkel a bibliai történeteket. Az augusztus 28-i alkalommal például a tékozló fiúról szóló jézusi példabeszédet (Lukács evangélium 15. fejezetéből) oly módon dolgoztuk fel, hogy mi szülők az elsőáldozásra készülő gyermekünkkel beszélgethettünk: ezen a történeten keresztül a kapcsolatunkat érintő legmélyebb kérdések jöttek szóba, olyan kérdésekről beszélgettünk gyermekünkkel, amelyekről nehéz beszélni, és az otthon falai között talán nem is tesszük fel őket. Lám, a hitoktatás is megújult, egyre interaktívabbá válik, hogy az élet nagy kérdésivel szembesüljünk!

Várjuk a hétvégi nagy ünnepet, hogy gyermekeink több ezer kisgyermekkel együtt vehessék magukhoz az Oltáriszentséget, s mindannyian találkozzunk Jézussal!

Matolay Erzsébet