Lelki élmények a Mária-napokról

Mária-napok: hétfő

A 2021. év szeptemberi Mária Napok hagyományos újszegedi programjait a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus miatt szeptember 13-17 között tartottuk meg a Szent Erzsébet templomban.

Az első napon, 13-án hétfőn, Őri Imre atya, a budapesti Szent István bazilika frissen kinevezett újmisés káplánja volt vendégünk. 17 órától gyóntatott, majd 18 órától ő volt a szentmise főcelebránsa, Attila atyával és Flóri atyával együtt. Ezen az estén a város Rózsafüzér Társulatainak találkozóját, közös imáját is tartottuk, így elég szépen megtelt a templom.

Őri Imre atya prédikációjában az evangéliumban olvasott kafarnaumi százados közbenjárását hozta föl példának, mindannyiunkat kitartó, állhatatos imára buzdítva, hiszen ez a vezető katona ember saját szolgájáért jár közben Jézusnál, és nagy hitéért meg is kapja a kért kegyelmeket. Jézusnak nem kell oda elmennie, ahol a beteg szolga fekszik, mégis meggyógyul. Hiszünk-e igazán az ima, a közbenjárás erejében? Imre atya saját életútját hozta föl példának, elmesélte hosszú és rögös útját, amíg a papságig elérkezett, hiszen 63 évesen szentelte föl a bíboros atya idén júniusban. Hangsúlyozta, hogy mindig imádkoztak érte, és hogy nincs hiába elmondott ima! Prédikációja végén szokatlan módon a hívek lelkes tapssal köszönték meg beszámolóját, és öröm töltött el mindnyájunkat a kegyelem csodálatos működésének láttán.

A szentmise végén a jelenlévőket egyesével újmisés áldásban részesítette, és kérte, hogy külön is imádkozzunk a nehézségekkel küzdő, krízisben lévő papokért, hogy megmaradjanak a papi szolgálatban.

Aradi Mária

Mária-napok: kedd

A második napon Ruskó Norbert kerekegyházi plébános atya volt vendégünk, akit 2005-ben szenteltek pappá. Mivel szeptember 14-e a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe, prédikációját teljes egészében ennek a fölfoghatatlan misztériumnak szentelte. Megismertük ennek az ünnepnek történelmi eredetét, majd utána Norbert atya élő hittel vezette hallgatóságát arra, hogy ne a botrány szimbóluma legyen számunkra Jézus Krisztus keresztje, hanem a megváltó szeretet eszközét lássuk benne. Saját életünk keresztjeit tekintve kérhetjük az Úr Jézushoz hasonlóan a Mennyei Atyát, hogy vegye el tőlünk, de mindig tegyük hozzá, hogy ne a mi emberi elképzelésünk, akaratunk teljesüljön, hanem az övé.

Bátran „legyen kedvenc keresztünk”, hordjuk nyakunkban, az útmenti kereszteket ápoljuk, gondozzuk, egyszóval valljuk meg minden módon, hogy a mi Megváltónk a keresztre feszített Úr Jézus Krisztus, még akkor is, ha néha jobban szeretnénk a mosolygós, vagy a gyermekeket magához ölelő Jézus képét látni. Prédikációját mély, ugyanakkor egyszerű imával zárta, amellyel mindannyian átadhattuk szívünket és életünket Jézus Krisztusnak a Megfeszítettnek, és vele együtt a Mennyei Atyának.

Ezen az estén a zenei szolgálatot a Szent Cecília Énekkar adta, akik a pandémia miatti hosszú kényszerű kihagyás után, ismét együtt énekelnek. Már a szentmise előtt, a gyülekező hívek rózsafüzér imája után, énekes áhítatot tartottak, és a szentmise állandó és változó részeit is énekelték. Köszönjük Szántóné Babi karnagynak, Lucz Ilona zongoraművésznek, Kissné Sere Anna kántornak, és a kórus minden tagjának a szolgálatot!

Aradi Mária