Édentől keletre című film elemzése a Társaskörben

Augusztus 26-án a nyáresti Társaskörben jelentős szellemi élményben volt részünk Péterffy Gabi testvérünk jóvoltából: az Édentől keletre című méltán híres film elemzésére vállalkozott.. A film jellegzetes részeinek, a rendező bravúros filmes eszközeinek bemutatásával, azok elemzésével ismét alkalmat teremtett arra, hogy tanítson bennünket a műalkotás megértésére, üzenetének felismerésére.

A világhírű rendező, Elia Kazan munkája és felfedezettje, a rendkívül tehetséges fiatal James Dean kettőséből remekmű született. A film problematikája – akárcsak a Nobel-díjas J. Steinbeck hasonló című regénye – Káin és Ábel tragikus történetén alapszik: mire képtelen és milyen bűnre képes az ember, ha szeretethiányban szenved vagy ha „rosszul” szeret. Ebből az alapproblémából számtalan más baj is származik: sikertelen erkölcsi önmegvalósítási kísérlet, szégyen, harag , írígység, stb. Kazan erőteljes képi világa, az elgondolkodtató párbeszédek megteremtik bennünk, a nézőkben az átélés képességét és annak megértését, hogy jó vagy rossz úton keressük az önmegvalósítás lehetőségét. A filmben senki nem az, akinek látszik:, szinte valamennyien a rosszul értelmezett szeretet vagy a szeretethiány áldozatai. Káin lelket öl, Ábel furcsa módón rászolgál a bűnhődésre, hiszen az őt rosszul szerető apja által teremtett kényelmes életben nem ismeri fel testvére személyiségének meghatározó jegyeit, szeretetvággyal telített szerethetőségét. Bele is bukik ebbe.

A főszereplő J. Dean alakítása lenyűgöző. Alig beszél, szótlansága azonban káprázatos mimikája által rendkívüli mélységeket rejt: menekül a rideg, számító racionalizmus, az igazságtalanság, a soha ki nem mondott szeretetvágy, a senki által meg nem értett önmaga elől.

Köszönjük, Gabi, hogy mindezt tőled tanulhattuk!
Vajtai Éva