„Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” – figyelmeztet Jézus. Éppen ezért nekünk, jegyeseknek fontos, hogy a házasságkötés előtt a tőlünk telhető minden szükséges előkészületet megtegyünk, így velünk együtt még 12 párral ezzel a szándékkal jelentkeztünk a Jegyes Esték című kurzusra.
Idén február 6-án vasárnap este indult el az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánián a plébánosunk által vezetett, 10 alkalomból álló házasságra felkészítő képzés. Attila atya a kurzus nyitó- és a zárónapi előadások megtartása, az imapercek, és a barátságos légkör megteremtése mellett hétről-hétre számos hasznos szakirodalommal, online előadással, és cikkekkel segít bennünket a felkészülésben. A vasárnapi Jegyes Esték során 8 különböző házaspárt, azaz 8 élettörténetet ismertünk meg. A házaspárok megvallották hitéletüket, egymás iránt tanúsított szeretetüket, gyakorlatias példákon keresztül mutatták be a házasélet minden feladatát, vagy éppen az eredményes vagy eredménytelen konfliktuskezelési, és pénzkezelési stratégiájukat.
Megtanultuk, hogy a házasság egy extrém sporthoz hasonló, ahol rendkívüli helyzetekhez kell majd rugalmasan alkalmazkodni. Isten gondviselő jóságát nem nélkülözve igyekeznünk kell egymással összhangban cselekedni. A társunkkal való kapcsolatban legfontosabb, hogy a szükségszerű súrlódások idején is törekedjünk a kiengesztelődésre.
Véleményünk szerint az előadások során megoldandó feladatok és kérdések jó alkalmak arra, hogy kimondjuk, tisztázzuk magunkban és egymás között az alapvető és lényeges kérdéseket. A kimondott, vagy a ki sem mondott gondolatainkban kell megtalálni azokat a tiszta, szép, őszinte vágyakat, ami igaz szeretetre vezet, és amiben kimondva, vagy kimondatlanul a szeretet forrása utáni vágy is felbukkan.
Urunk, kérünk Téged, terjeszd ki ránk kegyelmedet, hogy a házasságra a lehető legjobban fölkészüljünk; jegyespárként segíthessük egymást a házasság felé vezető úton, és növekedjük egymás szeretetében!
Farle Mónika és Németh László
Szeretnék köszönetet mondani a lehetőségét, hogy egy valóban tartalmas és életszerű felkészítésben vehettünk részt a plébánián. Én mindenképp többnek érzem magam és pozitívan csalódtam a jegyesoktatásban. A kezdeti szkepticizmusom már az első alkalmak után teljesen elszállt és figyelemmel követtem a vendég előadók történeteit, mondanivalóját. Rájöttem, hogy itt tényleg lehet tanulni valamit és egyáltalán nem hiába való az a heti másfél óra, amit együtt töltünk. Sok olyan téma került a terítékre, amit később a párommal, kettesben is átbeszéltük vagy elkezdünk róla beszélni. Közelebb kerültek hozzánk ezek a témák és lehet, hogy nem tudtuk volna egymásnak megfelelően megfogalmazni, de miután láttunk, hogy mások is hasonlóan vélekednek, már nekünk is könnyebb volt egymással beszélni. Viszont a sok elgondolkodtató történet mellett, mindben ott volt egy közös motívum. MInden család erős kősziklára építette az otthonát. És ez az, amit én tovább viszek ebből az előadás sorozatból. Megtanultam, hogy nem szabad elfelejteni Isten szerepét egy családban. Az oszlopok külön-külön is meg tudnak magukban állni, ideig óráig, de ha Isten össze tartja őket, akkor már erődítménynek/otthonnak számítanak.
Törtei Gábor és Baráth Réka
Nagyon köszönjük, hogy ennek a tíz alkalomnak részesei lehettünk, és betekintést nyerhettünk a házaspárok életébe. A legmeghatóbb számunkra a Zsíros-házaspár története volt, különösen, hogy Ottó még a mai napig a könnyeivel küszködve mesélte az akkor történteket. Jó volt látni, hogy abban a nehéz helyzetben a hitüknek és az egymás iránt érzett szerelmüknek köszönhetően újra egymásra találtak. A másik emlékezetes házaspár Szántó Laja és Babika voltak, akik még több mint negyven év házasság után is mérhetetlen tisztelettel és szeretettel beszéltek egymásról és egymással. Követendő példa ők minden házaspár és leendő házaspár számára.
Dohándi Kitti és Katona Gábor