Szent Háromnap – újra egyházi közösségben

Három esztendő után Isten kegyelméből ismét nyilvános szertartások keretében ünnepelhettük a húsvétot. Ilyen hosszú idő elteltével bizonyára még a szokottnál is erősebben hatottak ránk az ünnep fényei, hangulatai és tanításai. Plébánosunk többször is kiemelte, milyen ajándék számunkra, hogy végre együtt élhetjük át a húsvét misztériumát, s a templomot megtöltő hívek száma ünnepélyesen igazolta ezt a kijelentést.

Ismét megteltek hát a padsorok nagycsütörtökön, az Utolsó vacsora miséjén, amikor János evangéliumának az ünnephez kapcsolódó szakaszát (Jn 13,1-15) követően a szolgáló szeretet példázatának értelmezését hallottuk a prédikációban.

A lábmosás szertartásának keretében Attila atya ezúttal a megkeresztelkedni készülő hittanulók lábát mosta meg, ahogyan egykor Jézus tette azt a tanítványokkal. Múltat és jelent kapcsolt össze a szeretet e gesztusa, éppúgy, mint a ruháitól megfosztott Jézusra emlékeztető, lecsupaszított oltár és az üres tabernákulum látványa, az elnémuló orgona.

S a múlt eseményei váltak jelenvalóvá a nagypénteki szertartás folyamán is a János evangéliuma szerinti Passió, a kereszt előtti hódolat, a Szántó Lajosné vezette Szent Cecília kórus éneke és a Liget fái között megtett keresztút által.

A nagyszombat csendjében reggeltől estig a Szentírás szavai hangzottak az Erzsébet-templomban: immár hosszú évek óta hagyomány plébániánkon a non-stop bibliaolvasás. A szentsír látogatásra vagy imádságra betérők délelőtt tíz órakor ételszentelésnek is résztvevői lehettek, melyre egész családok érkeztek, az oltárra helyezve az általuk hozott húsvéti étkeket. Eközben már igen nagy számban várakoztak a hívek szentgyónásra, melyre a nap folyamán mindvégig lehetőséget biztosítottak papjaink. Az ünnepi készület hangulata jól érzékelhetően betöltötte a templomot.

Nagyszombat este nyolc órakor tűzszenteléssel kezdődött a vigília-szertartás, majd a bevonulást követően a húsvéti gyertyáról meggyújtott apró mécsesek fénye törte meg a sötétséget. „Krisztus világossága!” – „Istennek legyen hála!” – visszhangozták a pap és a hívek recitáló párbeszédét a magas falak. Aztán a zsúfolásig megtelt templomban felhangzott az Exultet, a húsvéti örömének. Egy gyönyörű, grandiózus húsvéti liturgia kezdete, olyan szertartásé, melynek minden szava, fényhatása és dallama a Feltámadás örömét hirdeti. Még most, e sorok írása közben is hallom a diadalmasan felzendülő orgonát, érzem a gyertya- és tömjénillatot, látom a tanítások nyomán elém vetülő bibliai képeket. Bizonyára életre szóló élmény volt mindez annak a tizenöt gyermeknek és felnőttnek, akik ezen az éjszakán részesültek a keresztény beavatás szentségeiben a keresztség, a bérmálás és a szent áldozatban való részesedés által. Különösen szép, hogy ezúttal több generációt is láthattunk a hittanulók sorában.

Húsvétvasárnap délelőtt már a templom színes üvegablakain beáramló napfényben hallgattuk a János evangéliuma szerinti tanúságtételt az üres sír felfedezéséről, melyet Attila atya mozzanatról mozzanatra idézett fel számunkra. S a szavak általi dicsőítésre lendületes, életteli dallamok feleltek a szentmisében: Bővíz László együttesének tagjai örömet sugárzó énekekkel magasztalták a feltámadott Urat.

Péterffy Gabriella

***

A nagycsütörtöki liturgiáról készült fotógalériát itt tekintheti meg (fotók: Körmöczi László):
https://photos.app.goo.gl/fJqAoJmuKdxF4PbP7

A nagypénteki liturgiáról készült fotógalériát itt tekintheti meg (fotók: Körmöczi László):
https://photos.app.goo.gl/yfeaJ3DkisRMpkua9

A nagyszombati liturgiáról készült fotógalériát itt tekintheti meg (fotók: Körmöczi László):
https://photos.app.goo.gl/WacWVgXtGGXUbxXD9
Keresztelési képek (fotók: Krisztin Német István): https://photos.app.goo.gl/PvViManSguDYQBJTA

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük