– Mi az? Gyönyörű táj, remek közösség, sok játék, mély beszélgetések, élvezetes workshopok, hosszú bibliai bevezetők, és nem Taizé?

-Taizés lelkigyakorlat Püspökszentlászlón.

Bizonyára sokan kitalálták ezt a könnyű találóskérdést, hiszen közösségünkből mintegy 24-en vettünk részt a július 21-25 napjaiban tartott lelkigyakorlaton. Szeretném röviden összefoglalni azoknak, akik nem tudtak velünk tartani.

A korábbi években Attila atya jóvoltából eljuthattunk a franciaországi Taizébe, ám ez idén meghiúsult a koronavírus miatti erős korlátozások miatt. Azonban jópásztorunknak köszönhetően mégiscsak részünk lehetett a magunk módján megtapasztalni a „taizés élményt”. Szegedről 5 autóval utaztunk, hogy eljussunk a Baranya megyei Püspökszentlászlóra, ahol az Életrendezés Házában szállhattunk meg. Már odaúton nagyon jókat beszélgettünk és jobban megismerhettük egymást.

A jezsuiták által fenntartott Életrendezés Házához érkezve szép fogadtatásban volt részünk: a helyi hittanos fiatalok (bérmálkozásra készülő cserkészek) vártak és köszöntöttek bennünket hangszeres zenéjükkel, énekükkel. A keddtől szombatig tartó 4 napot az ő társaságukban tölthettük. Hogy mindenki megismerje a másikat, és összecsiszolódjon a társaság, izgalmas játékokkal kezdtük a közösen töltendő időnket.

A csapat nagy része 16-25 év közötti fiatalokból állt, de kísért minket pár szülő is. A környezet gyönyörű volt, túrázásra alkalmas, amit a legtöbben ki is használtak a délutánok alkalmával. Ugyanis a napunk gerincét a háromszori (reggel, délben és este) taizéi énekes imádság adta. A reggelizés után Attila atya bibliai elmélkedését hallgathattunk meg Isten szent mivoltáról és az ember életszentségre való meghívottságáról. Azt követően kiscsoportokban beszélgettünk az elhangzottak alapján. Már az elején nagyon bensőséges kiscsoport tudott kialakulni, ami segített minket, hogy szabadon megoszthassuk gondolatainkat egymással. A déli imádság után finom ebédet kaptunk. Rövid pihenő után különböző beszámolókon, ún. „workshopokon” vehettünk részt, melyet a résztvevők tartottunk. Volt, aki a bánáti bazsarózsát mutatta be, más valaki a Kínában töltött tanulmányairól szólt, volt, aki a sérült gyerekekkel való foglalkozásról, vagy az Erasmus-programokról mesélt; kiscsoportos formában egy meseterápiába is bepillantást nyerhettünk. Jómagam a szeretetnyelveket próbáltam minél izgalmasabban átadni az érdeklődőknek. A foglalkozások után túrázni ment a társaság java. Aki maradt, annak lehetősége volt csendben maradni, beszélgetni Hofher József jezsuita atyával, vagy a szépséges kis kápolnában elvonultan imádkozni. Este pedig a jóleső vacsora után egy hosszabb imával zártuk a napunkat.

Túra közben különböző feladatokat kaptunk, volt, hogy játékokat, akadálypályát kellett egymásnak kitalálnunk, miközben talentumokat gyűjthettünk, mintegy ügyességünk jutalmait. Az utolsó napon ezek száma alapján került kihirdetésre, hogy a csapat milyen helyezést ért el. Jutalmul mézeskalács házikót és hasonló finomságokat lehetett nyerni.

Fantasztikus volt, hogy a közös imádságaink során milyen gyorsan és szépen megtanultuk négy szólamban énekelni a különböző taizéi énekeket, amiket pénteken a hosszúhetényi szentmisén is bemutathattunk. Ezt követően, nagy meglepetésünkre szentségimádásban is részünk lehetett, majd a helyiek üdítő italokkal és falatokkal kínáltak a templomkertben.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon sokat nevettünk e pár nap alatt, új élményekkel gazdagodhattunk, közelebb kerülhettünk önmagunkhoz, egymáshoz és a Jóistenhez. Reméljük, hogy sokszor össze fog jönni még ez a kis csapat, hogy egymást segítve folytathassuk utunkat az életszentség útján.

Bővíz Krisztián

Az alábbi felvétel a Hoszzúhetény templomában tartott szentmisén és azt követő szentségimádáson készült.