Ezzel a címmel hallottunk égy igazán érdekes előadást július 20-án, a csütörtök esti Társaskör programjában, Dr. Krisztin Német István matematika tanártól.

Már csak azért is érdekös vót, mert Pisti igen nagy örömömre még éli és beszéli az én gyerökkori és fiatalkori szögedi beszédömet, amiért mög is süvegölöm és nagy tisztölettel gondolok rá, így nem is írhatok másképpen!

Na és miért is ismeretlenök a számok? Hát azért, mert azt hisszük, hogy azért mert használjuk, már ismerjük is űket, pedig bizony ez nem is így van, pontosan ugyanúgy, ahogy a gyönyörű magyar nyelvünkkel is ismeretlenül bánunk, használjuk – mindig tisztölet a kivételöknek…!

Azt sejthettük, hogy valahol a görögök körül köll keresgélni az eredetöt és jól is sejtöttük, mert a Kr. e. VI–V. sz., Dél-Itáliai Püthagoreusokhoz, ógörög vallási, filozófiai és tudományos közösséghöz kötődik a mathéma = elméleti tudás és az isztoría = tapasztalati tudás fogalompár és a mathématikosz = „tanulni szerető”. Azóta a matematika égyre inkább „elméleti” tudomány lött. A gyakorlatban nem lényegös, hogy mik a „számok”, ott csak az a fontos, hogy „használni” tudjuk azokat. Kiderült, hogy vannak számok, amik nem is igazi „számok”, csak jelölésök, mint a telefonszám, a gyáriszám, vagy az adószám. A mérésökhöz használtak már igazi számok: darabszám, sorszám és a mérőszám, amihöz mértékegység is párosul. De a magában álló „műveleti szám” a leghasznosabb matematikailag. Ez a folyamat nemrégön, csak 100-150 éve „tisztult lé”. Az axiómák, melyek igazságát nem bizonyítjuk, csak elfogadjuk, alapjai a lévezetésöknek, bizonyításoknak. Minden matematikai fogalom, így a számé is, égy elvont, elméleti fogalom! A számsor kezdő nullája és a követő 1, 2, 3, …n számok is az alkotás axiómája szerint keletköznek, mint égy gyöngysor, de csőbehúzva, mert nem tűri az elágazást – sé. Na és a nulla, a sémmi, mint mögfoghatatlan leghasznosabb, az égyetlen olyan valós szám, aminek bármely x valós számmal való összege égyenlő x-szel, x + 0 = x és van égyetlen olyan valós szám, aminek bármely x valós számmal való szorzata égyenlő x-szel. Ezt a valós számot nevezzük égynek, x × 1 = x . Na mög az üres halmaz, aminek nincs is eleme és az üres halmaz „jelöníti mög a nullát.”

Mire használja a matematika a számokat? Hát önmagukban vizsgálja azokat, mint a prímszámok, mög a tökéletös számok. Használja méréshöz (hossz, kerület, stb), számokkal alkot mást, ilyen a koordinátageometria. Számegyenes helyött „számsík” és még sok más…

Lönne még mit írnom, de nem is folytatom, mert Pisti többször is kérdözte, hogy égnek áll é már a hajunk, hááát…

Jó érzékkel lazított el bennünket a Chuck Norris matekos hasonlatokkal, hogyaszongya Chuck Norris elszámolt a végtelenig – kétször is! Most, hogy írom e sorokat, jut eszömbe, hogy a végtelenrül nem is beszéltünk, akkor löhet, hogy még mindig ott lönnénk…?

Így telt ez az órácska mindnyájunk érdeklődő szórakozására, hála Pisti lelkes és fölkészült előadásának!

Pétervári Lajos

Véseiné Dr. Szöllősi Réka egyetemi adjunktus SZTE TTIK, Növénybiológiai tanszék munkatársának nagyon érdekes, vetítettképes előadását hallgathattuk meg július 6-án, a csütörtök esti Társaskör keretében. Az előadás ötletét egy régen megírt szakdolgozat témája adta – kezdte mondandóját Réka.

Az életünket átszövik a jelképek, szimbólumok, melyek ősidőktől fogva jelen vannak, és jelentős szerepet töltenek be a különféle ábrázolások által.

A továbbiakban jelképek és magyarázatuk bemutatásával ismerkedtünk pl. a háromszögben látható szem a Szentháromság, a hal Jézus Krisztus, illetve a kereszténység jele, mint ahogy a szőlőtő, a levél, maga a szőlő, a kenyér úgyszintén keresztény szimbólumok. A Szentírásban találkozhatunk a fák és a különböző növények megjelenítésével, így a Teremtés könyve, az Énekek éneke, a 4 evangélium, Jelenések könyve, némely apokrif irat által.

Réka a képzőművészet hatalmas arzenáljából válogatott festményeket, freskókat, amelyek legtöbbjén az Édenben történő bűnbeesés jelenetét láthattuk az élet fájával, valamint a jó és rossz tudás fájával. Felhívta a figyelmünket arra is, hogy a fák ábrázolása igen változatos a képeken e témában. A festők nagy része a mediterrán területek fáit képzelte az Édenkerti jelenetbe. A vatikáni Sixtus-kápolnában fügefaként festette meg a tudás fáját Michelangelo – a vétkező emberpár is e fának levelével takarta el magát –, míg általában a képek többségén almafát, gránátalmafát, néhol pálmafát ábrázoltak a festők.

Minden képen szereplő növényről kaptunk részletes magyarázatot, mi minek vagy kinek a szimbóluma. Pl. a kék nőszirom – amely szintén látható volt egy-egy festményen – a szenvedés, a halál, a gyász jelképe; a liliom a tisztaságé, ártatlanságé, Páduai Szent Antal személyéhez hozzátartozik, de Mária és a gyermek Jézus körül is gyakran föltűnik, az örökzöldek pedig az örök életet szimbolizálják, stb.

A rózsának, mint a virágok királynőjének fontos szerepe van a templomokban, de néhány világszerte ismert szent életében is. A templomokban, katedrálisokban ma is láthatóak a kisebb-nagyobb méretű rózsaablakok, bár ez az elnevezés nem igazán egyezik a rózsa formájával. Megtudtuk, hogy a rózsát az ötös számmal hozzák kapcsolatba, hiszen szirmainak száma soronként öt. Ezt igazolja, hogy templomunkban, valamint a szegedi dómban is a Szent Erzsébetet ábrázoló üvegablakon a csodarózsák szirmai valóban a természet rendje szerint vannak megjelenítve. Réka megemlítette azt is, hogy nálunk ezen az üvegablakon szőlőlevelek keretezik Erzsébet alakját, ami szintén szimbolikus jelentéssel bír, bevallom, nekem ez eddig fel sem tűnt.

Sok más jelképről is szó esett ezen az előadáson, amelyek által mélyebb betekintést nyertünk e gazdag világba. Réka, köszönjük a beavatást!

Lucz Ilona

A nyári Társaskör második, június 29-i estéjén lelkes, örömteli beszámolót hallottunk azoktól a Testvéreinktől, akik Ferenc pápa magyarországi látogatása alkalmával részesei lehettek a pápával történő személyes találkozásnak. Sokakat vonzott az előadás témája, szinte meg is telt a plébánia nagyterme. Újszegedi közösségünket többen is képviselték a pápa különböző megjelenéseinek helyszínén, ám közülük négyen vállalták a felkészülést és osztották meg élményeiket, tapasztalatukat,  Juhászné Marika, Talló Éva, Kószó Mihály és a diák Kulik Lőrinc, mint az ifjúság és a ministránsok képviselője. Előadóink remekül megszervezték beszámolójuk menetét, hogy ki mikor szólal meg, mennyi idő áll rendelkezésre, így mederben tudták tartani a sok mondanivalót, valamint a beszámolók alatt, illetve között szinte végig vetítéssel is demonstrálták az éppen zajló eseményeket Aradi Márti segítségével.

Évi, bevezetőjében utalt arra, hogy a pápával való találkozás felemelő eseménysorozata kiemelte, különlegessé tette e napokat. Említésre került Kardos Mihály atya megrendítő találkozása a pápával, valamint Marika örömmel idézte fel azt a pillanatot, amikor a Szentatya kezet fogott vele. „Erőteljes, határozott volt ez a kézfogás”- emlékezett vissza Marika, mint ahogy arra is, hogy maga helyett Lőrincet ajánlotta nyilatkozatra a TV egyik riporterének megkeresésére. Fiatal ministránsunk diákos huncutsággal jegyezte meg, hogy hazaindulás előtt még egy újságnak is adott interjút.

Elhangzott, hogy a Kossuth téri pápai misén Marika és Misi, mint áldoztatók is működtek, amit külön nagy kegyelemként éltek meg. Misi röviden beavatott bennünket áldoztatói mivoltának kezdetébe, majd örvendezve közölte, hogy az oltár és a pápa közelében kapott áldoztatói feladatot.

Mindannyian idézeteket is olvastak fel a pápa beszédeiből, üzeneteiből, íme, néhány közülük:

„Legyen egyetértés a papok között! Olyan egyházunk legyen, amelyben van bátorság! Krisztus a jövőnk! Ismerd meg önmagad! Tűzz ki magad elé célokat! Isten mindig megbocsájt! Legyetek nyitott kapuk, engedjétek be Isten igéjét, az Élet Urát!”

Ferenc pápa apostoli látogatása nemzetünk minden korosztálya iránt a szeretetről tanúskodott, buzdító, bátorító szavai az egységre, az imádságra, az örömre, a szeretetre hívták fel mindazokat, akik élőben látták, hallották vagy a TV képernyőjén követték a látogatás eseményeit.

Kedves, előadó Testvéreink a pápa Kossuth téri szentbeszédének utolsó mondatával fejezték be eseménydús beszámolójukat, mely himnuszunk kezdősora: „Isten áldd meg a magyart!”

Mind a négyen leírhatatlanul felemelő, életre szóló élményként élték meg a pápával való találkozást, szavaikból sugárzott az örömmel teljes meghatódottság érzése is.

Jó volt nekünk, hallgatóságnak is visszatekinteni Ferenc pápa látogatásának mozzanataira!

Köszönet Nektek!

Lucz Ilona