Itt vagyok – Bővíz Krisztián megható verse

A franciaországi Taizé ihlette meg Bővíz Krisztiánt, ahol minden évben találkozót rendeznek több tízezer keresztény résztvevővel, a világ minden tájáról. Ahogy a vers is rámutat: Isten valóban mindenhol jelen van, ha van szemünk észrevenni! Fogadják szeretettel!

Itt vagyok

Merre visz az út?
Hegyeken, völgyeken,
Síkságokon túl?
Mi közeleg?

Jön már, jön,
Látom, érzem.
Egekben fönt,
Várom, nézem.

Leülök és fülembe súg.
Halkan összeolvad,
Mit szél és víz zúg.
Itt zaj összeroppan.

Jobb, ha leülsz.
Futni? Fölösleges.
Úgysem menekülsz.
Éned közeleg.

Békét nem lelhetsz,
Míg folyton vele harcolsz.
Egy életre jegyesed,
Vagy fizeted a sarcot.

De ha elvetted,
S szeretni vágyod,
Békéd megleled,
S több leszel mától.

Valaki megszólít.
De ki lehet az?
Szava bódít,
Pedig csend van.

Csak egy gondolat.
Lassan úszik,
Mint egy gondola.
De tova kúszik.

Merre van fent?
Onnan ereszkedik.
Merre van lent?
Onnan emelkedik

Egy érzés,
Vágyni szeretni.
Egy féltés,
Szeretve lenni.

Belül fölfedezed
Tündökölve,
Kívül észreveszed
Tükröződve.

Madarak dalában,
Nap sugarában,
Kabócák szavában,
Tücskök karában.

Virágok csokorban,
Lepkék párban,
Madarak csoportban,
Úsznak fényárban

Míg a nap lemegy.
Ebben látom,
Hogy Isten szeret.
Így várom

A felkelő holdat,
Mit csillagok
Hódolata fogad.
Ím itt vagyok.

Óriási siker a szívekben – a SZEGECS Szarvason

Szeptember 29-én a Szent Erzsébet Gitáros Együttes Csapata Bővíz László vezetésével Szarvason vendégszerepelt az ott szolgáló Kiss Imre atya meghívására.

A Szent Kláráról elnevezett kis templom telis-teli volt kíváncsi gyerekekkel, idősekkel. Az ottani hívők 90%-ának a gitáros mise teljesen új és szokatlan volt. Most 11 idegen énekes, 4 féle hangszer, a templom falait átjáró dobütés…

Bevallom, a mi szívünk is nagyot dobbant a mise befejeztével, amikor idős nők, férfiak jöttek hozzánk meghatódva, és nem győztek hálálkodni a számukra feledhetetlen miséért. Láttuk és éreztük, hogy az emberek milyen nyitottak és hálásak, hogy a Jóistent ily módon is megtapasztalhatták. Már itt is, de utána kint a templomkertben is – ahol a kedves hívők süteményekkel, frissítővel halmoztak el bennünket – éreztük, hogy milyen jó Istent szolgálni. Úgy éreztük, hogy tényleg Isten küldöttei vagyunk, hogy egy jószolgálatot látunk el, hisz a meghatottságtól és a hálától könnyező asszonyok hatására szinte alig tudtunk megszólalni. Pedig nem csináltunk semmit, csak próbáltuk azt tenni, amit máskor is, énekszóval hirdetni az Istenbe vetett hitünket és örömünket, ami Istennek is és talán embernek is tetszik.

Miközben nagyon sokuk érdeklődésére próbáltuk az újszegedi csoportok létét, sokszínűségét bemutatni, éreztük, milyen fontos, hogy mindenki a maga adottságához mérten tanúságot tegyen Isten szeretetéről és jelenlétéről. Egyáltalán nem tudhatjuk, hogy kiben mikor gyullasztunk meg egy szikrát, ami a másik ember egész életére kihat.

A délelőtt további részében míg Imre atya a szomszédos faluban is misét mondott, addig ottani néhány fiatallal és hittantanárral városi sétát tettünk többek között a Körös folyóhoz, a Vízi Színpadhoz, az Evangélikus Ótemplomhoz. Délben Imre atya már várt minket a vendéglőben, ahol vidám beszélgetések közepette fogyasztottuk el az ebédet. De ezzel még nem ért véget a vendégszeretet, mert még cukrászdába is meghívott bennünket fagyira és sütire.

Már a látogatásunkkor is jelezték a szarvasiak – és az azóta eltelt időszakban is –, hogy szívesen látnák még az együttest máskor is.

Köszönet és hála a nagy-nagy vendégszeretetért!

Bővíz Edit