Tanulmányozzátok az Írásokat!

„Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van az örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam”  – vallotta Jézus. (Jn 5,39)

A december 12-i szentmisét követően a Közéleti Kávéház programsorozat keretében élénk szellemi párbeszédnek lehettünk részesei a plébániai nagyteremben. Dr. Benyik György és beszélgetőpartnere, Dr. Szalay István által ízelítőt kaptunk az ószövetségi és újszövetségi írásokról keletkezéstörténetéről.

Érdekfeszítő történeteket hallhattunk Ábrahámról, az apokrif iratokról, a kumráni tekercsekről, Szent Pálról. Benyik atya mesélt a híres zsidó történetíróról, Iosephus Flavius-ról, aki a zsidó háború idején a felkelők egyik parancsnoka volt Galileában, majd átállt a rómaiakhoz és Vespasianus, Titus és Domitianus római császárok pártfogoltja lett. Ő Jézusról is említést tett a Testimonium Flavianum szövegében: „Ezekben az időkben élt Jézus, egy bölcs ember, ha ugyan embernek kell nevezni őt.”

György Zsuzsanna

Élő Betlehem Szegeden

Szeretnéd átélni a Karácsony igaz történetét?
Látni, amit a pásztorok és az angyalok láttak?
Akkor szeretettel várunk az Élő Betlehemre Szegeden

„A jászolhoz a hátsó ajtón át”
2019. december 22. vasárnap
Gyülekező: 15.00 órakor
A töltésen, a Bertalan (Új) híd alatt (Közép Kikötő sor 27.)
Térkép: https://goo.gl/maps/gm6gB2kUUHfjUuqS7

Indulás: 15:30-kor
Érkezési cím: Fokoláre Közösségi Ház, Szeged, Jankovich u. 2.

Várható befejezés: 18:30

A kislányok jöjjenek angyalnak öltözve, a fiúk pedig pásztornak!

Csompilla Éva néni: Uram, ne legyél túl szigorú hozzám!

Egy beszélgetés kapcsán felidéztük Csompilla Éva nénivel, mi minden történt, több mint négy évtizeden keresztül a Fő Fasor 100. szám alatt lévő miséző helyen. Úgy érezte, hogy jó kereszténynek kötelessége segíteni az egyházközség életében ahol csak tud. Neki a Főfasori kápolna körüli szolgálat jutott.

Agócs Rózsa Ludviga nővérnek volt egy háza” – kezdi a visszaemlékezést Éva néni -, „melyet azért vásárolt meg, hogy majdan legyen egy kápolna az egyre gyarapodó városrész számára”. A szocializmus enyhülése után szorgalmazta, hogy legyen miséző hely a házában. Az akkori plébános, Havass Géza bácsi 1975 szeptemberében szentelte fel a családi házban kialakított miséző helyet. Először egy szűk folyosó és egy kisebb helyiség volt erre a célra kialakítva. Szombaton délután 4 órakor tartották a szentmisét. A kicsiny, családias légkörű szoba hamar megtelt hívekkel, mert vasárnapi elővételezett misének tekintették. A hírt a templomba járók egymásnak adták, és hamar kicsinek bizonyult a helyiség. Aki késve érkezett, az nem fért be. Éva néni szívügyének érezte, és szívesen segített a szentmisét előkészíteni, utána rendet rakni, takarítani.

1978-ban az Agócs-nővérek úgy döntöttek, hogy átadják a mise céljára az első két szobájukat. Ehhez a válaszfalat el kellett bontani. A törmeléket a Csompilla-házaspár vödörben hordták ki, mert elöl is, hátul is 6 lépcső volt, így nem lehetett talicskázni. E fáradtságos munka sokáig eltartott. A bontás helyét bevakolták, és a helyiséget kifestették. Az asztalból kialakított oltárt Éva néni férje készítette, míg a miséhez szükséges eszközöket a plébániáról kaptak. A székeket a hívek adták össze, innen is onnan is. Amikor minden elkészült, a szalvatoriánus Agócs Rózsa nővér nagyon boldog volt, hogy sikerült neki az, amire nagyon vágyott.

Az építkezéstől kezdve nemcsak Éva néni, hanem az egész család bevonódott a kápolna körüli munkába. Szívügyének tekintette a hely tisztán tartását kívül-belül. Ezt látva Havass Géza bácsi felkérte Éva nénit, hogy legyen ennek a miséző helynek a „gondnoka”. Ettől kezdve a miseruhák és oltárterítők mosása és vasalása, a virágozás, az ablakok pucolása, a függönyök mosása, a helység takarítása, porszívózása, a kert tisztán tartása, fűnyírás, járdasöprés, hó eltakarítás mind-mind Éva nénire és a családjára hárult. Rózsa nővér megjegyezte, hogy Éva néni még a gyufaszálat is felszedi a járdáról, mert annyira szereti a rendet és a tisztaságot a kápolna körül. Minden szombaton rendbe tették a kertet, az utcát, a termet. Csinálta mindezt fizetség nélkül, a kenyérkereső munkája mellett. Amikor a férje beteg lett szívesen leadott volna a feladatokból, de tartósan senki sem vállalta el sem egyik, sem másik feladatot. Rózsa nővér is nagyon ragaszkodott hozzá, mert látta a lelkiismeretességét.

Később a kápolna ismét kicsinek bizonyult; egyre többen jártak ide. A folyosóra kis ülőkéket tettek, hogy ott is le lehessen ülni a híveknek.

Neki is meg a családjának is a kápolna rendbe tartása mindennél fontosabb volt. Ez volt az első, utána a saját dolguk. Pedig sokszor nagyon nehéz volt mindent időre, pontosan megcsinálni. Átadott volna belőle szívesen, de jelentkező nem akadt. Meg sem kérdezték, hogyan bírják mindezt.

2005-ben Rózsa nővér azzal a meghagyással íratta házát és telkét az egyházra, hogy ott templom épüljön. Gyulay Endre püspök úr elő is teremtette a pénzt az építkezésre. Az régi lakóházat úgy kellett kipakolni, hogy ne tűnjön el semmi a kápolna felszereléséből.

2006. október 14-én fel is szentelték a Kalkuttai Teréz anya tiszteletére épült templomot. Akkori plébánosunk, Kiss Imre atya toborzott önkénteseket, akik a templom körüli feladatokat felosztották és elvégezték. Éva néninek most már könnyebb volt, de továbbra is segített, amikor csak tudott. Az albák, miseruhák mosás-vasalása az ő feladata maradt, ám kezei egy idő után már nem bírták a nagy ruhák vasalását, „volt, amikor két-három órát vasaltam egyfolytában” – vallotta. 2018 decemberében sírva mondta Attila atyának, hogy „nem bírja tovább”!

A mai napig fájlalja, hogy nem tud úgy segíteni, ahogy szeretne. A kezei tönkre mentek, egészsége megromlott. Azt üzeni az utókornak, hogy ha nehéz is „hűségesek maradjanak a hitükhöz és segítsenek, ahol csak tudnak az egyházközségben. Viseljék szívükön az Egyház sorsát. Vegyék ki a részüket a munkából, Isten dicsőségére”. Sokszor mondogatja magában: „Édes Istenem, ha küldesz is valakit értem, ne legyél túl szigorú hozzám”.

Kerekes László

Lajkó Bianka tanuló nyert a Szent Erzsébet díjátadón

Idén 20. alkalommal került sor a Szent Erzsébet Rózsája díj átadására a budapesti Nemzeti Színházban, melyen plébániánk képviseletében vehettünk részt. A szolgáló szeretetben kiemelkedő testvéreket méltatják ezen elismeréssel, idén a körmendi Karitász csoport vezetője, illetve két, belga tanár -, akik az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthon részére nyújtanak sok támogatást- részesültek a díjban.

Az impozáns ünnepség Egyházmegyénk szempontjából is fontos volt. Lajkó Bianka, a Karolina Gimnázium tanulója első helyezést ért el a Szent Erzsébet tiszteletére meghirdetett vers- és novellaíró pályázaton, a 15-18 éves korosztályban, vers kategóriában. Ezúton is gratulálunk a szép művéhez!

Bús Márta és Kószó Edit

Ministránsokat avattunk

  1. október 27-én a diákmisén Plébánosunk ministránssá avatta négy testvérünket: Asztalos Boldizsárt, Asztalos Sebestyént, Brzózka Mareket és Pap Barnabást. A fiúk már több hónapja gyakorolják az oltárszolgálatot főministránsuk, Koczó Jocó vezetésével. Az Asztalos fivérek különben nagyapjuk, Zsembery Pista bácsi nyomába lépve és vele együtt rendszeresen segédkeznek a vasárnap kora reggeli szentmisén.

Újonnan felavatott ministránsaink a többiekkel együtt azóta is lelkesen, nagy figyelemmel szolgálnak, és folyamatosan fejlesztik tudásukat. Bátorítjuk a többi fiút is, hogy kapcsolódjanak be ebbe a szép szolgálatba!

Körmöczi Laci

A fotó Brenner János boldoggá avatásán készült

Ministráns-kirándulás

Feledhetetlen számunkra, hogy tavaly ilyenkor, 2018. május 1-én Brenner János boldoggá avatásán vettünk részt Szombathelyen. Idén Szent József, a munkás ünnepnapján néhányan a ministránsok közül ismét fölkerekedtünk. Ezúttal a Petőfiszállás-Szentkút kegyhelyen a pálosrendi Barnabás atya fogadott minket. Miután bemutatta a rend és a kegyhely történetét, az otthonról hozott szendvicseinket elfogyasztva focizni indultunk. Az 55 perces játékidő alatt összesen 18 gól született. A testmozgás után az Eucharistia nevű társasjátékkal fejlesztettük hitbéli tudásunkat. Végül zsolozsmával és szentmisével zártuk a napot (a pálos szerzetesek kápolnájában készült a csoportkép). Ezúton is biztatjuk a fiúkat az oltárszolgálatra, melyre jelentkezni Attila atyánál lehet.

Pechan Szabolcs, Körmöczi Laci és Koczó Jocó

Boldogok, akik fölkerekednek…

Attila atya biztatására és őt követve három autóban fölkerekedtünk, hogy templomunk ministránsait kétnapos kirándulásra vigyük. Az ötletet ezúttal az adta, hogy május 1-re, Szombathelyen hirdették meg Brenner János vértanú pap boldoggá avatási ünnepségét.

Tekintve, hogy az út hosszúnak ígérkezett, már hétfő reggel elindultunk. A Balaton partjánál megpihentünk, pontosabban mozogtunk egy jót: fociztunk a strandon és megfürödtünk (április utolsó napján!) a „magyar tengerben”. Esténket már Nagykanizsán töltöttük, ahol bőségesen megvacsoráztunk, majd a piarista iskola kollégiumában aludhattunk. Lefekvés előtt még csapatjátékra és közös imádságra is jutott erőnk.

Kedden reggel korán felkelve indultunk el Szombathelyre. Már az odavezető úton találkoztunk az eseményre igyekvő zarándokokkal. Több, mint 15 ezren regisztráltak előzetesen, így az eredetileg tervezett helyszín helyett, a szombathelyi Emlékmű-dombon került sor a boldoggá avatására. Ezen közel 700 ministránssal együtt vettünk részt. Ebéd után megnéztük Iváncsits Tamás Brenner János életéről írt zenés drámáját.

Urunk, Istenünk! Hálát adunk neked Boldog János vértanú önfeláldozástól lángoló, hitvalló életéért. Hálát adunk minden ajándékodért is, amellyel a boldoggá avatására készülve elhalmoztál bennünket. Kérünk, erősítsd bennünk továbbra is a meggyőződést, hogy „az Istent szeretőknek minden a javukra válik”!

Zárásként álljon itt néhány gondolat, amit ministránsaink válaszoltak arra a kérdésre, hogy mit tudnak hazavinni magukkal erről az ünnepről:

– Elgondolkoztató, hogy Brenner János kiskorában egy színdarabban vállalkozott Szent Tarzíciusz szerepének eljátszására, s végül ő is hasonló körülmények között halt vértanúhalált, mikor az Oltáriszentséget egy haldoklónak akarta elvinni.

– Amikor a politikai hatalom ellenséges környezetet teremt, akkor is merni, tudni kell kiállni az értékeink mellett.

– Folyamatosan akadályok gördültek elé: jelentkezett egy szerzetesrendbe – azt feloszlatták, majd bekerült egy szemináriumba – azt bezárták, s ő mégis kitartott és pap lett. Tette ezt egy olyan korban, amikor ez egyáltalán nem volt menő.

– Amikor éjszaka egy haldoklóhoz hívták, gondolkodás nélkül indult segíteni. Nekünk is így kell mindig késznek lenni, hogy segíthessünk másoknak!

– Halálában is a nála lévő Oltáriszentséget védte a meggyalázástól. Nekünk is védenünk kell értékeinket!

Pechan Szabolcs

 

Bemutatkozik a Bibliaolvasó közösség

Több mint hat éve alkotjuk azt a bibliaolvasó közösséget, amely egy korábbi plébániai csoport tagjaiból alakult. Kezdetben a vasárnapi evangéliumi szakaszt olvasgatva a ránk gyakorolt hatásáról beszélgettünk. Majd kíváncsiak lettünk a Jelenések könyve lehetséges értelmezéseire, s ez több hónapon át lekötött bennünket.

Ezt követően az Ószövetség felé fordultunk: a Tórával való ismerkedés is hosszú időt igényelt. Olvastuk Jákob fiainak történetét, majd a Kivonulás könyve és a Második Törvénykönyv egyes fejezeteit is.

Nagyon tanulságos volt Carlo M. Martini: Minden utamon Te vezettél című lelkigyakorlatos műve. A könyv Mózes történetén át, nyolc elmélkedésen keresztül segítette lelki fejlődésünket egy éven át.

Az elmúlt évben Józsue, a Bírák, Rút majd Sámuel 1-2. könyvével ismerkedtünk. Idén a Királyok könyvét kezdtük el olvasni, s még bizonnyal sok-sok érdekesség vár ránk!

Égető Zsuzsanna

Itt vagyok – Bővíz Krisztián megható verse

A franciaországi Taizé ihlette meg Bővíz Krisztiánt, ahol minden évben találkozót rendeznek több tízezer keresztény résztvevővel, a világ minden tájáról. Ahogy a vers is rámutat: Isten valóban mindenhol jelen van, ha van szemünk észrevenni! Fogadják szeretettel!

Itt vagyok

Merre visz az út?
Hegyeken, völgyeken,
Síkságokon túl?
Mi közeleg?

Jön már, jön,
Látom, érzem.
Egekben fönt,
Várom, nézem.

Leülök és fülembe súg.
Halkan összeolvad,
Mit szél és víz zúg.
Itt zaj összeroppan.

Jobb, ha leülsz.
Futni? Fölösleges.
Úgysem menekülsz.
Éned közeleg.

Békét nem lelhetsz,
Míg folyton vele harcolsz.
Egy életre jegyesed,
Vagy fizeted a sarcot.

De ha elvetted,
S szeretni vágyod,
Békéd megleled,
S több leszel mától.

Valaki megszólít.
De ki lehet az?
Szava bódít,
Pedig csend van.

Csak egy gondolat.
Lassan úszik,
Mint egy gondola.
De tova kúszik.

Merre van fent?
Onnan ereszkedik.
Merre van lent?
Onnan emelkedik

Egy érzés,
Vágyni szeretni.
Egy féltés,
Szeretve lenni.

Belül fölfedezed
Tündökölve,
Kívül észreveszed
Tükröződve.

Madarak dalában,
Nap sugarában,
Kabócák szavában,
Tücskök karában.

Virágok csokorban,
Lepkék párban,
Madarak csoportban,
Úsznak fényárban

Míg a nap lemegy.
Ebben látom,
Hogy Isten szeret.
Így várom

A felkelő holdat,
Mit csillagok
Hódolata fogad.
Ím itt vagyok.

Óriási siker a szívekben – a SZEGECS Szarvason

Szeptember 29-én a Szent Erzsébet Gitáros Együttes Csapata Bővíz László vezetésével Szarvason vendégszerepelt az ott szolgáló Kiss Imre atya meghívására.

A Szent Kláráról elnevezett kis templom telis-teli volt kíváncsi gyerekekkel, idősekkel. Az ottani hívők 90%-ának a gitáros mise teljesen új és szokatlan volt. Most 11 idegen énekes, 4 féle hangszer, a templom falait átjáró dobütés…

Bevallom, a mi szívünk is nagyot dobbant a mise befejeztével, amikor idős nők, férfiak jöttek hozzánk meghatódva, és nem győztek hálálkodni a számukra feledhetetlen miséért. Láttuk és éreztük, hogy az emberek milyen nyitottak és hálásak, hogy a Jóistent ily módon is megtapasztalhatták. Már itt is, de utána kint a templomkertben is – ahol a kedves hívők süteményekkel, frissítővel halmoztak el bennünket – éreztük, hogy milyen jó Istent szolgálni. Úgy éreztük, hogy tényleg Isten küldöttei vagyunk, hogy egy jószolgálatot látunk el, hisz a meghatottságtól és a hálától könnyező asszonyok hatására szinte alig tudtunk megszólalni. Pedig nem csináltunk semmit, csak próbáltuk azt tenni, amit máskor is, énekszóval hirdetni az Istenbe vetett hitünket és örömünket, ami Istennek is és talán embernek is tetszik.

Miközben nagyon sokuk érdeklődésére próbáltuk az újszegedi csoportok létét, sokszínűségét bemutatni, éreztük, milyen fontos, hogy mindenki a maga adottságához mérten tanúságot tegyen Isten szeretetéről és jelenlétéről. Egyáltalán nem tudhatjuk, hogy kiben mikor gyullasztunk meg egy szikrát, ami a másik ember egész életére kihat.

A délelőtt további részében míg Imre atya a szomszédos faluban is misét mondott, addig ottani néhány fiatallal és hittantanárral városi sétát tettünk többek között a Körös folyóhoz, a Vízi Színpadhoz, az Evangélikus Ótemplomhoz. Délben Imre atya már várt minket a vendéglőben, ahol vidám beszélgetések közepette fogyasztottuk el az ebédet. De ezzel még nem ért véget a vendégszeretet, mert még cukrászdába is meghívott bennünket fagyira és sütire.

Már a látogatásunkkor is jelezték a szarvasiak – és az azóta eltelt időszakban is –, hogy szívesen látnák még az együttest máskor is.

Köszönet és hála a nagy-nagy vendégszeretetért!

Bővíz Edit

Lelki élményt nyújtott a Mária-napok rendezvénysorozata

A Mária napok záróalkalmán, a Szűzanya névnapján, szeptember 12-én tartott szentmise főcelebránsa Köllő Sándor a Dóm káplánja, egyetemi lelkész volt, a szentbeszédet Béri Renátó kármelita atyától hallottuk, a zenei szolgálatot teljesítő gitáros énekkart Aradi Marika vezette.

Renátó atya a prédikációjában részletesen beszélt arról, hogy a biblia világában a név valakinek a jelenlétét fejezi ki. Példaként felhozta Jézus tanítását, miszerint „Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek”. Tapasztaljuk azonban, hogy ez nem automatikusan teljesül, hiszen olykor azt kell elviselnünk, hogy a kérésünk nem, vagy nem úgy teljesül, ahogyan mi gondoljuk. Arra is kitért, hogy Istent, illetve a Vele és szentjeivel való közösséget, vagyis a mennyországot magunkban hordozzuk, nemcsak nevének kimondásával. Így Mária is, akit a Szentháromság a mennyben megkoronázott, bennünk él, az Ő oltalmában és pártfogásában vagyunk.

Renátó atya prédikációját itt hallgathatja meg »

Béri Renátó atya

A szentmisét a Szentségimádás Iskolájának következő, immár 8. alkalma követte. Ekkor Renátó atya folytatta gondolatait Isten jelenlétéről. Jézus tanításával – „én bennetek vagyok” – kapcsolatban rávilágított, hogy Isten mindig, feltétel és időkorlátozás nélkül bennünk van. Az Úr nem költözik ki, amikor bűnt követünk el, majd vissza, amikor letesszük a terheket. Nem olyan, mint a térerő, néha erősebb, néha gyengébb, sőt olykor nincs – Ő mindig ugyanolyan mértékben jelen van.


Itt meghallgathatja a Szentségimádás iskolájának elmélkedését:


Kiemelte, hogy nagyon fontos az ébredés, tudniillik, hogy ráébredjünk arra, hogy nem a múlt sérelmein rágódva vagy a jövőbeni eseményekre várva kellene léteznünk, hanem a beteljesedést magunkban, a bennünk lévő Istenben megtalálva kell boldogan élnünk. Úgy, hogy mindezt nem tesszük más emberektől függővé, hiszen ehhez minden bennünk van. Emellett Jézus a virrasztásunkat, éberségünket is kéri.

A „ti bennem” tagmondat kapcsán pedig az alapgondolata az volt, hogy a teremtett anyagi világ minden része (állatok, növények, csillagok) a maga szerény módján Isten jelenlétét közvetíti, s ezáltal nem megvetendő, nem ördögi, hanem Isten „első” megtestesülése.

Hangsúlyozta az Oltáriszentség fontosságát, amely Isten jelenlétének az anyagi világban kiemelkedő formája. Aki testünk teljes bűnös mivoltát állítja, az szembefordul a megtestesülés misztériumával, azzal a valósággal, hogy Isten Fia nem angyalként lebegett felettünk, hanem hús-vér emberré vált. Renátó atya arra biztatott, hogy mindenhol gyönyörködjünk Isten csodálatos jelenlétében.

Szűz Mária születésnapjától (Kisboldogasszony- /Kisasszony napjától) Szent Nevének napjáig, vagyis szeptember 8-12 napjaiban minden este alkalmunk adódott arra, hogy együtt lehessünk a Szűzanyával az Úr jelenlétében, és a meghívott atyák csodálatos gondolatainak köszönhetően más-más szempontból csodálhassuk meg Mária életét, igenjét, oltalmát.

Gitáros énekkar

Hálásak vagyunk Attila atya és Flóri atya házigazdai helytállásáért! Köszönjük Aradi Marika, Komárominé Éva, Kisné Gyöngyi, Sere Ancsa és Aradi Márti fáradhatatlan szolgálatát! Az Úr áldása és a Szűzanya pártfogása kísérjen mindannyiunkat!

Bús Márti

Tanévkezdés és krumplisütés a Szalvátor nővérek és Franca nélkül

Sok közös év után a június 16-án tartott Szentháromság vasárnapján egy csodálatos szentmise keretében búcsúztunk a Szalvátor nővérektől, Erikától, Anna Máriától és Jyothitól, valamint az egyik fokolarinától, Francától.

Az elmúlt hónapokban is nagy szeretettel gondoltunk Rátok. Franca többek között hiányzott a Fokolár Közösség hagyományos, a fesztiválozók körében nagy sikernek örvendő krumplisütésről, amelynek apropóján évek óta – így idén is – megnyitották kapuikat a SZIN-re érkezők előtt.

Most pedig indul a tanév, Szegeden a Szalvátor nővérek nélkül. Hiányotokat nemcsak az egyetemisták érzik, hanem a többi csoport is.

Drága Anna Maria, Erika, Jyothi és Franca!
Köszönjük a csodálatos gondolatokat, amelyekkel elköszöntetek tőlünk. Hálásak vagyunk a szeretetetekért, a mindenkori támogatásotokért és azért, hogy ismerhetünk Titeket! Reméljük, hogy bárhol is éltek (Budapest, Bécs, illetve a Fülöp-szigeteken) szerető közösségre leltek. Hisszük, hogy elöljáróitok döntése összhangban van Isten akaratával. Isten áldása kísérje minden lépéseteket és áldó szeretetével öleljen át Benneteket minden nap! Őrzünk a szívünkben mindannyiótokat és mindig várjuk a találkozást. Ne feledjétek, hogy a távolság csak földrajzi, ám lélekben mindig együtt leszünk!

Bús Márti