Reflexiók Liszt Ferenc: Krisztus-oratóriumának előadásáról
Május 19-én, vasárnap délután zenekedvelő és főleg Liszt-rajongó közönség töltötte meg a plébánia nagytermét. Lucz Ilona zongoraművész-tanárnő testvérünk bemutatta nekünk a romantikus zeneszerző hatalmas alkotását, a Krisztus-oratóriumot.

Előadása bevezetőjében a nagy komponista jellemét méltatta, beszélt Liszt sokoldalúságáról, alkotói módszeréről, művészi hitvallásáról. Elhangzott, hogy a 11 éves Liszt Beethoventől „felszentelő” csókot kapott a homlokára, aki különös módon megsejtette a gyermekben a későbbi zeneóriást, élete alkonyán pedig Debussyvel, az impresszionizmus egyik képviselőjével is megismerkedett. Ilyen módon művészi stílusokat átívelő élete volt.
Liszt Ferencet a katolikus egyházi zene megújítása vezérelte, a Krisztus-oratóriumban látványosan megtalálhatók a reformok nyomai. Művének alapját a gregorián énekek dallamvilága, a Szentírás sorai és a katolikus liturgia bizonyos szövegei adták. Az oratórium 3 nagy része: a Karácsonyi oratórium, a Vízkereszt után és a Szenvedés és feltámadás.
Az előadás során számos érdekesség elhangzott a műről. Többek között „A háromkirályok vonulása” című tétel kapcsán például Liszt humorosan így indokolta a magyaros ritmust, dallamot: „Ha Rubens flamandokat festhetett biblikus képeire, akkor egyik mágusomnak én is adhattam kipödört bajuszt. És ezt egy cseppet sem restellem.”
„Az Egyház alapítása” című tétel kezdetén a kottaképet bemutatva Ilike rávilágított a kereszt motívumára, mely a hangok között húzott vonalak mentén található, ahogy a nagy előd, J.S. Bach műveiben is láthatunk erre példákat. Továbbá a hangnemek különleges választásáról is szó esett pl. a Cisz-dúr esetében, amelynek minden hangja módosított – ez Liszt művében a transzcendens megjelenítése, az Isten ábrázolásának hangneme.
Az előadást számos képzőművészeti alkotás, természeti kép és Liszt-korabeli kottakiadás címoldalai, Liszt Ferenc eredeti partitúra kézirata (szép, áttekinthető, magabiztos kézírása) színesítette. A zenei részletek bemutatását és a vetített képeket Ilike férje, Pétervári Lajos biztosította.
Az elhangzott zenerészletek hallgatása közben gyönyörködhettünk a csodálatos dallamokban, harmóniákban, szinte sajnáltuk, hogy időnként le kellett állítani a zenét, oly jól esett volna még tovább hallgatni.
A hálás hallgatóság nagy tapssal jutalmazta a színvonalas előadást. A közönség soraiban ülő neves szegedi karnagy, Rozgonyi Éva pedig így méltatta az előadást: érződött, hogy Ili rajongója a nagy zeneszerzőnek és remekművének, a Krisztus oratóriumnak.
Szántóné Babi





Az Isteni Megváltóról nevezett, vagyis szalvátor nővérek (a lengyel származású AnnaMária, az indiai Jyothi és a magyar Erika) másfél évtizedet szolgáltak közöttünk. Rendi vezetésük most Budapestre irányította őket, ezért – fájó szívvel – búcsúzunk tőlük június 16-án, vasárnap a 9.30-as szentmise keretében.










Idén ötödik alkalommal készültünk passiójátékkal húsvét szent misztériumára. Az ötlet, ami annak idején Kerekes Laci bácsi fejéből pattant ki, és amit egyből felkarolt Attila atya, immáron élő hagyomány lett nem csak egyházközségünkben, hanem Szegeden és a régióban is. 




Virágvasárnap este véget ért a február közepén elkezdődött felkészülési sorozat, amelyen 8 jegyespár vett részt. Hálásak vagyunk, amiért plébánosunk gondos szervezésének köszönhetően mind a 10 alkalommal egy-egy felkészítő házaspár volt velünk, hogy tanúságot tegyenek életük egy-egy meghatározó eseményéről. Az estéket áthatotta annak bizonysága, hogy megtartó ereje van a hitből fakadó életvitelnek.