Nyáresti verses, zenés áhítat

Augusztus 13-án este egy lélekemelő programon vettünk részt a plébánia nagytermében. Orcsik Sándor és batátai ajándékoztak meg bennünket énekeikkel zenéjükkel, verseikkel.

Ludányi Olgi bevezetője után Lucz Ilike zongorajátéka bűvölt el bennünket Bach: D-dúr partitájának két részletével. Vörösné Árgyusi Magdika nem először verselt nekünk csodálatos átéléssel. Ezúttal Bán Aladár: Nagyboldogasszony napján című verset szavalta el aktuálisan az ünnepe előtt néhány nappal. Ezt követően a koncert megálmodója, Orcsik Sándor, és leánya, Anett énekelt duettet nekünk.

Két protestáns ének hangzott fel mély átéléssel, lírai hangvétellel. Engem mindig megrendít, amikor csak férfiak énekelnek, valami ritka, felemelő érzés jár át őket hallgatva. Most egy kvintett, öt férfihang adott elő két kórusművet Petrovics Ferenc vezetésével. Ezt követően Homoki-Nagy Mária szavalt egy részletet Petőfi: Az apostol című művéből. Majd visszatért ismét a zongora, Péterffy Gabriella tolmácsolásában Liszt és Mendelssohn művek hangzottak fel, csodálatos színekkel, harmóniákkal.

Az est egyik fénypontját a vegyeskar tagjai által megszólaltatott kórusművek adták. Az énekesek jórészt a 15 éve alakult Szegedi Ökumenikus Kórus tagjai voltak. Két művet adtak elő szintén Petrovics Ferenc irányításával, aki nagy lelkesedéssel, elkötelezettséggel vállalja immár ismételten a kórus összefogását. Végül ismét a férfikarban gyönyörködhettünk, akik már nem öten, hanem 11-en szólaltattak meg protestáns kórusműveket, lendülettel, mély érzelmekkel.

Befejezésül nem maradhatott el az „Erdő mellett estvéledtem” kezdetű népdal közös éneklése, amely megzengette a zsúfolásig megtelt nagyterem falait. Talán soha ennyien nem jöttünk össze egy programra ebben a teremben, még az előtérben is sokan voltak hallgatói ennek a szép koncertnek. Csodálatos, gazdag vendéglátásban is részünk lehetett végül, pogácsa, üdítő, szőlő is került a vendégek elé.

Szántóné Babi

Röpke látogatás a marosvásárhelyi testvér-plébánián

Június 26. és augusztus 2. között családcsoportunkból két család – Móczár és Siklós – Erdélyben kirándultunk. Rövidebb ideig Kolozsváron voltunk, hosszabb ideig Csíksomlyón, onnan csillagtúráztunk. Kolozsvárról Csíksomlyóra menet közben Marosvásárhelyen is áthaladtunk, ahol – persze előre leegyeztetve – találkoztunk testvérplébániánk plébánosával, Szénégető István atyával és pár munkatársával. Kávé, némi enni és innivaló, na és persze nagy jókedv került elő. Sajnos csak rövid találkozásra volt időnk, de az együttlétünk szép és tartalmas volt. István atya említett pár nevet, érdeklődött, hogy ki, hogy van, milyen a közösségeink élete, illetve ő is beszámolt a közösségi életükről.

Beszélgetés után megmutatták a plébániát és a templomot, ahol István atya megemlítette, hogy Remete Szent Antal plébánia ellenére miért kapott a templom más titulust: Szentcsalád-templom, ami eléggé szokatlan. Illetve, mivel nagyon nagy a hasonlóság az ő templomuk és a mi Teréz-templomunk között, elmesélte a kb. 20 évvel ezelőtti beszélgetésüket Kiss Imre atyával, hogy mindketten kiterítették a templomaik tervrajzait és úgy egyeztettek tovább. A mi Teréz-templomunk akkor már közel kész állapotban volt, amikor az ő templomuk építése még csak elkezdődött. Tehát a testvérplébániai kapcsolat a templomainkban is megmutatkozik.

Az 1-2 órás tartalmas és szép találkozást követő búcsúzáskor megerősítettük egymást, hogy az időnkénti találkozásokat, a kapcsolat felelevenítését folytatnunk kell. Kedvesen útbaigazítottak minket és mi folytattuk utunkat – Marosvásárhely belváros megtekintését követően – Csíksomlyóra.

Siklós Róbert

Názáret családcsoport nyári kirándulása Zemplénben

A Názáret családcsoport minden évben közös kirándulást szervez. 2026. július 22-e és 26-a között a Zemplén-hegységbe vitt utunk (szállásunk Pálházán, a Hanyi Istók túristaház volt), ahol megnéztük a Füzéri várat, a Boldogkővárát és egy túrázás alkalmával Göncön a Vizsolyi Bibliát is megtekinthettük. Az izgalmas látnivalók mellett sokat adott az egymással töltött idő, a közös reggeli és esti imák, a hangosan megfogalmazott könyörgések, tanúságtétel ez a családoknak, gyerekeknek. Külön öröm látni, ahogy a gyerekek együtt játszanak: tollasoznak vagy fociznak, illetve társasjátékoznak, amelybe a felnőttek is szívesen bekapcsolódnak. E nyári programok mindig építik közösségünket. Isten segítsen megtartani jó szokásunkat!

Móczárné Kiss Gabriella

Názáret családcsoportunkból idén öt család – Móczár, Siklós, Szabó, Szilárd, Vései – tudott eljönni a nyári táborba. Az időjárás kegyes volt, mert éppen nem volt kánikula, sőt az első napokban a táskákból estére már előkerültek a kardigánok és hosszúnadrágok is. A füzéri várban, aki akart, pecséteket gyűjthetett, amiért a végén kulcstartó járt ajándékba, a boldogkőváraljai várban pedig megnézhettük, hogyan zajlott akkoriban a lovagok bajvívása. Ez utóbbi program során csoportunkból még két bátor jelentkezőt, Szilárd Leventét és Móczár Ottót apróddá is avattak, melyről hivatalos okirat is tanúskodik.

A gönci múzeumban nemcsak a híres Bibliát tekinthettük meg, hanem interaktív játékokban is részt vehettünk. Ilyen volt például az, ahol a szólásmondások, közmondások közül ki kellett választani, melyiknek van bibliai alapja, de volt olyan, nem is könnyű feladat, ahol a Bibliából vett szavaknak kellett kitalálni a jelentésüket. A sok élmény és program után este aztán mindig nagy játék vette kezdetét. A kisebbek fociztak, vagy a szállás játszóterén felállított várban folytattak harci csatákat, a nagyobbak pedig tollas mérkőzéseket játszottak, sötétedés után pedig a társasjátékok vették át a főszerepet. Öröm volt látni, hogy ilyenkor a telefonok „kiestek” gyermekeink kezéből, és a „régóta fiatalok” is önfeledten adták át magukat a csapatjátékoknak. Mi felnőttek pedig sokat tudtunk egymással beszélgetni, befogadni a másik család gondját-baját vagy éppen örömét.

Jó volt megélni az egymásra figyelést, sokat nevetni, mindeközben gyönyörű vidéken lenni. Bár néhány apukának az ágy kicsinek bizonyult (gyerektáborok helyszínén laktunk), a szállással mindenki elégedett volt. Parkos udvar lévén, nagy tér adódott a gyerekek mozgásigényének kielégítésére. Kaptunk finom reggelit és vacsorát, ahol kamaszaink korlátlanul tudtak repetázni. Voltak szabadtéri játékok kicsik és nagyok részére egyaránt. És egy kedves „ajándékot” is kaptunk még megérkezésünkkor, egy lapot, amelyen üdvözölt minket az előttünk szintén néhány napot vendégeskedő Király család. Élményekkel gazdagodva tértünk haza a gondtalanul eltöltött táborozás után. Reméljük, jövőre sikerül majd megint együtt tölteni pár napot.

Siklósné Pechan Szilvia

(Augusztus 23) – Plébániánk Tanácsadó Testületének soron következő gyűlése

Már előre hirdetjük, hogy plébániánk Tanácsadó Testületének soron következő gyűlését augusztus 23, vasárnap este tartjuk. Várható napirendi pontok: anyagi helyzetünk, hitoktatás az új iskolaévben, Mária-napok és a Teréz anya templom 20 éves évfordulója.

Plébánosunk számít minden tag részvételére.

 

 

(Augusztus 24-ig) – A plébániai iroda szabadság miatt zárva tart

Augusztus 10. és 24. között a plébániai iroda szabadság miatt zárva tart. Halaszthatatlan ügyeiket kérjük, hogy jelezzék az esti szentmisék előtt vagy után a sekrestyében, ahol további eligazítást kaphatnak. Köszönjük a megértést!

Betegek szentsége és jubiláns házasok

Már előre jelezzük a tisztelt Hívek felé, hogy a betegek szentségének kiszolgáltatása a Mária-napok keretében a szeptember 11-i pénteki szentmisében lesz; a jubiláns házasok megáldása pedig szombaton, szeptember 12-én, Szűz Mária Szent Neve napján. Minkét alkalomra igény szerint szíveskedjenek a sekrestyékben vagy a plébánián feliratkozni, hogy az emléklapokat megírhassuk. A betegek kenetének kiszolgáltatása előzetesen gyónást is feltételez.

Friss Toronyirány és Liget Hirmondó újság szabadon elvihető

A Katolikus Egyház Hivatalos Segélyszervezetének, a Karitásznak a lapja, az Adásidő, az egyházmegyei kiadású színes Toronyirány magazin legújabb száma, a heti Toronyirány, valamint a legfrissebb Liget Hírmondó újságok megtalálhatók a templom bejáratánál, és szabadon elvihetők.

Vigyük, olvassuk, osztogassuk, ezzel is tanúságot téve hitünkről. Aki még nem iratkozott fel a Hírlevélre, kérjük tegye meg a honlapon keresztül.

Könyvkiadás manapság

„Érdekes lehet-e a könyvkiadás napjainkban?” – Lázár István akár ezt a címet is adhatta volna előadásának címéül, melyet augusztus 6-án tartott a Társaskör keretében. Előadása során nemcsak a szegedi Lazi Kiadó működését mutatta be, hanem a könyvkiadást is egy sokkal tágabb perspektívából mutatta be. Az olvasó, aki egyik vagy másik könyvesboltba bemenve új könyvet vesz kézbe, valójában csak a „végterméket” látja. A tetszetős, szép kivitelezésű könyvet, melynek oly jó illata van, és ha jó fülszöveggel van ellátva, könnyebben megvásároljuk, de közben nem gondolunk arra, kinek milyen munkája fekszik egy könyv mögött.

A rendszerváltás előtt állami nagy kiadóvállalatok működtek, mint pl. az Akadémiai, a Móra, a Helikon. E vállalatok kizárólag előzetes engedély alapján jelentethettek meg akár szépirodalmi könyveket, akár tudományos munkákat. 1990 után az előzetes állami kontroll megszűnt, ezzel lehetővé vált, hogy magántulajdonban lévő kiadók is szülessenek, s ezzel egy időben minden előzetes engedélyezés megszűnt. Így lehetővé vált, hogy olyan szépirodalmi művek is megjelenhessenek, amelyeket az előző rendszer tiltott. Ugyanakkor sajnos olyan munkák is kiadásra kerültek, amelyek arra alkalmatlanok voltak.

A Lazi Kiadót négy fiatalember alapította harminc évvel ezelőtt. Elhatározásuk alapján csak értékes munkák megjelentetését vállalják, döntéseiket pedig konszenzus alapján hozzák. Egy-egy könyv megjelentetéséhez szükség van a kiadási jog megszerzésére, melyet a szerző vagy annak jogutódja adhat meg. (Ezért előfordul, hogy a Lazi Kiadó nem tud egy értékes munkát megjelentetni, mert a kiadói jogosultság más kiadónál van.) A megjelent könyveket az olvasókhoz a könyvterjesztőkön keresztül lehet eljuttatni. Magyarországon jelenleg két nagy könyvterjesztő vállalat működik a Libri és a Líra. Szegeden ezek könyvesboltjai mellett a Horváth Mihály utcában működik az „Írott Szó” független könyvesbolt, s mindezekben a Lazi Kiadó által megjelentetett könyveket is megvásárolhatják a könyvet szerető olvasók.

A Lazi Kiadót alapítók napjainkban is az induláskor megfogalmazott elvekhez tartják magukat: értéket akarnak közvetíteni, olyan könyveket jelentetnek meg, melyeket jó kézbe venni, s egyfajta missziót teljesítenek. Ezért jelentek meg Dosztojevszkij kötetek, történelmi regények, Fekete István néhány „felnőtteknek” szóló, korábban tiltólistán szereplő regénye.

A könyvkiadáshoz bizalomra, jó emberi kapcsolatokra van szükség: bizalomra a szerző és a kiadó, a kiadó és a terjesztő és az olvasó között egyaránt. A Lazi Könyvkiadónak saját kis üzlete is van Szegeden a Gogol utcában. Érdekes feladat és fontos misszió a könyvkiadás, melybe jó volt bepillantást nyerni.

Homoki-Nagy Mária

Ifjúsági zarándoklat Taizébe

Személy szerint nagyon hálás vagyok azért, hogy immár másodjára is megtapasztalhattam Taizé varázsát, és biztos vagyok benne, hogy sok cserkésztársamnak és ismerősömnek fogok róla beszélni, mivel úgy gondolom, hogy számukra is hatalmas élmény és tapasztalás lenne. Idén a Taizében töltött idő nekem a sok új embert és beszélgetést jelentett, ugyanis mindig volt, akivel éppen valamilyen érdekes témát tudtam megvitatni. Nagyon jólesett azt érezni, hogy ennyi emberrel tudok kapcsolódni. Emellett pedig örülök, hogy a csendszünetekben önmagam gondolatait is rendezni tudtam és az istenkapcsolatomat is ápolhattam. Köszönöm a lehetőséget! (Nacsa Lilla, 21 éves)

Nagyon hálás vagyok, hogy idén is eljutottam a Taizé-zarándoklatra. Korábban is csodálatos élményekben volt részem: jó volt új barátokat megismerni, akikre ma is szívesen gondolok vissza. A csoportos feladatok is nagyon jól sikerültek, és már az utazás során is nagyon élveztem a közös munkát. Hálás vagyok ezért a lehetőségért, mert ezek az élmények bizonnyal elkísérnek egész életemben. (Zsanka, 17 éves)

Szívesen mennék majd vissza Taizébe, ha az időm engedi, akár az újonnan megismert emberekkel, akár régebbi ismerősökkel, akár teljesen új emberekkel is. Jó egyfajta megszakítás, kiszakadás a hétköznapokból, lelki feltöltődés. Hálás vagyok az élményekért, az emlékekért és főképp az itt megismert emberekért. (Bálint, 23 éves)

Az öcsémmel, Petivel közösen már harmadik alkalommal utaztunk Taizébe Attila atyával. Attila atya lelkisége, személye nagyon sokat jelent mindkettőnk számára. Kimondhatatlanul hálásak vagyunk, hogy szeretettel, örömmel és odafigyeléssel terelgetett bennünket a zarándoklat során. Taizé számomra az Istenhez való közeledés, az Ő szeretetére való rácsodálkozás mellett a találkozások áldását is jelenti. Számos olyan embert ajándékozott nekem, akik barátaimmá lettek és mély nyomot hagynak az életemben. Taizé egy olyan csodálatos helyszín, ahol úgy érzem, valami sokkal nagyobbnak lehetek a részese úgy, hogy én csupán jelen vagyok, és minden középpontjában Jézus Krisztus áll. (Sélley Anna, 24 éves)