Tímár Ágoston halálára

(Aradi Mária megemlékezése, amely augusztus 12-én tartott gyászmisén hangzott el).

Köszönöm a lehetőséget, hogy Guszti bácsi életéről és munkálkodásáról beszélve tanúságot tehetek Isten munkálkodásáról és szeretetéről, amelyet rajta keresztül adott nekünk.

Még anyukám mesélte évekkel ezelőtt, hogy Guszti bácsiról neki mindig az a fiatalkori kép jut eszébe, hogyan térdelt és imádkozott az alsóvárosi templomban. Ez a kép valóban találó leírás róla. Hűségesen kitartott Isten ügye és az Egyház mellett akkor is, amikor ebből hátránya származott. A térdeplő, alázatos ima mindannyiunk számára példamutató. A Rózsafüzér Társulat hűséges tagja, az adorációs csoport lelkes közreműködője és szervezője, sokszor órákon keresztül a Szentségi Jézus előtt imádkozott. Imaórákat vezetett, számtalanszor ministrált, de ezt is alázatos szolgálatként tette. Sok éven át szervezte és vezette a liturgikusok és áldoztatók csoportját, amelyben komoly logisztikával és precizitással számon tartotta mind a betegek otthoni szentségi ellátását, mind a templomi szolgálatokat.

A lelkek üdvösségéért való aggódása számtalanszor minden protokollt fölülírt: számon tartotta a templomba járókat, utánament az embereknek, a betegekért (akár otthonukba, akár a kórházakba) lelki segítséget igyekezett küldeni, főként a szentségi ellátásukat illetően. Hihetetlen, sőt megmagyarázhatatlan módon mindig elsőként tudott a betegekről, hol-létet, hogy-létet, szükséget.

Híres-hírhedt volt arról, hogy a hajléktalanokat, a szükséget szenvedőket ugyanolyan szeretettel és megértéssel kezelte, szolgálta, mint bárki mást. Ez ügyben talán lehet vitázni, de Guszti bácsi szíve szándékának tisztasága és őszintesége vitathatatlan. És nemcsak utolsó éveiben, hiszen a Máltai Szeretetszolgálat aktív önkénteseként nagyon-nagyon sokáig a szervezett hajléktalan-ellátás meghatározó szervezője, mozgatórugója volt, teljes szegedi viszonylatban is.

Amíg egészsége engedte, minden egyházközségi ügyben lehetett rá számítani, sokszor erején és lehetőségein túl. És nem hagyhatom ki a Vakok Intézetében végzett önkéntes segítői és szervezői munkáját, az ottani hitélet érdekében, az ottani rászorulókért, csoportot is szervezett az egyházközségi hívekből az ő kísérésükre, látogatásukra. Különösen fontos kiemelni a szentmise értékébe vetett és tanúsított hitét. Akár napi két szentmisén is részt vett, gyakran szentgyónást végzett, szentáldozáshoz járult, így nap mint nap egyesülve hőn szeretett és imádott Krisztusunkkal. Papjainkat különösen is számon tartotta: imádkozott értük és új papi hivatásokért is. Szívesen ment templomról templomra, hogy ismerje és hallgassa az atyákat, így minden templomban ismerték és szerették. Az sem véletlen, – még úgy is mondhatnám, hogy „ő intézte” –, hogy gyászmiséje és temetése éppen a mai napon, az úgynevezett „egész napos szentségimádási” napunkon van.

Hiszem, hogy sok jótette, imája és szeretete gyümölcsét a mi Urunk Jézus Krisztus jobbján, a Boldogságos Szűz Mária és a szentek társaságában élvezheti, és kérhetjük az ő segítő imáját is, immáron odaátról.