Korona a templomunkra: a takarítás!

/0 Hozzászólások/in ,

Ahogy a festők haladtak a munkálatokkal, úgy nőtt az érdeklődés a hívők körében. Az utolsó héten sokan kérdezték: milyen a templom, mikor lehet takarítani?

Június 25-én, csütörtök reggel 9 órakor kezdünk! Sokan, amikor meglátták a templomot milyen állapotban van, kételkedtek benne, hogy fel lehet-e ezt három nap alatt takarítani. Ám Attila atya buzdításának köszönhetően nagyon sokan megragadták az alkalmat, hiszen ilyen élményben csak ritkán lehet részük, és csütörtök reggel megjelentek a „sorakozón”. Hozták a szerszámaikat: seprűt, lapátot, porszívót… A templom minden sarkában jutott egy-két dolgos kéz.

Sepertek, porszívóztak, felmostak, törölgettek. Voltak, akik másnap is el tudtak jönni. Mindenki annyit maradt, amennyit tudott, egy-két órától több órán át. A munka estig tartott. Legalább háromszor kellett leporolni, áttörölni, felmosni, hogy elfogadható szintre emeljük a tisztaságot. Pénteken a férfiak segédkeztek a visszapakolásban, az asszonyok folytatták újra a felmosást, törölgetést stb. Szombaton már a szépítés maradt, és olyan munkák, ahol már egyéni szorgalom kell. Így szombat estére minden kész lett, és 25 napnyi szorgos munkák elvégzése után ismét a templomban tarthattuk a szentmisét!

Nehéz lenne felsorolni azoknak a nevét, akik részt vettek. Mindenkinek köszönet érte. Talán kiemelhetjük a legfiatalabb (7 éves) és a legidősebb (93 éves) segítőnket – és eláruljuk, hogy mindkettőjüket Zsuzsinak hívják. Öröm volt látni az összefogást a tenni akarást!

Az eredmény látható, de még lesz sok kis finomítás , rendrakás, pakolás, selejtezés, stb. Sokan sajnálatukat fejezték ki, hogy nem tudtak részt venni!

Komárominé Soós Éva

Beatmise a templomkertben

/0 Hozzászólások/in ,

Az eucharisztikus ünneplésre a harmadik vasárnapon is megtelt a templomkert, ahol az Antióchia-közösség fiataljai ajándékoztak meg bennünket zenei szolgálatukkal. (Itt hívjuk fel Olvasóink figyelmét arra, hogy a július 26-án, vasárnap 9.30-as szentmisén szintén az antiochiás fiatalok vállalták a zenei szolgálatot.) 

A szentmise olvasmányainak üzenetét a közelmúltra vetítve plébánosunk arról szólt, hogy istenkapcsolatunkat és emberi kötődéseinket milyen sokféleképpen éltük meg a veszélyhelyzetben, amelyben a megújulás és a felismerések lehetősége is ott rejlett számunkra. Példaként egy nagyszülő szavait idézte, aki a nehézségek idején tapasztalta meg igazán, mennyire szereti őt a családja. Attila atya örömmel jelezte ebben a szentmisében, hogy a következő vasárnap már a felújított templomban ünnepelhetünk, s hogy reményei szerint jó szívvel emlékszünk majd ezekre a különleges alkalmakra. S valóban: a kertre pillantva gondolatainkban most már mindig jelen lehet az ünneplő sokaság, mint ahogyan a nagyteremben is ott világíthat egy képzeletbeli örökmécses.

Péterffy Gabriella

Tanévzáró hálaadás

/0 Hozzászólások/in ,

Az első szabadtéri szentmiséről már olvashattunk a Liget Hírmondó előző számában: Szentháromság vasárnapján örömmel vettünk részt a kerti ünneplésen a bezártság hónapjai után.

A nyári vakáció ígéretét hozó tanévzáró miséhez pedig aligha képzelhető szebb helyszín, mint a napfényes templomkert, ahol június 14-én, Úrnapján gyűltünk össze a hittanos gyerekekkel és családjaikkal, valamint a hitoktatókkal együtt, akiknek plébánosunk köszönetet mondott munkájukért.

Ezen a vasárnapon, az Oltáriszentség ünnepén először a mennyei mannával táplálkozó nép képe jelent meg előttünk az ószövetségi olvasmány nyomán, a szentáldozáshoz azonban már János evangéliumának szavai kísértek bennünket: „Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog” (Jn 6,58).

Péterffy Gabriella

Amíg egy templom megújul…

/0 Hozzászólások/in ,

Közel négy héten át szépült a Szent Erzsébet-templom, s ez idő alatt a plébánia nagytermében és kertjében gyűltünk össze a szentmisékre. A liturgia nem változott, ám a helyszínek más-más hangulatot adtak a közös ünneplésnek. Különösen örömteli volt ez a megújulás a veszélyhelyzet időszaka után!

A kápolnának berendezett plébániai teremben sajátos közelképet kaptunk a liturgiáról. A bensőségesség élménye az egyháztörténet korai szakaszát idézhette fel számunkra, amikor még házaknál tartották az istentiszteletet. A nyitott ablakokon át a nyár levegője áradt be a Ligetből, s a természet olykor hátteret festett a szent cselekménynek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, az Örök Főpap ünnepén, június 4-én este viharban hajladoztak a fák, mialatt Izajás próféta jövendölését hallgattuk a Messiás majdani szenvedéséről, ám az áldoztatáskor már ragyogó napfény töltötte be a termet.

A természet jelenlétét még inkább érzékelhettük a vasárnap délelőtti szabadtéri miséken – Attila atya szavai szerint – „a templom árnyékában”. Igen: jelképnek is szép, hogy a templomhoz húzódtunk, az utolsó széksorokkal az épület falát érintve, míg a gyermekek a fűre terített takarókon is elhelyezkedhettek az oltár mellett. Mennyi bibliai kép, festmény és filmjelenet hangulatát idézte ez a sokaság! Márk evangélista, nálunk is zöld a fű, bizonnyal megemlítenéd, s talán még rózsáink színéről és kedves fáinkról is írnál. Viharról azonban nem kellene szólnod, hiszen a szélsőséges időjárás ellenére az eső mindhárom alkalommal elkerült bennünket.

Péterffy Gabriella