Szentmise másképpen – vészhelyzet idején

Egyik-másik testvérünk megfogalmazta meglátásait arról, hogyan éli meg a mai helyzetet. Írásait fogadja szeretettel. (A videó alatt megtalálja).

Ugyúttal Attila atya kérését tolmácsoljuk:

“Hazánkban immár 5 hét telt el a járványügyi helyzet miatti megelőző intézkedések kihirdetése óta. A megpróbáltatásokkal teli új életforma mégis sokunk életében hozott új fölismeréseket, sőt jó gyakorlatokat. Arra kérlek benneteket, hogy néhány mondatban fogalmazzátok meg (akár itt az oldal alján is) mit sikerült felfedezni és tettekre váltani, sőt, később is folytatni is szeretnél. Bizony, tanulhatunk egymástól, és ezért aki elküldi nekem (plebanos.ujszegedi@gmail.com), azokból egy csokorra valót – valami módon – közre is adunk tanulságul.”

Videó-üzenet a templomból:

Szentmise veszélyhelyzet idején (2020. március 21)

Vihar és napsütés váltotta egymást azon a márciusi napon, amikor az utolsó nyilvános szentmiséket tartották a templomokban a járványveszély kezdetén.

Délután négy óra tájban hatalmas zápor szakadt a városra, de amikor elindultam a templomba, kisütött a nap. Eső áztatta, néptelen utcákon vágtam át, Szeged belvárosa aggódó szigorral emlékeztetett a híradásokban oly gyakran elhangzó intelemre: „Maradjanak otthon!” De hát misére készültem, vélhetően hosszú ideig az utolsóra…

A buszmegálló üres volt, és utasok nélkül érkezett a busz, amelyre felszálltam. Mintha film pergett volna előttem, olyan különösnek tűnt az út a kihalt városon át az újszegedi Teréz anya templomig. De odabent élet volt, s a harangszóra csaknem megteltek a széksorok. Aki eljött erre a szentmisére, az bizonyára érezte, hogy a templomi közösségben megélt ünnepet most hosszú időre kell „elővételeznie”, s hogy a nagyböjt negyedik vasárnapjának előesti miséje ezúttal nemcsak a virágvasárnap és a húsvét ígérete, hanem egy korszak lezárása is az életünkben. Mondatvég egy váratlanul félbemaradt szövegben, amelynek még nem ismerjük a folytatását.

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” – idézte Attila atya Saint-Exupéry gyönyörű gondolatát a vak ember meggyógyításáról szóló bibliai szakasz (Jn 9,1-34) magyarázatakor. „A világot új szemmel nézni”, „tisztán látni”, „a hit szemével látni” – számomra ezek voltak a prédikáció legfőbb üzenetei. Mert most hangsúlyosabb számunkra mindegyik, mint a közelmúltban bármikor. Életterünk fizikai értelemben beszűkült, de a lélek horizontja a végtelenre tárul előttünk. Ma szokatlan nézőpontból kényszerülünk szemlélni a világot: a bezártság szemszögéből. A külvilág képernyő méretűre zsugorodott, fenyegető és távoli lett – hogyan tekintsünk rá, hogy ne torzuljon el közben a látásunk? A Jézus által meggyógyított vak hitével? Egy világtalan tanítja látni a számítógépek nemzedékét! Mert bár naphosszat képernyőket nézünk, mégsem mindig látunk, és a külvilágtól való elszakítottságunkban most szó szerint világtalanok vagyunk. S itt összeér a jelen a bibliai történettel, melynek szereplői elénk lépnek és megszólítanak. Nagyra nőtt csendjeinkben tisztábban hallatszik a szavuk, és élesebben körvonalazódik az alakjuk. Vajon születik-e hitbeli megújulás ebből a találkozásból? Észrevesszük-e majd azt, amit eddig nem láttunk, s el tudjuk-e fordítani a tekintetünket arról, ami lényegtelen? Hogy aztán, mintegy megmosva arcunkat a magunk Síloe tavában, az evangélium szavaival mondjuk: „vak voltam, és most látok” (Jn 9,25).

Péterffy Gabi

* * * * *

Szentmise – másképpen

„Ma nem lesz nyilvános szentmise.” Már az ötödik vasárnapon ébredünk erre a gondolatra, de még mindig nehéz elhinnünk, hogy a mondat tartalma valóság.

Ezen a délelőttön az ember nem nyúl a kabátjáért, hogy szentmisére induljon, miközben az utca képére gondolataiban már a templomé vetül, a gyülekező híveké, az ünnepi készületé. Ma nem ül be a padba a megszokott helyére, nem üdvözli az ismerősöket, nem követi tekintetével, hogy a sekrestyés az utolsó simításokat végzi az oltár díszítésén, és nem várja figyelmesen azt sem, hogy a szentírási szövegek magyarázata hogyan kapcsolódik a jelenhez a prédikációban. A vasárnapi szentmise semmihez sem hasonlítható légköre, fényei és hangjai mind hiányoznak ma az életéből. A világjárvány elrabolta az élő orgonaszót és az éneket, a Jézussal való találkozás lehetőségét az Eucharisztiában, s a közösen megélt liturgia minden pillanatát.

Ma hívek nélkül megtartott szentmisék résztvevői vagyunk a képernyők előtt, valamiféle elszigetelt együttlétben, amely épp olyan ellentmondásos, mint a mostani életünk. Gazdagok és megraboltak egyszerre vagyunk. Az egész világ az otthonainkba jön a technika jóvoltából, s eljön hozzánk az Egyház is, megszólít Jézus szavaival. Megannyi közvetítésből válogathatunk, s szebbnél szebb templomokból hallgathatjuk az igehirdetést. Hozzánk már a távoli szentmisével egy időben eljut az, amit az első keresztények missziós utak viszontagságos esztendői során adtak hírül a világnak. Pál apostol, mit szólsz ehhez? Ugye gyorsak és ügyesek vagyunk? Ha Te állnál a kamerák előtt, szépséges mondataid közül melyeket hallanánk Tőled e válságos időkben?

Most a családok válnak templomokká, így fogalmazott a minap a Szentatya. Gyönyörű kép: templomok milliói épültek fel hirtelen a Földön! Vajon hogyan fogadjuk bennük Jézust? Lélekben és gesztusainkban a liturgiát követve, ahogyan plébánosunk kérte, s ahogyan azt a templomban tesszük? Szentmisét megélni otthon, a térben távoli liturgiához kapcsolódva: új motívum az egyháztörténet hatalmas tablóján! Korunk egyik szimbóluma? A szétszabdalt egységé, az összekapaszkodni vágyó különállásé, amely a maga kuszaságában is féltve őrzi a keresztény múltat, s benne azt az időszakot, amikor még házaknál tartották az istentiszteletet.

Attila atya nemrég az emmauszi tanítványokról szólva három utat rajzolt meg előttünk: a tanítványokét Jeruzsálemből Emmauszba, a Jézussal való találkozás belső útját, valamint a visszautat Jeruzsálembe, immár a találkozás fényében. Adja Isten, hogy majdani visszatérésünket a templomban megélt szentmisékhez ugyanez a fény ragyogja be!

Péterffy Gabi

Újra megtalálhatjuk a reményt – Taizé-i imaóra (online)

Plébániánk emeleti termében április 24-én felvett taizéi énekes imaóra alkalmat nyújt arra, hogy aki szeretne 40 percet erre szánni, otthonról is bekapcsolódhat:

Szeretet Istene, tekints családodra. Jöjj és segítsd az emberiséget, melyet komoly szenvedés gyötör. Vigasztald azokat, akik sírnak, támogasd azokat, akik bátran felvállalják a szolidaritás kihívását. Krisztus föltámadása által ismeretlen látóhatárt társz fel számunkra, ahol új fény támad. Így, amint Húsvét reggelén, újra megtalálhatjuk a reményt és életünkkel tudjuk elmondani: „Krisztus föltámadt!” – „Igen, valóban föltámadt az Úr, allelúja!” (Alois testvér, taizéi prior imádsága)

Pénzügyi beszámoló a 2019-es évről

Plébániánk Tanácsosi Testületének március 11-én megtartott gyűlésén elfogadásra került a 2019. évi zárszámadás, melynek főbb számai 1000 Ft-ban és kerekítve a következők:

Bevételek:
– hozzájárulás az plébánia fenntartásához: 5.957
– perselybevétel: 6.293
– célgyűjtés: 2.290
– stóla, stipendium: 2.664
– adomány: 1.359
– hagyaték, örökség: 1.987
– temetőfenntartás: 7.198
– temetői sírhelymegváltás: 6.268
– temetői ravatalozó-használat: 1.655
– ingatlan bérbeadás: 6.001
– EMMI és SZMJV pályázatból: 3.200
– Sz-Cs egyhm-i támogatás kórházlelkészségre: 500
– Sz-Cs egyhm-i támogatás hitoktatáshoz: 159
– Újszegedi Szent Erzsébet Alapítványtól: 425
– biztosítási kártérítés: 150
Bevétel összesen: 45.956.000 Ft

Kiadás:
– plébános, lelkész és kisegítők illetménye: 5.979
– alkalmazottak bére és járulékai: 15.700
– plébániai étkezés: 843
– útiköltség: 591
– rendezvények és hitoktatás dologi kiadásai: 665
– közüzemi díjak: 4.717
– temetőfenntartás: 3.927
– templomfenntartás: 1.901
– iroda, adminisztráció, kommunikáció: 414
– liturgikus eszközök, fogyóanyagok: 1.556
– 6egyéb fenntartási költségek: 485
– templomok és plébániaépület karbantartása: 8.498
– plébániai közösségek, rendezvények: 704
– EMMI-KCP pályázat: 665
– rászorulók támogatása, karitász: 472
– kegyeleti költségek: 501
– bankköltség 407
Kiadás összesen: 48.025.000 Ft

A részletes és pontos kimutatást mi, a Tanácsosok Testületének tagjai láttuk és egyhangúan elfogadtuk, továbbá a 2020. évre szóló költségvetési adatokat az egyházmegyéhez jóváhagyás céljából eljuttattuk.

a Tanácsosi Testület Gazdasági Bizottsága

A fentieket áttekintve megállapíthatjuk, hogy a plébániánkon folyó hitélet (ez a legfontosabb – minden ezt a célt szolgálja!) anyagi feltételei rendben vannak. Köszönhető ez elsősorban a hívek adományainak, és az alkalmilag elnyert pályázati forrásoknak. Az idei év során a szükséges karbantartási munkálatokon kívül terveik között szerepel az Erzsébet-templom belső festése.

Ne feledjük, hogy a plébániák rendszeres támogatást sem államtól, sem felettes egyházi hatóságuktól (konkrétan a Szeged-Csanádi Egyházmegyétől) nem kapnak. Így tehát a hívek önkéntes adományaiból kell nemcsak az épületeket fenntartani, hanem a papok és munkatársaik tisztes fizetését és járulékait kigazdálkodni. Itt jegyezzük meg, hogy plébániánk fenntartásához rendszeres adományokra van szükségünk, amely a nettó jövedelem 1%-a (ez havi 1200-1800 Ft).

Ez az összeg a plébániai irodán befizethető vagy banki átutalással teljesíthető: OTP 11735005-20505002-00000000. Szeretettel kérjük azokat, akik átutalással fizetnek adományt vagy egyházi hozzájárulásukat, szíveskedjenek lakcímmel is beazonosítani magukat az átutalás közlemény sorában, mert ennek hiányában sokszor nem tudjuk, hogy két vagy több azonos néven szereplő közül kihez könyveljük a befizetést.E száraznak tűnő beszámoló végén Szent Pál apostol szavait idézem: „Isten a jókedvű adakozót szereti”.

Dr. Thorday Attila, plébános

Úton az emmauszi tanítványokkal – Attila atya elmélkedése

Az emmauszi tanítványokról szóló evangéliumi beszámolóban (lásd Lukács 24, 13-35) három irányú mozgás figyelhető meg: úton Jeruzsálemből Emmauszba, belső fordulat, vissza Jeruzsálembe.

Érzéseik is átformálódnak: szomorúság és kiábrándultság után rácsodálkozás, majd örömmel és bátran viszik a jó hírt társaiknak – lám, kiléptek magányukból és zárkózottságukból!

Vajon mi is menekülünk a feldolgozatlan múltunkból, vagy felismertük a velünk levő Urat, és sietve megyünk megosztani örömünket?

Köszöntsük egymást e szavakkal:
– Krisztus föltámadt!
– Valóban föltámadt az Úr, allelúja!

VI. Újszegedi Passiójáték: “Egy farizeus halála”

Az újszegedi plébánia nagytermében december óta rendszeresen tartott próbák során kristályosodott ki az idei darab, melyet szeretettel nyújt a híveknek a Liget Társulat. Az immár VI. Újszegedi Passiójáték – talán idén a világon is – egyedülálló, mert hogy Nagyszombat este, zárt templomban, nézők nélkül került bemutatásra a Teréz anya templomban (ugye felismerhető?!). Legyünk rá büszkék!
.
Megjegyzem a bajorországi Oberammergau falu híressé vált passiójátéka a pestisjárvány idején kezdődött, és a járvány elmúltával Istennek adott hálából folytatták, s vált nyári turistacsalogató látványossággá.
A mindmáig egyetlen előadás felvétele megosztható, hiszen elgondolkodtató üzenetet hordoz. Adja Isten, hogy a járványveszély elmúltával (júniusban?) élőben is megtekinthessük majd a Bálint Sándor Művelődési Házban!
.
A forgatókönyvet írta: Keserű György piarista atya
Rendezte: Kaj Ádám.

Egy jeruzsálemi fogadóban járunk, amit egy Saul nevű rabbijelölt vezet. A vendégház addigi nyugalmát és rendjét egy Názáretből érkező csoport zavarja meg. Keserű György atya drámája egyszerre passiójáték, és sokkal több is annál: Szent Pál megtérését írja meg a nagyheti eseménysorba ágyazva. Jézus Krisztus szenvedéstörténete habár a háttérben, a színfalak mögött zajlik, mi mégis nyomon követhetjük az eseményeket Mária és a tanítványok szűrűjén keresztül. Nézőként kicsit hasonlatosak vagyunk a vak Saulhoz. A fogadó falai az elején még eltakarják az emberiség legnagyobb drámáját, de jelenetről jelenetre – tükör által homályosan – fel-feldereng egy-egy epizód, mondat és arc a jól ismert történetből, amit a feltámadás kerekít egésszé. És akkor újra látunk mi is, akárcsak az új ember: Pál

SAUL – farizeus, a fogadó tulajdonosa: Olasz Csaba
IVÁN – farizeus, Saul titkára: Molnár Tamás
ÁBRIS – farizeus: Szendrényi Borbála
GEDE – farizeus: Nyúzó Eszter
JÁKÓ – farizeus: Szunyog Detti
 
VERONIKA – szolgáló Saul fogadójában: Noé Veronika
LUKA – idős zarándok: Bohus Gábor
 
MÁRIA – Jézus anyja: Tóth Judit
MÁRIA MAGDOLNA – Mária kísérője: Szunyog Icu
KLEOFÁS – Emmauszi tanítvány: Kiss Gergely
KÉFÁS – Péter apostol: Ótott Ferenc
CIRENEI SIMON – jeruzsálemi földműves: Lantos Csaba
JÁNOS – János apostol: Kohlmann Márta
SIMEON – koldus: Jászfalusi Péter
 
MALKUS – a templomőrség tagja, próbaidős a fogadóban: Sipos Márk
JOAKIM – a templomőrség tagja: Szunyog Máté
BENJAMIN – a templomőrség tagja: Ótott Ferenc
 
Házigazda: Thorday Attila plébános
Koreográfia: Nyúzó Eszter
Technika: Pár Zoltán
A felvétel rendezője: Balog Gellért
A rendező munkatársa: Bús Márta
Rendezte: Kaj Ádám

Az előadás külön érdekessége, hogy a fogadó és fogadóbéliek egy XIX. századbeli ortodox zsidó közösséget idéznek meg, ezzel is szimbolizálva a messiásvárás aktusát. Az előadást ennek jegyében klezmer dalok és táncok színesítik. A fogadó mögötti térben azonban három paraván fogja jelképezni a biblikus teret, ahol a fenti leírásban is megfogalmazott “tükör által homályosan” dramaturgia szerint föl-fölvillantjuk a korabeli Jeruzsálemet és a korhű kálváriát.
.

A húsvéti örömének

A húsvéti vigília-szertartást papjaink zárt templomban tartották, melyből egy részletet megosztunk a testvérekkel, hogy odahaza áhítatos lélekkel bekapcsolódhassanak az ünneplésbe.

Íme a húsvéti örömének (Exultet):

A döbbenet termékeny csöndje

Plébánosunk a döbbenet termékeny csöndjéről szól hozzánk Nagyszombaton tartott videó-üzenetében:

Attila atya virágvasárnapi videó-üzenete

Fogadja szeretettel Attila atya virágvasárnapi videó-üzenetét:

Mária köténye alatt

Plébániatemplomunk Mária-oltárához ikonosztáz-szerűen tettük fel a hívekről készült (Attila atyához beérkezett) fényképeket.

Ezzel kívánjuk kifejezni, hogy Isten szent népéhez tartozunk Mária oltalmát élvezve. Különben papjaink ennél az oltárnál végzik azokat a szentmiséket, melyeket az újszegedi hívek szándékaira ajánlanak fel (további miseintenciókat lehet kérni a plébániai irodában, nyitvatartási idő hétköznaponként: 10-12 és 14-16 óra között).