Bemutatkozásunkat kezdjük némi szómagyarázattal: amikor „fokolár közösség”-ről beszélünk ezen két dolgot is érthetünk: egyrészt mindazokat az embereket, akik egy városban vagy országban a Fokoláre Mozgalomhoz tartozónak vallják magukat, és korosztályuk, életformájuk, elköteleződésük szerinti kiscsoportokban találkoznak; másrészt ennek a tágabb közösségnek Istennek szentelt (általában világi) tagjait, a fokolárban (kisközösségben) együtt élő fokolarinókat (férfiak) illetve fokolarinákat (nők). 

A II. világháborúban Olaszországban kibontakozott és aztán gyorsan terjedő katolikus gyökerű lelkiségi csoportosulást hamar elkezdték Fokoláre Mozgalomnak nevezni, a tűzhelyt jelentő „focolare”, szó alapján. Ezt először épp a közösségben élő megszenteltek otthonaira használták. Utal ez a törekvésünkre, hogy megteremtsük a meleg, családias szeretetlégkört közösségeinkben, ahova magát Jézust hívjuk meg magunk közé. Hiszünk ugyanis szavaiban, hogy ha nevében – azaz Szeretetében – gyűlünk össze, Ő ott van velünk (vö. Mt 18,20). Életünkkel szeretnénk tanúsítani, hogy Isten a szeretet, ez az, ami minket is elragadott, mint a II. világháború alatt Chiara Lubichot és társait. Ez a Szeretet az „ugródeszkája” a kifelé fordulásunknak: minden ember felé, hiszen e lelkiség karizmája éppen az egység. A mozgalmunkban való szolgálaton kívül mindannyian laikus munkakörben dolgozunk. Megszentelődésünk útját főként a hétköznapokban, az emberek között, értük és velük leljük meg. A fokolár példája a názáreti házban zajlott élet.

A női fokolár Szegedre a férfi fokolárt követően, 31 éve érkezett meg, pont Újszegedre, 3 taggal. Akkor még albérletben laktunk, amit a Tisza túlpartján újabb albérletek követtek, mígnem 1999-ben visszajöttünk Újszegedre.  Előbb a Fürj utcába, most pedig immár harmadik éve élvezzük azt a szép otthont a Bérkert utcán, melyben előtte a Salvator nővérek éltek.

Jelenleg öten élünk Szegeden fokolarinák: Aranyos Julianna 2018 óta él Szegeden. vajdasági magyarként évtizedeket töltött a horvátországi és a szerbiai többnemzetiségű, többfelekezetű közösségek szolgálatában, így hidat alkot délszláv barátaink felé is. Fekete Mária pedagógus és hitoktató, októberben érkezett közénk. Ő 18 éven át a Róma melletti nemzetközi központunkban élt, hivatalos fordítóként és tolmácsként, mely munkáját most távolból folytatja. Gyöngyi Marianna és Prokopp Katalin pedagógusok, ’92-ben még mint gen-ek (a fiatalok) érkeztek Szegedre. A nyugat-európai képzési időszakon kívül Marianna Romániában, Katalin Algériában és Indiában éltek fokolárban. Barna Erzsébet az 1991-ben érkezett úttörők között volt, és hosszabb budapesti és egy pozsonyi megszakítással most újra fokolárunk tagja. Orvos, most foglalkozás egészségügyben és hospice otthonápolásban dolgozik.

Fokolárunkhoz öt házas fokolarina is tartozik: egy zákányszéki, két kecskeméti, egy jánoshalmi és egy szegedi. Így alkotunk együtt egy lelki családot. Missziónk, gyerekekkel, fiatalokkal közösségeinkkel való foglalkozás, és helyi vagy nemzetközi szociális tevékenységeink gyakran közösek a férfi fokolárral, és a dél-magyarországi közösség más csoportjainak tagjaival is. Nagy szeretettel és örömmel köszöntjük az újszegedi plébánia közösségét, szívünk és házunk kapui tárva vannak!

Ui: Többet megtudhattok a Mozgalom életéről: www.fokolare.hu  és https://ujvarosonline.hu/

***

Íme a modern idők nagy varázsa:
behatolni a legmagasabb szemlélődésbe
és megmaradni elvegyülve a többiek között,
ember ember mellett.

Még többet mondanék: beleveszni a tömegbe,
hogy átitassuk az istenivel,
miként a kenyérdarab elázik a borban.

Ennél is többet mondanék:
részeseivé válni Isten terveinek
az emberiséggel,
fénykévéket vetni a tömegre,
és ugyanakkor megosztani az embertárssal
gyalázatot, éhséget, ütéseket,kérészéletű örömöt.

Mert a mi időnk
és minden idők vonzereje
nem más, mint az elgondolható
legemberibb és legistenibb:
Jézus és Mária,
Isten Igéje, egy ács fia,
a Bölcsesség Széke, családanya.

Chiara Lubich