A Názáret csoport kirándulása a Bükkben

A Názáret csaladcsoport kirandulását idén július  22-től 25-ig a bükkszentkereszti Betlehem Házban töltöttük. A 9 felnőtt és 15 gyerek igazi életet vitt a lelkigyakorlatos házba.

A közös reggeli és esti imákkal, kirándulásokkal, éjszakába nyúló társasozasokkal és beszélgetésekkel hamar elszaladt ez a néhány nap. Megnéztük Lillafüreden a vízesést, az Anna barlangot és felültünk a libegőre. Egy másik nap megnéztük Szentléleken a pálos kolostor romjait és felkapaszkodtunk a Bánkút melletti Bálvány kilátóba, ahonnan pazar kilátásban gyönyörködhettünk.

Az elmúlt évet a csoport eléggé megsínylette, így nagy szükségünk volt az egymásra hangolódásra, a közös élményekre. Ez a pár nap segítséget ad majd szeptemberre, hogy új lendülettel tudjuk elkezdeni a csoporttalálkozókat.
Örömmel telt szívvel adunk hálát a Jóistennek ezért a pár napért.

Siklós Robi és Szilvi

A program megvalósulását Magyarország Kormánya támogatta a Bethlen Gábor Alap által az EKCP-KP-1-2021/1-001246 számú pályázatban nyújtott támogatás segítségével.

 

Nyáreste Vivaldival

Barokk zene hangjai töltötték be a plébánia nagytermét július 15-én, a Csütörtök Esti Társaskör alkalmával. Dr. Krisztin Német István matematika szakos főiskolai docens Vivaldi vokális zenéjéről tartott előadást a jelentős számú közönségnek. Ritkán hallható szóló- és kórusművek, egyházi és világi zenék felvételei hangzottak el, ráirányítva figyelmünket a barokk művészet még felfedezésre váró csodáira.

A mintegy ötvenperces zenei összeállítást rövid életrajzi bevezető előzte meg, melynek során magunk elé képzelhettük a velencei születésű mester életének legfőbb eseményeit. Egy felszentelt pap, aki törékeny egészsége miatt sohasem misézik, ám megannyi gyönyörű zenét ír az egyháznak és a világnak! Egy művész, akit halála után hosszú időre elfelednek, ám reneszánsza a mai napig tart! Isten kivételes életutat szánt Antonio Vivaldinak, s ő kivételes életművel válaszolt erre az ajándékra.

Művészetének bámulatra méltó sokszínűségét, rendkívüli érzelmi szélsőségeit híven tükrözte az összeállítás: sodró lendületű, fényesen virtuóz zenéiből éppúgy hallottunk részleteket, mint széles ívű, imádságos hangú műveiből. Két Gloria keretezte az est zenei anyagát, a dicsőség fényét vetítve a főként egyházi művekből szerkesztett programra. Előadónk különös lényeglátással hívta fel figyelmünket a zenei kifejezőeszközök gazdagságára, a szöveghez illeszkedő hangsúlyok, hangnemváltások és a szólamvezetés dramaturgiai szerepére, ily módon érzékeltetve többek között a Kyrie érzelemvilágának zenei lenyomatát, vagy a Stabat Mater ereszkedő dallamának és lelket átjáró kard-hangsúlyainak jelentőségét. A liturgikus művek elhangzása előtt azok latin és magyar szövegét is felolvasta, hogy a szavak és a zenei hangok találkozása még nyilvánvalóbb legyen számunkra. Az egyházi művek mellett Az olimpia című opera egyik virtuóz áriája kápráztatott el bennünket, amely a korra jellemző módon, férfi szoprán hangon szólalt meg.

Mennyi hit, bölcsesség, életöröm árad Vivaldi zenéjéből! S milyen nagy szükségünk van ezekre az értékekre ma, kizökkent mindennapjainkban! Az előadás résztvevőjeként azt érzékeltem, hogy valamiképpen megszűnik a külvilág, s a közösen megélt katarzis élményét tapasztaljuk meg mindannyian.

Vivaldi zenéje egyszerre szólt az érzelmeinkhez és az értelmünkhöz, s évszázadokon átívelve úgy hatott az emberi lélekre, mint egykor az olasz templomok falai között.  Bizonyára ennek az élménynek is szólt az egybegyűltek lelkes tapsa, melyért az előadó a szerző nevében mondott köszönetet. Jelen sorok írója pedig a közösség nevében köszöni meg Istvánnak az igényes és élményszerű előadást. Mert a barokk hangzásvilág nyomán megfényesedett az este, s talán azóta is meghallgattunk néhány Vivaldi-művet…

Péterffy Gabriella

Muszlimok és keresztények viszonya az Egyháztörténelemben

A csütörtöki esti nyári előadássorozat következő előadója Kerekes Gellért történész – egyháztörténész volt, aki a muszlim-keresztény kapcsolatok történelmi rejtelmeibe engedett bepillantást. A plébánia földszinti terme szinte teljesen megtelt érdeklődő tekintetekkel.

Gellért alapos, jól strukturált előadása során Jézus küldetés nyilatkozatától („Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” Mt 28, 19-20) egészen a 21. század kihívásaihoz juthattunk el.

Történelmi események egész tárháza tárult fel előttünk a keresztény-muszlim kapcsolódások szemszögéből és így lehetőségünk nyílt kitekinteni megszokott szegedi hétköznapjainkból és elmerengeni a világtörténelem nagyobb összefüggésein is. Szóba került Fatime és Međugorje keresztény-iszlám kötődése, Afrika észak-keleti és dél-nyugati megosztottsága, az Arab félsziget és Ázsia folyamatos vallási átalakulása.

Az előadás szélesítette látókörünket, hogy a néha oly egyszerűnek tűnő összefüggéseket más szempontból is megvizsgáljuk és elgondolkozzunk rajtuk. A zárásként elhangzó hallgatói kérdések sem tudták kizökkenteni az előadót a szerepéből és gyakorlatilag nyitott történelmi lexikonként, mindenféle jegyzet nélkül kaphattunk alapos, mérsékelt, sztereotípiáktól mentes válaszokat.

Az újszegedi plébánián eltöltött történelmi időutazás engem személyesen arra inspirált, hogy fontos ismernünk a saját és más népek, vallások történelmének alakulását, hogy ezáltal felfedezhessük Isten arcát minden emberben.

Urbán Ákos

Hercegszántóra zarándokoltunk

Június 26-án Hercegszántón jártunk plébániai csoportunkkal, amelyet néhai Szabóné Égető Zsuzsa vezetett. Jelenleg György Zsuzsi vette szárnyai alá a csoportot. Az ő ötlete nyomán és szervezésében indultunk útnak.

A zarándoklaton öten vettünk részt. Reggel 8.30-kor a plébánián gyülekeztünk és kilenc óra körül indultunk.

Első állomásunk Baja volt, egy amatőr régiséggyűjtő háza, ahol főként vallási témákat ábrázoló festményeket, szobrokat, kerámiákat tekinthettünk meg. A gyűjtő sokat mesélt a kincseiről, amelyek nem csak vallási szempontból értékesek, hanem egyik-másik, mint műkincs is számottevő.

Ezután kísérőnkkel, Ágival, elindultunk Máriakönnye Vodica zarándokhelyre, ahová kijött velünk a kegyhely gondnoka, Attila. Az ő elmondásából ismertük meg a kegyhely történetét. A helyi kis templomot kinyitotta, így azt belűről is megnézhettük. Egy kis uzsonna után indultunk tovább.

A hercegszántói katolikus templomban már várt a kísérőnk: László, aki ott él a plébánián, Imre testvérével, a plébánossal.

A templom eredetileg barokk stílusú volt, de azóta több rész át lett alakítva, főleg a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései szerint. Az egyik érdekesség, hogy a templomban hét ereklye található, mindegyik jól látható helyen az igazoló levéllel együtt.

A faluból átmentünk a kegyhelyre. A pusztai környezetben eredetileg egy kisebb Mária szobor és egy kút mellett történtek csodás gyógyulások. Később épült hozzá a 10 méter magas rozsdamentes acél Mária szobor, a kőből készült hatalmas rózsafüzér és a keresztút. A hely azóta is folyamatosan gyarapszik, hol misézéshez szükséges bútorokkal, hol Szent II. János Pál szobrával, hol egy éjjel kivilágított keresztel, hol virágos kertekkel, padsorokkal stb. Minden évben gazdagszik valami újjal.

Hazafelé indulva még beiktattuk a csávolyi Texas vendéglő melletti Levendulás kertet, ahol a gyönyörű lila virágtenger mellett kézműves árusok hangulatos szabadidős programokat biztosítottak az érdeklődőknek.

Végül este hat óra körül értünk haza, kellemesen elfáradva, de egymást jobban megismerve, a kegyhelyek légkörét, és az együttlét örömét magunkkal hozva váltunk el egymástól.

Aradi Márta

Oroszországról szubjektíven

A Csütörtök Esti Társas-Kör július 8.-i előadását Dr. Szalamin Edit nyugalmazott egyetemi tanár testvérünk tartotta. Az „Oroszországról szubjektíven” cím már önmagában is figyelemkeltő, hiszen a közelmúlt évtizedei alatt hozzánk eljutott információk főként a politikai helyzet által meghatározottak és megengedettek voltak.

Indításként Oroszország földrajzi helyzetéről, a nyelv eredetéről, az orosz nép történelméről hallhattunk részletes ismertetést. A 20. századig eljutva jól ismert nevek, kifejezések – mint Lenin, Sztálin, Gulág, peresztrojka, glasznoszty – fogalmai rajzolódtak ki előttünk. A téma feldolgozását egyaránt jellemezte előadónk szubjektív, és a tények objektív világa. Ezeknek megfelelően két alapvető gondolatot többször is hangsúlyozott. Az egyik: bármilyen körülmények között mindig minden az emberen múlik, s a másik: Oroszország semmiképp nem azonosítható a Szovjetunióval. Ha így lenne, biztosan nem jellemezhetné Editet az a már gyermekkorában felébredt szimpátia az orosz ember, kultúra és vallás iránt, amely a kommunista érában családját érintő nehézségek ellenére is mind jobban kialakult benne. Sőt, a mai napig szenvedéllyel szövi át életét.

A Szovjetunióban, később Oroszországban tett mintegy húsz utazás élményéből is táplálkozott a mély humanizmusról tanúskodó, lelkes előadás. Megismertük a sokat szenvedett, vallásától erőszakkal megfosztott orosz nép erőfeszítését is örökségének fennmaradásáért. Ámulattal néztük a megbukott hatalmi rendszerben lerombolt, majd közadakozásból is újraépült csodálatos pravoszláv templomok sorát, ahol talán újra hitére talál az orosz lélek. Különösen érdekes volt hallani az elmúlt évtized grandiózus világi változásairól, a külföldieket is magával ragadó megújult, modern világvárosról, Moszkváról.

Múlttal, jelennel kapcsolatban egyaránt óvott bennünket a tanárnő a felületes, egyoldalú ítéletektől.

A zárszó: „mert mindig, minden a konkrét emberen múlik” ismétlése arra int minket, tudjuk felemelt fejjel számon tartani, őrizni, védeni értékeinket mi is a magunk valóságában.

A közönség nem lankadó érdeklődésének és a vonzó előadásmódnak köszönhetően öreg este volt már, amikor – stílszerűen egy korty vodkával való koccintás után – kiléptünk a plébánia épületéből.

Ágoston I./Kiss D.P.

Felnőtt katekézis tanévzáró alkalma

A csütörtök esti felnőtt katekézis idei tanéve június 25-én lezárult. Az utolsó alkalommal összefoglaltuk a korábbi témáinkat, majd megvendégeltük egymást. Édes és sós házi süteményeket kóstoltunk, és bizony jólesett – a már régóta hiányolt – kötetlen beszélgetés.

Lucz Ili és Péterffy Gabi testvéreink együtt muzsikáltak, s mindez testi-lelki felüdülésünkre szolgált.

Szeptember 23-án, a budapesti NEK és az Újszegedi Mária-napok programsorozat után folytatjuk az ember erkölcsi kibontakozásáról szóló megkezdett tanulmányainkat. Addig pedig minden csütörtök este továbbra is összejövetelt tartunk, de immár a legváltozatosabb témákról hallgatjuk meg egyik-másik testvérünket a Társaskör keretében.

Thorday Attila

Példaképeink a szentek – Legyél Te is hős!

Példaképeink a szentek – Legyél Te is hős! Ez a mottó fémjelezte idei nyári hittanos táborunk első turnusát, melyet nagy létszámmal, 25 gyermekkel indítottunk június utolsó hetében plébániánkon.

A színes és változatos, tartalmakban gazdag programokon keresztül megismerhették a város minden részéről összegyűlt hittanosok Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent Pál apostol, Kalkuttai Szent Teréz, Szent Ferenc és a Boldogságos Szűz Mária életét közösségünk hittanárai, Behánné Sárközi Brigitta, Papdi Anikó, Rácz Nikolett és önzetlen segítőink vezetésével.

Bázisunk az újszegedi plébániaépület volt, ahonnan indulva fedeztük fel minden nap egy-egy szent életét, többek között izgalmas kincsvadászattal és templomlátogatással, hajókirándulással, zarándoklattal, fűvészkerti kalandozással és egyedi kézműves foglalkozásokkal. Nagy hangsúly került a szolgáló szeretet megismerésére és segítséget kaptak a gyerekek abban, hogyan is tudják mindezt a maguk életében, környezetében az év minden napján a gyakorlatban is megvalósítani. Nem pusztán szóban kaptak útmutatást, ehhez nagyon különleges és egyedi Szeretet-dobókockát és egytizedes rózsafűzér-imaláncot készítettek a gyerekek nagy odafigyeléssel és örömmel. A tábor zárónapján az egész heti alkotásaikat haza vihették, valamint ajándékba kaptak egy gyönyörűen illusztrált „Szentek élete” című könyvet, amely elkísérheti őket nem csak a nyár folyamán, de a későbbi éves során is.

Az együtt töltött hét izgalmakban, élményekben és jó hangulatban összekovácsolta a tábor minden résztvevőjét. Sok nevetéssel, kalandokkal, csapatjátékokkal és az alkotás örömével repült el ez az egy hét. A hosszú bezártság után nagyon jó volt újra összegyűlni, közösségben és lélekben feltöltődni.

Papdi Anikó, hittanár

Építeni csakis szeretettel

„Építeni csakis szeretettel!” Ezzel a címmel nyílt a Szegedi Dóm Látogatóközpontjában egy nagyon szép kiállítás. Ennek megtekintése volt az Újszegedi Csütörtök Esti Társaskör idei első programja.

Az 1938-as hármas szentév egyházmegyénkben történt eseményeit mutatja be. Mi is volt a hármas szentév? 1938-ban volt 900 éve, hogy Szent István Mária oltalmába ajánlotta az országot. Sajnos, ugyanebben az évben elhunyt államalapító királyunk-így halálának is 900 éves évfordulójára emlékeztek. Nem utolsó sorban ebben az évben hazánk adott otthont a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak.

Az a megtiszteltetés érte nagy létszámú csoportunkat, hogy Dr. Serfőző Levente atya a kiállítás kurátora, kalauzolt bennünket. A kiállított relikviákon, a nagyon szépen szerkesztett tablókon Levente atya lelkes magyarázatán ámultunk és bámultunk. Meghatódtunk, hogy Trianon után 18 évvel, egy megcsonkított ország és egy nagyon megcsonkított egyházmegye, milyen összefogásra és hitének milyen mély megélésére volt képes. Több évi kutatómunka és sok-sok személyes találkozás eredményeként gyűlt össze ez a sok és érdekes dokumentum.

Egy-két érdekesség és kedvcsináló a július 20-ig látogatható kiállításról. 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére kapott először díszkivilágítást a Lánchíd. Újszegedi vonatkozású pedig, hogy 1937-ben építették és szentelték fel a Ligetben lourdes-i barlangoltárt, melynek középpontjában állt-Tápai Antal szobrászművész gyönyörű Mária szobra. Megjegyezzük, hogy a kommunista városvezetés 1967-ben – tereprendezés címén – leromboltatta a barlangoltárt, de hála az Úrnak, hogy lelkes hívek megmentették a szobrot és bemenekítették a plébániatemplomba, ahol most is a jobb oldaloltárt díszíti.

1938-ban a nemzet ünnepelni akart, és ebből a hitből mi is erőt meríthetünk. Istenben bízva fogjunk össze, és mi is építsünk szeretettel! Ezzel a lelkülettel készüljünk az idén szeptemberben ismét Magyarországon rendezendő Eucharisztikus Kongresszusra. Elődjeink hitéből és nemzetszeretetéből mi is erősödjünk!

Köszönjük Levente atyának, hogy ilyen tartalmas estével ajándékozott meg bennünket. Bátorítok mindenkit, hogy nézze meg a kiállítást szeretteivel – bizonnyal nagy élményben lesz része!

Ludányi Olga