Karácsony a felnőtt katekézis csoportban

Nyújtózik a gyertyaláng az asztal közepén, zsolozsma felel az esti harangszóra. Békesség árad a közösen mondott imából, ritmusának végtelen nyugalmában tovatűnnek a hétköznapok, s csak a pillanat a jelenvaló, amikor egész lényünkkel Isten felé fordulunk.

Négy esztendeje kezdődnek így a szentmise utáni csütörtök esték a plébánia nagytermében: az Attila atya által vezetett Biblia-iskola 2014. január 9-én tartotta első foglalkozását. Közel három és fél éven át a Szentírás kincsei álltak az elmélkedések középpontjában, tavasz óta pedig egyházunk történetét tanulmányozzuk a felnőttkatekézis keretében.

A liturgia, a tanítás és a tanúságtevő élet témaköréhez kötődő szövegeket plébánosunk olvassa fel és értelmezi. Az első századok tanításainak üzenete felragyog az elmélkedés nyomán, s tükrözi korunk egyházát és saját hitéletünket is. Olykor egy nagyobb lélegzetű szakasz gondolatvilágában mélyedünk el, mondatról mondatra fürkészve annak jelentéstartalmát, máskor már néhány sor is elindít egy egész órányi gondolatfolyamot. Mert hamarosan kérdések, vélemények és személyes tanúságtételek kapcsolódnak az elmélkedéshez: számtalan irányból tekintünk a fény felé.

Immár kétezer év történelme, kultúrája és a magunk élete tárul fel előttünk a krisztusi világosságban – van hát mit látnunk! Az árnyat éppúgy, mint azt, amire a fény vetül. Egykor még csendek szőtték át a beszélgetést, mely aztán plébánosunk szavai által kapott újabb és újabb lendületet, az utóbbi időben viszont már egymást követik a hozzászólások. Útban a fény felé összekapaszkodó, egymást kiegészítő és erősítő gondolatok. Sokféleségükben is egyek, Pál apostol szavainak üzenetét hordozók (vö. 1Kor 12,12-14).

Minden bizonnyal megújulást hoznak életünkbe, formálják istenkapcsolatunkat. Hiszen amiről olvasunk és elmélkedünk, azt életre is váltjuk: a plébániai események megbeszélése, a betegekről és a távollévőkről való érdeklődés, születés- és névnapi köszöntők hangzanak el hétről hétre a gyertyaláng körül.
Vajon milyen lenne a világ, ha a közös imádság, a hitbéli ismeretek és a személyes hittapasztalatok áldott találkozására mindannyian rácsodálkozhatnánk?
Péterffy Gabriella

„Dicsérje minden nemzet, dicsérje az Urat” – A Szegedi Ökumenikus Kórus adventi koncertje

December 18-án este kint mínusz 10 fok volt. Csodálatos, mostanában ritkán látott ropogós havas világ. Az újszegedi Liget fáin és bokrain is vastag rétegben ült a hó és az esti fényben apró szikrákat szórt. A padfűtés ellenére templomunkban is nagyon hideg volt, de a várakozással teli áhítatos csendben sokan gyülekeztünk a szentmisére.

A mise végén még többen lettünk. A hátsó álló helyek is megteltek azokkal a kedves emberekkel, akik csak a koncertre tudtak jönni. Jöttek hívásunkra: Szentesről, Mindszentről, Vásárhelyről, de még a határon túli Horgosról is.
Ennek oka a szíves invitáláson kívül, hogy a kórus immár harmadik évben szolgál adventkor a templomunkban. A hideg és a csúszós utak ellenére szívesen jönnek a barátok, ismerősök, hiszen a zene örömére és a békesség élményére mindannyian vágyunk.
Sok nemzetből való, gyönyörű énekekkel örvendeztetett meg bennünket a kórus. Ezzel is kifejezve jelmondatukat: Lehetünk sokfélék, de Krisztusban egyek vagyunk…


A koncert záró énekét – Adeste fideles…(Ó jöjjetek hívek…) – kissé bátortalanul, de a kórussal együtt énekeltük: Ti angyali lelkek, zengjetek az Úrnak, vigadva örvendjetek buzgó hívek…
A szép zenei eseményt szeretetvendégség zárta a nagyteremben. A kórus tagjai azzal köszöntek el, hogy plébániánkon érezték közöttünk az átölelő szeretetet.

Ludányi Olga

Szent Miklós megajándékozta a kicsinyeket

Szent Miklós követségében idén is eljött a Mikulás, hogy megajándékozza a kicsinyeket. Elsőként a Teréz anya Bölcsiben járt, de azután a vasárnapi családos szentmisén, majd a délutáni kisgyermekesek szentmiséjén résztvevőket is meglepte.

Gondolatok az adventi gyetyagyújtáshoz

Az advent szó jelentése: várakozás az Úr eljövetelére. A latin adventus Domini kifejezésből származik, ami annyit tesz: az Úr eljövetele. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila, amely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent ébredésre szólít. Ébredjünk: „Itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Pál apostol rómaiakhoz írt levelében ezt mondja: „Az éjszaka előre haladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit.”

A hitetlenség sötétjében él a világ. Zsúfolt életünk, ezerféle tennivalónk bennünk hívőkben is könnyen sötétbe borítja Krisztus világosságát. Olykor szívesebben választjuk a homályt az igazság fényénél. Advent első vasárnapja megtérésre, újrakezdésre mozgósít mindnyájunkat. Az egymástól való elidegenedés, gyűlölködés, szeretetlenség, bizalmatlanság sötétje lepi el újra meg újra az emberiséget. Nekünk azonban Krisztus világosságában kell járnunk. Hassa át életünket, hatoljon be szívünk bensejébe, hogy így mi magunk is „világító emberekké”, Krisztus fényének hordozóivá és sugárzóivá lehessünk. A világnak világító emberekre van szüksége, akik tanúságot tesznek az igazságról.

Jézus virrasztásra szólít fel. Megvizsgálom, milyen tekintetben alszik a lelkiismeretem, a Krisztus hűségem, az emberek iránti szeretetem, milyen álomból kellene felébrednem és ébresztenem a környezetemet is. A virrasztóknak kell ébren tartaniuk Krisztus eljövetelének tudatát, őrizniük a vágyat, a várakozást.

Pilinszky János szavaival: „Az adventi várakozás lényege: várakozás arra, aki van, ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.”

Ferenc pápa szerint: „Az adventi időszak visszaadja nekünk a remény távlatát, annak a reménynek a távlatát, amely soha nem ábrándít ki, mert Isten szaván alapszik. Olyan remény, amely nem okoz csalódást, egyszerűen azért, mert az Úr soha nem csal meg.”

Végezetül egy vers:

Aranyosi Ervin: Advent-első gyertya
Advent első vasárnapján felgyullad egy gyertya fénye
Melegítse át szívedet, legyen fénylő eredménye.
Kezdődik a csodavárás ahogy egykor Jézust várták,
szeretettel, bizalommal, a tűz lángját körülállták.
A megváltó tiszta fényt hoz, szeretetet, ami éltet.
Felemel a puszta földről, Isten fiává fogad téged.
Szeretettel tárd ki lelked, öleld át a nagyvilágot,
kívánd azt, hogy minden ember itt a földön legyen áldott!

Dr. Szekeres Zsuzsanna