Dante halálának 700. évfordulója alkalmából emlékezetes programnak lehettünk résztvevői augusztus 12-én, a csütörtök esti Társaskör keretében. Lucz Ilona zongoraművész-tanár, főiskolai docens Dante Isteni színjátékának hatása Liszt Ferenc zeneszerzői világára címmel tartott vetített képes előadást a plébánia nagytermében. Korábbi előadásaihoz hasonlóan a választott téma iránti elhivatottsággal és szeretettel osztotta meg velünk tudását.

Az Isteni színjátékra jellemző hármas számhoz híven három részre osztotta mondanivalóját: először a költőről, a „Legfőbb Poétáról”, majd művéről, ezt követően pedig Liszt Ferenc Dante szimfóniájáról szólt. Bevezetőjében hangsúlyozta: akárcsak napjainkban, az elmúlt évszázadok során is számos művész, tudós, sőt pápa méltatta Dante Alighieri nagyságát, művének egyetemes jellegét. Költészetéből olyan alkotók merítettek ihletet, mint Botticelli és Rodin, Delacroix és Csajkovszkij.

Az egyházfői méltatások közül Ili részletet olvasott fel Ferenc pápa „Az örök fény ragyogása” című apostoli leveléből, mely szerint Dante a katolikus hitből forrásozva „mindenkinél jobban ki tudta fejezni a költészet szépségén keresztül az isteni szeretet misztériumának mélységét”. Előadónk szólt az olasz nyelven írott mű magyar fordításairól – Babits Mihály és Nádasdy Ádám munkájáról –, keletkezéséről, tartalmi és szerkezeti sajátosságairól, s arról az üzenetről, amit a műben megrajzolt, a poklon és a purgatóriumon át a paradicsomba vezető lelki zarándokút a mai ember számára is jelent. Aztán felhangzottak a jól ismert bevezető sorok: „Az emberélet útjának felén/ egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,/ mivel az igaz utat nem lelém.”

Csodálatos, amikor egy 14. századi irodalmi mű gondolatvilága romantikus nagyzenekari hangzásban ölt testet! Ennek az élménynek lehettünk részesei aznap este Liszt Dante szimfóniájának részleteit hallgatva. Különösen emlékezetes, és a zenei ismeretterjesztés szempontjából fontos része volt az előadásnak, amikor Ili a zongorához ülve mutatta be a mű főbb motívumait, zenei témáit, utalva azok szerkezetére és jellegzetes hangközeire, így készítve elő figyelmünket a zenehallgatásra.

Liszt zsenialitása, a transzcendenst is megjelenítő, ezerarcú hangzásvilága ily módon lépésről lépésre tárult fel előttünk. Majd egyszer csak betöltötték a termet a súlyos hangtömbök és áradó dallamok, miközben a filmvásznon Gustave Dorénak az Isteni színjáték ihlette rajzaiból készült montázs pergett. Irodalom, zene és képzőművészet gyönyörű találkozása jött létre ezekben a pillanatokban!

Ezzel a felismeréssel hallgathattuk a szimfóniát záró Magnificatot, melynek emelkedettsége híven illeszkedik az Isteni színjáték befejező soraihoz: „Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,/ de folyton gyors kerékként forgatott/ vágyat és célt bennem a Szeretet, mely/ mozgat napot és minden csillagot.”

Péterffy Gabriella

Igen szép számú közönség gyűlt össze július 29-én a plébánia nagytermében a csütörtök esti Társaskör programjára, amelyben közösségünk néhány fiatalja és a plébánia barátaihoz tartozó gyermekek adtak remek hangulatú házi hangversenyt Aradi Márti szervezésében.

Márti bevezetésként említést tett arról, hogyan ötlött fel benne a hangverseny gondolata és kinek volt köszönhető. A története pedig ez: Az egyik szentmise után a kántor már lejött, de a kórusról még szóltak az orgona hangjai. Vajon ki orgonál? Kíváncsi volt, felment és meglepetésére egy kisgyereket talált az orgonánál, az akkor 10 éves Kulik Lőrincet, aki játszogatott, próbálgatta, kísérletezett az orgona adta lehetőségekkel. Innen jött az ötletmag, hogy a plébániához tartozó gyerekeknek, vagy családoknak milyen jó lenne egy kis hangversennyel bemutatkozni, megajándékozni a közösséget zenével, ami hála Istennek 2 évre rá most végre meg is valósult a fiatalság koncertjének formájában. Reméljük, lesz folytatása!

Az est folyamán túlnyomó többségben a zongoráé volt a főszerep, de énekes produkciók is elhangoztak. Aradi Márti kedvesen kikérdezett minden fellépőt, így megtudtuk, ki hova jár iskolába, zeneiskolába, hány éves, mióta tanulja a hangszerét, mit játszik stb. Összesen 10 szereplőt, illetve fiatalkorú közreműködőt hallottunk, nyolcan 8-16 év közöttiek és ketten felnőttek voltak.

Plébániánk közösségéből a már 12 éves Kulik Lőrinc és a 16 éves Horpácsy Kristóf szerepelt. Mindketten több művet játszottak zongorán szépen, ügyesen, többféle zenei stílusból választva. Kristóf 3 éve orgonálni is tanul, sőt a kedvenc hangszere az orgona.

A Hammidó magánzeneiskola egyik zongoratanárától Guba Tünde Bettinától, – aki a Szegedi Szülők Kórusának zongoristája – 4 tanítvány játszott, név szerint: a 8 éves Szügyi Hajnalka, a 14 éves Györgyi Eszter, az ugyancsak 14 éves György Abigél és a 14 éves Nagy Huba.

A 12 éves Tóth Regina egy sanzont és egy régi slágert énekelt bűbájosan, majd édesapjával Tóth Gyulával közösen adták elő Andreas Bocelli és Celin Dijon előadásában ismert az Ima c. dalt. Mindketten az újszegedi Talent stúdió növendékei.

A koncert zárásaként plébániánk illusztris tagja, a gitáros énekkar vezetője, a régóta fiatalnak számító Bővíz Laci adott elő két saját szerzeményű dalt gitáron kísérve önmagát. Az első ének Jézus példabeszédeiből a tékozló fiúról szólt, a másik dal egy imádság, könyörgés volt.

Dicséret illet minden szereplőt, akik vállalták, hogy a nyári szünet ellenére eljönnek, gyakorolnak is egy kicsit és bemutatják jelenlegi zenei tudásukat, megörvendeztetnek bennünket muzsikájukkal! Szép volt! A plébánia jóvoltából nagy fagyizás várt a közreműködőkre és a hallgatóságra is.

Lucz Ilona