Fogyatékkal élők családjainak találkozása a plébánián
Megnyitottuk a teret, ahol kerestük a válaszokat: „Hogyan tudsz élni a sivatag közepén? Hogyan lehet az, hogy neked van miből élned?”
Július 17-én a csütörtöki Társaskör főszervezője és egyben főszereplője Orcsik Sándor, plébániánk lelkes, aktív tagja volt. Igen sokan közreműködtek a Sándor által meghívottak ezen a szép estén. Minden énekes, hangszeres, versmondó a tőle telhető legszebbet, legjobbat nyújtotta a népes hallgatóságnak.
A program nagyszerűen, koncepciózusan lett elképzelve, a szólótól kezdve 2-3-4 majd 9 tagúvá bővült együttesig, közben változatosságként egy-egy vers vagy zongoradarab közbeiktatásával.
Attila atya köszöntése után Sándor felesége Ludányi Olga vette át a szót, kedves konferálásában egy-egy spontán jött, humoros mondatával többször is mosolyt csalt a jelenlévők arcára.
Zongoramuzsikával kezdődött a zenés áhítat, Domenico Scarlatti magasztos szonátáját és Franz Schubert lélekemelő tételét a cikk írója játszotta.
Táczos Katalin: Az én miatyánkom c. megható, tartalmában nagyon mély értelmű versét Vörösné Dr. Árgyusi Magdolna mondta szívhez szólóan.
Apa és lánya, azaz Orcsik Sándor és Anett duettjében Istent dicsőítő énekek szerepeltek. Szép, tiszta énekük emlékezetes marad.
Liszt Ferenc: Költői és vallásos harmóniák c. művéből a Pater Noster (Mi Atyánk) méltóságteljes és Edvard Grieg: Költői hangképek c. kedves, hangulatos darabját Péterffy Gabriella adta elő élményszerűen.
Ezután egy énekes trió következett, mindhárman a szegedi ökumenikus kórus tagjai is, Dr. Homoki Nagy Mária, Dr. Szekeres Zsuzsanna és Orcsik Sándor. Lelkes, szép éneküket most is nagyon jól esett hallgatni.
Az ökumenikus kórus férfi tagjaiból alakult énekes kvartett zengő, erőteljes hangja kellemesen betöltötte a plébánia nagytermét. Áldozatos munkájuk, gyakorlásuk meghozta a gyümölcsét. Az együttes tagjai: Plánkai József, Hegedűs István, Orcsik Sándor, Forgács Endre.
Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr négykezes zongoraszonáta második tételének alsószólamát Péterffy Gabriella, felsőszólamát a cikk írója, Lucz Ilona játszotta. Mozart gyönyörű zenéjét mindig jó érzés előadni, de hallgatni is.
Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet! c. békeszerző, minden akadály ellenére csakis a szeretetre irányuló költeményét Dr. Homoki Nagy Mária adta elő hatásosan, meggyőző erővel.
Az est utolsó közreműködői az immár 9 főre bővült férfi énekegyüttes tagjai voltak, énekükkel elbűvölték a közönséget.
Zárásként mindannyian együtt énekeltük a Kodály Zoltán által gyüjtött „Erdő mellett estvé lettem“ kezdetű Esti dalként ismert népdalt. Nagyon szép, a fülnek, szívnek kedves nyáresti zenés, verses áhítat részesei lehettünk.
Köszönet Orcsik Sándornak és minden közreműködőnek!
Lucz Ilona
Plébániánk nyáresti Társaskörének július 24-i alkalmán Márton Gábor középiskolai tanár útibeszámolóját hallgattuk meg Svédországról a címben megjelölt témában. Előadónk családi kapcsolatai folytán az utóbbi időben szinte évi rendszerességgel jár Svédországba, annak déli részére. Sokat fényképez, így mi is gyönyörködhettünk képeiben, amelyekkel gazdagon illusztrálta mondandóját.
Bevezetésképpen ismertetett néhány adatot az országról. Területét tekintve a harmadik legnagyobb az EU-ban, lakóinak száma mintegy tíz és fél millió. Államformája alkotmányos monarchia. A svédek a IX. század óta keresztények. Az államvallás a XVI. század óta az evangélikus.
Az ország történetével kapcsolatban előadónk röviden szólt a vikingekről. A vikingek Európa nyugati és keleti felére egyaránt támadó, fosztogató északi germán népek összefoglaló neve volt az úgynevezett viking korban (VIII-XI. sz.). Ők a mai dánok, norvégok, svédek, izlandiak ősei. A kontinensen letelepedett vikingeket normannoknak nevezték, Kelet-Európában ruszok vagy varégok néven ismerték őket. A gazdag vikingek a szláv területen hatalmi pozícióba kerültek, ők alapították a novgorodi és a kijevi fejedelemséget, az utóbbit Kijevi Rusz néven, amely fénykorát a XI. században, I. Bölcs Jaroszláv uralkodása alatt élte. Előadónk itt kitért egy magyar történelmi tényre is: I. András királyunk felesége, Anasztázia, Jaroszláv és Ingegerd svéd hercegnő leánya a Kijevi Fejedelemségben ment feleségül Andráshoz, aki trónviszályok miatt menekült oda.
A gyönyörű, színes fotók sokaságán bemutatott középkori templomok, templombelsők, művészien kidolgozott felszerelési és egyéb tárgyak részletes bemutatására ebben az írásban természetesen nincs lehetőség, csupán arra szorítkozom, hogy a legfontosabb stílusjegyeket kiemeljem. A középkor művészetét az északon kialakult állatalakos stílus jellemezte: majomszerű, fantasztikus állatok, ragadozók és madarak egymásba fonódó alakjai; jellegzetes a groteszk ábrázolás.
A templomok közül feltétlenül megemlítendő Svédország egyik legszebb középkori, román stílusban épült temploma Lund városában. A templomok falába gyakran kerültek rúnaírásos kövek. A rúnaírás ősi, jobbról balra haladó, rovásjeleket használó írásrendszer.
A fentieken kívül előadónk még rengeteg információval szolgált, magyar kultúrtörténeti párhuzamokkal is, ami értékes, látókört bővítő tanári törekvés. Köszönjük!
Szalamin Edit
Plébánosunk, Thorday Attila vezetésével mintegy negyven fiatal és felnőtt kisérőik 11 napos zarándokútra indultunk. Célunk az volt, hogy július 20-27 napjaiban egy hetet töltsünk a taizéi dombon, hogy részt vegyünk az ott élő szerzetesek napi háromszori énekes imádságában, és bekapcsolódjunk a világ, de főképp Európa minden országából érkező keresztény kortársaink találkozójába. A hosszú buszútra idén vállalkozó zarándokok a számunkra készült zarándokfüzetben egyaránt találtunk praktikus információkat és lelki írásokat. Egyikünk, miután kézbe vette a füzetet és látta a “Remény és béke zarándoklata” címet, az ismerkedő bemutatkozás során így fogalmazott: “Az a reményem, hogy felvegyenek az egyetemre és azért imádkozom, hogy béke legyen bennem, ha mégsem úgy történik.” E gondolattal fogalmazta meg azt a szívbeli várakozást, ami a többségben 30 év alatti zarándokok istenkeresésének mozgatórugója Jézus követésében.
Taizé közösségben megélt imádságot, elcsöndesedést, egymásnak megnyíló baráti beszélgetéseket, gyönyörű természeti környezetet kínál, amiből mindenki azt a kincset veheti magához, amire neki most, a személyes istenkeresésében leginkább szüksége van.
A Franciaországba vezető utazás során Szendrényi Marietta gondoskodott arról, hogy az alkalmi társaság egymással ismerkedjen, barátkozzon, amiben a kreatív játékos feladatok és a közös vacsorafőzés is segített. Egy Svájban élő honfitársunk, Vadas Kati jóvoltából idén Wattwil kolostorában kaptunk két éjszakára szállást. Miként tavalyi utunk során a bajorországi Irseeben, úgy idén is a „Fazenda da esperanza”, vagyis a „Remény Udvara” közösség fogadott bennünket. Megtudtuk, hogy ők a különböző káros függőségből szabadultak számára nyújtanak életteret és keresztény szellemiségű életvezetést, hogy az egy-két éves rehabilitáció után testi- és lelki megerősödésük után visszatérhessenek a társadalomba. Megtudtuk azt is, hogy hazánkban is nemrég nyílt ilyen közösségi ház a Nagykanizsa melletti Csákány faluban.
Vasárnap délután Taizébe érkezve bekapcsolódtunk a korosztályunknak megfelelő programba, melynek gerincét a napi háromszori énekes imaóra biztosítja. A magyar csoporttal utazott Kertész Annamária is, aki évtizedek óta a taizéi énekek gitár kíséretének szerzője, valamint férje Bálint Zsolt, aki az énekek magyar adaptációját készíti. Az esti énekes imaórákat meghitté, a magyarokat pedig büszkévé tette Anna művészi gitárjátéka.
A napi programot gondolatébresztő előadások és kiscsoportos megbeszélések tették színessé. A fiatalok a Taizéi Szerzetesközösség jelenlegi priorja, Matthew testvér „A reményen túli remény” című levelének gondolatait vették sorra, míg a felnőttek Jézus Hegyi beszédjének boldogmondásairól beszélgettek csöndes kisebbségben. A legkülönfélébb háttérből érkezett zarándokok mindannyian kivettük részünket a tábor fenntartásának feladataiból: vannak, akik ételt osztottak, mosogattak, mosdókat takarította, éjjeli őrként vigyáztak a táborlakók álmára, és még sorolhatnánk. Csodálatos összefogás ez, amit a fiatalok szívesen végeznek egymásért. Nem kis feladat gondoskodni 2000 ember napi szükségleteiről, és az imák szépségéről, de a munka és a szemlélődés összhangja szoros keretet ad az osztozáshoz közösségi élet minden területén Taizében.
A hazaút során a zarándok fiatalok ezeket válaszolták kérdéseinkre: Mit láttam én ezen a héten Krisztus egyházából? Mit kaptam itt személyesen ezen a héten?
Közösen megéltük, hogy a pár hete még aszályos, trópusi meleg elvonult Burgundiából, és e hét során mindennapos rövid záporok enyhítették a szőlők és erdőcskék borította dombok között a levegőt. A taizéi domb tövében, az oly sokak által szeretett park tavacskája is újraéledt: a Szent István-forrás kövei közül vidám erecskeként tör elő a kristály tiszta víz, hogy megtöltse a kiszáradt tó felrepedezett medrét. Akarva-akaratlanul is felmerül a párhuzam: még aszályos időkben sem apad el az életet adó víz, ugyanígy a szív mélyén rejtőző szeretet is tovább forrásozik a legszűkösebb időkben is, hogy felüdítse a lelket.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy még a legkietlenebb napokban is a szív mélyén lakozó jóság, a másokért való tenni akarás, a feltétel nélküli szeretet forrása nem apad el. A taizéi dombon ezt tudatosíthatják azok, aki zarándokként ide jönnek, hogy az Úr Jézus forrásából merítsenek. A kiengesztelődött egymásra figyelés, Isten alaposabb megismerése és a mindenkit átölelni vágyó atyai szeretet megtapasztalása adja azt az útravalót, a kicsinyke mustármagot, ami a zarándokok hazatérése után sokszoros lelki gyümölcsöt hoz, hogy az emberek között növekedjen Isten országa. Legyen így hát minden taizéi tapasztalat és élmény mindig Isten nagyobb dicsőségére!
taizéi zarándokok
A csütörtök esti Társaskör elmúlt heti előadója Radnai Zsuzsanna. Az angyalok nagyon közel állnak hozzánk. Gondoljunk arra, hogy akit szeretünk, azt angyalomnak, angyalkámnak szólítjuk. Vagy karácsony táján szívesen díszítjük otthonainkat angyal-figurákkal. A bibliai történetek olvasgatása közben is többször találkozunk az angyalok megjelenésével, lásd Jákob lajtorjája, Máriának angyal mondja el, hogy fiút szül… Az Ószövetség 108, az Újszövetség 165 helyen említi az angyalokat. Az angyalok hírnökök, Isten üzenetét közvetítik. Gondolom más népek is, de mi magyarok biztosan nagyon kötődünk hozzájuk, még a Szent Koronán is találunk angyalábrázolást.
Zsuzsi előadásán szó szerint ámultunk és bámultunk. Ámultunk, mert alapos kutatásainak nyomán számos új információt hallottunk, pl: nem csak két szárnyú, de hat szárnyú angyalok is vannak. Bámultunk, előadását nagyon szép képek kivetítésével tette még befogadhatóbbá.
Az előadás fő témája a szegedi Dóm angyalai voltak. Zsuzsi körbejárta és körbe fényképezte az épületet kívülről és belülről is. Mindent fotózott és a digitális technika segítségével kinagyított, olyan részleteket mutatott meg, amiknek létezéséről nem is tudtunk. 1930-ban szentelték fel a Dómot. Foerk Ernő tervei alapján épült, és mivel akkor még nem létezett a belső építő szakma, így az ő csodás művészetének és fantáziájának köszönhető a belső tér kialakítása és díszítése, így a sok-sok angyal ábrázolás is. Angyalok, mint szobrok, mint domborművek, mint freskók, mint a gyönyörű üvegmozaik képei.
Elgondolkodtató: ma a 21. században minden tudomány terület, de a szakmák nagy része is apró részekre lett szabdalva. Úgy mondjuk, hogy specializálódunk. Érdekes: az 1900-as évek elején élt Foerk Ernő fejébe belefért a mély és magas építészet, a külső és belső építészet, azok a történelmi és szakrális ismeretek, amelyek mentén elkészülhetett ez a csodás épület. Nem segítette a munkáját számítógép, de hogy a Jóisten kegyelme és az angyalok igen, az biztos.
Zsuzsi! Köszönjük, hogy olyan sokunk szívében indítottál el gondolatokat, érzelmeket. Ha szerveznél egy vezetett sétát a Dómban, szívesen megcsodálnánk az angyalaidat.
Ludányi Olga
A már hagyományosnak mondható nyári hittantábort június 30 és július 4-e között tartottuk meg az Árpád-házi Szt. Erzsébet Plébánián. A tábor öt napja kiváló lehetőséget nyújtott a különböző újszegedi iskolákban tanuló hittanos gyerekeink részére, hogy találkozzanak egymással, barátságokat kössenek, és ebben a közös együttlétben szép nyári élményeket ajándékozzanak egymásnak.
A nyári tábor színes és gazdag programjaival segíti a hittanos gyerekeket abban, hogy megtanulják, hogyan lehetnek jó Isten gyermekei és hívő keresztények. Emellett arra is ösztönzi őket, hogy még jobban szeressék Istent, embertársaikat és önmagukat ebben a világban. A nyári hittantábor főrendezője és középpontja Isten.
A tábor lelkiségének alapja az evangéliumi tanítás: Isten szeretete és a felebaráti szeretet. Ebben a táborban a hittanos gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy gyakorolják és megéljék Isten és felebarátaik iránti szeretetüket egymás között. A nyári hittantábort János atya, Behánné Sárközi Brigitta, Gál Viktorné, Lazanyeczné Gál Mária és Gilicze Attila hitoktatók vezették, akinek a háttérben Ótott Ágnes testvérünk segített. Néptánc tanító programunkat Jegercsik Erika vezette a tábor záró programjaként. A táborban 23 gyermek vett részt. Tízórait és uzsonnát a plébánián, az ebédet felszolgálással napi menüként a Szálka étterem biztosította számunkra.
A tábor tematikája Jézus példabeszédei köré rendeződtek. Az első napon az elveszett bárány János atyával, másnap az irgalmas szamaritánus története Brigi nénivel került feldolgozásra, a magvetőről szóló példabeszédet Lazanyeczné Maya, végül pénteken Gálné Ilikével a tékozló fiú példabeszédet dolgoztuk fel.
A napi témafeldolgozás mellett volt közös imádság, játék, mozifilmezés. Keddre biciklis kirándulás szervezett Gilicze Attila és Maya néni Szentmihályra, ám akiknek nem volt biciklije, az busszal ment. Egész nap Szentmihályon játszottunk, fociztunk, kemencében ebédre pizzát sütöttünk, majd János atya az árnyat adó fás udvaron tábori misét tartott.
Szerdán a Dóm tornyába és a Látogatóközpontjába látogattunk Brigi néni szervezésében Attilával és Ágikával.
Csütörtökön sárkányhajózással kezdtük a napot, majd a magvető téma feldolgozása után kaspót díszítettünk dekupázs technikával és a szép cserepes virágát a dekorált kaspóval mindenki hazavihette.
Június 7-én meglehetősen viharos délutánt élhettünk át. Nagy hirtelen erős szél támadt, majd viharos széllökésekbe csapott át, sötét felhők borították be az égboltot, és a kialakult felhőszakadásban, néhol jégesővel vegyesen az Erzsébet Ligetet is elérte az ítéletidő. 14 óra 50 perckor villámcsapást kapott az Erzsébet-templom.
A toronyóra leállt, a harangok elnémultak, természetesen a sekrestyében lévő mindkettőt vezérlő szekrény is meghibásodott. Az orgonával is történhetett valami, mert azóta is néma. A templom világítása csak itt-ott kapcsolható fel.
A jobb oldali melléktorony a kórusfeljárónál beázott. A viharkárról tájékoztattuk a püspökség biztosítási és ingatlan ügyintézőjén keresztül a Generali Biztosító Zrt-t, jelentésünkhöz mellékelve fényképeket is.
A vihar kénye-kedve szerint sávosan haladt, tovább tarolva a természetadta és épített létesítmények között, fákat tövestül kitépve, száraz és ép faágakat szeletelve és megrongálva házakat, kerítéseket. Elérte a Fő fasori Teréz-templomot is, ahol megpróbálta kiemelni a templom bejáratánál lévő fenyőt is, amely a templom téglakerítésére és a kerítésen kívüli villanyoszlopra és villanyvezetékekre borult. A Katasztrófavédelem és az MVM dolgozik a vihar következményének felszámolásán.
A temetőben is szükséges volt a kiszáradt fenyőfákat kivágni, hogy nagyobb bajt ne okozzon.
Kószó Edit
Július 3-án a Társaskörben Szőllősi Réka testvérünk tartott egy remek előadást, melyben Szeged egyik ikonikus botanikusára emlékezett a szépszámú hallgatósággal együtt. Az előadás címében foglalt polihisztor botanikus Greguss Pál, akinek születése 145. és halála 40. évfordulójára emlékeztünk.
Greguss Pál 1889. december 31-én született Tornyán. Asztalos édesapja mellett korán szoros kapcsolatba került a fákkal, amely kötődés egész életében végig kísérte, hiszen a tudományos munkássága is a fákhoz kötötte: fő hivatása szerint dendrológus volt. A polihisztorsága azonban megnyilvánult a biológia számos területén végzett kutatásaiban és az oktatásban. A növényanatómia mellett foglalkozott rendszertannal, fiziológiával, ökológiával, de a még gyerekcipőben járó modern genetika is nagyon érdekelte. Greguss professzor 37 éven át volt a Tanárképző Főiskola, illetve a (közben többször nevet váltott) Szegedi Tudományegyetem Növénytani Tanszékeinek vezetője és a Fűvészkertnek az igazgatója.
Életének és szakmai tevékenységének sok részlete jól ismert az életrajzi lexikonokból és önéletrajzi írásaiból. Szöllősi Réka előadásában azonban sok, kevésbé ismert érdekességet is megtudhattunk, aminek felkutatásához – ahogy Réka elmesélte – igazi nyomozómunka kellett. Láthattuk Greguss professzor faanatómiai rajzait és a modern eljárásokkal újraalkotott metszetek fényképeit, utóbbiakat szintén Réka jóvoltából. Zárásként még egy verset is hallhattunk a professzor hagyatékából.
A hallgatóság soraiban Greguss professzor hajdani tanítványai és munkatársai is helyet foglaltak, és az előadás után többen felelevenítettek egy-egy Greguss Pállal kapcsolatos anekdotát egyetemi éveikből.
Körmöczi László
„Akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak meg,
járnak, és nem fáradnak el.”
(Izajás 40,31)
Kedves Közösségünk! „Nagy örömet hirdetünk nektek” (Annuntio vobis gaudium magnum) ez a pápaválasztó konklávé befejező mondata, amikor az új egyházfő személyét kihirdetik. Bennünk is ilyen nagy öröm volt június 21-én, szombaton, amikor három házaspár mondott igent arra a meghívásra, amit a HH szegedi közösségének felelősi szolgálata jelent.

A Szekszárdról hozzánk érkező Simon Juli és Béla mélyen megérintő bevezetője áthatolt a közösség feszült várakozásán, és tanúságtételük nyomán csodálatos igenek születtek mindannyiunkban. A jelölhető párokkal mi magunk is rácsodálkozhattunk a megmagyarázhatatlanra: Mózes történetében miért is gyullad ki egy csipkebokor, amikor nem szokása? Tudunk-e ilyen rácsodálkozó kíváncsisággal élni egymás felé házasságunkban, istenkapcsolatunkban? Az előadást követő szentmisében átimádkozták döntésüket arról, hogy vállalják-e a jelöltséget a régiófelelősi szolgálatra. S lám, három házaspár – Mózeshez hasonlóan – meghallotta nevüket a megszólításban, s IGEN-t mondtak a jelöltségre. Ezek után a Teréz anya templomban jelenlévő szavazásra jogosult 21 házaspár és 2 pap szavazatai alapján a helyi közösségünk új felelősei a következő 3 éves időszakra Pap Laci és Seres Kriszta lettek!
Jól ismerjük és szeretjük őket. Itt élnek Újszegeden, felnevelték 7 gyermeküket, és immár unokákkal is büszkélkedhetnek. Tíz éven át jártunk az általuk szervezett dunaszigeti vízitáborokba, ahol fantasztikus házaspári tanúságtételekben volt részünk, sőt még a délutáni evezéseink is házasságépítőkké váltak. Ezt – az új felelős pár kezében látható pápai áldást – a helyi közösségünk megszületésének 20. évfordulójára még Ferenc pápánktól Pálfai Zoltán atya kezdeményezésére kapta meg a HH dél-alföldi közösége. Paffyval mély lelki közösségben jártuk a felelősi utat ebben a három évben. Mi bizonnyal sokat formálódtunk és növekedtünk az Úr követésében ez idő alatt. Most átadtuk ezt az áldást Krisztának és Lacinak azt kívánva, hogy szolgálatukhoz erőt és bátorságot Jézus tekintetéből és a közösség tagjainak szeretetéből merítsenek. Ölelünk benneteket: Marietta és András, Paffy atyával.
A felelősválasztást követően a templomkertben paprikáskrumpli vacsorával zárult a nap. Köszönet érte a Szöllősi házaspárnak Attilának és Annamarinak és a csodálatos Marikáknak és mindenkinek, aki szívét lelkét beletette a közösség táplálásába!
Szőke János AV AFIAP nemzetközileg elismert és díjazott fotóművész tartott diaporáma előadást június 26-án csütörtök este, a nyári Társaskör programsorozatának keretében.
János művészetében nem első alkalommal gyönyörködtünk, hiszen korábban már megismerkedhettünk kivételes látásmódjával, kreativitásával a felnőttkatekézis csoport egyik tanévközi óráján. Akkor is, most is elbűvölte a közönségét nemcsak a látottak változatosságával, hanem az áttűnő képek alá szerkesztett igényesen megválasztott zenékkel, versekkel. Elmondása szerint a természet fotózása áll szívéhez legközelebb, de az előadás minden témáját tekinthetjük szívéhez közelállónak, hiszen minden munkáján a színek, a fények játékának gazdag arzenálját vonultatja fel.
Szőke János nem csak fotóművész, hanem ami lenyűgözővé teszi az alkotásait, az az összművészeti törekvés. Egy-egy fotótémán túl a zenének, irodalomnak, táncnak, mozgásművészetnek egyaránt fontos szerepet szán, szemnek és fülnek is élmény az előadása.
János zenész barátja, a sokunk által ismert és kedvelt orgonaművész, zeneszerző Magda Dávid ragyogó improvizációját hallhattuk az „Esti dal” témájára az első bemutatott anyagban, mely egy villamos napi utolsó útját kísérte a garázsba, amellyel kvázi „elaltatták” a járművet. A további változatos témák a teljesség igénye nélkül: a „Fák” Lackfi János versével és előadásában, egy spanyol világítótorony „El Faro” címmel, az Erdélyben fényképezett régi, elhagyatott temető, ahol német kisgyermekek sírjait fedezte föl művészünk, amelyeket szinte már ellepett a gaz, a „Torokgyík” címet kapta, Ukrajnáról a csodálatos Kyrie eleison zenéjével, valamint Pilinszky János négy sorosát is hallhattuk egy rövid képbemutató alatt. Egy újabb sorozattal bepillantást nyertünk a borfesztivál pezsgő nyüzsgésébe, illetve a zárás után másnap hajnalban a földön hagyott szemetek, összetört üvegek, a „kihalt” tér erős kontrasztként hatott.
János humorral megjegyezte a következő témájú képsorozat előtt: „ha valóságos hideget nem is tudok teremteni, de legalább képekben, a látottak illúziójával próbálom enyhíteni a nagy meleget.” Egy barátjának Izlandon készült különleges képeiből diaporámát készített szép zenei aláfestéssel, így e sziget bizonyos természeti szépségeibe is beavatást nyertünk és legalább egy rövid időre elfelejtettük a hőséget.
A két utolsó diaporáma különösen is kiemelést érdemel. Az egyik a festői Toszkán tájat varázsolta elénk lágy dombjaival, karcsú ciprusfáival, a szépség, a béke, a nyugalom hangulatát árasztva ránk. A záró képsorozat „Lélektánc” címmel fekete fehérben fényképezett, pozitív kimenetelű történetet jelenített meg a tipikusan mai, csukjás, magányos, fiatal, szomorú leányról, akit egy lánycsapat a szeretetével, vidámságával újra mosolyra késztetett és befogadott maguk közé. A Diverz Táncműhely próbáján készült képek a mozgási helyzetek változatosságával, sőt, arcjátékukkal is hatásossá, meggyőzővé tették az alkotás mondanivalóját.
Hálás köszönet Szőke János fotóművésznek, hogy igényességével, remek ötleteivel, témáival, egyedi látásmódjával gazdagította az esténket!
Lucz Ilona
