Reflexiók Liszt Ferenc: Krisztus-oratóriumának előadásáról

Május 19-én, vasárnap délután zenekedvelő és főleg Liszt-rajongó közönség töltötte meg a plébánia nagytermét. Lucz Ilona zongoraművész-tanárnő testvérünk bemutatta nekünk a romantikus zeneszerző hatalmas alkotását, a Krisztus-oratóriumot.

Előadása bevezetőjében a nagy komponista jellemét méltatta, beszélt Liszt sokoldalúságáról, alkotói módszeréről, művészi hitvallásáról. Elhangzott, hogy a 11 éves Liszt Beethoventől „felszentelő” csókot kapott a homlokára, aki különös módon megsejtette a gyermekben a későbbi zeneóriást, élete alkonyán pedig Debussyvel, az impresszionizmus egyik képviselőjével is megismerkedett. Ilyen módon művészi stílusokat átívelő élete volt.

Liszt Ferencet a katolikus egyházi zene megújítása vezérelte, a Krisztus-oratóriumban látványosan megtalálhatók a reformok nyomai. Művének alapját a gregorián énekek dallamvilága, a Szentírás sorai és a katolikus liturgia bizonyos szövegei adták. Az oratórium 3 nagy része: a Karácsonyi oratórium, a Vízkereszt után és a Szenvedés és feltámadás.

Az előadás során számos érdekesség elhangzott a műről. Többek között „A háromkirályok vonulása” című tétel kapcsán például Liszt humorosan így indokolta a magyaros ritmust, dallamot: „Ha Rubens flamandokat festhetett biblikus képeire, akkor egyik mágusomnak én is adhattam kipödört bajuszt. És ezt egy cseppet sem restellem.”

„Az Egyház alapítása” című tétel kezdetén a kottaképet bemutatva Ilike rávilágított a kereszt motívumára, mely a hangok között húzott vonalak mentén található, ahogy a nagy előd, J.S. Bach műveiben is láthatunk erre példákat. Továbbá a hangnemek különleges választásáról is szó esett pl. a Cisz-dúr esetében, amelynek minden hangja módosított – ez Liszt művében a transzcendens megjelenítése, az Isten ábrázolásának hangneme.

Az előadást számos képzőművészeti alkotás, természeti kép és Liszt-korabeli kottakiadás címoldalai, Liszt Ferenc eredeti partitúra kézirata (szép, áttekinthető, magabiztos kézírása) színesítette. A zenei részletek bemutatását és a vetített képeket Ilike férje, Pétervári Lajos biztosította.

Az elhangzott zenerészletek hallgatása közben gyönyörködhettünk a csodálatos dallamokban, harmóniákban, szinte sajnáltuk, hogy időnként le kellett állítani a zenét, oly jól esett volna még tovább hallgatni.

A hálás hallgatóság nagy tapssal jutalmazta a színvonalas előadást. A közönség soraiban ülő neves szegedi karnagy, Rozgonyi Éva pedig így méltatta az előadást: érződött, hogy Ili rajongója a nagy zeneszerzőnek és remekművének, a Krisztus oratóriumnak.

Szántóné Babi