Az ökumenikus imahét lelki tapasztalata

Az ökumenikus imahét péntek esti alkalmán a Teréz anya templomban gyűltünk össze, ahol a házigazda Attila atya és az újszegedi katolikus közösség volt, az igét pedig Cserháti Sándor evangélikus lelkész hirdette. A megtelt a templomban az énekes-hangszeres szolgálatot a taizé-i imaközösség tagjai vállalták (kiegészülve más segítőkkel), az ismétlődő dallamok, zsoltárszövegek szinte elmélkedésekké váltak.

Felemelő volt együtt énekelni, Istenre és más felekezetű testvéreinkre figyelni és a lelkész beszédén elgondolkodni, amelynek fő témája Isten szeretete volt. Isten úgy szeret minket, mint az igazán jó tanár, aki nem hagyja elvárások nélkül a tanítványát, hanem méltónak tartja arra, hogy kihívások elé állítsa, ezzel mintegy felemelje, ahelyett, hogy semmibe sem veszi.

A Máté evangélium 25. fejezetéből idézett jézusi tanítás szerint az igazak nem is tudják, mikor és hogyan cselekedtek jót Jézussal, amikor enni adtak, beteget vagy börtönt látogattak, így nekünk sem Jézus miatt kellene jót tennünk másokkal, hanem egyszerűen felismerni azokat a helyzeteket, amikor valaki az irgalmunkra szorul. A lelkész szerint az irgalom az egyik legfontosabb tulajdonságunk lesz, amit az isteni bíró halálunkkor mérlegre tesz: eszerint ítél majd meg minket. Mégis a legfontosabb Isten szeretete és irgalma, és ennek az isteni-testvéri szeretetnek a jegyében fordultunk egymás felé az együttlét záróakkordjaként: teával, pogácsával, kaláccsal kínáltuk a híveket (nagy hála érte a Teréz-templom „angyalainak”!!!).

Köszönjük Istennek ezt a szép ökumenikus alkalmat, amin jelen voltak még a református egyházból Kereskényi Sándor lelkész és felesége, Nemes Lívia, a baptistáktól Balogh Barnabás lelkész, a görögkatolikus Szaplonczay Miklós atya valamint a mi Flóri atyánk, és jelen volt még Imrényi Tibor az ortodox egyház képviseletében. Istent együtt dicsértük, Isten e nagyobb nyáját minden pásztor megáldotta, már csak ezt kérhetjük: „Legyenek mindnyájan egy!”

Lázár István és Bea