A nagypénteki igeliturgia átélése
A Teréz anya templomban 16.30-kor, a Szent Erzsébet-templomban 18 órakor kezdődött a nagypénteki liturgia. Az előző nap, Nagycsütörtök estéjén az oltárfosztással idéztük fel Jézus elfogatását a Getszemáni kertben, most a templom homályában és csöndjében bevonuló asszisztencia, majd a pap leborulása a lecsupaszított oltár előtt, a mellékoltárnál megvilágított szentsír, valamint az „elnémított harangok” az elnémult döbbenetet tükrözték.
Miután a Szent Cecília-kórus a János-passiót elénekelte, az egyház könyörgéseivel imádkozhattunk a fölséges Istenhez.
Ezt követte a Krisztus keresztje előtti hódolatunk. Hitünk tartalma ugyan egy, de azt különbözőképpen éljük meg és fejezzük ki. Jézusunk értünk vállat szenvedése és halála a mi reményünk; számomra ennek meglátása és megtapasztalása volt a legszemélyesebb élmény ezen az estén, és ez a keresztfa fokozatos leleplezésében nyilvánult meg sokunk számára. A templomunk közösségének hódolata a kereszt előtt érintéssel, térdhajtással, csókkal mind ezt a hálát és köszönetet fejezte ki Megváltó Jézusunk iránt.
A passió átélése, a könyörgések és a kereszt előtti hódolat után a nagycsütörtöki szertartásból félretett Eucharisztiából is táplálkozhattunk. A liturgia befejezéseként népes gyülekezetünk a Ligetben énekekkel és elmélkedéssel járta végig a keresztút stációit, mintegy a bámészkodó külvilág előtt sem szégyellve hitünk alapját. A stációk elmélkedéseit plébániai kisközösségeink tagjai írták és olvasták fel, sőt a keresztet is ők hordozták. Az utolsó állomást követően pedig plébánosunk, Attila atya vette át a keresztet, és vitte a templom oltárához. A befejező gondolatokat követően a szentsír csendje és félhomálya vette át a szerepet a templomban, átadva helyét a csendes imáinknak.
Szendrényi András
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!