A béke üzenetét fogadtuk

/0 Hozzászólások/in ,
Annak ellenére, hogy a közel-keleti háborús helyzet miatt idén advent során a cserkészek nem tudták Jézus születésének helyszínéről Európába hozni a Betlehemi lángot, a béke üzenete mégis elérkezett hozzánk. Mily nagyszerű és örömteli, hogy Betlehem testvérvárosában, a felső-ausztriai Steyerben megőrizték a tavalyi lángot, s így idén onnan érkezett hazánkba.

A Dabis és Szendrényi család cserkész tagjai a szegedi Dómból Szenteste hozták el templomainkba a lángot. Az Erzsébet templomba, miközben a Bővíz László vezette ének és zenekar hangolta az éjféli misére érkezett híveket, 23.30-kor megérkezett a béke üzenete.
Onnan a Teréz anya templomba vitték a Lángot, ahol a Horpácsy család tagjai és barátaik éjfél előtti egyházzenei áhitatot tartottak az időben megérkezett hívek örömére és Isten dicsőségére. Így az éjféli szentmisén már mindkét újszegedi templomunk oltáráról Krisztus békéje áradt reánk.

Szkóla-avatás

/0 Hozzászólások/in ,
Advent 4. vasárnapján, a 9.30-kor kezdődő családok szentmiséjén a válaszos zsoltár éneklésekor több kislány is szólót énekelt, köztük Csáky Emília, aki már két éve énekel a szkólában, részt vesz az énekes mise-szolgálatban, megtanulta a fontosabb zsoltárdallamokat és más énekeket, melyeket a szentmisén énekelnek.
Miután sikeres vizsgát tett az elméleti ismeretekből is, az újszegedi szkóla ünnepélyesen tagjává fogadta. Ennek jeléül társai rá adták az énekes ruha kiegészítő darabját, a gallért.
Köszönjük Pechan Zoltán karnagy úrnak, hogy zenepedagógusi odaadással rendszeresen tanítja a lányokat az egyházi zene szeretetére és a liturgia ismeretére, valamint a szülőknek, akik ebben is támogatják lányukat.

Képzőművészeti kiállítás és könyvbemutató

/0 Hozzászólások/in ,

November 21-én, csütörtökön nyílt meg Gyekiczki Péter „Ima és alkotás” című munkáinak kiállítása a plébániai nagyteremben. Ez a kiállítás egészült ki később Barkos Beáta tűzzománc, valamint a keleti egyház hagyományainak megfelelően kézzel festett ikonok bemutatásával, amelyek meg is vásárolhatók.

 

Különleges élményben lehetett része azoknak, akik elfogadták a meghívást a december 7, szombat este, a taizé-i imaórát követő ikon- és könyvbemutatóra. A plébánia nagytermébe lépve azonnal érzékelni lehetett, hogy a megszokott rendtől eltérően másképp voltak elrendezve az asztalok és a székek. Az asztalokon kis ikontartó állványokat helyeztek el, melyeken szebbnél szebb ikonokat lehetett egészen közelről megnézni és eközben rácsodálkozni arra, miért mondják azt: ha egy ikont nézel, akkor imádkozol is. Gyekiczki István Győzőné ajándékozott meg bennünket azzal a csodával, ami az ikonokról az azt szemlélő felé áradt.

Óvodapedagógusként, katetékaként a hit közvetítését tartja feladatának. Ikont, szentképet csak imádságos lélekkel lehet festeni. Ez az Úrtól kapott adománya az ikonfestőnek és ajándék annak, aki imádságos lélekkel az ikonok segítségével éli meg a Szentírásban foglalt tanítást. Az ikonok között odafordulhattunk a Szent Családhoz, imádkozhattunk a Gyermeket ölében tartó Boldogságos Szűzhöz, átélhettük a Szentlélek kiáradását köszöntő apostolok örömét, de Szt. Miklós, sárkányölő Szt. György mellett elgondolkozhattunk az ószövetségi Szentháromság titkáról is. Bármelyik ikont is néztük, mindegyikről olyan fény és öröm áradt, amelyet a Szentlélek tud közvetíteni az emberek felé.

Ennek az estének további eseményeként az Új Város Alapítvány kiadásában megjelent „15 nap imádság Roger testvér gondolataival” című könyv bemutatására került sor. A taize-i imaóra után Roger testvér gondolataiból is ízelítőt kaphattunk. 2024 Adventjében járunk, s készülünk arra, hogy a mi szívünkben is újból megszülessen a Gyermek. Roger testvér egész életében az evangéliumot hirdette gyermeki szeretettel. Benne a gyermek és bölcs ember lelke összefonódott. Minden gondolata Isten végtelen jóságát és szeretetét közvetíti felénk. Attila atya szavaival: az embereknek két csoportja van. Az egyik, aki már volt Taizében, a másik, aki még nem. Akik még nem voltak e könyvbe foglalt elmélkedésekkel bepillantást nyerhetnek Taizé világába. Aki pedig már jártak ott, újból átélhetik azt a békés szeretetet, amit e kis falu dombjai között át lehet élni.

A könyv szerkesztői arra is gondoltak, hogy minden napra egy-egy taizé-i éneket (kottával együtt)  közreadjanak, melyeket otthon akár dúdolva, akár hangosan énekelve ismételhetünk, így imádkozva Karácsony misztériumáért. Köszönettel tartozunk a szerkesztőnek és Szendrényi Mariettának, aki fordításával hozzájárult, hogy igazi karácsonyi ajándékot tarthatunk a kezünkben.

Homoki-Nagy Mária

Testvériség délutánja

/0 Hozzászólások/in ,

A tavalyi évhez hasonlóan november közepén az idén is megrendezésre került a „Testvériség délutánja”, melynek most is az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánia adott otthont. A rendezvény azzal a céllal jött létre, hogy Szent Erzsébet napja és a Szociális Munka Világnapja alkalmából több szervezet közös összefogással kifejezze szolidaritását a mélyszegénységben élő emberekkel.

A megvalósításban aktív részt vállalt az Újszegedi Plébánia, a Szatymazi Szent István Katolikus Iskola 7-es és 8-os diákjainak hittancsoportja, a Máltai Szeretetszolgálat, a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász és az SZTE Kossuth Zsuzsanna Technikum és Szakképző Iskola és a Fokoláre Mozgalom szegedi közössége. A lebonyolításba körülbelül 60-70 önkéntes kapcsolódott be és több mint 100 rászoruló kapott meleg ételt.

A rendezvény elején a szervezők köszöntötték az érkezőket, majd a Kossuth Zsuzsanna diákjai és tanárai rövid kulturális programmal készültek, palacsintát sütöttek, osztották a meleg ételt, és beszélgettek a vendégekkel. A plébánia biztosította a helyszínt, és anyagi támogatást is nyújtott az alapanyagok beszerzéséhez. A szatymazi diákok tettre készen és lelkesen tisztították egész délelőtt a zöldséget a gulyásleveshez. A máltaisok és a Karitász a személyes meghívásokat intézték, és ők készítették a teát mindenki számára. A Fokoláre közösség a lelki ráhangolódást is segítette, biztosította az eszközöket, és elvállalta a főzést mintegy 200 főre.

Együtt mindannyian az összefogás fontosságáról és igazi testvéri kapcsolatokról tehettek tanúságot. Az idén is meggyőződhettek róla, hogy erre egyikük sem lett volna képes egyedül. A szeretet, amit adunk és kapunk, mindenkit összekovácsolt. Szeretnék megőrizni és tovább erősíteni a már kialakult testvéri közösséget, és a jövőben is hagyományteremtő szándékkal folytatni a kezdeményezést.

Fekete Marika

Úrjöveti készületek

/0 Hozzászólások/in ,

Hittanosaink családjukkal együtt november 30-án, a szombaton du. 15-17 óráig tartó adventi koszorúkötésen vettek részt. A korábbi évek mintájára a koszorúkötéshez a plébánia biztosított szükséges alapot, fenyőágat, gyertyatűt, gyertyát és díszítőelemeket.

Advent I. vasárnapja idén december 1-re esett. Előtte, november 30-án az esti szentmisék kezdetekor mindkét templomban meggyújtottuk az adventi koszorún az első gyertyát. Szép újszegedi szokás szerint ezt mindig egy plébániai kisközösség egy-két képviselője tette meg, néhány kedves gondolat kíséretében.

Advent I. vasárnapján a 9.30-kor kezdődő szentmisében megszentelésre kerültek a családok által elkészítet kézműves koszorúk.

Advent hétfő és szerdai napjain az Erzsébet-templomban vehetünk részt hajnali szentmiséken, advent keddjein pedig a Teréz anya templomban; – minkét templomban reggel 6 órai kezdéssel. Természetesen minden korán kelőt szeretettel várnak egyes plébániai csoportok a mise utáni meleg teára, kávéra, közösen elköltött reggelire.

Szent Miklós követe is eljött templomunkba, hogy a híveket a jóra buzdítsa és a gyerekeket megajándékozza.

Istent dicsőítő dalok az Erzsébet-templomban

/0 Hozzászólások/in ,

November 23-án, Krisztus Király ünnepének szombat esti elő-miséjén a zenei szolgálatot a Szkóla ének- és zenekar adta. Vidám hangulatú dallamok, ismert és ismeretlen, Istent dicsőítő dalok hangzottak fel az Erzsébet-templomban. A mise egyes „tételei”, imái a XVII. században Erdély vidékén énekelt vallásos népénekei közül valók.

Kájoni János híres orgonista és orgonakészítő, sokoldalú tehetséggel megáldott, de az egyházi zene területén különösen páratlan képzettséggel és műveltséggel rendelkező szerzetespap, muzsikus és tudós. Csíksomlyón és környékén tevékenykedett, többféle egyházi funkciót is betöltött (1629-1687). Zenei dokumentumok buzgó gyűjtője, feljegyzője, maga is énekszerző és fordító. Ápolja a csírázó egyházi műzenét. Munkái közül megemlítjük prédikációs könyvét, imakönyvét, rendi történetírását, növénytani szakkönyveit, írását a régi székely abc-ről, terjedelmes vers- és himnuszgyűjteményeit. Legjelentősebb két munkája a KÁJONI-KÓDEX néven ismert nagy zenei gyűjteménye, (magyar és külföldi, világi és egyházi zeneművek gyűjteménye) és a CANTIONALE CATHOLICUM, amely a század legterjedelmesebb kotta nélküli katolikus énekeskönyve. mely 820 énekszöveget tartalmaz. (Idézet Szalay Olga zenetudós ismertetőjéből.)

Az összeállítás egyes tételeit Szalay Olga válogatta, egy évközi mise anyagát tartalmazza. A gyerekek megkedvelték ezt a művet, szívesen éneklik ezeket a 17. századi táncos lejtésű, ritmikus karakterű dallamokat. Több darabja szerepel a ma használatos „Éneklő Egyház” című énekeskönyvünkben is. Előadásunk érdekessége: az eredeti, régies szöveggel énekeljük, melyek igen költői, mély vallási, teológiai mondanivalót hordoznak.

Köszönjük a hangszeresek részvételét, a szkóla tagok és a segítő felnőttek énekét.

Pechan Zoltán

Szőke János fotóművész diaporáma estje

/0 Hozzászólások/in ,

Szőke János nemzetközileg is jegyzett AV AFIAP fotóművész zenei aláfestéssel kísért diaporáma bemutatóját láthatta az érdeklődő közönség november 21-én este 7 órától a plébánia nagytermében.

Az előadásának „A látható világ” címet adta. Letaglózott, lenyűgözött, elvarázsolt, mindannyiunkat mindaz, amit láttunk, hallottunk. János a képek alá jó ízléssel kitűnő zenéket válogatott: hol egy pravoszláv kolostor lélekemelő kórusa hangzott fel, hol a zenész barátainak szerzeményeit, improvizációját hallhattuk.

Rendkívüli tehetséggel megáldott művész állt előttünk, aki nagyszerű érzékkel, különös látásmóddal közelít a világunk szépségei felé, ami méltán eredményezi a gyönyörű képeket és a számtalan díjat, amelyeket hazai és nemzetközi versenyek alkalmával nyert. Képei poézissel átitatott alkotások.

A körülbelül egy órás előadást hét témára építette fel, egyenként 3-7 perces időtartammal, minden téma előtt rövid magyarázatot kaptunk, „beavatást” nyertünk a képek keletkezésének körülményeibe, rejtelmeibe.

Az első témát emelném ki, amely az Isten által teremtett gyönyörű világunk tönkretételéről szólt, megrázó történet bontakozott ki előttünk. Művészünk ezzel az alkotásával elnyerte az angliai Royal Photography Society (Királyi Fotográfiai Társaság) pályázatának első díját. E diaporáma sorozatról tudomást szerzett a National Geographic televíziós csatorna, majd ezután egy feltáró filmet forgatott a valaha gyönyörű erdélyi tájba illeszkedő falucska, Kiskapus közelébe épített szénerőmű működésének megrendítően csúfos és káros hatásáról. E film nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, aminek hatására bezárták e szörnyű, környezetszennyező gyárat.

Ehhez a témához kapcsolódott az újabb képsorozat: a fotóművész ugyanis 20 év múlva visszatért e helyszínre, ahol újra képekre rögzítette az immár lepusztult üzem épületeit és a szép, tiszta emberi arcokat a régi, füsttől, koromtól szurtos arcok, kezek helyett. Ám, ami nem változott ennyi idő alatt sem, az a szegénység, a kilátástalan élet.

A továbbiakban megejtően szép és csodálatos képsorozatokat láttunk remek zenei kíséretekkel. Röviden összefoglalva: a Cantus vitae (Az élet dala) egy sötét barlangból kitekintés a fényre, illetve ahogy a nap sugarai időnként függönyszerűen is bevilágítanak a sötétségbe; az Approximáció (Megközelítés) az élet „nehéz helyzetéről” és annak megoldásáról szólt kissé absztrakt módon, a művész egy balett táncosnő és egy szék példájával mutatta be ezt a jelenetet; a Benedictus vízben elsüllyedt katedrálisába „belebegett” egy-egy szép hölgy, akiket János angyalkáknak nevezett, a képsorozat ideje alatt Csajkovszkij: „Kerubok himnuszát” hallottuk, a Kyrie Eleison Ukrajnára, a háborúra utalt a Szretenszkij monasztir kórusának csodálatos énekével és egy kislány szólójával, az utolsó képsorozat pedig az Úton címet viselte.

Az aláfestő zenék alkotói a következők voltak: Polgár Tibor, Magda Dávid, Német Miklós, Hauck Dávid, Pjotr Csajkovszkij, Ludovico Einaudi.

Szemnek, fülnek, szívnek, léleknek egyaránt szinte katartikus élményben volt része. Köszönet Szőke János fotóművésznek, akit szívesen várunk vissza, és köszönet Attila atyának, hogy bizalommal lehetőséget adott e nagyszerű művészeti estnek!

Lucz Ilona

Erzsébet ment, hogy szeresse Istent

/0 Hozzászólások/in ,

November 17-én, vasárnap tartottuk védőszentünk, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepét. Plébánosunk meghívására a búcsúmise főcelebránsa Elek László SJ, a Szent József templom templomigazgatója volt.

László atya a prédikációjában kiemelte, hogy Erzsébet számára az volt a kulcs, hogy már kislány korában, játék közben megállt, hogy szeresse az Istent és ez a lelkület egész életében jellemző volt rá. Mi nem szoktunk olyan csodákat véghez vinni, mint amivel Isten Erzsébet tetteit kísérte, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy sokszor megéljük, imádkozzuk: „Istenem, köszönöm, hogy vagy, és köszönöm, hogy én is vagyok!”

Ha szeretjük Istent, abból ötletek, tettek születnek (pl. Szeged körülimádkozása). Ebben hozott változást védőszentünk, ezért lógott ki a sorból. Erzsébet „ötlete” az volt, hogy tényleg mindenéről lemondott, hogy szolgálja a szegényeket. Nekünk lehet más a szolgálatunk, Isten nem a tettek mértékét nézi.

Zárógondolatként elmondta, Erzsébettől tanuljuk meg azt, hogy minden tevékenység közben meg tudjunk állni és szeressük az Istent. Sokszor hangozzon el az: „Uram, köszönöm, hogy vagy! Köszönöm, hogy vagyok! Köszönöm, hogy szeretjük egymást!”

A mise végén Erzsébet tiszteletére a Karitász csoport tagjai megszentelt kenyeret osztottak a megjelenteknek. Ezt követően a Plébánia nagyterme megtelt az ünneplőkkel és szeretetvendégség keretében könnyed beszélgetések folytak.

Hálásak vagyunk a négy piarista „diák” szolgálatáért, László atyának a felemelő gondolatokért, Attila atyának és János atyának a koncelebrálásért, Flóri atyának a gyóntatásért! Köszönjük a Szent Cecília kórusnak (vezető: Szántóné Babika, orgonán közreműködött: Lucz Ilona DLA) és Kovács Gábor kántornak a csodálatos zenei szolgálatot! Köszönet az agapéra hozott süteményekért!

A Karitász csoport nevében hálásan köszönöm a hívek egész éves lelki és anyagi támogatását, amellyel a szolgáló szeretet gyakorlásában nagy segítséget nyújtanak!

Dobóczkyné Bús Márti
Karitász csoportvezető

(Fotók: Körmöczi László)

Megválasztottuk a Tanácsosok Testületének tagjait

/0 Hozzászólások/in ,

Plébániánk Tanácsosok Testületének soron következő ülését plébánosunk október 21-én, hétfő 19 órára hívta össze. Ezen az ülésen Attila atya megköszönte a távozó tanácsos tagok eddigi munkáját és új tanácsos tagok jelölését kérte a november 2-3-ra kitűzött választási napra. A választásban részt vehettek a Teréz anya templom és az Erzsébet-templom 5 szentmiséjén jelenlevő összes nagykorú, az egyházközséghez tartozó személyek. November 3-án a 18 órai szentmisét követően megszámlálásra kerültek a szavazólapok.

Ennek eredménye, hogy 263 személy vett részt a szavazásban, akik 256 érvényes szavazatot adtak le. Ezen szavazatok alapján a következő személyek lettek megválasztva a plébános munkáját segítő Tanácsosok Testületébe: Dobóczkyné Dr. Bús Márta, Dobos János, Dr. Homoki-Nagy Mária, Dr. Krisztin Német István, Dr. Lantos Csaba, Kertész Orsolya, Körmöczi László, Siklós Róbert, Szántó Lajosné, Bővíz László. Póttagok a következő személyek: Pechan Szabolcs, Iván Ákos, Berényi Gábor, Vereb István, Besesek Béla.

November 10-én a 18 órai szentmise keretében az új 5 évre megválasztott Tanácsosok Testületének 10 rendes tagja, valamint 5 póttagja és 8 hivatalból tagja, – akik Aleksza János (káplán), Aradi Márta (missziós munkatárs), Gál Viktorné (katekéta), Kovács Gábor (kántor), Kószó Edit (adminisztrátor, pénztáros), Komárominé Soós Éva (sekrestyés), Kulik László (temetőgondnok), Tari Sándor (Fokolár közösség) – ünnepélyes ígéretet tettek, hogy életükkel és munkájukkal egyházunk és plébániánk javát akarják előmozdítani.

Az ünnepi szentmise után Attila atya összehívta az újonnan megválasztott Tanácsosok Testületét, ahol titkos szavazással megválasztották a világi elnököt, Dobóczkyné Dr. Bús Mártát és a jegyzőt, Dr. Krisztin Német Istvánt.

Az Antióchia-közösség lelki hétvégéje plébániánkon

/0 Hozzászólások/in ,

Antióchia – Honnan ez a név, ami plébániánkon egy 16-26 éves fiatalokból álló közösséget takar? „A tanítványokat először Antióchiában nevezték keresztényeknek” (Csel 11,26)

Az Antióchia közösség olyan keresztény fiatalokból áll, akik küldetésüknek tartják az Örömhír megélését és továbbadását mindennapi, egyszerű módon, a közösség tagjainak személyes elhívása szerint. Éppen ezért az ún. Nagyhétvégét a vezető csapat komoly, 2-3 hónapos felkészülése előzi meg. A teljes hétvégi programot a fiatalok szervezik és valósítják meg velük egykorú társaiknak. Ők tartják a bevezető előadásokat, ők vezetik a kiscsoportokat, az imákat, a játékokat, zenét, és a hétvége előtt kitartó munkával toborozzák az „újoncokat”.

A családegyház példáját követve a közösségnek 3 házaspár is a tagja, ők a szülőpárok, akik a lelkiség megőrzésén munkálkodnak és kísérik a fiatalokat. Ezalatt a 2 és fél nap alatt a több, mint 50, régi és újonnan csatlakozó fiatal megosztotta egymással, hogy mit jelent ma kereszténynek lenni, krisztusközpontú közösséget építeni, elkötelezetten élni a hitüket, felelősséget vállalni a közösségért és egymást szolgálni.

Ez alkalommal Attila atya mellett János atya is csatlakozott a Hétvégéhez és így a közösséghez is, máris komoly szolgálatot vállalva a fiatalokért. Valamint egy új házaspárt is köszönthettünk a csapatban. Vasárnap este az újoncokat a záró szentmise végén ünnepélyesen befogadtuk a közösségbe, ezekkel a szavakkal énekelve: „Küldelek én, megáldlak én, csak menj, és hirdesd szavam.”

Az újszegedi Szent Erzsébet Plébánia kilencedik alkalommal adott helyet ennek a fiatalos, olykor hangos, ám igazán lélekemelő eseménynek, és ad helyet a hétről hétre péntek esténként összegyűlő fiataloknak. Fontos az antióchiásoknak ez a plébánia, és a plébániának is fontos ez a közösség, hiszen ők viszik tovább az örökséget, amelyet szüleiktől, nagyszüleiktől, vagyis tőlünk kaptak. Ők adnak nekünk reményt arra nézve, hogy utánunk is lesznek még Krisztust követő, az ő szeretetét hirdető és sugárzó keresztények, akik azon fáradoznak, hogy „emberhalászok” módjára tovább építsék Isten országát itt a Földön.

Éppen ezért hálásan köszönjük a plébániai angyalcsapat gondoskodó szeretetét, süteményeit, munkáját és szeretettel kérjük a plébánia híveinek imáit továbbra is ezért a kis közösségért.

a fiatalokat kísérő szülőpárok: Anita és Egér, Erika és Anti, Szandi és Tamás