Szőke János fotóművész diaporáma estje

Szőke János nemzetközileg is jegyzett AV AFIAP fotóművész zenei aláfestéssel kísért diaporáma bemutatóját láthatta az érdeklődő közönség november 21-én este 7 órától a plébánia nagytermében.

Az előadásának „A látható világ” címet adta. Letaglózott, lenyűgözött, elvarázsolt, mindannyiunkat mindaz, amit láttunk, hallottunk. János a képek alá jó ízléssel kitűnő zenéket válogatott: hol egy pravoszláv kolostor lélekemelő kórusa hangzott fel, hol a zenész barátainak szerzeményeit, improvizációját hallhattuk.

Rendkívüli tehetséggel megáldott művész állt előttünk, aki nagyszerű érzékkel, különös látásmóddal közelít a világunk szépségei felé, ami méltán eredményezi a gyönyörű képeket és a számtalan díjat, amelyeket hazai és nemzetközi versenyek alkalmával nyert. Képei poézissel átitatott alkotások.

A körülbelül egy órás előadást hét témára építette fel, egyenként 3-7 perces időtartammal, minden téma előtt rövid magyarázatot kaptunk, „beavatást” nyertünk a képek keletkezésének körülményeibe, rejtelmeibe.

Az első témát emelném ki, amely az Isten által teremtett gyönyörű világunk tönkretételéről szólt, megrázó történet bontakozott ki előttünk. Művészünk ezzel az alkotásával elnyerte az angliai Royal Photography Society (Királyi Fotográfiai Társaság) pályázatának első díját. E diaporáma sorozatról tudomást szerzett a National Geographic televíziós csatorna, majd ezután egy feltáró filmet forgatott a valaha gyönyörű erdélyi tájba illeszkedő falucska, Kiskapus közelébe épített szénerőmű működésének megrendítően csúfos és káros hatásáról. E film nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, aminek hatására bezárták e szörnyű, környezetszennyező gyárat.

Ehhez a témához kapcsolódott az újabb képsorozat: a fotóművész ugyanis 20 év múlva visszatért e helyszínre, ahol újra képekre rögzítette az immár lepusztult üzem épületeit és a szép, tiszta emberi arcokat a régi, füsttől, koromtól szurtos arcok, kezek helyett. Ám, ami nem változott ennyi idő alatt sem, az a szegénység, a kilátástalan élet.

A továbbiakban megejtően szép és csodálatos képsorozatokat láttunk remek zenei kíséretekkel. Röviden összefoglalva: a Cantus vitae (Az élet dala) egy sötét barlangból kitekintés a fényre, illetve ahogy a nap sugarai időnként függönyszerűen is bevilágítanak a sötétségbe; az Approximáció (Megközelítés) az élet „nehéz helyzetéről” és annak megoldásáról szólt kissé absztrakt módon, a művész egy balett táncosnő és egy szék példájával mutatta be ezt a jelenetet; a Benedictus vízben elsüllyedt katedrálisába „belebegett” egy-egy szép hölgy, akiket János angyalkáknak nevezett, a képsorozat ideje alatt Csajkovszkij: „Kerubok himnuszát” hallottuk, a Kyrie Eleison Ukrajnára, a háborúra utalt a Szretenszkij monasztir kórusának csodálatos énekével és egy kislány szólójával, az utolsó képsorozat pedig az Úton címet viselte.

Az aláfestő zenék alkotói a következők voltak: Polgár Tibor, Magda Dávid, Német Miklós, Hauck Dávid, Pjotr Csajkovszkij, Ludovico Einaudi.

Szemnek, fülnek, szívnek, léleknek egyaránt szinte katartikus élményben volt része. Köszönet Szőke János fotóművésznek, akit szívesen várunk vissza, és köszönet Attila atyának, hogy bizalommal lehetőséget adott e nagyszerű művészeti estnek!

Lucz Ilona