Erzsébet ment, hogy szeresse Istent

November 17-én, vasárnap tartottuk védőszentünk, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepét. Plébánosunk meghívására a búcsúmise főcelebránsa Elek László SJ, a Szent József templom templomigazgatója volt.

László atya a prédikációjában kiemelte, hogy Erzsébet számára az volt a kulcs, hogy már kislány korában, játék közben megállt, hogy szeresse az Istent és ez a lelkület egész életében jellemző volt rá. Mi nem szoktunk olyan csodákat véghez vinni, mint amivel Isten Erzsébet tetteit kísérte, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy sokszor megéljük, imádkozzuk: „Istenem, köszönöm, hogy vagy, és köszönöm, hogy én is vagyok!”

Ha szeretjük Istent, abból ötletek, tettek születnek (pl. Szeged körülimádkozása). Ebben hozott változást védőszentünk, ezért lógott ki a sorból. Erzsébet „ötlete” az volt, hogy tényleg mindenéről lemondott, hogy szolgálja a szegényeket. Nekünk lehet más a szolgálatunk, Isten nem a tettek mértékét nézi.

Zárógondolatként elmondta, Erzsébettől tanuljuk meg azt, hogy minden tevékenység közben meg tudjunk állni és szeressük az Istent. Sokszor hangozzon el az: „Uram, köszönöm, hogy vagy! Köszönöm, hogy vagyok! Köszönöm, hogy szeretjük egymást!”

A mise végén Erzsébet tiszteletére a Karitász csoport tagjai megszentelt kenyeret osztottak a megjelenteknek. Ezt követően a Plébánia nagyterme megtelt az ünneplőkkel és szeretetvendégség keretében könnyed beszélgetések folytak.

Hálásak vagyunk a négy piarista „diák” szolgálatáért, László atyának a felemelő gondolatokért, Attila atyának és János atyának a koncelebrálásért, Flóri atyának a gyóntatásért! Köszönjük a Szent Cecília kórusnak (vezető: Szántóné Babika, orgonán közreműködött: Lucz Ilona DLA) és Kovács Gábor kántornak a csodálatos zenei szolgálatot! Köszönet az agapéra hozott süteményekért!

A Karitász csoport nevében hálásan köszönöm a hívek egész éves lelki és anyagi támogatását, amellyel a szolgáló szeretet gyakorlásában nagy segítséget nyújtanak!

Dobóczkyné Bús Márti
Karitász csoportvezető

(Fotók: Körmöczi László)