Zarándoklat a szőregi apátság romjaihoz

Az Újszegedi Plébánia közössége zarándokúton vehetett részt 2024. július 20-án, Aradi Márti szervezésével és vezetésével.

A szőregi Apátság utca 3. szám alatt ritka kincs található. Löffler Zsuzsanna, a Móra Ferenc Múzeum régésze vezetésével jelenleg is zajló régészeti kutatómunka kereti között tárják fel a vélhetőleg Árpád korabeli Apátságot, amelynek korábban feltárt templomromja már régóta Szőreg nevezetességei közé tartozik. (A jelenleg is zajló ásatásokról több szegedi hírportál publikált, a Délmagyar cikke az alábbi link alatt olvasható: https://www.delmagyar.hu/helyi-kozelet/2024/06/feltarulnak-szeged-szoreg-kozepkori-titkai)

A zarándokúton résztvevők számára Aradi Márti nem csak az apátság, valamint az ásatások történetét mesélte el, hanem érzékletesen szemléltette számunkra azt a történelmi időszakot, amelyben az apátság feltehetőleg épülhetett, illetve amikor az lerombolásra került. Az előadás során nem csak megértettük a történelmi kontextust, hanem érezhettük is azt.

Szent István, államalapító királyunk az ország igazgatási szervezetrendszerének kiépítése során elrendelte, hogy minden tíz falu köteles egy templomot építeni. Lehetséges, hogy a szőregi monostor e keretek között épült, azonban a kutatók szerint elképzelhető az is, hogy az már a honfoglalás alatt megépítésre került. Ahogyan Mártitól megtudtunk, a monostorról 1192-ből maradtak fel először írásbeli emlékek, amely visszavezethető arra, hogy III. Béla király mintegy 10 évvel azelőtt rendelte el a hivatalos ügyek írásba foglalásának kötelezettségét. A monostor építésének pontos dátuma mellett ma még az sem tisztázott, hogy kik építették, kik használták azt. E tekintetben két hipotézis áll a vizsgálat fókuszában: vagy bencések, vagy baziliták lehettek az alapítók. Öröm és megtiszteltetés volt meghallgatni Kardos Mihály atya álláspontját e kérdésben. Mihály atya meggyőzően érvelt amellett, hogy véleménye szerint keleti rítusú baziliták lehettek az alapítók, a bencések vélhetőleg később vették át a monostort, mint ahogyan ez a tendencia az ország más, erre a korszakra datálható apátságaira is jellemző volt. A monostor a tatárjárást ugyan túlélte, azonban az 1280-as kun lázadás során elpusztult, romjai viszont mai napig őrzik a korszak emlékét.

A zarándoklat zárásaként felemelő és megható volt együtt imádkozni az angyali üdvözletet, együtt kimondva igenünket Istennek a szentek közösségével, azokkal, akik valaha e – immáron már képzeletbeli – falak között éltek, szolgáltak, imádkoztak. Együtt imádkoztunk a szentek közösségében élő magyar szentekkel, akiket közös imára hívtunk a magyar kereszténység megújulásáért, az európai keresztények és a világ ma élő keresztényeinek, keresztény egyházainak megújulásáért, megerősödéséért, megtisztulásáért. Végül megáldottuk városunkat, hazánkat, Európát és az egész világot.
Köszönjük Aradi Mártinak a rendezvény megszervezését, a közösség tagjainak a részvétel, az együttlétet, és külön köszönet Kardos Mihály atyának azért, hogy velünk volt, és felemelő áldásában részesített mindannyiunkat.

A szőregi dombon fekvő romok bárki számára szabadon látogathatók, könnyen elérhetők. Aki békére, nyugalomra, természetközeliségre, Isten közelségének természetben való érzékelésére vágyik, ajánlom szeretettel a romokhoz való ellátogatást. A templom több száz éves romjain ülve, az egykori temető felé nézve szinte feltárul az ember szeme előtt a monostori élet, a lágy nyári szellő a csendben, a szomszédból hallatszódó báránybégetés megidézi előttünk a közel 900 évvel ezelőtt itt szolgáló szerzetesek életét. Ülj le a kövekre, fordulj a temető felé majd csukd be a szemedet. Az időutazás helyett az időtlenségbe utazás érint meg, hiszen a tér és az idő múlása sem érzékelhető, szinte érezni a szerzetesek jelenlétét. Itt igazán megérint az is, hogy mit jelent: Isten A Csendben van.

Molnár Erzsébet