Történet – haza – identitás

Július 16-án, a Társaskör keretében Bene Zoltán József Attila-díjas író tartott igen érdekes előadást. Az előadás címe mögött az irodalom közösségteremtő és identitásformáló ereje húzódott meg. Valójában azt a kérdést is feltehettük volna, milyen szerepe volt/van az irodalomnak az emberiség történetében? Hiszen egy-egy irodalmi mű, legyen az vers, regény vagy novella, mindig egy történetet mesél el. Ezek a történetek pedig az adott korhoz kötődnek. Az irodalom nem létezik tértől és időtől függetlenül. Az adott közösség életét, a mindennapi eseményeket vagy éppen a történelmet formáló kihívásokat meséli el. Ezek rögzülnek a kisebb-nagyobb közösségek tudatában. Ha az irodalom és a történelem egymáshoz való viszonyát vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a történész forrásokat keres és az azokban megtalált tényekből, adatokból igyekszik rekonstruálni a múltban megtörtént eseményt. Ezzel szemben az író vagy a költő elmesél, megénekel egy eseményt, ami sokkal jobban megfogja az embereket és egyéni vagy közösségi sorsként, örömként, bánatként éli meg. A történelem az irodalmi művek által bennünk él tovább. Az irodalom egyfajta történelmi emlékezet.

Az irodalom ezáltal jóval korábban hozzájárult a haza és a nemzet fogalmának kialakulásához, mint ahogy azt a 19. századi történettudomány kidolgozta. Előadónk ennek igen szép példáját mutatta be az ún. himnusz-költészetben. Kiemelte, hogy Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen egy vallásos költemény, hanem a közösség önvizsgálata, könyörgése. Vörösmarty Mihály a Szózat c. versében örökséget és feladatot adott, történeti emléket írt le és egyben jövőre szóló parancsot adott. Ugyanakkor Petőfi Sándor a Nemzeti dalban már nemcsak emlékezik, hanem részt vesz az eseményekben. A haza nem pusztán földrajzi fogalom, hanem az adott közösség eszmei, érzelmi, erkölcsi összetartozása. Ezért nem mindegy, hogy mit őrzünk meg a jövő számára: az irodalmi művekben leírt, énekelt történetekből hogyan őrizzük meg a múltat és hogyan építjük a jövőt. Ezt csak az a közösség tudja megtenni, amely érti azt a nyelvet, amelyen a történetek, a mesék rögzülnek az emberi lelkekben.

Homoki-Nagy Mária