Testvériség délutánja
/0 Hozzászólások/in Közösségi élmények, NyitóoldalA tavalyi évhez hasonlóan november közepén az idén is megrendezésre került a „Testvériség délutánja”, melynek most is az Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánia adott otthont. A rendezvény azzal a céllal jött létre, hogy Szent Erzsébet napja és a Szociális Munka Világnapja alkalmából több szervezet közös összefogással kifejezze szolidaritását a mélyszegénységben élő emberekkel.
A megvalósításban aktív részt vállalt az Újszegedi Plébánia, a Szatymazi Szent István Katolikus Iskola 7-es és 8-os diákjainak hittancsoportja, a Máltai Szeretetszolgálat, a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász és az SZTE Kossuth Zsuzsanna Technikum és Szakképző Iskola és a Fokoláre Mozgalom szegedi közössége. A lebonyolításba körülbelül 60-70 önkéntes kapcsolódott be és több mint 100 rászoruló kapott meleg ételt.
A rendezvény elején a szervezők köszöntötték az érkezőket, majd a Kossuth Zsuzsanna diákjai és tanárai rövid kulturális programmal készültek, palacsintát sütöttek, osztották a meleg ételt, és beszélgettek a vendégekkel. A plébánia biztosította a helyszínt, és anyagi támogatást is nyújtott az alapanyagok beszerzéséhez. A szatymazi diákok tettre készen és lelkesen tisztították egész délelőtt a zöldséget a gulyásleveshez. A máltaisok és a Karitász a személyes meghívásokat intézték, és ők készítették a teát mindenki számára. A Fokoláre közösség a lelki ráhangolódást is segítette, biztosította az eszközöket, és elvállalta a főzést mintegy 200 főre.
Együtt mindannyian az összefogás fontosságáról és igazi testvéri kapcsolatokról tehettek tanúságot. Az idén is meggyőződhettek róla, hogy erre egyikük sem lett volna képes egyedül. A szeretet, amit adunk és kapunk, mindenkit összekovácsolt. Szeretnék megőrizni és tovább erősíteni a már kialakult testvéri közösséget, és a jövőben is hagyományteremtő szándékkal folytatni a kezdeményezést.
Fekete Marika
Az Antióchia-közösség lelki hétvégéje plébániánkon
/0 Hozzászólások/in Közösségi élmények, NyitóoldalAntióchia – Honnan ez a név, ami plébániánkon egy 16-26 éves fiatalokból álló közösséget takar? „A tanítványokat először Antióchiában nevezték keresztényeknek” (Csel 11,26)
Az Antióchia közösség olyan keresztény fiatalokból áll, akik küldetésüknek tartják az Örömhír megélését és továbbadását mindennapi, egyszerű módon, a közösség tagjainak személyes elhívása szerint. Éppen ezért az ún. Nagyhétvégét a vezető csapat komoly, 2-3 hónapos felkészülése előzi meg. A teljes hétvégi programot a fiatalok szervezik és valósítják meg velük egykorú társaiknak. Ők tartják a bevezető előadásokat, ők vezetik a kiscsoportokat, az imákat, a játékokat, zenét, és a hétvége előtt kitartó munkával toborozzák az „újoncokat”.
A családegyház példáját követve a közösségnek 3 házaspár is a tagja, ők a szülőpárok, akik a lelkiség megőrzésén munkálkodnak és kísérik a fiatalokat. Ezalatt a 2 és fél nap alatt a több, mint 50, régi és újonnan csatlakozó fiatal megosztotta egymással, hogy mit jelent ma kereszténynek lenni, krisztusközpontú közösséget építeni, elkötelezetten élni a hitüket, felelősséget vállalni a közösségért és egymást szolgálni.
Ez alkalommal Attila atya mellett János atya is csatlakozott a Hétvégéhez és így a közösséghez is, máris komoly szolgálatot vállalva a fiatalokért. Valamint egy új házaspárt is köszönthettünk a csapatban. Vasárnap este az újoncokat a záró szentmise végén ünnepélyesen befogadtuk a közösségbe, ezekkel a szavakkal énekelve: „Küldelek én, megáldlak én, csak menj, és hirdesd szavam.”
Az újszegedi Szent Erzsébet Plébánia kilencedik alkalommal adott helyet ennek a fiatalos, olykor hangos, ám igazán lélekemelő eseménynek, és ad helyet a hétről hétre péntek esténként összegyűlő fiataloknak. Fontos az antióchiásoknak ez a plébánia, és a plébániának is fontos ez a közösség, hiszen ők viszik tovább az örökséget, amelyet szüleiktől, nagyszüleiktől, vagyis tőlünk kaptak. Ők adnak nekünk reményt arra nézve, hogy utánunk is lesznek még Krisztust követő, az ő szeretetét hirdető és sugárzó keresztények, akik azon fáradoznak, hogy „emberhalászok” módjára tovább építsék Isten országát itt a Földön.
Éppen ezért hálásan köszönjük a plébániai angyalcsapat gondoskodó szeretetét, süteményeit, munkáját és szeretettel kérjük a plébánia híveinek imáit továbbra is ezért a kis közösségért.
a fiatalokat kísérő szülőpárok: Anita és Egér, Erika és Anti, Szandi és Tamás
Karitász csoportunk hétköznapjai
/0 Hozzászólások/in Egyházközségünkről, Közösségi élmények, NyitóoldalÖrömmel adunk hírt arról, hogy Karitász csoportunk az idén is aktívan működik. Sokan talán nem is ismerik a munkásságunkat, ezért néhány mondatban mesélnénk magunkról. Tevékenységünk sokrétű, támogatásunk többféle adományból tevődik össze, ezek a következők:
Csütörtöki rendszeres vacsora osztás:
Minden csütörtökön egy szerény kis csomagot osztunk a helyszínen megjelent rászorulóknak, akiktől nem kérünk semmiféle igazolást, gyakran a nevüket sem ismerjük, de az évek során rendszeresen visszajárók közül sokakkal jó személyes kapcsolat alakult ki. Ehhez nagy segítséget jelentenek a pékségek (Lipóti, Toni és Tápai) adományai, a cégek (Szegedi Paprika Zrt.) és magánszemélyek konzervadományai, és a hívek hozzájárulása a cukor, tea és citromlé beszerzéséhez. Minden alkalommal fejenként körülbelül egy liter teát, péksüteményt és egy-egy nagyobb konzervet tudunk ebből biztosítani.
A Gondviselés működését tavaly is és az idén is éreztük, sok nagylelkű hívő és jó szándékú ember talált meg bennünket áldozatos, nagyobb összegű, célzatos hozzájárulásával, de a kisebb összegű adományok is nagy segítséget jelentettek. Ennek köszönhetően meleg ételt tudtunk osztani az egy-egy csütörtöki alkalmunkon, például a nagyböjti, az adventi időszakban.
Tartós élelmiszer csomagok:
Az idén a hívek tartós élelmiszer adományaiból, és egy hívünk nagyobb adakozásából sok csomagot tudtunk eljuttatni a rászoruló családoknak, egyedülállóknak, akikkel személyes kapcsolatunk van névvel, címmel, és akik közül egyre többen keresnek meg bennünket.
Ennél az adományformánál, – ellentétben a csütörtöki ételosztásokkal, – mindig leellenőrizzük, hogy kiről van szó, valóban rászorul-e, ezért itt már fontos a személyes ismeretség.
Szerencsére olyanok is akadnak, akik az átmeneti nehéz időszak után jelzik nekünk, hogy már egyenesbe jöttek anyagilag, nincs szükségük az adományra, sőt ők is hozzájárulnak a kiadásokhoz, mert tudják, hogy mennyi segítséget jelent egy ilyen csomag.
Az egyik hölgy, aki tavaly betegsége miatt el sem tudott jönni a csomagjáért, (mi vittük ki neki a lakhelyére), most nagyon meghatódott, hogy nem felejtettük el, és jelezte, hogy már felépült annyira, hogy legalább el tudja személyesen vinni a csomagját, ugyanis nincs senkije.
Köszönetnyilvánítás:
Igyekeztünk köszönetünket kifejezni a rendszeres vagy kiemelkedő adományozóink felé, ezért nekik oklevelet nyújtottunk át. Köszönjük kedves híveinknek is a rendszeres adományokat, a Jóisten áldjon meg és segítsen minden szegényekkel együttérző embert.
Gyűlések:
Csoportunk havonta összeül, hogy megbeszélést tartson a teendőkről, aktuális helyi és megyei karitász témákról, döntünk, szervezünk, megbeszélünk mindent. Emellett nem marad el a személyes kapcsolat a csoporton belül sem, megünnepeljük pl. a névnapokat, jókedvet, vidámságot is beviszünk az összejövetelbe.
Segítségkérés:
Hála Istennek, néhány fővel létszámunk gyarapodott az idén, mégis szívesen fogadunk további segítséget is.
– Többek közt olyan autóval rendelkező hívek jelentkezését várnánk, akik az adományok szállításában vagy a nagyobb csomagok kiosztásában segíteni tudnak, akár rendszeresen, akár egy-egy alkalommal.
– Továbbra is várjuk azokat a híveket is, akik komolyan és elkötelezetten szeretnének részt venni a Karitász munkában.
– Kérjük továbbá híveinket, ha az újszegedi lakosok, de főleg a hívők körében tudomásukra jut egy-egy rászoruló személy, vagy család, azt jelezzék a Karitász felé, hogy ezzel az információval is segítsék a munkánkat. Jelentkezni lehet a Plébánia irodájában.
A Gondviselésben bízva: az Újszegedi Karitász Csoport
Názáret Családcsoport nyaralása Orfűn
/0 Hozzászólások/in Közösségi élmények, NyitóoldalPlébániánk fiatalabb családcsoportja, a Názáret Családcsoport igyekszik hagyományt teremteni azzal, hogy az év fáradalmait nyaranta egy több napos együttléttel közösen kipihenhesse, mind lelkileg, mind testileg, hasonlóan mint egy családtábor. Tavaly Pécsen voltunk a Ciszterci Vendégházban, azonban annyi minden látnivaló maradt Pécsen és környékén, hogy ebben az évben is visszamentünk a környékre. Idén július 14-18 napjaiban a Mecsek egyik falujában, Orfűn a Rácz-tanyán voltunk csoportnyaraláson. A hely kiválóan alkalmas volt a pihenésre és a közösségi együttlétre egyaránt.
A csoportunkból hat család tudott eljönni, a népes csapatot így 12 felnőtt, 18 gyerek (az 1 évestől a 14 évesig) és két pocaklakó képviselte. A sokféle igényt szem előtt tartva igyekeztünk a programot úgy kialakítani, hogy mindenkinek megfelelő legyen.
– Így az első teljes nap volt egy kényelmes erdei gyalogos kirándulás át Abaligetre barlangnézéssel (ahol a csoportkép is készült) és denevérmúzeummal egybekötve.

– A második nap volt egy közepes nehézségű erdei körtúra a mánfai árpád-kori templomtól a Melegmányi vízeséshez, többnyire völgyben patakmentén, amelyet még ha nehezebben is, de a várandós asszonyaink is végigjártak.
– Harmadnap volt egy autós kirándulás a Szigetvári várba, ahol az interaktív kiállítás és a fegyverbemutató kicsiket és nagyokat egyaránt lekötötte.
– Szerencsére minden nap lehetőségünk volt a panzió saját medencéjében való játékos fürdőzésre. Nagyon hálásak vagyunk a tulajdonosnak, hogy minden délután használhattuk a privát medencét felfrissülni a napközbeni kirándulások után a tikkasztó hőségben.
– Esténként jóízű beszélgetéseket tartottunk a panzió teraszán egy-egy frissítő ital kíséretében, miközben körülöttünk a kisebb és nagyobb gyerekek jól eljátszottak egymással.
– Plusz élményként a hazaút napján néhány családdal még letekintettünk a TV-torony magasából is Pécsre és a Mecsekre.
A korábbi évekkel ellentétben idén sajnos nem tudott velünk tartani Attila atya, így szentmise és előadás idén sajnos nem volt. Ezért az idei együttlétünk lelki tartalmát kizárólag a napkezdő és napzáró imák adták Barsi Balázs atya gondolataival. Ezek azonban igen tartalmasak voltak és elgondolkodásra ösztönöztek mindannyiunkat.
„Bár nem volt könnyű olyan kirándulásokat kitalálni, ami apróknak és nagyoknak egyaránt jó llehet, de látszott, hogy mindenki jól érezte magát. Gyerekeknek, felnőtteknek egyformán nagy élmény volt a vízesésnél időzni, hallgatni a patak csobogását, érdekes állatokra, pl. szitakötőkre vagy egy méretes rákra bukkanni. A forrásokból vizet vételezve újra rádöbbenhettünk arra, hogy a tiszta víz mekkora kincs, s milyen fontos, hogy mindig találjunk egy forrást, a lelki életben magát Krisztust, ahonnan erőt, új életet kaphatunk. Jó volt ezeken a pontokon megállni, megpihenni.
Vései család”
„Boldogság töltött el bennünket, hogy idén is együtt kirándulhattunk a Názáret családcsoportunk tagjaival. Mind a gyerekek, mind a felnőttek közötti kapcsolatot építik és mélyítik azok az élmények, amelyeket együtt szervezünk, együtt élünk át. Idén Orfűn töltöttünk el öt napot egymás társaságában. Különösen jók voltak a kirándulások, túrák melyeket a pár évestől a már tinédzser korú gyerekeinkkel együtt tettünk meg. Mindig türelemmel megvártuk egymást, s a közben kialakult beszélgetések ezen könnyen segítettek. Igazán nagy élmény volt, hogy a túráink egyik célpontján, a Melegmányi vízesésnél eltöltöttünk talán két órát is. A gyerekek élvezték ahogy a mésztufa lépcsőkre felmászva a vizet meghódították. Érdekes volt látni, ahogyan a víz utat tör magának, s kis hidak építésével használják ki a természet adta élményeket. Ugyan szülőként sokszor aggódva figyeltük, nehogy lecsússzanak és vizesek legyenek, de a kánikula segített az aggodalmunkon. Ezen a túrán eljutottunk a Kőlyuk-barlang bejáratához is, melyet hatalmas sziklák között egy szurdok szerű kis szűkületen tudunk megközelíteni. Az Anna-vízesésnél a gyerekek a feltorlódott faágakat szabadították ki, mely során a megpillantott kövi rák adott felejthetetlen élményt. Túránkat a 12. században épült Árpád-kori Sarlós Boldogasszony templom épülete nyitotta és zárta. Ezen kívül a közösen megnézett labdarúgó-Európa-bajnokság döntője, az Abaligeti-barlang, a Szigetvári Zrínyi Vár és a délutáni medencés fürdőzések is sok élményt adtak számunkra. Minden napunkat imával kezdtük és zártuk, boldogság volt, ahogyan a közös hálaadások alkalmával már a gyermekeink is megfogalmazták saját gondolataikat. Esténként megpihenve a felnőttek nyugodtan beszélgettek, s a gyerekek társasjátékoztak, bújócskáztak. Hálát adunk a csoportunkért és azért, hogy Istenben gazdagodva mélyíthettük kapcsolatainkat, s új barátságok alakultak ki.
Móczár család”
Konklúzióként elmondhatjuk, hogy mindannyian annyira jól éreztük magunkat, és annyira sokat adott a közösségben eltöltött pár nap az orfűi Rácz-tanyán, hogy jövőre is szívesen visszamennénk ugyanerre a helyre. Illetve jó szívvel ajánljuk más fiatalabb-idősebb csoportoknak is.
Zarándoklat a szőregi apátság romjaihoz
/0 Hozzászólások/in Közösségi élmények, NyitóoldalAz Újszegedi Plébánia közössége zarándokúton vehetett részt 2024. július 20-án, Aradi Márti szervezésével és vezetésével.
A szőregi Apátság utca 3. szám alatt ritka kincs található. Löffler Zsuzsanna, a Móra Ferenc Múzeum régésze vezetésével jelenleg is zajló régészeti kutatómunka kereti között tárják fel a vélhetőleg Árpád korabeli Apátságot, amelynek korábban feltárt templomromja már régóta Szőreg nevezetességei közé tartozik. (A jelenleg is zajló ásatásokról több szegedi hírportál publikált, a Délmagyar cikke az alábbi link alatt olvasható: https://www.delmagyar.hu/helyi-kozelet/2024/06/feltarulnak-szeged-szoreg-kozepkori-titkai)
A zarándokúton résztvevők számára Aradi Márti nem csak az apátság, valamint az ásatások történetét mesélte el, hanem érzékletesen szemléltette számunkra azt a történelmi időszakot, amelyben az apátság feltehetőleg épülhetett, illetve amikor az lerombolásra került. Az előadás során nem csak megértettük a történelmi kontextust, hanem érezhettük is azt.
Szent István, államalapító királyunk az ország igazgatási szervezetrendszerének kiépítése során elrendelte, hogy minden tíz falu köteles egy templomot építeni. Lehetséges, hogy a szőregi monostor e keretek között épült, azonban a kutatók szerint elképzelhető az is, hogy az már a honfoglalás alatt megépítésre került. Ahogyan Mártitól megtudtunk, a monostorról 1192-ből maradtak fel először írásbeli emlékek, amely visszavezethető arra, hogy III. Béla király mintegy 10 évvel azelőtt rendelte el a hivatalos ügyek írásba foglalásának kötelezettségét. A monostor építésének pontos dátuma mellett ma még az sem tisztázott, hogy kik építették, kik használták azt. E tekintetben két hipotézis áll a vizsgálat fókuszában: vagy bencések, vagy baziliták lehettek az alapítók. Öröm és megtiszteltetés volt meghallgatni Kardos Mihály atya álláspontját e kérdésben. Mihály atya meggyőzően érvelt amellett, hogy véleménye szerint keleti rítusú baziliták lehettek az alapítók, a bencések vélhetőleg később vették át a monostort, mint ahogyan ez a tendencia az ország más, erre a korszakra datálható apátságaira is jellemző volt. A monostor a tatárjárást ugyan túlélte, azonban az 1280-as kun lázadás során elpusztult, romjai viszont mai napig őrzik a korszak emlékét.
A zarándoklat zárásaként felemelő és megható volt együtt imádkozni az angyali üdvözletet, együtt kimondva igenünket Istennek a szentek közösségével, azokkal, akik valaha e – immáron már képzeletbeli – falak között éltek, szolgáltak, imádkoztak. Együtt imádkoztunk a szentek közösségében élő magyar szentekkel, akiket közös imára hívtunk a magyar kereszténység megújulásáért, az európai keresztények és a világ ma élő keresztényeinek, keresztény egyházainak megújulásáért, megerősödéséért, megtisztulásáért. Végül megáldottuk városunkat, hazánkat, Európát és az egész világot.
Köszönjük Aradi Mártinak a rendezvény megszervezését, a közösség tagjainak a részvétel, az együttlétet, és külön köszönet Kardos Mihály atyának azért, hogy velünk volt, és felemelő áldásában részesített mindannyiunkat.
A szőregi dombon fekvő romok bárki számára szabadon látogathatók, könnyen elérhetők. Aki békére, nyugalomra, természetközeliségre, Isten közelségének természetben való érzékelésére vágyik, ajánlom szeretettel a romokhoz való ellátogatást. A templom több száz éves romjain ülve, az egykori temető felé nézve szinte feltárul az ember szeme előtt a monostori élet, a lágy nyári szellő a csendben, a szomszédból hallatszódó báránybégetés megidézi előttünk a közel 900 évvel ezelőtt itt szolgáló szerzetesek életét. Ülj le a kövekre, fordulj a temető felé majd csukd be a szemedet. Az időutazás helyett az időtlenségbe utazás érint meg, hiszen a tér és az idő múlása sem érzékelhető, szinte érezni a szerzetesek jelenlétét. Itt igazán megérint az is, hogy mit jelent: Isten A Csendben van.
Molnár Erzsébet
Családi kaland a Teréz anya templomban
/0 Hozzászólások/in Közösségi élmények, Nyitóoldal
A 2024. június 15-én rendezett plébániai közösségi nap első programja, szombaton reggel 9 órától várta az érdeklődő kisgyermekes családokat. A Teréz anya templomban és a templomkertben Szendrényi András és Marietta, illetve az épületben egyébként működő Teréz Anya Családi Bölcsőde munkatársai már korán reggel elkezdték kiépíteni azt az izgalmas, szellemi és ügyességi képességeket is megmozgató kalandpályát, melyen aztán 1-1 család, nagyjából 30-40 perc alatt tudott végigmenni.
Az elsők között vágtunk bele mi is, két első osztályos és egy ötödikes gyermekünkkel a kalandba. Az első állomáson az újrahasznosítás jegyében készült palackerődben kellett megtalálni egy levelet, mely aztán elindította a megfelelő útvonalon a lelkes csapatot. Az ezt követő állomásokon közös feladatok és játékok vártak bennünket. Ezek tematikáját legtöbbször a természetben megtalálható növények és állatok adták. Az ezzel kapcsolatos ismereteinket memóriajáték, kérdezz-felelek, forma- és illatfelismerés keretén belül tehettük próbára. Különleges élmény volt az egyik állomáson, az egyszerű, a kertünkben is megtalálható, friss gyógynövényekből készült tea kóstolásának lehetősége. A szelektív hulladékgyűjtés és a természetben eldobott szemét problémaköre többször is előkerült. Az utolsó állomáson klasszikus, magyar édesvízi halak óráspuzzle-jének közös kirakását követően egy tiszai népdal eléneklésével lehetett teljesítettnek tekinteni a kalandot. Ez utóbbi, számunkra nem könnyű feladat megoldását – bár igazi népdalt énekelni végül nem tudunk – Gellért fiúnk elegáns egy megoldással, egy vers elszavalásával biztosította:
Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.
Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.
Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók!
(Juhász Gyula: Tiszai csönd)
Az akadálypálya teljesítését követően kiváló lehetőség adódott a többi részvevő családdal folytatott beszélgetésekre, melyet a templomkertben a közösség többi tagjával elfogyasztott ebéd, majd a délutáni programok során is folytatni lehetett. A szervezőknek/tervezőknek ezúton is köszönjük ezt az egyedi, különleges családi élményt!
a Vámos család
Teréz anya Családi Nap
/0 Hozzászólások/in Közösségi élmények, NyitóoldalIstennek hála június 15-e nagyon szép ünnepnap volt az újszegedi közösség számára. A Teréz templomban a szorgos kezek már reggel 8 után megkezdték a munkát, hogy előkészítsék a programot az érdekődők számára.
A Teréz Anya Családi Bölcsőde dolgozói izgalmas kalandparkot varázsoltak a kertben és a közösségi térben, ahol a teremtésvédelemhez kapcsolódó kihívások (palackerdő, teakóstolás, virággá változás, hangyaút és más érdekességek) várták a kisgyermekes családokat.
A felnőtt korosztály a Dómban tartott papszentelést követően csatlakozott a programokhoz. A Határbástya Kft-nek köszönhetően nagyon ízletes paprikás krumplit ebédeltünk, amelyhez a kedves testvérek finom süteményeket hoztak.
A lelki táplálékról Pálfai Zoltán atya, makói plébános gondoskodott. Előadásában felhívta a figyelmünket, hogy ahogyan Jézus biztatta Pétert, hogy „evezz a mélyre!”, küldetésünk teljesítésekor nekünk is ez a teendőnk.
Péter és társai arra kaptak meghívást, hogy elszakadjanak a biztonságot jelentő parttól akkor, amikor emberileg nincs értelme. A felhívás a kockázatvállalásra, az ismeretlen felé elindulásra, az egész csapatnak szólt. Paffy atya rámutatott arra, hogy manapság mintha a nagyszombati bénult tanácstalanságot élnénk át.
Nagypénteken ugyanis döbbenettel látták, hogy Isten csatát, sőt háborút veszített, mert Krisztus oda zarándokolt el, ahová senki nem gondolta, a halálba. Mi is ebben vagyunk most, a háborúk, a pandémia, a szétszakított társadalom miatt ott vagyunk a nagyszombati csendben.
A fő kérdés az, hogyan reagálunk minderre? Küldetésünk „hétfejű tündérjét” (az együtt cselekvés, a személyesség, a csend, az egyszerűség, a művészetek és kultúra missziója, a kisebbségi lét komolyan vétele, a rejtett hitelesség) adta nekünk támaszul. Az előadás elhangzottakat azután véletlenszerűen kialakított kiscsoportokban volt alkalmunk átbeszélni.
16 órakor szakrális körtánc vette kezdetét a templomban, amely az előadáshoz is kapcsolódott. A Szentlelkethívó taizéi énekek közötti szünet a csönd erejét adta. Az együtt és a bátorság megjelenítését tánclépésekkel, egyszerű mozdulatokkal élték át a résztvevők. A középre állított gyertya Istent szimbolizálta.
A nap zárásaként a 17 órakor, Attila atya által tartott szentmisén áldásban részesültek a jubiláns házasok: Jászfalusi Péter és Tímea (5), Orcsik Sándor és Olga (10), Német Attila és Teodóra (30), Király László és Zsuzsa (30), Bonecz Tamás és Anikó (30), Pap László és Krisztina (35), Szántó Zoltán és Katalin (35), Király József és Edit (45), valamint Szántó Lajos és Mária (45 év). Velük együtt adtunk hálát Isten előtt kötött életre szóló szövetségükért.
A jubiláns házasokról szóló fotókat itt lehet megnézni, letölteni »
A fotókat Körmöczi László készítette.
Hálás köszönet Pálfai Zoltán atyának, Attila atyának, minden megjelentnek, szervezőnek, az előkészítésben és az elpakolásban résztvevőknek! Egy igazán tartalmas és örömteli napot töltöttünk együtt. Evezzünk a mélyre, lépjünk mások felé és életünkkel példázzuk azt a közösségi szeretetet, amit eddig is megéltünk, hiszen „Krisztus szeretete sürget minket!” (2 Kor 5,14)
Dobóczkyné Bús Márti
A Felnőttkatekézis csoport tanévzárója
/0 Hozzászólások/in Közösségi élmények, NyitóoldalJúnius 13-án, csütörtök este a szokásos időben gyűlt össze a Felnőttkatekézis csoport a plébánia nagytermében. Plébánosunk 2014 januárjában indította el az érdeklődő felnőttek számára a Bibliaórák sorozatát, s amelynek kezdettől fogva minden héten magam is részese lehetek. Hallgatjuk a magyarázatot, kérdezünk, és hozzászólunk, beszélgetünk, rá-rá csodálkozunk dolgokra. Nyílik az értelmünk és a bennünk lévő lélek által egyre közelebb kerülünk az Úrhoz.
Az idei év tankönyvének címe „A Messiás a liturgikus évben”, melyet a Vácott élő, nyugállományban levő teológus, Turay Alfréd atya írt, miként az előző évek tankönyveit is. Még a rendszeresen szentmisére járó testvéreknek is sok újdonság, új értelmezés adódott, ahogy a karác
sonyi és a húsvéti ünnepkör, és más jeles ünnepek, valamint az évközi idő liturgiatörténtét, és az akkor olvasott bibliai szakaszokat tanulmányozzuk.
A sok közös élmény jól összekovácsolta a csoportunkat. Az igazat megvallva, szeretünk egymás társaságában időt tölteni. Igazi szeretetközösség alakult ki az évek alatt.
Ezen a tanévzáró alkalmon is zsolozsmával kezdtük az összejövetelt, hálát adva Istenünknek. Megköszöntük plébános úrnak magyarázatait, türelmét, hogy hétről-hétre foglakozott velünk.
Miután csoportunkban két zongoraművész is van, megajándékoztak bennünket: Lucz Ili és Péterffy Gabi három Brahms-keringőt, valamint Moszkowski: Spanyol táncát játszották. E négykezes zongoramuzsika mindannyiunk arcára mosolyt csalt.
Ezek után már csak az ünnepi alkalmainkon rendszeres finomabbnál finomabb süteményhegyeken kellett magunkat átvágni, amelyeket a csoportunk tagjai készítettek. Beszélgettünk, sokat mosolyogtunk, szép együttlét volt. Várjuk a szeptemberi tanévkezdésünket.
Az alkalmat megragadva hirdetem, hogy a csütörtöki csoportunk a nyár során Társaskörré alakul, ahol változatos programokra váerjuk az érdeklődőkt. Tartalmas, jó hangulatú esték ígérkeznek. Gyertek, várunk mindenkit csütörtök esténként 7 órára. Hozzátok a barátokat, szomszédokat, rokonokat is.
Ludányi Olga
Ministráns- és szkóla-kirándulás Pálosszentkúton
/0 Hozzászólások/in Közösségi élmények, NyitóoldalMájus elsején, Munkás Szent József ünnepén, amely egyben iskolaszüneti nap a gyerekeknek, ellátogattunk Pálosszentkútra. Az előző évekhez hasonlóan buzgó ministránsaink és szüleik töltötték meg az autókat, ámbátor idén a szkólás lányok is velünk tartottak Pechan Zoltán karnagy kíséretében. Körülbelül fél 11-es érkezésünk egy bő óra szabad játékot engedett meg, melyet kihasználva a fiúk fociztak, a lányok pedig tollaslabdáztak.
A játékot követően, a déli harangszó felcsendülése előtt szentmisén vehettünk részt Attila atya celebrálásával a gyönyörű templomban. Egy kalocsai iskolanővér, aki Kiskunfélegyházáról érkezett, mosolyteli arccal segített bennünket a szentmisére való felkészülésben annak ellenére (vagy talán éppen ebből fakadóan?), hogy a csendes napját töltötte éppen a kegyhelyen. A fiúk szépen felöltözve szolgáltak a szentélyben, míg a lányok gyönyörű hangjukkal emelték a szentmise fényét.
Ebéd következett, amit ismét egy bő óra szabad foglalkozás követett. Lehetőség volt beszélgetni, focizni, aludni, petangozni, mindenkinek kedve szerint, azzal el lehetett tölteni az időt a délutáni zsolozsmáig. Ugyanis a következő napirendi pont a közös imádság volt szintén a templomban. Hálatelt szívvel indulhattunk útnak a nap végén, amit végül egy nem tervezett rövid kisteleki fagyizással zártunk.
Horpácsy Kristóf





































